Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-07 / 291. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 291. szám ÁRA: 1988. december 7., szerda 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Tisztesség, nyíltság és egyenesség Megyei ünnepség a magyar sajtó napján Az újságolvasó közönség a megyében is igényesebb és kritikusabb lett, tehát a sajtó munkatársainak egyre nehezebb a feladata. Az olvasók elvárják a valós, szélsőségektől mentes írásokat, a feszültség és a problémák bátor feltárását, úgy, hogy meg- védjiik eddigi értékeinket, s joggal számit a kibontakozás, a megújulás elősegítésére. Ilyen gondolatokkal köszöntötte a magyar sajtó napjának megyei ünnepségén Barta Alajos, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának első titkára az ünnepeiteket és az ünneplőket. Minden esztendőben a Vörös Újság megjelenésének napja alkalmából köszöntik a sajtóban tevékenykedőket. Az MSZMP Heves Megyei Bizottságának Oktatási Igazgatóságán kedden rendezett ünnepségen először Kiss Sándor, a megyei pártbizottság titkára köszöntötte a megjelenteket, majd átadta a szót Barta Alajosnak. Köszöntőjében az első titkár aláhúzta, hogy nem akármilyen korban é- lünk, s nem akármilyen a tét. Tár- sadalmunkban együtt van a régi, amely visszahúz, és az új, amelynek támogatói joggal sürgetik a gyorsabb haladást. Nehezedő* életviszonyok között élünk — folytatta beszédét. — És mégis azt kell mondanunk, hogy van alapunk a távlatvesztés, a csődhangulat, a nemzethalál hirdetői elleni vitához. Ebben a magyar sajtó feladatát a párt országos értekezlete szabta meg, e szerint ”a szocialista demokrácia kiteljesítésének fontos része a társadalmi nyilvánosság... A szocialista pluralizmus felé vezető úton meg kell újítani a politikai nyilvánosságot, s a hozzá kapcsolódó eszközrendszert. A Központi Bizottság állást foglalt a párt vezető szervei nyilvánosságáról. Hasonlóan tett a megyei pártbizottság is. Mint az első titkár hangsúlyozta, számít a párt a sajtó képviselőire, hogy még nyitottabbá, nyíltabbá válhasson élete, az olvasó tudomást szerezhessen arról a műhelymunkáról, amely a megyei pártbizottságban folyik: különböző előterjesztésekbe, vitákba kaphasson bepillantást. ’’Nincsenek titkaink” — húzta alá Barta Alajos. Nyílttá, a közvélemény számára demokratikussá, hozzáférhetővé kell tenni a megyei pártmunkát, a nemzetet, a helyi közösségeket érintő döntéseket, információkat. A szocializmusnak akkor van tisztességes és becsületes sajtója, ha annak minden munkatársa ugyanúgy megéli az átalakulás ’’szülési fájdalmait”, mint azok, akiknek ír. Az újságíró tekintélyének forrása a közlés tisztességében, nyíltságában és egyenességében rejlik. Élénk vita zajlik a kibontakozás, a demokrácia jegyében: korrekt módszereket kell választani ebben. A kölcsönös türelem és a tisztelet nyilvánuljon meg a pártban és a megyei lap hasábjain egyaránt. Szolgálni kell a párt s a- M Szántó György fotóriporter átveszi a Kolacskovszky-díjat Kaposi Levente főszerkesztőtől (Fotó: Perl Márton) Barta Alajos köszöntőjét tartja megye dolgozóinak érdekeit. A politizáló párt egyszersmind vitatkozó is: az elvtársi nyíltság és tárgyszerűség, a meggyőzés és az egység, vagyis nem a széthúzás, hanem az összetartozás erősítése a fontos. Az újságíróknak hozzá kell járulniuk a politizáló, a vitatkozó párt formálásához. Nem lehet helyt adni a jelzők osztogatásának a pártban, például reformer vagy konzervatív. Egyébként is túl könnyen bánunk a reform kifejezéssel, akadnak olyan célszerű döntések, amelyekre kár ráütni ezt a bélyeget. Végezetül sok erőt és egészséget kívánt a nehéz feladatokhoz. Ezt követően került sor a dijak és elismerések átadására. A Népújság Kolacskovszky-nívódiját kapta Szántó György fotóriporter. Az SZMT diját vette át Ho- ma János, á Népújság rovatvezető-helyettese és Szegedi Erzsébet, a Magyar Rádió Miskolci Körzeti Stúdiója egri szerkesztőségének munkatársa. A KISZ Heves Megyei Bizottságának elismerését vehette át Barta Katalin, a Népújság munkatársa és Szegedi Erzsébet. A HNF Heves Megyei Bizottságának jutalmát kapta Homa János. Az MHSZ Heves Megyei Vezetőségének elismerését érdemelte Szabó Sándor, tíz MTI fotóriportere és Fazekas István, a Népújság főmunkatársa. Heves Megye Tanácsa ifjúsági és sportosztálya jutalmát vehette át Barta Katalin és Buttinger László, a Népújság munkatársai. A Heves Megyei Lapkiadó Vállalat Kiváló Dolgozó címben részesítette Szombathy Kálmán- nét és Sárhegyi Istvánt, illetve Kiváló Terjesztő címben Radvá- nyi Györgyöt. A Hírlapkiadó Vállalat Népszabadság-emlék- plakettet adományozott Szatló Józsefnének, a hevesi városi pártbizottság munkatársának és Kovács Jánosnak, a gyöngyöspatai téesz párttitkárának. A Magyar Posta ugyancsak ezt az elismerést adományozta Forgó Istvánnénak, az Egri 1. Számú Postahivatal hírlap-csoportvezetőjének, Pekk Istvánnénak, az andornaktályai postahivatal vezetőjének és Májer Sándorné- nak, a Hatvani 1. Számú Postahivatal vezetőjének. A Hevesi Szemle Nívódíját kapta Kaposy Miklós, a Magyar Rádió főmunkatársa, a Karinthy Színpad vezetője és Homa János, a galériáért alapított dijat pedig Szabó Tamás, az Egervin főelőadója és Herczeg István grafikusművész kapta. ( Elvonások és ösztönzések Vállalkozások, adók, támogatások Közel az idei esztendő végéhez, már az 1989-es évet tervezik a gazdaságban az üzemeknél, a vállalatoknál, a termelőszövetkezeteknél. Sokan megfogalmazzák, hogy a gazdasági reform felgyorsulásával milyen szándékok tükröződnek a jövő évi tervben? Milyen akaratot közvetítenek a szabályozók, és milyen cselekvésekre serkentik a gazdálkodókat. Éppen ez volt a témája annak a nagy érdeklődéssel kísért találkozónak, amelyet a Magyar Agrártudományi Egyesület Heves Megyei Szervezete, valamint a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya szervezett kedden délelőtt Egerben, a Technika Házában. Ott voltak az állami gazdaságok, az élelmiszer-ipari vállalatok, a kereskedelmi és szolgáltató egységek, továbbá a termelőszövetkezetek vezetői, képviselői. Jurányi Jánosnak, a megyei tanács osztályvezetőjének megnyitó szavai után dr. Kostyál Rezső, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője tartott előadást. Bevezetőjében a keresetszabályozás várható változásairól szólt. Kiemelte, hogy január elsejétől a keresetek állami szabályozása lép életbe, megfelelő befolyásolással és érdekegyeztetéssel. Ez lehetővé teszi, hogy három százalékos bértömegnövek- vényt adómentesen valósítsanak meg az üzemek. A gazdálkodó egységek fő célja jövőre is változatlanul az lesz, hogy gyarapítsák vagyonukat és növeljék nyereségüket. A továbbiakban a vállalkozói nyereségadóról beszélt, melyet a Parlament november végén emelt törvényerőre, második olvasás után. Az Országgyűlés ötven százalékos adót fogadott el. Ám ebben a rendszerben kedvezmények is vannak. A mező- gazdasági és élelmiszer-ipari ágazatban mindez kiterjed többek között a bor-, a hús-, a tartósítóipari termelésre és másokra is, továbbá újdonságként az élelmiszer-kiskereskedelmi tevékenységre is. Ösztönzi a külföldi tőke beáramlását és részvételét, amely a termelés korszerűsítését, elsősorban a meglévő anyagok jobb feldolgozását, csomagolását és eladását szolgálja. Azt is bejelentette, hogy a beruházások néhány körét támogatják 1989-ben. Mindez kiterjed az öntözés fejlesztésére, a talaj termékenységét javító mesze- zésre, a tejtermelő, sertés- és juhtartó telepek rekonstrukciójára, pályázat alapján. Ugyancsak állami támogatást nyújtanak gyümölcs- és szőlőtelepítésre. Az ösztönzések egy részét viszont a felvásárlási árakba építik be, ezzel segítve az üzemeket. Kitért arra is, hogy a nyitottabb gazdaságpolitika egyre inkább a piacépítést, az ahhoz való alkalmazkodást erősíti. Éppen ezért a kedvezőtlen termőhelyű adottságú üzemek is rákényszerülnek arra, hogy hosszabb távon erőteljesen csökkentsék költségeiket. Olyan ésszerű, szerkezetátalakító intézkedéseket tegyenek, amelyek lehetővé teszik azt a mérlegelést, hogy talpon maradjanak-e, vagy megszűnjenek. Hosszú távon ugyanis a veszteséges termelés nem tartható. A nagy sikerű előadás kérdésekre adott válaszokkal fejeződött be. A nyilvánosság kihívását vállalni kell írta: Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára Ma, a magyar sajtó napján olyan hivatás művelőit köszöntjük, amely — napjaink mindinkább szakosodó világában is — az egyetemesség hordozója. A toll, a mikrofon, a kamera és a fényképezőgép mestereit köszöntjük, akik naponta híradást adnak a sokszínű magyar valóságról és a határainkon túli ezernyi eseményről, akik nem csupán közvetítik, de véleményükkel, gondolataikkal gazdagítják is azt a párbeszédet, amely a sok kis közösségből felépülő társadalmunkban jelenleg zajlik. Akiknek megszólalni napi kötelesség, ám önmaguk és olvasóik előtt megszólalásuk tartalmával és ily módon hatásával is számot kell vetniük. Minél összetettebb, bonyolultabb egy közösség, vagy akár a társadalom helyzete, az újságírás annál izgalmasabb, egyben felelősebb, emberpróbálóbb feladat. Valódit írni köny- nyebb, ha bővül a választék, ha tarka a kép, hiszen annak bármely színfoltja a valóság egy-egy részlete. Az újságíró-hivatás azonban ennél többet követel olyan helyzetben, amikor felgyorsulnak az események, amikor a társadalmi közhangulat is dinamikusan változik, súlya megnő. Ilyenkor az újságírónak is naponta mérlegre kell tennie saját egyéni munkásságát, s a mérleg másik serpenyőjében a nemzet sorsa, fennmaradása áll. Egy, csak félig vállalt politikai alapállás, egy, csak hozzávetőlegesen, felszínesen elfogadott program a szép szavak ellenére is leleplezi hamisságát. Csupán arra alkalmas, hogy megzavarja a tisztulás szellemi, etikai, politikai terepeken zajló folyamatait, türelmetlenséget s neheztelést váltson ki, ellene hasson az egységben cselekvésnek. A magyar sajtó napja nem az ilyenkor szokásos kitüntetésektől, gratulációktól válik igazán ünneppé. Tudnunk kell, hogy az emberek nap mint nap, vérmérsékletük szerinti érzékenységgel, tudati különbözőségükkel dicsérik vagy szidják a sajtót. Éz a mindennnapi figyelem talán még kitünte- tőbb is, mint az évente egyszeri. Abból következik, hogy az újságíró a nyilvánosság embere, alanya, egyben tárgya is a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságának, amely legitimálja rendszerünket. A mindennapi újságírás és a műsorkészítés igényessége ily módon a társadalmi stabilizáció mérőeszköze, egyben azt erősíteni, vagy gyengíteni is képes erő. A ma zajló folyamatokban a tömegkommunikáció, így az újságírás is része a nép által gyakorolt hatalommá alakuló társadalomnak, része és egyben alakítója is a politikai intézményrendszernek, tükre a jogállamiságnak. Pártunk ezért is foglalkozott és foglalkozik a májusi értekezlet óta mind mélyrehatóbban a politikai nyilvánosság, ezen belül saját működése nyilvánosságának kérdéseivel. Ezért fogalmazta meg és bocsátotta vitára állásfoglalás-tervezetét, ezért kezdeményezi új tájékoztatási törvény megalkotását. E tervezetek és dokumentumok sajtószabadságot akarnak, amely igazán csak akkor van, ha művelik. Társadalmunkat a gondolat és a gondolkodás szabadságának teljessége minősíti. Hogy mindez megnyilvánulhassák, ahhoz belső szabadságra és annak nyílt vállalására van szükség. Egy korszerű szocializmus hatékony politikai működést igényel. A hatékony és eredményes reform pedig csak nyilvános társadalmi akaratként, azt támogató mozgalomként számíthat sikerre, amely teljesítőképes, tehát jobb életszínvonalat nyújtó gazdaságot teremt. A párt májusi országos értekezletén kinyilvánította, hogy elhatározott szándéka a politikai nyilvánosság gazdagítása. Ebben a megújuló politikai nyilvánosságban természetesen részben mások a követelmények a párt saját sajtóorgánumával szemben, és megint más követelményeket érvényesítenek a lapalapítók saját sajtótermékeik esetében. Megjelennek más színezetű lapok is. A párt iránt elkötelezett újságíró-közösségeknek ezért egy olyan időszakra kell felkészülniük, amikor nyílt politikai csatározások is zajlanak a lapok hasábjain nemcsak az országos, hanem a helyi politika kérdéseiről is. A lapok tartalma a kibontakozó demokratikus viszonyok között a műhelyekben dől el. A pártnak ezért alapvető érdeke, hogy az újságíró-társadalommal partneri viszonyt építsen ki és tartson fenn. Nem arról van szó, hogy egy korábbi sajtóirányítási gyakorlatot, az adminisztratív irányítást annak ellentétével, a parttalan magárahagyatottsággal cseréljük fel. Sokkal inkább arról, hogy a saját politikánkat képviselő sajtó súlyának megfelelőbb helyzethez, szerephez jusson a kibontakozó demokratikus közéletben. Ennek egyedüli módja a partnerség, a rendszeres politikai párbeszéd, a kölcsönös felelősségvállalás. Hogy sikerül-e megteremtem a nemzeti méretű közmegegyezést, hogy az élet minden területére kiterjedő reformok milyen társadalmi támogatásra találnak, hogy a párt súlya, ereje mekkora lesz a közéleti vitában és a reformok valóra váltásában, ezek a kérdések elsősorban nem az országos fórumokon dőlnek el. Politikánkat annak gyakorlati megvalósítása minősíti, aminek pedig a terület, az alapszervezet a színtere. A megyei pártlapok e helyi nyilvánosságnak fontos fórumai, egyben a helyi demokrácia kifejeződési formái is. Olyan döntéseknél lehetnek jelen, sőt lehetnek azok részesei, melyek a legközvetlenebbül érintik az olvasókat. Olyan eszköz a megyei lap, melynek segítségével a döntések ellenőrzése is lehetővé válik. Ha a jogállamiság útján továbbhaladva maguk is mernek bátrak lenni, ha vállalják a mai állapotokat meghaladni akarók melletti elkötelezettséget, a vitatkozó szellemű eszmecserét, a fürge, rugalmas és önálló gondolkodást, akkor a megyei lapok magabiztosan vállalhatják azt a kihívást, amit számukra a plurálissá váló nyilvánosságjelent. Nem feledhetik el ugyanakkor, hogy a nemzeti érdekeket szolgáló, a szocialista Magyarország építését vezető párt felelős képviselői.
