Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-21 / 44. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 44. szám ÁRA: 1989. február 21., kedd 4,30 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA AZ UTOLSÓ SZÁMADÁS ELŐTT „Könnyű a dolguk, jó évet zártak tavaly is.” (3. oldal) SOKSZEMKÖZT SCHIRILLA GYÖRGGYEL „Sikerrel kezelt amputálásra ítélt érszflkületeseket is.” (4. oldal) ÚJ HELYZETBEN, ÚJ MUNKASTÍLUST „Mindenkor az anyagi lehetőségekhez kell igazítani a célkitűzéseket." (6. oldal) KŐTÉLBŐL FONT IDEGEK...? ...sok ügyfél már eleve a magas C-n kezdi...” (8. oldal) Ülésezik az Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Kádár János elnökletével hétfőn délelőtt 9 órakor — Jászai Mari téri székhazában — összeült a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága. Az ülést megnyitó Kádár János saját egészségi állapotával kapcsolatban elmondotta: orvosi ellenőrzés mellett fokozatosan bekapcsolódhat a munkába, bár kézműtétjét még utókezelés követi. Igaz, egy ideig nem tudott részt venni a Központi Bizottság munkájában, de kijelenti: a májusi pártértekezlet határozataihoz tartja magát minden vonatkozásban, s a testület minden döntését kötelező érvényűnek tekinti magára nézve. A Központi Bizottság ezt követően döntött az ülés napirendjéről: 1. / Tájékoztató az új alkotmány koncepciójáról — előadó: Fejti György; 2. / A párt agrárpolitikájának megvitatása — előadó: Iványi Pál; 3. / A városi és a megyei pártértekezletek, illetve pártbizottsági ülések főbb tapasztalatairól készített jelentés megvitatása — előadó: Lukács János; 4. / Személyi kérdések. Ezután Fejti György, az MSZMP KB titkára tartotta meg előadói beszédét. Fejti György beszéde Bevezetőben hangsúlyozta: hosszas szakmai-tudományos előkészítő munka után készült el az alkotmány szabályozási koncepciója. Utalt az alkotmányozó munka egyik nagy dilemmájára, az egésznek és a résznek a viszonyára, összhangjára, majd leszögezte: a munka további menetében egy sor kérdésre önálló napirendi formában még vissza kell térni. Felvetődött, hogy milyen legyen az alkotmány viszonya a magyar és a nemzetközi, ezen belül is főleg az európai alkotmányfejlődéshez. Az 1949-es alkotmány bizonyos értelemben szakítást jelentett az ezeréves magyar államiságnak — és főleg a magyar alkotmányjogi fejlődésnek — a tradícióival, mind pedig a polgári' alkotmányjog egy sor, azóta is időtállónak bizonyult alapelvével és tételével. Az a javaslatunk, hogy eztameg- szakítottságot meg kellene szüntetni. Ezért az alapkoncepció épít a magyar jogtörténet és államszervezet értékeire, így például az államiság szerepére a nemzet fennmaradásában, valamint az önkormányzati alapelvre. De épít a polgári alkotmány- jog progresszív vonulatára is. Például a hatalmi ágak megosztásának nagyon fontos elvét következetesen végigvezeti, amikor az államszervezet koncepcióját rögzíti. És ugyancsak ezekből a hagyományokból építkezve, a korábbinál lényegesen nagyobb teret szentel az emberi és állampolgári jogoknak, szabadságjogoknak. Az ezeréves magyar államiság és a jogfolytonosság tükrözését mindenekelőtt a preambulum- ban szeretnénk megoldani. Ugyanakkor fel kell lépnünk egy újabb keletű diszkontinuitás veszélyével szemben. Ma forgalomban vannak olyan nézetek, amelyek az 1948 — 49 utáni időszakkal kívánnának szakítani, és ennek a kiiktatását szorgalmazzák. Ez mind politikailag, mind történetileg teljes mértékben elfogadhatatlan — hangsúlyozta, s felhívta a figyelmet egy egyelőre csak szűk körben jelentkező, de figyelemre méltó aggodalomra, hogy az alkotmány-előkészítés során nem áll-e fenn egy csendes polgári restauráció veszélye. Ilyen veszélyektől én nem tartok — tette hozzá, bár kétségtelenül léteznek olyan nézetek, amelyek úgy fogalmazhatók meg, hogy a szocializmusnak nincs jogi tartalma, ezért ezt a fogalmat mellőzni kellene az alkotmányból. Forgalomban vannak olyan nézetek is, hogy a társadalmi, gazdasági, politikai berendezkedésről szóló tételrendszer valamiféle sztálini koncepció kövülete, amit szintén ki kellene hagyni az alkotmányozási folyamatból. Ezekkel a nézetekkel vitába kell és lehet szállni. Egyértelművé kell tennünk, hogy az új alkotmánynak Magyarországot-minden kétséget kizáróan szabad, demokratikus és szocialista államként kell deffiniálnia. Az ezzel összefüggő elveket és alapértékeket pedig a társadalmi, politikai gazdasági rendről szóló fejezetben lehet majd összefoglalni. Ennek a koncepciónak jelenleg nem ez a fejezet a legerősebb része, de ezért talán nem annyira a jogalkotókat illeti a szemrehányás, mint inkább a politikatudományt vagy az idológiát, hiszen ezeknek a — számunkra a szocializmust jelentő — alapértékeknek a teljes körű megfogalmazása várat még magára. Ugyanakkor el kell kerülni egy másik, szintén végletesnek tekinthető igény követését, hogy az alkotmány a szocializmus koncepciójának valamilyen normatív meghatározását adja. Csak olyan alapértékeket kell és lehet rögzíteni majd, mint a közösségi tulajdon meghatározó szerepe, a társadalmi igazságosság az elosztásban, az esélykülönbségek mérséklése, vagy a társadalm i szolidaritás. A rra kell törekednünk, hogy egy demokratikus, a közvetlen és a képviseleti demokrácián, illetve az ön- kormányzati elven alapuló intézményi struktúrát rögzítsen az alaptörvény, s az emberi és állampolgári jogoknak a teljes és kifejtett katalógusát tartalmazza. Az alkotmány egészének kell tehát világossá tennie a szocialista fejlődés karakterét, és nem egy meghatározott blokkon belül kell a szocializmus definícióját adnia. A továbbiakban kifejtette: világossá kell tennünk, hogy az alkotmányozás a népszuverenitás legfőbb letéteményesének, az Országgyűlésnek az illetékessége. El kell határolódnunk a parlamentnek, illetve az illetékes kormányszerveknek a legitimitását és kompetenciáját kétségbe vonó törekvésektől. Az alkotmánytervezetet a jelenlegi parlamentnek kell megtárgyalnia és elfogadnia, amennyiben ez ebben a parlamenti ciklusban elkészíthető. Ugyanakkor fontos lenne — és ajánlja is a Központi Bizottság —, hogy az alkotmány végső szövegét népszavazás erősítse meg. Az 1985-ös parlamenti választások óta egy sor olyan politikai mozgás indult meg az országban, amely ma nem rendelkezik teljes körűen parlamenti képviselettel — emlékeztetett a KB titkára. Baj lenne az alkotmányelőkészítésből bármiféle, a társadalomban meglévő és bázissal rendelkező csoportot kihagyni. Ezért nagyon határozottan annak a törekvésnek kell érvényre jutnia, hogy — szinte a szó szoros értelmében — minden egyes állampolgár és az állampolgárok különböző csoportjai számára is hozzáférhető legyen mind az alkotmánykoncepció jelenlegi szövege, mind a már kodifikált tervezet. Meg kell találni azokat az intézményes csatornákat is, amelyeken át a társadalomban megfogalmazott vélemények eljuthatnak az alkotmánnyal foglalkozó bizottságokhoz és szervekhez. Az alkotmány-előkészítő munkát tehát a lehető legnagyobb nyitottság és a legszélesebb nyilvánosság mellett javasoljuk végezni. Az az elképzelés, hogy a szabályozási koncepciót még az Országgyűlés előtt hozza nyilvánosságra teljes teijedelmé- ben a Magyar Hírlap. Ezt követően elkezdődne a szabályozás koncepciójáról a széles körű vita. Egyetlen állampolgárt sem kell kizárni ebből a munkából, ugyanakkor vissza kell utasítani bármelyik csoportnak azt az igényét, hogy az egész társadalom nevében szóljon. Van tehát remény arra, hogy az alkotmányozás a közmegegyezésnek, a konszenzusteremtésnek a lehetőségét is magában foglalja. Nyilvánvaló azonban az is, hogy az előkészítés során nagyon kemény politikai vitákra is fel kell készülnünk, s erre kondicionálnunk kell a pártszervezeteket. Nagy baj származna abból, ha az előre kialakított menetrendet szem előtt tartva sietség, kapkodás, esetleg kierőszakolt döntés jellemezné az alkotmányozási tevékenységünket. A koncepció, illetve a törvénytervezet akkor készül el, amikor a közmegegyezés már nagyjában-egészében kialakítható; a tervezet ekkor terjeszthető elő a Parlamentben. Fejti György ezt követően néhány alkotmányfejezethez mondott szóbeli kiegészítést. A társa- dalmi-politikai-gazdasági renddel összefüggő fejezettel kapcsolatban kijelentette: az államhatalom eredetéről alapelvként kell rögzíteni a népfelség elvét. Vagyis azt, hogy minden hatalom kizárólagos forrása és birtokosa a nép, amely ezt a hatalmat részben közvetlenül, például a népszavazás vagy a népi kezdeményezés intézménye révén, részben pedig az államszervezet útján gyakorolja. Az államhatalom gyakorlásának elveként indokolt rögzíteni a hatalmi ágak elválasztásának az elvét. Ennek értelmében a különböző hatalmi ágak — így az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a Miniszter- tanács, a közigazgatási végrehajtó hatalom, az Alkotmánybíróság, a bírósági szervezet és a helyi önkormányzat — külön-külön önálló hatalmi ágat képeznek, jól definiált és a korábbiaknál lényegesen pontosabban meghatározott feladatokkal, és egymás kölcsönös korlátáiként is működnek. Ennek az érvényesüléséhez azonban ki kell mondani a különböző hatalmi ágak közötti hatáskörelvonás tilalmának az elvét. Az állam és a társadalom kapcsolatáról szóló fejezetrészben célszerű alapvető elvként deklarálni, hogy a társadalom tagjainak az önkormányzat alakításához való joga nem korlátozható. Meghatározó jelentőségű tétel a jogegyenlőség is, amely magában hordozza a törvény előtti egyenlőséget, az előnyös és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, valamint a tulajdonformák tekintetében a szektorsemlegesség elvét. Indokolt rögzíteni, hogy a társadalom célja és az állam feladata az esélykülönbségek mérséklése, és hogy ennek érdekében az államnak megkülönböztetett figyelmet kell fordítania a hátrányos helyzetű csoportok, személyek támogatására, az elmaradott térségek fejlesztésére. Itt kell kimondani a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét: mind az államnak, mind az állampolgároknak tilos a joggal való visszaélés. A jogokat mindenki csak a társadalmi és az egyéni érdek összhangjának biztosítása mellett gyakorolhatja. E fejezet fontos tétele lesz az államforma definiálása és meghatározása. Az előkészítő munka során arra a következtetésre jutottunk, hogy erre nincs jobb meghatározás, mint a népköz- társaság; Magyarországon nagyon fontos, valós értékeket jelent ez a kifejezés. Ezért olyan időszakban, amikor a népfelség elvét a maga rangjára kívánjuk emelni, ennek a jelzőnek a kiiktatása különösen indokolatlan lenne, csakúgy, mint új jelzők elhelyezése a köztársaság fogalma elé. Az olyan jelzők, mint demokratikus köztársaság, népi demokratikus köztársaság vagy szocialista köztársaság, nem fednék pontosan társadalmunk mai, valóságos állapotát. Ezért az a javaslatunk, hogy az 1949-es alkotmányban rögzített államformát — a népköztársaságot — vegyük át az új alkotmányba. Politikailag fontos és érzékeny része lesz ennek a fejezetnek a politikai rendszer, illetve a pártok alkotmányos definíciója. Álláspontunk szerint nem az alkotmánynak kell definiálnia a többpártrendszert, ugyanakkor a többpártrendszer irányába mutató fejlődéshez az alaptörvény keretet kell, hogy adjon. Ennek megfelelő szövegtervezetet terjesztettünk elő. Fontos eltérés az 1949-es alkotmánytól, . hogy nem látjuk szükségét és értelmét az MSZMP vezető szerepéről szóló alkotmányos megfogalmazásnak — szögezte le a továbbiakban. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az MSZMP lemond arról a politikai törekvésről és szándékról, hogy a társadalmi folyamatok meghatározó tényezője kíván maradni. Ezt programjával, po- (Folytatás a 2. oldalon) Kádár János elnökletével február 20-án összeült a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a Jászai Mari téri székházban (Népújság-telefoto Soós Lajos felv. MTI) Múltunk Kevés kiadványt vártak mostanában olyan izgalommal, mint a Társadalmi Szemle különszámát. Ebben az MSZMP KB munkabizottságának állásfoglalása látott napvilágot. Első pillanatban talán meg is lepődik az ember, mikor kézbe veszi a folyóiratot. Nem vaskos, inkább nagyon is karcsú ez a füzetke. De talán éppen ez a terjedelem alkalmas arra, hogy a szó ne fedje el a gondolatot, hanem az kristály- tisztán íveljen a bevezetéstől az utolsó sorokig. Már a hangütése is különbözik minden előző megfogalmazástól. Abból indul ki, amit egy-két esztendeje még vezető politikusok is tagadtak: az 1980-as évek végére hazánkban átfogó válság bontakozott ki. S mivel ez nemcsak a történelmi igazsággal, de hétköznapi tapasztalatainkkal is egybevág, szívesen folytatjuk tovább az olvasást. S végre nemcsak homályos okfejtést, tudományoskodó szerecsenmosda- tást kapunk, hanem lényegi elemzést. Túl sokszor is elhangzott régebben, hogy szembe kell nézni múltunkkal, enélkül sem a jelent nem vállalhatjuk, sem pedig a jövőt nem formálhatjuk. De a vizsgálódás sokszor megállt a politika parancsolta tabuknál, nem boncolgatott olyan kérdéseket, amelyek kényesek voltak a hatalom számára. Pedig igazság szerint az elhallgatás többet árt, a ki nem mondott tények aknaként zárják el a követhető utat. Ez a mostani tanulmány nem új kutatások eredményéből született. A részigazságait már máshol megtalálhattuk, olvashattuk. Nem is lett volna idő arra, hogy néhány hónap alatt kopernikuszi fordulatot érjenek el hangyaszorgalmú tudósaink. A változás mögött inkább Galilei tartása áll, aki minden hivatalos tiltás ellenére is kijelentette, hogy mégis mozog a Föld. Egy-két kiragadott fogalom bombaként robbanhatna, ahogy Pozsgay Imre nemrégen tett rádiónyilatkozatának valóban ilyen hatása is volt. De szinte oldalanként beleakadhatunk néhány olyan fordulatba, amely ugyanígy mellbe csapja az olvasót. Néhány hónappal ezelőtt például még nagy indulattal vitatkoztunk a bősnagymarosi vízlépcsőről, amelyet a tanulmány egyértelműen az ’’energiapánikban született hátrányos, gazdaságilag káros energianagyberuházások” közé sorol. Sok vita követi még a Társadalmi Szemle különszámá- nak megjelenését. Lehet, hogy sokan elsietettnek vélnek néhány megállapítását. De aki alaposan, mérlegelve tanulmányozza ezt a gondolatmenetet, rájön arra, hogy tudományos munkák sora előlegezte meg ezt a nagyon őszinte számvetést. S mindez megfelelő alapot kínál az eszmecserére, s azon túl a cselekvésre is. Mert csak az képes tudatosan és jól dönteni, akinek nincs zűrzavar a fejében. Gábor László _
