Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-03 / 2. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. január 3., kedd KALEIDOSZKÓP :---------------------------T udományos kishírek Szemvizsgálat — tegnap, ma, holnap Macska-AIDS? Az Egyesült Államokban felfedeztek egy olyan vírust, amely házimacskákban hasonló tüneteket okoz, mint az emberben az AIDS vírusa, rövidítve a HIV. A fertőződés egyebek között idült náthában, hasmenésben és erős fogyásban mutatkozik meg. Miként a HÍV az embert, a macskának ez az egyelőre FTLV betűszóval rövidített nevű vírusa is a T-nyiroksejteket fertőzi meg. Az FTLV immunológiai szempontból mind a macskák összes ismert retrovírusától, mind az ember HIV-vírusától különbözik. De alakilag és a hatása szempontjából jobban hasonlít a HIV-vírusra, mint a macskának ugyancsak az immunrendszert elnyomó fehérvérűség-vírusa. Minthogy az újonnan felfedezett vírus hasonlít a HIV-re, az általa okozott megbetegedéseken jól modellezhetik majd az AIDS-es fertőzés mechanizmusát. A macska e vírusa az embert nem fertőzi meg. Hűségessé tevő szaganyag Az ecetmuslica nőstényei mindössze kéthétnyi életük során jobbára csak egyszer párzanak, azután soha többé. A hím a párzás után a nőstényen szagnyomot hagy hátra, s az a többi hímet általában távol tartja tőle. Bár az elriasztó szag néhány órán belül elillan, újabb párosodás mégsem jön létre, mert a hímeket riasztó szaganyagot ezután maga a nőstény termeli. Az Indiána Egyetem (USA) kutatói kiderítették, hogy a hím ecetmuslica kitinvázában bizonyos szénhidrogén-vegyületek- nek — a trikozánoknak — a keveréke hússzor töményebben van jelen, mint a szűz nőstényekében. Ez az udvarlás és főképp a párosodás közben a nőstényre átkerülő anyag riasztja el tőle a többi hímet, jóllehet, trikozán bennük is bőven akad. A hímek bizonyára különbséget tudnak tenni a — két kísérő vegyülettel más-más módon kombinálódó — egyedi szagbélyegek között. Erre abból is következtethetünk, hogy a megtermékenyítő hím a nőstényét még hosszabb idővel a párosodás után is „vonzónak” találja. Hasonló jelenség egyes lepkék körében is ismeretes. Bár nehéz különbséget tenni érzékszerveink fontossága között, a legnehezebben nélkülöz- hetőnek mégiscsak a szem, a látás minősül. Ha látásunk rendben van, a maga teljességében érzékelhetjük környező világunkat, de ha valami ok, például betegség, sérülés stb. zavaija látásunkat, sietünk a rendszerint sorbaállással járó szemészeti rendelésre. A szemészeti rendelőben máig legfontosabb vizsgáló műszer a szemtükör, amelyet még 1851- ben H. Helmholtz német fizioló- gus fedezett fel. Segítségével a szem törőközegeinek állapota, a szemfenék, valamint a szem fénytörése a pupillán keresztül a legnagyobb pontossággal és biztonsággal vizsgálható. Lényege az, hogy a beteg feje mellé állított lámpa fényét egy középen átfúrt, lapos vagy homorú tükörrel a szem belsejébe vetítik, ahonnan a sugarak ugyanazon az úton a vizsgáló orvos szemébe vetődnek vissza. Hasonló az elve a modern villamos szemtükörnek is, csakhogy ezeknél a lámpa már a tükör nyelébe van szerelve. A beteg és a vizsgáló orvos szeme között levő esetleges fénytörési különbséget a szemtükör forgatható korongjába épített üvegekkel küszöbölik ki. A szemtükör felfedezése döntő jelentőségű volt a szemészet történetében, mert az élő szervezetben a szem belseje és a szemfenék megközelíthetetlen volt a vizsgálatok számára. A szemtükör tette lehetővé, hogy megismerjük az élő szem belsejét, az úgynevezett szemfenéket, melyen a szem látórészének legfontosabb elemeit találjuk: az ideghártyát, az idegbelépés helyét és éles látási pontját. Az itt futó erek állapotának vizsgálata a szem betegségeinek megállapításán túl az egész szervezetet érintő betegségek (például magas vérnyomás, érelmeszesedés) diagnózisában is segítségül szolgái. Ezenkívül a szemtükörrel való vizsgálatok elősegítik a szemüvegrendelések helyességét. A szemtükör felfedezését tehát joggal lehet a modern, tudományos szemészet kezdetének tekinteni. Még újabb technikai vizsgálati módszert jelent az az újdonság, amelynek során a számítógépet is bevonták a szemészet eszköztárába. A prágai katonai kórház szakorvosa fejlesztette ki a számítógépes műszert. A beteg szemhéja alá apró fémlemezt ültetnek be, amely a számítógéphez kapcsolódik. Egy képernyő rövid ideig tartó nézése után a műszer — a diagram kivetítésével — nagy pontossággal, a beteg szubjektív érzéseinek teljes figyelmen kívül hagyásával állapítja meg a kórismét. Az új diagnosztikai eszköz még a szemtumor kezdeti stádiumának a felismerésére is alkalmas, amire eddig nem volt mód. A beteg, az orvos és a diagram (MTI — Külföldi Képszerkesztőség) A rejtélyes madárős A múlt század hatvanas éveiben a németországi Solnhofen közelében különös állat csontmaradványait fedezték fel. A vizsgálódások során kiderült, hogy törzsfejlődési szempontból az egyik legfontosabb kihalt állatfaj. Páratlan átmenet két nagy állatcsoport: a hüllők és a madarak között, így az élővilág evolúciójának nyilvánvaló bizonyítéka. Megállapították, hogy 140 millió évvel ezelőtt, a földtörténeti júra időszakban élt e galamb nagyságú, Archaeopteryxnek elnevezett madár. Ezzel az őslénnyel kapcsolatban azonban máig nagyon sok a megválaszolatlan kérdés. Például: Vajon tudott-e repülni az Archaeopteryx? A tudósok egy része azzal érvel, hogy semmi esetre sem repülhetett, mert mellkasából hiányzott az a csont, amelyre — a mai madarak esetében — a szárnyakat mozgató izom tapad. így a madár csak futni tudott, de nem emelkedhetett föl a levegőbe. Mások azonban ettől eltérő véleményen vannak, és elsősorban a tollak elemzésére alapítják álh'tásukat. A tollak alakja ugyanis nem szabályos, nem szimmetrikus. A szálacskák a szár egyik oldalán jóval hosz- szabbak, mint az átellenes oldalon. Ennek pedig szerepe van a repülésnél, s ez általában jelemző a repülő madarakra. A csak járni és futni tudó, de a repülésre nem képes madarak tollai mindig szabályosak, szimmetrikusak. Egy további kérdés: valóban a madarak közös őse lenne az Archaeopteryx? Londoni tudósok az őslény koponyájának vizsgálatai alapján úgy vélik, hogy ez a lény semmi esetre sem tekinthető a madarak közös ősének, hanem a legkorábbi madárfélék egyik — oldalági — leszármazottja. Életrövidítő ingereli Franciaországi felmérések a munkahelyi stresszről Alig néhány évtizeddel ezelőtt sokunk számára még ismeretlen volt a stressz szó. S ami ennél lényegesebb: maga a stresszálla- pot sem okozott annyi bajt, mint manapság. A stressz ma már — fájdalom — meghódította a világot. Életünk minden egye^s napját stresszhatások tucatjai tarkítják, s ember legyen a talpán, ki a velük vívott csatából csorbulat- lan karddal, azaz ép egészséggel kerül ki. A stresszhatások talán legfőbb forrása a munka, a munkahely. Ebből a megállapításból indult ki az a tizenkét párizsi üzemorvos is, akik a közelmúltban jelentést tettek közzé a nagyüzemi dolgozókat érő pszichológiai, pszichopatológiai hatásokról. Mindjárt a jelentés első mondatai gondolkodásra késztetnek: „A depresz- szió s a nyomában járó öngyilkossági hullám egyre több áldozatot követel. A mindenáron való teljesítménynövelés végzetes veszélyeket rejt magában.” Franciaországban ma minden negyedik aktív dolgozó kap élete során enyhébb vagy súlyosabb lefolyású elmezavart. Ez a szám 25 esztendővel ezelőtt még „csak” a fele volt. Az okok között az első helyen áll a stressz s annak kiváltó tényezői:a munkanélküliségtől való félelem, a túlterheltség, a zaj, a tehetségtelen és agresszív vezetők, az otthoni második műszak...” A párizsi orvosok párhuzamosan öt üzemben készítettek felmérést. Közülük kettőben a vezetőség nemrégen bocsátott el jó néhány munkást. Az itt dolgozók több mint fele alvászavarokról számolt be. A harmadik — átszervezés alatt álló — vállalat dolgozóinak egynegyede ugyancsak alvási problémákkal küszködik. S végül annak a két üzemnek a dolgozói közül, ahol jól mennek a dolgok, csak minden tizedik állította, hogy az éjszakai pihenés gondot okoz számára. „Lehetetlen, hogy ne vonjunk párhuzamot a munkakörülmények és a dolgozók elkeseredettsége között akkor, ha egy üzem munkásai közül ugyanazon a héten öten kísérelnek meg öngyilkosságot” —'állapítja meg a jelentés egyik szerzője. A párizsi orvosok jelentésükben tizenöt olyan foglalkozást jelöltek meg, ahol a leggyakoribb és legerősebb a stresszhatás. Első helyen szerepelnek a repülésirányítók, aztán a repülőgép-vezetők, majd őket követik a vasúti jegy ellenőrök. De benne vannak az első tizenötben a tanárok, a fogorvosok és az újságírók is. Az utóbbira egy példa. Az Anten- ne-2 tévéállomás egyik műsorvezetőjének megmérték pulzusszámát műsor előtt, közben és utána. Jóval az adás kezdete előtt pulzusszáma nyolcvan volt. Amikor beszállt a liftbe, hogy felmenjen a stúdióba, szívverése szaporább lett, elérte a százat. S mikor — már a kamera ,előtt — eszébe jutott, hogy elfelejtette bekapcsolni a mikrofonját, a pulzusszáma 125-höz közelített. Aztán végre kimondta a várva várt „holnapi viszontlátásra”-t, s a számsor ismét elindult lefelé: száz, kilencven, majd ismét nyolcvan. Az orvosok véleménye szerint a stressz nem más, mintazemberi szervezet válasza az őt érőfizikai, érzelmi és szociális hatásokra, kényszerekre. Az állatvilágban egyszerűbb a helyzet. A veszélyt érző állat elbújhat, futásnak eredhet vagy felveheti a harcot, még ha kevés is az esélye a győzelemre. De mit tehet az állását féltő alkalmazott a főnök önkénye ellen? Felmondását nem adja be, s be sem húzhat egyet a főnöknek, bármennyire is szeretne. A statisztikák azt mutatják: minél alacsonyabb beosztásban van valaki, annál több stresszhatás éri. Ezek a megállapítások azonban vitathatók. Ki ne ismerne kiborult, infarktus szélén álló gyártulajdonosokat, vagy még inkább: középszintű vezetőket? Több felmérés is arról tanúskodik, hogy a vezetőnek csupán két típusa képes elkerülni e negatív következményeket: az önmagukkal elfoglalt, egoista embé- rek>és a rendkívül szadista típusú vezetők, akik úgy játszanak beosztottjaikkal, mint élettelen sakkfigurákkal. Biztató, hogy a stressz veszélyes voltát ma már nem csupán a pszichiáterek, pszichológusok és orvosok, de. a gyártulajdonosok is egyre inkább felismerik. Ennek szemmel látható bizonyítékai a munkahelyi szaunák, teniszpályák, parkok, és a néhány üzemben már működő stresszel- lenes központok. A felvilágosultabb szellemű vezetők már egyenrangú partnerként, mit több, barátként kezelik beosztottjaikat. Égyre többen vannak a jó és rossz tanácsadók, akik a legkülönfélébb módszereket ajánlják a stressz elleni harchoz. Idézzük csupán az említett jelentés által ajánlott tíz segítő trükköt: 1. Űzzön rendszeresen valamilyen könnyű sportot! 2. Fejlessze humorérzékét! 3. Ne akarjon mindenki szemében „jó fiú” lenni! 4. Forgassa körbe hétszer a nyelvét, mielőtt kitörne! 5. Kevesebb kávét, cigarettát, alkoholt, de azért ne folytasson aszkéta életmódot! 6. Ha munkája lehangolja, fordítson rá kevesebb figyelmet, foglalkozzon inkább a magánéletével! 7. Ne dolgozzon magányosan! 8. Bármi történjék is munkahelyén, őrizze meg nyugalmát! 9. Merjen ellenállni főnökének! 10. Időnkénj kényeztesse magát egy kicsit (jobb híján a masz- szőrével). Végezetül: a stresszhatásokat kerülendő, jobb ha most nem kezdünk el azon gondolkodni, vajon mi hogyan teljesítjük a tíz- parancsolatot. Különben is, kinek van manapság pénze megfizetni a masszőrt egy kis kényeztetésért?... L.J. Hát nem állati? Séta a cirkuszi elefánttal az USA-beli Greenville-ben. Terry Frisco idomár sétára indul a Dumbo névre hallgató, kétéves elefántkö- lyökkel, „aki” még időnként fegyelmezésre szorul. Miért vidám a kéthetes bengáli tigrisbébi? A Virgina állambeli sza- fári parkban élő „Lokit” ugyan édesanyja magára hagyta, de pótmamája, Jenny Campbell ha megmasszírozza a pocakját, akkor a kölyök ábrázata felvidul. Vezetési engedély — elefánthoz. Az NSZK-beli Kölnben élő fiatal hölgy éppen most teszi le az elefántvezetési engedélyhez szükséges vizsgát. Egy ceyloni utazási iroda reklámfogása ez a csalogató módszer. Fürdik a leopárdkölyök. A zürichi áliatkertben lakó háromhóna- pos leopárdkölyök mintha azt kérdezné: „Minek ez a sok fürdés mama?” A válasz biztosan az, „hogy nehogy megbetegedj fiam,” mivel a havasi leopárdok rendkívül érzékenyek a fertőzésre. (Népújság-telefotó — MTI Külföldi Képszerkesztőség)
