Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-13 / 296. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. december 13., kedd 3 GAZDASÁG — TÁRSADALOM Meg kell tanulni kezelni A demokrácia technikája Ki ne ismerné azt a publicisztikai fordulatot, hogy mostanság elég pár hónapot külföldön tölteni, s egy megváltozott Magyarországra tér haza az ember. Aki mondjuk a nyár elején olvasott utoljára hazai újságokat, az még azoknál a kommentároknál tart, hogy igenis van különbség a SZOT és a kormány álláspontja között, s ez így van rendjén, végre nyilvánosságot kapnak az érdekkülönbségek, sőt, ezután ezzel, mint természetes jelenséggel, számolni kell. Azóta eltelt pár hőnap, s az érdekkülönbségeknek a sajtóban való megjelenése nemcsak hogy természetes lett, hanem kis túlzással azt is mondhatni, lassan más sincs a lapokban, mint a különféle szakszervezetek, a Kamara, a vállalkozók, a KISZ, a MTESZ, a TOT meg a gombamódra szaporodó érdekképviseleti egyesületek nyilatkozatai, követelései, igénybejelentései. Ami pár hónapja a közvélemény számára mindenekelőtt a társadalom demokratizálódásának jele volt, arról mára kiderült, hogy ezen kívül egy sor vadonatúj problémát, eddig végig nem gondolt, roppant időigényes, bonyolult feladatot jelent. Volt abban valami eufórikus, amikor végre kimondhattuk, hogy nézet- sőt érdekkülönbség van a kormány, a szakszervezetek, a Kamara, a KISZ között. Kezdetben sokunknak talán úgy tűnt, a dolog ezzel el is van intézve, az érdekek megfogalmazása és az álláspontok rögzítése után valami módon mégiscsak létrejön egy immár demokratikus, s ugyanakkor mindenkit kielégítő megoldás. Sajnos, a dolog nem ilyen egyszerű, mondhatni ezután jön a neheze. Miközben ugyanis újra meg újra le kell szögezni, hogy az eltérő érdekek nyílt megjelenése valóban nélkülözhetetlen feltétele egy demokratikus társadalomnak — s itt bármiféle korlátozás, a „régi szép időkre” való nosztalgikus utalás ezt a demokratizálódást veszélyeztetné — ugyanakkor azt is látni kell, hogy egy hosszú, igen rögös úton eddig csupán a legelső lépéseket tettük meg. A demokratikus társadalom technikáit tanuljuk most, és ez a lecke tovább nem halasztható, de az is tény, hogy ez a tanulás igencsak mostoha körülmények között, súlyosan korlátozó feltételek mellett kell hogy végbemenjen. Hogy a legutóbbi napokból vegyük a példát, az Országos Érdekegyeztető Tanács első, s máris maratoni ülésén hosszú órákon át folyt a vita az ügyrendről. Ez egyrészt természetes, hiszen ilyen testület eddig nem működött nálunk, s mindent az alapoknál kellett kezdeni. Olyan kérdésekben kellett dönteni: mikor érvényes, és kit illet meg a vétó joga, mit jelent, ha az egyik résztvevő bejelenti, hogy pártatlan az ügyben. Ez egyébként pár órával később, a jövő évi bérintézkedések vitájában máris bekövetkezett, a kormány ugyanis „semlegesnek” nyilvánította magát, és a továbbiakban a SZOT és a Kamara képviselői egyezkedtek arról, hogy meghatározzák-e a kötelező minimális és maximális béremelést 1989-ben. Végül arra jutottak, hogy a szakszervezetek és a munkaadókat tömörítő' Kamara ajánlással fordulnak a vállalatokhoz, tegyék lehetővé a minimális háromszázalékos béremelést. Nehezebb volt megállapodni a maximális béremelés mértékében. A vélemények több ponton olyan élesen ütköztek, hogy jó néhány kérdésben nem sikerült megállapodni. Az ÁBMH kezdeményezte, hogy jövőre a jelenleginél ötszázzal több, azaz 3500 forint legyen a minimális bér, a SZOT pedig négyezer forintot javasolt. A Kamara és a különféle szövetkezeti képviseletek jelenlévő vezetői tiltakoztak a minimális bérek kötelező felemelése ellen, mondván, hogy ennek nincsenek meg a vállalatoknál az anyagi feltételei. Végül nem született döntés, bár a kormány képviselői felvetették, hogy esetleg rendeleti úton is bevezethetik a magasabb minimális béreket. Az érdekegyeztetés mind szélesebb körű elteljedése egy, eddig talán kevéssé felismert veszéllyel is jár: időzavarba kerülhetnek a tárgyaló felek. Ha például a bértárgyalások túlságosan elhúzódnak — s erre a nyugateurópai országokban gyakran van példa — a felduzzadó társadalmi követelések robbanásszerű bérkiáramláshoz vezethetnek, ami a felgyorsuló, s ezért kezelhetetlen ár-bérspirál lehetőségét hordozza magában. Az érdekütközések tehát egyre nyíltabbak, s egyre jelentősebbek. Sajnos, egyre több korlátozó tényezőt kell egyidejűleg figyelembe venni a tárgyaló partnereknek, ugyanakkor a különböző rétegek részéről egyre nagyobb a társadalmi nyomás, hiszen a romló életszínvonalú lakosság toleranciája csökken. Márpedig az érdekek egyeztetéséhez határozottság és tolerancia, szilárdság és kompromisz- szumkészség egyaránt szükséges. A demokrácia működtetésének technikáit csak akkor tudjuk igazán, társadalmi méretekben megérteni és megtanulni, ha a közvélemény folyamatosan, hiteles információkat kap az érdek- egyeztetési tárgyalásokról, legyenek azok bármilyen hosszadalmasak és bonyolultak. Hiszen a mi érdekeinkről, és főként a mi társadalmunk demokratikus jövőjéről van szó. _ £ j Mit tegyünk az E jelű motorkerékpárokkal? A rendőrség közleménye A Heves Megyei Rendőrfőkapitányság igazgatásrendészeti osztálya felhívja a megye lakosságának figyelmét arra, hogy az „E” kezdőbetűs jelzéssel ellátott motorkerékpárokat átrendszá- mozzák, illetve forgalomból részben kivonják. Az ezzel kapcsolatos ügyintézést már megkezdték és az 1989. január 31-ig tart. A megjelölt időpontot követően, aki ilyen jelű motorkerékpárral közlekedik, az szabálysértést követ el. A kétkerekű jármű átrendszá- mozására abban az esetben kerül sor, ha érvényes műszaki vizsgával rendelkezik, illetve annak lejárta a három hónapot nem haladja meg. Amennyiben a gépjármű az említett feltételeknek nem felel meg, a forgalomból kivonják, az új rendszámtábla kiadása díjtalan! Az átrendszámozáshoz, illetve (ha a forgalmi engedélyben „a gépi adatfelvételezése megtörtént” bejegyzés található) kivonáshoz az alábbiak szükségesek: adatlap I. jelű nyomtatvány, hatóságijelzés (rendszám), hatósági engedély (forgalmi engedély), személyi igazolvány. Egyéb esetben az adatlap I. jelű nyomtatványt beszerezni nem kell. Amennyiben — a rendszám megváltoztatása során — a tulajdonos új forgalmi engedélyt kér, úgy annak dija (30 forintos illetékbélyeg) őt terheli. Mindazok, akik a nyilvántartás szerint „E” kezdőbetűs rendszámú motor- kerékpárral rendelkeznek, a lakóhelyük szerinti rendőrkapitányságtól értesítést kapnak. Kérjük azokat a tulajdonosokat, akik elköltöztek a forgalmi engedélyben szereplő lakóhelyükről, és az új lakhelyüket még nem vezettették be, hogy a folyamatos ügyintézés érdekében a jelenlegi lakóhelyük szerinti rendőrkapitányságon ügyfélfogadási időben jelenjenek meg. Abban az esetben, ha az értesített személy az értesítésben foglaltaknak valamilyen oknál fogva eleget tenni nem tud, (például a rendszámot leadni nem tudja) az ügyfélfogadáson megjelennie nem szükséges, viszont levélben kell nyilatkoznia a kapott tájékoztatás 3. pontjában felsorolt okok valamelyikének megjelölésével. Bővebb felvilágosítást a területi rendőrkapitányságok közlekedésigazgatása ad. Az ország minden szénbányájától Párttitkárok tanácskozása Csupa politika, vélhetnénk a hír hallatán. Az ország minden szénbányászati vállalatának párttitkárai eljöttek Gyöngyösre, hogy két napon át politikával foglalkozzanak, de úgy, hogy azt az iparáguk legfőbb teendőire építsék rá. Amint Táj ti Zoltántól, a Mát- raalji Szénbányák pártbizottságának titkárától megtudtuk, az energetikai körű szervek politikai vezetői mellett nemcsak az Ipari Minisztérium, hanem az MSZMP Központi Bizottsága és a bányászszakszervezet képviselői is reszt vettek a tanácskozáson, ahogyan ott volt a megyei és a városi pártbizottság küldötte is. — Mivel foglalkoztak az első napon? — Mindenekelőtt a mai helyzetünkkel, de számba vettük a jövőnket is, ahogy a hosszú távú tervek körvonalait is igyekeztük megrajzolni. Hozzátehetjük: mai állapotunkban ezek olyan kérdések, amelyeknek meghatározó szerepük van az ország gazdasági életében is, de kihatnak nagyon súlyos szociális kérdésekre is. — Mennyivel különbözött a második nap az elsőtől? — Akkor a párt Központi Bizottságának képviselőjétől hallhattunk az aktuális politikai kérdésekről. Egy sor olyan dologról, amely minket is foglalkoztat, és amiben szerettünk volna eligazodni a Központi Bizottság útmutatásaira építve. — Csak előadásokat hallgattak? — Konzultációs lehetőséget kaptunk. Tehát nyitott kérdések nem maradtak. Ennek a két napnak a jelentősége azzal érzékeltethető, hogy olyan volt ez, mintha muníciót szereztünk volna be a további teendőinkhez. — Kivételes esetnek számít ez a gyöngyösi eszmecsere? — Régebbi gyakorlat egyik állomása tulajdonképpen, aminek a folytatása sem marad el. Az a szokás, hogy évente megrendezik a bányász párttitkárok országos tanácskozását, minden alkalommal más helyen. Most mi lettünk a házigazdák. (ár) Űj szemlélettel Szőlő- és borgazdaságunk helyzete 111/2. Mivel a telepítésre ösztönző támogatás a termőhelyhez kötötten lényegében automatikusan érvényesül, szükséges és időszerű a termőhelyek felülvizsgálata. Különösen a jó bortermő területeken és az alföldi borvidék tekintetében. Jelenleg az alföldi borvidékhez tartozik többek között Rács-Kiskun megye valamennyi települése. Alii közül mintegy 30—35-ben sem hagyománya, sem környezeti feltétele nincs a szőlőtermelésnek, további 20—25-ben pedig erősen vitatható a termelésfejlesztés szükségessége és indokoltsága. Hasonló a helyzet Pest és Szolnok megyék alföldi borvidékhez sorolt területein. Előtérben a különleges fajták Az utóbbi másfél évtizedben telepített, mintegy 36 ezer hektár ültetvény fajtaszerkezetében előtérbe kerültek a különleges értékeket hordozók. Olyanok mint az Ottonel muskotály, a Rizlingszilváni, a Chardonnay, az Irsay Olivér, a Piros tramini, a Kékfrankos, a Cabernet franc, a Merlot. A minőség megalapozásának ez önmagában helyes módja. Az viszont már kevésbé, hogy a fajtamegválasztásban háttérbe szorult a termőhelyi alkalmasság, a termelési biztonság. Az alföldi borvidék telepítéseiben például legalább 20 százalékot tesz ki azoknak a fajtáknak az aránya, amelyeknek termelése ezen a tájon a téltűrés és a regenerálódó képesség hiánya miatt, kockázatos. A fajtamegválasztásnak kétségtelenül meghatározó szerepe van a minőségi termelés alakításában, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a technológia komplex rendszerében milyen sok a kihasználatlan eszköz. A jövőt megalapozó termelésfejlesztés akkor lehet sikeres, ha azt a kijelölt termőhelyeken valósítjuk meg úgy, hogy eredményesség mellett — biztosítja a végtermék eredethűségét. Ne keletkezhessenek „anonim” borok, a származási hellyel jelölt nedűket hígító mértékben. Ezért fontos, hogy a telepítés állami támogatása csak a megkülönböztetett termőhelyeken, borvidékeken ösztönözzön a termelés fejlesztésére. Máshol a telepítés csak kivételesen indokolt esetben részesüljön állami támogatásban. A tájtermelés értékei Ellentmondásos helyzet alakult ki a fajtahasználatban. A váltásra irányuló törekvések eredményeként minden vertikálisan berendezkedett szőlőtermelő üzemben, még inkább a termőtájakon — Tokaj-hegyalja kivételével — lényegesen több fajtát termelnek nagy területen, mint ahány szőlőfajtára utaló megnevezéssel jelölt bort kibocsátanak. Ennek hatására a „fajtanedvesek” valójában nem felelnek meg az elnevezésüknek, jellegüktől — alapvető értéküktől megfosztva jelennek még a piacon. Az egyes termőhelyek borminőségei között is nagyrészt ezért mosódnak el a különbségek. Szükséges, hogy az alkalmazott felvásárlási árrendszer is az eddiginél jobban honorálja a fajtatiszta minőséget. Segítse a tájtermelésben rejlő sajátos értékeket, és ne pusztán mennyiségre ösztönözzön. Ennek egyenes következménye, hogy a neves borvidékeken olyan fajtákat is meglehetősen nagy területen telepítettek, amelyek a vidék rangját, tekintélyét inkább leminősítik, mint megőrzik, vagy emelik. Mindezek boraink piaci verseny- képességét — egy-két kivételtől eltekintve —jó ideje hátráltatják, alacsony áron értékesíthető kategóriába süllyesztik. A helyzet fokozatos javítása a termőalapokat tekintve csak úgy képzelhető el, hogy a telepítések fajtaösszetétele közelítsen a végtermékként megjelenő elnevezésekhez. Mindez a termőhelyhez kötötten engedélyezhető olyan szűkítését indokolja, amely az egyes területek sajátos fajtaösz- szetételében testesül meg. Közvetlen piackapcsolattal A magyar gazdaság a gyökeres átalakulás időszakát éli. Vitathatatlan, hogy napjainkban a szőlő-borvertikumban is átrendeződés megy végbe. Egyik kiváltója a piac felvevőképességénekjelentős csökkenése, valamint a minőségi jegyek felértékelődése. Ugyanakkor egyre élesebben vetődnek fel a jövedelemfolyamat hibái, tisztázatlan kérdései. Fontos, hogy az ágazat a jövőben is erősen exportorientált. Úgy külpiaci, mint belföldi oldalról tekintve mindezt egyre növekvő minőségi követelmény- rendszerrel szükséges biztosítani. A megvalósításhoz a szekto- rális hovatartozástól függetlenül összehangolt munkára, jó és biztos árualapokra, jól átgondolt, egyeztetett külpiaci fellépésre van szükség és igény. Különös figyelemmel arra, hogy a magyar bor a korábbi egycsatornás exportértékesítési rendszer helyett több értékesítési, exportáló szervezeten keresztüljut el a világpiacra. A hatékonyabb és értékte- remtőbb munka érdekében elő kell segíteni a termelők közvetlen piaci kapcsolatának megvalósítását is. A nagyobb minőségi elvárások az eddiginél igényesebb szakmai munkát tesznek szükségessé a szőlő- és borgazdaság üzemeiben, annál is inkább, mivel a tőkés vevők körében nehéz, nyomott piaci helyzet uralkodik. A szocialista országok piacain és a hazai fogyasztóknál js alapvetővé vált a minőségi igény fokozódása. Az elkövetkező években mindenképpen növelni szükséges a palackosbor-kivitel arányát a jelenlegi 8—10 százalékról legalább 15—20 százalékos szintre. A kiemelt irányokon túl az ágazat minden területén általánosságban is javítani szükséges a műszaki-technológiai fejlesztés lehetőségeit, feltételeit. Ajánlatos olyan szemlélet kialakítása, hogy a műszaki fejlesztés nem külön feladatkör, hanem az ágazat tevékenységének lényegébe ágyazódik bele. Fel kell hagyni azzal, hogy pusztán kapacitásbővítést irányoznak elő és elhanyagolják az olyannyira megkívánt technikai, technológiai előrelépést a szőlő- termelés és borászat területén egyaránt. (Folytatjuk) Dancz Pál ny. vezérigazgató Czank György erdőművelű és Farkas István ke- Rakodás rületvezető erdész, kivágásra érett fákat jelöli ki (Szabó Sándor felvételei—MTI) Fenyőfák a Mátraaljáról... A Mátra—Nyugat-bükki Firdőés Fafeldolgozó Gazdaság káli esemetekertjének alatkai 35 hektáros telepéről 30 ezer folyóméter ezüstfenyőt termelnek ki az ünnepekre. A szobahőmérsékleten Vízkeresztig tűt nem buliasztó fákból, Heves niellett más megyékbe is szállítanak, és segítenek a főváros ellátásában is Gyarmati Józsefné és asszonytársai az osztályozó helyre indulnak (jobbra)
