Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-09 / 34. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 34. szám ÁRA: 1989. február 9„ csütörtök 4,30 FORINT NÉGYKEREKŰ ÁLMAINK NYOMÁBAN „Ki ne szeretne magának egy megbízható, korszerű nyugati autót?” (3. oldal) NEM ISTENCSAPÁS AZ INFLÁCIÓ „...egyesek mégis misztifikálják...” (3. oldal) A CSONTOK NEM HAZUDNAK „Május 4-én indul az újabb expedíció a vélt Petőfi-sírhoz.” (4. oldal) NEM SZOKTUK... „Hány rúd szalámi telik ki egy kisnyugdijból?" (8. oldal) Grósz Károly Csehszlovákiába utazik Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Cseh­szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására a közeli napokban baráti munkalátogatást tesz a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaságban. Németh Miklós fogadta Matej Lucant Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke szerdán a Parlamentben fogadta Matej Lucant, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormá­nyának elnökhelyettesét, aki a budapesti Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központ új épületének átadása alkalmából tartózkodik hazánkban. A nap folyamán Pozsgay Imre államminiszter a Parlamentben ta­lálkozott a csehszlovák politikussal. A megbeszéléseken részt vett Vlastimil Ehrenberger budapesti csehszlovák nagykövet. Számos kérdésben megegyezés született Ülésezett az Országos Érdekegyeztető Tanács A TIT — megújulás előtt A kultúra^ a tudás és az emberi érték védelme Bár már van konkurencia, a nyelvtanfolya­mok még min­dig a 111 sike­res vállalkozá­sai közé tar­toznak A Parlamentben szerdán ülést tartott az Országos Érdekegyez­tető Tanács Medgyessy Péter mi­niszterelnök-helyettesnek, a ta­nács soros elnökének vezetésé­vel. Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hi­vatal elnöke arról tájékoztatta a résztvevőket, hogy a reálbérek az idén várhatóan a tervezettnél ki­sebb mértékben — 6 százalék he­lyett 4-5 százalékkal — csökken­nek. A bérpolitikai és a szociál­politikai intézkedések, valamint az előirányzottnál jobban növek­vő keresetek következtében a la­kosság fogyasztása — az eredeti szándékoktól eltérően - nem csökken, hanem szinten marad. Az árak alakulása szempontjá­ból azonban jogosnak tartotta, hogy a SZOT kezdeményezte a megállapodások újratárgyalását, mert az árak emelkedése eléri a 13,6 — 13,7 százalékot, 1 száza­lékkal meghaladva a korábbi tár­gyalásokon alapul vett árszintet. Nagy Sándorba SZOT főtitká­ra rámutatott, hogy egy másik körülmény is indokolttá teszi a korábbi megállapodások felmondását és újratárgyalását. A HNF Országos Tanácsa ta­valy október 11-i ülésén a terüle­ti népfrontbizottságokkal folyta­tott eszmecsere után előterjesz­tést vitatott meg a mozgalom megújulásáról, az ezzel kapcso­latos feladatokról. A népfront vezetői konzultációt folytattak az MSZMP Politikai Bizottságá­val. A megbeszélések alapján a HNF megújulására és feladataira vonatkozó dokumentum fogal­mazódott meg, amelyet a követ­kező hetekben, hónapokban vi­tatnak meg a helyi és a területi népfrontbizottságok. A HNF Heves Megyei Bizott­sága tegnap a mozgalom székhá­zában dr. Végh Miklós elnökle­tével kibővített testületi ülésen vitatta meg a tervezetet. Beveze­tőben dr. Vasas Joachim, a me­gyei pártbizottság ideológiai tit­kára megyénk politikai és társa­dalmi közhangulatát elemezte. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a jövőben is az új közmegegyezés megteremtését A lakosságot ugyanis a legutóbbi áremelések olyan súlyosan érin­tették, hogy nagyfokú elégedet­lenség tapasztalható a társada­lomban. Ugyanakkor azt is hangsúlyozták: a szakszerveze­tek a reálbérek tervezett 6 száza­lékos mérséklését korábban sem fogadták el, s változatlanul az az álláspontjuk, hogy az életszínvo­nal tavalyi jelentős visszaesése után a reálbérek nem csökken­hetnek 3 százaléknál rfagyobb mértékben. A felek a tárgyalásra javasolt konkrét kérdések közül elsőként a a 40 órás munkahét bevezeté­sével foglalkoztak. Arra a megál­lapodásra jutottak, hogy ezt a kérdést nem az OÉT-ben kell ágazatokra szólóan eldönteni; vagy a gazdálkodó szervezetek­nél, vagy a középszintű egyezte­tések során kell a döntést meg­hozni. A kormány a jövőben a munkaidő kérdését részleteiben nem szabályozza, csak kereteket szab meg. A heti munkaidő rövi­dítése azonban nem mehet a la­kossági szolgáltatások, az ellátás rovására. (Folytatás a 2. oldalon) szolgáló, szocialista ér­tékeket valló, a nemzet alapvető gondjainak megoldásán fárado­zó mozgalom kíván maradni, hű­en elnevezéséhez. Ám mindez fordulatot, nyílt politikát és nyilvános politizálást igényel. A hozzászólásokból ki­derültek a kétségek is. így töb­bek között arról is szó esett, hogy nem volna-e célszerű a népfront­kongresszust az alkotmányjogi és választójogi törvények életbe­lépése után rendezni. Még min­dig túlságosan idealisztikusak a népfront törekvései, ám ezek megvalósulása korántsem .ga­rantált. A Magyar Demokrata Fórum egri szervezetének képvi­selője szólt a nemzeti érdekek­nek a részérdekek fölé emelésé­ről, s arról, hogy legyen a kiala­kuló pluralizmus társadalmi szervezeteinek, politikai mozgá­sainak, vitáinak, de főleg együtt­működésének a színtere a nép­front. A kora délutánig tartó vita Mészáros Albert megyei nép­fronttitkár zárszavával ért véget. Az 1841-es megalakulása óta a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat változó társadalmi kö­rülmények között tevékenyke­dett: mindig megtalálta a köve­tendő utat. Most újabb kihívások elé került, mert gyorsan alakul át a helyzet. Ezért a társulat vezetői úgy döntöttek, hogy ez év tava­szán fórumot hívnak össze, ame­lyen a tagság és a szélesebb köz­vélemény elé tárják álláspontju­kat, programjukat. Előzőleg minden megyében szerveznek vitát, hogy összegezzék a véle­ményeket. Szűkebb hazánkban kedden, a délutáni órákban ke­rült sor erre az összejövetelre. Érdemes felidézni az ott elhang­zott főbb gondolatokat, s fella­pozni a TIT Heves Megyei Szer­vezetének ez évi munkatervét. Mint a vitaanyag hangsúlyoz­za, a TIT olyan társadalmi szer­vezet, amelynek tagsága a tudo­mányos ismeretterjesztést hivatá­sának tekinti, s e funkció ellátá­sához intézményhálózattal is rendelkezik. Alapfeltétel felada­tai elvégzéséhez, hogy meg tud­ja-e teremteni saját tevékenysége alapjait. Az állami támogatás egyre csökken, s ezt a helyzetet tudomásul kell venni. Ugyanak­kor a társulat hitet tesz a kultúra, a tudás és az emberi értékek vé­delme mellett, és ellenzi a mai hazai művelődéspolitikai gya­korlatot. Nem ért egyet a kor­mány rövid távú, kizárólag a gaz­daság fellendítését szorgalmazó célkitűzéseivel. Elkötelezi magát a szocialista társadalom építése. A törvényhozó testület auto­nómiájának növekedése jut kife­jezésre abban is, hogy — a Parla­ment új ügyrendjének megfele­lően a március 8-án kezdődő ülésszakot már nem az Elnöki Tanács, hanem az Országgyűlés elnöke hívja össze — jelentették be azon a sajtótájékoztatón, amelyet szerdán, a Parlament Gobelin-termében tartottak. Stadinger István, az Ország­a megújuló magyar nemzet és a reform mellett. Az elemzés kitér arra is, hogy milyen válságjelen­ségekkel kell szembenéznie a szervezetnek, külső és belső té­nyezőket egyaránt említ. A szer­vezeti élet egy része formálissá vált, a sokszínűség következté­ben parttalanná vált a munka. Végül leszögezi, hogy a meglévő szervezetek átalakításával kelle­ne előrébb jutni. A megyei szervezet számára a tükör nem mutat kedvezőtlen ké­pet. A hagyományos rendezvé­nyek, az előadások száma nem csökken. Nő a vállalkozói jellegű tevékenység részaránya, több módon igyekeztek megfelelni az új igényeknek. Részt vesznek a szakmai át- és továbbképzések­ben, a környezetvédelemben, gyűlés elnöke elmondotta: a márciusi ülésszak várhatóan két és fél-három napig tart. A napi­renden az alkotmány korszerűsí­tésének koncepciója; a Munka Törvénykönyve módosításáról szóló törvényjavaslat, a munka- beszüntetéssel, azaz a sztrájk le­hetőségével foglalkozó törvény- tervezet, a romániai menekültek helyzetét elemző előterjesztés, valamint a Bécs — Budapest vi­hangsúlyos a szerepük a nyelv- oktatásban. A nyári egyetemek változatlan népszerűségnek ör­vendenek a határokon túl is. A vita során kirajzolódtak a főbb csomópontok. A szervezet­nek egyszerre kell küzdeni az anyagi gondokkal, „pénzt csinál­ni”, s szervezni az értelmiséget. Egyre nehezebben lehet társa­dalmi munkára toborozni, fel­merülhet a kérdés: az értelmi­ségnek és a társadalomnak szük­sége van-e erre a szervezetre. A választ a megújuló tevékenység­gel lehet megadni. Több közmű­velődési egyesület és társaság alakult az elmúlt időszakban, de még nem lehet tudni, hogy közü­lük melyik lesz életképes-. Min­denesetre a versenyhelyzet léte­zik, de a TIT a maga kis létszámú és rugalmas, hivatásos apparátu­sával s tagságával nincs hátrá­nyos helyzetben. Meg kell találni a gazdasági és társadalmi hely­zetnek, a piacorientáltságnak legmegfelelőbb formákat, lehe­tőségeket. Egyre fontosabb az általános és szakmai műveltség és a nyelv­tudás, ezért nagyon ellentmon­dásos, hogy éppen az ezek mel­lett hitet tevő, az ezekért harcoló TIT kerülhet nehéz helyzetbe. A TIT Heves Megyei Szerve­zetének ez évi tervei már e gon­dolatok jegyében fogantak. A . magas szintű tudományos elő­adások szervezése ugyanúgy he­lyet kap az elképzelések közt, mint a közoktatás segítése vagy a tehetséggondozás. Nem kell te­hát attól tartani, hogy a szervezet lépéshátrányba kerül, mert — úgy tűnik — a nehezedő körül­mények között is talpon tud ma­radni. lágkiállítás előkészületeiről szó­ló tájékoztató szerepel. Interpel­lációk és kérdések is elhangza­nak. A megyei képviselőcsopor­tok február 15. és 20. között vi­tatják meg üléseiken az Ország- gyűlés napirendjén szereplő té­mákat, s ezt követően a Parla­ment szakbizottságai foglalnak állást a beterjesztett törvényja­vaslatokkal, illetve tájékoztatók­kal kapcsolatban. Lelki­ismeret Az egész országot felka­varta a tiszakécskei tanácsel­nök öngyilkossága. Magasba csaptak az indulatok, mert a végső küszöb átlépése min­dig megdöbbenti a közvéle­ményt. Inkább az érzelmi megközelítés válik uralko­dóvá, nem a józan ész dönt, ha életről és halálról van szó. Egymásnak ellentmondó elemzéseket olvasok külön­böző lapokban, a rádió hírei is eltérőek. Az egyik írás azt elemzi, hogy milyen lelkiis­mereti probléma vezetett odáig, hogy a tanácsi vezető önkezével vetett véget életé­nek. A másik azt tűzi toll­hegyre — érzelmi túlfűtött­séggel —, hogy ez az ember élt-halt a városáért, s minden manipulációja települése fel­virágoztatására irányult. Ön­magának nem telket, csupán egy sírhelynyi területet jutta­tott a végén. Nehéz megítélni a történ­teket, s önálló véleményt for­málni. Nem kevés vezető kényszerült rá arra, hogy szűkebb környezete javára ilyen vagy olyan eszközökkel szerezzen előnyöket. Az em­berek többsége ezt bocsána­tos bűnnek tartja, mondván, hogy nem önmagáért, ha­nem közösségéért követte el az illető a turpisságokat. Ezért osztott olcsó telket, szervezett vadászatot, lako­mát, küldött szerény vagy hi­valkodó ajándékot. Azt mondják, hogy az ilyesmi el­nézhető, mert az elmúlt évti­zedekben sok döntés ’’suba alatt” született meg, s nem ártott megnyerni a tűzhöz közel állók jóindulatát. Máig sem lehet megmagyarázni azt, hogy néhány beruházás miért éppen ezt vagy azt a vá­rost gazdagította. A nyíltság és a vita hiánya, a társadalmi nyilvánosság megkerülése eredményezte azt, hogy a döntéseket különböző mó­dokon lehetett befolyásolni. Az a cikkíró, aki a tisza­kécskei tanácselnök mellett érvel, kissé túllő a célon, mert igyekezetében felmen­tést ad e mechanizmusok számára is. Pedig ha bele­gondolunk, nem egy igazol­ható és elfogadható helyzet sikeres embere volt a telepü­lést — a leírtak szerint — fel­virágoztató tisztségviselő. Felismert és kiaknázott egy antidemokratikus szituációt, s az már csak saját belátásán múlt, hogy kihasználta-e önös érdekében. Ha csupán a hatalomhoz közel állók lel­kiismeretétől függ, hogy ki vagy kik gazdagodnak meg a közvagyonból, akkor bizony könnyen megbillen a mérleg serpenyője. Nem egy, hanem több ta­nulsága van ennek az eset­nek. Nehezen, gyötrődve változó közéletünk szinte va­lamennyi visszássága tükrö­ződik ebben a történetben. Remélhetően egyre keve­sebben mennek bele ilyen ’’piszkos játékba,” még ha szűkebb közösségük, jobb sorsuk is függ tőle. Mert tisz­taság és tisztesség nélkül hosz- szabb távon nem boldogul­hatunk. Ez lehet a lelkiisme­retünk valódi üzenete. Gábor László Nem lehet leegyszerűsítve gondolkodni Merre tovább, népfrontmozgalom? Az 1989-es megyei munkaién ben már felmerül egy nyelviskola alapításának az ötlete is (Fotó: Gál Gábor) A Parlament Gobelin-termében Sajtótájékoztató az Országgyűlés következő ülésszakáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom