Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-24 / 306. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. december 24., szombat 7. Egy élet szerelme Négy évtized az úszás igézetében Utassy Sán- dorné, az ötvenes évek ismert gyorsúszójából lett edző, aki magas szinten tudta folytatni a neves elődök munkáját. Ameddig lehetett, kollégáival együtt fenntartotta az egri úszás hírnevét. Ennek során elengedhetetlen kellékei voltak a stopper és az edzésnapló. (Fotó: Szántó György) Tanítványai rajongásig szerették, nem egy közülük alig várta, hogy nyíljék az uszoda kapuja és elébe futhasson, elsőként köszöntse. Nem, dehogy késett el, ő mindig hajszálpontosan érkezett, hozzá akár órát is lehetett volna igazítani. S hogy miért istenítették őt, aki naponta, gyötrően hosszú kilométereket úszatott velük? Talán azért, mert megérezték, hogy Magdi néni — merthogy róla van szó — halálosan komolyan veszi őket, a cseperedőfélben lévőket, a kamaszodókat, miként hivatását, az úszóedzőséget is. Egy idő óta egyre ritkábban lép be Utassyné Gyergyák Magda az egri uszoda kapuján, ugyanis néhány hete a nyugdíjasok nyugodalmasabb életét éli. De hátat lehet-e fordítani egyik napról a másikra mindennek, ami addig szép volt, sutba hajítva az emlékeket, kötődéseket, csak azért, mert eljött az idő? Hogyan telnek a napjai a szeretett gyerekek, az uszoda, a versenyek izgalma nélkül, gondol-e néha napján rájuk? Többek között erre is kíváncsi voltam, amikor becsöngettem a Tompa Mihály utcai családi házba. A lajosvárosi utcácska csendjét nagy ritkán veri föl motorzúgás, olykor egy-egy kutya vak- kantása háborítja csak a mindent körbeölelő nyugalmat. Könnyen odataláltam, mivel a ház falán Utassy Sándor bérfűrészelő felirattal még ma is tábla őrzi a már több éve elhunyt férj emlékét. A ház asszonya beljebb invitált a marasztaló meleget árasztó lakásba, ahol a vitrinek polcairól kupák, serlegek, kristályvázák, érmek és fotográfiák garmadája tekintett le „érdeklődve” a jövevényre. A gőzölgő, illatos fekete hamar a csészékbe került, kényelmesen elhelyezkedtünk a süppedő fotelekben, s indulhatott a múltidéző beszélgetés. — Hogyan is kezdődött ez a nagy-nagy szerelem ? — Diákszerelemnek indult, ami jön, majd tavaszi záporként tovavonul. Valamikor a negyvenes évek végén az osztálytársaim vettek rá, hogy rajtkőre álljak egy iskolai úszóversenyen. Mint igazi fruskát, akkor még nem nagyon izgattak a sportteljesítmények, sokkal inkább tűzbe hoztak a bálok, meg az, hogy minden hajszálam akkurátusán a helyén legyen. Magam sem tudom, miért, mégis ráálltam a dologra, és első nekifutásra 38 másodpercet úsztam 50 m gyorson. „Balszerencsémre” meglátott a mester, Bakó Jenő, és akkor már nem volt menekvés. — Akkoriban még voltak példaképek az egri uszodában, inkább az okozott gondot, hogy kit is válasszon magának a kezdő. — Valóban, felsorolni is nehéz őket. Kádas Géza, Válent Gyula, Hevesi István, Svéda Gyula, Pók Pál mind-mind klaszis úszók voltak. Meg aztán igazi csapatot formáltak belőlük a körülmények és egy remek pedagógiai érzékkel megáldott edző, Bakó Jenő. Ha azt akartuk, hogy meleg legyen az öltözőben, magunk cipeltük a tüzelőt, bedurrantottunk, hogy olvadjon a sarkokban fehérlő hó. Otthonunknak tekintettük az uszodát, nem egyszer kisebb családias ünnepségeket rendeztünk. Vonzó volt az úszás, a közösség légköre, nem csoda, hogy ott ragadtam. Szinte természetes, hogy évekkel később a férjemmel, aki maga is kiváló mellúszó és vízilabdás volt, ebben a közegben találtunk egymásra. — Mit tekint sportolói pályafutása csúcsának? — Talán az 1954-es budapesti főiskolai világbajnokságot, ahol csapattársaimmal: Littomericzky Máriával, Femes Judittal és Szőke Katóval megnyertük a 4x 100-as gyorsváltót, egyéniben pedig bronzérmet szereztem. Őszintén szólva, a dicsőségen túl azt is köszönhetem a sportnak, hogy rengeteget utazhattam, kijuthattam külföldre, világot láthattam. Egyébként az ötvenes években erre nemigen nyílott volna lehetőség. — Mi volt a titka a több évtizedig tartó egri sikereknek? — Azért szerepeltünk jobban, mint más vidéki városok versenyzői, mert jobb körülmények között dolgozhattunk. Egerben remek létesítményben készülhettünk, meleg forrásvízzel töltötték fel a medencét s ez lehetővé tette, hogy a téli zimankóban is gyakoroljunk a nyitottban. Többet tudtunk edzeni, mint a vetélytársak, s ez nem is maradt eredmény nélkül. — Hogyan került a medencéből a partra? — Egy bukaresti versenyen szembetegséget kaptam, s ez pontot is tett versenyzői pályám végére. Az uszodától azonban nem tudtam és nem is akartam elszakadni, így nem volt más hátra, mint hogy „rablóból pandúr legyek”. Az akkori edzőmtől, Válent Gyulától rengeteget tanultam, s máig hálás vagyok azért, hogy önállóságra nevelt. Már a kezdet kezdetén egy 10- 15 fős csoporttal foglalkoztam — köztük voltak későbbi kollégáim: Grószné Várkonyi Mária és Fábiánné Oláh Margins—velük ismerkedtem meg ennek a szép, de nehéz hivatásnak az ábécéjével. — A következő évek vizsgája azt igazolta, hogy fogékony tanítványa volt a neves elődöknek. Felfedezte és útjára indította Vermes Albánt, a későbbi mellúszó olimpiai ezüstérmest, Fodor Ágnest, a hazai hátúszás egyik nagy egyéniségét, hogy csak a legjobbakat említsük. — Szép álomként dédelgettem magamban, hogy egy versenyzőm valaha majd kijut az olimpiára. Erre azonban nem mindenáron törekedtem, a sportolóimban elsődlegesen az embert láttam. Nem eszköznek, hanem nélkülözhetetlen partnernek tekintettem őket, akikkel együtt dolgozunk egy nagy cél érdekében. Harangsoroltam, azt mindig az eredmények alapján tettem, nem pedig rokon-, vagy ellenszenv szerint. A gyerekek többsége ugyanis fölöttébb érzékeny. Csakis az várhat tőlük tiszteletet, aki következetességével, igazságosságával kiérdemli. Én ezt nem könyvekből tanultam, hanem edzői pályám értékes tapasztalataként szűrődött le bennem. — Szakmai újításaira is méltán lehet büszke, hiszen ön alkalmazta először hazánkban a kettes lábütemű gyorsúszást, amely a hosszabb távokon azért előnyös, mert igen gazdaságos, spórol az energiával. — Lázár Eszterrel néhány hónap alatt olyan szintre jutottam az új technikával, hogy megjavította 800 m gyorson az országos csúcsot. Persze, ehhez az ő kitűnő ritmusérzéke, tehetsége is szükségeltetett. Emellett végig egyik vesszőparipám volt a siklás állandó sulykolása. Ennek hihetetlenül fontos szerepe van az előrehaladásban, minden további eredménynek ez az alapja. — Miért mondott ilyen korán búcsút az uszodának? — Szívem szerint még dolgoznék, de sajnos az egészségi állapotom megromlott, pihenésre van szükségem. Jól is jön ez, mert legalább rendszerezhetem az úszással kapcsolatos, hosszú évtizedeken át gyűjtögetett emléktárgyaimat. Valamennyit az őt megillető helyre szeretném tenni a lakásban. Természetesen arról szó sincs, hogy végleg szakítanék kedvenc sportágammal. Ha csak tehetem, lemegyek a régi tanítványokhoz, megpróbálok segíteni az egykori kollégáknak. — Az egri úszósport korábbi, kivételezett pozíciójából mára már kivételesen rossz helyzetbe került. — Sajnos, tényleg visszavetette a fejlődést a fedett hiánya, s csak akkor van remény a felzárkózásra, ha felépül az új, korszerű uszoda, amelynek léte az ország legtöbb részén már természetes. Búcsúzni annyi, mint egy kicsit meghalni — tartja a francia mondás. Akkor is, ha az elválás nem végleges... Buttinger László Emlék a 100 órás Méghozzá olyan, amilyet nem csupán rövidke hetekre, hónapokra zár agysejtjeibe az ember, hanem nagypapa-, nagymamakorában is felemleget. A csapattagok legalábbis minden bizonynyal. Majdan elmesélik a kíváncsiságtól csillogó tekintetű unokáknak: hol volt, hol nem volt, volt egyszer Egerben egy 100 órás űszóváltó, amelyen csaknem kétszáz lelkes bácsi, néni és gyerek rótta rendületlenül a hosszakat. Az okokat firtató miértre pedig csak annyit válaszol : azért, mert mozogni jó, mozogni öröm. Még akkor is, ha a zimankó szederjesre csípi az arcot, ha a napi kétszer egy óra egy kicsit soknak is tűnik. Aki erre adta a fejét, az fölmérhette, hogy nem könnyed játszadozás vár rá, hanem az ólomsűlyű fáradtsággal is meg kell küzdenie, le kell győznie a mindenkiben megbújó lustaságot, tunyaságot, restséget. Ezekben a napokban nem a teljesítmény állt a középpontban, hanem az önmagunkkal megvívott harc, amelyből a többség győztesen került ki. Ezért nincs igazuk azoknak, akik megkérdőjelezik az egész vállalkozás sportértékét, sőt értelmét, lekicsinylőén legyintenek, vagy gúnyos mosolyra húzódik a szájuk. Ugyanis a sport legvégső lényege nem a centiméterekben, másodpercekben jut kifejezésre, hanem abbán a folyamatban, amely által az ember jobbá, többé, nemesebbé válik. A több mint négy napon át az egri uszodában tempózók — a kétkedőkkel ellentétben — emellett tettek hitet, erre adták szavazatukat. A tegnap déli záró- ünnepség önfeledt, emelkedett hangulata azt mutatta, hogy ez a felfogás az uszodában csatát nyert. Itt és most, Egerben, 1988. december 23-án. Öt kapitányjelölt! A Magyar Labdarúgó Szövetség keddi elnökségi ülésén több határozatot is hoztak. Ezek egyike: a vesztegetési ügyben érintett válogatott labdarúgókhoz levelet küldenek külföldre és kérik őket, jöjjenek haza, itthon tisztázzák magukat a vádak alól. Détári Lajos, Fitos József, Garaba Imre, Bodonyi Béla, Dajka László és Nagy Antal, továbbá Róth Antal lakására címezték azokat. Mezey György lemondása után nincs a válogatott élén szövetségi kapitány. Mikor lesz? Még ebben az évben. Török Péter főtitkár és az elnöki triumvirátus tagjai s az MLSZ Edző Bizottsága javában tárgyal az öt jelölttel. Az év sportolói 1988-ban: Darnyi, Egerszegi és az öttusacsapat Úszóhegemónia Szavaztak a sportújságírók Aki képes volt mesterhármasra A MUOSZ Sportújságíró Szekciója 1988-ban is szavazásra kérte fel a magyar sportújságírókat, akik közül 142-en juttattak el a határidőn belül értékelhető voksot. (Ez csúcsot jelent a hagyományos szavazás történetében.) Mindazok a sportolók, csapatok és edzők, akiket a szavazók az első helyre neveztek, 7 pontot kaptak, a másodikok 5-öt, a harmadikok 3-at, így alakult ki az aligha meglepő végeredmény. Mind a négy kategóriában „szöuli,, lett az év legjobbja, így a férfiaknál Darnyi Tamás úszó, a nőknél Egerszegi Krisztina, ugyancsak úszó, a csapatoknál az aranyérmes öttusaválogatott, míg az edzőknél az úszóválogatott sikerkovácsa: Széchy Tamás. Az 1988-as esztendő legjobb sportolói és edzői: férfiak: 1. Darnyi Tamás (úszó) 885 pont 2. Martinék János (öttusázó) 655 3. Gyulay Zsolt (kajakozó) 500 nők: 1. Egerszegi Krisztina (úszó) 971 pont 2. Polgár Judit (sakkozó) 492 3. Jánosi Zsuzsa (vívó) 365 csapatok: 1. Öttusa-válogatott (Martinék János, Mizsér Attila, Fábián László) 839 pont 2. Kardválogatott (Bujdosó Imre, Csongrádi László, Gedővári Imre, Nébald György, Szabó Bence) 606 3. Női sakkválogatott (Polgár Zsuzsa, Polgár Judit, Polgár Zsófia, Mádl Ildikó) 450 edzők: 1. Széchy Tamás (úszás) 865 pont 2. Török Ferenc (öttusa) 464 3. Kiss László (úszás) 262 A férfiaknál szavazatot kapott még: Sike András, Borkai Zsolt, Szabó József, Güttler Károly, Klampár Tibor, Mizsér Attila, Isaszegi Róbert, Messzi István, Kropkó Péter, Vincze István és Guczoghy György, a nőknél Polgár Zsuzsa, Kőbán Rita, Török Mariann, Engrich Mariann, Mádl Ildikó, Sinkó Andrea, Mészáros Erika, Gyulay Katalin, Takács Erika, Storczer Beáta, • Géczi Erika, a csapatoknál a kajaknégyes, a férfi tornászválogatott, a Ferencváros vízilabdacsapata, a tekeválogatott, a férfi kézilabda-, valamint a női tőrválogatott, továbbá a ZTE férfi kosárlabdacsapata, az edzőknél Angyal Zoltán, Parti János, Sző- nyi János, Polgár László, Zarán- di Csaba, Verebes József Hegedűs Csaba, Bicskei Bertalan, Hargitay András, Gerber László, Kovács Tamás, Gellér Sándor, Mocsai Lajos, Szívós István, Kaszás Gábor, Tompa János, Pe- rényi Béla, Beliczay Sándor. * A Magyar Televízió Sportosztálya 1988-ban is odaítélte díjait az év legjobb ifjúsági sportolóinak. A szakszövetségektől 24 sportágban 17 lány- és 24 fiúversenyzőre érkezett jelölés. 1988 legjobb ifjúsági sportolói: fiúk: 1. Bagyula István (Csepel, atléta, edzője: Schulek Ágoston) 2. Repka Attila (DVTK, birkózó, e: Rusznyák József) és Katona Ferenc (Álba Volán, öttusázó, e: Kulcsár Antal) 3. Debnár Tamás (BVSC, úszó, e: Rátonyi Gábor es Nagy József) és Kovács István (Vasas, ökölvívó, e: Akkermann György) lányok: 1. Egerszegi Krisztina (Bp. Spartacus, úszó, e: Kiss László) 2. Polgár Judit (MTK- VM, sakkozó, e: Polgár László) 3. Joó Éva (MHSZ-KLK, spprt- lövő, e: Szucsák László) és Éllő Vivien (Statisztika, asztaliteniszező, e: Chikán István) Darnyi Tamás Az év sportolója választások 31 éves történetében az első férfi, aki képes volt a mesterhármasra, hiszen 1986 és 1987 után az idén megszakítás nélkül harmadszor végzett az élen az újságírók szavazásán. Igaz, két legendás elődje, az öttusázó Balczó András és az úszó Hargitay A ndrás is összegyűjtött három elsőséget, de több év megszakítással. Az Ú. Dózsa 21 éves sportolója minden idők legnagyobb vegyesúszója! Ha eddig ez kétséges volt, akkor az idén egyértelművé vált, miután Darnyi teljessé tette éremkollekcióját: négy Európa- és két világbajnoki aranyérme Egerszegi Krisztina az idén sokkal komolyabb babérokat is aratott, mint az olimpiai arany- és bronzérem, vagy pedig „Az év sportolója” cím. Egy ország kedvence lett! Az előbbiekhez „csak” annyi kell, hogy valaki nagy eredményeket éljen el. Az utóbbihoz valami olyasmire van szükség, ami jószerével független attól, hogy ki milyen gyorsan úszik le 100 vagy 200 métert. Kedvencnek születni kell... Persze ki is legyen az ország kedvence, ha nem a szöuli olimpia legfiatalabb bajnoka, aki még a dobogó középső fokán állva sem magasabb, mint a két NDK-s óriás: Zimmermann és Sirch, a második és a harmadik helyezett... Aki ráadásul az egyetlen lány a szöuli magyar bajnokok között. Természetesen Egerszegi Krisztinát nem azért választották a sportújságírók az év sportolójának, mert olyan „aranyos”. Széchy Tamás (57), aki most már megszakítás nélkül harmadszor érdemelte ki Az év edzője címet, a legkellemesebb riportalanyok közé tartozik. Sohasem tér ki a válaszadás elől, s amit mond, az mindig tartalmaz eredeti, nem egyszer meghökkentő gondolatokat. Amikor ez a beszélgetés készült, éppen egy lakásfelújítás kellős közepén volt, azt sem tudta, hol áll a feje — de azért a szokott szívélyességgel válaszolt az ilyenkor „kötelező” kérdésekre. — Számított arra, hogy 1986 és 1987 után ismét önt találják a legjobb magyar edzőnek? — Mivel ez nem olyan, mint egy szépségkirálynő-választás, vagyis nem szubjektív, hanem objektív tényezők döntenek, sejtettem, hogy tanítványaim, Darnyi Tamás és Szabó Józsefhátom olimpiai aranyérme okán engem jelölnek az újságírók. — Az idén kisebbfajta jubileumot ünnepel. Nemcsak a „mesterhármas”, a harmadik „év edzője” cím miatt, hanem azért Az év csapata címet hatalmas fölénnyel nyerte az olimpiai bajnok öttusa-válogatott. Az idén 40 éves Magyar Öttusa Szövetség történetében ez a 10. csapatgyőzelem. A szöuli aranytrió, Martinék János, Mizsér Attila és Fábián László számára nem ismeretlen az „újságírói dobogó” felső foka, hiszen tavaly már feljutottak erre a csúcsra az emlékezetes világ- bajnoki győzelem után. A fantasztikus teljesítmény után az olimpiára biztos esélyesként utazott a csapat, s „csak” az volt a feladata, hogy a sportrajongók vágyát teljesítse: aranyéremmel térjen haza. Szeptember 22-én valóra vált mellé két olimpiai első helyet is begyűjtött. Darnyi a vegyesúszó számokban világversenyen 1985 óta veretlen. Híres arról, hogy mindig csak annyit ad ki magából, amennyi biztosan elegendő a győzelemhez. így tette ezt a szöuli Olimpiai Park uszodájában is, ahol 200-on és 400-on egyaránt szinte csak „lefürödte” az utolsó 25-30 métert, akkora volt az előnye. Bár tőle sohasem lehet ilyesmit hallani, mestere, Széchy Tamás szerint jó néhány másodperc „benne maradt”, azaz, már az olimpián l:59-en, illetve 4:12-n belül úszhatta volna ezt a két távot. „Egér” — világklasszis. Ha Darnyi Tamásról azt írják a szakértők: nem tudni, hol vannak képességei határai, akkor ez a megállapítás a Bp. Spartacus 1974. augusztus 16-án született úszónőjére fokozottan érvényes. Bár még egyik hátúszó számban sem ő tartja a világcsúcsot, a napokban az Egyesült Államok téli bajnokságán úszott eredményei — 100-on 1:01.88 p, 200-on 2:11,03 p — előrevetítik az 1989-es szenzációs időket. A bennfentesek előtt nem kétséges, hogy Egerszegi lesz az úszósport történetének első női versenyzője, aki egy percen belül úsz- sza a 100 hátat. Edzőjével, Kiss Lászlóval együtt azt tervezik, hogy az idei bonni Európa-bajnokságon a 400 m vegyest is megpályázzák — ha az időrend lehetővé teszi. Márpedig ha Egér elindul, akkor aligha kétséges, hogy a nőknél is „magyar szám” lesz a 400 vegyes...” is, mert éppen harminc éve tevékenykedik az edzői pályán. — Valóban, 1958-ban letten a Ferencváros úszóedzője, s a Spartacuson keresztül kerültem 1963-ban a KSI-hez, s kerek negyedszázada dolgozom a sportiskolában, az úszószakosztály vezetőedzőjeként. — Igazak azok a hírek, miszerint külföldre szerződne? — Eddig még mindig ellenálltam a csábításnak, noha már 200 ezer dolláros fizetéssel is hívtak az Egyesült Államokba. Most azonban több, nagy tengerentúli klubtól is olyan ajánlatot kaptam, amit nehéz visszautasítani. Úgy tűnik, mintegy 20 versenyzőmmel együtt hívnának meg, s a teljes őszi, téli, valamint kora tavaszi szezont valamelyik kaliforniai vagy texasi klub színeiben edze- nénk-versenyeznénk végig. Mivel ez a megoldás a magyar úszósportnak is rendkívül nagy hasznára válna, esetleg ezt választom. De ez a terv még további kidolgozásra, pontosításra vár — mondta befejezésül Széchy Tamás. az álom: 20 év után újból magyar csapat tiszteletére játszották el a Himnuszt. Arról, hogy az öröm még nagyobb legyen, a legfiatalabb csapattag, Martinék János gondoskodott. Az emlékezéskor nem szabad megfeledkezni Dobi Lajosról sem, aki, buzdításával cselekvő részese volt a sikernek. Az öttusázók előtt újabb feladat áll: a „mesterhármas” teljesítése, s ehhez a jövő évi szavazáson is az élen kell végezniük. Ha ez sikerül, azt a bravúrt mondhatják magukénak, amit eddig egyetlen csapat sem: három egymást követő évben is a legjobbak lettek. Két győzelemig már több sportág képviselői is eljutottak, de aztán megszakadt a sorozat. „Egér” világklasszis... A sorozat folytatódik! Széchy — a meghökkentő
