Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-18 / 15. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. január 18., szerda GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3 A falvak településfejlesztése Hol rejlik a népességmegtartó erő? ii/1. Nem egyedi jelenség: mint Európában általában, hazánkban is egyre nagyobb méreteket ölt az urbanizációs hullám. Példa rá, hogy csupán ebben az esztendőben az ország negyvenegy települése — köztük két Heves megyei nagyközség — kérte az Elnöki Tanácstól a várossá nyilvánítását. Önmagában ez nem is jelentene gondot, hiszen a természetes fejlődés eredménye az érintett települések előbbre lépése, igénye egy nagyobb közigazgatási szerepkör ellátására. S ezzel együtt — hiszen elsődleges cél — a lakosság mind jobb élet- és munkakörülményeinek megteremtése. Megfigyelhető azonban, hogy ezzel az urbanizációs folyamattal egy időben lényegesen megváltozott, megváltozik a települési struktúra hagyományos erőviszonya. Vagyis, a városiasodással más-más rétegződésben kap helyet a különböző nagyobb, illetve kisebb települések sora. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy megbomlik a hagyományos vidék- és falukép, amely hosszú évtizedeken keresztül jellemezte a hazai tájakat. Ezzel a bizonyos aránybomlással jár a falvak — főként a kis települések — lakosságának, életvitelének alakulása is. Szű- kebb hazánkban is megfigyelhető a fokozott népességvándorlás, az emberek — főként a fiatalok — beáramlása a városokba, ahol egy idő után e helyzet újabb és újabb gondokat hoz a felszínre. Közismert, hogy feszültségek tapasztalhatók a lakáshoz jutásban, az óvodai, iskolai ellátásban s még számos területen, hiszen a gyors lakossági növekedés mindennapos igényeket szül. Ugyanakkor községi és kistelepülési „rangú” helységekben be- deszkázott ablakú, ajtajú lakóházak, parlagon hagyott telkek sorakoznak. A tanácsi nyilvántartásokból egyértelműen látható, hogy jelentősen vesztett vonzerejéből a falu, van olyan település, ahol évekig nem húznak fel új házat, máshol nagy esemény, ha egy-kettő kinő a földből. A szemmel látható jelzések alapján úgy tűnik, a falvak visz- szafejlődésének, az elnéptelenedésnek, az elöregedésnek megál- líthatatlanná vált a folyamata. Már-már olyan vélemények is elhangzanak, miszerint ezen a területen is — akárcsak a környezetvédelemben — a 24. órában vagyunk. Igaz, a dolgokat nem szabad ennyire eltúlozni, mert sokakban él még Magyarországon az egészséges lokálpatriotizmus, s az az igény, hogy kilábaljunk ebből a kedvezőtlen irányú folyamatból. Erre számos törekvés van, hiszen a vidék, a falvak életével, sorsával, jövőjével országos és helyi szinten egyaránt foglalkoznak az illetékesek, a lakosság bevonásával. Példa erre az Országgyűlés 1985. évi, tavaszi ülésszaka, ahol az érintett települések fejlesztésével kapcsolatban így fogalmaztak: ”A terület- és településfejlesztés szolgálja fokozottan társadalmi és gazdasági céljainkat, teremtsen kedvezőbb körülményeket a népgazdasági intenzív fejlődéshez, a területi és települési aránytalanságok további mérséklődéséhez, a lakosság életkörülményeinek és társadalmi közérzetének javulásához, a demokratizmus erősítéséhez...” ízekre lehetne szedni ezeket a megállapításokat, hiszen mintegy alapelvéül szolgálnak egy megújulási szándéknak, irányjelzésnek. Az útra tehát rá kell lépnünk még akkor is, hajói tudjuk: majdnem végig rögös, nehezen járható lesz. S ennek okai vannak, mert bizonyos szemléletváltoztatásra, véleménymódosításra és nem utolsósorban gazdasági alapteremtésre van szükség a haladás folyamán. Ösz- szetett és bonyolult feladatok megoldását igényli az a feltáró munka, amelynek nyomán részben vagy teljességgel megjelölhető : valójában hol és miben rejlik a falvak — kis települések — népességmegtartó ereje? A vidék- és falukép mai helyzetével foglalkozók nem titkolják azt a megállapításukat, hogy a kezdet kezdete abban áll: visz- sza tudjuk-e, vissza lehet-e „csempészni” e települések életébe a hagyományőrzés, a közösségi, társadalmi élet pezsgését. Azt a kulturális „alaptőkét”, amely a helyi szellemiség jegyében igényt kelt a szülőföld örökségének ápolására. Ezen túlmenően pedig növeli — itt-ott már tapasztalható — az emberek visz- szavágyódását. Nem egy falugyűlésen, lakossági tanácskozáson vetődött fel, hogy a népességmegtartás egyik fontos pillére a helybeliekre való számítás, igényesebb támaszkodás. Nem mást takar ez, mint azt, hogy olyan tervekkel és célokkal kell és lehet megnyerni az otthon, illetve a távolban élő községbelieket, amelyeknek valamennyien értelmét látják, s amelyekkel azonosulhatnak az elképzeléseikben. Ezek az aprónak tűnő momentumok felkelthetik a már-már szunnyadó érdeklődést, a lakóhely iránti elkötelezettség és felelősség érzését. Felvetődik a kérdés: mit tehet a lakosság a községéért, a falujáért, a környezetéért? Mindenekelőtt abban segíthet, hogy szép és vonzó legyen mások szemében is a település, s hogy érződjék az összetartozás szelleme, az élettér biztonsága. Mindehhez alapvető segítség az az önként vállalt és végzett közösségi munka, amelyre napjainkban már egyre több helyütt méltán büszkék az emberek. A lokálpatriótáknak köszönhető, hogy kialakulóban vannak a falu- és tájmúzeumok, fejlődésnek indult — bár még gyermekcipőben jár — a falusi turizmus, az idegenforgalmat növelő régi épületek, műemlékek, természeti parkok, arborétumok gondozása, védelme és bemutatása az érdeklődőknek. Mi ez, ha nem más, mint a kitárulkozás, a jövőkép kialakításának első lépcsőfoka: kapunyitás a világ felé. Ahol korábban rájöttek a kitárulkozás, a hivalkodás nélküli büszkélkedés fortélyaira, ott kevésbé csábít a város fénye. Szilvás István Milyen bank az adatbank? Új bank kezdte meg szolgáltatását az év elején. Az intézmény azonban nem értékpapírokat és készpénzt őriz széfjeiben — ilyenekkel nem is rendelkezik — hanem információt tárol. Nem kevesen vannak a világban, köztük éppen pénzemberek, akik vallják: a gyors és pontos politikai és gazdasági információ — megfelelő kezekben — anyagi érték. Január 1. óta fogadja ügyfeleit a Magyar Távirati Iroda" adatbankja. Egészen pontosan: a Számítógépes Politikai Sajtó- Adatbank és Dokumentációs Szerkesztőség. Igazgatója dr. Szabó Iván, akinek tájékoztatójából kiderül: — A Minisztertanács egy korábbi határozatának megfelelően az MTI működteti az országos sajtó- és politikai adatbankot. Ez persze így rendkívül egyszerűen hangzik, a kijelentés mögött azonban széleskörűen kiterjedt és pontosan összehangolt tevékenységet kell látni. Például azt, hogy az MTI híreit — naponta mintegy ötszázat — mágneslemezen megőrizzük, tároljuk úgy, hogy bármikor visszakereshetők legyenek. Ehhez természetesen megfelelő elektronikus szöveg- szerkesztő, hírfeldolgozó, tároló és visszakereső rendszert kellett kialakítani. — Milyen felhasználói szempontokat tartottak szem előtt? — Olyan tematikus alrendszereket alakítottunk ki, amilyenekre az MTI profilja, illetve sok éves tapasztalataink alapján szükség van. Ennek megfelelően a fejlesztés során két fő szempontot vettünk figyelembe: azt, hogy az MTI sokoldalú munkája mit követel, továbbá, hogy milyen igények merülhetnek fel a politikai, az államigazgatási,’ a gazdasági és nem utolsósorban a tömegtájékoztatási szervek részéről. Egy adatbank akkor működik jól, ha információtároló és visszakereső rendszerét úgy alakítja ki, hogy a feldolgozott anyaghoz biztosítja a közvetlen hozzáférést és a tetszés szerinti visszákeresést. Vagyis a témakörök szerinti eligazodás áttekinthető, könnyen kezelhető. Mindezt elősegíti, hogy a visszakeresést támogató osztályozórendszerünk témakódjait, alkódjait és kulcsszavait olyan szakemberekkel állítottuk össze, akik a maguk területén vitathatatlan szaktekintélynek számítanak. — Nézzünk egy példát. A jogi témakód hányféle válaszlehetőséget tartalmaz? — A mi címlistánkban ez négy oldalt tesz ki. Ebből csupán az „emberi jog” alkod huszonnégy különböző témakört — itt kulcsszót — érint. — Kik dolgozták fel az információkat? — Az adatbankban minden információt sajtódokumentáto- rok kezelnek. S talán nem érdektelen elmondani, hogy az MTI Dokumentációs Szerkesztősége — amely a legnagyobb hazai sajtódokumentációs központ — munkatársainak nagy része egyetemet végzett újságíró. Munkánk azonban nemcsak a napi hírekre, az azokban szereplő személyekre, pártokra, államokra, intézményekre, szervezetekre stb. terjed ki, hanem mintegy négyszáz folyóiratot is szemlézünk. Ezekből az adatbank referátum, vagy annotáció (tartalmi kivonat) formájában a külvilág és Magyarország legfontosabb és legérdekesebb cikkeit is számítógépen őrzi. — Kik és hogyan használhatják az MTI adatbankját? — Információszolgáltatásunk az ország bármely részéről lehívható az MTI által meghatározott típusú képernyős munkahely, úgynevezett terminál révén. A kapcsolatot telefonvonal biztosítja. Igaz, nem úgy, mint korábban, amikor elég volt feltárcsázni az MTI Dokumentációs Szerkesztőségét, s a kért adat vagy információ szolgáltatása csupán idő kérdése volt. Most már pénzé is, hiszen az adatbanknak annyi kapcsolata csakugyan van a financiális rokonsággal, hogy előfizetéses rendszerben működik. Eged Lajos emlékezete Az egri munkásmozgalom történetének egyik elfeledett személyiségére, Eged Lajosra emlékezünk, akinek születési évfordulóját az elmúlt év utolsó hónapjában ünnepeltük. Eged Lajos 1898. december 18-án Felnémeten született. Itt kezdte el elemi iskolai tanulmányait, amelyet azonban befejezni nem tudott. Szülei 9 éves korában kocsmai szolgának, tízéves korában pedig szabótanoncnak adták. Ezt követően egy sörkereskedőnél dolgozott. 1916-ban még húszéves sem volt, amikor behívták katonának, s 1918 őszén tért haza Egerbe. A Tanácsköztársaság kikiáltása után — mint sokan mások — beállt a Vörös Hadseregbe. Az új rend katonájaként szolgált, amikor is 1919. április végén megsebesült. Felgyógyulása után ismét a Vörös Hadsereg kötelékében harcolt, egészen a Tanácsköztársaság leveréséig. 1920. február 6-án letartóztatták. Ezt követően fogházra ítélték, majd internálták. Az említett évben, szeptember 2-án szabadult ki, majd visszatért Egerbe. Ekkor egy pékmesternél szerződött le tanoncnak. 1921-ben katonai behívót kapott. A katonaságtól 1922. november 1-jén szerelték le. A leszerelés után 1923. május 1-jétől sütőipari tanoncként dolgozott tovább. Miután felszabadult, 1924. május 1-jén belépett a sütőipari munkások szakszervezetébe, amely szervezetnek 1935- ig tagja volt. A sütőipari munkások szak- szervezetében aktívan dolgozott. Ezért 1926-ban a csoport pénztárosának választották meg, sőt 1929-1935 között a szakszervezet vezetőségi tagjaként, illetve elnökeként dolgozott. A vezetőségben küzdött azért, hogy a mesterek tartsák be a dolgozókat védő törvényeket. 1929 és 1934 között tagja volt az SZDP helyi szervezetének is. Az 1930-as évek elején kapcsolatot teremtett az SZDP szervezetén belül működő illegális kommunista pártsejt tagjaival, többek között Balázs Ignáccal és Zbiskó Józseffel, a helyi munkásmozgalom vezetőivel. Tőlük kapta meg az illegális KMP folyóiratát, a Társadalmi Szemlét, valamint a Szovjetunióban kiadott Sarló és Kalapács című kiadványt. A kommunista pártsejttel való kapcsolatát azonban a hatóság csakhamar felfedte, s ezért hathónapi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. 1939-től többször behívták katonai szolgálatra, amely mozgalmi munkáját akadályozta. A katonaságtól 1944. október 13- án megszökött, majd ismét visz- szatért a hadsereghez. Ekkor azonban hadifogságba esett, ahonnan csak 1945. június 15-én szabadult. Miután visszatért Egerbe, az év júliusában belépett a Magyar Kommunista Pártba. A pártnak haláláig tagja maradt. Az MKP megyei bizottsága 1945. október 1-jétől 1947. szeptember 1-jéig hivatalsegédként alkalmazta. Innen a városházára került javadalmi őrnek. Ezen a helyen 1949. július végéig szolgált. 1949. augusztus 1-jén a helyi Tüzép Vállalat igazgatójának nevezték ki. 1950. május 1-jén a Magtermeltető Vállalat vezetői posztjára került. Itt 1953. november 15-ig dolgozott. Néhány hónap múlva azonban, 1954. január 1-jétől a Vendéglátóipari Vállalat üzletvezetői munkakörének ellátásával bízták meg, ahol 1956. október 15-ig dolgozott. Az 1956-os ellenforradalom után, december 11-én jelentkezett a karhatalomba, ahol 1957. június 20-ig teljesített szolgálatot. Szeptember 6-tól a Sütőipari Vállalat igazgatóhelyettesének nevezték ki. Visszakerült tehát régi szakmájába. Innen ment nyugdíjba 1959. január 1-jén. Az ellenforradalom leverésében tanúsított helytállásáért 1957-ben a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékéremmel tüntették ki. 1959-ben pedig 1919-es harcai elismeréseképpen megkapta a Tanácsköztársasági Emlékérmet. 1968. augusztus 14-én hunyt el. Halálával ismét kevesebb lett a régi, egri munkásmozgalmi harcosok egyre fogyatkozó tábora. Szecskó Károly Orvosirendelő-központ Új-Hatvanban Lipcse kilencezer kiállítót vár Lipcse — az NDK vásári metropolisza — 1989. március 12- 18. között ismét magára vonja majd a nemzetközi kereskedelmi világ érdeklődését, hiszen az akkori tavaszi vásáron öt földrész hozzá vetőleg 9000 kiállítója mutatja majd be termékeit, fejlesztéseit a mintegy 100 országból érkező szakmai köz,önségnek. A profil igen széles: megemlíthetnénk a kohászatot, a nehéz-és szerszámgépeket, a mezőgazda- sági és élelmiszer-ipari technikát, az elektronikát, az építésügyet, a vasúti, vízi és légi közlekedési eszközöket, valamint a fogyasztási javaknál a textíliákat, a ruházatot, a bőrt, de ugyanígy az élelmiszereket és élvezeti cikkeket, avagy a játékárukat és ékszereket. A mostani gyártási elképzeléseket találóan jellemzi az esemény vezértémája, vagyis a „flexibilis automatizálás.” Mindez arra céloz, hogy a termelés növekvő automatizálása révén növekedjen a termelékenység, javuljon a gyártmányok minősége — s ezáltal a vérsenyképesség is. A hagyományoknak megfelelően az eseményen az összes szocialista ország részt vesz majd. Közülük a legnagyobb kiállító ismét a Szovjetunió lesz. A vásár bebizonyítja, hogy a fejlődő országok számára fontos kapcsolatteremtő színhelyként szolgál. Ezek sorából körülbelül harminc helyről érkeznek majd az NDK-ba termelők, exportőrök, külkereskedelmi hatóságok. Természetesen képviseltetik magukat a fejlett államok is, amelyek számára Lipcse szintén vonzó kereskedelmi találkozóhely- lyé vált és válik. A Zagyva-parti település, Új-Hatvan városrészében mintegy' 12 millió forintos beruházással orvosirendelőközpont készült el. A négy körzeti or- voá! és fogászati rendelőt, laboratóriumot magában foglaló létesítmény tízezer lakos orvosi alapellátását biztosítja, kulturált körülmények között. Az egészségügyi intézmény megvalósulása tanácsi keretből és a teho fel- használásával történt. * Képriportunkban a Bajcsy-Zsi- linszky üti komplexumot mutatjuk be (Fotó: Szabó Sándor — MTI)
