Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-21 / 18. szám

4. GAZDASÁG — TÁRSADALOM NÉPÚJSÁG, 1989. január 21., szombat Adószámításunk első éve Jövedelmi vallomás „Épületeinknek is nyitottnak kell lenniük” Beszélgetés Farkas Józseffel, az MSZMP Eger Városi Bizottsága titkárával Magyarországon 1989 ha neih is új idő — új adószámítás kezdetét jelenti. A személyi jövedelemadó­ról szóló törvény alapján ugyanis ez év március 20-ig kell az adófi­zető állampolgároknak 1988-as jövedelmükről számot adniuk, és ezzel egyidejűleg tartoznak befÍ7 zetni az adójukat. Vagyis a tőlük levont, vagy általuk postára adott adóelőlegek és a tényleges adó végösszege közötti különbözetet. Az új adórendszer alapján most először készülnek adóbevallások, és az emberek túlnyomó többsége életében először készít ilyet. Nem csoda tehát, ha sokan elbizonyta­lanodnak, s a személyi jövede­lemadó bevallására szolgáló nyomtatványt afféle „mumusnak” tekintik: bonyolult rejtvénynek, felsőfokú vizsgafeladatnak, mely az egyszerű halandó számára csaknem olyan érthetetlen, mint az egyiptomi hieroglifák, vagy a kínai írásjelek. Pedig a négyolda­las adóív kitöltése, a hozzá adott útmutató gondos áttanulmányo­zása után, ha nem is gyerekjáték, de mindenki számára megoldható feladat Idő mindenesetre kell hozzá — ezért szeretnénk ezen írással e munkát gyorsabbá, köny- nyebbé tenni. Jövedelemigazolás Eleve megkönnyíti az adófize­tők feladatát, hogy a munkáltatók január 31-ig a jogszabály szerint kötelesek minden munkavállaló­nak jövedelemigazolást adni. És minden munkavállaló érdeke, hogy ezt el is kéije. Ez az igazolás tartalmazza a munkáltatónál szer­zett összes jövedelemre vonatkozó adatokat, feltünteti az adóalapot csökkentő alkalmazotti kedvez­ményt, a szakszervezeti dijat, s az év folyamán levont adóelőleg ösz- szegét is. Azoknak, akiknek min­denjövedelme egy helyről, azonos munkáltatótól származik —, tehát más helyről nem kaptak adóköte­les munkabért, egyéb jövedelem­hez nem jutottak — elegendő ezen a nyomtatványon nyilatkozatot tenni, hogy más jövedelmük nem volt. Ezt követően a munkáltató leveszi vállukról az adózás gondja­it, nem kell bevallást kitölteniük. Természetesen ugyanez vonatko­zik azokra is, akiknek az egy hely­ről felvett összegek mellett egysze­ri — alkalmi — munkavállalások­ból, egy-egy szerződés alapján volt alkalmanként kétezer forintot meg nem haladó bevételük. Ebben a nyilatkozatban kell je­lezni azt is, ha valaki valamiféle kedvezményre tart igényt: ilyen kedvezményt jelenthet a három, vagy több gyermek után járó adó­alap-csökkentés, a súlyos testi fo­gyatékosság alapján nyújtott csök­kentés, a közérdekű kötelesség­vállalásra, alapítványra fordított összeg, és így tovább. Abban az esetben, ha az év közben levont adóelőleg összege nagyobb, mint a megállapított adó összege — ez könnyen előfordulhat, hiszen az előleg megállapításánál úgy kell eljárni, mintha az adott hónapban megkeresett pénzt az év minden hónapjában hazavinné a dolgozó — a különbözet visszaigénylésé­ről, kifizetéséről is a munkáltató gondoskodik. Kinek nem kell adóbevallást készíteni? Nem kell adóbevallást készítem azoknak sem, akiknek összjöve­delme nem éri el az adóköteles jö­vedelem alsó határát —, ez mint is­meretes, 48 ezer forint — figye­lembe véve az adóalapot csökken­tő kedvezményeket is, valaiftint a nyugdíjasoknak, ha a nyugdíj mel­lett más jövedelemmel nem ren­delkeznek, avagy nyugdijuk és egyéb jövedelmeik összege nem haladja meg a 96 ezer forintot. Természetesen az ő esetükben sem kell figyelembe venni az egy-egy szerződésből, alkalmi munkavál­lalásból származó, kétezer forintot meg nem haladó jövedelmeket, hi­szen azok után a kifizetéskor már levonták a húszszázalékos egyenes adót. Ebből is következik, hogy azoknak sem kell adóívet kitölte­niük, akik csak ilyen alkalmi bevé­telekkel rendelkeznek. Mindazok viszont, akik az el­múlt évben több helyről jutottak jövedelemhez, nem tudhatják le adófizetési kötelezettségüket nyi­latkozatokkal. Adóbevallást kell készíteniük. Vagyis azok, akik több helyen vettek fel munkabért, avagy a munkabéren kívül más forrásokból, így például ingatla­nértékesítésből, szellemi tevé­kenységből, mezőgazdasági kis­termelésből, esetleg a találmányok hásznosításából befolyó díjakból szereztek jövedelmet, adóbeval­lást kell tenniük. Hogyan kell adóbevallást tenni? Ezek az adófizető állampolgá­rok a postahivatalokban, vagy az adóhatóságoknál díjmentesen kaphatják meg az úgynevezett egységcsomagot: az adóív két pél­dánya mellett egy harmincoldalas útmutatót, egy megcímzett, bér­mentesített borítékot, amelyben az adóbevallást majd postára lehet adni, és — természetesen — egy befizetési csekket is. Az adóívet — a rendelkezésre álló dokumentumok, jövedelem- igazolások és más iratok alapján — két példányban, nyomtatott be­tűkkel vagy írógéppel kell kitölte­ni. Az egyik példányt kell bekül­deni az adóhivatalnak, míg a má­sik példány az adófizetőnél ma­rad. Ezt — mivel az adóbevallás té­teles ellenőrzésére öt éven belül sor kerülhet — 1993. december 31-ig meg kell őrizni, a dokumen­tumokkal együtt. Csík István Egyre több szó esik a párt gaz­dálkodásáról. Az új feladatok­hoz új forrásokra volna szükség, a támogatás pedig csökken. így például az MSZMP Eger Városi Bizottsága az elmúlt esztendő­ben 2,4 millió forintból gazdál­kodott, de idén már csak 1,8 mil­lióval számolhat, s még várható további csökkentés is. Másfelől például mind több vitaanyagot, nyomtatványt kellene a tagság és a pártonkívüliek kezébe adni, hogy a közmegegyezés kimun­kálásához megfelelő kiinduló­pont legyen. Ez pedig nem olcsó mulatság. Farkas Józsefet, az MSZMP Eger Városi Bizottsá­gának titkárát azokról az új tö­rekvésekről kérdeztük, ame­lyekkel szeretnének javítani mérlegükön. — Az idén régebbi kezdemé­nyezéseinket szeretnénk folytat­ni — hangsúlyozza Farkas József —, már az elmúlt években is igye­keztünk pártházainkat és -helyi­ségeinket ésszerűbben felhasz­nálni. Apparátusunk most 18 fős, létszámunk hárommal csök­kent. Ez lehetőséget teremtett arra, hogy két függetlenített tit­kárunkat — a kereskedelmi és pedagógus pártbizottság vezető­it — a városi székházban helyez­zük el. így a Szarvas Gábor utca 2. szám alatt fel tudtunk szabadí­tani egy tanácsi lakást, illetve a Három éve jött létre az Értel­miségi Fiatalok Tanácsa me­gyénkben. Egy 16 tagú testület, amely azt a célt tűzte maga elé, hogy képviselje ezt a réteget a Heves Megyei KISZ Bizottság­ban. Az idők során tevékenysége bővült, sokrétűbb lett. Olyan fel­adatokat vállalt magára, melyek révén jobban megismerhetik egymást az ifjú diplomások. Le­hetőséget teremtett arra, hogy ezek kicseréljék gondolataikat, megosszák egymással minden­napjaik gondjait. — Mi indokolja, hogy a testü­let a képviseleten túl többre vál­lalkozzon? — kérdeztük Kiss Sándort, az ÉFT titkárát. — Egy olyan testületnek, amely vállalni akarja egy réteg képviseletét, mindenekelőtt is­mernie kell az idetartozók életét, problémáit. Éppen ezért arra tö­rekedtünk, hogy minél több em­berrel kerüljünk kapcsolatba. Először úgy gondoltuk, hogy en­nek megfelelő módja lenne, ha egy szociológiai felmérést végez­nénk. Végül is ez megtörtént. A kiküldött kérdőívekből hasznos Trinitárius utcában egy egész épületet átadhattunk a 4-es Szá­mú Általános Iskola számára. — Ezek valóban ésszerű lépé­sek. De ezeken kívül Egerben és környékén még 35pártházuk ta­lálható. Hogyan változtatják meg szerepüket az új gondolko­dásmód jegyében. — Ezek közül nyolc a megye- székhelyen található, a többi a községekben. Nem lehet semati­kusan eldönteni sorsukat, mivel nagyon különböznek egymástól: a 17 négyzetméterestől a 200 négyzetméteresig terjedhet nagyságuk, s az épületek minő­sége is eltérő. Bizony, nem te­kinthető megfelelőnek kihasz­náltságuk, ha csak néhány tag­gyűlést vagy értekezletet tarta­nak néha bennük. Ezért még fel- fűteni sem érdemes rendszeresen ezeket. Eddig is próbáltuk nyi­tottá tenni az épületeket, így pél­dául Bekölcén öregek napközi otthona, Demjénben mozi és könyvtár, az egri 3-as számú kör­zet helyiségében nyugdijasklub, a 6-os körzetben bibliotéka, il­letve klub működik. Az eddigi­eknél jóval nagyobb mértékben szeretnénk közösségi célokra át­adni ezeket. — Az országban egyre több helyen kísérleteznek a faluhá­zakkal, amelyek a község lakói számára különféle szolgáltatáso ismeretekre tettünk szert, s ezek részben alá is támasztották azo­kat a tényeket, amelyek országo­san jellemzőek erre a körre. Ezentúl néhány olyan sajátos­sággal is találkozhatunk, ame­lyek csak a megyénkben élő tag­jait jellemzik ennek a társadalmi csoportnak. Ilyen például, hogy életfeltételeiben és életvitelében rendkívül heterogén ez a réteg. Az értelmiségi lét hagyományos értékei erősen háttérbe szorul­tak, a növekvő megélhetési gon­dok miatt. Mindebből azt szűr­tük le magunknak, hogy diffe­renciáltan — az érdekvédelmet különösen szem előtt tartva — kell tevékenykednünk. Egyéb­ként az, hogy eredeti célunknál többre vállalkoztunk indokolja még az is, hogy a különböző szakterületek képviselői keveset tudnak egymásról. Az orvosok vagy tanárok nem tájékozottak például a mérnökök és a közgaz­dászok sorsáról. Igaz ez fordítva is. Összességében nem számol­hatunk be látványos sikerekről, de már azt is eredménynek köny­veltük el, hogy a kiküldött kér­te nyújtanak. Nem lehetne-e Eger környékén ilyeneket a párt­házakból kialakítani? — Ha megfelelnek a célra, ak­kor feltétlenül. De gondolko­dunk másfajta utakról is. Tár­gyalunk az áfésszel, hogy nyug­díjas-szövetkezetek számára ad­junk bérbe helyiségeket, de ke­ressük a kapcsolatot az 1BUSZ- szal is. A lényeg az, hogy az al­kalmankénti hasznosításon túl folyamatos kapcsolatokat talál­junk. — Bérbeadásról beszélt. Tehát piaci alapokon keresik a a to­vábblépés útját? — Feltétlenül, mivel bevéte­lekre kell szert tennünk, hogy munkánkat magasabb színvona­lon végezhessük. Ez természete­sen nem mehet a pártrendezvé­nyek rovására, azok mindenkép­pen elsőbbséget' élveznek. Egyébként évek óta úgy 50—55 ezer forintra teszünk szert azál­tal, hogy kiadjuk helyiségeink egy részét, ez 1989-ben már a 60 ezret is meghaladja. Szükségünk van ezekre az összegekre, mert az épületek fenntartásához, meg egyéb kiadásainkhoz nélkülöz­hetetlenek. Már nem zárkózha­tunk el, nemcsak gondolkodá­sunknak, hanem épületeinknek is nyitottabbaknak kell lenniük. dőívekre több százan válaszol­tak. — Tudomásom szerint több rendezvényükkel is felhívták ma­gukra a figyelmet... — A legsikeresebb kezdemé­nyezésünknek talán az az élet­módtábor számít, amelyet már két alkalommal is megszervez­tünk a felsőtárkányi Hámán Ka­tó Politikai Képzési Központ­ban. Mindezt azért, hogy segít­sük a résztvevőket az egészséges életmód és táplálkozás szokásai­nak kialakításában. Több orvos és pedagógus is akadt az érdek­lődők között, melynek azért örültünk különösen, hiszen ők munkájuk révén sokat tehetnek e téren, napi tevékenységük so­rán számos embernek továbbad­hatják a hallottakat, látottakat. Pályázatot írtunk ki amatőr mű­vészeknek, viszont csak a képző- művészeti alkotásokat értékel­hettük és mutathattuk be, mert az irodalmi kategóriában nem akadt közlésre érdemes mű. Megemlíteném még azt is, ame­lyet a műszaki-közgazdasági he­tek egyik programjaként tartot­Jelen voltak az NSZK-ban és Líbiában is Hatvani cipők piaca Most készülnek az értékelések a múlt év munkájáról és az elkö­vetkezendő időszak feladatairól is sok gazdálkodó cégnél. A Du­na Cipőgyár hatvani gyáregysé­gében is mérlegre teszik az 1988- as év tényeit, tapasztalatait. Ta­valy a tervben 800 ezer pár cipő szerepelt, az ellátás és az anyag minőségének egyenletlenségei miatt azonban ennek csak mintegy 70-75 százalékát, 650 ezer párat sikerült legyártani. Termékeik eljutottak az NSZK- ba, a szovjet és a líbiai piacokra is. A gyártósoron már az új meg­rendelésekre készülnek, Szov­jetunióba 400 ezer pár női cipőt és szandált szállítanak majd. A gyáregység évente megközelítő­leg 600-700 ezer párat tud előál­lítani. Jelenleg éppen a fönnma­radó termelésre keresnek meg­rendelőket — tájékoztatott Ko­zák Géza igazgató. A hatvaniak 470 dolgozónak biztosítanak munkát, és igyekeznek igényes és jó minőségű árukkal versenyben maradni itthon és külföldön is. tunk. Ezen egy szociológus adott reális képet a fiatal műszaki ér­telmiség helyzetéről, társadalmi szerepéről. — Hogyan készül a tanács a KISZ-ben jelenleg is zajló válto­zásokra? — Egyelőre nem tervezzük azt, hogy csatlakozunk a KISZ országos értelmiségi szervezeté­hez. Kettős célt tűztünk magunk elé. Részben, hogy a megyei KISZ-bizottság melletti szere­pünket továbbra is megőrizzük. Szeretnénk a megye városaiban értelmiségi klubokat létrehozni. Az egri klub magját a tanács he­lyi tagjai képezik. Jelenleg az el­ső programjaikat készítik elő. A tervek között szerepel, hogy meghívják összejöveteleikre a Reform című lap szerkesztősé­gének vezetőit, Morvái Ferenc vállalkozót, s az országos bemu­tató után az elsők között szeret­nénk levetíteni a Zárkózott ügy című filmet, az ominózus gyön­gyöshalászi esetről. H. J. (gábor) Klub Egerben Középpontban az értelmiségi fiatalok Molnár Károly: Mondák a fuvolás lányról (VII/3.) A betűk nyomot hagytak a ho­mokban és ezek adták a férfi tu­domására, hogy érdemes a nő után sietni. Az adót nem fizető, titkos prostituáltak általában az athéni borbélyműhelyek és kocs­mák közelében várakoztak. Az athéniak „nőstény farkas”-nak nevezték őket. Talán azért, mert a’ragadozókhoz hasonlóan les­ték áldozataikat. Fontos szerepet játszottak a prostituáltak seregében a fuvolás lányok és táncosnők. Nélkülük a görögök ünnepségeket nem tud­tak elképzelni, ők szolgáltatták a muzsikát és a táncot. És ezért az athéniak viszonzásul elfelej­tették nekik az erkölcstelen élet­módjukat is. Helyzetük eléggé érdekes. Ezek a lányok a zenélé­sért és a táncért figyelemre méltó összegeket kaptak, ezért anyagi­lag nem voltak rákényszerítve a prostitúcióra. Szerelmüket tehát nem vitték a piacra, kegyeikbe csak azokat a férfiakat fogadták, akikkel rokonszenveztek. Ókori leírásokból megtudhat­juk, hogy a fuvolás lányok kere­sete időnként óriássá növeke­dett. Érzéki muzsikájukkal olyan izgalmat keltettek a lako­mák résztvevőiben, hogy azok levették gyűrűiket, láncaikat és más ékszereiket. Minden értékü­ket átadták a muzsikáló lányok­nak. Gyakran ezzel fejeződött be a lakoma: — Minden aranyedény a tié­tek, amit csak az asztalon láttok — mondta a házigazda a táncos­nőknek és a fuvolás lányoknak. Nem minden mulatozás vég­ződött ilyen békésen. A lakoma végén a fuvolák muzsikája való­sággal túlfeszítette a vendégek érzéki vágyát, és a férfiak önkí­vületi állapotban egymásnak ro­hantak, ütötték-verték egymást. Dulakodás közben döntötték el, hogy a fuvolás lány kié legyen. — Minél hevesebb volt a küz­delem, annál jobban visszhan­gozták a márványfalak az ütések zaját és a jajkiáltásokat, annál büszkébb volt a harc királynője, a fuvolás lány, annál édesebb volt ajutalom, ami a győzőt megillet­te — írja Dufour, az ókori Athén nagy szakértője. Mindez a fuvolás lányokat el­különítette a többi prostituálttól. Ók külön kasztot képeztek. El­különítve éltek, szórakoztak. Szépségversenyeket rendeztek, ahová férfiak nem léphettek be. A verseny első résztvevője ruha nélkül állt a terem közepére. — Ki olyan szép, mint én? — kérdezte kihívóan egy meztelen lány. — Aki ezt hiszi magáról, ve­gye le a ruháját és álljon mellém! — Én szebb vagyok — vála­szolt egy másik lány, és ugyan­csak fedetlen testtel állt vetély- társnője mellé. A döntőbíróság sorban bírálta a versenyzők testrészeit, a háta­kat, a kebleket, a lábszárakat, a combokat és így tovább. Gazdag fiatalemberek mesés összegeket fizettek azért, hogy titokban végigmustrálhassák a szépségverseny meztelen részt­vevőit. A fuvolás íányokról számtalan monda maradt az utókorra. Az egyik Laminiához fűződik. De- metriusz király, amikor elfoglalta Athént, beleszeretett az egyik fu­volás lányba. A hódító 250 ta­lentum hadisarcot vetett ki a la­kosságra. Az athéniak kényte­len-kelletlen összeszedték az ösz- szeget. Ekkor a fővezér megkér­dezte a királyt: — Mi történjék az óriási ösz- szeggel? — Adjátok oda Laminiának — hangzott Demetriusz válasza. — Vásároljon érte szappant és szépítőszereket. A görög prostitúció legirigyel- tebb képviselői a hetérák voltak. A szó jelentése: barátnő, társnő, jó pajtás. A hetérák helyzetét ne­héz helyesen meghatározni. Nem lehetett őket megvásárolni, mint Pireusz szépeit, de csak olyan férfival létesítettek érzelmi és testi kapcsolatot, akik jelentős vagyonnal rendelkeztek. Azon­ban csak az anyagiakkal nem elé­gedtek meg. Megkívánták a fér­fitól, hogy művelt és szellemes legyen. A hetérák díszhelyet fog­laltak el Athén prostituáltjai kö­zött, megjelentek az ünnepsége­ken és a színházi előadásokon. Ókor, Róma. Flóra kéjnő volt, később házasságot kötött egy gazdag férfival. Később özvegy lett, és ugyanúgy szerzett pénzt, mint régebben. Vagyonát meg­sokszorozta és halála előtt úgy rendelkezett, hogy mindenét Róma kapja. A hálás város ké­sőbb Flórát istennői rangra emelte. Rendszeresen tartottak ünnepségeket a tiszteletére. A floreáliák, vagyis a virágok ünne­pe a prostituáltak menetével kezdődött. A nők lenge fátyol­ban, muzsikusok kíséretében vo­nultak a Circus Maximus irányá­ba. Amikor elérkeztek a ceremó­nia színhelyére, mindannyian le­vették magukról a fátylat. A tö­meg ujjongott. Azután kürt har- sant. Meztelen férfiak rohantak be a porondra. Á nézők tombol­tak. Nyilvános szeretkezés kez­dődött. A nézők tapsoltak, ki­abáltak. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom