Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-30 / 25. szám
2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. január 30., hétfő Ceausescu a szocialista építésről Romániában nincs szükség az alkotmány módosítására, a párt szervezeti szabályzatának bővítésére és a demokratikus választási formák változtatására. Ezt jelentette ki Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, az RSZK elnöke azon az ünnepségen, amelyet 71. születésnapja tiszteletére rendeztek Bukarestben. Beszédét a Scinteia és a többi központi lap közölte szombaton. Ceausescu kijelentette: megértettem, hogy szakítanunk kell a dogmatizmussal, a sablonokkal, az elavult, maradi nézetekkel, vissza kell helyeznünk jogaiba a tudományos szocializmust. Nem a szocializmus vezetett bizonyos negatív állapotokhoz egyik vagy másik országban, hanem a tudományos szocializmus elveinek megszegése. Az RKP határozottan az általános objektív törvények, a tudományos szocializmus forradalmi elvei alapján tevékenykedett és fogalmazta meg a tudományos tézist a szocializmus építéséről a néppel és a népért. , Hozzáfűzte: érthetetlenek azok a tételek, amelyek egyes országokban helyet kapnak és amelyek a tőkés magántulajdon különböző formáinak ismét utat nyitnak. Ceausescu az ilyen orientációk miatti „aggodalmát” fejezte ki. A pártfőtitkár-államfő végezetül kijelentette: most az foglalkoztat bennünket, hogy legyen több kezdeményezés, bontakozzék ki intenzívebb munka programjaink megvalósításáért. Kissinger elmondta Bushnak... Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter, aki nemrég tért vissza Moszkvában tett magánjellegű látogatásáról, Bush amerikai elnöknek szombaton elmondta: a Szovjetunió vezetői bíznak abban, hogy együtt tudnak működni az Egyesült Államok új kormányzatával. „A Szovjetunióban nem tapasztaltam türelmetlenséget. Éppen ellenkezőleg, ők (a szovjet vezetők) meg vannak győződve arról, hogy termékeny kapcsolatok alakulnak ki a két ország között, és az új washingtoni kormány is annak érdekében munkálkodik, hogy a kapcsolatok a lehető legmegfelelőbb tartalommal telítődjenek” — jelentette ki Kissinger újságíróknak Bush elnökkel és Baker külügyminiszterrel folytatott 75 perces eszmecseréje után. Felipe Gonzalez spanyol miniszterelnök Madridban üdvözli Jasszer Arafatot, a PFSZ elnökét, tárgyalásuk megkezdése előtt. (Népújság-telefotó — MTI) Peking örömmel veszi a haderőcsökkentéseket Moszkvában és Pekingben egyaránt az európai légkör javítására irányuló fejleményként értékelik az utóbbi napokban több európai szocialista országban bejelentett haderő-csökkentési döntéseket. Ivan Aboimov szovjet külügyminiszter-helyettes a TASZSZ- hírügynökségnek adott interjúban jelentős lépésnek nevezte az NDK, Bulgária, Magyarország, Csehszlovákia, és Lengyelország által nyilvánosságra hozott tervet, amely nemcsak az egyes nemzeti hadseregek létszámának és fegyverzetének csökkentését, hanem a katonai kiadások lefaragását is előirányozza. Románia pedig már korábban hasonló intézkedéseket hozott. Aboimov hangsúlyozta, hogy ezek a lépések összhangban vannak a Szovjetunió haderejének és néhány szocialista országban állomásozó alakulatainak csökkentésével. Ezek a döntések — mondta a szovjet diplomata — megfelelnek annak a közös politikai akaratnak, amely az elégséges védelem elvének megfelelően az egyensúlyt a fegyverzet alacsonyabb szintjén kívánja megvalósítani. Az űj jugoszláv kormányelnökjelölt programbeszéde Ante Markovics, az új jugoszláv kormány elnöki tisztségére javasolt horvátországi politikus szombaton Belgrádban a népfront országos elnöksége előtt ismertette megalakítandó kormányának programját. Markovics a várhatóan csak márciusban hivatalba lépő szövetségi kormány elsőrendű feladatának a termelés fellendítését és a tavaly 250 százalékos fölé emelkedett infláció mérséklését jelölte meg. A kormány programja — mondotta — antiinflációs program lesz. A rohamos pénzromlás azonban csak következmény, a jugoszláv gazdaság lázas betegségének kifejezője. Ezért a gazdasági folyamatokat kell stabilizálni. A kijelölt kormány elnök állást foglalt a piacgazdálkodás bevezetése, a gazdaság szerkezeti átalakítása, a világgazdasági folyamatokba való erőteljes bekapcsolódás, az exporttermelés felkarolása, a dolgozók anyagi érdekeltségének érezhető növelése és a fokozott kockázatvállalás mellett. Határozottan támogatta a gazdaság és a politikai intézményrendszer gyökeres reformjának megtorpanások és kitérők nélküli, egységes végrehajtását. Kijelentette, hogy kormányának csak reformpárti politikusok lehetnek a tagjai. Megerősítette, hogy egyik kiemelt feladatnak tartja a koszovói dráma megnyugtató rendezését. — A súlyos válsággal küzdő jugoszláv gazdaság stabilizálásához legkevesebb 5 év kemény munkájára, áldozatvállalásra van szükség — állapította meg. A szövetségi kormány, amelynek mandátuma most 15 hónapra fog szólni, ezalatt nem sokat tehet. A következő kabinetnek legalább négyévi megbízatási időre lesz szüksége. Markovics részletesen beszélt arról, hogy a szövetségi kormányt és_ az államigazgatást át kell szervezni. Közölte, hogy a szövetségi államapparátusban jelentős személycseréket hajtanak végre, legalább 500 magas rangú hivatalnokot váltanak fel új szakemberekkel. A 65 esztendős politikus — aki villamosmérnökből lett országosan ismert és elismert zágrábi gyárigazgató, aztán a horvát kormány elnöke, majd a horvát köztársasági elnökség elnöke — végül kifejtette, hogy távlati célként egy válságtól mentes, új szocializmusmodell kialakítását kell kitűzni. Alapelvként szögezte le, hogy a problémák megoldásánál döntően az összjugo- szláv érdekeket tartja szem előtt. közvetítővel Bagdadban tanácskozásokat folytatott. Eliasson Teheránból pénteken érkezett Bagdadba, hogy iraki vezetőkkel véleményt cseréljen az Irak — Irán közötti béketárgyalások felújításának lehetőségeiről. Béketárgyalások Irak—Irán között Irak hajlandó felvenni Iránnal Tárik Aziz iraki külügyminisz- a zátonyra futott béketárgyalá- tér. sokat, mihelyt azENSZ főtitkára Az iraki diplomácia irányítója az időpontot erre alkalmasnak újságíróknak nyilatkozott az tartja — jelentette ki szombaton után, hogy Jan Eliasson ENSZMi történt Argentínában? A Buenos Aires melletti 3. számú gépkocsizó lövészezred ellen elkövetett terrortámadás több részlete ugyan még tisztázásra vár, de az már lényegében világos, hogy az akció provokációnak tekinthető és a jobboldalnak politikai haszna származik belőle. Az akciót hosszú és alapos előkészítés előzte meg. Katonai források szerint a ténylegesen támadó 50 főnél lényegesen többen — háromszázan-négyszázan is — szerepet játszhattak az akció előkészítésében, megszervezésében, utánpótlásában. A támadók aligha gondolták, hogy többségük el fog pusztulni: a szervezők és a háttérben maradtak nyilván félrevezették őket az akció célját illetően. Hiszen végül is öngyilkos akciónak bizonyult. A konkrét részleteknél azonban többet mond, hogy kik vettek részt benne, milyen céllal, és milyen politikai következményekkel járt az akció. Az eddig kiszivárogtatott hírek szerint a terrortámadásban kisebb szélsőbaloldali politikai formációk, s hozzájuk kapcsolódó fegyveresek vettek részt. Egyesek felvetik az Argentin KP felelősségének kérdését is. Fegyverzetük szovjet, kínai, belga, izraeli és USA-gyártmányú volt. Céljuknak azt vallották, hogy elibe akartak vágni egy újabb szélsőjobboldali államcsínykísérletnek, amelyet állítólag e hét végére terveztek. Ezenkívül egyszer és mindenkorra „népi kormányt” akartak hatalomra juttatni. Ugyanakkor az akció kezdetén állítólag szélsőjobboldali röpcédulákat szórtak, melyeken „új argentin hadseregnek” nevezték magukat, és céljaikban azonosultak Aldo Rico és Mohamed Seineldin, az előző három puccskísérlet vezetőinek programjával. Ennek alapján nevezhette Juan Ignaciö Lopez elnöki szóvivő szélsőjobboldalinak a támadást. A fegyveresek között több olyan személy volt, akiket a diktatúra éveiben haladó, baloldali kiállásukról ismertek. Újabban szó esik egy ’’mozgalom a hazáért” (MTP) elnevezésű szervezetről, melynek egyik (most elesett) vezetője, Jorge Baos korábban ügyvédként harcolt az emberi jogokért Argentínában. A tabladai akció közvetlen politikai következményeként Argentínában megerősödött a fegyveres erők befolyása az ország politikai életére. Ennek fő megnyilvánulása az Alfonsin elnök által bejelentett Nemzetbiztonsági Tanács megalakulása; a testület tagja a nemzetvédelmi és a külügyminiszter, a titkosszolgálatokat felügyelő állambiztonsági titkárság vezetője, a fegyveres erők egyesített vezérkari főnöke, továbbá a három haderőnem, a hadsereg, a flotta és a légierő vezérkari főnöke. A tanács ugyan nem rendelkezik végrehajtói szerepkörrel, de mint a „felforgatás elleni harc stratégiai tervezője és a vele összefüggő operatív elhárítási feladatok szervezője” megkülönböztetett hatalmi státusra tehet szert a jövőben. A Nemzetbiztonsági Tanács létrehozásáról intézkedő elnöki rendelet szövege szerint „nem zárható ki, hogy a felforgató akciónak nemzetközi összefüggései” vannak. Katonai körökben Nicaraguára, Bolíviára és Kubára utalnak, ahol fegyveres kiképzésben részesíthették a terroristákat. Hivatkoznak arra, hogy Kuba változatlanul híve a „forradalmi exportnak”, s Che Guevara újbóli pie- desztalra emelésével a fegyveres felkelés irányába ösztönzi a latinamerikai marxista-kommunista pártokat. Legújabban utalnak az amerikai hadseregek képviselőinek tavalyelőtti Mar del Plata-i tanácskozására, melyen szó volt a „felforgatás nemzetközivé válásáról”, és egyesek nemzetközi fellépést szorgalmaztak ellene. Buenos Aires-i felvilágosult polgári körökben úgy ítélik meg, hogy a történtekből egyértelműen a katonai és a polgári jobboldal húzhat hasznot. A történtek eredményeként Argentínában konzervatív és antimarxista értelemben megerősödött a hadsereg egysége. Sikerült közös nevezőre jutniok a „közös ellenséggel” szemben. A polgári kormányzat — belső ellentétei miatt is — újabb engedményre kényszerült a jobboldallal szemben. Ennek tüneteként említik, hogy újból enyhítették a két puccskísérletet irányított Aldo Rico alezredes börtönfelügyeletét, és — legalábbis az Ambito Financie- ro szerint — napokon belül átköltöztetik a Campo de Mayo-i laktanyába, ahonnan a hétvégeken hazatérhet családi körbe. Az argentin baloldalon „boszorkányüldözésről” kezdenek beszélni, arra utalva, hogy a hatóságok zaklatni kezdtek több olyan személyt, akit baloldali nézeteiről ismernek, de semmi köze sem volt a terrortámadáshoz. Megfigyelők véleménye szerint Argentínában igen bonyolult időszak következik a május 14-re tervezett elnökválasztásig. Egyesek szerint nem kizárható, hogy szélsőséges körök elibe akarnak vágni a választásoknak, mert pozícióikra veszélyesnek tartják a polgári demokrácia népi vokssal történő konszolidálását. Simó Endre Gorbacsov Kubába megy MihailGorbacsov az idén, április elején hivatalos baráti látogatást tesz Kubában—jelentette szombaton az AIN hivatalos kubai hírügynökség. Mihail Gorbacsovot„Fidel Castrofó'parancsnok, a Kubai Kommunista Párt KB első titkára, az állam- és a minisztertanács elnöke hívta meg az országba,, — közölte a hírügynökség. A kubai televízió szintén beszámolt az SZKP KB főtitkárának, a legfelsőbb tanács elnöksége elnökének közelgő havannai útjáról. A hírt később a televízióra hivatkozva átvette a havannai székhelyű Prensa Latina latin-amerikai hírügynökség is. í A Vám- és Pénzügyőrség B-A-Z és Heves megyei Parancsnoksága felvételt hirdet 30 évnél nem idősebb, katonaviselt, felsőfokú végzettségű férfiak számára az egri, gyöngyösi és B-A-Z megyei szerveihez. Jelentkezni lehet személyesen vagy levélben Miskolc, Horváth L. u. 19. szám. Telefon: 88-411/25. V / Albánia: A „legfiatalabb” ország Az NDK és Bulgária után Magyarország is nagykövetségi szintre kívánja emelni diplomáciai kapcsolatait Albániával, erőteljesebben szeretné fejleszteni a 60-as években visszaesett együttműködést. A kis balkáni ország utóbbi időben tett külpolitikai lépései, a világra való óvatos nyitása alapján remélhető, hogy a magyar szándék megvalósulhat. Nem érdektelen, milyen képet mutat ma ez az ország, amelyről — szinte „hermetikus” bezárkózása miatt — évtizedeken át olyan keveset lehetett hallani. A bolgár sajtó érdeklődése is nagy iránta, s a közös „balkániság” alapján néhány szófiai újságírónak már sikerült ellátogatnia Tiranába. A főváros — írják útjükről beszámolva — nem dicsekedhet a nagy európai városok ragyogásával, ám megvan a maga sajátos szépsége: a gazdagon zöldellő növényzet, a pálmák és a magnóliák susogása, a csend és a nyugalom. Tiranában az úttest még a gyalogosoké és a kerékpárosoké. Aluljárók itt szükségtelenek: nem csak magánautók, hanem villamosok és trolibuszok sincsenek, s kevés az autóbusz és a taxi - is. , A valamivel több mint 28 ezer négyzetkilométernyi területű ország lakossága — 26 éves átlagéletkorával — a legfiatalabb a lassan, de biztosan elöregedő Európában. Ezer lakosra évente 21 élve születés jut, amivel ugyancsak az élen jár Albánia. Az átlagos életkor erősen megnövekedett: 1938-tól 1986-ig 38 évről 71 évre. Ez a két demográfiai adat azért érdekes, mert rácáfol arra, hogy a magas születési arány csak a legelmaradottabb népekre lenne jellemző. Az átlagos életkor ilyen nagyarányú meghosszabbodása ugyanis elképzelhetetlen az életszínvonal és az általános kulturális szint emelkedése nélkül. Az ország gazdasági élete jócskán elmarad saját lehetősé- -•geitől. Ez az elzárkózás következménye. A lehetőségekre pedig az jellemző, hogy a króm termelésében Albánia az elsők között van a világon, de jelentősek szén-, olaj-, vasérc-, nikkel- és ólomtartalékai is, amelyek kitermelése szerény méretekben és elmaradott technikával folyik. Vízkészleteit tekintve Albánia a második Európában, Norvégia után. Villanyáramot exportál Jugoszláviába, Romániába, Görögországba és Ausztriába, miután saját szükségletét teljes mértékben fedezte. A megművelt földek 60 százalékát öntözik. Igaz, a művelésre alkalmas terület nem nagy ebben a csupa hegy országban, ahol minden talpalatnyi földet meg kell művelniük a lakosság 66 százalékát kitevő falusiaknak. Szorgalmukra már azért is szükség van, mert a mezőgazdasági gép kevés, s ami van, elhasználódott, elavult. Az albánok igen büszkék eredményeikre, s — ha figyelembe vesszük, honnan indultak — joggal. Egy példa a „starthelyzetükre” : Albánia volt Európában az egyetlen olyan ország, ahol a második világháború előtt még nem volt vasút és egyetem. Az első — 42 kilométer hosszú — vasútvonal 1947-ben nyílt meg, a tiranai egyetem pedig 1957-ben. Az európai hálózatba is bekapcsolt vasútvonalak hossza ma 400 kilométer, az egyetemen nyolc tanszék 68 féle diplomás szakma elsajátítását teszi lehetővé. Gyárak, erőművek, vízgyűjtők, utak, lakások épültek. Közben sok nehézséget kellett leküzdeni, s maradt is még elég. A bolgár újságírók szerint megvan a szükséges realitásérzék, akarat és szorgalom is ahhoz, hogy ezeken is felülkerekedjenek. Bulgáriából turistacsoport is járt már Tiranában, s ez éppúgy az albániai nyitás tényét bizonyítja, mint az, hogy a két ország közötti kereskedelmi forgalom értéke néhány év alatt 30 millió rubelről 70 millió rubelre nőtt. A nyitás különösen a Balkán vonatkozásában tapasztalható: bár élesek a két balkáni NATO-or- szág közötti ellentétek és a négy szocialista ország is erősen eltér egymástól, mégis szinte tapint- hatóan érvényesül az új politikai gondolkodás hatása. Enélkül nem jöhetett volna létre 1988. februárjában a félsziget történetének első külügyminiszteri találkozója, és Tirana nem képviseltette volna magát — az Interparlamentáris Unió történetében először — az IPU szófiai tanácskozásán. Nagy Károly
