Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-11 / 36. szám
6. ■ NÉPÚJSÁG, 1989. február 11., szombat kérdés válasz Cicciolina: ,, Férjjelölt még ni de keresem...” Vízben szülni jó A tenger gyermekei Négy óra múltán szabadon lebegnek a vízen (Fotó: S^putnyik — MTI) Bár rovatunk címe Hét kérdés, hét válasz, most mégis eltekintettünk ettől a számtól, mert a téma jellege miatt úgy gondoltuk, férfi olvasóink megérdemlik, hogy pluszkérdésekkel is megajándékozzuk őket. — Halló! Kedves Ilona — vagy hogyan is szólítsam: Icának, Cicciolinának, vagy egyszerűen csak képviselő asszonynak —, biztos tudja, hogy Magyarországon mostanság jelent meg az ön életéről szóló, Zalatnay „Cini” által írt könyv, mégpedig hatalmas példányszámban. Mit gondol, sikere lesz a férfi olvasók között? Egyáltalán mi a véleménye a magyar férfiakról? — Szólítson csak Cicciolinának... Nos, ez nem egy pornó könyv, így nyugodtan elolvashatják a kisgyerekek is és a 80— 90 évesek is. Szerintem nagyon populáris lesz. A 450 ezer példány az nemcsak önöknél számít óriásinak, hanem nálunk is. Bárkinek elmeséltem, nem is hitték el, azt gondolták, viccelek. Na- gyon-nagyon örülök, hogy ilyen kelendő. Na és a fiúk... Szerintem a magyar férfiak (kacaj) a szexben nagyon jók, és nagyon vidámak, jóképűek, jópofák. Talán a szexuális életben jobbak is mint az olaszok... — Hűha, ennek fognak örülni férfi olvasóink... — (hosszú nevetés) Igen, és haragudni fognak rám az olaszok. — Cicciolina! Magyarországon mi általában abban a cuki kis fehér ruhájában láthattuk. Leírná most érzékletesen, hogy mi is van magán? — Most meztelenül vagyok, az ágyból telefonálok. Tudja azért, mert tegnap éjszaka jöttem visz- sza Arezzóból, ahol egy estélyen voltam, s nagyon elfáradtam. Ma reggel meg az amerikai nagykövetségre kellett menni, mert odakint kellene készítenem egy interjút. De már negyedik alkalommal nem adják meg a vízumot. Most azt találták ki, hogy engem itt Olaszországban többször is feljelentettek, s ez baj. — Apropó... Hallottam valami kósza hírtarról, hogy önnek a napokban volt bírósági tárgyalása... — Igen, három nappal ezelőtt Velencében. S öt hónapra ítéltek el felfüggesztve. Tudja azért, mert egy éve Velencében, a Szent Márk téren felmentem egy szoborra, ami egy lovat ábrázol, s itt akartak engem lefényképezni. Csak az volt a probléma, hogy állítólag nagyon meztelen voltam. A mellrészen volt rajtam egy kis blúz, ami csupa gyöngyből állt, míg derékon alul egy gyönyörű kék tüllszoknya. Csak amikor fotóztak, akkor a fények miatt teljesen meztelennek látszottam. A parlamenttől kértek engedélyt, hogy elítélhessenek. Pechem is volt, mert a bíró nő volt. — Ha legközelebb felszólal az olasz parlamentben, mit fog majd mondani? — Négy nappal ezelőtt szólaltam fel. Előttem beszélt egy se- natore..., egy képviselő, aki azt állította, hogy a pornográfia egyenlő a szexuális erőszakkal. Én pedig azt, hogy ez nem így van, ez nem igaz. Annyira szép volt a beszédem, hogy a végén nagyon megtapsoltak, mindenkinek tetszett, s négy napon keresztül benne voltam az újságokban. Azért örülök, mert azt a törvényt, ami a szerelem jogáról szól, s amit én megígértem a 20 ezer választómnak, végre sikerült bevinni a parlamentbe. Remélem, majd megszavazzák. — Bizonyára tudja, hogy az említett Zalatnay-könyv hátsó borítója egyben egy levelezőlap is, amit be lehet küldeni a kiadóba, s aki nyer, azt azzal kecsegtetik, hogy önnel tölthet egy napot Rómában. Árulja már el, mi lesz a program, ha nő nyer, és mi, ha férfi? — Ez a dolog igaz. Ha nő, akkor bemutatom neki Rómát, elviszem a parlamentbe, egyszóval egy kicsit megmutatom neki az én világomat. Ha férfi, azt is megismertetem a világommal, s ha netán jóképű, akkor ki tudja... (pajkos, sokat sejtető nevetés) — Ajaj! Ez nem semmi! A végén még én is beküldők egy lapot, hátha szerencsém lesz. (válaszként a telefonból hosszú nevetés) Bár nem tudom, mennyire találna jóképűnek... Meg aztán Ön bizonyára már az igazit, a férjnek valót keresi. — Keresem, de még nem találtam meg. Általában az a problémám, hogy hirtelen beleszerel- mesedek valakibe, utána meg rögtön másvalakibe. Van, amikor sokáig tart a dolog — két-három hónapig —, de van, amikor csak tíz napig, (huncut kacaj) Most még nincs jelölt, de remélem, hogy rövidesen lesz. Lehet, hogy éppen akkor szerelmese- dek bele valakibe, amikor Cinivei lesz Magyarországon az a turnénk. Lehetséges... Tudja, én nem a jóképű férfiakat szeretem, hanem azokat, akik belülről nagyon szépek. Érti? Vagyis ez azt jelenti, hogy azokat, akik aranyosak, kedvesek, romantikusak. Én nagyon romantikus vagyok. Imádom, ha egy férfi, még ha nincs is sok pénze, egy szál virággal jelenik meg egy nő előtt. Az csuda romantikus, nem? — Mondja Cicciolina, Magyarországon vagy másutt a világon sikerült már közelebbi kapcsolatba kerülnie ismert emberekkel is? — Úgy érti, szexuális kapcsolatba? Nos, általában nem, de nem is törekedtem erre. Az más kérdés, hogy sok-sok híres embert ismerek például önöktől is. Baráti viszonyba — csak ilyenbe — kerültem Miklós Jancsóval, akivel közösen forgattunk egy filmet. Aztán ismerem az Anikó Sáfárt is. Nagyon örülök, hogy egy politikus felesége lett. A mi életutunk furcsán alakult, hiszen én képviselő lettem, ő meg olyan férfihoz ment hozzá, aki a politikát csinálja. Érdekes... — Ha kívánhatna valamit, mi lenne az? — Hogy gyorsan Magyarországon legyek, s ott sok-sok emberrel kimehessek egy térre, hogy egy nagy lakomát csapjunk, finom, magyaros ételeket együnk. Plusz az is jó lenne, ha az önök parlamentjében is lenne egy Cicciolina. Én is nagyon szeretnék elmenni a magyar Parlamentbe. — De remélem, a munkaruhájában. .. — Na igen, a munkaruhámban... (vidám kuncogás) — Kedves Cicciolina, nagyon köszönöm, hogy rendelkezésemre állt... — Váljon István... Mielőtt itt hagy engem, mondja már, a turnénk során Cinivei mi Egerbe is megyünk? — Tudomásom szerint igen. — Jaj de jó, akkor összetalálkozhatunk, ugye? . — Higgye el, én ez élé semmiféle akadályt sem gördítek... Sárhegyi István A kislány édesen aludt. Szülei időről időre odamentek hozzá, mintha csak ellenőrizni akarnák, nem rúgta-e le magáról a takaróját és mélyen alszik-e? A kislány tényleg mélyen aludt, ám takarónak még csak híre-hamva sem volt, mivelhogy a kis Eja nem ágyban született és aludt, hanem a Fekete-tengerben, amely tetőtől talpig langyos és selymes tengervízzel borította be. A szülők ismét a közelébe úsztak, hogy megsimogassák, hogy végérvényesen felfogják: alig néhány órája leányuk született, szinte még világra sem jött, amikor már víz alá merült. Az első alvás után pedig a Bagijanszkij család, Ká- tya, az édesanya, Vlagyimir, az apa valamint a kis Eja elindultak első tengeri úszó „sétájukra”... Bár azt nem állíthatjuk, hogy minden strandon hasonló látványban lenne részünk, azért napjainkban már nem nevezhető igazi szenzációnak a tengerben —vagy általában a vízben — történő szülés. Mind több gyermek lát napvilágot ily módon a Szovjetunióban, Franciaországban, az Egyesült Államokban, a skandináv országokban. A Szovjetunióban például már 700-nál több anya hozta világra gyermekét a tengerben vagy éppenséggel otthon, a fürdőkádban. Figyelemre méltó, hogy egyetlen egy esetben sem történt semmilyen baleset! E gyermekek születése és élete is egyértelműen bizonyítja a korai úszás és a vízben való szülés elmélete kidolgozójának, Igor Csarkovszkijnak az igazát. Mindenekelőtt arról van szó, hogy ezzel a módszerrel elkerülNemzedékek tanúsíthatják, sajnos, hogy némely vers és a „szűnni nem akaró taps” ritmusa milyen közel áll egymáshoz. De hát végül is mindkettőt a kötött akusztikai forma jellemzi. Meg talán az, hogy egyik sem tűri a disszonanciát. Sajátos okok miatt. A Bukarestben megjelenő Előre január közepén jelentős kulturális élményt hirdetett olvasóinak. Egy „művészi kiállítású lírai gyűjteményes kötetben az ország elismert, rangos költői, s mellettük műkedvelő művészek adnak hangot mélységes tiszteletük és nagyrabecsülésük érzelmeinek az ország első asszonya, Elena Ceausescu elvtársnő iránt.” Ahol megszólal a vers, ott elnémul a próza. Magyarra fordítva például így: „....Elena Ceauhetőek a szülési sérülések és fájdalmak és az újszülött is köny- nyebben alkalmazkodik a szárazföldi életmódhoz. (Hisz a magzatburokban is vízben élt.) A szakemberek ma sem tudják még pontosan, hogy születéskor mit érez a kicsi. Annyi azonban már ismeretes, hogy az anyai életteret elhagyva hatalmas gravitációs nyomás nehezedik rá. Oxigénszükséglete 3—4-szere- sére nő. Az anyaméhen belül felhalmozódott energia nagy részét az újszülött tehát a szárazföldi körülményekhez való akklimatizálódásra használja fel. Igor Csarkovszkij már két évtizede kifejtette elmélete lényegét, miszerint ha vízben születik a gyermek, akkor 3—4-szer kevesebb energiát kell az alkalmazkodásra fordítania, mert nincsen akkora gravitációs nyomás, és vízből vízbe kerül. Az pedig egysescu /feltárta titkát a tudománynak/ meglelte az emberi lélek kulcsát. /S a nagy Hős oldalán/ igazi történelme megismerésére /serkentette a népet./ Szívvel és lélekkel /e néphez kötődve/ legyőzte a mindennapok gravitációs erejét /a kommunista holnap felé tartó dicső szárnyalásban.” (Hans Liebhard Omacikkből az is kiderül, hogy a lírai konjunktúra egy másik kötetet is világra segített. Ebből is idézzünk „Violeta Zamfirescu átfogó 'poémájának” részletével: „A rögszeretet ege alatt születve /virágzó ősi tájakon/ együtt nőtt a gondolattal, mely /az időn át örökbízó asszonyérzést/ ringatott. /Oldalán a mindig tisztánlátó férfi/ ki a távoli láthatárt fürkészi /több, mint öt évtizede harcol/ az igazság és a re inkább elfogadottabb nézetté válik, hogy ez esetben a felszabaduló energiát rögtön szervezete fejlődése számára hasznosíthatja az újszülött. Ezek a csecsemők egykorú társaiknál jóval fogékonyabbak, hamarabb tanulnak meg ülni, állni, járni, úszástudásukat pedig akár ne is említsük. Születésük után négy órával már szabadon lebegnek a vízen, néhány hónap múlva pedig már kilométeres tá vokat úsznak. Az idő igazolta az elméletet abban is, hogy a vízben születettek szinte alig betegszenek meg, vagy ha mégis, úgy gyógyulásukhoz elegendő egy kis masszázs vagy gyógyfűoldat. Szellemi fejlődésük is zavartalan. Egyelőre persze számos ellenzője akad e módszernek. Érvként a sterilitás hiányát, a hőmérséklet-ingadozást, a szokatlan körülményeket és az esetleges vérzést említik. Nos, a Csar- kovszkij-módszer hívei szerint az újszülött a hagyományos szüléskor is a burkon belülitől jócskán eltérő körülmények közé kerül, amelyet nem is mindig nevezhetünk igazán sterilnek. (Nem minden szülés kórházban történik ugyanis.) Ami pedig a vérzést illeti, eddig egyetlen egyszer sem volt komplikáció. Lehetséges, hogy a „vizes körülmények” eleve kizárják azokat. De ha ezeket az érveket félretesszük, még akkor is van egy hatalmas előnye a vízben való szülésnek — a vízhez szoktatás, az úszás. Gondoljunk csak a rengeteg úszni nem tudó gyermekre — s a vízi gyermektragédiákra — és talán mi is népszerűsítői leszünk ennek az első hallásra és látásra fura szülési módnak. Kár, hogy nekünk nincsen tengerünk... népszeretetből sarjadó/ győzedelmes eszményekért.” A formával való küzdelem koszorús győzteseit nyilván országos elismerés követi, s talán lelkes diákok is szavalják majd soraikat. Például ezt: „Kommunista világ tárháza /melengeted nagy ősök telét./ Szüntelen, kitartóan dolgozva, /hogy szilárdan álljon hazánk, otthonunk./ A nagy hős mellett, aki az ország jövőjén munkál /nézed, hogy kel föl a nap/ munkánk fölött a tenger végtelenjéből. /Köszöntsétek ti győztes örömök/ a méltó asszonyt, ünneplő országunk szemefényét! /Sugározva kelj föl Nap s illesd a román tudomány homlokát!” Ünneplő költők, de költők ünnepe is — így az Előre. A prózai hétköznapok után. A tengerben született Eja és apukája Előre Versek Elenáról
