Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-25 / 48. szám
4. GAZDASÁG — TÁRSADALOM NÉPÚJSÁG, 1989. február 25., szombat r A kálvária több mint tíz éve tart Fejük felől a tetőt __ E mber, ne nyúljon a villanykapcsolóhoz! A történet kezdete tíz évnél is régebbre nyúlik vissza, ám az áldatlan állapot mind a mai napig — mikor e sorokat írom — változatlan. Egy család kálváriájáról szól: ők vannak a legnehezebb helyzetben, ám másokat is érint. Ha nem látom saját szememmel, tán elképzelni sem tudom, itt és most ilyen is létezik. A panasznak, amellyel felkeresett a családfő, természetesen utánajártam, s ahogy kezdtek kibontakozni a szálak, egyszercsak elképesztő fordulatot vett az eset. Ám ne vágjunk a dolgok közepébe . . . Mészáros Béláék 1977-ben költöztek be Egerbe, az Olasz utca 33-as számú ház kilencedik emeleti szövetkezeti lakásába. Vesztükre. De hát honnan is sejthették volna előre, mi vár rájuk, hogy több, mint tíz éven át őrlődik majd idegrendszerük, hogy hiába kilincselnek, leveleznek, kérnek segítséget — patthelyzetbe jutnak? — Amióta csak beköltöztünk, kisebb-nagyobb szünetekkel ázunk — kesereg a kétgyerekes apa. — Néhány milliméter eső kell csak, és folyik a víz a nagyszobában, a fürdőszobában, a konyhában. A tető szigetelése sem lehetett eleve jó,,ám amikor a légvédelmi szirénát a lakásunk fölött elhelyezték, „elszabadult a pokol”. Akkor már végig a falon ömlött az eső, a konyhában nem egyszer a villanybúrában félig állt a víz, sem főzni, sem enni nem tudtunk, szabályosan csöpögött a fejünkre. Fordultunk a Csebokszári Egyesült Lakás- fenntartó Szövetkezethez, kijöttek a kivitelezőtől, a HÁEV-től, jött a beruházótól a műszaki ellenőr, megnézték, javítottak is a szigetelésen. Drága pénzért kifestettünk, aztán az újabb esőnél megint csak áztunk, áztunk. Telt-múlt az idő, megint levelezés, kilincselés, időközben a kivitelezési garanciaidő letelt. A biztosító nem fizetne, mert károkozót kell keresni. Nézze, már azt is mondták nekem, festessem ki a lakást, adjam el. Kérdem én, becsületes dolog volna becsapni valakit, hogy a frissen felújított otthona két hét múlva úgy nézzen ki, mint most a miénk?! Körbemutatják az egyébként kellemesen berendezett lakást. Hüledezek. A nagyszoba plafonja már tenyérnyi helyen elrohadt, a tapétán széles csíkban a padlóig a beázás nyoma. A konyhában a villanykapcsoló körül a fal épp, hogy megszáradt. Jó ég, életveszélyes lehet hozzányúlni is, ha esik az eső! Mészárosék széttárják karjukat: a gyerekeknek ők sem engedik, hogy felkapcsolják a villanyt, maguk is ruhával érnek csak hozzá. A lépcsőházban is borzalmas állapot fogad: az ominózus sziréna alatt a beázás nyomai, málik a vakolat. Megtudom, másoknál is olykor kritikus a helyzet, de leginkább Mészárosékat sújtja ez a sors. — Tavaly decemberben ismét szigetelték a tetőt, azóta alig volt csapadék, fogalmam sincs, mitől keletkeztek az újabb nyomok — folytatja a férj. — Talán alászorult a víz? Nem tudom, nem vagyok szakember ... Pereskedjünk? Újabb idegölő huzavona. Higgye meg, mi már belefásultunk, vakvágányra futottunk. Mit tegyünk? Kocsis Ferencné, a Csebokszári Egyesült Lakásfenntartó Szövetkezet elnöke: — Annak idején, amikor épült a ház, már rossz volt a szigetelés, tudomásom szerint az elődöm pert is indított a kivitelező ellen. Akkor újra cserélték a szigetelést. Jól ismerem az ügyet, műszaki ellenőr is járt kinn a családnál, megnézte a szirénát, minden bizonnyal úgy szerelték fel, hogy az megrongálta a tetőt. Egyébként nem tudok róla, hogy engedélyt kértek volna a lakás- szövetkezettől az elhelyezésére. Elképzelhető, hogy rosszul van felszerelve, attól a beázás. Tavaly decemberben újra elvégeztettük a szigetelési munkákat, azóta eső sem volt, mitől áznak hát be? A kivitelezők vezetője ugyan mondta, hogy a sziréna helye nem javítható. „Nyomozás” szirénaügyben. Telefonok, míg végül eljutok az Émász üzemigazgatóságához, mert mint időközben kiderül, ők telepítik a szirénákat. Az igazgatási csoportvezetőnek „nincs nyilatkozási joga”, ezért hívom Karanyitz Árpád főmérnököt. S itt ér az elképesztő fordulat! Sem az egri kirendeltség vezetőjéhez, sem az igazgatási csoporthoz nem érkezett semmiféle panasz ez ügyben. De írjak egy levelet az Émász Vállalat egri üzemigazgatóságára, jelentsem be az ügyet, a szakemberek azonnal kimennek, s ha hibát találnak, azt kijavítják. Amint a cikkem utolsó mondata után pontot teszek, megírom a levelet. És reménykedem... Mészárosékkal együtt. De nem hagy nyugodni a dolog. Költői kérdések sora ötlik fel bennem. Valóban én volnék az „illetékes” a legmesszebbmenő jószándékom mellett, hogy ezt az egyszerű, néhány soros bejelentést megtegyem? A lakóépület gazdája, a lakásszövetkezet nem léphetett volna ebben az ügyben? Több mint tíz éven át?! Ki kárpótolja a vétlen, becsületes állampolgárokat szenvedésükért, évtizedes idegőrlő kálváriájukért? Mennyi az anyagi veszteségük? Hány hasonló dolog esik meg pusztán emberi nemtörődömség, mulasztás miatt? Tényleg ezerkilencszáznyolc- vankilencet írunk? Mikes Márta Bontják a ledőlt tartályokat a Nagykanizsai Sörgyárban TJj Hazát találtak Rokonaik élnek Magyarországon — nagynénjeik, unoka- testvéreik, újabban már az asz- szonyka nővére is, családjával — jártak nálunk nemegyszer. Ismerik hazánkat s csodálják, szeretik régóta, de a látogatásánál többről szinte a legutolsó időkig még csak nem is álmodtak. Hiszen született erdélyiek,a legmagya- rabb magyar megye, Hargita lakói voltak, kedves szép tájon, jó emberek között éltek. Aztán — mégis meggondolták magukat. Felkerekedtek három kiskorú gyermekükkel — és nekivágtak a világnak. Áttelepedtek hozzánk Csíkszeredából, itt Hevesben, Kömlő községben próbálják ifjú életüket tovább folytatni. Kádár Ferenc és felesége nem szívesen __ beszélnek költözésük okairól.Úgy vélik, enélkül is elég sokat tudnak azokról új otthonuk országában. Ugyan minek emlegetnék maguk is, hogy társaikkal közel színtiszta anyanyelvű városukban sem jelenthették a többséget, mindig nekik kellett alkalmazkodniuk a kisebbséghez, az érvényesülésért kétszer annyi vagy még több energiára volt szükségük, mint másoknak. S a siker így sem volt mindig biztos. Nemcsak a jelen lett meglehetősen kilátástalan a számukra, hanem a jövő is egyre bizonytalanabbnak tűnt. Hosszú esztendők után Köm- lőn kaptak végre ismét „rendes ” — állandó — kinevezést, s itt biztatják a két ének-zene pedagógust azzal, amiről addig legfeljebb álmodozhattak: dalosaikkal — ha olyanok — a megyehatáron tül is pályázhatnak sikerre. — Olyan szívvel, szeretettel vártak bennünket — magyarázza Erdélyiek Kömlon felvidulva Kádárné, Ibolya — amelyre legnagyobb reményeink közepette sem számítottunk. Egyből elfogadták a pályázatunkat, rendbe tett, tágas — háromszobás, nagy kertű — családi házat kaptunk szolgálati lakásul. Mire megérkeztünk, felfűtötték a kihűlt helyiségeket, gépkocsit küldtek a vasúton hozott bútorainkért, holmijainkért, s a rakodásban, berendezkedésben talán tucatnyian is segítkeztek nekünk. A tanács, az iskola, a tsz, a legnagyobb készséggel állt mellénk, az első órákban barátaikká fogadtak bennünket a szomszédok s a távolabbiak is. Úgy érezzük: talán az egész falu. Megelőlegezték az 50 ezer forintos gyorssegélyt. A legközelebb lakó Thököly Imréék — akikkel talán azért kerültünk ennyire össze, hogy jó dolgunkban azért Erdélyt se feledjük — fácánpörkölttel próbálták velünk feledtetni a hústalan napokat már a köszöntésnél, az átellenben lévő Piroska szinte egy fél spájzot áthordott, Béláék birkacombbal kedveskedtek. Jutka lányunk pompás helyet kapott az óvodában, Feri fiunk a jól felszerelt emeletes általános iskola hetedikese lett, Katánk az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban tanulhat, kollégiumi elhelyezés mellett. Iskolánkban rámbízták a második osztályt, s előbb vagy utóbb — gondolom — a hegedűt is elővehetem megint. A férjem a daltanítás mellett — mint amolyan szermester — technikát oktat, s hogy nagyobb kedve legyen: máris megbízták az intézeti kórus felélesztésé vei - — Az „odaát” nem ritka mínusz 5—6 fokos hideg iskola után valósággal élvezet kellemes hőmérsékletű tantermeinkben a gyerekekkel foglalkozni — veszi át a szót a férje. — Tetszik a megbízás, a dalosmunka és a műhelybeli is, egyaránt. A téli sárban sem baratságtalan a község, tavasztól pedig — ahogyan mondják az idevalósiak — sokkal vonzóbb lesz. Jónak találjuk a falu ellátását, különösen a nagy ABC-áruda kínálatánál meg- nyugtatóbbal Bukarestben Sem találkoztunk. Teljességgel meglepő a hét közben is nyitva tartó s megfelelő választékú húsbolt, s egyáltalán az, hogy nem feltétlenül szükséges városba járnunk vásárolni... Csak a legjobb véleménnyel lehetünk a tantestületről, amelynek tagjai életkorban csaknem azonosak a miénkkel vagy közel állnak hozzá. A kolléganők, kollégák olyanok, mintha már hosszú ideje együtt dolgoznánk, az igazgatónk — aki egyben a tanács elnökhelyettese is — Hangrád Lajos mindkét funkciójában ideális főnökünknek látszik. A gondoskodás teteje, hogy még illetményföldet is kaptunk a kerthez s megmunkálásában sem hagynak bennünket magunkra. Csoda-e hát, ha a rosz- szat hamar elfeledtük, s úgy érezzük, hogy nem is vagyunk más hazában . . .? A községben kiderül: nem csupán az iskolai, hanem a nagy hírű tsz-karnál is számítanak a fiatal zenetanár ambícióira. Szeretnék, ha az erdélyi házaspár mielőbb teljesen beilleszkedne az egész község kulturális életé" be, s tehetsége, kedve szerint osztozna a helyi Általános Művelődési Központ munkáján. Kádárék mosolyogva válaszolják: ez rajtuk aligha fog múlni. Gyóni Gyula Szigorúbb vámintézkedések azNDK-ban A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának tájékoztatója A Német Demokratikus Köztársaságban szigorúbbá vált vámrendelkezésekről adott részletes tájékoztatást a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága az MTI-nek. A turistákat számos változás érinti, mivel feburár 1-jétől több árufajta kivitele esetén a korábbinál nagyobb illetéket kell fizetni. Százszázalékos kiviteli illeték fizetendő a textíliák, fonalak, hanglemezek, elektromos háztartási készülékek, háztartási és gazdasági cikkek, szerszámok, vasáruk, kerti készülékek, fából készült háztartási és gazdasági cikkek, kerékpárok, fotó- és filmfelvevő készülékek, világító- testek, szeszes italok, lakkok és festékek után. Százötven százalékra emelkedett a kiviteli illeték, a műanyag és gumitermékeknél, a háztartási vegyi áruknál és az építőanyagoknál. Csak 200 százalékos illeték megfizetése után lehet kihozni az országból vasútmodelleket és alkatrészeket, üzemanyagot, csokoládét, csokoládé termékeket, kakaóport, kávét, zsírokat, vajat, sajtot, olajat, tojást, tojásport, tejet, tejport, valamint egyéb élelmiszert és élevezeti cikket, papírt és írószert. Néhány új termék is felkerült az illetékköteles áruk jegyzékére Ilyenek a nyomdatermékek — amelyek kiviteli illetéke 200 százalék —, a termelési eszközök, mezőgazdasági és művészeti termékek. A termelési eszközök után 100 százalékos, a mezőgazdasági és művészeti termékek után 150 százalékos kiviteli illeték fizetendő. A korábbiaktól eltérően húst, húsárút még kiviteli illeték ellenében sem lehet az országból kihozni. Ugyancsak tilos a kivitele a bőrből készült munkaruházatnak, az ágytollnak és dunyháknak, a gáztűzhelynek, háztartási mosógépnek, személygépkocsinak, motorkerékpárnak, mopednek, nemesfémeknek, bélyegeknek, kötöződrótnak, fotóvegyszereknek. Egynapos utazásnál változatlanul személyenként 100 márka értékű, két napot meghaladó utazás esetén maximálisan 200 márka értékű — engedély-, illetve illetékmentes — árut lehet kivinni az országból. A használati utasítások nem „találkoznak” a vevőkkel Pénz Dezső emlékezete Kilencven évvel ezelőtt 1899. február 4-én született Egerben Pénz Dezső, a helyi munkásmozgalom egyik rokonszenves képviselője. Fiatal cipészsegédként került kapcsolatba a munkás- mozgalommal. 1919-ben vörösőr volt Egerben. A proletárdiktatúra leverése után cipész kisiparosként dolgozott, a munkás- mozgalomhoz azonban nem lett hűtlen. Miután a világgazdasági válság kitörésekor a Szociáldemokrata Párt szervezetét újjászervezték 1930-ban belépett a párt tagjainak sorába. Párttagként dolgozott 1932-ig. 1932-ben a pártszervezet ideiglenes feloszlásakor kilépett a pártból, hogy elvtársai lakását továbbra is tudják használni ösz- szejövetelek céljára. A pártszervezettel kilépése után sem szakadt meg kapcsolata. Rendszeresen találkozott a szervezet baloldali tagjaival. Miután 1937-ben a jobboldal kibuktatta a pártvezetőségből, az átmenetileg oda bekerült baloldali elvtársakat, a baloldali szociáldemokraták rendszeresen az ő lakásán tartották rendezvényeiket. Sőt, a német megszállásig, 1944. március 19-ig a párt illegális vándorkönyvtárát is nála helyezték el. Áldozatkészségére jellemző, hogy 1939-ben eladta saját és felesége jegygyűrűit, s a pénzen egy világvevő rádiót vásároltak. Élvtársai ezen hallgatták a Moszkvai Rádió magyar nyelvű adásait. 1940-ben újból tagja lett a pártnak, s az is maradt a német megszállásig, a párt feloszlatásáig. 1942-ben és 1943-ban feleségével együtt bekapcsolódott a Vörös Segély munkájába, s a helybeli internáltak részére élelmiszert és ruhaneműt gyűjtöttek. A rendőrség tudott tevékenységükről és kétszer is házkutatást tartott lakásukon. 1944-ben nem vonult be, három hétig bújkálva élte meg a felszabadulást. Eger felszabadulása után belépett a Magyar Kommunista Partba, s haláláig tagja maradt a pártnak. 1945-ben polgárőrként vett részt a rend helyreállításában. 1949-ig cipész kisiparosként dolgozott szülővárosában. Még ebben az évben egyik alapítója lett az Egri Cipész Kisipari Termelőszövetkezetnek, ahol 1952-ig dolgozott. Innen a Magyar Dolgozók Pártja megyei bizottságára került portásnak. 1957. május 15-től az Egri Vas- Műszaki Nagykereskedelmi Vállalathoz helyezték raktárosnak. Innen ment nyugdíjba 1959 decemberében. Az ellenforradalom leverése után a II. pártkörzetben dolgozott. Alapító tagja volt a Balázs Ignác Munkasőrzászlóaljnak. 1959-ben 1919-es tevékenysége elismeréseképpen megkapta a Tanácsköztársaság Emlékérmét. 1965. december 24-én hunyt el életének 66. évében. Földi maradványait a Kisasszony temetőben hántolták el. Ide követte hosszú évek múlva életének és harcainak hű társa, felesége is. Szecskó Károly A kivitelezők, a Gyár- és Gépszerelő Vállalat dolgozói, folyamatosan bontják a Nagykanizsai Sörgyárban tavaly december 23-án ledőlt erjesztőtartályokat. A négy erősen megrongálódott berendezésben egyenként hatszáz köbméter sört erjesztettek volna. Az eijesztőtornyok ledőlése ötvennégymillió forintos kárt okozott a sörgyárnak. A sörgyáriak a kár okáról április 15-ig kapnak műszaki szakvéleményt. (MTI-fotó) A rendeletet sokhelyütt nem tartják be Az importáruk, valamint a magánkisiparosok és a kisszervezetek termékeinek nagy része változatlanul használati, kezelési útmutató és minőségtanúsítás nélkül kerül forgalomba, noha immár ötéves a Belkereskedelmi Minisztérium és az Ipari Minisztérium együttes rendelete, amely szerint ezek nélkül nem árusíthatók a fogyasztási cikkek — ezt állapították meg a kereskedelmi és piaci felügyelőségek annak a vizsgálatnak a során, amelyet a közelmúltban végeztek a fővárosban éi 12 megyében. A használati, kezelési útmutatóban a vásárlókat, magyar nyelven és közérthetően tájékoztatni kell az áru használatának, kezelésének módjáról, a minőségtanúsítás pedig a cikk minőségi jellemzőit tartalmazza. E két vásárlói tájékoztató nélkül a kereskedelem nem hozhatja forgalomba a terméket. A felügyelőségek az ellenőrzések során 76 állami vállalatnál, 85 szövetkezetnél, 10 ipari termelőnél, illetve vállalkozónál, 91 magánkereskedőnél, továbbá 41 nagykereskedelmi raktárban vizsgálták meg, hogy a forgalmazók eleget tesznek-e a rendeletben foglaltaknak. Megállapították, hogy elsősorban az importáruk mellől hiányzik a tájékoztató. Ez a vizsgálatok alapján azzal magyarázható, hogy az utóbbi egy-két évben jelentősen bővült az önálló külkereskedelmi jogú gazdálkodó szervezetek köre, s ezek gyakran „eltekintenek” a rendelet betartásától. Ugyanez elmondható a belföldi kisszervezetekről, magánvállalkozókról is. Általános megállapítás továbbá, hogy például sem a ruházati, sem a vegyi áru szaknjában szórólapos tájékoztatók nem „találkoznak” az üzletekben sem a vevőkkel, sem az általuk „kísért” áruval; a boltokban többnyire nem hívják fel rájuk a figyelmet. Az ellenőrzések azt is megállapították, hogy a nagy- és kiskereskedelmi vállalatok, szövetkezetek egy része sem az áruátvételnél, sem az értékesítésnél nem ellenőrzi, megvannak-e a szükséges tájékoztatók, s azzal sem törődnek, ha azok tartalmilag hiányosak. Különösen sok ruházati termékről hiányzik a vásárlói tájékoztató. Főként azokról, amelyeket a kisiparosoktól, gmk-któl beszerezve magánkereskedők árusítanak. Ez a termelői-forgalmazói kör általában nem tesz eleget az erre vonatkozó jogszabályi kötelezettségeknek. A háztartási és vegyi áruknál, valamint a kozmetikumoknál a legjellemzőbb hiányosság, hogy nem tüntetik fel a gyártási időt. Ezt többnyire csak a gyűjtőcsomagoláson jelzik, de a vevő már nem tudja, hogy meddig használható fel a termék. A vizsgálatok alapján a felügyelőségek összesen 232 millió forint értékű áru értékesítését tiltották meg addig, amíg a hiányzó kísérő lapokat a kereskedők nem pótolják. A szabálysértések miatt csaknem 200 kereskedő ellen indítottak eljárást, a kiszabott pénzbírság 300 ezer forint volt. Az összefoglaló jelentést az Országos Kereskedelmi és Piaci Főfelügyelőség a tapasztalatok hasznosítása céljából megküldte az illetékes felügyeleti ellenőrző és irányító, valamint a társadalmi szerveknek.
