Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-02 / 1. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. január 2., hétfő GAZDASÁG TÁRSADALOM 3. Ma más dolog politizálni Beszélgetés Tótpál Jánosné városi első titkárral A hatvani pártértekezleten kettős jelölés után, jelentős szavazattöbbséggel választották Tótpál Jánosnét a városi bizottság első titkárává. — Meglepett a vártnál nagyobb ragaszkodás, bizalom — emlegeti hetekkel is a nem mindennapi esemény után az új tisztségviselő —, mert úgy éreztem, hogy titkártársammal egyenlő esélyekkel indulunk elvtársaink voksaiért. Feltétlenül egyfajta elismerésnek tekintem, amiért így kiálltak mellettem, egyszersmind azonban újabb előlegnek is további munkámhoz. Meggyőződésem, hogy eddig a legjobb akaratom ellenére sem tettem annyit, mint valójában várnak tőlem, s hiszem: képes is leszek a többre. Valahogy így indult a beszélgetés a közelmúltban, harmadik városunk pártszékházában, s az elmondottaknál az első titkárnak a legkevésbé sem kellett bizonya gatnia, hogy szavait nem a kötelező udvariasság diktálja. Észrevehetően őszintén szólt, kimondatlanul is szívből jövő köszönetét formált. Érthető a jó érzés, hiszen még mindig ritka dolog, amikor az ember — ahogyan mondják — „próféta” tud lenni saját hazájában. Tótpál Jánosné ugyanis any- nyira hatvani, hogy már a nagyszülei is itt éltek. Gyermekkora, iskoláinak nagyobb része, pályakezdése köti a településhez, közel két évtizede pedig a pártmunkához, az apparátushoz. — Már első munkahelyemen, az ÉMÁSZ-nál, műszerészként is érdekelt a politika, vonzódtam a közélethez — idézi. — Szívesen tettem-vettem a KISZ-ben, bizalmiként nagy kedvvel végeztem a szakszervezeti feladatokat, s az MSZMP városi bizottsága tagjaként, munkatársaként is iparkodtam tisztességgel képviselni megbízóimat. A politizálás akkoriban — és még jóval később is — természetesen nem ugyanazt jelentette, mint mostanában. Jobb, sokkal jobb feltételek között dolgoztam társaimmal együtt. Olyan határozatok végrehajtását segítettük, amelyeknek nemigen lehettek ellenzői. Akár a nő-, akár az iljűság- vagy népesedéspolitikai elképzelések — hogy csak néhányra utaljak — megvalósítását széles körben várták, támogatták, központilag is úgyszólván mindent megadtak ahhoz, hogy sikerüljenek, előbbre vigyék a fejlődést. Ha jól tudom: a megyében is az első női pártbizottsági titkár voltam, de viszonylag könnyen boldogultam a teendőkkel. Jelenleg már sokkal nehezebb a dolgunk. Az ismert, kedvezőtlen gazdasági helyzet az élet minden területén behatárolja a lehetőségeket. Mindenre szűkösebben jut az anyagiakból, a nagyobb erőfeszítések mellett is csak kisebb ütemű az előrehaladás. Napjainkban kevésbé hálás dolog vezetni, különösen olyan poszton lenni, mint az enyém, amelytől — merem remélni — még mindig a legtöbbet, a legjobbat várják, talán a pártonkívüliek is. Nos, persze, szembenéztem ezzel is, amikor vállaltam a további szolgálatot, a magasabb tisztet. Tudom, hogy most kell csak igazán politizálni! Ma nem lehet egyetlen megjegyzést sem hallatlanná tenni, egyetlen kérdést sem megkerülni. Vállalni kell a vitát, tudomásul venni a véleménykülönbségeket, s a meggyőződéshez világos, hihető érvek egész sorára van szükség. A magam részéről azon vagyok hát, s elvtársaimtól, közvetlen munkatársaimtól is azt követelem, hogy sikerüljön a legjobban megértetni a kibontakozás, a fejlődés követelményeit mindenkivel. Arra törekszünk, hogy nyilvánvaló legyen: a jogok mellett kinek-ki- nek a kötelességével is tisztában kell lennie, az egész terület — a város és vonzáskörzete — osztozzék a cselekvésen. — A megváltozott helyzetben gyakran szóba kerül a párt munkamódszere, munkastílusa, megújításának fontossága, s mint tudom: a hatvani bizottságnál is határozott az igyekezet erre. Hogyan gondolják a korábbinál más követelményekhez való igazodást? — kérdem az első titkártól. — Mindenképpen törekvéseinkhez sorolom már a szervezeti átalakítást is. A korábbi kettő helyett egytestületes, azaz végrehajtó bizottság nélküli munkát folytatunk, méghozzá úgy, hogy a régebbi 51-gyei szemben a most már 21 tagú pártbizottság is eredményesebben tevékenykedjék, mint azelőtt. Első hallásra talán különös a szándék, az iparkodás. Sokan megkérdezhetik: hogyan lehet kevesebben többet végezni. A válasz: úgy, hogy megpróbálunk az eddiginél közelebb kerülni a tagsághoz, s ennélfogva közvetlenebbül érezni gondjaikat, bajaikat, gyorsabban megismerni véleményeiket, javaslataikat, kívánságaikat. Em- berközpontúbb munkát akarunk. Testületünk tagjai egyrészt saját alapszervezeteikben élnek aktívabb életet, másrészt egy-egy további alapszervezettel tartanak rendszeresebb, szorosabb kapcsolatot, ugyanekkor pedig az éppen legaktuálisabbnak ítélt témák alapján nyilván el-elláto- gatnak máshová is. Apparátusiból testületibbé formáljuk így tevékenységünket, „első kézből” kapjuk az információkat minden döntés, határozat megformálásához, amiről nem csupán utólag értesül majd a terület párttagsága, hanem magának az alkotó folyamatnak is részesévé válik. Szeretnénk eloszlatni a munkánk körül kialakult eddigi misztikumot, nyíltabb, majdhogynem teljesen nyílt lesz, amivel foglalkozunk. Kerüljük a „szigorúan bizalmas” megfogalmazásokat. Igen ritka kivételtől eltekintve nyilvános üléseket tartunk, amelyeknél semmi akadályt nem állítunk a sajtótájékoztatás elé. Mindezek már az első testületi ülésünkön szóba kerültek, s legközelebb véglegesen is formát adunk elképzeléseinknek. — Az új pártbizottság nem csupán kisebb létszámú, mint a régi, hanem kevesebb tapasztalaté is. Képes lesz megfelelni a nagyobb követelményeknek, a több munkának? — kockáztatok egy ellenvetést. — Kétségkívül gond is a frissítés — válaszolja az első titkár. — Többen talán meg is sértődtek, amiért kimaradtak az új testületből. Átalakításunk azonban korántsem haragból fakadt, a legkevésbé sem jelenti, hogy teljesen szakítani akarunk régi elvtársainkkal. Igenis számítunk rájuk, s a legidőszerűbb problémákhoz, feladatokhoz az esetenként alakítandó öt, úgynevezett „ad hoc” bizottságban igényeljük a támogatásukat. — Mik foglalkoztatják leginkább az új első titkárt? — Nem pusztán azért, mert a Politikai Főiskolán is éppen a párt belső életével kapcsolatos kérdésekre szakosodtam, hanem amiért mostanában tényleg különösen fontos: ez a téma talán leginkább foglalkoztat engemet is, s mindenki mást a testületben, apparátusban. Másrészt továbbra is nagy felelősséget érzek, érzünk a településpolitika legjobb alakításáért. A lakásépítés, az infrastruktúra fejlesztése, az oktatás- vagy egészségügy javítása egyaránt tennivalót ad. Kétségtelen a város és körzete eddigi gyarapodása, de — a szűkösebb lehetőségek ellenére is — feltétlenül még tovább kellene lépnünk. Tanácstag és végrehajtó bizottsági tag is vagyok, így szerencsére jobban látom a körülményeket, tudom, mit tehetünk. A realitásoknál szeretnék maradni, abban akarok segíteni a magam módján, hogy kevesebb pénzünket is valóban a legfontosabb célokra fordíthassuk. Számottevőbb munkaerő-feleslegről még nem beszélhetek, de törekszünk újabb, helyi foglalkoztatási alkalmak megteremtésére is, megpróbálunk javítani a szociális helyzeten s nagyobb figyelemmel vagyunk az idősek iránt. — Két gyermeket is nevel a férjével. Családanya. — Nagyobb lányunk már főiskolásjobban megérti hivatali lekötöttségemet. A kisebbel szemben azonban — úgy érzem — adósságaim vannak. Természetesen, ennek pótlására is szeretnék időt szakítani megszaporodott elfoglaltságaimtól. S bízom abban, hogy szülő, feleség is tudok maradni. Gyóni Gyula A „falusi bank” Kulturált körülmények között történik az ügyfélforgalom Lengyel Lászlóné főkönyvelő pénztárt zár (Szabó Sándor felvétele - MTI) „Bank” Tarnamérán... A tarnamérai takarékszövetkezet 30 éves fennállását ünnepli. Az elmúlt évtizedekben ötvenszeresére növekedett a mezőgazdasági jellegű településen a betét- és kölcsönállo- niány. A megnövekedett pénzforgalom és a 4500 tagot számláló szövetkezet kulturált ügyintézésének lebonyolítása tette szükségessé az 5,1 millió forint beruházással felépült „falusi bank" tető alá hozatalát. Ügyészi sorsforduló?! Három és fél évtizedes hazánkban a társadalmi rendünkhöz illő ügyészi szervezet. Mégsem a jubileum ünneplése most az elsőrendű tennivaló, hanem a jövendőbeli elképzelések megrajzolása. Miként sok más téren az országban, itt is a megújulás gondolata ma a leggyakrabban előtérbe kerülő fogalom. Vannak, akik felteszik a kérdést: van-e jövője egyáltalán önálló létének? Mások a korszerűsítés mellett szavaznak. Az Alkotmány felülvizsgálatával megbízott munkabizottságok mindenesetre elvégezték feladataikat. Ezentúl társulnak az alaptörvény módosításához olyan új jogforrások is, amelyek az ügyészek számára az eddigiektől bizonyos fokig eltérő teendőket jelentenek. Mindezek számba vétele — ahogyan azt dr. Szabó István, a legfőbb ügyész helyettese is megtette egy Egerben tartott összmunkatársi értekezleten — elengedhetetlen. Megmaradni, vagy beépülni? Elbizonytalanodás, zavarok az értékrendben és tudatban, alacsony jövedelmek, a társadalom által be nem fogadott jogszabályok, mint például az adótörvény. Az iméntiek mind olyan, napjainkra jellemző tényezők, amelyek mielőbbi változásokat sürgetnek. Eleddig — mondják joggal nagyon sokan — több volt a szó, mint a tett! A megfontolt cselekvést pártolók jól tudják azt is: a reform nem jelentheti önmagában az öncélú szervezeti átalakítások sorozatát. Ahol az adott intézmények korábban is kellően betöltötték hivatásukat, ott a nagymérvű módosulás könnyen a hasznos, már bevált megoldások felesleges szétzúzásával járhat. így tartják tulajdonképpen az ügyészi szervezetben is. Érthető a keményebb hang, a határozottság. Több új elgondolás is létezik. A többi között például az, hogy megmaradna az ügyészségnek a közvádlói jogköre, ám az általános felügyeleti megszűnne. Ez utóbbi szükségessége azonban — legfőképp az új jogszabályok megalkotása után — nemigen kérdőjelezhető meg. Az Országgyűlés ellenőrző szerepének várható erősödése sem szoríthatja háttérbe a szervezet törvényesség fölötti őrködését. Már csak azért sem, mert — a szakemberek szerint is— épp a leginkább hatékony állami szerv jogosultsága csorbulna. Máshová besorolása, beépítése — esetlegesen az igazságügyi szervezetbe, függetlensége meghagyása nélkül — egyenesen törvénysértő gyakorlathoz vezetne. A kulcsszó: alkalmazkodás Ugyanakkor nyilvánvaló: nélkülözhetetlen az új viszonyokhoz való igazodás — ismerik el az ügyészek maguk is a megújulás fontosságát. Kétségkívül, sokasodnak feladataik a társasági törvény nyomán: gyakran válik szükségessé közreműködésük a cégbíróságok előtt. Ugyanígy fel kell készülniük a közigazgatási és az alkotmánybíráskodással kapcsolatos tennivalókra is. Szintén várható a sztrájkkal ösz- szefüggő felügyeleti, ellenőrző funkció felerősödése is. A szervezetben dolgozók nap mint nap érzik, a közvélemény viszont annál kevésbé: az ügyészekkel szemben támasztott elvárások bizony ellentétben vannak a meglévő feltételekkel. A júliusi béremelésig — épp ennek köszönhetően — meglehetősen sokan távoztak innen más munkahelyekre. Az anyagi-műszaki ellátottság sem túlságosan segítette a fellendülést a mindennapi munkában. A reményt az említettek terén talán a következő esztendőre tervezett 6 százalékos bérfejlesztés és a dologi költségek gyarapítása adhatja. Ám elsősorban egyetlen szó köré igyekeznek összpontosítani az elkövetkezőkben tevékenységüket, ez pedig: alkalmazkodás. Jelenti ez szóhasználatukban mindenekelőtt saját munkafegyelmük erősítését, például azt, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak az állampolgári bejelentésekre, panaszokra. Ugyanígy a munkáltatói intézkedések támogatását, peres kérdésekben a munkavállalók segítését. Nyilván a munkanélküli-segély intézménye is számos új helyzetet teremt majd, amelyekben szerepük lehet az ügyészeknek. A közvélemény előtt is „vizsgáznak” azzal: kellő időben tudomást szereznek-e a közélet tisztasága elleni cselekményekről, s idejében megteszik-e az ilyenkor elengedhetetlen intézkedéseket. Mindez természetesen munkájuk eddigieknél nagyobb nyilvánosságát is feltételezi. Jövendőbeli tennivalóiknak fenti összefoglalása is jelzi: egy nagyobb lendületet vevő, a társadalmi megújulás folyamatába nélkülözhetetlen résztvevőként szervesen beilleszkedő, a törvényesség fölött korábbi és új módszerekkel, stílusban őrködő, önálló, magyar ügyészi szervezetre igenis szükség van. Sz.Z. Reprezentatív településvizsgálat Reprezentatív településvizsgálatot kezdtek a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának szakemberei. Jelenleg Borsod, Baranya, Bács-Kiskun megye számos községében, falujában tanulmányozzák a települések helyzetét és jövőjét meghatározó tényezőket, a lakosság számának, élet- körülményeinek alakulását. Alapkutatásaikkal a gazdasági, társadalmi folyamatok helyi ve- tületeiről kívánnak képet alkotni, tapasztalataikat azonban hasznosíthatják a települések gazdái, a helyi állami szervek is. A későbbiekben az ország más megyéiben folytatják a vizsgálatot. Helyszíni kutatásaik során figyelembe veszik a nemrég befejezett statisztikai elemzéseik következtetéseit. Az ország összes településének földrajzi, gazdasági viszonyaira, szerkezetére, infrastruktúrájára, lakosai számára, fejlődési irányaira valló adatokat számba véve megállapították: az ország településeinek fejlettsége, jellege nagyon különböző. A hátrányos helyzetű apró falvakban például nincs munkalehetőség, következésképpen az intézmények, a lakosok száma csökken. Ezek a települések az eddigieknél lassabb ütemben ugyan, de fokozatosan elnéptelenednek. A fiatalok, a munkaképes nők és férfiak községekbe, városokba költöznek. Számos faluban — Vas megyében például — a lakosságnak több mint a fele 6 évesnél idősebb, más falvakban — Zala megyében például — nincs egyetlen iskolás korú gyermek sem. Lassan „elárvulnak” a tanyák is, főleg a tiszántúliak. Egyes falvakba, tanyákra városi családok költöztek az utóbbi időben, ezek száma azonban sokkal kevesebb a kistelepülésekről elvándoroltakénál. Kedvezőtlen az 5-10 ezer lakosú falvak helyzete is, ezek lakosainak száma szintén fogyatkozik. Viszonylag kevesen hagyják el az agrár- vagy ipari, illetve üdülő jellegűvé vált nagyobb településeket.
