Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-21 / 18. szám
6 NÉPÚJSÁG, 1989. január 21., szombat HÉTVÉGÉ —i ukm** xi* mit Miért az illegalitás? tétezik-e m ettávolitandók listája? tijra jelentkezett az {L)MKP ’89 l i | IsSS I 11 BiszkuBéla belülről kritizál kérdés válasz Tőke Péter: „A Reformnak még nem volt sajtópere...” A cseréppipa-készítő Ifj. Galambos Lajos a cseréppipa-készítő mesterséget apjától tanulta, de néhány éve önállóan dolgozik. Nyugat-Európában és az USA-ban egyre keresettebbek a hazánkban régebben — főként vidéken — használatos pipák, amelyeket nem csak dekorációként vásárolnak. így a csak kézi munkával előállított mintegy 45 féléből évente növekszik a. kereslet. — Halló, kedves Tőke Péter! Önnek, mint a Reform főszerkesztőjének, mi a véleménye: miért olyan népszerű a lap? — Egyrészt azért, mert az alternatív mozgalmakkal, a politika ügyeivel másként foglalkozunk, mint az szokásos. Másrészt bátrabban nyúlunk olyan kérdésekhez, amiről mások alig-alig mernek beszélni: például nyilvánosságra hoztuk azt a Tanjug-je- lentést 1956-ból, amely elárulja, hogy hogyan is „térítette el” Nagy Imrét néhány szovjet katona. Vagy a Biszku-inteijú... Nem nyilatkozott, erre mi leközöltük a kérdéseinket. Ezek a magyar sajtóban nem szokásosak. Emellett az is számít, hogy érthetően írunk, az egyszerű emberek szintjén magyarázzuk meg a dolgokat. Alapelvünk: megállítani a lapozó kezet. Mert ma a továbblapozó kéz a legnagyobb veszedelem. Mostanság, amikor a tévé szinte mindenkit „kilő a piacról”, csak érdekes hírekkel, képekkel, háttérinformációkkal lehetünk versenyképesek. No és a küllemmel. — Apropó, küllem... A Reform meglepően hasonlít a bécsi Kurírhoz. ■. — Ennek'oka van. Az általunk használt hosszúkás típusú betűkből több fér el adott lapfelületen, mint a „hasasokból”. Ugyanígy a cím is terjedelmesebb lehet. Ami a fotókat illeti... Manapság az a fejlődési irány, hogy a matt papíré újságokban is terjednek a színes képek. Már nem elég, ha egy oldalon az olvasó csak afféle fekete-fehér foltot lát. A színes fotókat illetően a Kurír számított úttörőnek. A formátumban a Neue Kronen Zeitungot „másoltuk”, de alapul vettük a Bild am Sontagot is. De mi — ezekkel ellentétben — függetlenek vagyunk... — Nagy lendülettel kezdtek. Nem félnek az elszürküléstől? — Szerencsére a politika olyan, hogy ettől nem kell tartanunk. Amíg ez a demokratizálódási folyamat nem szűnik meg, addig a sokszínűségünk csak bővülhet. Jelenleg csupán követnünk kell az eseményeket, illetve ezek elébe menni. Néha előre ki kell kalkulálni majdan bekövetkező eseményeket, azaz mi is próbálunk ezekre ráhibázni. Példa: amikor az új miniszterelnök személye még kétséges volt, mi két héttel a döntés előtt megírtuk, hogy valószínűleg Németh Miklós lesz a „befutó”. Sokszor kockáztatunk, s vagy bejön, vagy nem, de általában igen. Ahhoz elég alaposak vagyunk. — Ha már a rizikót említette... Sokan úgy vélik, néha több az anyagokban a blöff, mint a valóság. Osztja ezt a véleményt? — Nézze, a sajtó közleményei között sokat találunk olyat, ami inkább blöffértékű. Szerintem a blöff bizonyos vélemény, amit a mai világban nem lehet kellőképpen alátámasztani. Ilyen volt a Magyar Nemzetnek a 18 halottról szóló anyaga is. Fel kell készülnünk arra, hogy napjainkban egyre több olyan írás is megjelenik, amelyet nem lehet kontrollálni. Nincs nyomozócsoportunk, amelyik ellenőrizné, hogy például a Magyar Demokrata Fórum valós információt ad-e. Nyugaton is bevált alapelv, hogy bárki bármilyen közleményt ad, azt komolyan veszik, leközlik. Ezt megkérdőjelezni nem szokás, ha az anyag korrekt, s alá van írva. Régen más volt a helyzet, hiszen egy központi csatorna létezett. Most különböző alsó helyekről is jönnek eléggé sze- dett-vetett, s főként megbízhatatlan hírek. — A szakmában is, az olvasók között is legendák keringenek a Reformnál dolgozók fizetéséről. Van-e ezeknek alapjuk? — A legmagasabb újságírói fizetés 13 ezer forint, a rovatvezetőké 15 ezer. Persze, ez az alap, s vannak komoly prémiumok, amik már tényleg legendákat szülhetnek. A miénk egy vállalkozás, s az ilyeneknek alapszabálya, hogyha siker van, akkor abból részesül minden tulajdonos, minden közreműködő. Huszonötén vagyunk, így nagy a túlterhelés. Ha kétszer ennyien lennénk, akkor lenne nyugodt munka. Többek között ezért is magasak a pénzek, mert a hiányzókat is mi pótoljuk. — A részvényeseket csak a lap rentabilitása érdekli-e, avagy beleszólnak a szerkesztésbe is? — Nekik az a céljuk, hogy a befektetett tőkéjük alapján tisztességes osztalékot kúpjának, ami nagyobb, mint a szokásos bankkamat. Van persze olyan, aki tanácsokat és tippeket is ad, de ezek csak tippek. Olyanfajta tulajdonosi utasítgatás, mint amit másutt szoktak, nincs. S' hogy gazdaságosak vagyunk-e? Az elmúlt évben tizenkét számunk volt. Ez durván 7-7,5 millió tiszta nyereséget hozott. A példányszám százezerről indult, s a múlt héten elérte a negyed- milliót. Valószínűleg még feljebb is megyünk, de ezt csak visszafogottan lehet csinálni. Abban a pillanatban, ha valamiből eleget kap az olvasó, már nem annyira érdekli. Ez pszichológiai játék, általában 10-20 ezer újsággal kevesebbet kell a piacra vinni ahhoz, hogy elkerüljük a megcsö- mörlést. Más az akusztikája annak, ha egy lap miatt kocogásra késztetnek valakit, mint amikor rimánkodnak a standon, hogy ugyan vegye már meg. A legutóbbi felmérés alapján úgy tűnik, hogy 272 ezer példányra lenne szükség. — Volt-e már sajtóperük, s ha igen, milyen ügyben? — Még nem volt, bár bizonyos jelzések utaltak rá, hogy lesz. Egy feljelentő, akit alaposan megszégyenítettünk, helyreigazítást kért, mondván, kikéri magának ezt a hangot, hiszen ő csak egy feljelentő levelet írt. Ám a tanács, akivel beszéltünk, közel öt- kilónyit tart tőle számon. Válaszra sem méltattuk, ha akar, pereljen, de mi sem névvel ellátott, hivatásos, sem névtelen jelentge- tőkkel nem tárgyalunk. Aztán a Sandro Gazso-ügy lehet még ilyen, hiszen a SZOT valószínűleg reklamál majd. Ezt már jelezték, de a levél két hónapja késik. Ezt megelőzendő egy közelmúltbeli számban magunk írtuk meg, hogy kiszállunk ebből a „buliból”. Ugyanis további mocskolódó levelek jöttek, amelyek Sandro Gazso újabb bűntetteiről, visszaéléseiről szólnak. Nekünk azonban nem az a célunk, hogy volt káderek „marhaságait” közöljük. Sokan talán perelnének minket, de visszariadnak, mert annak a lapnak respektje van, amelyik ilyen bátran mer támadni komoly funkcionáriusokat is. (sárhegyi) 16., 17. ; *** < x*m í x*. «sss *** •! • *.->*«£ & t ¥<í: «£> -V"- y » ■»s**s*x ** i MWiXv - - < A '■ 18. 19. a ■ íMWiWyí iyA At A %&■>* - SSftWS# \ y WyX í ■'S »Sie xs<■ —y ■■■■: ' ■ ; • xxx-x-x-xxfrWVH#V > 21. •Sex* **y*&*ft£*w «fest i i&fpríti -xm 'S *«>«*'>•>***•*# s * ••'» fxi' •» V* AAA< '%£y'*'Y-6 M YA' S.y..A/*#> i-w-Y- y vr./'t, v. í: * x-"- :• «few**** éüe ■x:x y x: vxjxxxxixxx -x-::x. A címoldalon indult rendhagyó Biszku- interjú folytatása 20. 23. A ***S*SrS!>Sfe» *?* ¥**#****<>*>* ?«**&*#$•?* 4 (trawX A választék néhány darabja (Fotó: Hámor Szabolcs — MTI) A mázazott és többször égetett pipákat szárral, díszítéssel látja el Szepesi Attila: Vén Januárius rögökbe-bújt borong tövisbe-tört a nyár vacogj vén Januárius kolduskirály tiéd az álcák évszaka búval-bolondozó cibáld ezüst szakállad kaput nyitó-csukó a hosszú éjszakában ütöttek társaként bolyongok itt bár én adom napod lángját-hevét tán ifjabb vagyok nálad? bátyádként kuncogok túlélsz s rám nem is emlékszel horgas vén ahogy cigány a máglyatűznél kezét melengeti de hogy a rőzse tölgy? akác? mindegy neki. Varsa Zoltán: Kisvárosi üdvözletek szülészet teli torokból bömbölőznek a város új polgárai nekik még szabad: ami fáj közzétenni, bevallani majd növekednek, s megtanulják a kis dolgok törvényeit félszavak, félmondatok közt a szégyen egyre közelibb később a szégyent elfelejtik tekintetük lassan kihűl A nottinghami városi tanács megállapította, hogy Robin Hood és Marian forró románcának legendája a XVI. századi vándorló Minnesänger énekesek fantáziájának terméke. „Marian hajadon” az angol történészek kutatásai szerint „sohasem létezett”. Ezáltal a Sherwood Forest-i „szegények segítőjének” és szerelmének, Mariannák, számos hollywoodi film útján világhírűvé vált szerelmi történetében nincs történelmi igazság. „A Minnesangerek és a hollywoodi romantikus filmek megteremtettek egy legendát, amely nemigen felel meg a történelmi tényeknek” — állapította meg a városi tanács. A hollywoodi filmekben többek között Audrey Hepburn és Olivia de Havilland játszotta Marian szerepét. Errol Flynn volt a filmvásznon a legismertebb Robin Hood. A városatyák a Nottingham történetéről megjelenő díszes brosúrában akarják a világ minden részéről érkező turistákat az új történelmi tényekkel megismertetni. ha szeretnek, azt is tagadják, s ha gyűlölnek csak legbelül az érdekhez igazíts mindent: hazudj hitet felsőfokon! mintha tankönyvekből tanulnák, súgják, tanácsolják vakon most még édesdeden üvöltnek mindnek van rá elég oka gyönyörködj bennük: ím az ember! (s mellette ott sír gyilkosa!) Nem létezett soha Tuck barát, aki Robin Hoodot és Mariant a legenda szerint összeeske^tte. A középkori vándorénekesek nyilvánvalóan Robin Hood bandájának két tagjából alkottak egy italt kedvelő barátot. „Little John”, Robin Hood óriási testőre a valóságban az újabb adatok szerint nem volt jó kedélyű, vidám természetű embeFe, hanem heves temperamentumú, rossz kedvű angol, aki a banda vezetőjével mindig hadilábon állt. Graham Black történész a Daily Telegraphban megjelent interjúban kijelentette, hogy Robin „szociális” elkötelezettsége nincs bebizonyítva. Semmi sem bizonyítja, hogy csak a gazdagoktól rabolt, és a szegényeket megajándékozta. A legsúlyosabb csapást a brosúra azzal mérte Nottingham lakóira, hogy megállapította: Robin Hood valószínűleg Yorkshire-ből származott. (A Frankfurter Rundschauból fordította: Kotier Ágnes) H eti umor ét végén! — A vendégekre jobban kell figyelni — oktatja a főnök a felszolgálót a cukrászdában. — Az, aki most elment, öt süteményt mondott be, pedig hatot evett meg! — Ez igaz, de én viszont hetet számoltam fel neki. * — Miért szerelt a televíziókészülékére egy visszapillantó-tükröt, Meyerné? — Ellenőrzőm a férjemet, hogyan mosogat. * — Minden rendben lesz! A nagybátyám anyakönywezető, ő fog bennünket összeadni! — mondja a lány. — Nekem pedig van egy nagybátyám, aki válóperes ügyvéd — mondja a fiú. . * — Te szerencsétlen! És legalább védekeztél, amikor megerőszakolt? — Ahogy mindig, mama, ahogy mindig! * — Egy amerikai ellátogat Londonba, ahol egy téren egy szép szobrot látva, megkérdezi helybeli kísérőjétől: — Ki ez az ember? — Nelson. Ő tette Angliát azzá, ami! — Nem gondolja, hogy helytelen mindezért egyetlen embert felelőssé tenni? — kérdezi az amerikai. * — Tudnál nekem kölcsönözni két százast? — kérdezi az egyik barát a másiktól. A másik előveszi a pénztárcáját, és kihúz belőle egy százast. — Miért csak egyet adsz? — Mert így igazságos. Most te is jössz egy százassal, én is jövök egy százassal. Robin Hood egyáltalán nem volt hős?
