Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-30 / 25. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XL. évfolvam, 25. szám ÁRA: 1989. január 30., hétfő 4,30 FORINT AUSTRIA TABAK A szomszédban lakik egy jó barát, egy rokon, egy sógor... (3. oldal) HATVANI GALÉRIA-NAPTÁR Újvidéken, a galériabusz útja alkalmából bemutatkozik a Délsziget. (4. oldal) NÉPÚJSÁG-KUPA TEREMLABDARÚGÓ-TORNA A mérkőzésekre zsúfolásig megtelt a körcsarnok lelátója. , , (6. oldal) A VONAL VÉGÉN A FÖLDRENGÉSJELZŐ INTÉZET ÜGYELETE Telefoninterjú arról, hogy földrengésveszélyes zónában fekszik-e Heves megye. (8. oldal) Grósz Károly beszéde a Világgazdasági Fórum tanácskozásán Grósz Károly Zürichben, a Hilton Szállóban a Hungaro-Swiss A.G. vezetőjével találkozott. A képen dr. Gilly János, a Hungaro- Swiss A.G. ügyvezető igazgatója és Grósz Károly (Fotó: Manek Attila MTI) A Varsói Szerződés tagállamai Honvédelmi Miniszteri Bizottságának nyilatkozata a Varsói Szerződés Szervezete és az Észak-atlanti Szövetség Európában és a csatlakozó vízterületeken lévő fegyveres erői létszámának és fegyverzetük mennyiségének egymáshoz viszonyított arányáról Grósz Károly, az MSZMP főtitkára szombaton délelőtt Svájcba érkezett, hogy részt vegyen és felszólaljon a davosi Világgazdasági Fórum ez évi nagyszabású tanácskozásán. Útjára elkísérte Bart a Ferenc államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Kovács László külügyminiszter-helyettes és Thürmer Gyula, a főtitkár tanácsadója. A svájci látogatás első színhelyén, Zürichben szombaton a főtitkár a déli órákban munkaebéden találkozott a svájci üzleti élet 12 kiemelkedő képviselőjével. Vendégei között volt Fritz Leut- wiler, a svájci iiemzeti.bank volt elnöke, a Brown-Bover-i gépipari konszern elnöke és Rolf Buhler, az egyik legnagyobb svájci gépipari vállalat tulajdonosa. A találkozón Grósz áttekintést adott partnereinek a magyarországi helyzetről, főként azokról a lépésekről, amelyek az utóbbi hónapokban a piaci viszonyok megerősítésére történtek. Kifejtette a társasági törvény jelentőségét a hazai és külföldi magántőke mozgásának szempontjából. A főtitkár a továbbiakban vázolta a bankrendszerben végrehajtott átszervezést és a tőzsde felállításának fervét. A svájci résztvevők közölték, hogy országuk üzleti körei nagy figyelemmel kísérik a magyarországi változásokat. Megbecsüléssel szóltak a gazdasági és politikai reform megvalósítására irányuló magyar törekvésekről, de annak a véleményüknek is hangot adtak, hogy az ország humánus-demokratikus fejlődésén kívül a gazdasági és műszaki teljesítmény ugyancsak a nemzetközi megmérettetés kritériuma. Délután az MSZMP főtitkára fogadta a Hungaro-Swiss magyar —svájci kereskedelemfejlesztő vegyes vállalat vezetőit. Janos Gilly ügyvezető igazgató és a vegyes vállalat svájci vezetőségének más tagjai tájékoztatást adtak a cég működéséről, eddigi eredményeiről és további terveiről. Mindkét zürichi megbeszélésen jelen volt Hajdú János berni magyar nagykövet. A pártfőtitkár svájci programja vasárnap a világhírű svájci üdülőközpontban, Davosban folytatódott, ahol 1971 óta minden évben világgazdasági fórumot rendeznek vezető gazdasági szakemberek és politikusok számára. Az idei tanácskozásra, amelyen Európa következő évtizedének kilátásait vitatták meg, 60 országból több mint 800 résztvevő érkezett. A fórumon vasárnap este Grósz Károly meghívott előadóként kifejtette véleményét a kelet-nyugati kapcsolatokról és az európai együttműködésről. Személyében most először vett részt e rangos fórumon egy szocialista ország pártvezetője. A főtitkár a nap folyamán külön találkozókat is lebonyolított számos magas rangú nyugati politikussal. — Megtiszteltetés számomra, hogy részt vehetek a Világgazdasági Fórum tanácskozásán — jelentette ki bevezetőben az MSZMP főtitkára. — A politikai és gazdasági döntéshozók kötetlen eszmecseréi segítik a világméretű gazdasági haladást és a nemzetközi stabilitást. Szívesen fogadtam meghívásukat, mert ez is jelzi a világ politikai és üzleti köreinek kitüntető figyelmét Magyarország reformpolitikája és pemzetközi törekvései iránt. Genscher alkancellár úr szavait jó érzéssel és megnyugvással hallgattam. Gondolatai az együttműködésről összecsengenek a mi szándékainkkal is. Európa — Keleten és Nyugaton egyaránt — helyét keresi a gyorsan változó világunkban. Századunk realitása, hogy Európa népei boldogulásukat a fejlődés különböző útjain keresik — folytatta az MSZMP főtitkára. — Nagyon eltérő fejlettségi szintről indulva önmagunkhoz és a világhoz mérve is hatalmasat léptek előre. A nemzetek joga társadalmi rendszerük szabad megválasztására a jövő törvénye is. Ennek tiszteletben tartása az együttélés alapvető követelménye. Korunk másik fontos tanulsága, hogy a népek, nemzetek nem alakíthatják egymástól függetlenül életüket, a sorsuk törvényszerűen összefonódik, együttműködésük meghatványozza erőfeszítéseik eredményességét. Hazánknak — hangsúlyozta a továbbiakban az MSZMP főtitkára — adottságainál fogva egyidejűleg kell orientálódnia mindkét nagy európai integrációra. A jövőben is érdekünk az együttműködés korszerű, igényes fejlesztése a KGST-vei. „Mi hitünk és meggyőződésünk szerint a reformok útján haladunk a jövőben is, mert ez felel meg nemzeti érdekünknek. Tartós előrehaladásra azonban csak akkor van esélyünk, ha legfőbb partnereink politikai szinten, a gazdasági körök és a multilaterális szervezetek a gazdasági-pénzügyi együttműködésben támogatják erőfeszítéseinket. Hiszem, hogy az európai népek érdeke is a stabil, fejlődő szocialista Magyarország”— hangoztatta végezetül Grósz Károly. A Varsói Szerződés tagállamainak Honvédelmi Miniszteri Bizottsága hangsúlyozza, hogy a nemzetközi béke, biztonság és bizalom erősítése szempontjából rendkívül fontosak a Szovjetunió azon egyoldalú lépései saját — köztük az európai —. fegyveres erőinek és fegyverzetének csökkentésére, amelyeket Mihail Gorbacsov, a SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke 1988. december 7-én az ENSZ-ben jelentett be. A Honvédelmi Miniszteri Bizottság — a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének 1986-ban Budapesten, 1987-ben Berlinben és 1988-ban Varsóban tartott ülésein elfogadott határozatoktól vezéreltetve és a szövetség katonai doktrínájának védelmi jellegéből kiindulva — úgy véli: a jelenkorban a legfontosabb a háború megakadályozása, a nukleáris és hagyományos fegyverkezési hajsza beszüntetése, vala-' mint a fokozatos leszerelésre történő áttérés. A VSZ és a NATO európai fegyveres erői olyanok legyenek, hogy — saját védelmüket szilárdan biztosítva — a két szövetség egyikének se legyenek eszközei a másik fél váratlan megtámadásához és — egyáltalán — támadó hadműveletek indításához. Éppen ezt a célt kell, hogy kövessék az európai fegyvereserők és hagyományos fegyverzetek csökkentésével foglalkozó — küszöbönálló — tárgyalások résztvevői. Az ülés résztvevőinek eltökélt szándéka, hogy előmozdítják e tárgyalások mielőbbi megkezdését, valamint a bizalom, biztonság és leszerelés erősítésére irányuló intézkedéseket tárgyaló európai értekezlet munkájának felújítását. Síkraszállnak amellett, hogy ezeken a fórumokon el kell jutni az összeurópai szinten és az egyes térségekben meglévő aszimmetriák és egyensúlyhiányok kölcsönös felszámolásáról szóló megállapodáshoz, az európai fegyveres erők és a hagyományos fegyverzetek lényeges csökkentéséhez. Az európai kontinensen folytatott katonai tevékenység korlátozásának figyelembe vételével a már meglévő bizalomerősítő intézkedések fejlesztéséhez és bővítéséhez, továbbá ahhoz, hogy ezek az intézkedések a katonai légierők és a haditengerészeti erők önálló tevékenységére is kiteijedjenek. Ezzel összefüggésben egyre időszerűbbé válik az a javaslat, amelyet a Varsói Szerződés tagállamai még 1988 márciusában tettek, miszerint a két katonapolitikai szövetség között meg kell valósítani a VSZ-hez és a NA- TO-hoz tartozó országok európai fegyveres erőire és hagyományos fegyverzetére vonatkozó számadatok hivatalos cseréjét. A NATO-országok nem adtak pozitív választ erre a javasl'atra, és — egyoldalúan — tendenciózus, önkényesen kiragadott adatokat publikáltak. A Honvédelmi Miniszteri Bizottság változatlanul elsőrendű fontosságot tulajdonít a VSZ-be és a NATO-ba tömörült országok Európában — az Atlantióceántól az Uraiig — lévő fegyveres erőire és hagyományos fegyverzetére vonatkozó tényleges adatok feltárásának. Ugyanakkor szükségesnek tartja, hogy az eddiginél átfogóbb összefüggésben adjanak összképet a két katonapolitikai szövetség Európában kialakult katonai erőviszonyairól. A fegyveres erők egységes szervezetet képeznek. Alkotóelemeik — a szárazföldi csapatok, a katonai légierő, a légvédelmi csapatok és a haditengerészeti erők — együttműködnek egymással, kiegészítik és erősítik egymást. Csupán ezek komplex, elemző vizsgálata teszi lehetővé, hogy felmérjék a felek tényleges erőviszonyát. Ebből kiindulva a Honvédelmi Miniszteri Bizottság olyan határozatot hozott, hogy a Varsói Szerződés tagállamai fegyveres erőinek létszámára és alapvető fegyverfajtáinak mennyiségére vonatkozó számadatokat, valamint a NATO Európában és a csatlakozó vízterületeken lévő katonai erőire utaló saját felmérését publikálni kell. A szárazföldi csapatok és a katonai légierő hozzávetőlegesen egyenlő létszáma mellett a NATO a haditengerészeti erők létszámát tekintve kétszeresen felülmúlja a VSZ Szervezetét. A NATO a csapásmérő frbntlégie- rő (harcászati légierő) és a tengerészeti légierő repülőgépei, a harci helikopterek, a páncéltörő rakétakomplexumok száma tekintetében fölényben van a VSZ Szervezetével szemben. A VSZ Szervezete viszont a harckocsik, harcászatirakétaríndítóállvá- nyok, a légvédelmi csapatok állományába tartozó elfogó harci vadászrepülőgépek, gyalogsági harcjárművek és páncélozott szállító harcjárművek, valamint a tüzérség terén van fölénybeh. A haditengerészeti erők fegyverzetét vizsgálva, a NATO jelentősen felülmúlja a VSZ-t a haditen: gerészeti erők harci repülőgépei, a nagy felszíni hajók száma — köztük a repülőgép-anyahajók és repülőgép-hordozó hajók — tekintetében. A VSZ Szervezete bizonyos fölényt élvez a rakétatorpedó fegyverzettel ellátott tengeralattjárók vonatkozásában. Magától értetődik, a feltüntetett adatok nem arra szolgálnak, hogy — kiindulási paraméterek gyanánt — teljes terjedelmükben felhasználják őket az elkövetkezendő tárgyalásokon, amelyeket a mandátumuknak megfelelően kell majd folytatni és arra sem, hogy a tárgyalások témáját helyettesítsék. Az európai katonai erők felmérésének ez a komplex megközelítése azonban végső soron azt szolgálja, hogy a figyelmet arra összpontosítsa: a tárgyalásoknak a kezdet kezdetétől realisztikus jelleget kell kölcsönözni, továbbá, hogy le kell mondani az egyoldalú előnyök elérésére irányuló kísérletekről. Az európai katonai egyensúly — valamennyi összetevőjét figyelembe véve — úgy jellemezhető, mint olyan hozzávetőleges egyensúly, amely nem ad lehetőségeket az egyik vagy másik félnek arra, hogy döntő katonai fölényre számítson. Ugyanakkor szükséges az európai fegyveres erők és fegyverzetek jelenlegi magas koncentráltsági szintjének radikális csökkentése, azzal a céllal, hogy biztosítsák az észszerűen elégséges védelem elvének megfelelő stabilitását. A Honvédelmi Miniszteri Bizottság úgy véli: az európai biztonság érdekei megkövetelik a meglévő egyensúlyhiányok és aszimmetriák megszüntetésére, a legveszélyesebb támadó fegyverfajták lényeges csökkentésére irányuló, halaszthatatlan intézkedések meghozatalát, a fegyveres erők alacsonyabb szintre történő csökkentését, a két szövetség katonai struktúrájának átalakítását, azzal a céllal, hogy kifejezetten védelmi jelleget kölcsönözzenek nekik. A Varsói Szerződés tagállamai — Bolgár Nép- köztársaság, Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Lengyel Népköztársaság, Magyar Nép- köztársaság, Német Demokratikus Köztársaság, Román Szocialista Köztársaság, Szovjetunió — készen állnak arra, hogy az európai katonai szembenállás szintjének csökkentését célzó erőfeszítéseket a gyakorlati tevékenységek medrébe tereljék. Ennek szemléletes bizonyítékát jelentik azok a kezdeményező lépések, amelyeket a Szovjetunió egyoldalúan tett. Saját fegyveres erőit a következő két éven belül — a tárgyalásoktól függetlenül — 500 ezer fővel, valamint a fegyverzetek és a haditechnika meny- nyiségét lényegesen — 10 ezer harckocsival, 8500 tüzérségi rendszerrel, 800 harci repülőgéppel — csökkenti, hat harckocsihadosztálynak a Német Demokratikus Köztársaságból, Csehszlovákiából és Magyarországról történő kivonását is beleértve. A Varsói Szerződés tagállamainak Honvédelmi Miniszteri Bizottsága kifejezésre juttatja ama reményét, hogy a NATO- országok hasonló készséget tanúsítanak a mielőbbi előrelépésre az európai stabilitás és biztonság erősítésének útján, egyebek között a saját fegyveres erőik és fegyverzetük csökkentését célzó egyoldalú intézkedések révén is. Hírmagyarázat Nem csupán a katónaviselt emberek, hanem szinte kivétel nélkül mindenki tudja, hogy a legszigorúbban őrzött adatok egyik különlegesen fontos kategóriáját a katonai titkok képezik. Közöttük is azok a legféltettebb információk, amelyek a hadseregek pontos létszámát, a fő fegyverfajták és a jelentősebb harci-technikai eszközök meglévő mennyiségét mutatják. Ez így van a világ minden részén. így van nálunk és a Varsói Szerződés valamennyi tagországában is, legalábbis így volt a mai napig. Ugyanis ma mind a hét országban — amelyeknek hadserege a Varsói Szerződés védelmi szövetségéhez tartozik — nyilvánosságra hozták ezeket az adatokat. A mai naptól már tudhatjuk, hogy mennyi a bolgár, a csehszlovák, a lengyel, a magyar, az NDK, a román és a szovjet hadseregek egyenkénti és összesített létszáma, ismerhetjük, hogy milyen és mennyi fegyverzettel rendelkeznek országonként és együttesen. De az is kiderül ezekből az adatokból, hogy a NATO-hoz tartozó államok fegyveres erői valójában milyen katonai potenciált képviselnek itt Európában. S ha a nyilvánosságra hozott adatokat összevetjük, az is megállapítható, hogy a két katonai szervezet között milyen az erőviszony, a mi oldalunkon lévő erő hogyan aránylik a másik fél katonai potenciáljához. Beigazolódik, hogy a bizonyos területeken meglévő aszimmetriákkal együtt — a nyugati propagandával ellentétben — tulajdonképpen erőegyensúly van a két katonai szövetség között.’Ez a Varsói Szerződés tagállamai Honvédelmi Miniszteri Bizottságának tavaly december 17-i szófiai ülésén elfogadott és ma a legszélesebb nyilvánosság elé került nyilatkozat és a hozzá tartozó több mint félezer adat célja és jelentősége. Reális képet nyújtva, a valóságot bemutatva a közvélemény számára a Varsói Szerződés és a NATO Európában, valamint a csatlakozó vízterületeken lévő fegyveres erői létszámának és fegyverzetük mennyiségének egymáshoz viszonyított arányairól. Elősegíteni a NATO Varsói Szerődés iránti bizalmának növelését, s ezen keresztül további pozitív irányú változásokat elérve a katonai enyhülés, a leszerelés területén. Mindez azt is világosan igazolja, hogy a Varsói Szerződésen belül a békére és a biztonságra való törekvés új módon történő felfogása nem csupán propaganda, hanem reális valóság. Az adatok nyilvánosságra hozatala ugyanakkor hozzájárulhat a március elején Bécsben kezdődő európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalások kedvezőbb feltételeinek kialakulásához is. Segíthet elkerülni az évekig tartó „számháborút”; a létszámadatokról folyó meddő vitát, s előbbre hozhatja a megegyezés időpontját. A Nyilatkozat utal arra, hogy 1988-ban a NATO, figyelmen kívül hagyva a Varsói Szerződés egyidejű és kölcsönös adatcserére vonatkozó javaslatát — nyilvánvalóan propagandisztikus céllal, a közvélemény befolyásolására —, egy sajátos felfogás szerint a valóságtól eltérő adatokat hozott nyilvánosságra. Néhány példa ezekre: szerintük saját fegyveres erőik összlétszáma 2 213 593 fő, míg a most nyilvánosságra hozott adatok szerint 3 660 200 a valós szám. A számbeli eltérés majdnem másfél millió! Saját harckocsijaik számaként 16 424 darabot jelentettek be, ezzel szemben — a VSZ szerint — ezek pontos száma 30 690, közel 15 ezer a különbség. Ám alá is becsültek bizonyos adatokat; a Varsói Szerződéshez tartozó hadseregek harckocsijainak számát 51 500-ban jelölték meg, míg ez a ma nyilvánosságra hozott adatok szerint közel 8 ezerrel több, 59 470. Ezekben az adatokban — ha őszinte a törekvés a tárgyalások eredményességére — egyik fél oldalára sem szabad tévedni. Hiszen ma már csakis úgy képzelhető el eredményre vezető létszám- és fegyverzetcsökkentési tárgyalás, ha a tárgyalóasztalra kerülő adatokat a másik fél — ha kell szigorú ellenőrzés mellett — elfogadja. Ez pedig eleve célszerűtlenné teszi valótlan adatok közlését. A nyilvánosságra hozott adatok közül bizonyára szinte mindenki elsőként a Magyar Néphadseregre vonatkozókat fogja tanulmányozni. Számúkra — mielőtt hozzájutnának az országos napilapokban közzétett valamennyi adathoz — néhány információ néphadseregünkről: létszám 106 800 fő, s többek között 113 repülőgéppel, 96 harci helikopterrel, 1435 harckocsival, 2310 gyalogsági harcjárművel és páncélozott szállító harcjárművel, továbbá 27 harcászatirakéta-indítóállvánnyal rendelkezik. Ösz- szességében ezek a Varsói Szerződés tagállamainak hadseregeit bemutató táblázatok legszerényebb adatai, ami bizonyítja, hogy néphadseregünk valóban az ország nagyságrendjének, szükségleteinek és anyagi teherbíró képességének megfelelő méretű, ám korszerű hadsereg. Kész és képes hazánk szuverenitásának megbízható védelmére és szövetségi kötelezettségeink teljesítésére. A szenzációs, a nagy jelentőségű és az ezekhez hasonló kifejezések nem ritkák manapság egyes események, bejelentések megítélésekor. Pedig ezeket a szavakat a valóban kiemelkedően fontos alkalmakra kellene tartogatni. Például a most megjelent nyilatkozatra és a hozzá tartozó adatokra.
