Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-20 / 67. szám

2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. március 20., hétfő Gorbacsov záróbeszéde az SZKP KB ülésén Az új szovjet agrárpolitika fő iránya támogatásra talált az SZKP Központi Bizottságában — vonta le a következtetést a tes­tület vitájából Mihail Gorba­csov. Az SZKP KB főtitkárának az agrárpolitikai témával foglal­kozó KB-ülésen csütörtökön el­hangzott záróbeszédét szomba­ton közölték a szovjet központi lapok. Mihail Gorbacsov kifejtette: az új agrárpolitika fő iránya a fa­lusi gazdasági viszonyok gyöke­res átalakítása, a falu szociális és anyagi ellátottságának lényeges javítása. — A reform kiindulópontja a tulajdonviszonyok, a termelési viszonyok átalakítása kell le­gyen. Ez mindenekelőtt szakítást jelent az agrárszektor utasításos irányításával. A termelő embert ismét a föld gazdájává kell tenni. Ehhez nem kell egyéb, mint hagyni kibontakozni a falusi dol­gozók egyéni kezdeményező­készségét — hangsúlyozta az SZKP KB főtitkára. A falu anyagi, szociális ellá­tottságának problémájára térve Gorbacsov leszögezte: harmoni­kusabb viszonyt kell teremteni a város és a falu között. Eddig a fa­lutól úgyszólván mindent elvon­tak. — Nagy szervezési hiányossá­gok is hátráltatják a falusi lakos­ság szociális körülményeinek ja­vítását — fejtette ki a szovjet pártvezető. Utalt a rossz építő­anyag-ellátásra, és kijelentette: célszerű lenne, ha a termelőegy­ségek nem várnának mindig a nehézkes állami szervekre, ha­nem maguk próbálnák megszer­vezni a helyben szükséges meny- nyiségű tégla, cement, építési fa­anyag előállítását, illetve kiter­melését. Példaként említett itt egyes uk­rajnai és litvániai körzeteket, ahol a falusi termelőegységek maguk oldották meg ilyen prob­lémáikat. — A falusi dolgozó nem kíván tömbházakban lakni. Jogos, üd­vözlendő igénye, hogy saját por­tát akar, mellette háztáji telekkel — mondta Gorbacsov. Hozzá­tette, hogy e jogos igény kielégí­tésére 1989-ben 40 milliárd ru­bel hitelt ad az állam egyéni épít­kezésekhez; ez a tavaly folyósí­tott egyéni építkezési hitelösz- szegnek pont a duplája. A főtitkár végül részletesen kitért az egyik legvitatottabb kérdésre, az árakra. Szembe­szállt Algirdas Mikulás Brazaus- kas litván vezetőnek azzal a ja­vaslatával, hogy a köztársasági állami szervek szabhassák meg a mezőgazdasági árakat. Úgy vé­lekedett, hogy akkor „elszaba­dulnának” az árak. Márpedig — fűzte hozzá — ezt a kérdést rop­pant felelősséggel kell kezel­nünk; most nem szabad az árak­hoz nyúlnunk. Bírálta azokat, akik a mezőgazdaság problémáit elsősorban árrendezéssel — amint fogalmazott, a fogyasztók rovására — akarnák megoldani. Gorbacsov úgy vélekedett, hogy két-három évre el kell ha­lasztani az árreformot. Kifejtet­te, hogy előbb fel kell tölteni a pi­acot árukkal, és rendbe kell hoz­ni az ország pénzügyi helyzetét. — Ha eljön az árreform ideje, széles körű vitára fogjuk bocsá­tani elképzeléseinket. A szovjet emberek biztosak lehetnek ben­ne, hogy nem hozunk döntést nélkülük; erről a társadalom egészének kell döntenie — hang­súlyozta. (MTI) Leszállt a Discovery Szombaton, helyi idő szerint reggel, a kaliforniai Edwards lé­gitámaszponton leszállt a Disco­very. Az űrrepülőgép ötnapos Útján 79-szer kerülte meg a Föl­det. Öttagú személyzete külön­böző tudományos kísérleteket végzett és felvételeket készített a Földről. Az út legfontosabb feladatá­nak már a fellövés után néhány órával eleget tettek: Föld körüli pályára állítottak egy hírközlési műholdat, amely a jövendő űr­utazások hírforgalmát biztosítja majd. A Discovery teljesen sikeres útja a harmadik űrrepülés volt azóta, hogy a Challenger ka­tasztrófája miatt felfüggesztették a repüléseket. Bizonytalan közállapotok miatt Elmarad a szentföldi virágvasámap A jeruzsálemi római katolikus patriarchátus úgy döntött, hogy idén sem tartják meg a keresz­ténység virágvasárnapi körme­netét a Szentföldön. A hagyo­mányos körmenetet, melyre e hét végén került volna sor, a bi­zonytalan közállapotok miatt már tavaly sem tartották meg. A római katolikus patriarchá­tus állásfoglalása szerint a meg­szállt területeken lakó hívek nem érzik biztonságban magukat a palesztin lázadással (Intifáda) szemben alkalmazott izraeli ka­tonai fellépés miatt. A polgári engedetlenségi mozgalom miatt az oktatási intézmények többsé­gét bezárták, így a fiatalság távol marad a vallási megemlékezés­től, ráadásul a cserkészek — akik mindeddig szavatolták a rendet a körmenet alkalmából — a tiltó rendeletek nyomán nem vehet­nek részt nyilvános rendezvé­nyeken. Tavaly húsvétkor, az 1987 de­cemberében kirobbant palesztin Intifadát követően a latin patri­archátus már hasonló döntést hozott, s karácsonykor is csak a legszűkebb körű szentmisére ke­rült sor Betlehemben, elmarad­tak a színpompás felvonulások és más, a főként turistáknak szó­ló látványosságok. A virágvasárnapi körmenet, Jézus Jeruzsálembe vonulására való emlékezés békésebb viszo­nyok között hagyományosan Lá­zár falujából, Betániából indult ki, s az 5 km-re levő jeruzsálemi óvárosig, a Via Dolorosáig tart. A jó félnapos színes felvonulá­son a helyi hívők mellett rendre nagyszámú külföldi vendég, tu­rista is részt vett. (MTI) „Ha győz, kisebbfajta forradalom lesz” Választási bonyodalmak Jelcin körül A Novosztyi szovjet sajtóügy­nökség egyik vezető beosztású munkatársa azzal vádolta a moszkvai pártbizottság illetéke­seit, hogy a most folyó választási kampányban tisztességtelen módszerekkel igyekeznek meg­akadályozni Borisz Jelcin kül­dötté választását. Mihail Poltoranyin, a Novosz­tyi hírmagyarázója pénteken, a szovjet televízió „Vzgljad” (Né­zőpont) című műsorában egye­bek között azt állította, hogy Jel­cinnek választási ellenfelével folytatott tv-vitájában szándéko­san „kihegyezett” kérdéseket tettek fel, mégpedig olyan nézők nevében, akikről kiderült, hogy nem is léteznek. A moszkvai pártbizottság egy­kori első titkárának egyik mun­katársa szombaton a Reuter tu­dósítójának megerősítette: Jel­cin maga is úgy véli, jó néhány kérdést azért tettek fel neki,Jiogy lejárassák a tv-nézők előtt. Az il­letékes azt is elmondta, hogy Moszkva egyik központi kerüle­tében aláírásokat gyűjtenek an­nak a követelésnnek az alátá­masztására, hogy Lev Zajkovot, a fővárosi pártbizottság jelenlegi első titkárát vonják felelősségre a választások manipulálása miatt. Az 57 éves Jelcin, a szovjet belpolitika legvitatottab szemé­lyisége legutóbb az SZKP KB csütörtökön véget ért ülésén ke­rült reflektorfénybe, akkor, ami­kor több KB-tag kezdeményezé­sére a testület úgy döntött, hogy vizsgálatot indít ellene, amiért megnyilatkozásaiban eltér a párt irányvonalától. Szovjet és külföldi újságírók rögtönzött közvélemény-kutatá­saik alapján úgy vélik, hogy Jel­cin könnyűszerrel legyőzi a vá­lasztásokon ellenfelét, Jevgenyij Brakovot, a ZIL-autógyár vezér- igazgatóját. ’’Meglehet, hogy Jelcin kom­munista, de most már kívülálló, akit az egész pártapparátus utál — állapította meg egy szovjet po­litikai elemző. — Ha győz a vá­lasztásokon, az kisebbfajta for­radalom lesz ebben az ország­ban, ahol már szinte senki nem emlékszik arra, milyenek lehet­nek a szabad választások.” Külföldiek, — Magyarországról Megkérdeztük az IPU-konferencián résztvevő képviselőket A Budapesti Kongresszusi Központ előtti zászlóerdő csak­nem egy héten át hirdette, hogy a világnak minden szögletéből volt vendége a magyar fővárosnak. S ha az IPU munkája nem is ha­gyott sok szabadidőt a küldöttsé­gek tagjainak, arra azért szinte mindegyikük sort kerített, hogy megpróbálja hazánkról és az it­teni politikai fejleményekről ott­hon szerzett ismereteit kiegészí­teni. Jó alkalmat adott erre a vi­lág parlamentjei képviselőinek a tanácskozás időzítése, hiszen vé­gignézték — sokan kokárdát vi­selve — a március 15-i nemzeti ünnep megmozdulásait. Külföldi képviselőkkel be­szélgetve hamar szóba kerül a magyarországi tapasztalaí9»Két ilyen beszélgetésből idézünk. Johannes Virolainen, a finn küldöttség vezetője éppen 40 esztendeje parlamenti képviselő. Arra a kérdésre, hogy milyen ta­nácsokat adna a fiatalabbaknak, különösen olyan országban, ahol csak most tanulják a parlamenta­rizmust, így válaszol: — Képviselőnek csak az men­jen, aki igazi elhivatottságot érez erre a csodálatos politikai pályá­ra. Minden ország parlamentjé­ben olyan emberekre van szük­ség, akik a politikát élethivatás­nak tekintik, akik vállalják az ez­zeljáró áldozatot és kockázatot, s akik hajlandóak szünet nélkül tanulni. Az persze fontos kívána­lom, hogy ehhez tehetség is páro­suljon. A képviselőnek állandóan ta­nulnia kell, hiszen senki sem szü­letik minden kérdés szakembe­rének. A finn parlament elé épp­úgy, mint más törvényhozás elé, nagyon sok olyan kérdés kerül, amely nagy hozzáértést kíván. A képviselő pontos tájékozódása érdekében a megvitatandó tör­vénytervezetek minden esetben részletes bizottsági vizsgálat elé kerülnek, s a bizottságok meg­hallgatják a kérdés maguk által megválasztott legkiválóbb szak­értőit. Virolainentől azt is megtud­tuk, hogy az ő hazájában a képvi­selőség főhivatású feladat. Hoz­záfűzi azt is, hogy ez nem mindig előnyös, hiszen sok esetben a képviselő anyagilag jobban jár­na, ha eredeti foglalkozásánál maradna. Aki mégis ezt választ­ja, az hivatásnak tekinti, önma­gát pedig hivatásos politikusnak — mondja. A finn parlament mellesleg hem kormányoz, a tör­vényalkotás és a kormányzati munka ellenőrzése a fő feladata. Ez nem csekélység, hiszen a kor­mány évente több mint 200 tör­vénytervezettel áll elő — fűzi hozzá a finn képviselő. Miguel Angel Martinez úrral, a Spanyol Szocialista Párt, a PSOE egyik vezető képviselőjé­vel is Magyarországról beszélget a tudósító, ám más összefüggés­ben. — Tudom, hogy ma Magyar- országon sokan emlegetik a spa­nyol megbékélést, a spanyol de­mokratizmust— mondja. — Ez a megbékélés az egykori ellenfelek között mindenképpen és min­denki számára valóban példaér­tékű lehet. Szeretnék azonban fi­gyelmeztetni arra, hogy minden párhuzam, amelyet Spanyolor­szág és a mai Magyarország hely­zete között vonnak, sántít, a két változásra alapvetően eltérő kö­rülmények jellemzőek. — Meghatározónak én a föld­rajzi helyzetet, a geopolitikai és a geostratégiai körülményeket lá­tom Spanyolország számára. A Franco-diktatúra ugyanis az öt­venes-hatvanas években már nyűg, teher volt az ország szom­szédai számára, természetesen az akkori Portugáliát kivéve. Or­szágunk földrajzi helyzeténél és gazdasági kapcsolatainál, törté­nelménél és hagyományainál fogva természetesen kapcsoló­dott a nyugat-európai demokrá­ciákhoz, történelmi anakroniz­mus volt számukra és számunkra is. Amikor Franco halála után megindult a demokratikus fejlő­dés, akkor az természetes volt az ország és szomszédai számára, természetes volt a spanyol nép­nek. Azt is hozzá kell tennem, hogy ez a geopolitikai helyzet az integ­rálódást is természetessé tette. Voltak és vannak vitáink erről, de alapvetően senki sem vitatja, hogy gazdaságilag ehhez a föld­rajzi térséghez tartozunk. Végül még egy tényező hozzá­járult ahhoz, hogy az átmenet békésre sikerült. A sebek nem hegedtek be teljesen, hiszen nincs olyan spanyol család, amelynek ne lettek volna halott­jai a polgárháború és a diktatúra éveiben. Egymillió embert vesztettünk, de a holtakat eltemettük. Ha a bosszúállás, a megtorlás útját vá­lasztjuk, az csak újabb ellentéte­ket, szembenállásokat szült vol­na. A demokratikus út, a parla­mentarizmus bizonyult megfele­lőnek a társadalom minden réte­ge számára. Ez az út természetesen mások számára is járható. Bár én igen fontosnak tartom a geopolitikai- geostratégiai helyzetet, ami Spa­nyolország számára adott volt, ugyanilyen elengedhetetlen fel­tétel a türelem és a megbékélési szándék. Ha a türelmetlenség, a bosszú útjára léptünk volna, aligha tar­tanánk ott, ahol ma tartunk — mondotta a spanyol képviselő. Kis Csaba Dél-Afrika — válaszúton Távozik a „Nagy Krokodil”? Az évforduló kerek is volt, fontos is volt, mégsem nagyon em­lékeztek meg róla. Legalábbis hivatalos formában, a hatóságok képviselőinek részvételével; annál több szó esett viszont róla el­lenzéki körökben. Március elején különleges évfordulóhoz érke­zett ugyanis a Dél-afrikai Köztársaság: ezer nappal ezelőtt vezet­ték be azt a rendkívüli állapotot, amely sok szempontból máig is megszabja az apartheidrendszer mindennapjait. A kormányzat részéről teljesen érthető volt a megemlékezé­sek mellőzése. A szigorú rendszabályok életben tartása csöppet sem javít a fajvédő kabinet külföldi megítélésében (legutóbb épp Genfben, az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának ülésén ítélték el határozatban Pretoria mit sem módosuló politikáját), hanem mert a dél-afrikai „fehér Végvár” belső helyzete amúgy is eléggé zaklatott az elmúlt hetekben ahhoz, hogy ne akaiják azt még egy ilyen, a feszültség kiélezésére valószínűleg igen alkalmas ese­ménnyel tetézni. Amióta januárban enyhébb szélütés érte P. W. Botha elnököt, a pretoriai porondon némi túlzással teljes a felfordulás. A hivata­los orvosi jelentések Ugyan roppant derűlátóak, s maga Botha el­nök is mihamarabbi visszatérését ígéri a napi ügyek intézéséhez, állapota a jelek szerint mégsem enged meg egyelőre teljes terhel­hetőséget. A kontroll alól némileg felszabadult törvényhozásban így az elmúlt hetekben meglepő hangvételváltozásnak lehettek tanúi a megfigyelők. Igaz, a bebörtönzött, legendás polgárjogi néger ve­zető, Nelson Mandela feleségének zajos botránya ( Winnie Man­dela testőreit egy tizenéves fiú meggyilkolásával vádolják) és a szintén’hosszú hetek óta tartó éhségsztrájk-akció az ország szá­mos börtönében némileg elvonta a figyelmet a fejleményekről, a szakértők szerint mégis roppant érdekes manőverekre került sor. Elsősorban a kormányzó Nemzeti Párt új vezetője, Frederick Willem de Klerk az, aki miatt sokan már úgy fogalmaznak: Dél- Afrika most végre talán valóban válaszúihoz érkezett. Botha ugyanis, bár a valódi politikai gyeplőt nem adta ki a kezéből, né­mileg engedni volt kénytelen a nyomásnak, s kettős funkciója közül az egyikről, a kormánypárt vezetéséről lemondott. A Nemzeti Párt új irányítója pedig, noha liberálisnak nem mond­ható, pragmatikusabbnak tűnik a „Nagy Krokodilnál” , s több kérdésben, mindenekelőtt a fekete lakossággal folytatandó pár­beszéd ügyében rugalmasabbnak ígérkezik. Ez persze egyelőre?csak a nyilatkozatok szintjén látszik, hiszen igazi hatáskör nem került de Klerk kezébe. (Számos egyéb tárca után mellesleg jelenleg az oktatásügyért felelős a kabinetben.) Mégis nehéz lenne szem elől téveszteni, hogy erősödni látszik a követelés Botha lemondására, a választások előrehozatalára - a legvalószínűbb időpontnak pillanatnyilag május-június tájéka tűnik. Merev, konzervatív előd, engedékenyebb, liberálisabb utód - ez a beállítás bizonnyal túlzott leegyszerűsítés lenne. Annyi azonban tagadhatatlan, hogy a kül- és belpolitika több témájá­ban olyan gyökeres problémákkal kell szembenéznie a pretoriai vezetésnek, amelyek valóban nem teszik lehetővé az első számú vezető huzamosabb távollétét. Márpedig ha Botha egészségi ál­lapota elengedhetetlenné teszi a személycserét az ország élén, könnyebben lehet elérni egy óvatos fordulatot a politikai irány­vonalban, mint egy ereje teljében lévő, aktív államfővel szem­ben. Elvégre nemcsak a hagyományos dilemmáról, a döntő több­ségben lévő fekete bőrű lakosság jogfosztottságának kérdésével kell immár óhatatlanul szembenéznie a pretoriai vezetésnek. Igen nehéz lesz a következő esztendő a külső események miatt is, hisz áprilistól indul be a namíbiai függetlenség elnyerésének ké­nyes, buktatókat bőven ígérő időszaka is. A teendőket, a hogyan továbbot illetően természetesen gyö­keresen eltérnek egymástól a vélemények. Botha jobboldali el­lenzéke már az apartheidrendszer korszerűsítését célzó eddigi intézkedéseket is sokallta, könnyen lehet hát, hogy de Klerk a fe­hér konzervatív szárny vétójával kerülne szembe. A jelek szerint igen sok múlik tehát azon: távozik-e csakugyan a „Nagy Kroko­' Szegő Gábor Szenzációs múmialelet Egyiptomban Több mint négy és fél ezer éves múmiára bukkantak az egyiptomi régészek a gizai Khe- opsz-piramis közelében. A fáraókori hercegnő múmiá­ja mintegy 150 cm hosszú, és fe­jén egy bronzból készült arany- berakásos korona van, mellette pedig számos ékszer, valamint edénymaradványok. A sírkam­raként szolgáló barlangnyílást a jelenlegi földfelszín alatt 170 cm- rel találták meg. A lelet páratlan érdekességét az adja meg, hogy az Óegyiptom V. fáraói dinaszti­ájához tartozó, magas hercegi méltóságú hölgy holttestét a kor balzsamozási eljárásai szerint őrizték meg az örökkévalóság­nak. A belsőségeket gondosan eltávolították, majd a testet kí- vül-belül begipszelték. Néhány száz évvel később már óriásit fej­lődött az egyiptomi balzsamozá­si „technika”, s a mumifikálásnál a tökéletesebb konzerválóanya­gokat alkalmazva már nem volt szükség sem gipszre, sem a belső szervek eltávolítására. A múmia mellett megtalálták 16 fogát, va­lamint néhány üvegdarabot. Ez utóbbiak azért értékesek, mert a régészeti feltárások során ebből a korból még nem került elő ilyen anyag. A múmia egyike a legrégib­beknek, amelyet eddig Egyip­tomban találtaké A szakemberek most újabb ásatásokat kezdenek a térségben, újabb leletek remé­nyében. Egyiptomban egyéb­ként több száz közember múmi­ájára bukkantak ez idáig, de a 3000-3800 évvel ezelőtti idők­ből csak 27 főrangú személy bal­zsamozott testét találták meg. Ezek is csak nagy szerencsével kerülték el a kincsvadászó sír­rablók figyelmét. A 27 múmiát kirabolt sírokból gyűjtötték ösz- sze az Egyiptomi Birodalom ké­sői időszakában az ókori papok.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom