Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-04 / 30. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. február 4., szombat MEGYEI PANORÁMA 5. Aki még nem tudta, Tóth Mátyásné... Orosz Attiláné: „Kislányt szeretnénk...” A legkisebb az ország kisvárosai között „Én vagyok az elnök azok között...” — mondja Horváth Sándor Tóth Pál: „Olyan városvezetők legyenek, akik jobban törődnek a lakossággal...” Gál Istvánná kézbesítő Irány Pétervásár — A rádióból értesültünk a kormány döntéséről. Örülünk neki, mert ügy gondoljuk, jobbá válik majd az ellátás. — Mire lenne sürgető szükség ? — Másfél esztendeje költöztünk be Váraszóról, emeletes házban lakunk. Jó lenne bevezetni a gázt. Feltétlenül kell a szennyvízcsatorna. Egy egészségügyi létesítmény is nagyon elkelne a falunak..., pontosabban, városnak. Az áruházzal szemközti büfé Újsághír: „A kormány javasolta az Elnöki Tanácsnak hogy... negyvenegy nagyközséget várossá nyilvánítson...” Adalék: Új Magyar Lexikon: „Pétervására ötk., Heves m., pétervásári j. L.: 2730 (1960). Vá.: Mátraballa. Erdőgazdaság, gépállomás. Hírháttér: Fürscht Pál, a Belügyminisztérium főosztályvezető-helyettese: „...Pétervásárának várossá kell lennie a környezete miatt”. Noteszlap: Sok víz lefolyt már a közeli Tárnán azóta, hogy az ország leendő legkisebb városa egykoron a nemes és büszke mezővárosi címet viselte: , amely sohasem magára hagyatott... A „duó” Ez az esztendő sok mindenben „vízválasztó” a település, s a pétervásári tanács történelmében. Január 1-jén vezetőváltás volt a testület élén: Ivády László nyugdíjba vonult, az elnöki tisztet a fiatal Pál László vette át. A hátrahagyott örökség egy leendő város... — Túl vagyunk a megmérettetésen... — mondta tavaly októberben, az Építési és Város- fejlesztési Minisztérium pályázatértékelési „ceremóniája” után Ivády László. — Arról számolhattunk be, hogy a község gazdasági élete jelentősen fejlődött, a nagyközségben olyan kereskedelmi, egészségügyi intézmények vannak, amelyeknek szervező, ellátó tevékenysége a környezetére is kiterjedt, továbbá: belterületének színvonala, közművesítettsége a városokra jellemzően alakulhat ki. Amit elértünk, azt semmiképp sem veszíthetjük el. Azt már csak gazdagítani lehet... A „duó” figyelme most már a jövő felé irányul, hiszen teendő — a város kapuja előtt állva — akad majd bőven. Szerencsére, nincsenek egyedül, most már azok is a „szekér rűdjához” álltak, akik eddig a kétkedők táborát gyarapították. — Gyorsan terjed itt a hír? — Szinte még ki sem léptünk az utcára, be sem értünk a tanácsházára, máris űjságolták, lelkendezve adták tovább a rádió, a Magyar Hírlap közlését. A kora reggel leggyakoribb kérdése nem véletlenül volt ez: „Hallottad a nagy hírt...’’ — idézik fel az első pillanatokat, amely lázba hozta a „péterkeie- ket.” A beszédtéma azóta változott, ma mindenki a terveket szövögeti. Erről szól Pál László is: — A legfontosabb, amit lép- ten-nyomon hangoztatnunk kell: a türelem, mert egy csapásra mindent megoldani nem lehet. Tizennégy település 13 ezer lakóját kell majd városi szinten ellátnunk. A legfontosabbak közé tartozik all millió forintból építendő egészség- ügyi kombinát hat orvosi és két védőnői hellyel, szolgálati lakással. Aztán: a tervek szerint az idén már minden utcába eljut a gáz a több mint öt kilométer hosszú vezetéken, távlati tervünk a víztároló bővítése, az ivóvíz vastalanítása, majd pedig a szennyvízhálózat kiépítése. Bővül a sütőipar helyi üzeme, a Finomszerelvénygyár telepe is újabb munkaerőket keres a fejlesztéshez, mintegy húsz építési telket tudunk máris parcellázni. S végül a lakosság segítségével, társadalmi munkájával szépíteni, gyarapítani szeretnénk a megújulásra váró lakóhelyünket és a körzet községeit, hiszen a szálak — ígérjük — nem szakadhatnak el... Már a leendő városlakók mondják... Bejáijuk az utcákat, a tereket. Beszélgető partnereket keresünk, hogy megtudjuk, milyen érzés tölti el a várossá válás hírének hallatán a péterkeiket. Vajon büszkék-e rá? Adópapírral a kezében lép ki a tanácsháza ajtaján Tóth Mátyásné. — Város lesz Pétervására? — kérdez vissza érdeklődésünkre. — Nem, eddig még nem hallottam róla. Tudja, én legalább két kilométerre lakom a központtól, a Köztársaság úton. Ide csak vásárolni jövök, meg a tanácsra... Hatvan éve élek itt a faluban. Ha már tényleg igaz, amit mondanak, akkor azt hiszem, jó dolgunk lesz. Jobb, mint eddig. Nem kell például folyton Egerbe menni, ha valamilyen orvosi vizsgálatot szeretnénk. A faluközepi nagy négyes útkereszteződésnél állítjuk meg Orosz Attilánét. Kényelmesen sétálva cipeli nehéz, de kedves terhét a kismama. • — Március 22-re vagyok kiírva — mondja. — Van már egy négy és fél éves kisfiúnk, Attila. Most kislányt szeretnénk. — Nagyon is valószínű, hogy a jövevény már városi polgár lesz. Mit szólnak hozzá? előtt a pádon ősz bajuszú idős férfi tömködi a pipáját. — Bátyám, mi a véleménye, hogy városi rangot kap Pétervására? — Adja a jó isten, hogy így legyen! De az igazság az, hogy most hallom ezt maguktól először. Ismerőse érkezik, így épp csak bemutatkozásra marad idő. — Én vagyok az elnök azok között — jegyzi meg nagy titokzatosan, és füstölőjével a faluvég felé int. Látszik, nemigen van bizodalma irántunk, nem is foglalkozik velünk tovább. Szerencsére az atyafi segítségünkre siet: — Ő a Horváth Sanyi bácsi. Tudják, ő itt a vajda... — Azt reméljük, olyan városvezetők lesznek — tájékoztat óhajáról a terményboltban Tóth Pál vezető —, akik jobban törődnek a lakossággal, az igényeinkkel! Sokan tartanak kisállatot, Ki — A lakókkal folytatott beszélgetéseink során volt, aki kevesellte az üzleteket. Egyetért ön ezzel?— fordulunk kérdésünkkel Czene Györgynéhez, a Pétervására és Vidéke Afész elnökasszonyához. — Ellenkezőleg — feleli —, a kereskedelmi egységek száma nagyon is megfelel a lélekszámnak! A nagyközségben van 430 négyzetméteres, jól feltöltött ABC- áruház, két élelmiszerüzlet, tejbolt. Erdőkövesden tavaly épült a második üzlet, de nem hiányzik a bolt Váraszóról, Ivádról és Kisfüzesről sem. — Mégis van, ami miatt több a gondjuk?! — Egyrészt egyes szakegységeinkben, mint a papír-írószerben, a háztartási vegyi üzletben már múlt évben érezhető volt a visszaesés. A legnagyobb fejtörést azonban a Kakas fogadó okozza. Gazdag a választék az ABC-ben jószágot, ám egyre kevésbé éri meg. Nehezen lehet kapni szemes terményt. Átlagban mázsánként 100 forinttal emelkedett a táp ára. Hátha változik majd ez az áldatlan állapot! Régen a fiatalokkal is jobban foglalkoztak. Én is szerveztem egykor népi táncot meg kultúrműsorokat. — E szerint jobb volt, amikor még járási székhely volt Péter ke? — Feltétlenül. Nagyobb volt a forgalom, nálunk meg lehetett találni egy sor intézményt. Szerintem Nedeleczky Pál és Kovács Bertalan nagyon hibásak abban, hogy megengedték, megszűnjön itt a járás, és visszafejlődjünk! — S a mostani vezetők? — Hát... az új tanácselnök, Pál László a vöm. De nem ez a fontos. O helyi születésű, és ennek örülünk mi igazán. A szorosan vett közigazgatási körzetbe tartozó Kisfüzesről jött Pétervásárára féijhez Gál Ist- vánné kézbesítő. — Történelmi jelentőségű tény — válaszol kíváncsiskodá- sunkra —, hogy város leszünk. Valamikor, a törökök idején már mezővárosi ranggal bírtunk. Kár volt leépíteni a járást. Ha akkor ezt nem teszik ma már jóval előbbre tartanánk. — Miért, mit hiányol? — Több üzletre lenne szükség C éldául. Hisz van egy ABC, varmint két kisbolt. Úgy hallom, nemsokára kezdik építeni az egészségügyi központot, kialakítani a szennyvízhálózatot. Ezeken is túl lehetnénk már... A várossá válás fölött érzett öröm egyértelmű. De azzal is tisztában van mindenki: ezért sokat kell még tenni... keresse a Kakast? — Pedig szerintünk az már igazán városi jellegű. — így van, de nincs kihasználva. Háromszáz adagos konyhával rendelkezik, egyelőre viszont csak százan veszik igénybe. Sok cég ugyanis nem vállalta át a hozzájárulási különbözet megtérítését, most a díjemelés után. — S az idegenforgalmi lehetőségek? — Hát ez az! Korábban azért nem hoztak ide csoportot, mert nem volt szállás. Most 49 ágyas fogadónk van, egy éjszaka 330 forint, mégse keresnek bennünket. Azt mondják, nincs megfelelő program. — A várossá válással esetleg az üzletek választéka is szélesedik? — Nagyon reméljük. Sokszor fordult elő az az eset, hogy amikor valamilyen különlegesség, például déligyümölcs érkezett, azt a választ kaptuk: első a város... Ezentúl legalább ezt az ellenérvet nem hozhatják fel... Útravaló... 06-1-843-967 A vonal végén az e tájról elszármazott költő, Utassy József, ak’ vel a hír hallatán együtt idézzük verstöredéke sorait: „ Ügy indul ez a költemény, hogy kerékpárom nyergébe pattanok, s usgyi, ki a falumból, irány Pétervására ahol kéttornyú már a templom. ” — Rengeteg élmény fűz ehhez a településhez — mondja fővárosi otthonából emlékezve. — Nem mondom, voltak kellemetlen epizódjai életem ott töltött éveinek, de régi dolgok ezek, felejtsük el. Ezen a környéken töltöttem az ifjiíságom felét, talán többet is, végül is a szép pillanatok maradtak meg bennem. Ha tömören akarom kifejezni az érzéseimet, talán így szólhatok róluk: ifjúságom, Pétervására... — Mit kíván szülőföldje városának? Még ízlelgetem a szót: város... Nem is számítottam rá, hogy azzá lesz. Hm... Ez új lehetőséggel, életmóddal jár, minden jót kívánok a volt munkahelyeimen dolgozó utódaimnak, a művelődési háziaknak, a helybelieknek, egész Pétervásárának. Most jut eszembe, útravalónak talán egy új verssel köszönthetném. .. Szalai Zoltán, Szilvás István, Perl Márton Már az elsősök is ezt írják... A vendégváró Kakas
