Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-19 / 16. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. január 19., csütörtök GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3 A falvak településfejlesztése Hol rejlik a népességmegtartó erő? II/2. A népességmegtartás, az elvándorlás megállítása, az egykori lakók visszacsábítása azonban — s ez makacs tény — nem alapozható csupán a lelki motivációkra, az érzelmi hatásokra, a hagyományőrzés fontosságának tudatosítására. A kérdés felvetésekor nem hanyagolható el az adott és érintett körzetek, környezetek alapellátása, infrastrukturális helyzete, s — nem utolsósorban — a lakosság megélhetésének elemzése. Ez utóbbival kapcsolatban érdemes ismét idézni egy országgyűlési képviselői véleményt, amely ugyancsak ráirányítja a figyelmet a gazdasági alapok fejlesztésére, a helyi munkalehetőségek bővítésére. A példa Vas megyei, de — okkal és joggal — vonatkoztathatjuk a saját körülményeinkre is. íme: „...a közelmúltban az Országgyűlés határozatot hozott a gazdaságilag elmaradott térségek felzárkóztatása, fejlesztése érdekében. Később egy elkülönített pénzalapot is megszavazott a törvényhozó testület erre a célra. A témával összefüggésben módosító javaslatot terjesztett elő a vállalkozási nyereségadó-törvény tervezésére. Indoklás: ezekből a térségekből az elmúlt 15-20 évben a lakosság 25-30 százaléka vándorolt el. Ennek a nagyarányú népességcsökkenésnek nem az volt az oka, hogy a fiatalok többsége nem tudott lemondani a város nyújtotta infrastrukturális előnyökről, hanem az, hogy nem volt számukra megfelelő munkalehetőség... Vissza- költöztetni ezekbe a térségekbe a fiatalokat csak akkor lehet, ha munkahelyteremtő beruházásokat hajtanak végre.”A képviselő a továbbiakban javasolta: „Az elmaradott térségben létesített új, munkahelyteremtő beruházások adóalanyai — legyenek azok magánszemélyek vagy gazdálkodó egységek — kapjanak jelentős, 80 százalékos adókedvezményt...” Mint a közgazdászok mondják, a mostani ülésszakon elhangzott konkrét javaslat — éppen a megalkotott törvény előkészítéseként is — már korábban a „ levegőben ” lógott. S egyben reményt keltett arra, hogy egy ilyen, munkahely-létesítési kedvezményt tartalmazó döntést sikerül is majd elérni a Parlamentben, így a népességmegtartó képesség nemcsak szó marad, ennek következményeként pedig — mint a hozzászóló és javaslattevő képviselő fogalmazott — „ezekben a falvakban újra fognak keresztelni, esküvőt tartani, nem pedig csak temetni.” Az országgyűlési felvetés nagy visszhangra talált máris az érintett területeken. Tekintve azokat a foglalkoztatási gondokat, amelyekkel a tanácsok küzdenek, érthető is a felfokozott várakozás. Csakhogy: ezzel kapcsolatban megfogalmazódik a következő kérdés, amely számos helyi tapasztalaton alapul. Ahhoz, hogy egy-egy kis település, nagyobb község kitörjön a „hagyományos emléktárgykészítés, a népművészeti alkotótevékenység” szűkös köréből, s ha nem is ipart, de valamelyes ipari kiegészítő bázist, jelentősebb melléküzemágat teremtsen, talál-e majd megfelelő mecénást. A gondolatsort folytatni azért jogos, mert példák sora igazolja: hiába adott a szabad munkaerő, a tanács jó hozzáállása, a meglévő épület vízzel, ipari árammal, szociális helyiségekkel — pl. Al- debrőn, netán a mátrai vagy a dél-hevesi körzet községeiben —, ha az ipari szövetkezeteknek, vállalatoknak, üzemeknek egyszerűen nem éri meg részleget létesíteni ott. Okot találni könnyű: szakképzetlen a lakosság, nehéz falura költöztetni olyan hozzáértő embert, aki alkalmas a vezetésre, drágult a szállítás, s ami általában még jelentősebben nyom az érveléskor: „kedvezőtlen piaci viszonyok között élünk..." Felelősséggel kimondhatjuk: senki sem várja azt, hogy egy csapásra minden ezren aluli vagy ezernél alig több lakosú településre „jusson” egy részleg, egy üzemcsarnok, egy összeszerélő- műhely — ez valóban luxus lenne, s mérhetetlen pénzt emésztene fel gazdaságosság nélkül. A térségek figyelembevételénél azonban adottak azok a nagyobb, falusi centrumok, amelyek az apróbbakból könnyebben elérhetőek, s alkalmasak kisebb létszámú munkahelyek fogadására, telepítésére. Hogy ezek a helyek könnyedén megtalálhatók a térképen, az nem vitás. Az sem kerül pénzbe, hogy az illetékesek — legyenek azok tanácsiak, ipariak, szövetkezetiek, esetleg kisipari körben tapasztaltak és működők — felvegyék a kapcsolatot a helyi vezetéssel a lehetőségek felmérésére. Napjainkra a piackutatás, a piacigény, a munkaerő-kereslet és -kínálat mérlege valóban mérlegelésre késztet mindenkit, aki a termelőszférában tevékenykedik. De azt is, aki — elkötelezettségénél, beosztásánál és hivatásánál fogva — makacsul ragaszkodik a falvak, a kis települések népességének megtartásához. Ha már az érzelmi, a lokálpatrióta szintű kötődés szálai erősödnek, miért ne bővülhetnének a gazdasági fejlesztés pillérei is. A kérdés csupán az, hogy ebben az esetben és ezen a téren lesz-e majd pezsdülés, kap-e megfelelő impulzust az országgyűlési ráhatásoktól, a településfejlesztési koncepciótól az alaptőkével és a lehetőségek tárházával rendelkező gazdasági szféra. A szükség és a lehetőség „házasságából” — ez ma még nyitott kérdés — vajon kiderül-e: hol is rejtőzött az a bizonyos népesség- megtartó erő... ? Szilvás István Új szakszervezeti folyóirat Jelző címmel Jelző címmel új elméleti, társadalom- és szakszervezet-politikai folyóiratot indít útjára a jövő héten a Népszava Kiadó Vállalat. A 72 oldalas, havonta megjelenő kiadvány elsősorban a szakszervezeti aktivistáknak és tisztségviselőknek készül, de — a kiadó szándéka szerint — hasznos lehet mindazok számára, akiket foglalkoztatnak az élet- és munkakörülményekkel összefüggő kérdések. Kárpáti Sándor, a lap felelős szerkesztője hangoztatta: a szak- szervezetek gyökeres átalakításának fontos tényezője az elméleti munka színvonalának emelése, a nyilvánosság, a mozgalom sajtójának megújítása. A Munka és a Szakszervezeti Szemle című folyóiratok megszűnését követően indul útjára az új sajtóorgánum, amely a szakszervezetek radikális megújulásának, a tagság érdekvédelmének és érdekképviseletének szócsöve kíván lenni, foglalkozik mindazokkal a gazdasági, politikai és kulturális kérdésekkel, amelyek hatással vannak a szervezett dolgozók érdekeire. A lap — mint neve is jelzi — a folyamatokat nem követni akarja, a szakszervezeti mozgalom társaként, a problémákat feltárva kíván működni a megújulás felé vezető úton. Az önálló karakterű szakszervezeti folyóirat a szerkesztő ígérete szerint nem ismer „kényes” témákat, vállalja a szakszervezet közelmúltjának feltárását, kész bármely, törvényes keretek között működő érdekvédelmi tömörülésnek, alternatív mozgalomnak hangot adni. A 25 forintba kerülő lap egyelőre 10 ezer példányban jelenik meg, s a szerkesztők tervezik tematikus számok közreadását, szociográfiai pályázatok indítását is. Hallgattassák meg a másik fél is A megmart föld az energiaadó szemszögéből Lapunk december 17-i számában riportot közöltünk „Krá- teresítés” címmel a Mátraaljai Szénbányák úgynevezett déli bányaszakaszának lakosság általi fogadtatásáról. Az írásban termelőszövetkezeteket és helyi lakosokat szólaltattunk meg arról, hogy ők hogyan látják jövőjüket egy olyan területen, amelynek nagy része az energiaszolgáltatás érdekében egy meghatározott időre külfejtéses bányává alakul át. Megszólaltak tanácsi vezetők, egyszerű lakosok, és persze elmondta véleményét az újságíró is, amelyben kifejtette: sajnálja, hogy a mátraalji térség hosszúhosszú évekre elveszti megszokott arculatát. Kinyilvánította azt is: energiát adni kell. Tehát áldozatokra, esetünkben táj átalakításra szükség van ahhoz, hogy hőerőmű tovább működhessen. Felvetette: vajon elegendő-e az a lignitkészlet és meg- éri-e ezt a gigantikus munkát, s valóban olyan-e az a kincs, amit a föld mélye rejt, hogy arra belátható ideig még építeni lehet. Ahogy a régi latin mondás tartja: hallgattassák meg a másik fél is. Mi felkerestük a Mátraaljai Szénbányák Vállalat vezérigazgatóját és a vállalat táj- és környezetvédelmi szakembereit, Halmosi István osztályvezetőt és Balázsné Takács Klára környezetvédelmi főelőadót. Dr. Goda Miklós a beszélgetés elején elmondotta: a vállalat tisztes társadalmi közmegegyezésre törekszik, de be kell látnunk: az energiatermelés nem mehet természetkárosítás nélkül végbe. Kiemelt feladatunknak tartjuk az érintettekkel a személyes egyeztetést és a kártalanítás elveinek időbeni rögzítését. Ezért hisszük azt, hogy az írásban megszólaltatott idős néni fia nem azért akar a faluból, Hal- majugráról elköltözni, mert az „pusztulásra ítéltetett”, hanem számára sokkal előnyösebb volt Gyöngyös egyik legkedvezőbb fekvésű helyén, a Kakastánc utcában jelentős vállalati támogatással családi házat építeni. Egyébként Detk — Halmajugra — Ludas községekből 158-an dolgoznak a Thorez bányaüzemében, ők továbbra is ott akarnak lakni. Harmincöt dolgozónk lakásépítéséhez biztosítottunk 4 millió forintnyi támogatást. A tanácsi és termelőszövetkezeti vezetők megnyilatkozásaiból kicseng a valós aggodalom is, ám nem minden megállapításukkal értünk egyet. Különösen furcsának találjuk a visontai Reménység Tsz elnökének állítását. Szerinte az ott termelt energia gazdaságtalan, hisz 60-70 méter mélységből kell felszínre juttatniuk a szenet. Ezt cáfolni kell, ugyanis a térségben található szénvagyon az erőmű „éhségét” közel 100 évre biztosítja. A déli bányamezőben pedig három lignittelep van, amelynek összvas- tagsága 12 méter. — Többen azt állítják, hogy a hatvanas években végeztetett geológiai kutatások hamisak. S nincs annyi szén a föld alatt, amennyit akkoriban állítottak. — Ez így nem igaz. Ezt sem tartom elfogadhatónak. Azután többször végeztettünk próbafúrásokat, és nem az említett hatvanas évek „obskurantizmusá- nak” szellemében. Ezek szerint az eddig letermelt szénvagyon plusz 2,8 százalékkal több, mint amit a felmérés és értékelés előre kimutatott — veszik át a szót a táj- és környezetvédelem szakemberei. Azonkívül a területek „bekebelezése” során szigorú feltételek szerint kell kártérítést fizetnünk. Eddig a két termelő- szövetkezetnek a következő ösz- szeget fizettük ki: Magyar-Bolgár Barátság, Detk: 167,4 millió forint, Reménység, Visonta: 159 millió forint. Ezek üzemszervezési költséget is takarnak, vagyis a szén távolabbról történő szállítási dijait is. A tsz részére egyébként engedélyezett a kisajátított területen a legeltetés. — Mi a helyzet a Detk és csatolt községeinek bányakárból adódó kártalanításával? Úgy tudjuk, erről megfeledkeztek. — Korántsem. Detk és a csatolt községek részére 21 millió forintot fizettünk ki eddig a megrepedezett falú épületek felújítására. Ebből orvosi rendelő, idősek napközi otthona, szolgálati lakások és ravatalozó építése lett finanszírozva. Ezenkívül pedig vízművek kialakítására, utak helyreállítására közel húszmilliót fizettünk még. Tudjuk terméBalázsné Takács Klára, az MSZV környezetvédelmi főelőadója (Fotó: Gál Gábor) szetesen, hogy a bánya károkat is okoz, és ezekért helyt kell állnia. Ám azt is tudni kell, hogy pillanatnyilag ez az energiatermelési mód a legolcsóbb. — Tegyük fel: nem kapják meg az új, déli bányaszakasz nyitásához szükséges állami pénzfedezetet. Akkor hogyan alakul térségük energiahelyzete? — 1993 — 94 között igen súlyos energiagondok lennének, itt számolni kellene áramhiánnyal, melegvíz- és fűtéskimaradással. Még egyszer hangsúlyoznom kell: mi is tudjuk, hogy munkálkodásunk egy „nem szeretem dolog”. De kérdezzük: jobb volna esetleg egy atomerőmű szomszédságában élni? — Az agrárszakemberek szerint a rekultivált földterület minősége nefti olyan jó, mint az eredeti állapotban. — Nézze, ez az eljárás bevált Brazíliától Kanadáig. Érdekes módon, csak nálunk nem... — A bányaművelésbe bevont területek valóban víz nélkül maradnak? . — A mezőgazdasági kultúrák termőképességére az elővíztele- nítésnek nincs érezhető hatása. Ezt nemcsak az eddigi vizsgálatok, hanem a sokévi tapasztalat is megerősíti. Azontúl az érintett települések vízháztartását, illetve a vízművekre kifejtett hatások vizsgálatát és az esetleges vízkár- elhárítás javasolt módszereit a Magyar Hidrológiai Társaság hidrogeológiai szakoszálya, valamint a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem által készített tanulmányok tartalmazzák. Ennek alapján a bányavíztelenítés során kiemelt víz bekapcsolható a hálózatba, a kistérségi regionális rendszer kibővíthető, valamint a kutak is lemélyíthetők a víztelenítéssel nem érintett rétegekig. — Ezenkívül nem tagadható a porszennyeződés jelenléte. Ez sem egy megnyugtató állapot. Bár tudjuk, a térség szennyezett levegőjében korántsem kizárólag a Thorez bányaüzem megléte a ludas. — Nem kívánjuk ez alól sem felmentetni magunkat. Ugyanis a külfejtéses bányászkodás velejárója a porkibocsátás. Ám érdekes adatot közöl a Heves Megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás által készített ülepedő por eredményeinek tavalyi értékelése. E szerint a bánya nem meghatározó a porszennyezésben. Anélkül azonban, hogy tovább rúgnánk a labdát, ki kell jelentenünk: Visonta község valóban a határérték felett szennyezett, ám ebbe „besegít” a közlekedés és az erőmű is. Az volna az igazi, ha megvalósulna a visontai hőerőmű kéntelenítő programja. Nem tagadjuk, a bányaművelés zajjal is jár. Ennek csökkentésére terveket készítettünk, szaknyelven: a „kiporzás hatásának csökkentésére” erdősávokat telepítünk, de jelentősebb zajforrásként kell számolnunk a hármas számú főközlekedési úttal. Az áthelyezés során megközelíti jobban a lakott területeket, ezért azok közvetlen közelében zajvédő töltést, illetve falat fogunk kialakítani. Mindez a szakemberek véleménye volt, s ők készen állnak a kompromisszumra és arra is, hogy egy nyílt kerekasztal-be- szélgetés során ütközzenek az érvek és ellenérvek. Soós Tamás Vélemények az Új Márciusi Front javaslatáról Alakuljon Országos Nemzeti Bizottság Nem maradt visszhang nélkül az Új Márciusi Front javaslata: a képviseleti demokráciába való átmenet kidolgozására alakuljon Országos Nemzeti Bizottság. Több szervezet még tanulmányozza, néhány viszont már állást foglalt „Az egypártrendszer- től a képviseleti demokráciáig” címet viselő dokumentumról. A politikai helyzetnek megfelelően, az eltérő nézeteket képviselő, a más-más platformon álló szervezetek különbözőképpen nyilatkoztak. A közelmúltban közzétett dokumentumról a nemzeti bizottság gyakorlati kezdeményezésére felkért Magyar Szocialista Munkáspártban nyilvánvalóan testületi állásfoglalás készül. Huszár István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára — hasonló okokból — magánvéleményét fejtette ki, állásfoglalást juttatott el ugyanakkor a témakörrel kapcsolatban az MTI-hez a Magyar Demokrata Fórum Ideiglenes Elnöksége, a Felsőoktatási Dolgozók Szak- szervezetének Intézőbizottsága, illetve a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete. Huszár István személyes véleményének hangot adva fontosnak ítélte, hogy mielőbb alakuljon ki megfelelő, illetve felelős állásfoglalás a mai állapotokból egy kívánatosabb, alkotmányosabb, sok szempontból a mai helyzetünkkel jobban összhangban lévő politikai rendszerre való áttérés egész problematikájá-- ról. Nézete szerint a Hazafias Népfront csak üdvözölhet minden olyan javaslatot, amely a mai társadalmi gondok ismeretében egy célszerű politikai programot ajánl ezek megoldására. A Hazafias Népfront kész keretet is adni az Új Márciusi Front javaslatában megfogalmazott elgondolások megvitatására, illetve más alternatívák megbeszélésére, azzal a céllal, hogy az érintettek minél szélesebb körének egyetértésével alakulhassanak ki azok a politikai programok, amelyek átvezetnek egy új politikai struktúrába. "Hozzám mindenekelőtt azok az elgondolások állnak közel, amelyek lehetővé teszik a kapkodás, a meggondolatlan lépésekf elkerülését, de ugyanakkor határozott tetteket igényelnek. A rögtönzésnek veszélyei vannak, ám a ráérős tempót is el kell vetnünk, ugyanis az ország helyzete nem engedi meg, hogy a politikai folyamatok irányítás nélkül menjenek végbe, illetve irányíthatatlanná váljanak” — mondta Huszár István. A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete egyetért az Új Márciusi Front által kezdeményezett Országos Nemzeti Bizottság létrejöttének gondolatával, és felhívja valamennyi felső- oktatási intézmény dolgozóját és hallgatóját az ennek kapcsán megfogalmazandó nemzeti kiegyezés és politikai megújulás támogatására. Az FDSZ Intézőbizottságának felhívása kiemeli: ma az ország válságban van. A meglévő társadalmi és politikai szervezetek most formálják át, illetve az utóbbi időszakban létrejött új szervezetek most alakítják ki programjukat. „Nem vagyunk arról meggyőződve — rögzíti a felhívás —, hogy összefogás nélkül a sokféle erő eredője — a legjobb szándék mellett is — a demokratikus szocializmus irányába mutatna, pedig ez most létkérdés számunkra. Hisszük, hogy a magyar nép — ha összefog — képes lesz kitömi a felhalmozódott feladatok és az idő szorongató gyűrűjéből. Mi a magunk részéről részt szeretnénk venni ebben a folyamatban” — zárni az FDSZ dokumentuma. őry Csaba, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szak- szervezetének szóvivője elmondta: a javaslatot a TDDSZ választmánya következő ülésén részletesen megvitatja. „Első olvasásra úgy tűnik, hogy komolyan vehető a kezdeményezés.” A Magyar Demokrata Fórum ideiglenes elnökségének állás- foglalása bevezetőben emlékeztet az alapítólevelében már kinyilvánítottakra: meggyőződése, hogy a demokratizálás folyamatában a többpártrendszer elkerülhetetlen és nélkülözhetetlen. Már az MDF megalakulásakor is hangot adtak annak a meggyőződésnek, hogy az ország stabilitását meg kell őrizni. A javaslat bevezetőjében foglalt megállapításokkal tehát nincs vitájuk. Magát a javaslatot azonban — noha a javaslattevők némelyikét személy szerint becsülik — nem fogadhatják el, mert azt kiérleletlennek tartják. A továbbiakban utalnak arra, hogy a Magyar Demokrata Fórum ez év márciusában tartja első országos gyűlését. Az MDF ideiglenes elnöksége ezért nem érzi feljogosítva magát, hogy olyan, nagy horderejű és az egész mozgalomra nézve elkötelező kérdésben döntsön, mint amilyen az Új Márciusi Front javaslata. Az ideiglenes elnökség ugyanakkor tájékoztatja a közvéleményt, illetve a kezdeményezőket, hogy Országos Nemzeti Bizottság létrehozását az alkotmányozás céljából nem tartja szükségesnek. Ugyanakkor leszögezi: az MDF eddig is hangoztatta tárgyalási és együttműködési szándékát minden fontos ügyben a kormánynyal és a különböző társadalmi mozgalmakkal, szervezetekkel egyaránt, fenntartva önállóságát, nem tagolódva semmilyen más szervezet kereteibe. A kiegyezés, illetve az „átmenet megteremtése” első lépésben nem koalíciós vagy alkotmányelőkészítő közös bizottságot igényel, hanem mindenekelőtt tárgyalásokat a kormány, az MSZMP és más mozgalmak, szervezetek között, mely tárgyalásokon a felek kölcsönösen tisztázhatják az alapvető1 politikai normákról és az együttműködés feltételeiről kialakított állásfoglalásaikat, nézeteiket. Ilyen megelőző tárgyalások nélkül nem jöhet létre, illetve nem lehet működőképes semmilyen népfrontos alapon szerveződő nemzeti bizottság, ezek a tárgyalások pedig még el sem kezdődtek. Az MDF ideiglenes elnöksége e tárgyalások megkezdésére érzi csak felhatalmazva magát, s ebben a szakaszban csak ezt tartja ésszerűnek.
