Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-21 / 44. szám
2 NÉPÚJSÁG, 1989. február 21., kedd Ülésezik a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága (Folytatás az L oldalról) litikai munkájával, a társadalom megnyerése révén és nem pedig jogi formulákkal kívánja biztosítani. Célszerű a társadalom védelmében rögzíteni azt, hogy csak olyan társadalmi szervezetek, közöttük pártok működhetnek hazánkban, amelyeknek a célja, a programja és a tevékenysége összhangban áll az alkotmányban megfogalmazott értékekkel és törekvésekkel. Feltehetően komoly vita lesz a tulajdonviszonyokkal kapcsolatos kérdések alkotmányos rögzítéséről — vetette fel. Azt ajánljuk, hogy az alkotmány egyenrangú tulajdonformaként ismerje el a közösségi és az egyéni tulajdont, úgy, ahogy ezt a társasági törvény lehetővé teszi. Az alkotmánynak szólnia kellene arról is, hogy a társadalom és a gazdaság a közösségi tulajdon dominanciája alapján áll. Nem lenne célszerű azonban a különböző tulajdonformáknak nagyon részletes taglalása, s megfontolandó az is, hogy az állami és a ' szövetkezeti tulajdon, mint a tulajdonformák két fontos formája, nevesítve szerepeljen az alkotmányban. Az alkotmánynak az emberi és állampolgári jogokkal, valamint az alapvető kötelezettségekkel foglalkozó részével kapcsolatban leszögezte: az eddigi viták egyértelműen megerősítették, hogy a Magyarország által vállalt, a nemzetközi kötelezettségekkel teljes egészében összhangban levő fejezet modem felfogásban szól az emberi jogokról és az állampolgári szabadságjogokról. A legpontosabb cél- és feladatmeghatározásra kell törekedni a hatalmi ágak elválasztásával kapcsolatban. Első helyen áll a parlament szerepének, funkciójának a meghatározása. Egyértelműen érdekünk: erős, tényleges hatalmat megtestesítő, ugyanakkor kormányzati feladatokat nem végző Országgyűlés jöjjön létre Magyarországon. A kidolgozó munka jelenlegi szakaszában nyitva maradt, hogy egy- vagy kétkamarás parlamenti gyakorlatra térjünk-e át. Az egykamarás parlament fenntartása mellett több érv szólt. Van viszont néhány olyan érv is, ami miatt érdemes tovább gondolkodni egy második kamara szerepén. Felfogásunk szerint a parlament első házában a politikai képviseletek dominanciáját kellene biztosítani, és azt az össz- . nemzeti érdekek megjelenítésének a minél teljesebb körű színterévé téve. Érdemes ugyanakkor gondolkodni azon, hogy bizonyos érdekképviseleti szempontokat hogyan lehet egy második kamara keretei között érvényesíteni, és így az érdekképviseleteket bekapcsolni a döntésho■* zatalba. Nyitott kérdés ma még a képviselők megválasztásának a formája és technológiája. Ezért az alapkoncepció csak a legáltalánosabb elveit rögzíti. Külön napirend keretében kell áttekintenünk majd, hogy a pártok jelenlétét és a választásokon történő indulását lehetővé tevő új helyzetben milyen választási technológia szükséges a folyamatos, fokozatos és kiszámítható átmenethez, amellyel közeledhetünk a hatalomgyakorlás új formájához. Kizárólagosan versenyjelle- gű megoldás ma nem ajánlható, mint ahogy egy csupán előzetes megállapodásokon alapuló megoldás sem látszik célszerűnek. E két formának a kombinációját kell majd megtalálni. Nagyon fontos érdekünk fűződik ahhoz, hogy határozott, következetes, kiszámítható kormányzásra nyíljék lehetőség. Ezt szolgálja a kormány feladatainak a korábbiaknál részletesebb, világosabb rögzítése, a miniszterelnök státusának, személyes döntési illetékességének a megerősítése, és a miniszterek döntési és felelősségi viszonyrendszerének a korábbiaknál részletesebb szabályozása. Az a javaslatunk, hogy a kollektív államfői forma helyett a jövőben az elnöki rendszerre térjünk át. Ez a hatalommegosztásnak és a különböző hatalmi ágak közötti jobb egyensúly megteremtésének egyik biztosítéka Tehetne. Döntés kérdése, hogy az elnöki rendszer a két klasszikus forma közül melyikhez álljon közelebb: á protokolláris elnöki rendszerhez, vagy az erős, komoly jogosítványokkal rendelkező elnöki feladatkörhöz. Az előkészítés során arra a következtetésre jutottunk, hogy a két szélső megoldás között kellene a legalkalmasabbat kiválasztani és definiálni. Célszerűnek látszana ézt az intézményt még a következő képviselői választások előtt létrehozni, s az elfogadást követő rövid időn belül áttérni az elnöki rendszerre. Két további új intézmény: az Alkotmánybíróság és az Állami Számvevőszék. Ez utóbbinak az lenne a funkciója, hogy a végrehajtó hatalomtól független intézmény ellenőrizze az állami költségvetés, ezen belül a kormány és a mihisztériumok költségvetésének alakulását, a költségvetésből finanszírozott kommunális, szociális és egyéb célokra rendelkezésre bocsátott összegek fel- használását. Ezzel fel lehetne számolni azt az anomáliát, hogy költségvetési ügyekben a kormány, illetve a Pénzügyminisztérium önmagát ellenőrizze. Javasoljuk az Állami Számvevőszéknek az új alaptörvény elfogadását követően létrehozását. Az alkotmánykoncepciő részletesen foglalkozik az igazságszolgáltatással; alapvető elvi jelentőségű kérdés a bírói függetlenség, amellyel kapcsolatban felvetődik összeférése a párthoz való tartozással. Sok országban ez nem összeegyeztethetetlen; mi is azt a felfogást képviseljük, hogy el kell választani az ítélkezési gyakorlatot a magánszférától. Az ítélkezési gyakorlatban a bíró kizárólag a törvényeknek van alárendelve. Ez azonban nem teszi lehetetlenné, hogy a magánéletében politizáljon. Az ügyészség jövőbeni szerepére vonatkozóan a jelenlegi koncepció több elgondolást tartalmaz. Ezek előnyeit, hátrányait az előterjesztés tárgyszerűen rögzíti — állapította meg Fejti György, majd felhívta a figyelmet: a bírói, az ügyészi szervezetnek az átalakítását csak olyan menetrend szerint szabad megvalósítani, ami egy politikailag meglehetősen nehéz és destabilizáló elemekkel terhes időszakban nem zavarja az intézmények funkcionálását. — Az a szándékunk, hogy az alkotmány a maga teljességében rögzítse a jelképeket—jelentette ki a KB titkára. Várhatóane kérdések körül különösen emocionális, érzelmi jellegű viták folynak majd, amelyek részben már el is kezdődtek, mint például a Magyar Népköztársaság hivatalos címeréről. E viták lezárása korai lenne; s az is nagy baj lenne, ha az állami jelképek, szimbólumok körüli vita uralná az alkotmányvitát. Célszerű lenne e kérdésekben is higgadtan kialakítani az álláspontot:- Az állami címert illetően azt kell eldönteni, hogy megtartjuk-e a jelenlegi címert, ami ellen sok érvet mondtak már eddig is. Ha nem, abban kell állást foglalni, hogy új címerre teszünk-e javaslatot, vagy valamelyik korábbi hagyományoshoz térünk vissza — mondotta végezetül. A vitában tizenöten fejtették ki véleményüket, öten pedig írásban adták be hozzászólásukat. Az elhangzottakat Fejti György összegezte. Hangsúlyozta, hogy a sokszínű polémiában résztvevők rámutattak az alkotmányozás folyamatának bonyolultságára, összetettségére, sőt több buktatójára is. Kijelentette: az alkotmányvitának a mostani KB-ülés csak a kezdete, s a testület várhatóan még többször foglalkozik ezzel a napirenddel. A vitában elhangzott javaslatokat, észrevételeket az alkotmány előkészítésével foglalkozó munkabizottság hasznosítja. Elmondta azt is, hogy az alkotmány kodifikált szövege már lényegesen rö- videbb, áttekinthetőbb lesz, mint a mostani koncepció, ezért minden bizonnyal annak társadalmi vitájában is sokkal többen vesznek majd részt, mint a mostani fázisban. Kitért arra is, hogy sokan kifogásolták, miért nincs az előteijesztőknek világos állás- foglalása az alkotmány egyes fejezeteivel, alapelveivel kapcsolatban. Ezzel összefüggésben rámutatott: szándékosan nem álltak elő végleges állásfoglalással, mert még nem ismert a párttagok véleménye, s így a KB most azért nem dönti el az egyes vitakérdéseket, hogy az alapszervezetekben ne egy lezárt, megmásítha- tatlannak tűnő anyag felett bontakozzék ki a polémia, mert ez visszafogná a véleménynyilvánítási kedvet. Közölte azt is — ugyancsak észrevételekre reagálva —, hogy még az idén új tanácstörvénytervezetet dolgoznak ki a jogalkotók, már a leendő alkotmány fényében vizsgálva a témakört. Grósz Károly javasolta, hogy az írásban kiküldött határozati javaslatot fogadják el. Eszerint a KB javasolja, hogy az alkotmányról rendezzenek népszavazást, a témáról a testület a viták menetében is kapjon tájékoztatást. Indítványozta továbbá, hogy a határozatot egészítsék ki azzal: a párttagság kapjon megfelelő érvanyagot a vitához, valamint, hogy a Központi Bizottság által kiküldött, az alkotmány kérdésével foglalkozó munkabizottság mandátumát hosszabbítsák meg az alaptörvény végleges jóváhagyásáig. A Központi Bizottság kérje fel a párttagságot, hogy az alkotmánykoncepció társadalmi vitájában aktívan vegyen részt. A Központi Bizottság a további vita alapjául egyhangúlag elfogadta az előterjesztést, illetve a főtitkárnak a határozati javaslatra vonatkozó kiegészítéseit. Pál előterjesztése Iványi Ezt követően — a napirendnek megfelelően — a párt agrár- politikájának megújításáról terjesztett elő javaslatot Iványi Pál, a Központi Bizottság titkára. — Mai napirendünk egy régebben folyó, de szándékaink és a felgyorsult világ követelményei miatt egyre intenzívebbé váló gazdasági megújulás, reformfolyamat része, s egy későbbi markáns gazdaságpolitikai fordulat megalapozásának egyik eleme— mondotta bevezetőben. — Mi itt legutóbb a politikai változások ésszerű, a társadalom által követhető üteme, s ami még fontosabb, előremutató, vissza nem fordítható iránya mellett voksoltunk. A gazdaság előtt tornyosuló, megoldásra váró feladatok ugyanakkor a gazdasági megújulás gyorsítását, a gazdasági kérdésekkel való aktívabb foglalkozást igénylik. Joggal hangzott ez el a Központi Bizottság legutóbbi ülésének vitáján, mint ahogy az is, hogy a társadalmi átalakítás akkor lehet eredményes, ha a politikai és a gazdasági reformfolyamatok összehangoltak. Az előadó utalt arra, hogy átfogóan, a múlt tapasztalataiból is okulva kell újraformálni gazdaságpolitikánkat, annak részleteit, majd egészét. A gazdaságpolitikánk fordulatát megalapozó, azt előkészítő reformmunkálatok többlépcsős folyamatként zajlanak. így juthatunk olyan helyzetbe később, hogy a termelési, a külkereskedelmi, a költségvetési-pénzügyi és a szociálpolitikai koncepciók egységes egésszé formálódhassanak, ösz- szeilleszkedhessenek. így tehetünk szert aktuális, előremutató gazdaságpolitikára, amely mögé felsorakoztathatjuk a társadalom cselekvő erőit. — A Politikai Bizottság azért javasolta az elmúlt három évtized egyik sikeres területe, az agrárpolitika továbbfejlesztésének megtárgyalását, mert egyrészt gazdálkodásunk megújítása az élelmiszer-termelésben is új követelményeket támaszt, másrészt pedig az élelmiszer-termelés fejlődése — számos belső és külső ok hatására — az utóbbi években lefékeződött, és napjainkban sok mezőgazdasági és élelmiszer- ipari üzem napi gazdálkodási gondokkal küzd Nemcsak gazdasági, hanem társadalmi érdek is, hogy egy eddig eredményes ágazatnak változó világunkban is perspektívát, az ott dolgozóknak megélhetési biztonságot, s mindannyiunknak továbbra is jó élelmiszer-ellátást tudjunk biztosítani. Ehhez elengedhetetlen agrárpolitikánknak a kor követelményeihez való igazítása. Az agrárpolitika felülvizsgálatára irányuló munka az MSZMP kezdeményezésére tudományos és társadalmi fórumokon már közel egy éve folyik. A Politikai Bizottság az elmúlt hónapban megtárgyalta e politika megújítására készített javaslattervezetét. Az ott kialakult állásfoglalás szerint javasolja a Központi Bizottságnak, hogy most első olvasatban tárgyalja meg a tézistervezetet, majd járuljon hozzá, hogy ezt követően szakmai, tudományos, érdekképviseleti fórumokon — és természetesen az érintett pártszervezetekben — minél .szélesebb körben mondhassanak véleményt a javaslatokról. A vélemények összegzése után — még ebben a félévben — újra jelentkeznénk, akkor már az állás- foglalás végleges tervezetével. Úgy gondolom, a Központi Bizottságnak most a koncepciót, a politikai célrendszert kell meghatároznia. Azt követően pedig javasoljuk, hogy a kormány dolgozzon ki egy részletes nemzeti agrárprogramot, amit célszerű lesz az Országgyűlésnek is bemutatni. — Az agrárpolitika a jövőben sem veszít társadalmi-gazdasági jelentőségéből. A mezőgazdasági termelés és a hozzá kapcsolódó élelmiszeripar változatlanul elsőrendű szerepet játszik a hazai lakosság ellátásában, és lényeges tényező nemzetközi gazdasági kapcsolatainkban. Nem kisebb jelentőségű az a szerepe sem, amelyet a mezőgazdaság az ipari alapanyag-termelésben vagy a lakosság foglalkoztatásában, eltartásában betölt. A mezőgazda- sági termelés szorosan összefonódik a falusi települések fejlesztésével, természeti adottságaink kihasználásával, a természeti környezet megőrzésével, ápolásával. Az MSZMP agrárpolitikájának alapjait az 1957. évi „agrár- politikai tézisek,, rakták le. Ennek alapgondolata az volt, hogy a korábbi években sok méltánytalanságot átélt parasztság bizalmát helyreállítsa; a termelési biztonság megteremtésével a termelés fejlesztését az anyagi érdekeltség talajára helyezze; a parasztság felemelkedésének anyagi bázisát a nagyüzemi gazdálkodásra alapozza. Ezek az alapelvek mai ismereteink szerint is helyesnek bizonyultak, mert megvetették az alapját egy, a magyar mezőgazdaság történetében páratlan, és nemzetközi összehasonlításban is figyelemre méltó fejlődésnek. Az agrárpolitika érvényesítésében az alapelvek megtartása mellett időről időre más és más szempontok is előtérbe kerültek. Ezeket úgy sikerült alakítani, hogy ha hibákat is elkövetve, de elkerültük a kezdetben modellnek tekintett sztálini agrárpolitika legdurvább ideológiai és gyakorlati hibáit. Ugyanakkor helytelen ideológiai alapra támaszkodott az a felfogás, amely hosz- szú ideig a szövetkezeti tulajdont az államinál alacsonyabb rendűnek tekintette; az 1970-es években a szövetkezetek erőltetett ösz- szevonásával a gazdaságok méretének növelésére törekedett; időnként a háztáji termelés, illetve a mezőgazdasági nagyüzemek kiegészítő tevékenységének fejlesztése ellen hangolt. Hiba volt,- hogy elhalványult a szövetkezetek szövetkezés jellege, és a kelleténél nagyobb teret kapott az állami beavatkozás. Sok helyen kiüresedett a szövetkezeti demokrácia, megszűnt vagy elvékonyodott a szövetkezeti tagok gazdai érdekeltsége. Agrárpolitikánkra azonban inkább az eredmények, mintsem a hibák a jellemzőek. Élelmiszer-gazdaságunk a magyar gazdaság és társadalom olyan biztos pontjává, stabilizáló tényezőjévé vált, amiről a jövőben sem mondhatunk le, és nem is akarunk lemondani. Ezt azonban nem elég kijelenteni, hanem meg kell teremteni a feltételeit, mindenekelőtt a mai kor követelményeihez igazodó agrárpolitika kialakításával. A felelősség nagy, de ez esetben elmondhatjuk, hogy jó alapról kell továbblépnünk. A jövő sikeres agrárpolitikájának kialakításánál először is számba kell venni azokat a körülményeket, amelyek indokolttá teszik az agrárpolitika megújítását. Elsőként a nem kielégítő érdekeltséget és piaci alkalmazkodóképességet, amelyek együtt vannak jelen, és egymás hatását erősítik. Sok jel mutat arra, hogy a mezőgazdaság jövedelmezősége romlott, a mezőgazdasági nagyüzemek egyre szélesebb körében az egyszerű újratermelés pénzügyi feltételei is hiányoznak, az eszközállomány elhasz- nálódottsági foka növekszik. A második tényező az a kihívás, amelyet a tartósan kínálati helyzetben lévő bel- és külpiac, a protekcionista nemzetközi kereskedelempolitika jelent. Ismeretes továbbá, hogy a mezőgazdasági termelés sajátosságait a világon mindenütt figyelembe veszik. Ezt tettük eddig mi is, ezt fogjuk tenni lehetőségeink szerint ezután is. Azt is látni kell azonban, hogy az ország gazdasági helyzetének a legutóbbi évtizedben nyilvánvalóvá vált nyomasztó következményei alól a mezőgazdaságot, a parasztságot, de egyetlen ágazatot és réteget sem Tehet mentesíteni. Nem titkolhatjuk tehát, hogy a most javasolt agrárpolitika egyrészt perspektívát, követhető programot, megújulást kínál, másrészt viszont ez a politika az élelmiszer-termelés számára is igen kemény erőfeszítéseket követelő munkát jelent — mondotta a KB titkára, majd azokra a kérdéskörökre hívta fel a Központi Bizott- ság figyelmét, amelyek a javaslatban újszerűek, meghaladják agrárpolitikánk eddig követett szellemét és gyakorlatát. Elsőként a mennyiségi szemléletről a minőségire való áttérést emelte ki. A belső piacon várható változások mellett újra kell értékelnünk élelmiszerexportunk mértékét, piaci lehetőségeit, és ennek nyomán az összetételét. Az országnak a jövőben is szüksége lesz arra az exportra, amely az elmúlt évben kereken 1,5 milliárd dollárt és 1 milliárd rubelt hozott. Exportpozícióink azonban az elmúlt évtizedben jelentősen megváltoztak : a hetvenes évek közepétől a világpiacon a kínálat lényegében felülmúlja a fizetőképes keresletet. Miután a piaci viszonyokban nem várható érdemleges változás a következő években, fokozott mértékben kell alkalmazkodni a különleges, magas minőségű piaci igényekhez, mert a magasabb minőség nagyobb piaci esélyt és nagyobb jövedelmezőséget jelent. Ennek különös hangsúlyt ad az 1992- ben egységessé váló nyugat-európai piac, ami azért érdemel figyelmet, mert Nyugat-Európa élelmiszertermékejnk egyik legnagyobb, tradicionális piaca. Á másik nagy piacunkat, a KGST-országok piacát jelenleg a kínálatot meghaladó fogyasztói kereslet, a hiányos választék jellemzi. Ezen országokban azonban az élelmiszerpiac bővülésével rövid távon nem számolhatunk. Ennek ellenére úgy tűnik, a szocialista országok — elsősorban a Szovjetunió — egyes alapellátást, választékot javító élelmiszertermékeink számára továbbra is fontos elhelyezési lehetőséget kínálnak. Az előadó ezután a termelői biztonság új, korszerűbb, piaci szempontokra figyelő értelmezéséről beszélt. A mezőgazdaság többszekto- rúságának fejlesztéséről szólva rámutatott, hogy a többszekto- rúság eddig is jellemzője volt az ágazatnak, hiszen az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, szakszövetkezetek és ezek társulásai mellett jelentős súlya van a háztáji és kistermelésnek is. A jövőbeni változás lényege, hogy az esélyegyenlőséget mint rendező elvet érvényesítő jogi és köz- gazdasági szabályozás mellett lényegesen bővülhet a kistermelés, a magángazdaságok súlya is, ha az a gazdasági versenyben hatékonynak bizonyul. A kistermelés és magángazdaságok perspektívájához azonban az is hozzátartozik, hogy oldódjanak a mai földtulajdon-szerzési és földhasználati kötöttségek, amelyek nem felelnek meg a piaci gazdasági modell követelményeinek, akadályozzák a verseny kibontakozását. Ennek legfőbb oka az, hogy a földek csak korlátozottan forgalomképesek, a termőföldnek mint vagyonnak nincs sem forgalmi, sem nyilvántartási értéke. A tulajdonviszonyoknak a népgazdaság egészében indokolt továbbfejlesztése mellett az agrárpolitika megújítása is igényli a szövetkezetpolitika korszerűsítését. Az elmúlt időszakban a szövetkezeti sajátosságok kellő érvényesülését, s főleg a tagok tényleges tulajdonosi pozíciójának gyakorlását nem tette lehetővé a döntően szövetkezetekre is alkalmazott, az önállóságot nagymértékben- korlátozó államijogi és pénzügyi szabályozás. Ezért a szövetkezeti törvény korszerűsítése keretében lehetővé kell tenni, hogy önkormányzati hatáskörben a vagyonnövekedés egy része felett a tagok meghatározott tulajdonosi jogokat gyakorolhassanak. Ez a tagok valódi tulajdonosi érdekeltségének és kockázatának érvényesülésével segítse elp a közös gazdaságok fejlődését. Iványi Pál a továbbiakban elmondotta: az új agrárpolitikai koncepció egy korábbi változatát véleményezésre megküldték néhány alternatív szervezetnek is. Azóta az agrárpolitika megítéléséről más szervezetek is véleményt mondtak; néhány közülük önálló agrárpolitika kidolgozását kezdte meg. Hangsúlyozta: — Nem új földosztásra és ennek alapján a mezőgazdasági üzemeket felváltó farmergazdaságokra van tehát szükség. De szükség van a családi vállalkozások és magángazdaságok szerepének növekedésére, valós hatékonysági előnyök alapján. Ennek előfeltétele egy szektor- és szervezetsemleges szabályozás. Az alternatív szervezetek véleménye ugyanakkor számos esetben egybeesik a miénkkel. Ezek megerősítették vagy kiegészítették javaslatainkat, és szerepelnek tervezetünkben. A Központi Bizottság ma reggel 8 órakor az agrárpolitika megújítására vonatkozó előterjesztés vitájával folytatja ülését.