Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-09 / 34. szám

2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. február 9., csütörtök Elismerés hazánknak Számos kérdésben megegyezés született (Folytatás az 1. oldalról) Hosszas vita eredményeként született az a megállapodás, mi­szerint az OÉT-en korábban el­fogadott július 1-je helyett már március 1 -jévelfelemelik a mini­mális bért a jelenlegi 3000forint­ról 3700 forintra. A SZOT en­nek további, 4 ezer forintra való felemelését szorgalmazta. Ezt az újabb, 4 ezer forintos alsó bérhatárt október elsejei időponttal fogadták el, azzal, hogy a fogyasztási és a mezőgaz­dasági termelőszövetkezeteknek viszont csak december elsejével kell elérniük ezt a szintet. Ugyanakkor ajánlják, hogy azoknál a gazdálkodó szerveze­teknél, amelyeknél a feltételek adottak, már a megállapodásban rögzítettnél korábban emeljék fel a béreket erre a szintre. E kér­déskörrel kapcsolatban Nagy Sándor megjegyezte, hogy végre tudomásul kellene venni: a mun­kaerőnek is van ára, és senki se higyje azt, hogy 3700 forintból meg lehet élni. Ha pedig valahol még ilyen értékű teljesítményt sem nyújt a dolgozó, akkor ott a gondot elsősorban a vállalati gazdálkodásban, vezetésben kell keresni. Ezt követően került sor az idei minimális béremelések tárgyalá­sára. A szakszervezeti javaslat az volt, hogy minden dolgozó bérét legalább 3 százalékkal, de legke­vesebb havi 300 forinttal emel­jék, s ez után az összeg után a vál­lalatoknak ne kelljen adót fizet­niük. Ebbe a béremelésbe a kor­mány részéről Medgyessy Péter bele is egyezett volna, azzal, hogy csak bizonyos költségvetési területeknek — mint például az egészségügy, az oktatás — bizto­sítanák a szükséges anyagi forrá­sokat, a többi intézménynek ma­gának kellene azt kigazdálkod­nia. Arra viszont nem látott mó­dot, hogy a kedvezményes bér- fejlesztés lehetőségét a korábbi OÉT-ülésen elfogadott területe­ken — az agrárszektor és az élel­miszer-kiskereskedelem — mel­lett másokra is kiterjesszék. A Beck Tamás kereskedelmi mi­niszter szerdán Münchenben a délkejet-európai társaság, vala­mint a müncheni és felső-bajor- országi Ipari és Kereskedelmi Kamara rendezésében előadást tartott a-bajor gazdasági élet képviselői élőt* A magyar vendég nagy érdek­lődéssel kísért előadásában be­kamara képviseletében Martos István alelnök a minimális bér­emelés fix összegű meghatározá­sával nem tudott ugyan egyetér­teni, de olyan kompromisszu­mosjavaslattal állt elő, amely vé­leménye szerint a legnehezebb helyzetben lévő területeken is le­hetővé tenne egy minimális bér- fejlesztést. Javaslatának lényege az volt: adják meg mindenkinek a 3 százalékos bérfejlesztés lehe­tőségét adómentesen, de ha va­lahol ennél jobban nőnének a bérek, ott már a teljes bérnövek­mény után adózzanak. A ked­vezmények kiszélesítését Hal­mos Csaba sem tartotta elfogad­hatónak, mivel az a bérmecha­nizmus rendszerét távolítaná a mostani és a jövőbeni céloktól. Ugyanakkor javasolta, hogy a béremelés felső határát ne szab­ják meg az ajánlásban, mert az ÓÉT legutóbbi ülésén elfoga­dott 10 százalékos plafon olyan vonzást jelent a vállalatok szá­mára, hogy annak elérésére még ésszerűtlen létszámleépítésekkel is törekednek. A tárgyaló felek azonban úgy vélekedtek, hogy valamiféle felső korlátra, még ha csak ajánlásjelleggel is, de szük­ség van. Az idei minimális béremelé­sekről végül is a tanács abban ál­lapodott meg, hogy fenntartja korábbi ajánlását, miszerint a dolgozók bérét legalább 3 száza­lékkal, s legfeljebb 10 százalék­kal növeljék. Éz csak ajánlás — nem kötelező —, s természetesen megfelelő többletteljesítmé­nyekkel a béreket ennél nagyobb mértékben is emelhetik. A ta­nács ugyanakkor felhívja a fi­gyelmet arra, hogy legyen érzé­kelhető mértékű az alacsony jö­vedelmű, különösen a személyi jövedelemadót nem fizető dol­gozók béremelése. Ezzel kap­csolatban a SZOT képviselője bejelentette: a szakszervezet a kollektív szerződések megköté­sekor, a bértárgyalások során 250-300 forintot tekint elfogad­ható mértékű emelésnek a lega­lacsonyabb jövedelműek számá­számolt Magyarország gazdasági helyzetéről, s ismertette a ma­gyar gazdaság reformjának cél­jait, a reformfolyamat menetét. Megállapítva, hogy folyamatban van egész sor, elvileg új szabá­lyozást rögzítő törvény kidolgo­zása és megalkotása, kiemelte a társasági, a vállalkozói adótör­vényt, a költségvetés, a tervezés ra. S bár a tanács az adómentes bérfejlesztésekről sem a szak- szervezetek, sem pedig a kamara javaslatát nem fogadta el, végül is arra a megállapodásra jutot­tak, hogy az agrárszektor, vala­mint az élelmiszer-kiskereske­delem mellett adómentesen 3 százalékkal emelhetik a béreket azok a vállalatok, ahol a köz- szolgáltató tevékenységből szár­mazó árbevétel eléri az összes ár­bevételnek legalább a felét. Ugyanezt a kedvezményt kapta meg a MÁV is. Az ÓÉT egyetért azzal, hogy azoknak a nehéz helyzetbe került gazdálkodó szervezeteknek az ügyét, ame­lyek még a megállapodásokból, ajánlásokból adódó minimális feladatokat sem tudják végrehaj­tani, a szokásos államigazgatási rend keretében indokolt felül­vizsgálni. A SZOT képviselője kérte, hogy a nehéz munkakörülmé­nyekkel összefüggő pótlékok — mint például a föld alatti, a ve­szélyességi és a készenléti pótlé­kok — részesüljenek adófizetési kedvezményben, s ezt a kérdést a kormányzat a lehető legrövidebb időn belül tűzze napirendre. A kamara kezdeményezésére az ÓÉT egy olyan ajánlást foga­dott el, hogy a gazdálkodó szer­vezetek eredményüktől függően — ha van rá pénzük — az év vége, lehetőleg karácsony előtt 13. ha­vi bért fizessenek dolgozóiknak. A tanács foglalkozott a.napi­díjakkal is. A kormány javaslata az volt, hogy napidíj ként az étke­zés számlával igazolt összege is elszámolható legyen a munkál­tató által meghatározott mérté­kig, vagy pedig számla nélkül, napi legfeljebb 60 forintig fizes­senek étkezésiköítség-térítést. Ezzel a 60 forintos korláttal so­kan nem értettek egyet, mások azt javasolták, hogy minden megkötés nélkül bízzák a mun­káltatókra, mennyit fizetnek na­pidíjként dolgozóiknak. Az ÁBMH a javaslatokat megvizs­gálja, s a napidijak kérdésére az ÓÉT ülésén visszatérnek majd. reformját, illetve a bérreformot megtestesítő, magas szintű jog­szabályokat. — Magyarország számára a vi­lágpiaci orientáció, a nyitott kül­gazdasági politika létszükséglet. Ebbe a felismerésbe illeszkedik bele a külföldi tőke bevonásának előmozdítása — mondotta töb­bek között Beck Tamás. „Lényeges haladás" volt Ma­gyarországon 1988-ban az em­beri jogok területén, állapítja meg az amerikai külügyminisz­térium jelentése, amely ugyan­csak méltatja a haladást a Szov­jetunióban, de súlyosan elma­rasztalja a román vezetést. A kormány 1978 óta évente jelentést terjeszt a törvényhozás elé arról, hogyan áll — megítélé­se szerint — az emberi jogok helyzete a világ országaiban. Az idei, 1.500 oldalas kötet hazánk­kal foglalkozó fejezete megálla­pítja, hogy a parlament „korláto­zott nyilvános vita” színhelye volt, de még nem fejlődtek ki olyan közintézmények, amelyek alkalmasak volnának a párt vagy a kormány egyes intézkedé­seinek, javaslatainak megváltoz­tatására. A kormány egyébként, „amely elkötelezett a türelem és az újítás mellett”, a gazdasági helyzet miatt egymásnak ellent­mondó követelésekkel kerül szembe a társadalomban. A jelentés elismerően méltatja a független társadalmi- és szak- szervezetek megalakulását, füg­getlen lapok megjelenését s azt a tényt, hogy a „hivatalos” sajtó is mind szélesebb körben és nyíl­tabban tájékoztat, többek között az új szervezetekről. Kiemeli a fejezet az új alkotmány előkészí­tését s a törekvést a bírói függet­lenség erősítésére. Jelentősnek tartja az új útlevéltörvényt, a tö­meges külföldi utazásokat s a tényt, hogy a kivándorlás, ha nem is minden esetben könnyen, de lényegében lehetséges, s 1986 óta nincs megoldatlan családe­gyesítési ügy. Negatívumként idézi fel a je­lentés egyes tavalyi tüntetések megtiltását, illetve feloszlatását, ellenzéki személyek őrizetbevé­telét s azt, hogy az alkotmányban rögzített vallásszabadság a gya­korlatban korlátozott. A román nép testi-lelki egész­ségét veszélyezteti a szigorú ta­karékossági program, mutat rá az amerikai kormányjelentés, hangoztatva, hogy az országban az emberi jogokat 1988-ban is nagymértékben korlátozták. A jelentés értesülést idéz ar­ról, hogy az 1987 novemberi brassói munkástüntetések 15 résztvevőjét a börtönben megöl­ték, míg mások szabadon enge­désük után haltak meg gyanús- körülmények között. Politikai perek kimenetele eleve eldön­tött, függetlenül a bizonyítási el­járástól. A Romániára vonatko­zó fejezet szokatlanul hosszan sorolja fel az emberi jogok meg­sértését a legkülönbözőbb terü­leteken. A demokrácia selejtjei A Szovjetunióban kibontako­zó demokrácia eredményeiről, kegyes és gonosz tréfáiról, sőt se- lejtjéről írt nemrég cikkeket Jev- genyij Jevtusenko, aki hosszú évek óta egész munkásságával hozzájárul a ma, az átalakítás né­vet viselő politikai folyamat ki­bontakoztatásához. A világhírű szovjet költő most kilenc irodalmár társa nevében a Pravdát bírálta, amiért minden kommentár nélkül közölt egy, az Ogonyok hetilapot élesen táma­dó nyílt levelet, hét író és művész tollából. A levél írói többnyire olyanok, akiket olykor a Pam- jaty nevű szélsőséges mozgalom­mal való rokonszenv, pánorosz nacionalizmus, társadalmi kon­zervativizmusjellemez. Az Ogo­nyok hasábjain Jevtusenko és társai kifogásolják, hogy a párt központi lapja az ő válaszukat nem hozta nyilvánosságra, csak egy mondatot idézett belőle ké­sőbb megjelent szerkesztőségi cikkében. A következetes, nyűt színvallás hiányát rótta fel a Pravdának az a tíz író és költő, akik az Ogonyokot védelmükbe vették. A Novoje Vremja című heti­lapban Jevtusenko a most zajló választási készülődés torzulásait tűzte tollhegyre, de megállapí­totta: az átalakítás néhány évé­nek egyik legnagyobb eredmé­nye, hogy az eredménytelensé­gekről is nyíltan szót lehet ejteni. Győzelem, ha a nyilvánosság a gondolkodás térhódítását hozza, kudarc azonban, ha csak „úgy­nevezett” nyilvánosság műkö­dik, elfojtva a gondolkodást. Győzelem minden olyan felhí­vás, amely a nemzeti hagyomá­nyok és kulturális emlékek hely­reállítását sürgeti, de az átalakí­tás kegyetlen tréfája, ha a felhí­vások nagyhatalmi, soviniszta hisztériát szítanak, antiszemitiz­must vagy oroszellenésségbe át­csapó nacionalista korlátoltsá­got hirdetnek. Jevtusenko itt em­líti meg, hogy örmény még vélet­lenül sem került az írószövetségi képviselőjelöltek közé. A költő felidézi azt a parázs hangulatot, amely Vitalij Koro- ticsnak, az Ogonyok főszerkesz­tőjének körzeti jelölőgyülésén uralkodott. A népszerű újságíró ellenfelei már órákkal korábban megtöltötték a termet, hogy ki­szorítsák Korotics híveit. Jevtu­senko az utcán gyűjtötte össze a rá adott, személyazonossági iga­zolványok számaival hitelesített szavazatokat, s több mint 300 voksot tett le az elnök asztalára, aki zavarba jött, mert a jelölések lebonyolítási rendjének tanul­mányozása közben ilyesmiről nem olvasott. Csikorog a választási gépezet, mutat rá Jevtusenko, spéldaként említi azt is, hogy néhány neves tudós és.művész nem saját szö­vetsége színeiben vagy választói körzetekben indult, mert csak így válhatott jelöltté. Hangoztatja, hogy a választásokról csak a vég­eredmények (március 26.) után lehet kiállítani a bizonyítványt. A Moszkovszkije Novosztyi hasábjain sokkal indulatosabban számol be a költő egy rendez­vényről, amely a konzervativiz­mus jegyében zajlott le, s ahol a résztvevők antiszemita jelszava­kat hangoztattak. Az ” Oroszor­szág hangjai és színei”című ren­dezvény keretében a Moszkva, a Molodaja Gvargyija és a Ro­man- Gazeta (Regényújság) szerkesztői találkoztak az olva­sókkal. (Az első két lap a pán­orosz, konzervatív, népies vonal támogatója.) A Pamjaty (Emlé­kezet) nevű mozgalom tagjai a találkozón vörös lobogót lenget­tek, rajta sarló és kalapács he­lyett Sárkányölő Szent György. Annak idején az orosz hősök ke­zében a haza védelmének, a hír­hedt feketeszázak kezében pedig a pogromoknak volt a jelképe az Őt ábrázoló zászló. „Igent a nem­zeti hazafiságra, nemet a hazát­lan kozmopolitizmusra” — ezt a jelszót hirdették a pamjatyosok (közöttük valamennyi korosz­tály képviselői), s a legyőzendők között említették az átalakítás élvonalába tartozó Ogonyokot, a Znamját és a Moszkovszkije Novosztyit. A Molodaja Gvar­gyija főszerkesztő-helyettese pe­dig (milyen fintora a sorsnak, hogy őt is Gorbacsovnak hívják) pontosan felsorolta, hogy hány zsidó nemzetiségű akadémikus, író, diplomás van a Szovjetunió­ban. A rendezvény idején Koro­tics éppen Amerikában vendé­geskedett, s a résztvevők ordítva követelték, hogy akadályozzák meg hazatérését. Jevtusenko végezetül keserű­en jegyzi meg, hogy miközben amerikai filmesek és szovjet kol­légáik a „másikról” kialakított > ellenségkép szertefoszlatását szorgalmazzák, addig egyesek, a jelek szerint, még saját honfitár-s saik esetében sem készek erre. Nem feledhetjük, írja a költő, hogy az igazi nemzeti adottsá­gokhoz az emberi jóság és a ven­dégszeretet is hozzátartozik. Az igazi hazafiság Puskiné és Tolsz­tojé. A nép ezt az utat követi, de erről megfeledkeznek azok, akik az orosz hazafiság nevében ha­mis vészharangot kongatnak. Szántó András Peking—Moszkva: Majdnem egyenes út a csúcsig Eduard Sevardnadze bízvást örökölhetné Egon Erwin Kisch- től a „száguldó” jelzőt. Egy hó­nap leforgása alatt a szovjet kül­ügyminiszter oly természetes­séggel tűnt fel egyik nap Kabul­ban, a másik nap Bécsben, kicsi­vel később pedig Pekingben, mint amilyen sebesen váltogatta a helyszíneket a század első fel­ének prágai származású újságí­rója, aki mellesleg Kínáról is írt riportkönyvet. Sevardnadze fel­lépéseit az a céltudatosság jelle­mezte, amellyel a szovjet külpo­litika a Gorbacsov-korszakban minél gyorsabban maga mögött akarja tudni korábbi, nem éppen szerencse^ döntéseinek követ­kezményeit. Kína ebben a gordiuszi cso­móban az egyik legvastagabb szál Volt, kibogozhatóságának lehetősége Sevardnadze februári pekingi és Sanghaji útján minden eddiginél nyilvánvalóbbá vált. A Szovjetunió nem szégyellj, hogy a bogozásban Moszkva fejtette ki a nagyobb izomerőt. Manap­ság már eléggé közismert, hogy miután a Szovjetunióval egyenlő súlyra törekvő Peking és a prím­szerepet átadni nem óhajtó Moszkva között megromlottak a kapcsolatok, ellenséges — éppen a szakítás következtében ellen­séges — geostratégiai gyűrű volt kialakulóban Kína körül. Viet­nam, Kambodzsa, India, Afga­nisztán és Mongólia közbeikta­tásával e gyűrű a nyolcvanas évek elejére a vietnami Cam Ranh öböltől Vlagyivosztokig ért. Kína nem kevesebbet köve­telt a Szovjetuniótól, mint hogy ezeket az akadályokat számolja fel. Az akadályok között is el­sőbbséget élvezett Afganisztán és Kambodzsa. A Kína északi határai mentén felgyülemlett ka­tonai feszültség eltüntetése lát­szott a „legkönnyebbnek”, mivel itt — ha Mongóliát nem számít­juk — kétoldalú ügyekről van szó. Amikor Sevardnadze repülő­gépe február 2-án késő este le­ereszkedett a pekingi repülőtér betonjára, az akadályok közül Afganisztán szinte már nem is lé­tezett — a leszállás perceiben is vonultak a szovjet csapatok a Szalang-hágón át hazafelé — a kambodzsai megoldás, érőben, a kétoldalú katonai szembenállás szintjének csökkentése pedig ki­alakulóban volt. Nem véletlen te­hát, hogy a pekingi tárgyalások középpontjában még ezek a lazá- ratlan ügyek szerepéitek; mivel azonban Peking számára is nyil­vánvaló, hogy a Szovjetunió a megbékélés útján már így is az út nagyobbik részét megtette, kissé feltételes módban kitűzethetett a kínai-szovjet csúcstalálkozó idő­pontja — május közepe —, úgyis mint a teljes körűen normalizált kapcsolatok kezdete. Már a Sevardnadze tiszteletére rendezett vacsorán sejthető volt az előrelépés, a határok menti helyzet normalizálásának dolgá­ban. A szovjet külügyminiszter felvetette a határ közelében állo­másozó erők „kölcsönösen elfo­gadható szintre” történő leszállí­tásának gondolatát, majd két nappal később sajtóértekezletén bejelentette: Moszkva két év le­forgása alatt 200 ezer fővel csök­kenti a Szovjetunió ázsiai terüle­tének keleti részében lévő csapa­tainak számát, 60 ezerrel pedig a déli körzetekben elhelyezett erő­két. Mongóliából a szovjet csa­patok háromnegyede távozna. Hivatalos kínai reagálás, vá­laszlépés bejelentése minderre nem hangzott el, s azt sem tették közzé, hogy milyen nagyságren­dű erőket csökkentenének. Évek óta forgalomban van azon­ban egy olyan adat, hogy a Szov­jetunió körülbelül 50 hadosz­tályt (500.000-750.000 főt), Kí­na pedig 75-öt állomásoztat a határ mentén. Mongóliában 60- 100 ezer szovjet katona lehet. Körvonalazódik a két ország kö­zött az európai bizalomerősítő intézkedések rendszeréhez ha­sonló szisztéma is, például: köl­csönösen bejelentenék a had­gyakorlatokat, azokra megfigye­lőket hívnának meg. Újdonság volt, hogy a Kam­bodzsa kérdésében egy ideje in­tenzíven folyó konzultációkat összegezve kilenc pontos nyilat­kozatot tettek közzé a tárgyalá­sok végén. Ez ugyan nem min­denben mutatja a nézetek egybe­esését. Sőt a diplomáciai nüan- szokat félresöpörve itt valószí­nűleg arról van szó, hogy Hanoi és Phnompen nem akarja feladni az elmúlt tíz év véres-verítékes politikájának eredményeit, vagy ahogy korábban fogalmaztak: a Kambodzsai Népköztársaság nem mondj a ki zokszó nélkül ön­maga feloszlatását. Sarkadi Kovács Ferenc Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. kötvényárfolyamai február 8-től február 14­íg A kötvény megnevezése Kamat­láb (%) Prémi­um 89. évre Kamat­fiz. dátuma Futamidő Közép­árf. (%) Baksai Ezüstkalász 11.00 +3 02.01 1986-93 85.00 Barcsi VT 12.50 — 12.01 1987-93 86.00 B.csabai Univerzál 11.00 +3 04.01 1987-93 94.00 Centrum-II. 12.00 — 12.01 1987-94 91.00 Délker III. 16.50 — 06.07 1988-92 94.00 Délker II. 11.00 +4,5 04.30 1986-93 94.00 Fonvód NKT 12.00 — 12.14 1987-92 89.00 Gyula VT 12.00 — 11.20 1987-92 87.00 Heves Megyei Iparcikk 11.00 +2 03.17 1987-93 94.00 Kaposvári Volán 11.00 — 12.01 1985-92 87.00 Kazép 16.50 +2 08.01 1988-93 99.00 Kerámia és Cserép 11.00 +4 04.01 1987-93 94.50 Kiskunhalasi ÁG 11.00 — — 1986-92 100.00 Komárom VT 12.00 — 11.15 1987-92 92.00 Kunsági Füszért 12.00 — 12.10 1987-92 88.00 Kunsági Füszért KK 12.00 — 12.10 1987-92 100.00 Malom II. 11.00 ' +5 07.01 1987-95 94.50 Mátra Volán I. 11.00 +2 02.17 1986-91 98.00 Mátra Volán II. 11.00 + 1 09.17 1987-92 92.00 Napsugár Ruh. Szöv. 11.00 — 09.24 1985-91 92.00 Rémi Baromfi 11.00 +5 10.01 1987-93 99.00 Rémi Baromfi KK 1Í.Ö0 +5 10.01 1987-93 105.00 Salina 11.00 — 07.01 1988-94 91.00 Siófoki ÁG 11.00 +3 06.30 1987-94 92.00 Szabolcs M. Ipari KV 11.00 — 10.15 1986-92 88.00 Az árfolyamok tájékoztató jellegűek, a kereslet-kínálattól függően a megadott értéktől eltérhetnek. Az árfolyam középárfoly am, ezért vételnél -1 %-ot, eladásnál +1 %-ot felszámítunk. Tájékoztató terjedelme miatt nem teljeskörű. Bővebb fel­világosítás az OKHB Rt. egri és hatvani bankszervétől kérhető. Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt

Next

/
Oldalképek
Tartalom