Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-09 / 7. szám
f NÉPÚJSÁG, 1989. január 9., hétfő KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS Pécsi István — Zahemszky László: Segesvártól — Szibériáig? Hal Halt A nyitány: lliszunszk (X/5.) Lépjünk most kissé vissza az időben, hogy a nyomozás első fázisának részletesebb bemutatásával érzékeltessük olvasóinkkal, milyen gubancokat kellett kibogozniuk a kutatóknak. Vaszil Pagirja az Ungváron megjelenő Russzkaja Pravda 1940. augusztus 6-i számában a következő közleményre bukkant: „A Magyarság című lap szenzációs tudósítást közöl, nem kevésbé szenzációs felvétellel alátámasztva, hogy a kiemelkedő magyar költő, Petőfi Sándor sírja Iliszunszkban, a szibériai Verhnyeugyinszktól 20 versztá- nyira van. Az újság közli a fejfáról készült fényképet, amelyen a következő felirat áll: Alekszandr Sztyepanovics Petrovics, magyar őrnagy és költő, meghalt Iliszunszkban (Ázsia) 1856. év május havában. Mint ismeretes, a források eddig azt állították, hogy Petőfi a segesvári csatában esett el, s holtteste nyomtalanul eltűnt.” Pagiija ebből a közleményből kiindulva kezdte el kutatásait. Parlag Mihály munkácsi nyugdíjas tam'tó házi archívumában megtalálta a Magyarság eredeti cikkét is, melynek szerzője szerint az első világháborúban orosz fogságba esett Svigel Ferenc szibériai tartózkodása során Ili- szunszk városka temetőjében, a Bajkál-tó mellett rábukkant a nagy költő sírjára. Felfedezéséről két ízben írt haza, 1915. augusztus 5-én és 1916. március 12-én. Arról is beszámolt, hogy a Bajkál mellett találkozott a Petőfivel együtt Szibériába hurcolt magyar hadifoglyok leszárma- zottaival, akik elmondták neki, hogy Petőfi elvette egy barguzini kereskedő Tatyjana Ogibszk nevezetű, 19 éves lányát, és tőle fia is született. Svigel az orosz forradalom győzelme után hazaindulva, két fényképet vitt magával az iliszunszki temetőről. Az egyiken a kettőskeresztes orosz-pra- voszláv fejfák között egy katolikus típusú, egykeresztes fejfa látható. A másik fénykép közelebbről rögzítette a fej fát, amin világosan kiolvasható a fentebb említett, orosz nyelvű felirat. Pagirja természetesen nem tudhatott arról, hogy Svigel elbeszélése a negyvenes években milyen viharos elutasításra talált a hivatalos Petőfi-kutatók táborában, és tovább folytatta búvárkodását. Érdeklődését még inkább fokozta a Magyarság újabb cikke, amelyet Komlósi János beregszászi iskolaigazgató hagyatékában talált meg. Az A bonyi Ernő nevével jegyzett, 1940. augusztus 11-i keltezésű írásban ezt olvassa: A Svigel Ferencről szóló beszámoló megjelenése után a lap számos levelet kapott, „melyekben arra kértek bennünket, tartsuk napirenden a kérdést, mert Petőfi oroszországi rábos- kodását és ott bekövetkezett halálát sok magyar hadifogoly is bizonyítani fogja. ” Az egyik levélíró Kerekegyházáról azt közli, hogy több társával együtt ő is megtalálta Petőfi iliszunszki sírját. „- Svigel Ferencnek — folytatja informátorunk — azá megállapítása, hogy Petőfi Bargusin- ban 1845-ben (s i c!) házasságot kötött, teljes mértékben fedi a valóságot, mert midőn erről Oroszországban értesültünk, Bargusinba utaztunk és a házasságlevelet is kiváltottuk. De rendelkezésünkre áll Petőfi halotti levele, Sándor fiának keresztlevele és halotti levele, továbbá Petőfi unokájának születési bizonyítványa is, aki a genfi Vöröskereszt fogolynyilvántartója szerint, 1916-ban a mazuri ütközetben esett német hadifogságba, ahonnan 1919-ben szállították vissza Szibériába.” Pagiija beleásta magát a Munkácson fellelhető Petőfi-szakiro- dalomba — elsősorban Illyés Gyula könyvébe -, s szeget ütött a fejébe a költő rejtélyes segesvári eltűnése. Hiszen halála pillanatában senki sem látta, holttestének azonosítása körül is sok a bizonytalanság, sírja pontos helyét sem tudta eddig senki egyértelműen bizonyítani! Illyés ezt írja: „De a költő holtteste sose került elő.”(Petőfi, Bp. 1963, 662. o.) — „A költő tetemét sem látta senki olyan, aki előzőén ismerte, aki tehát kétségtelenül felismerte a halottak között.” (Uo. 670. o.) — „Heydte halottról beszél. De hátha csak eszméletlen sebesültet látott? Tanúvallomásának ezt a részét nem támasztja alá más adat.”(Uo. 680. o.) Pagiija másik „fogódzója” Hidas Antal előszava volt a költő válogatott műveinek 1949-es moszkvai kiadásához. Hidas a költő utolsó perceiről írva, feleleveníti a múlt században széles körben elterjedt legendát: „Ahogyan egyik költeményében megjósolta, 1230 bajtársával egyetemben egy óriási, közös sírba dobták. A mellén megsebesült Petőfi a szemtanúk szerint halkan felnyögött, amikor az egyik szász a gödörhöz vonszolta: — Ne temessenek el, élek... Én vagyok Petőfi! — Akkor dögölj meg! — felelte a szász és oltott meszet hányt a sírra.” De ha a költő még élt, kimászhatott a sírból, és a többi magyar katonával együtt fogságba kerülhetett, gondolta Pagirja. Ha Svigel hetven évvel ezelőtti felfedezése csak egy újabb legenda, akkor is érdemes még egyszer megvizsgálni. Ehhez legelébb persze azt kell megtudni: van-e egyáltalán lliszunszk nevű település? íróember lévén természetes, hogy Pagiija legelőször a burját írószövetség orosz nyelvű folyóirata, a Bajkál szerkesztőségéhez fordult kérdésével. A válasz letörte a kutatót: A Burját ASZSZK-ban nincs ilyen nevű helység. De nem csüggedt, és újabb levelet menesztett a folyóirathoz. Úgy gondolkodott, hogy ha a cikkekben megnevezett Verhnyeugyinszk mai neve Ulan Üde, akkor a forradalom után valószínűleg Iliszunszkot is átkeresztelték, ezért régebbi térképen kell keresni, valahol Verhnyeugyinszk közelében, hiszen — az ungvári újság közlése szerint — attól húsz versztányira van. (Egy verszta = 1069 m) A szerkesztőség felkérésére ekkor kapcsolódott be lliszunszk felkutatásába Alekszej Tyiva- nyenko és Eduard Gyomin. Maguk elé terítették a Bajkálontúl részletes, régi térképét, és megpróbáltak hasonló hangzású földrajzi nevet keresni — de nemcsak Verhnyeugyinszk körzetében, hanem tőle több száz kilométerre is, feltételezve, hogy a Russzkaja Pravda és a Magyarság cikkeiben sajtóhibák is lehetnek. lliszunszk talán Eliszun (burjátul: homok, homokos hely), az orosz nyelvből származó -szk végződéssel, amit a múlt században minden nagyobb település nevéhez hozzátoldottak Kelet-Szibériában. Vagy a „falu” jelentésű buiját ulusz (un) szó meg az előbb már említett orosz képző származéka: uluszun + szid Verhnyeugyinszk körzetében több buiját uluszra is bukkantak, ám hangzásban egyik sem hasonlított Iliszunszkhoz. Közben Pagiija elküldte kollégáinak az irkutszki Szibir című folyóiratban megjelent cikkét, amelyben Tyivanyenkóék felfigyeltek Svigelnek arra a megjegyzésére, hogy Petőfi házasságot kötött egy barguzini kereskedő lányával. Meglehet, hogy Iliszunszkot valaholt Barguzin környékén kell keresni? Az elmondottakból látható, hogy a kutatóknak valóságos „vakrepülést ” kellett végezniük. De kitartó, aprólékos munkájukat siker koronázta: Barguzin közelében két olyan helynevet is találtak, amelyekből az orosz -szk képzővel elképzelhető az lliszunszk változat. Ulusz Eliszun és ulusz Uljun. Csakhogy a mai Eliszun falu kb. 40 kilométerre van Barguzintól, és a régebbi térképeken nincs feltüntetve. Kizárásos alapon tehát Ili- szunszk csak az ulusz Uljun településnévből származhat: ulusz+Uljun+szk. És ez az ulusz kb. 20 kilométerre — azaz húsz versztára — fekszik Barguzintól északkeletre. Nagy érdeklődéssel olvastuk az „Iliszunszk-rejtély” nyelvi szempontból is izgalmas megfejtését. Annál is inkább, mert akkor már kezünkben volt Svigel Hogyan jutottam Petőfi iliszunszki sírjához ? című brosúrája (Pestszenterzsébet 1943), amely — többek között — tartalmazza a Svéd Vöröskereszt latin betűs térképének fotókópiáját is. Ezen jó látható a Bajkál-tó északkeleti partvidékén lévő Ili- szunszk település. A kutatás egy további fázisában szibériai kollégáink Aknay Tibortól, a fővárosi Szabó Ervin Könyvtár munkatársától megkapták az 1894-es, szentpétervári kiadású Brockhaus — Ef- ron-féle enciklopédiának a Baj- kálontúlt ábrázoló térképmásolatait. Az egyik lapon a barguzini buddhista templom közelében a mai ulusz Uljun helyén Ili- szunszkaja falu van feltüntetve. (Mellesleg megjegyezve, ilyenformán a Svigellel vitázó Sándor Józsefnek is igazat kell adnunk, aki egy Iljuszinszkaja faluban vélte megtalálni Petőfi sírját. Hogy az orosz nyelvet is még csak törő magyar hadifoglyok keverték az orosz és a buiját névváltozatokat — az egyáltalán nem csoda!) Ha beigazolódott lliszunszk létezése — amit Dienes egyértelműen elvet! —, miért volna kizárt Svigel egyéb adatainak valódisága is?! Bár azért még jócskán akadt megfej teni valónk. (Folytatjuk) Ahány szerepe van, annyi arc. Nagy Anikó. Báthory Erzsébet véres legendájában ő volt a Bestia. Főszereplőként tavaly nyáron a Szegedi Szabadtéri Színpadon osztatlan sikert aratott. Zenei pályára készült. Először zongorázni, majd énekelni tanult. Tizenhat éves kora óta Sőtér Magdolna a tanára. Elsőre felvették a színművészeti főiskola prózai szakára. Sorra jöttek a prózai szerepek és vizsgák, ahol „mindent” kellett énekelnie. A szerep — bármekkora is — iszonyúan fontos, mert színházi! Példaképei: Bajor Gizi, Latinovits, Őze Lajos, Szemes Mari. Célja: azoknak az eszközöknek a birtokába jutni, amelyekkel eszközte- len lehet. Már az utolsó főiskolás évben Szegedre hívták. Csehov Cseresznyéskertjében ő volt Varvara Mihajlovna. Odaszerződött. Szerepek és sikerek. Nagyszerű rendezők és csodálatos társulat, akik jeles prózai produkciók mellett vállalkozhattak zenés darabokra is. Számára azonban egyre fontosabb lett a zene, az ének. Színészegyénisége kihívást jelentő feladatokat követelt. Szegedtől az elszakadást egy lábtörés könnyítette. Budapesten szinkronszerepek, aztán egy új színház, a Rockszínház vonzása. A példakép Streisand. A színházban közös munka várt rá, tanulás, új feladatok. Annak élménye, felfedezése, hogy „minden bennem lakozik”. A drámai szende szerepköre bővül, tudni kell meghalni a színpadon. Nagy Anikó a színházzal együtt tanulta a műfajt. Hihetetlen energia kellett, hisz önálló színházépület híján ott dolgoznak, ahova beengedik őket. Egy- egy produkciónak, amit a MOM-kultúrházban próbáltak, helyénvalónak kell lennie a Vígszínház színpadán csakúgy, mint a Szegedi Szabadtéri Színpadon. Evita, Sztárcsinálók, Farkasok, West side story, A krónikás, A bábjátékos, a Cafe Rock, a Hair, a Musical-musical, a Jézus Krisztus szupersztár, a Csillag Nápoly egén, a Nyomorultak, a Bestia egy-egy állomás lenne? A műfaj létjogosultságának bizonygatása? Aligha. Az egyenetlenségek ellenére igazi a színház, és vannak kiemelkedő művészei. Igaz, még kevesen, hisz rövid volt az út. Otthona fala csupa könyv. Sorjáznak a külföldi, zenés darabok videokazettái a nagy művészek produkcióival. Még az öt londoni látogatás is a tanulást szolgálta. Kézközeiben angolszótár, nyelvkönyv, mert az éne- kelhetőség érdekében a szöveg- fordításokba is be kell segíteni. A dolgozószobában pianínó. A pihenés is készülődés az új szerepekre. A színház repertoárdarabjait külföldön is előadják. Új feladat számára az őszi bemutató, ahol két egyfelvonásosban övé a főszerep. Hangja telt, érett és szárnyaló. Távoli álom Bartók Kékszakállújának Juditja. Dolgozik és tanul. A műfaj követeli ezt a feszes tempót, ezt a szigorúságot, ezt az igényt. A műfaj, mely megtalálta őt, s amelyben ő is meglelte színészegyéniségét, önmagát. J.Á. Felvételizőknek Informatikus könyvtáros Másik szakként az angolt és a kémiát lehet választani A hagyományos könyvtárosok helyett egyre inkább szükség van olyan szakemberekre, akik a könyvtárosi ismeretek mellett értenek az információk rendszerezésének és feldolgozásának módjaihoz, valamint a számító- gépes rendszerek tervezéséhez és működéséhez szükséges tudnivalókhoz is. Ezért a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetememz 1989 — 90-es tanévtől kezdődően informatikus könyvtáros szakot indítanak, amelyhez a bölcsészettudományi karon elsősorban az angol szakot, a természettudományin pedig a kémiát lehet felvenni. A képzést csak nappali tagozaton végzik, s öt évig tart. Az első két tanévben az ún. alapozó tantárgyak, a harmadik és negyedik évben az informatikai szaktárgyak oktatása folyik majd. A végzősök bibliotéka-vezetést és szervezéselméletet, valamint művelődés- és könyvtárpolitikát tanulnak a zárógyakorlatok mellett. Elsősorban olyan diákokat várnak, akiktől nem idegenek ezek a kérdések, és érdeklődésük nem egy tudományágra korlátozódik. A jelentkezők felvételi tárgya a magyar vagy a történelem, illetve a választott másik szaktól függően angol vagy kémia. Valentin Plamenov: Külföld — Külföldre kellene utaznunk! — sóhajtott föl Pancso, miután megosztottam vele a problémámat. Két csavarra lenne szükségem ugyanis az autómhoz. — Tudsz egy kicsit angolul? — kérdezte. — Mit kellene tudnom? — rémültem meg. — Csak annyit, hogy ”how do you do ”, és utána meg kell hajolnod. — ’’Howdoyoudo”, és meghajolni — ennyit még tudok — mondtam. — Viszont nincs útlevelem, és semmi kedvem Londonba utazni. . Pancso elvigyorodott. — Nem ilyen külföldre gondoltam!-* Hát milyenre? — A mi saját külhonunkra. Csak át kell ugranunk a szemközti házba, Fipéhe'z, aki ragaszkodik ahhoz, hogy angolul köszönjön neki az ember, mert ez minduntalan eszébe juttatja az ötórai teát. — Ez a te külfölded? — néztem rá leereszkedőn. — Hátrább az agarakkal! — dorgált meg Pancso. — Lehet csavart kapni az üzletben? Nem lehet. Fipének azonban kamionszámra hoznak belőle! Minden van nála — a csavartól a Mercedesig! Te levával mész bevásárolni, Fipe meg dollárral. Te is mást értesz azon, hogy törvény, és Fipe is. És ezek után még azt mered állítani, hogy mindketten ugyanannak az államnak a polgárai vagytok? — Ez a Fipe előbb-utóbb börtönbe kerül, sötét egy alak! — suttogtam és rémülten körülnéztem. — Szépen vagyunk! — mondta Pancso felháborodva. — Tessék, keress magadnak olyan valakit, aki világosabb elmével bír, az majd elmagyarázza neked, hogy csavar ugyan egyelőre még nincs, de majd lesz. — Csak tréfáltam! — mondtam nekipityeregve. — Ha ez a Fipe bevonul a börtönbe, én bolondok házába kerülök. Excuse me! És egy üveg vodkát meg egy kiló sertéskarajt is mellékeltem a bocsánatkéréshez. Rövidesen átmentünk a szemközti házba. ”How do you do ” — mondtam tökéletes angolsággal, mintha legalább két diplomám volna. Földig hajoltam és átléptem az országhatárt. (Bolgárból fordította: Ada- mecz Kálmán) l 5
