Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-18 / 42. szám

2.

VILÁGMAGAZIN

NÉPÚJSÁG, 1989. február 18., szombat

„Világcsúcs” lesz Hirohito temetése

Az elhunyt Hirohito — hivatalos új nevén Sova császár —■ február 24-re kitűzött temetése minden idők legnagyobb nemzetközi részvétellel megtartott gyászszertartása lesz. A tokiói külügyminisztériumban csütörtökön közzétett adatok szerint a 165 országból — amellyel Japán diplomáciai kapcsolatban áll — 159 jelezte részvételi szándékát. A világ csúcstalálkozójává váló eseményre egyebek között 55 államfőt, 19 államfőhelyettest, 14 királyi család képviselőjét, 11 miniszterelnököt és 43 kabinetminisztert várnak. Az ilyen nagy számú és rendkívül magas szintű képviselet minden előzetes japán várakozást és számítást felülmúl, közölte a nemzetközi sajtó képviselőivel a minisztérium magas beosztású munkatársa.

Figyelmeztető

felirat

Az alkohol káros...

Az Egyesült Államokban csütörtökön nyilvánosságra hozták azt a rendeletet, amelynek értelmében a szeszes italok palackján fel kell majd tüntetni, hogy az alkohol káros az egészségre.

Az egészségvédelmi szervezetek azonban elégedetlenek, mert a rendelet jóval enyhébb, mint a dohányipari termékekre vonatkozó előírások.

A rendelet november 18-án lép érvénybe, de a hirdetésekre nem terjed ki, az alköholiparra bízza, hogy hol és hogyan helyezi el a feliratot, és milyen betűtípust használ. A figyelmeztető szöveget elütő színű háttérbe kell elhelyezni, de nem kötelező keretbe foglalni.

A fogyasztók érdekvédelmi szervezetei 19 éven át harcoltak azért, hogy a szeszes italok csőlliagt^laacm iű legyon oly etil figyelmeztető felirat, mint amilyen 1966 óta a dohányipari termékek dobozán van az Egyesült Államokban.

A HÉTEN TÖRTÉNT

Szombat: Daniel Ortega nicaraguai elnök amnesztiát ígért a politikai elítélteknek — Andrés Rodriguez, a Strössner diktátort megdöntő paraguayi tábornok elfogadta, hogy jelöltként induljon az elnökválasztáson — Norodom Szihanuk ismét elvállalta a kambodzsai ellenzék vezetőjének szerepét;

Vasárnap: Kairóba érkezett az Európai Közösség három megbízottja — Európai kőrútjának első állomására Izlandra érkezett James Baker amerikai külügyminiszter; még ugyanezen a napon Bonnba utazott — Arafat-Mubarak találkozó színhelye volt Kairó — Li Peng kínai miniszterelnök Benazir Bhutto pakisztáni kormányfővel tárgyalt;

Hétfő: ismét elhalasztották Oliver North tábornok perét — magyar — osztrák kormányfői határtalálkozót tartottak- Teng Hsziao-ping Sanghajban fogadta Benazir Bhuttot — Salvadorban megkezdődött a közép-amerikai elnökök csúcsértekezlete — Dániában és Norvégiában tárgyalt Baker amerikai külügyminiszter, majd visszaérve Bonnba, Kohl kancellárral találkozott;

Kedd: beiktatták hivatalába Michael Manley új jamaicai miniszterelnököt — egyhónapos fogság után kiszabadult Vanden

Boeynants volt belga miniszterelnök — Baker Törökországban tárgyalt — az izraeli külügyminiszter Londonban tett látogatást;

Szerda: általános választásokat tartottak Srí Lankán — Grósz Károly baráti munkalátogatást tett Csehszlovákiában — Szaha- rov akadémikus bejelentette: nem jelölteti magát egyetlen választókerületben sem — befejeződött a szovjet kivonulás Afganisztánból — Szűrös Mátyás vezetésével magyar parlamenti küldöttség utazott Strasbourgba, az Európai Parlament székhelyére — Mitterrand francia elnökfogadta Rakowski lengyel kormányfőt;

Csütörtök: Ladislaw Adamec csehszlovák miniszterelnök Moszkvába látogatott — Julij Voroncov, szovjet külügyminiszterhelyettes, afganisztáni nagykövet Újdelhibe érkezett — diplomáciai feszültség támadt Anglia és Irán között, amiért Khomeini aja- tollah halállal fenyegette meg Salman Rushdie írót — Brüsszel, Hága és Luxembourg szerepelt Baker kőrútjának programjában;

Péntek: hazautazása előtt Párizsban tárgyalt az új amerikai külügyminiszter — a Magreb Unió megalakításáról döntöttek Marrakesben — Moszkvában Mihail Gorbacosv fogadta Etiópia külügyminiszterét — tíznapos közel-keleti körútra indult Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter.

Costa del Sol, Salvador: Jose Azcona hondurasi, Oscar Arias Costa Rica-i, Napoleon Duarte Salvador! és Dániel Ortega nicaraguai elnök aláírja az öt ország államfői csúcstalálkozójának közös közleményét

Bonn: James Baker amerikai külügyminiszter és vendéglátója Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter egy esernyő alatt beszélgetnek február 12-én a vendég érkezése után

Párizs: Michael Kocard francia miniszterelnök és Mieczyslav Rakowski lengyel miniszterelnök február 15-i tárgyalásaik megkezdése előtt

Faitroun, Libanon: A hegyvidéki utakat az erős havazás járhatatlanná tette. Sok hegyi települést a

nagy hó elzárt a külvilágtól

(Népújság-telefotó — MTI)

A próféta megsértésének halálos vétkében bűnös

Sátáni versek—haragvó igazhitűek

Cicciolina nem kell Tajvannak

Hongkongi lapjelentés arról számol be, hogy a tajvani hatóságok nemkívánatos személynek nyilvánították Cicciolinát, a magyar származású olasz pornósztárt és letiltották háromhetesre tervezett turnéját.

A South Clúna Morning Post című lap fényképpel illusztrált híre szerint az illetékes tajvani hatóságok azzal indokolták a vendégszereplés leállítását, hogy „a meztelenség nem a legmegfelelőbb módszer a kulturális cserekapcsolatok ápolására”.

A háromhetes tajvani vendégszerepléssel a menedzselők szerint az lett volna a cél, hogy Cicciolina nem éppen szerény közreműködésé- * vei hívják fel a Tajvanon élő kínaiak figyelmét az AIDS veszélyére, ha mással nem, hát azzal, hogy Ciccolina bájai segítségével ébresszék rá a homoszexualitásra hajlamos tajvaniakat, mi mindent veszíthetnek.

Majdnem szétlőtt kiállítás

„ Újjászületésedhez először meg kell halnod” — így kezdődik az a regény, amelynek példányait nyilvánosan égették el néhány hete az angliai Bradfordban, a szigetországban élő muszlim vallási közösség tiltakozó nagygyűlésén.

Azóta futótűzzé váltak a „Sátáni versek” című irodalmi alkotásból felcsapó lángnyelvek. A könyvégető zavargásoknak e hét elején már a távoli Pakisztánban és Indiában voltak halálos áldozatai. Iránban gyásznapot rendeltek el. Khomeini ajatollah pedig halálos ítéletet mondott ki a „Sátáni versek” szerzőjére, és a műben foglalt „szentséggyalá- zás” valamennyi tudatos közreadójára.

A középkori inkvizíció ördögűző máglyáinak kialvása óta aligha volt olyan természetű ítélet, mint amilyent ezen a héten a te- heráni rádióban olvastak a 13 éves kora óta Angliában élő, indiai származású Salman Rushdie fejére. A brit állampolgárságú író 41 évvel ezelőtt született Bombayban, Kasmírból odaszármazott muszlim család gyermekeként.

Első nagy sikerét 1981-ben aratta „Éjfél gyermekei” című regényével, amely elnyerte a Brooker-dijat, az egyik legrangosabb angol irodalmi elismerést. Ugyanerre a díjra jelölték a tavaly szeptemberben kiadott legújabb regényét, a „Sátáni ver- sek”-et is. Ez a műve ugyan a második helyre szorult az 1988. évi Booker-dij-versengésben, de szerzőjét egy csapásra az iszlám első számú közellenségévé tette.

A hívők szemében Salman Rushdie a hitehagyásnak és a próféta megsértésének halálos vétkében bűnös. Az iszlám törvénykönyv szerint „a tisztátlan

vérű hitehagyott büntetése — halál”. Ezt az ítéletet mondta ki a világ egymilliárdnyi muszlimjá- hoz intézett üzenetében Irán vallási vezetője. A teheráni rádióban közvetített szentenciája így hangzott:

’’Tájékoztatom a világ büszke muszlim népét, hogy az iszlám, a próféta és a Korán ellen irányuló „Sátáni versek” szerzője halálra ítéltetett, s vele együtt mindazok, akik tartalmát ismerve közreműködtek a könyv kiadásában. Felszólítok minden muszlimot, hogy — bárhol is bukkanjanak rájuk — végezzék ki őket.”

Khomeini ajatollah február 14-én elhangzott rádióüzenete óta Salman Rushdie és a többi halálraítélt — a Viking — Penguin könyvkiadó érintett munkatársai — a Scotland Yard különleges ügyosztályának fegyveres védelme alatt állnak. Nagy-Bri- tannia másfél milliós muszlim közösségének vallási vezetői pedig fogadkoznak, hogy az ítélet az első adandó alkalommal „végrehajtatik”. Egyikük békés embernek nevezte magát, de — mint hangoztatta — ő maga és gyermekei készek bármilyen kockázatot vállalni, hogy eleget tegyenek az ajatollah rendelkezésének. Egy másik „túlságosan enyhe büntetésnek”-vélte a halált, szerinte az írónak „élete végéig tartó lelki gyötrődésben kellene könyörögnie bűnbocsánatért a mindenható Allahhoz”.

Eközben a brit közvélemény értetlenül háborog. Elképesztőnek és vérlázítónak tartja, hogy iszlám törvények alapján Teheránban kimondott ítélet fenyegethesse egy brit állampolgár életét, saját hazájában. Az utca emberét megdöbbentette a „Sátáni versek” körül támadt világméretű vihar, és egyszerűen felfoghatatlannak találja a szigetország muszlim közösségében felizzott szenvedélyek elemi erejű kitörését.

Brit írók egy csoportja felszólította Margaret Thatcher miniszterelnök-asszonyt: hivatalos nyilatkozatban ítélje el a „Sátáni versek” szerzőjének életveszélyes megfenyegetését, és tegyen hitet az irodalmi szabadság meg- védelmezése mellett.

Mindez egy könyv miatt, amelynek ezernyi oldalán aligha rágták át magukat azok, akik a legfelháborodottabban tüntetnek a benne foglaltak ellen.

— A legmegdöbbentőbb az, hogy egy számomra ismeretlen könyvről beszélnek — mondotta a szerző, amikor értesült arról, hogy öt ember lelte halálát a „Sátáni versek” ellen tiltakozó pakisztáni tüntetésen. — A negyedmilliónyi szavas regény hosszadalmas és figyelmes olvasást igényel, így kemény erőfeszítésbe telik, amíg az olvasó megsértődhet tartalmától — fűzte hozzá a szerző, aki ismeretlen rejtekhelyen nyilatkozott a televíziónak.

Irodalmi szakértők szerint is nehéz olvasmányról van szó, amelyben a szerző Gábor arkangyalhoz és Mohamed prófétához hasonlatos alakokban — és alak- változásaikban — kutatja egy hit születésének forrásvidékét, a Jó és a Gonosz küzdelmét, azt az örök ellentmondást, hogy miként szülhet a jó szándék gonoszságot, s miként eredhet jó is a gonoszságból.

A szerzőt — önvallomása szerint — mindenekfölött az az időszerű probléma izgatja, hogy egy-egy új eszmerendszer mozgalma hajlik-e kompromisszumra — amikor még gyöngének érzi magát —, és képes-e türelmet tanúsítani a másként gondolkodók

iránt — amikor erőre kap? Forrásként Muhhamad ibn Dzsaber al-Tabari perzsa történészhez fordul (923-ban hunyt el Bagdadban), aki szerint a Sátán magát Gábor arkangyalnak álcázva rávette Mohamed prófétát: foglaljon bele a Koránba néhány versszakot, amely három mekkai istennőt „Állah leányainak” minősít. Mekka elfoglalása és a város fölötti muszlim uralom megszilárdítása után azonban — írja a X. századi perzsa történész — Mohamed próféta rájött a csalásra, és törölte a Korán Allah diktálta autentikus sorai közül a „Sátáni versszakokat”.

Ezt a történetet dolgozta fel Rushdie a gyöngeség állapotában megmutatkozó kompromisz- szumos készség és az erő helyzetében tanúsított türelmetlenség paradoxonjának érzékeltetésére. Távol állt tőle — hangoztatja —, hogy vallási érzelmeket sértsen, vagy hogy kilátástalan harcba szálljon az iszlámmal, milliárdnyi ember hitével. Célja az volt, hogy a modern ember nézőpontjából vizsgálja egy hitrendszer forrásait, és ily módon próbáljon harcolni a muszlimok és a más hitűek párbeszédének útjában álló előítéletek s a fanatizmus ellen.

Úgy tűnik, hogy Salman Rushdie szándéka — legalábbis pillanatnyilag — kudarcot vallott. A mások fanatizmusát köny- nyen megbélyegző embereket pedig a brit vallásfilozófiai kutatók emlékeztetik arra, hogy Nagy-Britanniának is van „szentségtörést” büntető törvénye. S arra is, hogy a kereszténység történetének az iszlám történetével megegyező szakaszában az inkvizíció máglyái lángoltak Európában.

Köves Tibor

A kínaiak jóformán még magukhoz sem tértek abból a sokkból, amit egy aktkiállítás — a mennyei birodalom történetében az első — idézett elő hagyománytisztelő lelkületűkben, máris újabb megrázkódtatás érte őket a korszerűséget kedvelő képzőművészek jóvoltából. Pe- kingben nagyszabású avantgárd kiállítás nyílt.

Kínában az avantgárd képzőművészet kissé megkésve bontogatja szárnyait, s bár az utóbbi — nyitottabb — évtizedben a kínaiak sok mindenhez hozzászoktak, ami idegen, főleg nyugati, mégis úgy tűnik, az újjáélesztett „száz virág” politika lázában égő művészek mintha csak arra törekednének, hogy egyrészt próbára tegyék a kínai pártvezetés tűrőképességét, másrészt kitapogassák a társadalom tűrőképességének a határát.

Az avantgárd kiállítás február elején nyílt meg a pekingi képző- művészeti galériában; 180 művész 300 avantgárd alkotását állították ki, képeket, szobrokat, és közelebbről meg nem határozható egyéb műremekeket. Röviddel a megnyitás után egy 26 éves dél-kínai művésznövendék, Hsziao Lu azzal hívta fel magára a gyér közönség és a nagyszámú rendőrség figyelmét, hogy sportpisztolyból két lövést adott le saját kiállított művére, egy iker-telefonfülkére. A „tettest” a helyszínen őrizetbe vették, a kiállítást pedig bezárták. Napokig tartott, amíg az avantgárd kínai szerelmese megmagyarázta a rend őreinek, hogy tettével nem a politikai stabilitást vagy a közrendet akarta megzavarni, hanem az utolsó simítást — pontosabban a lyukasztást — végezte el kiállított remekművén. Nem kis vitatkozás és huzavona után a hatóság elfogadta az érvelést, szabadon bocsátották a fegyveres avantgardistát, majd ismét megnyitották a kiállítást. Azzal a szigorú kikötéssel, hogy tilos az akcióművészet, a mutatvány.

A kiállítás zömében fiatalkorú látogatóit bizonyára meghökkenti az avantgárd művészek — hogy is mondjuk — társadalmi, sőt politikai merészsége. A kiállítás legbátrabb alkotása talán az a triptichon, amely Mao Ce-tung elnököt ábrázolja, fekete rácsok mögött, fakó arccal. Kevésbé politikai töltetű — de annál büdösebb — egy döglött hal, amely sas között fekszik, műanyag matracon. Inkább élénk képzelőtehetségre, semmint művészi tehetségre utaló szobrok és festmények fölött luftballonokból alkotott férfi nemiszervek és női mellek, vagy egyszerűen csak felfújt kondomok vonják magukra a közönség figyelmét.