Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-03 / 2. szám
4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. január 3., kedd Egy hét A KÉPERNYŐ ELŐTT Csak a minőség számít Egy jelenet a darabból Szinte sziszifuszi vállalkozásba fogtak a huszonnégy órás szilveszteri kínálat tervezői, összeállítói, valóra váltói, hiszen arra törekedtek, hogy olyan ajánlatlistát produkáljanak, amelynek zöme milliók érdeklődését kelti fel, méghozzá úgy, hogy az elismerés sem marad el. Ezt az erőbedobást, ezt a nem mindennapi igyekezetét méltattuk lankadó figyelmünk többszöri megzabolázásával, a közelítő álom csakazértis messze űzé- sével. Jeleskedtem a marathoni ülésben, ezért sajnálom ezt az ener- giafecsérlést. Meggyőződésem, hogy jobban boldogulnak, ha mellőzik a mennyiségi mutatók növelését, s kizárólag a minőség fokozására koncentrálnak. Nem irigyeltem a humoristákat sem: kétségkívül szellemes poénjaikat, ironikus, csipkelődő megjegyzéseiket lekörözte a hétköznapok terebélyesedő nyilvánossága, az elkötelezettségtől sarkallt, a közéleti bátorságtól ösztönzött újságírók, rádiósok és tévések kemény, kendőzés nélküli valóságfeltárása, a felgyorsult élet megannyi visszajelzése. Ezért véltük olyan bántónak, időrablónak az üresjáratokat Sas József, Árkus József, Hofi Géza, s különösképp Kabos László blokkjaiban. Elkeseredésre persze semmi ok, a létünkkel ötvözött história kárpótol bennünket pillanatnyi csalódottságunkért. Azért a toliforgatóknak sem szükséges szomorogniuk. Persze csak akkor, ha számyallásuk nem reked meg a legszerényebb lankákszintjénél, ha úgy dolgoznak a jelenben, hogy a jövő kritikai észrevételeit is hallják. Kár, hogy kevesen képesek erre. Közéjük tartozik az a Vészi Endre, aki már nincs, nem lehet közöttünk. Épp ezért a sors fura fintora, hogy számosán csak most ismerkedünk munkásságának lényegével, alkotásainak javával. December harmincadikán bemutatott A sárga telefon című tévéjátéka a halhatatlanság cáfolhatatlan receptje. Úgy szól hozzánk, hogy mondandója továbbörökítendő mementóként rögződik kissé megtépázott tudatunkba. Történetében nemcsak kitűnően megrajzolt, hús-vér alakok, hanem jelképes figurák is ütköznek, vergődnek, kisstílűsköd- nek, aljaskodnak, botladoznak, gerinctelenkednek. Ez a kettősség sajátos varázst ad a cselekménynek, kifejezőbbé téve az egyébként is pergő dialógusokat. A diagnózis megdöbbentő. Felkavar, megráz mindnyájunkat, s azt sugalmazza, hogy szabaduljunk meg — minél hamarabb — majdhogy beteges alattvalói beidegződéseinktől, a vélt felsőbbség előtti szolgalelkű, jellemtorzító, karakterpusztító haj- bóklástól, s kizárólag közhasznú adottságaink kibontakoztatására törekedjünk. Ha berreg az a készülék, vegyük fel a kagylót, s ordítsuk bele a végleges, a megmásíthatatlan nemet. Mellesleg ki is hajíthatjuk. Mindenünnen. Pécsi István A vidámság 24 órája Akárhogy is van, a szilveszter a televízióban mindig is össznépi ügynek számít. Ez meg is látszik az előkészületeken, hiszen hónapokig dolgoznak az adáson. A végén sok esetben persze úgy járunk, mint egy lagziban, mikor a leves és főtt hús után már nem fér belénk több. Micsoda nevek ígértek most is kellemes szórakozást! Nagy csapat alakult, amely arra volt hivatott, hogy vidámságot szerezzen a nézőknek egy olyan év után, amely már nem annyira áltatott bennünket hamis derűvel és álmagabiztossággal, de még felhőtlen optimizmusra sem adott okot. Olyan „koalíció” alakult rekeszizmaink megmozgatása érdekében, amelyben szövetkezett régi és új: a Latabár testvérektől Hofi Gézán át egészen Nagy Bandó Andrásig a legjelesebbeket láthattuk. Új világ járja a kabaré számára is: a politika úgy fordult, hogy nem nagy valószínűsége van, hogy megcsörren, a telefon másnap a szerkesztők asztalán, hogy ejnye-ejnye, ez vagy az a poén túlságosan erősre sikeredett, s az enyhe rosszallás hallatán a túl merész előadó egy időre nemkívánatos személy lett még a televízió környékén is. A fesztelen légkör nehezebb helyzetet teremt a humoristák számára, mert nálunk a politikai kabaré savát és borsát a mindenkori tűréshatár megsértése adja meg. A lényege mindig is az volt, hogy az előadó és a közönség cinkosan összekacsintott, hogy ugye, most a hatalomnak jól odamondtunk, ezért az biztos toporzékol dühében és tehetetlenségében. A mostani műsor gerincét még az ilyenfajta produkciók adták meg. Árkus, Hofi, Sas vagy Nagy Bandó a régi politikai kabaré nyomvonalain halad, talán Markos és Nádas ad valami el- vontabbat, színesebbet. Nem könnyű mostanában poénokat kiagyalni, mert egy-két éve elég volt kimondani egy mindenki által ismert félelmet vagy ellentmondást, amelyről nem illett beszélni. Mostanában mind keményebben kell fogalmazni a siker érdekében, ennek ellenére sem biztos, hogy „ül” a találat, mert az idő szélsebesen halad, s a kimondott merészséget túllépik az események. Nem olyan régen olvastam Nagy Bandó András nyilatkozatát arról, hogy mind ve- szélyezettebben érzi magát a színpadon, s néha már a visszavonuláson töri a fejét. Egyre kevesebb humorforrást talál. Igaz, ami igaz, a nagyok közül talán Hofi figurája maradt a legéletrevalóbb, mert az általa alakított „prolinak” mindig is lesz oda- mondogatnivalója. Azért ezen a szilveszteren igyekeztek a játékosságból is többet adni, így a politikai kabaré hullámvölgye nem nyomta rá a bélyegét az összeállításra. Egy profi módon egyberendezett programmá vált ez az este, két programon egy teljes nappá: 24 órává vált. Gábor László Egyre növekszik a Mokép konkurenciája 1989-ben. Ugyanis rajtuk kívül a Helikon, a Budapest, a Hajdú és a Bács Film is forgalmaz, így a filmek listája gazdagodik. A hazai termésből érdeklődést válthatnak ki azok az alkotások, amelyek mind ez idáig dobozban maradtak és csak most kaptak engedélyt a bemutatásra. Ember Judit: Pócspetri és Jeles András: Álombrigád című filmjei a legismertebbek a magyar tiltott filmek közül. A Balázs Béla Stúdió pedig összeállítást készített rövidfilmjeiből, s ezek megtekintésére is lesz lehetőség. Az év várható nagy meglepetése lesz Bereményi Géza új filmje, az Eldorado, amelyet ő írt és rendezett. Nagy erővel ábrázolja az 1944 és 1956 közötti pesti Teleki téri piac történéseit. A főszerepet Eperjes Károly játsza. Gazdag Gyula a balassagyarmati leánykollégiumban történt túszdrámát vitte vászonra, felhasználva Végh Antal regényét is. A történet lendületesen mutatja be a két fiú akcióját, a kiúttalanság egyre fokozódó reménytelenségét. A Túsztörténetben igazi színészi képességeit mutatja Bery Ari. Szokatlan vállalkozásba fogott Dobray György, a Szerelem első és második vérig rendezője. Dokumentumfilmet forgatott K. címmel azokról a nőkről, akik a legősibb mesterséget űzik. Az első részben azok beszélnek magukról, akik a Rákóczi téren és környékén működnek, a másikban pedig az előkelőbbek, a szállodások vallanak a férfiakról. Dárday István is új filmmel jelentkezik. A Dokumentátor sok dokumentumelemet felhasználó játékfilm, egy mai pesti, videóval foglalkozó fiatalember elgondolkodtató története. Jelentős művet alkotott András Ferenc is. Dobai Péter nagyregényét, a Vadont álmodta celluloidszalagra. A regényfolyam az 1850-es években játszódik, a szabadságharc egykori katonái között. Mészáros Márta régi, kedves témáját valósította meg, amikor magyar — kanadai együttműködésben a Piroska és a farkas című filmet forgatta. A magyar film nagy öregje, Jancsó Miklós ismét provokálja a nézőket új művével. A Jézus Krisztus horoszkópja rejtélyes történet, izgalmas jancsói látomásokkal. A Moziklip után Tímár Péter egészen más arcát mutatja. A Denevér befejezte röptét egy család válságát, egy tizenéves fiú vergődését, a nevelőapa kegyetlenségét mutatja be, döbbenetes erővel. Folytatja történelmi arcképek sorozatát Gyar- mathy Lívia és Böszörményi Géza. Faludy György után az ötvenes évek más jelentős egyéniségeit .is bemutatják, akik koholt vádak alapján kerültek Recskre. A szocialista országok filmjei közül is érdekesnek ígérkezik az csehszlovák Miért?, amely a vandál, a törni-zúzni képes futball- szurkolókról szól. Ä jugoszláv filmek középpontjában a szerelem áll. Egy naturista telepen játszódik A bún szépsége. Új kalandokkal jelentkezik Lolka és Bol- ka is... Két moszkvai férfi összetalálkozik egy földönkívülivel, és ennek következményeként hamarosan egy galaxison találják magukat. Ez a témája a Kin-dza- dza című fantasztikus filmnek. Lev Tolsztoj Kreutzer szonáta című híres kisregényének színvonalas feldolgozásával is találkozhatunk a mozikban. Hosszú évek várakozása után juthat el a mozikba Koncsalovszkij filmje, az Ászja. Martin Andersen Nexö híres regényében egy kilencéves kisfiú áll a középpontban, akinek embertelen megaláztatások sorozatát kell elviselnie. Az ebből készült filmváltozat, a Hódító Pele idén Aranypálmát nyert Can- nes-ban. Az ég Berlin felett című film a jövő év értékes bemutatója lesz, amelynek rendezője néhány hete Európa-filmdijat kapott. Á nemek kapcsolatát feszegeti Az amerikai birodalom hanyatlása című kanadai film. Ebben a modern világ szinte valamennyi szexuális problémája szóba kerül. Gazdagnak ígérkezik az olasz filmek listája. Rosi két művel is képviselteti magát, az egyik a Carmen, a másik az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája. 1988 legsikeresebb filmje volt Az utolsó császár, amely 9 Os- car-dijat kapott. Ezzel is találkozhatunk a neves rendező, Bertolucci tolmácsolásában. Az emigrációban meghalt Tarkovsz- kij Itáliában forgatta a Nosztalgiát. Hőse egy szovjet költő, aki külföldön idézi fel a hazához kötődő gyökereit. A moziba járók főként tizenévesek közül kerülnek ki, érthető tehát, hogy a forgalmazók igyekeznek a kedvükben járni. Legnépszerűbbek a tudományosfantasztikus filmek. Jövőre szinte minden hónapban találkozhatunk e műfaj új darabjaival. így a nézők találkozhatnak a Háborús játékok, Az X-tervezet, a Ször- nyecskékésA csillagember című alkotásokkal. Nyugat-Európát már meghódította A piszkos tánc. A romantikus 60-as évek zenéje és a sztori különösen a lányok körében kelthet érdeklődést. Emellett kissé megkésve ugyan, de végre látható lesz a talán legjelentősebb zenés film, A fal, amely a Pink Floyd hasonló című lemezére készült. Ezeken kívül láthatóak lesznek még a nagy közönségsikerre számot tartó alkotások, így a Beverly Hills-i zsaru II., a Superman, a Rendőrakadémia és a Volt egyszer egy Amerika. Hernádi Ferenc CARSfcS iSSL* Apáti Miklós: A legnagyobb ember * in/1. A legnagyobb, a legmagasabb ember számomra mindaddig, míg Jani bátyám, anyám rokona meg nem jelent nálunk, az apám volt. A két nagy ember, ha találkozott, nem sokat beszélt. Sakkoztak, malmoztak inkább. Bizony, Jani bá volt a magasabb, s ettől napokra szomorú lettem. Jani bá tőlünk nem messze, egy laktanyában katonáskodott. Honvéd cigarettát szívott, apámnak is hozott ajándékba. Ha megjött hozzánk, letekerte lábáról a kapqít. Hidegre fordulván az idő, anyám egy rossz zsákot-tett a lába alá, hogy ne fázzon. Aztán elhúzódott a férfiaktól, sütött-főzött vagy var- rogatott, hagyta őket játszani. * Az MTI-Press 1988. évi pályázatának I. díjas alkotása novella-kategóriában Meg beszélgetni. Furcsán beszélgettek, nagyon kellett figyelni rájuk, ha az ember érteni akarta, miről is van szó. Ráhajoltak a táblára, rakosgatták a bábokat, és nagy ritkán, ha szóltak, ilyesmiket mondtak: „Ami a tiéd, tedd el, a másét ne vedd el.” Ilyentájt szokott elhullani a táblán az első bábu. Mire a felelet rendszerint az volt: „Majd eljő az ideje, mint a szalmakalapnak.” A király nemcsak a legmagasabb bábu volt, de a legtovább is ő maradt a táblán. A magasság, az erő jelképe lett, csakúgy, mint Jani bátyám. Jani bának hívtam a királyt, tudtam, hogy ő a legerősebb játékos a táblán. Apám és Jani bá soha nem veszekedtek a játék miatt, de szavakkal azért meg-megcsip- kedték egymást. Ha apám arra gyanakodott, hogy Jani bá egy figurát eldugott, s morogvamosolyogva meggyanúsította, Jani bá rögvest ráfelelt: „Nem csak egy tarka kutya van a világon!” Ilyenkor hamar meglett a bábu, folytathatták, vagy kezdhették elölről a játékot, annak rendje szerint. Néha, ha nyerésre állt, Jani bá nekem is tett fel kérdéseket, ki rendesen az asztal mellett álldogáltam, s a leszedett bábukat rakosgattam új és új rendbe, nagyság, szín, rang szerint; sokszor negyedóráig is képes voltam szuggerálni a sorból hiányzó bábot, hátha levennék, s elkerülhetne hozzám, kis csapatomba. Ilyen kérdéseket kaptam: „Fekete fenéből iszik egy holt madár, nyoma is fekete, ha fehér mezőn jár.” — Azt kellett rá felelnem, hogy az írótoll, s én feleltem is boldogan, mint a múlt hónapban. Láttam,_ örülnek neki. ók meg csak játszottak. És hát ugratták is egymást, mindig a játszma alakulása szerint: „Hová lépsz most meg?” — kérdezte apám, ha sorról sorra haladva sikerült ellenfele királyát bekerítenie. — Elmegyek a nagyvilágba, s ott a lábam lelógatom. A család dolgai csak ritkán jöttek szóba, a szegénységről nincs mit beszélni. Ha mégis, akkor többnyire anyám porolt apámmal. „Új talp kell a gyerek bakancsára!” Tudtam ezt én is, de míg nem esett le a hó, az se zavart, hogy lyukas cipőben járok. A talpát úgyse látja senki. Apám értett a cipőkhöz, komoly szerszámai is voltak, a sufniban tartotta őket. Legjobban az tetszett, ha szögezett. Ilyenkor faszögeket kapott a szájából elő, nem is láttam, mikor rakta bele, s ütötte-verte belé mindet a meglyukasztott • bőrbe. Szapora, látványos munka volt. „Megy ez, mint az ágybaszarás” — mondta, mintha mentegetőzne e tudománya miatt. Nem szeretett kopácsol- .ni. (folytatjuk) A Bosszúvágytól a Vadonig 1989 új filmjei között tallózva
