Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-05 / 289. szám

2 GAZDASÁG — TÁRSADALOM NÉPÚJSÁG, 1988. december 5., hétfő Városi pártértekezlet Hatvanban Nyitás a tagság által kívánt átalakításhoz (Folytatás az 1. oldalról) rétegeket nagyon eltérően érinti, s erről a szakszervezeteknek pon­tos képük kell, hogy legyen a megfelelő érveléshez. A szociális partnerség, az együttműködésre törekvés jel­lemzi a szakszervezetek viszo­nyát a kormánnyal, a különböző állami szervekkel, a munkálta­tókkal. A szakszervezetek azon­ban az együttműködést úgy kép­zelik el, hogy a szükséges intéz­kedések támogatása mellett min­den esetben érvényre juttatják a szakszervezeti követeléseket is. Ehhez azonban — vagyis a jogok és kötelességek pontos elhatáro­lásához — minél előbb szükség van a szakszervezeti törvény megalkotására. Nagy Sándor ar­ról tájékoztatta a tanácskozás résztvevőit, hogy jól halad a szakszervezeti törvény kidolgo­zása, az első mintapéldányok már elkészültek. így belátható időn belül sor kerülhet arra, hogy tagsági vitára bocsássák ezt a do­kumentumot. Bár a vitában sokféle véle­mény hangzott el, megállapítha­tó — hangsúlyozta Nagy Sándor —, hogy a szakszervezeti meg­újulás alapelveiben a fölszólalók egyetértettek. Nagy súllyal vető­dött fel a szakszervezeti egység megőrzésének kérdése. Ezt azonban nem a régi érte­lemben kellfelfogni. Nem mono­litikus, központi irányítással lét­rehozott szervezeti egység fenn­tartására van szükség, hanem ar­ra, hogy a mozgalomban a tagság a fő törekvések tekintetében azo­nos módon gondolkodjon, s erre épülve alakulhat ki az összefo­gás. Ennek alapján lehetőséget kell biztosítani a szakmai szerve­ződésre, az önálló szakmai szer­vezetek ágazati szövetségekbe tömörülésére. Olyan egyensúlyt kell kialakítani, amely biztosítja a differenciálódás lehetőségét, s ugyanakkor továbbra is lehetővé teszi az együttes fellépést. Példa­ként szolgálhat számos nyugat­európai ország szakszervezeti mozgalmának tapasztalata: a differenciálódás, a szakmai szer­vezkedés erősödésének egy bi­zonyos korszaka után igen nagy volt az igény az erősebb fellépést biztosító ágazati tömörülések létrehozása iránt. Ezeket a tanul­ságokat figyelembe véve kell megteremteni a feltételeket a szakszervezetek átalakulásához. Az új szerveződési elvek érvé­nyesítésénél mindenképpen alapelvnek kell tekinteni azt, hogy nem szabad a mozgalmat felülről átszervezni, azt a tagság alulról, önmaga építhesse, ala­kíthassa. Az alapokmányt ilyen felfogásban kell a jövőben kiala­kítani. Az egység alapja nem az egyformaság, hanem a tényleges összefogás. Az egységhez szorosan kap­csolódik a szolidaritás gondolata is. A jelenlegi nem könnyű gaz­dasági-helyzetben ennek fenn­tartása még inkább szükséges. Olyan erőt kölcsönöz a mozga­lomnak, amely nélkülözhetetlen a tagság érdekeinek érvényesíté­séhez. A továbbiakban a szakszerve­zetek pénzügyeivel foglalkozva Nagy Sándor elmondotta, hogy már dolgoznak a szakszervezeti költségvetés reformján. A szö­vetségi elven felépülő mozgalom ugyanis a jelenlegitől eltérő költ­ségvetést igényel. Nem kell a to­vábbiakban — többek között — olyan pénzeket átfuttatni a szak- szervezetek központi költségve­tésén, amelyeket úgyis a helyi szervezetekben fognak felhasz­nálni. Az alapokmányban rögzí­teni kell, hogy a befizetett tagdí­jakból milyen arányban részese­dik a szövetség központja, az ágazati, szakmai szervezetek, va­lamint az alapszervezetek. Emellett biztosítani kell a szak- szervezeti pénzek felhasználásá­nak teljes nyilvánosságát is. A tagdíjrendszerrel kapcso­latban azt ajánlotta az értekezlet­nek, hogy a jelenlegi tanácskozá­son erről ne hozzanak döntést. A tagdíjrendszer felülvizsgálata részletes elemzéseket, hosszabb ideig tartó szakmai munkát kö­vetel. A döntés e kérdésben az előrehozott kongresszuson hoz­ható meg. Nagy Sándor a szervezet ala­pokmányával kapcsolatosan né­hány elvi jelentőségű felvetésre reagált. Az egyik felszólaló sze­rint meg kellene fontolni: párttag lehet-e szakszervezeti tag, illetve szakszervezeti tisztségviselő. A főtitkár szerint ilyen javaslatot nem szabad elfogadni, hasonló diszkriminatív szabály sehol a vi­lágon nem létezik — mondotta. Arra is kitért, hogy volt, aki lét­számarányos képviseletet java­solt a választott testületekben, mások viszont inkább a paritásos elvet valósítanák meg. Nagy Sándor szerint van ahol az egyik, van ahol a másik módszer az elő­nyös. Például a SZOT jelenlegi elnöksége 19 ágazati szakszerve­zet vezetőiből áll, függetlenül a szervezetek létszámától. Ugyan­akkor a majdani szaktanácsban már mérlegelni lehet a létszám- arányos képviselet alkalmazását. Ami a testületi tagsághoz szük­séges létszámhatárt illeti — han­goztatta a főtitkár —, ha ilyent nem szabnak, előfordulhat, hogy néhány taggal alakult szakszer­vezeti csoportosulások belépé­sével több ezer fős tanács jön lét­re. Nagy Sándor leszögezte: fenntartjuk és erősítjük azt a fel­fogást, amely szerint ennek a szakszervezeti mozgalomnak nem kell félnie az alternatív szervezetektől. Lét­rejöttük hazánkban ma realitás, sőt hosszú távon is az marad. Lé­tük az eddigi szakszervezeti munka kritikája is, persze ugyan­csak érvényesül bennük egyfajta korszellem, divat, sőt politikai megfontolás. A mozgalomnak a velük való viszonyt azon az ala­pon kell tisztázni, hogy egyes konkrét kérdésekben együtt tu- dunk-e működni a munkaválla­lók érdekeiért, vagy pedig más­más felfogást követünk. Tud­nunk kell egymás mellett létezni és dolgozni — mondotta, majd sajnálkozását fejezte ki, hogy a TDDSZ meghívott képviselője nem jött el erre a tanácskozásra. Végezetül elmondta, hogy a dokumentumokat szerkesztő bi­zottság egész éjjel dolgozott, írá­sos jelentést készített, munkája során figyelembe véve a vita ész­revételeit, javaslatait. Nagy Sán­dor kérte a küldötteket, hogy a változtatásokkal együtt fogadják el a dokumentumokat, utat nyit­va ezzel a mozgalom alapvető át­alakulásához. Ezt követően Kósáné Kovács Magda, a SZOT titkára, a szer­kesztőbizottság elnöke ismertet­te a bizottság megállapításait. El­mondotta: az értekezleten 156-an kértek szót, közülük 70-en felszólaltak, 81- en pedig írásban adták be észre­vételeiket. A szóban elhangzot­takon kívül az írásos anyagok to­vábbi 500 javaslatot és észrevé­telt tartalmaztak. Kérte: az országos értekezlet foglaljon állást abban, hogy rö­vid időn belül kerüljön kidolgo­zásra az ideiglenes alapokmány. A szerkesztőbizottság javasolta, hogy az előrehozott kongresszus munkájának, s az új alapokmány előkészítésére jöjjön létre társa­dalmi bizottság. Az előkészítő bizottság tagjait az ágazati szak- szervezetek delegálják tíz napon belül. Tagsági vitára bocsátják a Magyar Szakszervezetek De­mokratikus Szövetsége elneve­zést, de egyben tájékoztatják a tagságot a beérkezett más javas­latokról is. A tanácskozás végezetül egy­hangúlag elfogadta a magyar szakszervezetek országos szintű szövetsége • alapokmányának alapelveiről szóló dokumentu­mot, mint ajánlást. Egyúttal ha­tároztak arról is, hogy bizottsá­got hoznak létre az új alapok­mány előkészítésére, s a majdani tervezetet tagsági vitára bocsát­ják. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról) Kedvezőnek ítéli a városi bi­zottság, hogy a kommunisták mellett a pártonkívüliek is élén­kebben politizálnak, egyre ko­molyabban érdekli az embereket a ”hogyan tovább?”kérdése. Az országos szintű intézkedések megfelelő alapot biztosítanak a továbblépéshez Hatvanban és környékén is. Az elért eredmé­nyek tovább erősíthetik a hitet a haladáshoz. Leginkább azonban a további tettek segíthetnek a ha­ladásban. — Cselekedjünk abban a meg­győződésben, hogy erőfeszítése­ink fontosak és nélkülözhetetle­nek a párt, az ország megújulási folyamatában. Ehhez kérném az elvtársak segítségét, kitüntető fi­gyelmét, aktív közreműködését — mondta Tótpál Jánosné befe­jezésül. Az elhangzottak fölött nyitott vitában harmincnál többen kér­tek és kaptak szót, további hét résztvevő írásban leadott vélemé­nyét, javaslatát összefoglalva fel­olvasták az egybegyűlteknek. Többen is felvetették ifjúságunk gondjait. Szabó János, a MÁV vontatási főnökségének műve­zetője kérte, hogy ne külön ré­tegként kezeljék a fiatalságot, hanem mindenkor a társadalom részeként foglalkozzanak vele. Balogh László, a hatvani szak­munkásképző tanára, párttitká­ra — egyebek mellett — azt java­solta, hogy intézetükből akár a káderutánpótláshoz is meríthet­nének a városban és környékén, hiszen évente mintegy 30 KISZ—, s ugyanennyi szakszer­vezeti tisztségviselő lép be. A témához kapcsolódtak azok is, akik pedagógusproblémákat feszegettek, óvodai, iskolai kér­désekről szóltak. Elmondták, hogy a felnövekvő új generáció­ért felelős oktatásügy gondjaink közepette sem a maradékelv alapján részesedjen a költségve­tésből. Ne legyen baj, ha például egy-egy gyermekintézményben a tervezettnél kisebb a létszám, mert így biztosan több nevelő juthat a beiratkozottakra, jobban foglalkozhatnak velük. Joggal kifogásolták az iskolai felszerelé­sekben mutatkozó hiányosságo­kat, többi között több tanmű­helyt javasolt Felföldi Ferencné a Deko Hatvani Konzervgyárának küldötte. Tóth István, a 215. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanára, párttitkára vörös- majori jó példákkal bizonygatta, hogy a korábbinál nehezebb kö­rülmények között is lehet a diá­kok kedvére tenni. Napi gondokról szólt a horti Mezőgép képviseletében Tóth József, elmondván a folyamatos áremelkedések lesújtó hatását, az embereket megosztó különb­ségek fokozódását egy ágazaton belül is, illetve a város és falu kö­zött. Bartha Antal, a hatvani Le­nin MgTsz küldötte a gazdaság visszásságairól szólva kifogásol­ta, hogy miért emelkedik jobban a bankok hozama, mint a műkö­dő tőke haszna, s egyben a ter­melőmunka becsületének visz- szaadását, a legjobb agrártámo­gatás megtalálását kérte. Kereskedelmi kérdésekkel foglalkozott Maksa Tiborné, a lőrinci áfész, Lőrincz Ferenc, a Heves Megyei Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalat boltvezetője és Bocsi László hatvani áfész-el- nök — aki egyébként a szakmán túl, általában is a hatékonyabb munkára buzdított szavaival. Néhányan „házunk táját”, a sajtót, a tömegkommunikációt is bírálták. Johancsik Miklós kon­zervgyári üzemvezető — miköz­ben a megélhetés javításához ér­zékenyebb, emberségesebb szo­ciálpolitikát követelt — figyel­meztetett: a gondok boncolgatá­sa közben azért értékeinket sem­miképpen sem szabad elfelejteni. Jó, ha „tiszta víz” kerül a pohár­ba, de a múlt örökös feszegetése helyett hasznosabb talán, ha a napi problémákkal foglalkoznak többet az újságírók, riporterek. Kovács Sándor horti áfész-ügy- vezető megjegyzése: a jót és rosz- szat egyaránt mutassa be a króni­ka. Kozsa János, az autójavító igazgatója a légkört még mindig mérgező, a munkát fékező, s az egészségnek is ártó alaptalan A küldöttek egy csoportja névtelen levelek írását, illetve a velük való foglalkozást tartotta felszólalásában társadalmunk­ban egyre kevésbé kívánatosnak. Dr. Szabó Gábor kórházi se­bészfőorvos lesújtó egészségi ál­lapotunkat tette szóvá területi tapasztalatai alapján is. A mind túlzóbb önkizsákmányolást, a napi nem egyszer 14-16 órás munkát, amire a mai emberek jó része kényszerül, rendkívül ve­szélyesnek minősítette. Galló István MÁV-nyugdtjas, a IV. számú pártkörzet küldötte a sér­tő járadékkülönbségeket sorolta a káros társadalmi kinövések kö­zé. Az értelmiség egyik szószóló­jaként lépett mikrofonhoz Kiste- renyei Ervin képzőművész, res­taurátor, aki aggodalmát fejezte ki, amiért — véleménye szerint — a reformfolyamatok a határoza­tok levitele során gyengülnek, s a jobbítás szándéka még sokakban mindig kevés. A kétkezi munka kultusza helyett a munka kultu­szának előtérbe állítását hangú- lyozta, külön vitát is keltve sza­vaival. Dr. Hóka József, a városi bíróság elnöke az ideológiai-tár­sadalmi megújulásról fejtette ki gondolatait, annak adott hangot, hogy amikor az elavulttal szakí­tunk, korántsem jelenti minden­nek a tagadását. Egyidejűleg pe­dig társai nevében is tolmácsolta, hogy az értelmiség részt kér az or­szág feladataiból. Juhász Gábor városi vöröskeresztes titkár áldo­zatkész, lelkes aktívahálózatuk példáját ajánlotta a mindennapi élet minden területén követésre. A pártélet frissítését szorgal­mazva Juhász Ferenc, a Hatvani Városgazdálkodási Vállalat igazgatója többi között elmon­dotta, hogy minden kommunista érezze az eddiginél jobban a po­litizáláskötelességét, Kónya Ár­pád, a hatvani Lenin MgTsz mű­vezetője kifogásolta a mozgalmi formalitásokat, s tartalmasabb pártfórumok rendezését sürget­te. Piroska Csaba, a Hatvani 2. Számú Általános Iskola tanára fontosnak ítélte, hogy ezután bízzanak jobban a tagságban, s elengedhetetlennek egymás ala­posabb megismerését. Dr. Ander Lajos — egyebek mellett -alá­húzta felszólalásában, hogy ne csupán deklarálják, hanem való­ban gyakorolják is a párt vezető szerepét. Simon Józsefné peda­gógus a korszerűbb adminisztrá­ció mellett emelt szót. Királyné Zólyomi Erzsébet a tervezettnél rövidebb határidőt javasolt a vá­rosi pártbizottságnak az új mun­kastílus kidolgozásához. Molnár György nyugdíjas politizálóbb alapszervezetek kialakítására biztatott. Szelei Lászlóvasútüze- mi pártbizottsági titkár megszív­lelendő szavai: Előre,. és nem csak felfelé nézni” . A lakóterületi pártmunkát érintve, Árpád István• zagyva- szántói pedagógus a különböző munkahelyeken — üzemekben, intézményekben — dolgozó ak­tív kommunisták eddiginél na­gyobb segítségét igényelte, amit mellette még többen is megfo­galmaztak. Juhász Lajos, a me­gyei pártbizottság titkára külö­nösen fontosnak mondta a párt sorainak mielőbbi rendezését, s azt, hogy a tagság egy akarattal sorakozzon a feladatok mögé, kivétel nélkül osztozzék a teen­dőkön. Több türelmet, nagyobb hitet kért mindenkitől. Elisme­réssel szólt a körzet eredményei­ről, s kifejezte azon reményét, hogy a jó tapasztalatokat hasz­nosítja a városi pártbizottság, je­lenlegi értekezletével pedig hoz­zájárul a megyei pártértekezlet előkészítéséhez is. Borbély Sándorjának tartotta a városi pártbizottság jelentését, maga is tisztelettel szólt a sike­rekről, egyben pedig további, még jobb igyekezetre emlékezte­tett. Megjegyezvén, hogy ne fel­edjék: jelszavakkal nem lehet fel­adatokat megoldani, csakis érté­kesebb munkával. Szokodi Ferenc — aki koráb­ban itt volt pártbizottsági első tit­kár — megköszönte elvtársai­nak, a Hatvanban és környékén élőknek a munkájához adott tá­mogatást, s elmondta: bízik a megkezdett munka jó folytatásá­ban is, hiszen a feltételek adottak a területen, s ezek eszközhiányt is pótolhatnak sok esetben. A vita — amely Hermész Má­tyás elnökletével kezdődött és dr. Ander La/os vezetésével foly­tatódott — Tótpál Jánosné ösz- szefoglalójával ért véget. A je­lentést és a feladattervet elfogad­va Angeli József elnökletévelkö- vetkezett a tisztújítás, a többlép­csős választás, amelynek során előbb az első titkárnak, majd a két titkárnak, végül a fegyelmi bizottság elnökének, az egytes- tületes pártbizottságnak, vala­mint a fegyelmi bizottság további tagjainak szavaztak bizalmat. Első titkár lett az eddig megbí­zott Tótpál Jánosné, míg dr. An­der Lajos és Zelenka Ferencné a városi pártbizottság titkárai let­tek. Mellettük a pártbizottságba került még — a városi KISZ-bi- zottság delegálásával Királyné Zólyomi Erzsébet, majd Király Mihály, a fegyelmi bizottság el­nöke. Az MSZMP Hatvan Váro­si Bizottságának további tagjai: Angeli József városi tanácsel­nök, Balya Gellérta Qualitál fő­művezetője, Bartha Antal, a hat­vani téesz ipari fő-ágazatvezető- je, Érsek Zsolt, a Mátravidéki Cukorgyárak * közgazdásza, Ézsiás Tibor, a csányi téesz gép­üzemvezetője, Farkas Kálmán­ná, a Bajza gimnázium igazgató­ja, Juhász Ferenc, a Városgaz­dálkodási Vállalat igazgatója, Kakas Istvánná, a konzervgyár tervcsoportvézetője, Klement János petőfibányai nyugdíjas, Krecz János, a Mezőgép horti esztergályosa, Lőrincz Ferenc, a Heves Megyei Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalat boltvezető­je, Maksa Tiborné lőrinci boltve­zető, Ságiné Szűcs Klára, a Hat­vani 6. Sz. Általános Iskola igaz­gatóhelyettese, Paraszt Imre, az ecsédi téesz elnökhelyettese, dr. Szabó Gábor kórházi szakfőor­vos és Szabó János, a MÁV hat­vani művezetője. A fegyelmi bizottság tagjai: Kiss István, a selypi szakmun­kásképző oktatója, Máté János, a hatvani téesz üzemvezetője, Samu Józsefné, a herédi tanács vb-titkára, Skrlyik József, a Csá­nyi Állami Gazdaság üzemmér­nöke, Szabó László, a Mátravi­déki Cukorgyárak műszakveze­tője, Zavarkó Ferenc, a Hatvani 3. Sz. Általános Iskola tanára. A városi pártértekezlet Tótpál Jánosné zárszavával s az Inter- nacionálé eléneklésével ért véget. Tudósítás: Győni Gyula Fotó: Szabó Sándor Az első titkár Az első titkári tisztre az eddigi megbízás után most szavazással is bizalmat kapott Tótpál János­né 1973-tól párttag, s 1975-től dolgozik az MSZMP Hatvan Városi Bizottságán. Korábban, 1964-től, elektroműszerészként az ÉMÁSZ helyi hitelesítő állo­másán végezte feladatát, majd a városi pártapparátus politikai munkatársa, a pártbizottság tit­kára volt. Egyetemi, politikai főiskolai végzettségét eredmé­nyesen kamatoztatva segíti im­már évek óta a terület sokoldalú fejlődését, miközben katona­tiszt férjével két gyermeküket is neveli. Igyekezetét korábbi és je­lenlegi munkahelyén egyaránt kitüntetésekkel is elismerték, több más mellett a Munka Ér­demrend tulajdonosa. Az új titkárok Dr. Ander Lajos 1946-ban született Hatvanban, 1968-tól párttag. Egyetemi, politikai fő­iskolai végzettséggel 1980-tól a lőrinci pártbizottság titkára volt, előtte a Csőszer helyi üzeménél, illetve Ikiadón, az Ipari Műszer­gyárban dolgozott. Alapszerve­zeti párttitkárként lett a lőrinci pártbizottságnak, majd a volt gyöngyösi járás pártbizottságá­nak s végrehajtó bizottságának, végül pedig a hatvani városi pártbizottságnak tagja. Aktív pártpropagandista, jelenleg a Marxizmus-leninizmus esti egyetem egyik II. évfolyamát ve­zeti. Háromszoros kiváló dolgo­zó. Nős, felesége tanácsi dolgo­zó, egy gyermekük van. Zelenka Ferencné Jászbe­rényben született, 1977-től dol­gozik Hatvanban. A műszaki egyetem után első munkahelye volt a cukorgyár, majd a KISZ városi apparátusa politikai munkatársaként, utána megbí­zott titkárként tevékenykedett. A városi pártbizottságnak 1985- től munkatársa. Ismereteit bő­vítve szerzett diplomát a Marxiz­mus-leninizmus esti egyetem szakosító tagozatán is, a pártnak 1979-től tagja. Munkájáért előbb a KISZ KB Dicsérő Okle­velével tisztelték meg, majd Ki­váló Ifjúsági Vezető lett. Férje a helyi szakmunkás- képző intézet műszaki tanára, egy gyermekük van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom