Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-23 / 46. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. február 23., csütörtök GAZDASÁG — TÁRSADALOM Kívánságlista — falugyűlés után Hevesvezekény fejlődni akar,.. Aki szeretne végigmenni a Viola úton — Vásárlás: csak zsákkal—Az elárvult csorda sorsa — Töprengésből nem lesz zöldség Ebben a kisközségben — a sta­tisztika bizonyítja — minden ti­zenhatodik helybelinek van va­lamilyen javaslata a jövőt illető­en. Egy korábbi lakossági elbe­szélgetés alkalmával a választó- polgárok nem kevesebb, mint 48 közérdekű javaslatot „diktáltak” be a tanácstagok jegyzetfüzetei­be. A legtöbben a településtisz­taság, a környezetvédelem ügyé­ben „interpelláltak”, majd az útépítés és -karbantartás követ­kezett, hasonlóképp, mint az egészségügyi ellátás bővítésének igénye. A Tóth János társadalmi tanácselnök és Zbiskó Mártonná vb-titkár által készített mostani falugyűlési beszámoló — egye­bek között — azt tartalmazza, hogy ezekből az elmúlt három esztendő során 32 javaslat való­sult meg, a többi sorsa sem re­ménytelen: a lehetőségekhez mérten kerülnek sorra... * * * A falugyűlés! meghívó minden­kinek szól, a tapasztalat viszont az, hogy általában egy 80 — 85 érdeklődőből álló társaság gyű­lik össze a tanács és a lakosság párbeszédén. Ezúttal is így volt, ám ez a szám nem a passzivitás jele: aki eljött, az mintegy a par­lamenter szerepét is betöltötte. Szószólójaként 784 helybeli­nek... Mert beszélni, közösen gon­dolkodni volt miről. Lássuk, mi­ről is folyt a diskurzus. Vagyis: a kérdés-felelek. Szekeres József m\ná]án bele­vágott a közepébe: „zöld témák” — környezetvédelem. Felügye­letet kellene biztosítani a szemét­telepre és környékére, hogy csak ott rakják le a hulladékot, ahol szabad. Vagy: a Hanyi-csatorna vize szennyezett, mert beleveze­tik a hevesi szennyvízgyűjtő me­dence üledékét. Tanács:—A szeméttelepre ál­landó felügyelőt nem tudnak al­kalmazni státusz és bér hiányá­ban, a hulladék rendezésében a tamaszentmiklósi Metallogló- busz rendszeresen segít, s ez köz­egészségügyileg is sokat jelent. A vízszennyezés ügyében a Kötivi- zig azt válaszolta, hogy tisztítják a medret, de nem ez a végső meg­oldás a csatorna bűze ellen. A Az első „kapavágások” az új ABC-nél (Fotó: Perl Márton) panaszt ők is az illetékes egész­ségügyi hatósághoz továbbít­ják... Szekeres József szeretne már végre végigmenni a Viola úton, amelynek mentén továbbépít­kezhetne a falu. Tanács: — Szerepel a tervek­ben az út megépítése, indokolt is, de pénz hiányában csak 1989 — 1990-ben kerülhet sor a kivitele­zésre. A több mint fél kilométeres szakasz 1988-as árszinten 2,4 millióba kerülne, a községnek egy tervciklusban összesen 2 mil­lió 165 ezer forintja van! Ebből 1,3 millió kell a Rákóczi Tsz által biztosított épületből kialakítan­dó idősek klubjára, amit szep­temberben szeretnének meg­nyitni a 20 rászorulónak. A tel­kek: évi 3-4 igénylő és építkező van, biztosítani tud újabbakat a tanács a Damjanich utca, illetve a Viola út folytatásaként, körül­belül 20-25 kialakítására lesz le­hetőség. Nagy László, Szekeres József: — A táptelepen nem bontják fel az 50 kilós zsákokat akkor sem, ha valakinek csak 20-ra van szüksége, a tsz terményboltjában pedig csak úgy lehet vásárolni, ha a vevő megfizeti a rossz zsáko­kat is... Tanács, hevesi áfész (Csikós Józsefné képviselő): — A tápos zsákokat „a fertőzés veszélyének elkerülése végett felbontani nem szabad”, de megpróbálnak ki­sebb csomagokat küldeni. Igaz, hogy a tsz-boltban 26 forintba kerül egy kiselejtezett zsák, de egészségügyi szempontból cserét vagy hozott zsákot nem fogad­nak el, ígérik: 3-4 hónapon belül olcsóbb, műanyag zsákokban árulják majd a terményeket. Balogh Ferenc: — „Mikorra várható az intézményes szemét- szállítás?” Tanács: — Bevezetésének több akadálya van, mint a sok Kapcsolat a külvilággal te: v földút, ahová nem tudnak behaj­tani például téli időben a kuká­sok, de pillanatnyilag kicsi a ka­pacitás is, s a költségek sem ala­csonyak. Tervezik Hevessel együtt a megoldást, a tanács szorgalmazza is, az eredményről időben értesítik a lakosságot. Csikós József: — Kifogásolha­tó a közbiztonság, a körzeti meg­bízott gyakrabban látogassa a községet, s a hevesi kapitányság segítsen a munkájában. Tanács: — Való igaz, hogy újabban betörések voltak az üz­letekben, s gond van az új vas­útállomásnál is a rongálásokkal, a jelzést továbbítják a városi ka­pitányságra. Lajos Vince: — A háztáji te­héntartók nevében kérte a Rá­kóczi Tsz vezetőit, hogy biztosít­sák a legelő gondozását, gyomta­lanítását, s a mintegy 60 tehén őrzését. Tanács: — Már az elmúlt év­ben is gondok voltak ezen a té­ren, akkor Gulyás Sándor elnök­höz fordultunk, így teszünk most is az újabb segítségért. Toldi László kifogásolja, hogy a község nem kap friss kenyeret és péksüteményt, a lakosság úgy véli, ide csak a másnapos termék jut. Másik: megoldatlan a zöld­ség és a gyümölcs árusítása, ami­óta a magánkereskedő elköltö­zött a faluból. Most a Zöldérten, az áfészen lenne a sor... Tanács: — Jelzésekkel éltek a pékáru ügyében a szövetkezet vezetőihez, ők tárgyalnak a sütő­iparral, remény van rá, hogy si­kerrel, várják a fejleményeket és az eredményt. Mind az áfész, mind a Zöldért ígéretet tett, hogy „körülnéz” a zöldségellátás ügyében, egyelőre nem látják, hogy gazdaságos lenne az üzle­tük, töprengenek a megoldá­son... Az épülő új ABC-áruház belépésével lenne hely a zöldség­üzletnek, más megoldást is tudna a tanács. ígéretek vannak, a töb­bi a jövő titka (!?) * * * Ahogy végigsétál az ember a fa­lun, jól érzi magát. Megnyugtatja a gondozott porták sora, a köz- és magánépítktezések látványa, a külvilággal kapcsolatot jelentő crossbar-telefon fülkéje, s az itt lakók fokozott érdeklődése, a földtől el nem szakadt emberi igénye. Hevesvezekény fejlődni akar... Szilvás István Társasházi csiki-csuki Pokoljárás a Hatvanasezredben — Mondták nekünk sokan, három emberrel ne kezdjünk Egerben. Mi szerencsétlensé­günkre éppen velük akadtunk ösz- sze. — Az egri Hatvanasezred ut­ca 22. számú épület harmadik emeleti lakástulajdonosának, Kovács Andrásnak a szavai na­gyon is jól jellemzik azt a kálvári­át, amit lakótársaival együtt vé­gig kell szenvednie. Már hatodik esztendeje. A társasháznak ez a lakása már egész otthonos. Igaz, csakis a házigazdák jóvoltából. A lép- csőházban(?!) felfelé jövet már szembetűnik az elnagyoltság, a hanyag munkavégzés. Hosszú időn át a korlát is hiányzott a fo­lyosókról, emiatt egy kétéves gyermek a második emeletről zu­hant le. Szerencse, hogy homo­kos részre esett rá, így nem történt különösebben súlyos baja. Az udvarra is alaposan ráférne a rendbehozatal, majd az aszfalto­zás. A kapubejáró az ismeretlen­nek egyenesen veszélyes. Hepe­hupák, kisebb gödrök sorakoz­nak. A villanyórák mellett itt-ott még kilógnak a vezetékek. Ez nem a lakók nemtörődöm­sége! Az építők hagyták maguk után a csatateret. S miután min­den pénzt kizsigereltek az építte- tőkből, minderre már nem ma­radt semmi. Miként a remény is távolinak tűnik, hogy valaha is megtérül az 1,6 millió forintos kár. Azok ugyanis, akik szerződés­ben vállalták a társasház komp­lett átadását, jelenleg is büntető- eljárás alatt vannak. S csak azért nem előzetes letartóztatásban, mert annak törvényben előírt határideje réges-rég lejárt. Immár harmadik éve húzódik az ügy befejezése. A lakásban, ahol beszélge­tünk, ott ül közöttünk Szertely József, a Hatvanasezred utca 26- os számú épületének volt közös képviselője is. Első megjegyzése igencsak malíciózus. Az az átkozott újsághirdetés — Ha tudom, hogy ennyi kín- szenvedéssel jár a társasházépí­tés, nem fogok bele. De ezek után másnak se nagyon ajánlom! — Elmondaná, hogyan is kez­dődött ez a „kínszenvedés”? — Még 1982-ben vagy ’83- ban lehetett. Az újságban láttam meg azt az átkozott hirdetést. A Csiky Sándor utca 17-ben lévő Garancia gmk (lakásszervező és -karbantartó) keresett jelentke­zőket kilenclakásos társasház építésére. Az ígéretük az volt, hogy 1984-ben készen lesz. Ter­vet is mutattak, még plusz nyolc garázsról is. Saját magunk vá­laszthattuk ki, melyik lakást sze­retnénk. Azt is elmondták, minél többet fizetünk kápéban, annál hamarabb költözhetünk majd be. — Mindez meglehetősen ke­csegtetően hangozhatott... — Valóban. A gmk megbízta a Bodnár József-féle lakásépítő gazdasági munkaközösséget a kivitelezéssel — folytatja Szer­tely József. — Bodnárral mi a szerződéskötésnél találkoztunk először. Egy kikötést tartottunk furcsának. Azt, hogy egyedül so­ha, csakis a gmk valamelyik tag­jával együtt jöhetünk megnézni, hol tart az építkezés. Ha nem fizetünk — levonulnak Az eredeti ígéret persze, nem teljesült: 1984 végén még a tető­nek se volt se híre, se hamva. — Olyannyira nem — veszi át a szót.Kovács András —, hogy 1985-ben kezdtek igazán meg­mutatkozni a bajok. Ritter Jó­zsefné és Krecz István figyeltek fel rá: egyre jobban fogynak a pénzeink az OTP-nél! Bodnár ugyanis annak az évnek a tava­szán és nyarán hordta nekünk a számlákat 400 — 500 ezer forin­tokról. Ugyanakkor a ház csak nem épült! — Mit tettek erre Önök? — Augusztusban tartottunk egy viharos lakógyűlést. Vesze­kedtünk Bodnárral. Erre ő fe­nyegetőzött: ha nem fizetünk, le­vonulnak az építkezésről. — Félkész házra elég nehéz ta­lálni kivitelezőt... — Bizony, így van. Azért szabtunk egy feltételt. Csak ak­kor kap megint 400 ezret, ha el­készül a tető. Nagy nehezen vé­gül télre emelték rá az épületre. — Az OTP-nél nem jelezték, hogy állítsák le a kifizetéseket, mert azoknak nincs ellenérté­kűk? A választ ezúttal Bíró Kál- wűTitó/kapom. Ő a 26-osban la­kik. — Elmentem az OTP-hez, és kifogásoltam: anélkül utaltak ki Bodnáréknak pénzt, hogy meg­győződtek volna a társasházak készenléti állapotáról. Tudja, mit feleltek? Azt, hogy nem köteles­ségük az ilyesmit ellenőrizni... — Tényleg, egyáltalán ki vé­gezte az ellenőrzést? — A gmk-tól rendszerint Tricskó volt a műszaki ellenőr. Az „ellenőrzés” úgy történt, hogy az egyébként mindig részeg Tricskó megállt a kocsival a ház előtt, félnyitotta a csomagtartót, kivett belőle egy üveg sört, s mi­közben szopogatta, felkiabált a Gábor nevű férfinak. Megkér­dezte, hányán dolgoznak. Megit­ta az italát, azután ment tovább az autóval. Húzódott, húzódott az egész, én meg nyugdíjas lé­temre kénytelen voltam albérlet­be menni... — Kötbérigényt nem terjesz­tettek elő? Megint bosszús időszak idéző- dik fel, hiszen valamennyien megélénkülnek. Kovács András foglalja össze a történteket: — Mi írtunk 1986. május 15- ei keltezéssel egy levelet a Ga­ranciának. Igényünket jelentet­tük be az építési kötelezettség végrehajtásának késedelme mi­att. Hiszen a módosított határ­időn is legalább egy évvel túl vol­tunk. Erre az a válaszlevél jött, hogy nem tudják befejezni a tár­sasházépítését, mert mi nem biz­tosítunk hozzá pénzügyi fedeze­tet! Hát ezt a cinizmust! A lakók ezután panasszal for­dultak a városi tanács műszaki osztályához 1986. május 26-án, ám választ nem kaptak. Június 25-én azután feljelentést tettek sikkasztás alapos gyanúja címén az Egri Rendőrkapitányságon. Később jött egy értesítés: az ügyet áttették a Heves Megyei Rendőr-főkapitányságra, épp az érték miatt. Itt a forint, hol a forint A kívülállónak érthetetlen: nem vonták volna felelősségre vagy legalábbis kérdőre a lakók a lakásépítő gmk embereit? Alig mondom ki a kételyemet, máris sorolják a példákat. — Láttam, amikor hozták az ablakokat — mondja Szertely Jó­zsef. — Megkérdeztem, honnan szállították. A Tanéptől, hang­zott a válasz. Azután kiderült: nem is fizettek érte. — Különben is — vág közbe Kovács Andrásné — első helyett harmadosztályúakat hoztak! A .férje további adalékkal szolgál. — Az alvállalkozókat is be­csapta. Nekik azt állították, hogy mi, a lakók nem adunk pénzt, bennünket pedig megnyugtattak, ők már mindent kifizettek. Most itt vagyunk a tartozásokkal. A csiki-csuki folytatódott. A Hatvanasezred utcaiak megtud­ták: Egerben másutt is építenek társasházat Bodnárék. Az Árpád utcában. Sürgősen felkeresték őket egy kis „eszmecserére”. A tárgyalás eredményéről a házigazda fele­sége számol be: — Beszélgetésünk alatt pilla­natokon belül kiderült: őket is átverték, akárcsak minket. Itt ugyanis arról szónokolt Bodnár, hogy nem tehetnek semmit, az Árpád utcaiak nem fizetnek. Ott viszont arról beszélt, hogy mi nem. De hát akkor hová lett a pénz?! Erre is van felelet, amint az Vincze György lakótárs szavai­ból kiviláglik: — Egy mezőkövesdi telefo­nossal beszéltem. Ó is a Bodná­rék építette társasházban lakik a borsodi városban. Ők sem hal­lottak egyebet, mint hogy az eg­riek tartoznak a gmk-nak, ezért a késedelem. Ha jól tudom, itt az eljárás során azzal érveltek, hogy a mezőkövesdiek lógnak jelentős összeggel... „A pénzt kereshetitek, de az igazságot nem” A pokoljárás e tények megis­merése után sem ért véget. Ott állt a Hatvanasezred utcai két társasház 21 befejezetlen lakás­sal. — Érthetően a pénzforrása­ink igencsak kiapadtak — mond­ják egybehangzóan. — Ráadásul ugye, 1984-től már fizetnünk kellett vissza a kölcsönöket. Azokra a lakásokra, amikben még nem is lakhattunk! — Fordultak-e segítségért va­lahová? Ismét érzékeny pont. — Elmentem Szabó Sándor­hoz, a városi tanács elnökhelyet­teséhez — meséli Kovács And­rásné. — Kértem, segítsenek eb­ben a nehéz helyzetünkben. Még munkát se tudtak szerezni, hogy a pénzből legalább az építkezést befejezhettük volna. A két gye­rekkel egyébként — ha nem tár­sasházról van szó — jogosultak lettünk volna vissza nem téríten­dő tanácsi támogatásra... A 22-es ház lakói 1986. július 17-én levelet írtak dr. Varjú Vil­mosnak, a városi tanács elnöké­nek. Abban kérték: a 12 lakás befejezéséhez a szükséges össze­get előlegezzék meg az iljúsági építési alapból. Erre azonban nem találtak módot. Jártak a me­gyei pártbizottságon, az akkori első titkárnál, aki dr. Asztalos Miklós titkán bízta meg a feladat megoldásával. Ám hiába. — Személyesen megkerestem Schmidt Rezsőt, a megyei tanács elnökét is — emeli fel a hangját keserűségében Kovácsné. — Hosszas vita után azt javasolta az ott jelenlévő Szabó Sándornak, hogy keressen a lakók között há­rom olyan családot, amely jogo­sult a vissza nem térítendő támo­gatásra. A városi tanács igazga­tási osztályáról a felelet: erre nincs lehetőség. A tanács elnö­kéhez azóta se tudunk bejutni. A kör bezárult. Szomorúan idézik ismerősüket, aki az egyik szomszédos megye tanácsi dol­gozója: „A pénzt kereshetitek, de az igazságot nem!” * A Hatvanasezred utca két tár­sasházában lakók kára majdnem három és fél millió forint. Ezt még 1985-ben állapították meg a szakértők. A tulajdonosok úgy­mond eszmei kárát, azt a renge­teg idegességet fel sem lehet be­csülni. Tehetetleneknek érzik magukat azért is, mert elhúzó­dott az eljárás, s mert egyre bi­zonytalanabbak abban, hogy egyáltalán viszontlátják-e valaha a pénzüket. Jól tudjuk, a rendőrségi vizs­gálat már befejeződött az ügy­ben, jelenleg a vádirat szerkesz­tése folyik. A történtek feltárá­sával — legalábbis ahogyan az át- élői látják — azonban már eddig is sokat késlekedtünk. Holott a tanulságai elhanya- golhatatlanok... Szalav Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom