Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-19 / 16. szám

KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. január 19., csütörtök 4. Szakmai tanácskozás Gyöngyösön Funkcióváltás a művelődési otthonokban? „A társadalomban bekövetke­zett változások miatt a művelő­dési otthonok szervezetének meg kell újulnia”. Ez a mondat is lehetne annak a tanácskozásnak a mottója, amelyet a közeljövő­ben rendeznek a gyöngyösi Mát­ra Művelődési Központban. Ezen az elképzelések szerint szó esik a viszonyról az alternatív szervezetekhez, csoportokhoz, a házakban működő közösségek sorsáról, a népművelő szerepéről az új helyzetben és a gazdálkodá­si módszerekről. Szeretnék, ha sor kerülne az új modell vázlatos kimunkálására, s néhány helyen megindulna a gyakorlati megva­lósulás is. A rendezvényre a helyszínen már lehet jelentkezni, s a szerve­zők szállást és étkezést is biztosí­tanak. Január 27-én és 28-án gyűlnek majd össze a résztvevők, amikor is megismerkedhetnek a helyi sajátosságokkal, s a most tíz­éves Mátra Művelődési Központ tapasztalataiból kiindulva, ösz- szegzik nézeteiket. Vállalat lett az Országos Oktatástechnikai Központ Vállalat lett az Országos Ok­tatástechnikai Központ. A léte­sítő határozatban a művelődési miniszter 21 pontban fogalmazta meg tevékenységi körét. Esze­rint az intézmény profilja nem változott; a különbség, hogy ko­rábban az itt kifejlesztett és gyár­tott eszközöket ingyen vagy nagy kedvezménnyel kapták az isko­lák, s ily módon jutottak új isme­retekhez a pedagógusok is. A jö­vőben a vállalat mindennek megkéri az árát. Genzwein Ferenc igazgató az MTI munkatársának elmondta: még nyitott kérdés, hogy az isko­lák miből tudják megfizetni az audiovizuális taneszközt vagy a továbbképzést, ám kénytelenek megbarátkozni azzal a ténnyel, hogy például az oktatófilmeket, amelyeket mindeddig ingyen kaptak az államtól, a jövőben csak anyagi lehetőségeiktől füg­gően szerezhetik be. Ismerve az iskolák pénzügyi helyzetét, a nyereséges gazdálkodásban nem elsősorban rájuk számítanak. A jövőben a közoktatástól, a kö­zépiskoláktól és az egyetemektől kénytelenek a vállalatok felé for­dulni: a fizetőképes üzemek szá­mára fejlesztenek ki olyan okta­tástechnikai eszközöket, ame­lyek a szakemberek képzését és a továbbképzést segítik. Gyárta­nak számukra oktatófilmeket, sőt referenciafilmeket is. Tapasz­talataik azt mutatják, hogy erre is szükség van, hiszen eddig már több vállalat ilyen irányú megbí­zásának is eleget tettek. Az Országos Oktatástechni­kai Központot egyébként 1973- ban alapították azzal a céllal, hogy segítse a számítástechnika és az audiovizuális eszközök és módszerek elteijesztését a hazai iskolákban. E program megvaló­sításához támogatást kaptak az UNESCO-tól is. Az elmúlt más­fél évtizedben 130 oktatófilmet készítettek, 600 féle audiovizuá­lis taneszközt fejlesztettek ki és gyártottak. A számítástechnikai oktatás bevezetésére mintegy 15 ezer pedagógus felkészítésében vettek részt. Az OOK tevékeny­ségével nemzetközi hírnevet szerzett, rendezvényeire a világ minden részéről érkeztek szak­emberek. Az Avinter — az au­diovizuális taneszközök cseréjé­vel foglalkozó nemzetközi szer­vezet — az OOK-t kérte fel tit­kársági feladatainak ellátására, így döntő szerepük volt abban is, hogy 16 ország részvételével megkezdődött az oktatófilmek cseréje. Ezután a piaci igények szolgálatában bizonyítanak. Otthonos környezet fogadja a belépőt a nemrég átadott egri műveseállomáson. Fehérek a fa­lak, barnák a bútorok, egyik-má­sik szobát akár lakóhelyül is elfo­gadnánk. Ez az otthonosság ért­hető, hiszen a betegek hetente kétszer-háromszor is itt töltik a napjukat, és korántsem mellé­kes, müyen környezetben. Mint dr. Misz Mihály megbí­zott osztályvezető főorvos tájé- koztat, a decemberi próbaüzem után immár normális munka­rendben, teljes kapacitással fo­lyik a gyógyító munka. Lelkes gárda jött össze, mindenki siker­rel letette a szükséges vizsgákat, ami nem volt könnyű, hiszen közben a munkájukat is végezni­ük kellett. A bérszint jónak mondható, viszont azt is tudni kell, hogy fokozott a fertőzésve­szély. Itt vérrel érintkeznek a nő­vérek, az asszisztensek, így reális esély van egy fertőző májgyulla­dásra. (Ezt hallva a jelentkezők fele vissza is lépett.) — Jelenleg 16 beteg kap rend­szeres kezelést, gyakorlatilag a megyéből mindenkit mi foga­dunk. A kapacitásunk ez évre elegendő, és a költségvetésünk is biztosított, de évente szükség lenne egy-egy újabb művese be­állítására, hiszen a rászorulók száma egyre nő. Ezért továbbra is él még a számlaszámúnk, és szívesen fogadunk minden tá­mogató forintot, mint ahogy nagy segítséget jelentett a beru­házás során az adakozásból be­folyt 3 millió 200 ezer forint is. Az osztályon Takács András- né főnővér kalauzol végig. Belé­pés előtt steril köpenyt és papu­csot kell húzni, hiszen a pácien­seket óvni kell a fertőzésektől. Elhaladunk a laboratórium, a stúdió és a gépészeti helyiségek mellett, majd belépünk a nagy kezelőterembe. Nagy a sürgés­forgás, hiszen javában zajlik a délelőtti műszak. Minden gép működik, mellettük serényked­nek a kezelést végző assziszten­sek. Az átlag négyórás kúra alatt a betegek televíziót nézhetnek, ol­vashatnak, rádiót hallgathatnak, így nekik is jobban telik a kezelé­si idő. De mi is a művesés módszer lé­nyege? Olyanok részesülnek eb­ben, akiknek veséje annyira Trombitás István, a műveseállo- más építési fővállalkozója egy komplett készüléket ajándéko­zott a kórháznak tönkrement, hogy már nem ké­pes elvégezni a szervedet méreg­telenítését. Ekkor van szükség az okos masinákra, melyek átveszik ezt a funkciót. Egy tű segítségé­vel a páciens vérét bevezetik a berendezésbe, ahol egy speciális szűrőn juttatják át, mely kivá­lasztja belőle a salakanyagokat és megtisztítva juttatja vissza a szervezetbe. Általában hetente háromszor van szükség erre, így érthető, hogy az ide járók több­sége le van százalékolva. Az egyik kivétel Varga Sándoméad­junktus, aki a Ho Si Minh Tanár­képző Főiskola matematika tan­székén tanít. — Nekem is fölajánlották a nyugdíjazás lehetőségét, amikor kiderült, hogy gyakran kell igénybe vennem ezt a kezelést — mondja, miközben halkan züm­mög mellette a vérét tisztító masi­na. — Munkahelyemen azonban rendkívül rugalmasak voltak, és úgy készítették el az órarende­F.mhcrek és gépek összehangolt munkája szükséges a sikeres kezeléshez magukat, és minderre pontosan figyelmeztetik a kezelő személy­zetet. Nagyon jól beváltak, egye­lőre semmi problémánk nincs velük. A céggel karbantartási szerző­dést kötünk majd, ha lejár a ga­rancia, és így továbbra is biztosí­tott lesz a gyors javítás. Egy kezelés 3500 forintba ke­rül, ugyanis a szűrőt, a hozzá tar­tozó műanyagcsöveket és egyéb szerelékeket csak egy­szer használhatjuk. Erre az évre el vagyunk látva jó minőségű nyugati tartozékok­kal, reméljük, hogy a jövőben sem jelentkeznek majd beszerzé­si problémák. Dr. Misz Mihály dicsérő sza­vaira a közeli kezelőszékben ülő Török István helyeslőén bólo­gat. — Én Debrecenbe jártam ed­dig, ahol régebbi típusú gépek vannak. Azokhoz képest itt szin­te nem is érzem a kezelést, annyi­ra finoman működnek az egri művesék. Sajnos, igazi megoldást az elő­rehaladott vesebetegségben szenvedők számára csak az átül­tetés jelentene, ám a gyakorlat azt bizonyítja, hogy a rászorulók száma jóval magasabb, mint a le­hetséges műtéteké. Éppen ezért az egri műveseállomásra és az or­szágban lévő hasonló intézmé­nyekre még hosszú ideig szüksé­ge lesz azoknak, akik szó szerint az életüket köszönhetik ezeknek az okos gépeknek és lelkiismere­tes kezelőiknek. Koncz János Zárt láncú tévéháló­zat is segít a kezelési idő eltöl­tésében met, hogy az óráim ne ütközze­nek a kórházi napokkal. Sokkal jobb ez így, hiszen leköt a mun­kám, kevésbé figyelek a betegsé­gemre. Hét éve szorulok rá erre a beavatkozásra, ezalatt minded­dig Miskolcra kellett járnom, ami rendkívül megerőltető volt, hiszen télen-nyáron, fagyban vagy rekkenő hőségben hetente többször is meg kellett tenni a közel 160 kilométeres utat. Most minden leegyszerűsö­dött. Egyszerűen csak lesétálok a megadott időpontra, és röviddel a kezelés után már haza is térhe­tek. Több idő jut így a munkámra és a családra. A másik kezelőben ismét ta­lálkozunk a főorvossal, akit a gé­pek tudásáról faggatunk. — A Rolitron Kisszövetkezet legújabb típusú — nyugodtan mondhatom —, világszínvonalú műveséit sikerült beszerezni. Ezek komputeres vezérlésűek, működésük közben folyamato­san ellenőrzik és korrigálják Nem kell már Miskolcra menni! Látogatóban az egri műveseállomáson Molnár Károly A nők kötelekkel övezve ülnek (vn/i.) Sok nyugat-európai újságban jelennek meg ilyen apróhirdeté­sek: — Jöjjön a szerelem paradi­csomába! (X utca, Z házszám, Y emelet, 8-as ajtó.) — 19 éves szuperlány, aki a szexre született, várja azokat az urakat, akiknek a szex a legfon­tosabb. (telefonszám) — Egészen új, intim jellegű masszírozás. Próbálják ki, ura­im! (pontos cím) — Szőke angyalok, akik tud­nak vadmacskák is lenni, (tele­fonszám) — Nem szereti ön a profikat? (pontos cím) — Autósok! Az autópályától 200 méterre balra, X községben fotómodellek és filmek várják önöket! Csupán egy kis kitérő! (pontos cím) — Két mulatt lány szerelmi is­kolát nyitott! (telefonszám) Burkolt és nyílt ajánlatok. Napjainkbann virágzik a leány­kereskedelem a nyugati orszá­gokban. Mielőtt belevesznénk a részletekbe, lépjünk vissza az időben, ismerkedjünk meg a pénzért megvásárolható szeret­kezés történetének néhány moz­zanatával. Ókor, Babilónia. Egy próféta a Nabuzkodonosor király által fogságba vetett zsidók tapaszta­latai alapján így ír Babilónia asz- szonyairól: „A nők kötelekkel övezve ül­nek a templomba vezető utak szélén és illatos áldozati ajándé­kot égetnek el az istennő tisztele­tére. Amikor pedig az idegen fel­szólítja az egyiket, hogy kövesse őt, a nő ocsmány szavakkal for­dul mellette ülő társnőjéhez, akit az idegén nem tartott érdemesnek arra, hogy együtt háljon vele és megoldja kötelékeit.”' Itt elidőzhetünk egy kicsit. A kötelékmegoldásnak jelképes értelme van. Aki a felszentelt ba­bilóniai asszonnyal szerelmes­kedni akart, annak meg kellett •ragadnia a köteléket és magával kellett hurcolnia a nőt a közeli berekbe. Bizonyos feltevés sze­rint az elhurcolás a nőrablás kor­szakának maradványa, az ősi szokás jele. Ciprus szigetén a hajadonok kiszépítették magukat, felvették legszebb ruhájukat és kimentek a tengerpartra. Ott sétáltak és vár­ták a hajósokat. Szeretkeztek ve­lük a napfénytől forró fövenyen. A hajósoktól kapott ajándékok­ból alakult ki a ciprusi lányok ho­zománya. Egyiptom, ugyancsak ókor. A történetírók szerint a Nílus men­ti ország lányai, asszonyai érzé­kiek és élvhajhászok voltak. Ele­inte a prostitúció vallásos alapo­kon fejlődött ki, akik pénzért árusították testüket, azokat az is­tennő papnőinek tekintették. Később azonban rideg üzletsze­rűséggel folytatták az egyiptomi nők ezt a pénzszerzési tevékeny­séget, függetlenül a társadalmi rangjuktól, származásuktól. Keopsz, a lenyűgöző nagyságú piramisok építője, amikor a kincstár kiürült, a lányát a bor­délyházba küldte. A történet folytatását bizonyítékokkal sen­ki sem támaszthatja alá. Minden­esetre jól hangzik. A királylány így szólt a bordélyházban: — Én is piramist építek a ma­gam emlékére. Ezért minden lá­togatóm szállítson egy óriási kö­vet a sivatag szélére.. A vendé­gek állítólag szívesen engedel­meskedtek. Egy piramis ezért ál­lítólag ma is az ókori egyiptomi prostitúcióra emlékeztet. Naukritosz különös hírnévre tett szert az ókorban. Kelet leg­szebb lányai és asszonyai várták itt az áldozatkész férfiakat. Nemcsak az egyiptomiak jártak ide, hanem a gazdag görögök is ide utaztak. Drága ételek, italok és még drágább nők várták a vendégeket. Hérodotosz meséli a következő esetet: „Az egyik h ölgy rendkívül ma­gas árai kért kegyeiért. Egy görög ifjú halálosan beleszeretett, azonban fizetni nem tudott. Az ifjú kétségbeesett és már öngyil­kos akart lenni. A szerelem isten­nője azonban megkönyörült raj­ta. Az ifjú a tenger partján mély álomba merült, majd álmában megjelent az imádott nő, és a fia­talember valamennyi vágyát tel­jesítette. Amikor az ifjú felébredt, büszkén elbeszélte mindenkinek, hogy vágya teljesült. Tudomást szerzett az ifjú álmáról a kéjnő is. Pénzt követelt tőle, mert szerinte álmában éppen olyan örömet szerzett neki, mintha valójában az övé lett volna. Az ifjú nem akart fizetni. A nő ekkora bírák­hoz fordult, akik csak két kérdést tettek fel: — A lmodban lett tiéd ez a nő? — érdeklődtek az ifjútól. — Akkor, csak akkor. Mélyen aludtam — válaszolt a fiatalem­ber —, amikor a szerelmi vágyam teljesült. — Akkor ítélkezünk — szólt a legidősebb bíró, és nagy bölcsen döntött: — Megengedjük neked — Na­ukritosz szépe —, álmodj arról, hogy megkaptad az ifjútól a pénzt, és így azután ő már nem tartozik neked semmivel.”- (Folytatjuk) BBSS22S23

Next

/
Oldalképek
Tartalom