Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-20 / 67. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. március 20., hétfő GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3 Anno 1722 (Fotó: Perl Márton) sári általános iskola a legnagyobb, ide járnak a szomszédos községek felsőtagozatos tanulói is. (Kisfüzesen nincs általános iskola, és nyolc faluban is csak alsó tagozat működik.) Az egy osztályteremre jutó tanulók száma az 1987 — 1988. tanévben Péter- vásárán 29, a vonzáskörzetében 23 volt, alig kisebb, mint a megye városaiban, illetve a községeiben átlagosan. Egy pedagógusra 16, illetve 15 tanuló oktató-nevelő munkája hárult, több, mint a megyében. A napközis ellátásban részesülő tanulók aránya Péter- vásárán és a vonzáskörzetében egyaránt 17 százalék volt, a megye városaiban 45, a községeiben 35 százalék. A Heves Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet pétervásári nevelőotthona több mint 60 állami gondozott gyermek ellátásáról, neveléséről gondoskodott. Az általános iskolát végzett fiatalok egy része a felújított Keglevich-kas- télyban működő Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetben tanulhat szakmát. v A 150 nappali tagozatos tanuló oktatása mellett a felnőttképzés is számottevő. Az épületben kapott helyett a 170 férőhelyes kollégium is. A közművelődési igények kielégítését szolgálja a 234 férőhelyes filmszínház és a C típusú könyvtár. A művelődési ház egyesületei, klubjai, szakkörei színvonalas tevékenységet folytatnak. Az elmúlt években a helyi palóchagyományok felélesztése — a lokálpatriotizmust erősítve — a város arculatának egyedi vonásait gazdagította. Gelsei Sándor KSH Heves Megyei Igazgatósága csoportvezetője A Kakas vendéglő és szálloda miatt fokozott problémát jelent az egészséges ivóvíz biztosítása. 1987. év végén a térség 13 települése közül négyben volt összesen 30 km vízvezeték-hálózat, ebből 9 km Pétervásárán. Közcsatorna-hálózattal nem rendelkezett. Az előbbiek miatt a lakások közművesítettsége alacsony. A közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya nem érte el a 44 százalékot, ez nagyobb, mint a megye községeiben, de lényegesen kisebb, mint a Városaiban. A gázvezeték-hálózat kiépítése néhány éve kezdődött. A tervek szerint Pétervásárán kívül négy további község ellátását biztosítja az 1988. év elején üzembe helyezett 5000 köbmé- ter/óra kapacitású gázfogadóállomás. Közúti közlekedési kapcsolata — bár az országos elsőrendű főutaktól távol fekszik — a környező nagyobb városokkal kielégítő. Vasútvonal nem halad át a térségen. A közúti forgalom gerincét a 23-as számú másodrendű főút alkotja, mely Eger, Salgótarján és Ózd felé megfelelő kapcsolatokat biztosít. Pétervá- sára összeköttetése a térség 12 községével (köztük három ún. ’’zsáktelepüléssel”) is jónak mondható. A térség kereskedelmi ellátását alapvetően a Pétervására és Vidéke Áfész biztosítja. A városban 19 bolt és 3 vendéglátóhely üzemelt 1987. év végén. A szocialista bolti kiskereskedelemben az alapterület fajlagos mutatója kedvezőbb még a megye városai átlagánál is (a vendéglátásé elmarad attól), a kiskereskedelem egy lakosra jutó összes eladási forgalma azonban kevesebb. Az utóbbiban a megye nagyobb városai átlagánál alacsonyabb szintű árukínálat és a kisebb idegenforgalom mellett feltehetően szerepe van a térségben élő népesség alacsonyabb fizetőképes keresletének is. Az egészségügyi és szociális ellátás színvonala ma még viszonylag alacsony. A térségben 6 körzeti orvos, 6 körzeti betegápoló és 6 védőnő, illetve 2 fogorvos biztosítja az alapellátást. A körzeti ügyeletet Pétervásárán szervezték meg, és körzeti igényeket elégít ki a mentőállomás 3 gépkocsija is. A tervek szerint ez évben megkezdődik az egészségügyi központ építése, melyben helyet kap egy laboratórium, egy fizikotherápiás részleg és két gyermekszakorvosi rendelő. Bölcsőde nincs az egész térségben. Három településen működik az idősek klubja, 1987. év végén a férőhelyeik száma 90 volt. Az ezer öregkorúra jutó férőhelyek száma kevesebb, mint a megye községeiben átlagosan. A térség 13 településén az alsófokú oktatás tárgyi és személyi feltételeit jellemző mutatók többsége kedvezőtlenebb, mint a megye községeiben, illetve a városaiban. A 100 férőhelyre jutó óvodás gyermekek száma 1987. évben Pétervásárán 114, a vonzáskörzet községeiben 116 volt, nagyobb, mint a megye városaiban, illetve községeiben átlagosan. Egy óvodapedagógusra is több gyermek jutott, mint a megyében. A térségben a péterváPétervására férfiak munkavállalásában a kevés számú és szerényebb keresetet biztosító, helyben lévő munkahelyek mellett feltehetően szerepe van annak is, hogy a viszonylag jelentős számú cigánylakosság egy részére a rendszeres munkavégzés nem jellemző. Pétervásáráról 1980-ban 466 fő, az aktív keresők 38 százaléka — a magasabb kereseti lehetőségek miatt — naponta járt el dolgozni más községekbe, városokba. Az eljárók több mint fele a közelebbi megyei munkáltatóknál, 41 százaléka a szomszédos megyékben talált munkát. Számos, menetrend szerinti autó- buszjárat,, valamint vállalati munkásjárat érinti, melyek Eger, Salgótaiján, Ózd, Borsodná- dasd, Sírok, Recsk, Egercsehi, Istenmezeje, Bátonyterenye, Mátraterenye stb. munkahelyeire juttatják el a munkavállalókat. A városban foglalkoztatott 1220 fő közül 453-an a környék községeiből jártak be. Pétervására munkahelyein elérhető szerényebb kereset is vonzó volt számukra, mivel lakóhelyükön még ilyen lehetőség sem kínálkozott. Az aktív keresők népgazdasági ágankénti megoszlása nemcsak Pétervásárán, hanem a vonzáskörzet községeiben sem a helyi munkahelyválasztékot tükrözi. Az aktív keresők közel 47 százaléka az iparban dolgozott, többségüket azonban nem a lakóhelyükön, hanem a távolabbi térségekben lévő ipari üzemek foglalkoztatták. A vonzáskörzet községeiből az aktív keresők 63 százaléka ingázott. Arányuk jóval nagyobb volt, mint a megye községeiben átlagosan. Termelőtevékenység A megye északi részén kialakult jelentős ipari bázis Pétervá- sárát és környékét alig érintette. A városban 1987. év végén csak mintegy 220 főt foglalkoztatott a szocialista ipar. (Ezer lakosra 83 fő jutott, a megye községi átlagánál is kevesebb.) A Finomszerel- vénygyár pétervásári telepén dolgozott a foglalkoztatottak közel 64 százaléka. Az üzem további létszámbővítést és korszerűsítést tervez, melyet, mint munkahelybővítő beruházást, pályázati úton Heves Megye Tanácsa is támogat. A térség földtani felépítése igen sajátos, ez a táj arculatát és mezőgazdasági termelését is meghatározza. A Nógrád — Heves — Borsodi-dombságot és a medencét homokos, agyagos és keményebb homokköves kőzet- összlet építi fel. A pétervásári Gárdonyi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet termőterületének művelési ágak szerinti megoszlása jelentősen eltér a megyei mgtsz-ek átlagától: jóval kisebb a szántó hányada (32, illetve 66 százalék), és nagyobb az erdőé (45, illetve 12 százalék). 1987. evben számottevő szarvasmarha-állománnyal rendelkezett, a fajlagos tejtermelése nagyobb volt, mint a megye közös gazdaságaiban átlagosan. A vonzáskörzetben 3 mgtsz gazdálkodik. Termőterületük átlagos aranykorona-értéke igen alacsony (az istenmezejei Béke Tsz-ben pl. 2,6). A tamaleleszi és az istenmezejei mgtsz-ben az üzemi termelési érték nagyobb hányada (71, illetve 66 százaléka) az alaptevékenységen kívüli tevékenységből származott. Életkörülmények Legkisebb városunk településképe viszonylag rendezett. Ezt a további tudatos település- rendezés, az értékek megőrzése, valamint egy egységes szemléletű rekonstrukció teljesebbé teheti. A közműhálózat fejlesztése a közeljövő fontos feladatai közé tartozik. A lakásállománya 1987. év végén megközelítette az ezret. A 100 lakásra jutó lakosok száma 275 fő volt, mintegy azonos a megye városainak átlagával, de a megye négy régebbi városában a népesség nagyobb hányada lakott új lakásokban. Pétervásárán a lakásépítés központilag szabályozott anyagi lehetőségei — a községekéhez hasonlóan — az 1970-es évtizedben rosszabbak voltak, mint a városokban. Tíz év alatt csak 66, a legutóbbi kilenc évben 121 lakás létesült. A növekedéshez a lakásépítési feltételek kedvező változása nagyban hozzájárult, mégis nyolc év alatt évi átlagban csak 5,0 új lakás jutott ezer lakosra (a megye községeiben átlagosan 4,8, a megye városaiban 8,2). Pétervására vonzáskörzete aprófalvas térség. Az alapfokú ellátást a községekben is biztosítani kell. Ez gazdaságosan úgy oldható meg, ha a térség igényeit figyelembe véve a vonzásközpontban jönnek létre az ezt szolgáló intézmények. A térségben az alapellátáson túl bizonyos területeken magasabb szintű ellátás is indokolt (pl. rendelőintézet), melyek jelenleg csak a viszonylag távolabb fekvő, nagyobb városokban érhetők el. Az ellátás további fejlesztése a térség népességeltartó, -megtartó képességét kedvezően befolyásolná. A sajátos geológiai viszonyok Pétervására Heves megye városhiányos északi vidékén, aprófalvas jellegű térségben, a Mátra északi, a Bükk nyugati és a Heves — Borsodi-dombság déli nyúlványai által közrezárt kisme- dencében, a Tárná felső szakaszának vízgyűjtő területén fekszik. A város és a vonzáskörzete az ország egyik legkisebb olyan településcsoportja, mely a települések egymás között — bizonyos tekintetben évszázadok óta — kialakult egymásrautaltságában, közösségében igyekszik megteremteni a kedvezőbb életkörülményeket. Az előbbiek a város bemutatása mellett a vonzáskörzetéhez tartozó 12 község fontosabb jellemzőinek ismertetését is indokolják. A település múltja A honfoglaló magyarság legészakibb telephelyei közé tartozott a Mátra nyugati lejtőitől a Zempléni-hegységig terjedő terület, mely a kabarok szálláshelye volt. Nevét 1247-ben említi egy okleveles forrás Peturwasara alakban. Ebben az időben az Ákos nemzetségbeli Endre bán birtokolta. 1445-ben már vásártartási joggal felruházott mezőváros. 1574-től Mágócsi Gáspár egri várkapitány birtokolta a települést, a XVII. sz. végétől pedig a Keglevich grófok a falu kizárólagos birtokosai. A török hódoltság korának erős népességcserélődése ellenére 1696-ban a lakói egyharmadát a korábban is itt élők leszármazottai adták. A népességszám gyorsan növekedett, de az erdőirtás következtében kiszélesedő földesúri majorüzem robotigénye, valamint a kevés és kis termőképességű határ megállította a parasztlakosság teijesz- kedését, ezért előfordultak ki- sebb-nagyobb kirajzások, főleg az elnéptelenedett Alföldre. A Keglevich-család a XVIII. század közepén építtette az emeletes barokk kastélyt, 1817-ben pedig a régi templom helyén ne- ogót stílusban az új, kéttornyú, háromhajós templomot. (A műemlékek közül jelentős még az egykori faluszélen, feltehetően román kori alapokon épült, kör alaprajzú emlékkápolna.) 1849. február 24-én, néhány nappal a kápolnai csata előtt, a Máriássy János honvéd ezredes és Schultzig tábornok csapatai között lezajlott véres ütközet színtere volt. A túlerőben lévő osztrák sereg a győzelem után megszállta a községet, a templomot és a kastélyt kirabolták, majd Verpelét felé elvonultak. A polgárosodás feltételei a megyének ebben az elzárt térségében igen lassan alakultak ki. A birtokelkülönülés után nem lett sokkal kedvezőbb az itt élő népesség helyzete, mivel a föld termőképessége alacsony volt. A megnyíló nógrádi és borsodi bányák jelentettek némi munkalehetőséget. A XX. század első évtizedei sem hoztak lényeges változást a térség gazdasági életében. A második világháború megyét érintő befejező hadműveletei Pétervására környékén zajlottak. A német egységek innen vonultak ki legkésőbb, Istenmezeje felé. A szovjet hadsereg Pé- tervásárát december 20 — 24-e között szabadította fel. A közigazgatás újjászervezésével az igazgatási, irányítási szerepe a megye északi térségében megerősödött. Ekkor a pétervásári járás területéhez 23 település tartozott. Az 1960-as évek centralizációs törekvései a település- hálózat fejlődésére is hatással voltak. 1966-ban megszüntették a pétervásári járást, és az ott működő közintézmények (járási ügyészség, bíróság, rendőrkapitányság stb.) fokozatosan elhagyták Pétervásárát. Fejlődése lelassult, ennek ellenére kapcsolata egy kisebb községcsoporttal megmaradt. A várossá nyilvánítására benyújtott pályázat 12 ilyen települést sorol fel. Terület, népesség, népmozgalom A térség településszerkezete az ország aprófalvas vidékeivel mutat hasonlóságot. Kis területű és lélekszámú falvak fekszenek a dombvonulatok által közrezárt patakvölgyekben. Természetes központjuk a Tama-, a Leleszi- és az Ivádi-patak összefolyásánál az ország legkisebb városa, Pétervására. 1988. év elején a lakó- népessége 2631 fő volt. Területe 33,87 négyzetkilométer, a megye átlagos település- nagyságát valamelyest meghaladja. Népsűrűsége 1988. év elején 78 fő volt, igen alacsony, a korábbi 4 város átlagának alig egyötöde. A népesség száma a századfordulót megelőző két évtizedben mintegy 24 százalékkal, a következő két évtizedben 5,4 százalékkal gyarapodott, és 1920-ban meghaladta a 2000 főt. A továbbiakban az 1930-as és az 1950-es években nőtt jelentősen. Az 1960-as években — amikor a pétervásári járást az egrihez csatolták — a közigazgatási szerepkör változása ellenére a népesség száma lényegében nem változott. A népességszám alakulását meghatározó tényezők közül a születések és a halálozások, valamint az oda- és az elvándorlások különbözete a századfordulót követő nyolc évtizedben többnyire ellentétesen változott. A természetes szaporodás minden népszámlálás között pozitív, a vándorlási különbözet negatív volt. (Az utóbbi változása csak az 1950-es években tért el ettől.) Mindezek az 1930-as és az 1970- es évtized kivételével — a népességszám növekedését eredményezték. Az 1980 — 87. években az elvándorlás üteme mérséklődött ugyan, de a születésszám visszaesése és a halálozások növekedése miatt a lakosok száma tovább csökkent. A vonzáskörzetébe tartozó 12 község népességszámának 1980 — 87. évi változásában is hasonló tendencia érvényesült, mint PétervásáráA központban az új ABC és takarékszövetkezet nál. 1988. év elején 11042fővojt az állandó népességük száma, a nyolc évvel korábbinál 7,9 százalékkal kevesebb. Pétervására népességének kormegoszlása a megye városainak átlagánál kedvezőtlenebb. Iskolázottsági színvonala is lényegesen elmarad a négy korábbi városétól, és a községekéhez áll közelebb. Foglalkoztatottság A viszonylag kedvező ingázási lehetőségekkel függ össze, hogy az aktív keresők aránya a megye községeinek, illetve városainak átlagától nem marad el még nagyobb mértékben. 1980. év elején a munkaképes korú férfiak 74, a nők 73 százaléka volt aktív kereső. A megye négy régebbi városának átlagánál a férfiaknál 8,7 százalékponttal kisebb, a nőknél 3,8 százalékponttal nagyobb az aktív keresők aránya. A i ¥'■
