Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-16 / 13. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1989. január 16., hétfő A Miniszter- tanács állás- foglalása (Folytatás az 1. oldalról) százalékos áremelkedéssel szá­mol. A SZOT vezetőivel 1988 novemberében folytatott kon­zultáción — a szociálpolitikai kompenzációra vonatkozóan — az infláció 12 százalékos mérté­két alapul véve jött létre megálla­podás. A tárgyalások azt is tar­talmazták: ha az árnövekedés mértéke az év végéig ezt jelentő­sen — mintegy 2 százalékkal — meghaladná, akkor ismételten megbeszélést kell tartani a kom­penzációról. A januárban bevezetett ár­emelések alapján még nem lehet körvonalazni az árszint éves emelkedését, a béremelkedés mértéke pedig ennél is bizonyta­lanabbul ítélhető meg. A gazdál­kodó szervek az idén minden ko­rábbinál tágabb lehetőséget kap­tak arra, hogy teljesítményük és munkaerő-gazdálkodásuk függ­vényében növeljék dolgozóik bérét és keresetét. A SZOT és a kormány közötti konzultáció alapkérdése a reálbér, illetve az annak alakulását befolyásoló két fő tényező, az árak és a bérek vál­tozásának éves mértéke ma tehát felelősséggel még nem ítélhető meg. A kormány elfogadja az Or­szágos Érdekegyeztető Tanács soron kívüli összehívására vo­natkozó javaslatot. A Miniszter- tanács ezúton is megerősíti: amennyiben a fogyasztói árak ' növekedése a kompenzációnál alapul vett, éves szinten 12 száza­lékos mértéket ténylegesen 2 százalékkal meghaladja, kész a SZOT-tal új tárgyalásokat foly­tatni a Szükséges intézkedések­ről. A kórmány megítélése sze­rint erre — a helyzet pontosabb ismeretében — legkorábban má- jusban-júniusban kerülhet sor. A kormány gyorsítja a piac- gazdaság kiépítését, az ár-, bér-, költségvetési és elosztáspolitikai reform kidolgozását. Olyan szo­ciálpolitikai fordulatot kezde­ményez, amikor a szociális támo­gatásban növekszik azon intéz­mények és szervezetek szerepe, amelyek képesek arra, hogy a tá­mogatásról differenciáltan, a konkrét helyzet ismeretében döntsenek. A növekvő mértékű áremelé­sek a jövőben kizárólag a gazda­ság teljesítményének emelésével kerülhetők el, csak valós jöve­delmek bővítésével mozdulha­tunk ki a holtpontról. Gazdasági fellendülés csak eredményes szerkezetátalakítás és egyensúly­javítás mellett hoz létre elosztha­tó javakat. Ezzel összhangban a kormány egyetért a Magyar Gazdasági Kamara Ügyvezető­ségének állásfoglalásával, amely szerint az életszínvonal-emelés feltétele elsősorban a nemzeti jö­vedelem, a termelés, a piaci érté­kesítés hatékony növelése. Ezért ellenzi és minden eszközzel kor­látozza a teljesítménynövekedés nélküli béremeléseket, mert ezek újabb inflációs hullámot kelte­nek. A stabilizációs program vég­rehajtása közös érdekünk és kö­zös feladatunk. A kormány épít a szervezett dolgozók megfon­tolt magatartására, és egyetért a SZOT Elnöksége állásfoglalása azon megállapításával, hogy a testület felelőssége tudatában sem most, sem a jövőben nem követel a kormánytól olyan in­tézkedést, amely fékezné a ki­bontakozást és veszélyeztetné az ország politikai stabilitását. A kormány azon munkálko­dik, hogy következetesen, céltu­datosan előrehaladva megte­remtse a kibontakozás alapjait. Ehhez kéri a dolgozó emberek, minden magyar állampolgár cse­lekvő támogatását. A munkásőrök támogatják a párt kibontakozási programját Tőtpál Jánosné, a városi pártbizottság első titkára köszönti a győz­tes hatvani munkásőröket (Folytatás az 1. oldalról) nyolc, 10 év után pedig hat sze­mély vett át ilyen kitüntetést. Többen lettek Kiváló Parancs­nokok, illetve Kiváló Munkáső­rök. Elsőnek gratulált és köszön­tötte a győztes munkásőröket Tótpál Jánosné, a hatvani városi pártbizottság első titkára, aki a továbbiakban is kérte a jelenlé­vők segítő munkáját a társadalmi gondok, problémák mielőbbi megoldásához. Ezután sor került az új munkásőrök eskütételére és a jelképes fegyverátadásra, -át­vételre is. Egerben Immár hagyományosan ben­sőséges hangulatú egységgyűlé­sen adtak számot az elmúlt évi munkájukról a megyeszékhe­lyen és vonzáskörzetében műkö­dő Balázs Ignác Munkásőregy- ség állományának parancsnokai, tagjai. Értékelő munkájukban, feladataik meghatározásában részt vett Ballal László, a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke, Barta Alajos, a megyei pártbizottság első titkára, Kajli Béla, a Munkásőrség Országos Parancsnokságának képviselője. Az egységgyűlés kezdetének ka­tonás, ünnepélyes percei után Máté Imre parancsnok tartotta meg értékelő beszámolóját, amelyben egyebek között ki­emelte: — A munkásőrök az egyre ne­hezedő körülmények közepette is azzal a gondolattal azonosul­nak, amit a munkásőr parancs­nokok IV. országos tanácskozása is megfogalmazott: ”a testület programja az MSZMP politiká­jának szolgálata, a munkásőr­ségnek más alternatívája nincs...” A továbbiakban hangsúlyoz­ta, hogy az egység ennek az elvá­rásnak eddig megfelelt: erősö­dött az összekovácsoltság, javult a szakmai, politikai nevelőmun­ka színvonala, a megjelenési fe­gyelem. Példázzák ezt a szocia­lista munkaversenyben elért eredmények is: Kiváló Század címet, oklevelet és vándorzász­lót érdemelt ki az 1. és a 2. szá­zad, hat-hat közösség nyerte el a Kiváló Szakasz, Raj elismerést, számosán lettek Kiváló Parancs­nokok, Kiváló Munkásőrök, többen részesültek dicséretben. 30 éves Szolgálati Érdemérmet, késszuronyt és köszönő levelet nyújtottak át Hanik Jánosnak, Kudlák Istvánnak és Szécsi Ist­vánnak. A készenléti tartalékál­lományból késszuronyt vehetett át Barta Kálmán, Berecz Géza, Kakuk István, Németh Barna­bás, Szabó József. Köszöntötték az egységgyűlésen azt a tizenöt munkásőrfeleséget is, akik szinte egyenlő részt vállalnak féljük önkéntes, odaadó szolgálatá­ban: így a jelenlévő Máté Imré- nének, Rubi Istvánnénak és Soós Lászlónénak nyújtották át a szál szegfűt, s az országos parancs­nok köszönőlevelét. Az egység tevékenységének segítésében ki­emelkedő Heves Megyei Állami Építőipari Vállalat kiérdemelte a Munkásőrség Országos Pa­rancsnoksága Emlékplakettjét és Díszoklevelét, amelyet a pa­rancsnokság képviselője, Kajli Béla adott át Szamos Gábor igazgatónak. Az eseményen üdvözölte az egri állományt a megye párttag­sága nevében Barta Alajos első titkár, aki hangsúlyozta: a mun­kásőrök cselekvő részesei a poli­tikai életnek, mindennapjaink megújulási folyamatának, a párt bízik bennük s számít további helytállásukra. Szót kért az egy­séggyűlésen Ballal László, a KNÉB elnöke is, aki mondandó­ját így sommázta: — A munkásőrség történelmi valóság, olyan tényező, amely a széles nyilvánosság előtt, folya­matos tevékenységével bizonyí­totta életképességét, megújulási készségét minden helyzetben. Tagjainak több mint fele 35-40 év körüli fiatal, s ez a továbblépés lehetőségének jele, ígérete. A tes­tület megtalálta helyét, feladatát, célját társadalmunkban, nem en­gedhetjük lejáratni, felbomlani, szétzilálni. Szolgálatára a jövő­ben is igényt tart a párt, a nép, a nemzet... Az ünnepélyes egységgyűlés a munkásőijelöltek eskütételével — a fegyvert Osztafin Béla adta át utódjának, Hegedűs Józsefnek —, majd az Internacionálé hang­jaival fejeződött be. Hevesen A hét végén került sor a Dózsa György Munkásőregység ünne­pélyes összejövetelére Hevesen, ahol Borbély Sándor, az MSZMP KB tagja, a munkásőr­ség országos parancsnoka, Ju­hász Lajos, a megyei pártbizott­ság titkára és Bodnár János me­gyei munkásőrparancsnok-he- lyettes is megjelent. Sári József a városi pártbizottság titkára kö­szöntötte a résztvevőket, majd Tatai József egységparancsnok értékelte az eltelt időszak műm káját, s ismertette az idei felada­tokat. A parancsnok kiemelte, hogy bár a gazdasági fejlődésünk megtorpant a korábbi időszak­hoz képest, a társadalomban fe­szültségek, ellentmondások van­nak, a nehéz helyzetben a párt vállalta, hogy kimunkálja a haté­kony gazdasági és társadalmi fej­lődés programját. — Egységünk munkásőrei és mindannyian, akiknek nem kö­zömbös hazánk sorsa és jövője, őszintén hisszük, hogy úrrá lehe­tünk nehézségeinken. A szocia­lizmus építéséért és védelméért létrejött munkásőrség ma is, a jö­vőben is önként, ellenszolgálta­tás nélkül végzi történelmi kül­detését, ez a tevékenysége most folytatódik. A parancsnok a továbbiakban elmondta, hogy az egység tagjai eredményesen dolgoztak a mun­kahelyeiken, mindemellett kive­szik részüket a közéletben, véle­ményt nyilvánítanak a lakó- és munkahelyüket érintő kérdések­ben. Az idei tennivalók közül a magas szintű politikai felkészült­séget, az erkölcsi, politikai szi­lárdságot, az ésszerű takarékos­ságot, valamint a példamutató munkavégzést tette az első hely­re. Ezt követően kitüntetések át­adására került sor: Kiváló Szá­zadiéit az 1. század, Kiváló Sza­kasz a tarnazsadányi, kömlői, fü­zesabonyi és a mezőtárkányi kö­zösség. Sokan részesültek Kivá­ló Munkásőr és Kiváló Parancs­nok elismerésben. A Szolgálati Érdemérem 20 évi szolgálat után fokozatát Rédei László, Bodnár János, Tóth Gábor, Palotai Dé­nes és Papp János kapta, míg 15 év után tizenheten, 10 év szolgá­lat után tizenhármán kaptak elis­merést. A megye Kiváló Ellátó Szakasza vándorzászlót s a vele járó oklevelet a hevesiek kapták meg. Ezután Lukács József, a váro­si pártbizottság megbízott első titkára értékelte a munkásőrök eddigi munkáját, s ígért biztató támogatást az új kiképzési fel­adatokhoz, majd a fiatal munkásőrök eskütétele és a jel­képes váltás következett: a fegy­vert Kormos László adta át ifj. Fejes Mihálynak. Tudósítás: Fazekas István Szilvás István Cseh Béla Fotó: Perl Márton Heves megyei szakszervezeti tisztségviselők álláspontja az áremelésekről (Folytatás az 1. oldalról) citre, hanem a kompenzálásra, a szociális juttatások növelésére fordítsa. A gazdaság irányításá­ért felelős személyek minden szinten biztosítsák a nyereséges termelés, gazdálkodás szükséges feltételeit. A költségvetés egyes területein még ma is meglévő — alapvető érdektelenség hiánya miatti — pazarlások megszünte­tése mellett a szociális juttatások, segélyek lehetőségének nagyobb nyilvánosságára van szükség. A vezetői érdekeltség esetenkénti túlértékelése mellett kapjon na­gyobb hangsúlyt a munkavállalói érdekeltség feltételeinek biztosí­tása. Mindenki tisztában van azzal, hogy a béremelés — főleg terme­lő, gazdálkodó szervezeteknél — nem csupán elhatározás kérdése. Ugyanakkor tény, hogy az árnö­vekedés azonnali béremelést kí­ván. A szakszervezeti vezetők azt kérik a termelő, gazdálkodó szervezetek, intézmények veze­tőitől, a szakszervezeti alapszer­vezetek testületéitől, hogy gyor­sítsák fel az 1989. évi bérmegál­lapodásokra irányuló munkála­tokat. A bérintézkedések egyik eszköze lehet a mozgóbérek egy részének alapbéresítése. A dol­gozók hatékony munkavégzéssel kívánják a bér fedezetét megter­melni, biztosítani. A szakszerve­zetek követeljék meg minden szinten, hogy a gazdaság irányí­tói maximálisan biztosítsák a szükséges munkafeltételeket. Ellenkező esetben bátran kezde­ményezzék az alkalmatlan veze­tők visszahívását, leváltását. A tanácskozások résztvevői üdvözlik és követendő példának tekintik a már eddig ismertté vált vállalati bér- és keresetnövelésre 1989. január 1-től tett kezdemé­nyezéseket, intézkedéseket. El­ismerve a SZOT eddigi törekvé­seinek elért eredményeit, a mun­kavállalók még következetesebb érdekérvényesítésért emelik fel a szavukat. A szakszervezeti tiszt­ségviselők határozottan igénylik az ilyen jellegű előkészítő mun­kálatokba való előzetes bevoná­sukat, véleményük kikérését. Elejtették a két legfontosabb vádpontot North megmenekül? Pénteken elejtették a két leg­fontosabb vádpontot Oliver North alezredes ellen, mert a CIA és a kormány nem hajlandó a per céljaira kiadni az üggyel kapcsolatos titkos iratokat. Northot, a Fehér Ház nemzet- biztonsági apparátusának volt vezető munkatársát azért vonják felelősségre, mert — állítólag — saját szakállára szervezett fegy­verszállítást Iránnak s a kapott pénzből a nicaraguai kontrákat támogatta hadianyaggal. Az alezredes védői igényelték az üggyel kapcsolatos aktákat, hogy bizonyíthassák védencük ártatlanságát. A kormányhivata­lok azonban, köztük a CIA, nemzetbiztonsági érdekekre hi­vatkozva elzárkóztak a titkos ak­ták kiadásáról. Ezek után a bíró­ságnak nem maradt más válasz­tása, mint elejteni a North elleni két legfontosabb vádpontot, ne­vezetesen az összeesküvésre és cselekedetei elleplezésére vonat­kozót. Amennyiben a dolgok így mennek tovább, North büntetle­nül megúszhatja: védői ugyanis tanúként kívánják megidézni Reagan elnököt és utódját, Ge­orge Busht, Shultz külügymi­nisztert, valamint rengeteg kor­mánytisztviselőt, köztük a CIA embereit. A Fehér Ház máris je­lezte, hogy szó sem lehet a vezető politikusok megjelenéséről, s várhatóan az ügy bizalmasságára hivatkozva elzárkózik majd min­den illetékes. Ilyenformán a bí­róságnak nem lehet más válasz­tása, mint sorra elejteni a vádat a többi pontban is, hiszen a vádlott nem kaphat lehetőséget a megfe­lelő védekezésre... Washingtonban kevesen két- lik, hogy ha Reagannek szemé­lyesen nem is, de sok vezető em­bernek volt tudomása North ak­cióiról. Az elnök mégis ejtette korábbi munkatársát, és barátai nyomása ellenére nem volt haj­landó kegyelmet adni Northnak, akit a republikánus szélsőjobb nemzeti hősként tart számon s elég pénzzel lát el a legjobb ügy­védek szerződtetéséhez. Hiába az „ideológiai aranyfüst” Életfogytiglani szabadságvesztés négy alapító tagnak A párizsi különleges esküdtbí­róság életfogytiglani szabadság- vesztésre ítélte az Action Directe nevű terrorista szervezet négy alapítóját. A bíróság bűnösnek találta Nathalie Menigont és Jo- elle Aubront, Georges Besse, a Renault-művek elnöke meggyil­kolásában. Két férfitársukat, Je- an-Marc Rouillant és Georges Ciprianit pedig bűnrészesként ítélte ugyanerre a büntetésre. A súlyosbított életfogytiglan értel­mében a négy terrorista 18 évig semmilyen enyhítésben nem ré­szesülhet. Az államügyész vádbeszédé­ben azzal érvelt, hogy a „bűncse­lekmény akkor is bűncselek­mény marad, ha akármilyen ideológiai aranyfüsttel vonják be”. A védők részben arra mu­tattak rá, hogy a per során nem nyert meggyőző bizonyítást, hogy a két férfinak akármilyen köze lett volna Besse meggyilko­lásához. Egy másik védő szerint „az igazságszolgáltatás politikai ítéletet hozott, aminek célja az Action Directe tagjainak felszá­molása”. Az egyik védő felolvasta Hen­ri Lefebvre marxista szociológus professzornak a bíróság elnöké­hez intézett levelét. A professzor arra hívta fel a figyelmet, hogy a tárgyalást övező sajtókampány elködösítette a per politikai jelle­gét és igyekezett nevetséges os­tobasággá lefokozni a vádlottak nyilatkozatait, amelyekben az imperialista burzsoázia és a pro­letariátus osztályharcáról szól­tak. Pedig amit fejtegettek, az „nem holmi középszerű elmék lázálma, aminek fel akarják tün­tetni. Akár tetszik, akár nem — írta a professzor —, ez a forradal­mi gondolat és a gyakorlat, ami belőle táplálkozik, létezik Fran­ciaországban, Európában és szerte a világon. Akik felett önöknek ítélniük kell, a maguk módján kifejezték ezt a gondola­tot és gyakorlatot”. A négy vádlott kedd óta nem jelent meg a bíróság előtt, az íté­letet sem hallgatták meg. A KNDK követelése Ha Tokió bocsánatot kér... A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság csak akkor hajlandó kapcsolatai rendezésére Japán­nal, ha Tokió bocsánatot kér a koreai néptől a múlt bűneiért — vált ismeretessé a phenjani kor­mány állásfoglalása a Mindzsu Csőszén című észak-koreai kor­mánylapban szombaton megje­lent szerkesztőségi cikkből. A Kyodo hírügynökség által ismer­tetett írás azt követően látott napvilágot, hogy Tokióban pén­teken bejelentették: a legna­gyobb ellenzéki párt, a Szocialis­ta Párt meghívására január 21­étől a Koreai Munkapárt magas szintű küldöttsége látogat Japán­ba, a kétoldalú kapcsolatok fej­lesztéséről tárgyalni. Az észak-koreai kormány lap­jában megjelent kommentár azt is követeli, hogy Japán érvényte­lenítse a Dél-Koreával 1976-ban kötött szerződést, amely szerint Tokió a félszigeten csak egyetlen kormányt ismer el, a szöulit. A cikk teljes mértékig a japán kor­mány „ellenséges magatartását” okolja azért, hogy nem sikerült a két ország kapcsolatait javítani. Pakisztáni A pakisztáni fegyveres erők a napokban példátlan agressziós cselekményt hajtottak végre Af­ganisztán ellen — ez derül ki a Bakhtar afgán hírügynökség szombati jelentéséből, amelyben nyilvánosságra hozta az afgán katonai főparancsnokság erről szóló közleményét. A közlés szerint január 9-én reggel a pakisztáni hadsereg két helikoptere behatolt Afganisz­tán légterébe, majd Nangarhar tartományban leszállt. A jármű­vek szélsőséges ellenzéki vezető­ket, külföldi katonai tanácsadó­kat, magas rangú pakisztáni tisz­teket szállítottak a térségbe. Ugyanezen a napon egy pakisz­táni gépesített hadoszlop lépte át a határt, és fegyvereseket, fegy­vereket és lőszert vitt ugyanebbe a körzetbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom