Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-11 / 36. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. február 11., szombat GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Áldozatvállalással, tudatos készüléssel A város neve: Füzesabony Az ország ismertebb települései köze tartozik Füzesabony. Naponta sok ezren utaznak rajta keresztül, s megjegyzik nevét, s azt, hogy milyen szép, nagy' vasútállomása van. A legendák szerint annak idején hivatalnoki tévedés miatt került ez a monumentális épület éppen ide. Talán most már mindegy is, hogy így van-e vagy sem: a község „felcseperedett”, ma már nemcsak ez az egy jellegzetes építmény határozza meg arculatát. Az Elnöki Tanács rendelete 1989. március 1-jétől lép életbe, mely szerint városi ranggal ismerik el fejlődését. Ottani beszélgetéseinkből az is kiderül, hogy nem holmi előlegezett bizalomról van szó: sokat tettek az előrelépésért a füzesabonyiak. Hogy mit mond a történelem e helységről? A múlt század közepén Magyarország geographiai szótárában Fényes Elek a következőket írta: ”Füzes-Abony magyar falu Heves megyében, Egerhez 2 mérföldre, 2 380rám. kát. lakossal. Sok szénája és termékeny szántóföldjei vannak. Bírja az egri érsek. ” Az 1800-as évek végére a térség legjelentősebb települései közé tartozott, fejlődését kedvezően befolyásolta földrajzi fekvése. Különösen a vasútvonal kiépülése után vált fontos közlekedési csomóponttá. Egyre nagyobb közigazgatási szerepre is szert tett. A tanácsok megalakulásakor, 1950-ben járási székhely lett, 1970-től nagyközség, 1984-ben egyesült Dormánddal, s ettől az évtől városi jogú nagyközségi közös tanács alakult itt, s valódi körzetközponttá változott. Jelenleg mintegy nyolcezer lakosa van, s vonzáskörzetében 36 és fél ezren élnek. A cím felelősséget jelent — Hogy mit is jelent számunkra a városi cím? — kérdez vissza Antal Lajos, a füzesabonyi párt- bizottság első titkára. — Elsősorban felelősséget. Önmagában semmit sem takar, ha nem tartozik hozzá az itt élő emberek igényessége. Ennek mindenkiben magában kell kialakulnia, hogy aztán tettekben nyilvánuljon meg. Nem az aktustól, a státusz kinyilvánításától várjuk az eredményeket. Fokozatosan érhetjük azt el, hogy helyben találja meg mindenki azt, ami ehhez a fogalomhoz tartozik. Ebben megvan a vezető testületek felelőssége is, közös teendők sora áll előttünk. — Kicsit térjünk vissza az időben: mióta készülnek tudatosan erre a fejleményre? — Amikor 1983-ban megszületett a határozat a közigazgatási határok átszervezéséről, már városi feladatokat kellett ellátnunk. Hozzáteszem: falusi lehetőségekkel. Viszont már akkor világossá vált, hogy az elkövetkező öt évben folyamatosan fejlesztenünk kell lakóhelyünket. Egyeztetnünk kellett a legfontosabb feladatokat a rendelkezésre álló erőforrásokkal. Ä VII. ötéves tervi elképzelések a politikai célok kijelölése után alakultak ki. A tanács nagy erőfeszítéseket tett a lakosság és a vállalatok megnyerésére, így az elgondolások többségükben már megvalósulhattak. Füzesabony például bekapcsolódhatott a crossbarhálózatba, 1990 közepére a gázt is bevezetjük. Az egészségügyi alapellátás mellett nemsokára szakrendelés szolgálja a betegek gyógyulását: szemészet, sebészet, reumatológia és laboratórium. Mindez csak a lakosság és a vállalatok egyetértésével és áldozatkészségével valósulhatott meg. Köszönetét is kell mondanunk a pártbizottság és a nagyközségi közös tanács nevében. Korszakhatár, de hogyan? — Sokan megkérdezik mostanában, hogy mi is változik azzal, hogy ezután városnak nevezik Füzesabonyt? — Az ország jelenlegi gazdasági helyzetében nem várható, hogy egyik napról a másikra döntő átalakulás következzen be. Még a helyzeti előny is megcsappanhat, hogyha új rendelkezések születnek. Élő dolog még, hogy más a ’’fejkvóta”, vagyis a lakók száma után járó fejlesztési összeg, illetve a pályázatok útján is nagyobb részt nyerhetünk el. De az is nyilvánvaló tény, hogy mi nem vártunk a sült galambra, megyei fejlesztési pénzekre, hanem sok mindent saját erőnkből valósítottunk meg. Ma sem látom indokoltnak az 1984-es döntést, mely szerint fölszámolták itt a bíróságot és az ügyészséget. Balesetveszélyes a 33-as és a 3-as út kereszteződése, még sincs közlekedési csoport a rendőrségen. Ugyanígy fontos volna, hogy ellássanak vasúti szolgálatot is egy olyan csomóponton, ahol naponta 280 szerelvény halad át, és negyvenet itt állítanak össze. A lakosság foglalkoztatása jórészt megoldott. A hagyományok miatt szorgalmazzuk, hogy a postaforgalmi szak mellé vasúti képzés is induljon középiskolánkban. A kereskedelmi ellátásban részt kellene vállalni az áfészon kívül másoknak is, egészséges konkurenciát kell teremteni. Még mindig nem akarják elhinni Itt született, s végül itt is gyökeresedett meg Bessenyei József, aki a füzesabonyi villamosvonalfőnökség felsővezeték-szerelője. Lett volna már lehetősége arra, hogy máshol vállaljon munkát, de úgy érzi: máshol nem tudna beilleszkedni így. — A régi ismerősi, baráti kör itt tart — mondja. — Meg aztán meg is találok itt mindent, ami szükséges. Csak azt tesszük néha szóvá, hogy a tőkehúsból nincs elég, mert sok vonat és busz halad itt keresztül, s akinek ráérő ideje van, az rögtön be is vásárol. A várossá válás talán már az elosztásban is jelentkezik. Most jutottunk voltaképpen a témánkhoz, mert arról faggatnánk őt is, hogy mit is jelent az itteni emberek számára, hogy a ’’ranglétrán” egyet lépett Füzesabony. — Reméljük, hogy gazdasági téren is megerősödik településünk, mert még igen sok az eljáró dolgozó. Elképzelhetőnek tartom, hogy néhány vállalat kedvet kap üzem telepítésére a jövőben. A megtermelt értékből pedig részesülhet helységünk. Hozzáteszem, hogy közvetlen előnyét is látom a cím elnyerésének: tanácstag vagyok, s úgy tájékoztattak, hogy eddig 660 forint állt rendelkezésre évente fejenként fejlesztésre, most már csaknem a duplája. Ez a növekmény bizony segítséget ad a tervek megvalósulásához. Nem mondhatnám, hogy kulturális téren városias Füzesabony. A művelődési ház az ötvenes években épült, s nem alkalmas — mondjuk — egy komolyabb színházi előadás fogadására. Arról is beszél Bessenyei József, hogy könnyű a tanácstag dolga, ha a társadalmi munkára kell szervezni. Szeretik az emberek a községet... azaz bocsánat, a várost, s szívesen tesznek is érte. A telepi körzetben tevékenykedik, s mindenkivel tegeződik jószerivel, mert 18 esztendővel ezelőtt együtt költöztek oda. — Még alig akaiják elhinni, hogy város lett a lakóhelyük — összegzi végül sokak véleményét. — Évek óta várják az itteniek, hogy ez bekövetkezzék, s mos* még szinte elképzelhetetlen, hogy megtörtént. Persze sok üröm is van az örömben: például többen nehezményezik, hogy ha három évvel ezelőtt kezdünk hozzá a gázprogramhoz, lényegesen olcsóbban megússzuk... Az orvos és betegei — Itt születtem, s máig is itt élek — hangsúlyozza dr. Pápay Sándor körzeti orvos, Füzesabony egyik legismertebb embere. - 1960-ban jöttem haza, amikor megürült egy körzet. Nem is gondoltam arra, hogy elmenjek: a mi szakmánkban nehéz váltani, mert ha az ember megszokja a betegeket, akkor lényegesen könnyebbé válik a munkája. A gyakori helyváltoztatás hátrányos. — Hányán dolgoznak most az itt élők egészségéért? — Négy felnőtt- és két gyermekkörzet van: annak idején, 1960-ban ketten láttuk el az egész községet. A jelenlegi helyzet megfelel a megyei átlagnak. — Milyen problémákat lát, mivel küszködnek a füzesabonyi betegek? — Nem jobb és nem rosszabb a szituáció, mint az országban máshol. Sok esetben nemcsak orvosi feladat, hogy ne küszködjenek annyi betegséggel az itteniek. Jelentkezik a túlterheltség, meg aztán sokan isznak és dohányoznak. A vízminőség meg éppen hogy csak megüti a mértéket, két kút van, az egyik olyan rossz vizet ad, hogy abból csecsemők nem is kaphatnak. Ha pénz lenne rá, én szorgalmaznám, hogy fúljanak mélyebbet. Nemcsak orvosként tartják számon dr. Pápay Sándort, hiszen a közéletben is jelentős szerepet vállal. 29 éve munkásőr, tanácstag, s tevékenykedik a Vöröskeresztben is. Mégis, inkább arról kérünk tőle véleményt, hogy mit tart az egészségügy jövőjéről a településen, hogyan látja az új központnak a sorsát. — Természetesen nagyon örülök annak, hogy előbbre lépünk ezen a téren is. De vannak aggodalmaim. Nem könnyű manapság szakorvosokat találni, bizony néhány területen még’ Egerbe is keservesen sikerül vállalkozó orvost felvenni. Remélem, gondoltak arra, hogy nemcsak rendelőre van szükség, hanem a hátteret is biztosítani kell: lakás nélkül nem valószínű, hogy betöltik az állásokat. Ha sikerül, akkor nem kell olyan messzire utazni a rászorulóknak. Végül arról faggatjuk, hogy szerinte mit is jelent ez a cím Füzesabony számára. — Tulajdonképpen a természetes fejlődés eredményezte ezt — szögezi le. — A vasút és a főútvonalak közelsége hozta magával azt a fejlődést, ami miatt megállt az elvándorlás. Az utóbbi évtized során gyarapodott any- nyit a település, hogy méltán kaphatta meg a városi rangot. Sokan járnak ide dolgozni máshonnan is, fejlett az üzlethálózat: nem kis vonzása van a településnek. Esztétikusabb városképet! Atkári Lajosné, a telepen nemrég átadott modem, 1. számú bölcsőde vezetője egyúttal tanácstag is. Besenyőtelekről költözött Füzesabonyba, amikor házasságot kötött. Azóta közel húsz év telt el, mély gyökeret eresztett itt a család. Bár a férjét több alkalommal is hívták más városokba, mindannyiszor úgy döntöttek, hogy Abonyban maradnak. Mint mondja, csöndes, tiszta levegőjű település ez, ahol az ellátás is megfelelő, csak ünnepek előtt van nagyobb tömeg a boltokban. Ugyanakkor nagyon jó a közlekedés Egerbe, így a gyerekek is gond nélkül bejárhatnak középiskolába. Egyébként sokan dolgoznak a megye- székhelyen, bár az új városban is talíjl munkát, aki akar. Hiszen ide települt a Mátravidéki Fémművek üzeme, téesz, állami gazdaság működik, és nagyon sokan kötődnek a vasúthoz is. Arra a kérdésre, hogy megalapozottnak tartja-e a várossá nyilvánítást, beszélgetőpartnerem igennel válaszolt. Jelentős átalakuláson ment keresztül a kitűzött cél érdekében az utóbbi években a település. Bővítették az általános iskolát, szép és tágas, új könyvtár épült, és elkészült egy egészségügyi központ is. Mára az orvosi ellátás jónak mondható. Azért is jogos a városi cím, mert Füzesabony egyre növekszik. Szinte évente nyitnak új utcákat, annyian akarnak építkezni. Hogy mire lenne még szükség e cím igazolására? Atkári Lajosné elsősorban a városkép esztétikusabbá tételét említi. Sok felvetést kap tanácstagként is ezzel kapcsolatban. Szükség lenne az épületek tatarozására, a földutak aszfaltozására, parkosításra, vagyis olyan környezet megteremtésére, ahol mindenki kellemesen érzi magát. Ehhez persze a lakosságnak is hozzá kell járulnia: egyrészt azzal, hogy nem szemetel, és rendben tartja saját portáját, másrészt pedig társadalmi munkával. Ötven éve sáros falu volt... Fazold Károly ugyan nem füzesabonyi születésű, mégis szinte mindenkit ismer, és rengeteget tudna mesélni a település utóbbi ötven évének történetéről. — Huszonhat éves fiatal legényként kerültem ide 1931- ben, és borbélyüzletet nyitottam a vasútállomáson. Átutazók, helybeliek — bizony sokán megfordultak nálam. Amikor 1957- ben járási népfronttitkár lettem, már sokat tudtam az emberek gondjáról-bajáról, jó lelkiismerettel vállalhattam el a tisztséget, amit 1972-ig töltöttem be. Azóta nyugdíjas vagyok. — Hogy fogadta a hírt, hogy hamarosan városi ember lesz? — Nem lepődtem meg, hiszen a hatvanas évektől olyan agilis tanácsi vezetésünk van, hogy igen szépen fejlődött a község. Az építkezések, a vízhálózat, a csatornázás és a sok csinosítgatás eredménye az lett, hogy kezd kirajzolódni egy város arculata. Remélem, ezután többet is teszünk majd a lakóhelyünkért, hi- ’szen bőven lenne még mit csinálni. — Ott van például a vasútállomás... — Éppen most folyik az átépítése, és a környékét sem lehet addig rendbe hozni, míg a munkálatok tartanak. Emlékszem, mikor sok évtizede először leszálltam a vonatról, elhűltem, olyan csúnya volt az elém táruló kép. Poros, sáros falut láttam, járda csak a főutcán futott, befelé a templomig. — Miért maradt mégis? — Itt van az otthonom. Jó volt látni, főleg a felszabadulás után, hogyan szépül a közös is. Akármerre megyek, mindig megállók, mi volt régen, ahol most emeletes házak nőnek, vagy amott, ahol a modem könyvtár áll. Azért gyökereztem meg, mert részem van benne. — Hogyan élnek a helybeliek? — Inkább amolyan falusi életformát folytatnak. A család és a munkahely között ingáznak, nem járnak sehova, bár nem is igen lenne hova. Az én korosztályom például nem ülhet be egy zajos diszkóba. Jó lenne egy hangulatos étterem, műsorokkal, oda szívesen betérnénk „kvater- kázni”. A másik, amire ügyelni kéne, hogy a fiatalok ne hagyják itt Füzesabonyt. Munkalehetőséget, vonzó kulturális programokat kell nekik ajánlani, hogy itthon telepedjenek le. A város jövője már az ő kezükben van. Készítették: Gábor László Palágyi Edit Koncz János Kezünkben a jövő Antal Lajos: — A lakosság áldozatkészségének eredménye a városi rang Bessenyei József: — Szeretik a települést az itt élők Dr. Pápay Sándor: — Jobb vízre volna szükség Atkári Lajosné: — Kezd kirajzolódni egy város arculata Fazold Károly: — Kezd kirajzó' lódni egy város arculata Az aluljáró már nagyon hiányzott
