Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-02 / 28. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. február 2., csütörtök GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Ami még a pártértekezlethez tartozik 6. rész Mészáros Albert, a Hazafias Népfront megyei titkára a mostanában sokat vitatott szervezet munkáját elemezte elöljáróban. Mint említette, nehéz szerényen minősíteni azt a népfrontmunkát, amelyet a politizálás legfontosabb színterén, a lakóterületen az állampolgárok ezrei, tízezrei végeztek évtizedeken át és végeznek ma is önzetlenül, áldozatkészen. Ennek némileg ellentmondott az a megállapítása, ami szerint a sokrétű politikai munka ellenére mégis tapasztalható egy jelentős tájékozatlanság, amely a mozgalmat a társadalomban és a politikai intézményrendszerben körülveszi. Ezt pedig a saját propagandájuk gyengeségeivel magyarázta, de betudta a népfronttal kapcsolatos előítéleteknek is, melynek során hol elsorvasztották, hol pedig már-már ellenzékként kezelték a mozgalmat. Megelégedéssel nyugtázta, amit konkrét példákkal bizonyított is, hogy a népfrontmozgalom megőrizte tömegkapcsolatait, sőt szélesítette és élénkítette azt. Ez különösen érvényes az értelmiségre. Gyenge pontként emh'tette a fiatalok részvételi arányát a különböző akcióikban, s ugyanígy minősítette intenzitásukat is. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a népfrontmozgalom presztízse a társadalomban az utóbbi években emelkedett, a városkörzetekben, a nagyközségekben, a községekben különösen értékelik munkájukat. A presztízsemelkedés elsősorban a nyílt poli- tizálási módnak, a rendszeres tömegkapcsolatoknak és a tartalmas tömegmozgalmaknak köszönhető. Az MSZMP elmúlt évi, májusi konferenciájára utalva aláhúzta, hogy a Hazafias Népfrontot alkalmassá kell tenni a politikai intézményrendszerben egyenrangú szerep betöltésére, a népképviseleti rendszerhez kapcsolódó közjogi feladatok összefogására, az egyesületek, társaságok és klubmozgalmak szervezeteinek élénkítésére és összefogására, a politikai tömörülés funkciójának színvonalas ellátására. Továbbá a társadalmi integráció, a nemzeti egység szilárdítására, a szociális kohézió és az egyéni autonómia erősítésére, a társadalmi köz- megegyezés és az optimális döntések egységének lehetőség szerinti megteremtésére. Földi Ferenc, a tamaleleszi pe- dagógus-pártalapszervezet küldötte mindenekelőtt azt tárta a pártértekezlet elé, hogy a Művelődési Minisztérium rendeletével ellenkező módon történt a béralap-előirányzatok jóváhagyása Heves megyében. így a tarnale- leszi általános iskolában 208 ezer forinttól estek el a pedagógusok. Majd hosszasan bírálta a megye művelődéspolitikájában a pedagógusokra szánt minimális energiát. Részletesen kifejtette azt, hogy munkájukban hová vezetnek a bérviták, az ideges hangulatot nemegyszer felváltó rendetlen, fegyelmezetlen munkavégzések. Majd kérte a leendő pártvezetést, hogy az eddigieknél hathatósabb segítséget nyújtsanak a pedagógustársadalom problémáinak felszámolásához. Dr. Barát László, a kékestetői gyógyintézet 1-es belgyógyászati osztályának adjunktusa „Az MSZMP és a környezetvédelem” címet adta hozzászólásának. Sajnálatos tényként állapította meg, hogy a kömyezetszeny- nyezés egyidős az emberiséggel. Felszólító módban fogalmazta meg, hogy utódainkért érzett felelősségünk is kötelezzen bennünket környezetünk épségének megőrzésére. Kifejtette azt is, hogy ennek a mozgalomnak az élén a pártnak a helye. A párt fejlessze nemzeti mozgalommá a környezetvédelmet. Feltette a kérdést, hogy kell-e Gyöngyös- orosziban, s egyáltalán Magyar- országon használt akkumulátorokat feldolgozó üzem. S mindezt azért tette, mert utána részletesen kifejtette azt is, hogy mindez milyen károkat okoz a természetben, a Mátra egyedülálló vad- és növényvilágában, a turisztikai centrumban, a történelmi szőlő- és borvidékben, egy 50 ezer lakosú város mellett. így az érintettek nevében kérte a pártértekezletet, határozatában nyilvánítsa ki a környezetvédelem fontosságát. Tegye feladatává a megyei pártbizottságnak egy környezetvédelmi állandó munkabizottság létrehozását. Úgy ítélte meg, hogy Nagymaros, Ófalu, Hévíz kellő mértékű intő példát jelenthet. Morvái István, Csány község alapszervezetének küldötte a jelenlegi helyzeten való változtatáshoz történő hozzájárulás szándékával tette meg hozzászólását. Véleménye szerint a rossz politikai és gazdasági közhangulatot még inkább negatív irányba terelik egyes engedményekkel, irreális követelések teljesítésével. Figyelmeztetett arra, hogy akár a politikai, akár a gazdasági előrelépéshez közös erőfeszítések kellenek, s nem pedig a napjainkban is nemegyszer tapasztalható széthúzás. Mert ez utóbbiak ráadásul nagyon sok esetben magánérdeket, önakaratot képviselnek. Értelmetlenül állt az értelmiségi réteg, ezen belül is a pedagógusok örökös és már- már szokássá vált követelőzései előtt. Úgy ítélte meg, hogy sok esetben minden jogalapot nélkülöznek. A pártértekezlet figyelmébe ajánlotta azt a visszásnak ítélt helyzetet is, ami szerint egyes gazdasági egységek vezetői a szabályozók kiskapui adta lehetőségeket kihasználva több százezer forintos prémiumokat, részesedéseket vesznek fel év közben. Nagy Sándor, a Vilati Egri Gyára 1-es számú alapszervezetének küldötte mindenekelőtt 'annak a reményének adott hangot, hogy ezzel a pártértekezlettel lezárjuk a megye pártéletének egy olyan szakaszát, amely bizalmatlansághoz, ellentmondáshoz vezetett. Kifejtette, hogy a párttagokban azért rendült meg a bizalom, mert eddig soha nem tapasztalt gazdasági és ideológiai gondok jelentkeztek, ugyanakkor a hatalommal való visszaélések ellen a pártvezetés nem megfelelően lépett fel. Véleménye szerint az apparátus tagjai ma sajnos, a párt urai, és nem zászlóvivői. Szükségesnek tartotta újra meghatározni a munkásosztály helyét, szerepét a társadalomban és a párton belül. A pártértekezlet politikai programját túl általánosnak ítélte, s még mindig nem határozták meg véleménye szerint az egyes feladatok felelőseit. A megyei bizottság apparátusának létszámát soknak, technikai ellátottságának színvonalát túlzottnak minősítette. Kérte a pártértekezletet, hogy az eddigieknél jóval takarékosabban, hatékonyabban és ember- központúbban végezzék politikai munkájukat valamennyi szinten. (Folytatjuk) Visszaesett a világ kávéexportja Az elmúlt évben 10 százalékkal esett vissza^ világ kávéexportja, és hat év óta a legalacsonyabb szinten volt — közölte a Nemzetközi Kávészervezet (ICO). A világ kávéexportja tavaly 64,6 millió zsákra csökkent az előző évi 72 millió zsákról, mert jelentősen visszaesett a fő kávétermelő és -exportáló országok — Brazília, Kolumbia, Mexikó és Salvador — kivitele. (1 zsák zöld pörköletlen kávé = 60 kg). A Nemzetközi Kávészervezet exportkvótákkal szabályozza a világpiacra kerülő kávémennyiséget, s ily módon a kávé árát. Az ICO-nak 50 kávéexportőr és 24 -importőr ország a tagja. A közös bennük: Fazola § „Érdekel az irodalom, a komolyzene, a filozófia” — vallja Szajkó Sándor (Fotó: Gál Gábor) „Nem gyűjtök ásványokat — sakkozom” — emígy Csizmadia Lajos (Fotó: Koncz János) gyikük Egerben lakik, több ezer kötetes könyvtára van, társadalomtudományokkal foglalkozik hobbiból, lemezeket gyűjt — s mindemellett főenergetikus a Mátra — Nyugat-Bükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnál. A másik „alany" gyöngyösi, három évtizede a bányászat elkötelezettje, a Mátraaljai Szénbányák Vállalatnál Eger- csehi terület felelőse — és sakkozik. Látszólag nincs semmi közös a két emberben. Szajkó Sándor és Csizmadia Lajos egy ponton mégis „érintkezik” egymással: 1988 decemberében társadalmi munkájukért ők ketten kapták meg a MTESZ Heves megyei alapítványát: a Fazola Henrik-emlékérmet. A szívem mélyén erdész vagyok... Szajkó Sándorral tenyérnyi irodájában beszélgetünk. Mielőtt hozzákezdenénk, csöng a telefon. Tudom, hogy nem szép dolog hallgatózni, de szavaiból úgy vettem ki: a Reform című újság friss példányát tetette el magának. — Szóval, ön is szereti a szenzációs híreket? — A megjelenésétől kezdve megveszem ezt a lapot. Őszintén megmondom: érdekesnek találom. Ráadásul nálunk sokáig nem volt egyetlenegy bulvárlap sem, úgyhogy érthető is, ha harap rá a közönség. — Telefonon említette, hogy némileg ön is szakmabeli. — Elvégeztem azt az egyéves újságíró-tanfolyamot, amelyet itt Egerben, az oktatási igazgatóságon szerveztek. Tagja vagyok az Élelmiszer-gazdaság című lap szerkesztőbizottságának és gyakran írok cikkeket. Ezenkívül évekig voltam vezető propagandista, sőt a marxista egyetem középiskolai tagozatán tanítottam is. Jelenleg pedig titkára vagyok a MTESZ keretén belül működő Faipari Tudományos Egyesület megyei szervezetének. Részben talán az itt végzett munkámért érdemeltem meg az emlékplakettet. — Tényleg... hol tartja? — Vitrinben. Az ásványgyűjteményem mellett. Lehet, hogy nem hiszi el, de mostantól érzem magam igazán egrinek. Fehérvári születésű vagyok, de 17 éve élek a megyeszékhelyen. Ez a plakett nekem nagy boldogságot jelentett. — Prózai dolog, de kapott vele 3 ezer forintot is. A saját kedvtelésére költötte, netán vásárolt belőle olyasvalamit, amire régóta vágyott? (Kicsit meghökken a kérdésen, aztán elneveti magát.) — Beleolvadt a családi kasz- szába. Elment... Karácsony, újév, volt mit vásárolni. — Itt dolgozik az erdő- és fa- feldolgozó gazdaságnál. Am munkaköre szerint főenergetikus. Műszaki embernek, vagy inkább erdésznek vallja magát? — A szívem mélyén inkább erdész vagyok. Bár a természet nyugalmát elég keveset élveztem, hiszen inkább a fafeldolgozás nyomon követése, az üzemek látogatása a reszortom. — Horgászik, vadászik netán? — Nem — én könyveket gyűjtök. Érdekel a filozófia, a komolyzene, a történelem. Akadnak régiségek is a könyvtáramban, például az eredeti Magyar anekdotakincs, Malonyaitól A magyar nép művészete, vagy az 1920-as kiadású műszaki egyetemi szakkönyvek. — A családja hogy viszonyul ezekhez a szenvedélyekhez? — A feleségemmel több mint húsz éve vagyunk házasok. Gyermekünk nincs. Tudom, hogy szeretné megkérdezni: miért, csak esetleg kényelmetlen ezt feltenni. Nincs különösebb oka. Talán annyira lekötött minket a munka, a társadalmi tevékenység, hogy nem vettük észre, és eltelt az idő...A nejemmel megosztjuk a házimunkát, ha kell, én takarítok, sőt vasalok is. De főzni — azt nem tudok! A sakk — ez gyógyíthatatlan szenvedély Harminc év a bányászatban: nem semmi — mondhatnánk csúnya zsargonnal. Még akkor sem, ha mindezt nem végig a föld alatt, hanem mérnökként éli meg az ember. Csizmadia Lajos mégis úgy érzi: a mélyben lenni jó. — Ha csak tehetem, lemegyek a bányába. Hogyan tudnám képviselni a vájárok, a fejtők érdekeit, ha nem tudom, milyen érzés ott lenni. Én ugyanis a Mátraaljai Szénbányák Vállalat művelési osztályán dolgozom, és konkrétan az egercsehi szénbányák területfelelőse vagyok. — És egy hónapja a Fazola- emlékérem büszke tulajdonosa... —- Ne tartson szerénytelennek — én ezt nemcsak a magam elismerésének értékelem. Vezetőségi tagja vagyok a bányászati-kohászati egyesület mátraalji csoportjának, s szerintem az itteni együttes munkának köszönhető a plakett. — Öntől is megkérdezem: be:- cses helyen tartja? — Vitrinben. De csak ezt! A többi elismerést, jelvényt, amit a munkámért vagy egyéb tevékenységemért kaptam, nem tettem ki. — Még egy ismétlődő kérdés: mire költötte a jutalommal járó pénzt? (Itt is szemérmes mosoly először.) — A karácsonyi italkészlet feljavítására — mondja aztán. — Netán abban is megegyeznek Szajkó Sándorral, hogy ön is gyűjti az ásványokat? — Téved: egyáltalán nem gyűjtöm az ásványokat. Van ugyan otthon egy-két darab, de nem ez a szenvedélyem. — Hanem mi? — A sakk. És gyógyíthatatlan. Tizenhat évesen tanultam meg ezt a játékot a Debreceni Református Kollégiumban. Ott mindenki sakkozott. A Gyöngyösi Sportegyesület sakkszakosztályának vagyok az elnöke. — Nem rendelkezik véletlenül valamilyen egyedi sakk-készlettel? — Egyetleneggyel. Ajándékba kaptam egy Bali-szigeti, keményfából készült mahagóni színű garnitúrát. Doros Judit Ugye eljönnek majd a repülők? Látogatóban a szolnoki középiskolás honvédkollégiumban Tamás: — Édesapám katona, édesanyám polgári alkalmazott. Igen, vehetjük úgy, hogy családi hagyomány. Tényleg repülősdinasztia, hiszen apu is repülős, nagyapám is. Nyolcadikos koromban kezdtem repülni Farkashegyen. Nem, nem mondhatnám, hogy féltem. Ezek a vitorlázó gépek végtelenül biztosak. Zsolt: — Ha az ember nem hibázik, nem érheti baj. Ha hibázik? A Góbé például leszáll magától, nyugodtan elengedheted a kormányt. A sport? Elég komolyan vesszük! Jómagam a Vízügy SE-ben úsztam általánosban. Hogy kezdődött? Apu repülőgép-szerelő, sokat kivitt magával a reptérre. Itt lakunk a Széche- nyin, kőhajításra a kollégiumtól. Nem, nincs ebben semmi szívszorító. Csaba: — Bajáról jöttem. Szerelmem a kosárlabda. Bánt, hogy nem játszhatok az „Olajban”. Célom természetesen a főiskola. Ez az, ami itt tart. Igen, azt hiszem, nehezebb körülmények között tanulunk, mint akinek otthon külön szobája van. Itt százötven ember csapkodja az ajtót. Elég kötött a napirendünk. Ahhoz is alkalmazkodnunk kell, meg egymáshoz is. Nem, az nem igaz, hogy itt laktanyás a rend. Az kellene még csak! Nem, nem járunk egyenruhában, nem tisztelgünk, ugyanolyan kollégisták vagyunk, mint bármelyik magyar középiskolás. A repülés? Hát ez nagyon érdekes. Én például szédülök otthon a tetőn, ha fölmegyek a tv- antcnnát megigazítani, de fönn, ezer méteren, nem! Ugye furcsa? Szorongás? Van. De a gépek tökéletesek. Bízni kell bennük, és kész! Az nagyon jó érzés, amikor az oktató hozzá sem nyúl a kormányhoz. Valóban, a suli elég furcsa! Mi vagyunk a „katonai osztályok”. Nem azt mondom, hogy lenéznek bennünket, de az elgondolkoztató, amikor a tanár azt mondja: ez a fiú milyen értelmes, de kár, hogy katona lesz. Igen, ezzel szembe kell néznünk. A katonatiszti pálya presztízse nem emelkedett az utóbbi évtizedekben! Beszélgetőpartnereim a Magyar Néphadsereg 10. Számú Középiskolai Honvédkollégiumának másodéves növendékei. Urbán Tamás a fővárosból, Duda Zoltán Szolnokról és Lövész Csaba Bajáról. Szolnokon vagyunk, a Széchenyi-városrészben. Új épület a honvédkollégium. A nyáron adták át, ősszel költöztek ide a fiúk. Az ország 10. honvédkollégiuma 1987 őszén alakult. Miben különbözik a többi kilenctől? Abban, hogy Szolnokon valóban célirányos a képzés. Feladatuk a Magyar Néphadsereg repülőtiszti utánpótlásának biztosítása. Ezért Szolnokra az ország bármely részéről jelentkezhetnek a nyolcadikosok. És jelentkeznek is, Zalától Szabolcsig mindenhonnan. Az első évfolyamon hetvenegyen, a másodikon hatvanhár- man tanulnak. A jelentkezők között válogatnak. Az első két év tapasztalata alapján háromszoros a túljelentkezés. Felvételi vizsga nincs, ám a jelentkezőket mégis megszűrik alaposan. Alapkövetelmény a jó tanulmányi eredmény. Élsősorban a matematika, a fizika és az orosz nyelv jegyei számítanak. A fiúk az első két évben a vitorlázórepüléssel ismerkednek. A komolyabb egészségügyi szűrés a második tanév végén következik. Alkalmas-e a fiatal motoros repülőgép vezetésére? És ha nem? Ott kell hagynia a kollégiumot? Örökre búcsút mondhat már az általános iskolában választott hivatásának?, Nem! Kétségtelenül komoly lelki megrázkódtatás vár rájuk, mert a többség nem lesz vadászrepülő, Sem helikopter-vezető. Ám lehet ugyanolyan értékes, a technikát kitűnően ismerő földi irányító! A matematikához, a fizikához és az oroszhoz még két kiemelt tantárgy csatlakozik a kollégiumban: a repülésben és a repülésirányításban nélkülözhetetlen angol nyelv, valamint a fizikai képességek megalapozásához a mindennapos testnevelés. A teljesen ingyenes ellátás — ahogy Szaniszló Attila százados, a kollégium igazgatója megfogalmazza — nemcsak vonzerő, hanem bizony a követelményeknek is alappillére. A közös, nagy élmény -- amit az ország egyetlen középiskolája, egyetlen más honvédkollégiuma sem nyújt — a repülés. Ám nemcsak a levegőben tanulnak vezetni, hanem a földön is! Mire leérettségiznek, megszerzik a jogosítványt. De fő a repülés. Tele- povszki Tibor őrnagy, az igazgató repülésért felelős helyettese szerint a kollégium akkor tölti be hivatását, ha a tanulás mellett a rendszeres repülés lehetőségét is megadja a srácoknak. Egyéves késéssel igaz, de megalakult a kollégium önálló repülőklubja. Egyelőre vitorlázó- és motoros repülő szakosztályokkal, ám ahogy haladunk az időben, biztosan lesz ejtőernyős, sárkányrepülő és hőlégballonos szakosztályuk is. És hogy miért adjuk közre éppen most mindezt? Nem titkoltan a nyolcadikosok pályaválasztását segítő szándékkal, hiszen január végéig jelentkezhetnek a megyei területvédelmi és hadkiegészítő parancsnokságokon az ország összes középiskolai honvédkollégiumába, így a szolnoki „repülős” kollégiumba is. Egri Sándor
