Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-21 / 18. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. január 21., szombat GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Bágyi Imre: „Pontosítsuk a mült értékeit” — Negyven év után nyugdíjban — Aki a közéletiségről nem mond le — Az elnökhelyettes nem vadászik, nem iszik — „Nem személyeket szolgálunk, hanem az ügyet” — A lelkiismeretét sohasem hallgattatta el Az olaj mécsestől a (Fotó: Perl Márton) ■ Újsághír: Bágyi Imre Heves Megye Tanácsának elnökhelyettese nyugállományba vonult. Ez alkalomból a Magyar Népköztársaság Csillagrendje kitüntetést vette át. Az első reménysugár — Egerfarmoson születtem 1928-ban. Apám szegényember volt, napszámos, három testvéremmel a magyar parasztgyerekek sorsát éltem. A hat elemit jó eredménynyel végeztem, a falusi pap meg a kántortanító felfigyelt a képességeimre. Ezerkilencszáznegyvenet írtunk akkorra magamfajta suttyónak nem sok kilátása volt, hiszen apámnak nem telt volna a taníttatásomra. Az első reménysugár az életemben akkor csillant meg, amikor a tiszafüredi polgári fiúiskolába különbözetivel a második évfolyamra vettek fel. Persze ennek feltétele is volt. Nekem nagyon jól kellett tanulnom, hogy tandíjmentességet kapjak és bizony nyaranta a papa mellett szedtem a markot. Kvártély nem volt, hanem bejártam a falubéli gyerekekkel, három éven át vonattal. Furcsa így visszaemlékezni rá, de jóleső érzéssel tölt el, hogy az egyház már akkor is felkarolta a tehetséges gyerekeket. Sorsforduló Negyvenötben felszabadultunk. A fordulat újabb reményt adott. A községi jegyző behívatott, írnoknak alkalmaztak a községházán. Óriási dolog volt ez. Apám napszáma napkeltétől napnyugtáig egy pengő volt, én pedig 120 pengő havi fixet kaptam. Jött a nagy esemény, a földreform. Részt vettem a földosztóbizottság munkájában, s ahogy így idős fejjel visszaemlék- szem, a felvillanyozódás, a remény, a perspektíva jut eszembe. Vég- hezvittük a földosztást, óriási dolog volt, apám is hét holdat kapott. Aztán jött a NÉKOSZ, a fényes szelek fújtak s én belecsöppentem a mozgalmi életbe. Megérintett az új világ szele és szelleme. Az iskola demokratikus alapokon szerveződött, megtanultuk az önfegyelmet, a marxizmust. Meggyőződéses lettem. Ez az én jövőm, hitem, elvem — döntöttem el. Vannak örök emberi értékek, a lelkesedés az ügyért, az elhivatottság, a közösségért való élés. Tanulóévek, munka 1949-ben érettségizett. A politikai élet akkor már keményedett. Előfelvételit nyert a közgazdasági egyetemre. Egy évig dolgozott az akkori földművesszövetkezetnél, mint könyvelő. Aztán beleszólt az életébe a hadsereg. Három kemény év. Törés is az életében, ugyanakkor iskola. Politikusvénája volt már akkor is, az analfabétizmust számolták föl akkoriban, rendre tanította betűvetésre az írástudatlanokat. Örült, hogy közben a szüleit is tudta segíteni. Törés — Ez volt az az idő, amikor hirdették, hogy felépítjük a vas és az acél országát. 1950-ben léptem be a pártba. Aktív politizáló lettem, a megyei pártbizottságon a kereskedelmi, terv- és pénzügyi vonalon referensként dolgoztam. Soha nem tartoztam a hurrázó, a vas tapsok) gyülekezethez, nem szerettem a blöffölő dolgokat. Mégis óriási törés volt bennem ötvenhat. Testközelből látni az eseményeket, átélni a borzalmakat, azt hiszem ez nem felejthető. Magam is felfigyeltem az égbekiáltó ellentmondásokra, láttam az emberekben az óriási félelmet: micsoda világ ez? És csodák csodája ötvenhat után viszonylag gyorsan konszolidálódott a helyzet. A kereskedő Tíz év kitartó, kemény munka. Harmincévesen lett a Heves Megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat jogelődjének áruforgalmi főosztályvezetője. A fellendülés évei voltak ezek. Az igazi kereskedés vonásai kezdtek uralkodni, nőtt a vállalati önállóság is, s a kereskedőrétegben még élt a szakma igazi szeretéte. Ahogyan visszaemlékszik rá: hozzáértéssel dolgozott a gárda. Közben persze tanult is. Elvégezte a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolát, a Marxista Egyetem szakosítóját — alkotóideje volt ez az életének. Nehéz volt a döntés, amikor 1967-ben elvállalta a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetését. Az igazi reform idejét élték akkor. Megalapozták ez idő tájt a megye kereskedelmét, vendéglátását, idegenforgalmát. Ekkor épültek a falvakban az ABC-k, ekkor tértek át az önki- szolgáló rendszerre. Mint említi nem volt könnyű megszokni az új eladási módszert. Az elnökhelyettes 1981-ben Bágyi Imre, a Heves Megyei Tanács elnökhelyettese lett. — Nehéz volt, hogy ne legyek elfogult a kereskedelemmel szemben. Hiszen hozzám tartozott a környezetvédelem, a közlekedés is. Szívós munka, törekvés, bizonyítás, érvelés eredménye, hogy a megye idegenforgalma itt tart ma, hiszen az idegen csak akkor érzi jól magát valahol, ha a helyi lakos is szeret ott élni. Nem mondom, hogy nem volt ütközés. Meg kellett küzcjeni minden kis eredményért. Ugyanakkor mérlegelni: járda kell-e vagy egy újabb bolt. Hogy mi jellemző a nyolcvanas évek elejére? Jó hálózat, árubőség. Akarva-akaratlanul elkötelezett lettem a kereskedelmi szakma mellett. Ekkor lendültek fel külföldi kapcsolataink, s hadd mondjam el, a kollégák segítő szándéka is végigkísért. Ez egy igazi csapatmunka volt. Nyugállományban ? Azt vallja, a nyugdíjasévekre tudatosan kell készülni. Ha visszagondol a munkásévekre, nyugodt a lelkiismerete. Nem szerette volna, hogy hold legyen a nap körül. Nem sajátította ki senki magának, volt tartása, ma is őrzi elveit. Az elnök- helyettes — sem az aktív, sem a nyugdíjas — nem vadászik, nem horgászik, nem iszik. — A közéletiségről nem mondtam le. Megyei tanácstag maradtam, vezetem a kereskedelmi, ipari és szolgáltatási bizottságot, a Kö- zép-Tisza Intéző Bizottságnak is titkára vagyok. A napi politikával most több időm van foglalkozni. És végre jut időm feleségemmel az utazásra is. Mikes Márta Világbanki hitéiből — fröccsg Világbanki hitelből vásárolt korszerű osztrák gyártmányú fröccsgépen készülnek az új csomagolóeszközök (rekeszek) a Pannonplaszt Műanyagipari Vállalat debreceni gyárában (Fotó: Oláh Tibor - MTI) Szövetkezeti kft A forintot nem adják ingyen Nem valami vidám arccal nézett rám Rohánszky Ferenc, a Gyöngyszöv Áfész elnöke, amikor azt kérdeztem, hogyan köszöntött rájuk 1989. — Elég kellemetlenül — válaszolta kis szünet után. — A legnagyobb báj az, hogy még mindig nem ismerjük a szabályozókat. Még csak egy részét kaptuk meg. Ezért nem tudjuk, mit és hogyan váljunk az idei évtől. Furcsa ezt hallani annak a szövetkezetnek a vezetőjétől, amelynek jó híre bejárta már az egész országot. Ott, náluk már évek óta „fut a szekér”. Sikeres fáradozásuk fejében évek hosszú során át kapták a magas kitüntetéseket. Mindig ki tudtak találni valami újdonságot, ami ráadásul pénzt is hozott a konyhára. Megbicsaklott volna az eddigi lendület? / — Sajnos a dolgozóink hangulata sem a legjobb. Az áremeléseket ők is érzik, mert magánéletükben ők is vásárlók. — Mennyiben tudnak béremeléssel segíteni rajtuk? — Nem az elhatározásunkon múlna. De a rendelkezések nem teszik lehetővé, hogy növeljük a béreket annak megfelelő mértékben, ahogyan a teljesítmények felfutnak. Mintha hirtelen eszébe jutott volna valami. — Hadd tegyem hozzá, amíg a megyei átlag a szakmánkban 59 ezer forint, nálunk ez az összeg 75 ezer forintra rúg. Tudom jól, a statisztikai adat nem vigasztalja a Gyöngyszöv dolgozóit, mert ők itt és most szeretnének annyit keresni, amennyire szükségük van. — Ezzel egyetértek. De visszatérve a szövetkezetre: nem valami rózsásak az idei kilátások? — Ami a heveiéi összegét Még 1987-ben történt, hogy a rózsaszentmártoni tárnics a teho bevezetése kapcsán úgy döntött, miszerint a befolyó összegből ket éven belül korszerűsíueti u település közvilágítási rendszerét. Bő egymillió forint sorsáról volt szó, éspedig azzal együtt, hogy 700 forint az évi és családonkénti településfejlesztési hozzájárulás, s kedvezményben, vagy teljes mentesítésben csak azok részesülnek, akiknél ezt anyagi helyzetükre tekintettel a tanács indokoltnak véli. Nos, lejárt a két esztendő, és Láng Jánosné tanácselnöktől kaptuk a kedvező hírt: az ÉMÁSZ tisztességgel és határidőre eleget tett vállalt kötelezettségének, az egész települéKét aljaműhely kivételével január elején startolt a Duna Cipőgyár kerekharaszti egysége. Tíz nappal később viszont, miután ezekben is megtörtént a teljes átállás, a felkészülés a nagy volumenű szovjet exportkövetelmények teljesítésére, már teljes volt az üzem. Dollár helyett rubel? Miről van itt szó tulajdonképpen? Nos, amíg az elmúlt, meglehetősen hosszú időszakban csak szandálok, félcipők kerültek le a szalagokról, s jelentős hányaduk tőkés országokba utazott, az idei esztendő már egyértelműen a különböző színekben, fazonokban készülő zárt, magas sarkú női cipőké, amelyek a legutóbb itt járt szovjet kereskedelmi szakemberek tetszését megnyerték. érintheti, arra számítunk, az megfelel majd az elmúlt évinek. De ebből nem következik, hogy a nyereségünk is így alakul. Ha csak az energia árának az emelkedésére gondolok, mindjárt azt kell mondanom, sokat növekednek a kiadásaink. Kétségtelen viszont, hogy a tavalyi nyereség mértékét kell az idén is megcéloznunk. — Szeretném emlékeztetni arra, hogy tavaly néhány új árusítóhely is létesülta szövetkezetben. — így igaz. December második felében adtuk át az új ABC-áru- házat Gyöngyösön, amelynek az első napi forgalma megközelítette az egymillió forintot. Az Alu- ker, a Ravill és a vasbolt ugyancsak friss üzlet, és ezek segítik majd a bevételek növelését az idén. Körülbelül 200 millió pluszt várunk tőlük. Mindösszesen azt mondhatom, az idén is el kell érnünk a 88 millió forintos nyereséget. — A szövetkezet eddig sem csupán a belföldi piacon mozgott. Mi lesz az idén ezen a területen? — A hatvani és a füzesábonyi ' áfésszel közösen létrehoztunk egy vállalkozást, amelynek Mátra Trade Szövetkezeti Kft a címe, a székhelye Budapest. Teljesen önállóan bonyolít le export- és importügyleteket. Mindenki az alaptőke és az értékesített áru arányában részesül majd a haszonból. Várhatóan 150-200 millió forint lesz az árbevétel. Minden „impex” közbejötté nélkül folytat eladást és vételt a kft, mégpedig a legkülönbözőbb áruféleségekből. Hogy mit kínálunk eladásra és mit hozunk be, az a kereslettől függ. — Milyen várható nyereséggel dolgozik a kft? sen befejeződött a közvilágítás teljes felújítása. Teho ide, közvilágítás oda, most mégis egy idevágó, további fejleményről is szólnunk kell. Éspedig: Rózsa- szentmárton tanácsa legutóbbi ülésén akként foglalt állást, hogy 1990-nel törli ezt a fajta „adót”, illetve hát a településfejlesztési hozzájárulást. Mi végre, mi okból? Láng Jó- zsefné szerint indokolt a testület állásfoglalása, a tanács ugyanis nem tud olyan programmal, feladattal a lakosság elé lépni, amihez maga is oda tehetné a maga százezer forintjait. Másként viszont nem megy! Vagyis-Rózsában a teho egyféle diadala a teho „halálát” is jelenti immár. (m.gy.) Szó ami szó: több százezer pár ilyen portéka gyártására, szállítására köttetett szerződés, ami csaknem kiadja az üzem kapacitását, s miután a különböző alapanyagok egész évre biztosítottak — eltérően a tavalyi esztendőtől! — nyugodtan nézhetnek 1989 elé az üzem vezetői. De főként a szakmunkások, akiknek a száma megközelíti az ötszázat, s tavaly bizony egy részük olykor a létbizonytalanság közelébe került. Ez utóbbiakra Nagy Károly szb-titkár hivatkozott nyomatékkai, s felelősségérzettel a hangjában. Mert ugyan ki az első céltábla, ha rfem ő, egy akárcsak részleges munkanélküliség, vagy munkáselbocsátás előjeleivel baljós égbolt alatt. . .!? — Elég annyit mondanom, hogy jó üzletnek ígérkezik. — Máris rózsaszínűvé változik az előbbi borús kép. De ha jól tudom, van itt még egyéb lehetőség is a terítéken. Igaz? — Nem tagadom, igaz. Arról van szó, hogy a Magyar Hitel Bank közbejöttével, Demján Sándor személyes támogatásával folyik a tárgyalás arról, hogy egy dél-koreai céggel közös vállalkozást alakítsunk ki. — A Gyöngyszöv és egy dél- koreai cég? — Igen. Mi adnánk a telephelyet és az épületeket. A gépeket és a technológiát a dél-koreai cég hozná. Hogy melyik cég, azt nem tudom. Ahogy még azt sem,.mire vállalkoznánk. Valószínű, hogy valamilyen elektronikai cikk ösz- szeszereléséről lehet szó, esetleg úgy is, hogy még harmadik piacon is megjelenjünk a termékünkkel. — Ebből az is következik, hogy az új üzem új munkahelyeket teremt a városban. — Várhatóan 50-100 embernek tudnánk munkát adni, méghozzá kényelmes körülmények között, aránylag jó kereseti lehetőségekkel, ami a mai helyzetben nem lebecsülendő dolog. Idáig jutottunk el a kezdeti, kissé keserű hangvételű mondatoktól. A múló percek során az is kiderült az elhangzó szavakból, hogy a romló piaci lehetőségek ellenére is lehet eredményeket elérni, csak . . .! Csak mozogni kell. Csak menni kell az üzlet után, mert a forintot sem adják ingyen, hát még a dollárt vagy a svéd koronát. Ezt a bölcselkedő megállapítást tessék másoknak is a fülébe súgni. G. Molnár Ferenc Célkitűzések Hevesen Hevesen a tanács tervei találkoztak a lakosság igényeivel és áldozatvállalásával, így a településen ’86 január 1-től fizetik a tehát. Ennek összege 800, a bérlakásokban élőknek pedig 560 forint. A lakosság által elfogadott célok a következők voltak: orvosi lakás és rendelő, gyógyszertár az új telepen, valamint két kút, és egy új temető kialakítása. Az emberek 54 százaléka mondott igent mindezekre, s ezután fogadta el a tanács azt, hogy a tehót 86 januárjától 90 végéig kell fizetni. Érdemes talán megjegyezni azt is, hogy ezek az elképzelések nagyrészt a város új telepi részén valósulnak meg, ám Heves központjában is vállalták az ezzel járó terheket. 1986-ban a városban 4137 kötelezett és 1112, szociális alapon felmentett lakost tartottak számon. Végül 3025-en fizették be az összeget, mintegy 1 millió 712 ezer forint értékben. 1987-ben 3345- en fizettek be 2 millió 785 ezer forintot, ám ebben a summában benne voltak az előző évi tartozások is. Tavaly 3250-en kétmillió forintot áldoztak a fenti célokra. Ez alatt a három év alatt tehát mintegy 6 és fél millió folyt be a tanács kasszájába. Az idén és jövőre 5 millióra számítanak a városgazdák. A legutóbbi tanácsülésen az is felvetődött, hogy a lakosság megélhetési költségeinek növekedése miatt nem lenne-e célszerű megszüntetni a hozzájárulást. Végül is abban maradtak, hogy a tanácstagi beszámolókon megtárgyalják a témát és a lakosság véleményétől teszik függővé a teho további sorsát. A településen azonban minden bizonnyal a hozzájárulás mellett voksolnak majd. Az életkörülmények romlása miatt egyébként a tanács vezetése egy sor könnyítést vezetett be elsősorban a nyugdíjasok, az alacsony jövedelműek és az egyedül állók javára. 150-200 ember az eredeti összegnek csupán a felét fizeti, illetve mentesül a kötelezettség alól. A teho szép „halála” Rózsában Dollár helyett rubel, szandál helyett zárt cipő
