Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-05 / 289. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIX. évfolyam, 289. szám ÁRA: 1988. december 5., hétfő 1,80 FORINT Jegenye Történt egyszer, nem is olyan rég, hogy egy'forgalmasabb út szélén valaki elkezdett vágni egy jegenyefát. Úgy tíz centire a gyökere felett. Vágta... vágta... aztán valami halaszthatatlan dolga akadt — abbahagyta. Úgy is fogalmazhatnánk: félbe. Zaklatott olvasók telefonáltak: félnek. Jön egy nagyobb szélvihar, a fa megrecs- csen, eldől, s rázuhan egy arra haladó autóra. Amiben ülhetnek ketten, öten, vagy busz esetén akár harminchatan is. A tragédia szempontjából lényegtelen. Az illetékesek megnyugtatnak. Nem kell rettegni, nincs életveszély. Aki elkezdte, be is fejezi majd a műveletet, ha letelik a munkaideje. Portás a lelkem... A jegenye azóta valahol szimbólummá vált bennem. Többes jelképpé. Mert ugye ott van egyszer maga a dolog. Amit elkezdtek, anélkül, hogy megfelelőképpen előkészítettek volna. Nem volt elég idő, ember és munkaeszköz ahhoz, hogy ez a lehető leggördülékenyebben menjen. A lelkes favágó egyenesen alulról kezdte (úgy látszik ő is elégszer hallotta már, hogy mekkora szerepet szánnak manapság az alulról jövő kezdeményezéseknek...), de felülről amúgy sem tudta volna legallyazni a fát, mert nem volt megfelelő, létrával ellátott autója. Mások, hivatalos részről felajánlottak volna neki egyet, ha az történetesen épp abban az időben nem romlik el. Hiába próbálom egyre erőteljesebben elterelni a gondolataimat,’valahogy mindig a mostanság napvilágra kerülő, elhamarkodott nagyberuházások jutnak eszembe. Ugye nem kell felsorolni ezeket? Aztán erről a jegenyéről jött elő, mennyire kihalófélben lévő dolog a felelősségérzet. Meg az is, ahogyan befejezzük a dolgokat. Vagy ahogyan nem fejezzük be. Mert ugye, a jegenye nem életveszélyes, így. Napsütésben. Vagy romantikus hóesésben. A viharra meg minek előre gondolni. Hátha megint szerencsénk lesz. Hátha olyankor dől el a fa, amikor épp nem jár arra senki. Akkor valahogy el lehet majd tussolni az egészet. Életveszélyes. Ki dönti el? És aki eldönti, vajon mekkora beleélőképességgel rendelkezik? Empátiával. Vagy minden csak akkor kezd el fájni, ha már késő? Vajon aki egy tollvonással intézkedik ilyenkor, hogyan döntene, ha történetesen ő is abban az utcában lakna, nap mint nap arra járna autóval, gyalog, ő, a fe- í lesége, a férje, a gyerekei? Hát ezért kellene valahogy jobban vigyázni azokra a félbevágott jegenyékre... Doros Judit “Erőfeszítéseink fontosak és nélkülözhetetlenek az ország megújulási folyamatában” Városi pártértekezlet Hatvanban Tótpál Jánosné az első titkár Az új titkárok: őr. Ander Lajos és Zelenka Ferencné Az elmúlt hét végén — szombaton — Hatvanban a 213. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet érdekes megoldású, szép, új csarnokának — „zsibongójának” — amolyan avatása is volt a terület kommunistáinak éjfél utánig tartó tanácskozása, amelyhez alkalmasabb színhelyet aligha találhattak volna. A városi párt- értekezlet természetesen nemcsak erről marad emlékezetes, hanem sokkal inkább a nyílt szavú, a fejlődést sürgető, s a cselekvést sugárzó komoly munkáról. A mindvégig őszinte hangvételű találkozón — amelyen a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága képviseletében megjelent Borbély Sándor, a Munkásőrség országos parancsnoka, Bónyai Sándor, a KB tagja, a Mátra Volán hatvani alapszervezetének titkára, Juhász Lajos, a megyei pártbizottság titkára és Szokodi Ferenc, a megyei tanács elnökhelyettese is — a résztvevők jelentést kaptak a városi pártbizottság működési területének politikai, társadalmi, gazdasági helyzetéről, az országos pártértekezlet állásfoglalásából adódó feladatokról tárgyaltak, végül pedig tisztújításra került sor. A pártértekezlet, illetve a választási bizottságok tisztségviselőinek megválasztása után Tótpál Jánosné megbízott első titkár fűzött szóbeli kiegészítést az írásban előre kiadott dokumentumokhoz. — A pártértekezlet összehívására többek között azért került sor — mondta a bevezetőben —, mert a város politikai, társadalmi, gazdasági vezetése is érti és érzi a felelősséget abban, hogy a kibontakozási program megvalósítása széles körű összefogást igényel. Majd a továbbiakban — a kialakult helyzetet részletesebben is elemezve — szólt arról, hogy a lakosság politikai hangulata e területen is rosszabbodott. Lényegesen ugyan nem különbözik a másutt is tapasztalhatóktól, de az emberek véleménye feltétlenül figyelmet érdemel a körzetben. — Többen úgy ítélik meg, hogy a munkásokról mostanában kevesebb szó esik, pedig a nemzeti jövedelem előállításában betöltött közvetlen szerepük továbbra is nagy jelentőségű. A nehezedő életkörülmények közéleti tevékenységük feltételeit is rontják — mondta — továbbtanulási, művelődési lehetőségeik korlátozottabbak, ugyanakkor a megszerzett nagyobb tudást sem ismeri el kellően a társadalom. Az új, demokratikusabb választási rendszerben várhatóan a társadalmi tisztségek betöltésére is kevesebb lesz az esélyük, ami különösen a fiatalabbak számára jelenthet hátrányt. S — sajnos — még a testület munkás tagjaira sem figyelt eléggé a pártbizottság, amiért jogos a kritika. Gond, hogy a munkások vezetővé válásának folyamata lelassult, egy részük távolodik a közélettől is — mert a mindennapi megélhetés, a megszokott élet- színvonal tartására való törekvés kevésbé ad időt, elvonja a figyelmet a társadalmi szerepléstől. Az értelmiség helyzete sem javult, az oktatásban, az egészségügyben dolgozók az intézmények szűkös anyagi feltételei miatt is elégedetlenek. Ráadásul — mint a közelmúltban rendezett hatvani értelmiségi fórumon is panaszolták — bizonyos értelmiségellenes hangulat van kialakulóban, ami csak tovább fokozhatja az elkeseredést. Helyénvaló az a kérés is, hogy ez a réteg se nélkülözze a nagyobb megbecsülést. Az előadó elismeréssel beszélt a TIT városi szervezetéről, s arról, hogy a gondok ellenére is még mindig a párttagok és pár- tonkívüliek több ezres tábora keres és talál hasznos elfoglaltságot, társadalmi, közéleti tevékenységet a kölönböző tömegszervezetekben. Országos hírű a Vöröskereszt szervezeteinek munkája, az MHSZ városi vezetősége újszerű kezdeményezésekkel vonja magára az érdeklődést, a népi ellenőrök a nehezebb körülmények között is tisztességgel, felelősségteljesen végzik munkájukat. A továbbiakban pedig annak adott hangot, hogy a KB július 2-i határozatának az élet minden szférájában megújulást szolgáló végrehajtása a területen is megkezdődött. A gazdaságban érezhető a szemléletváltás, erősödött a piacorientáltság, követelmény- nyé vált a jobb minőség. A város és vonzáskörzete napjainkban évi több, mint 10 milliárd forintos értéket termel, a korábbihoz képest jelentősen nőtt a tőkés export. Más témát érintve — a politikai élet új jelenségeinél időzve — említette Tótpál Jánosné az állampolgári kezdeményezéseket, a „nem hivatalos” szervezeteket, amelyek megítélésében jelenleg még meglehetősen bizonytalan a párttagság is. Az eligazodást segítve idézte az országos pártértekezlet állásfoglalását, amely hangsúlyozza: együttműködünk mindazokkal a más felfogású, más világnézetű állampolgárokkal, akik tevékenyen dolgoznak szocialista hazánk javára, tiszteletben tartják alkotmányos rendszerünket és nemzeti kötelezettségeinket. Egyidejűleg megjegyezte: Hatvanban is megalakult a Magyar Demokrata Fórum 26 taggal, de a programja még nem ismert a pártbizottság előtt, s így a vele kapcsolatos állásfoglalásról sincs szó. — Nyugtalanságot, feszültséget, szorongást, perspektívátlan- ságot, de ezzel együtt bizonyos fokú reményt is tükröz a közhangulat — folytatta. — A város és környéke politikai, társadalmi, gazdasági helyzete az országos gondok és a szigorodott feltételek közepette is alapvetően kiegyensúlyozott. A területen működő gazdasági egységek nagy része eredményesen alkalmazkodik a változó körülményekhez. A további pozitív változásért az előadó a párton belüli hatékonyabb politikai munka szervezete és módszere kialakításának fontosságát is hangsúlyozta. A városi biáfcttság feltétlenül korszerűbb munkájára van szükség — mondta —, s a testület törekszik is erre. A megújulás fő terepének az alapszervezeteket tekintik, a párttagság véleménye alapján kívánják összeállítani legfontosabb feladataikat. Egy- egy döntéshez az eddiginél jobban igénylik az alapszervezeti információkat, javaslatokat. (Folytatás a 2. oldalon) Tanácskozik a hatvani pártértekezlet Lukács János Dél-Amerikába utazott Lukács János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára pártküldöttség élén Uruguayba és Kolumbiába utazott. A küldöttség részt vesz az Uruguayi Kommunista Párt XXI. és a Kolumbiai Kommunista Párt XV. kongresszusán. A delegáció tagja Herczeg György, a KB munkatársa. Várkonyi Péter Kínában Várkonyi Péter külügyminiszter, aki december 4. és 10. között hivatalos látogatást tesz a Kínai Népköztársaságban, vasárnap délután Sanghajba, Kína legnagyobb ipari városába érkezett. A magyar külügyminiszter kétnapos sanghaji tartózkodásának fontos eseménye lesz a magyar főkonzulátus hétfői, hivatalos megnyitása. A magyar külügyminisztert a sanghaji repülőtéren Kao Sen, a városi népi kormány külügyi irodájának helyettes vezetője és Hszie Csün, a külügyi iroda pro- tokollosztályának vezetője fogadta. Vasárnap este Liu Csen-jüan sanghaji polgármester-helyettes díszvacsorát adott Várkonyi Péter és kísérete tiszteletére. Vitára bocsátják az ideiglenes alapokmányt, előrehozott kongresszus 1989 végén, vagy 1990 elején Nyitás a tagság által kívánt átalakításhoz Befejeződött a szakszervezetek országos tanácskozása Vasárnap, a délutáni órákban befejezte munkáját a szakszervezetek országos tanácskozása. A küldöttek a szakszervezeti mozgalom helyzetéről, megújításának fő irányairól kialakított állásfoglalást három tartózkodással elfogadták. A szakszervezeti érdekvédelem és érdekképviselet fő irányait meghatározó állásfoglalást egy ellenszavazattal és két tartózkodással ugyancsak elfogadták. Végül a magyar szakszervezetek országos szintű szövetsége alapokmányának alapelveire, a kidolgozásával összefüggő teendőkre tett javaslatot egyhangúlag elfogadták. Vasárnap reggel az Építők Székházában folytatta munkáját a szakszervezetek országos tanácskozása. A dokumentumok feletti vitában elhangzott véleményeket, észrevételeket Nagy Sándor, a SZOT főtitkára foglalta össze. A felszólalók alapvetően megerősítették a szakszervezetek megújulásának, tevékenységének fő irányairól a dokumentumban foglaltakat — mondta. A tanácskozás eleget tett annak a szándéknak, hogy a továbblépés fő irányainak kijelölésével utat nyisson a szakszervezeti mozgalomnak a tagság által kívánt átalakításához. Ezzel kapcsolatban elmondta: nem ért egyet azzal a javaslattal, hogy februárban hívjanak össze egy újabb országos értekezletet. Hangsúlyozta, hogy az átalakulási folyamat érdemi lezárására csak a szakszervezetek előrehozott kongresszusa vállalkozhat. A továbblépéshez most arra van szükség, hogy az elfogadott fő irányoknak megfelelő tartalommal dolgozzák ki a szakszervezetek új, egyelőre ideiglenes alapokmányát. Ennek birtokában lehet megvalósítani a mozgalom egészének megújítását, szervezeti és választási rendszerének átalakítását. Figyelembe véve az új alapokmány tagsági vitájához szükséges időt is, a szakszervezetek legkorábban 1989 végén, 1990 elején tarthatják meg előrehozott, rendkívüli kongresszusukat. A főtitkár véleménye szerint természetes, hogy a vitában igen nagy hangsúllyal vetődtek fel az érdekvédelem, az érdekképviselet kérdései, az ország gazdasági nehézségei, a dolgozók életszínvonalát, szociális helyzetét alapvetően befolyásoló gazdasági gondok. Ezen .belül is a legtöbben — érhetően — a bérezés problémáiról szóltak. Ezzel ösz- szefüggésben utalt arra, hogy a szakszervezetek kidolgozták bérreform-koncepciójukat, amelyet a tagsági vita megerősített. Az abban foglaltakat azonban át kell gondolni, mert időközben változtak a kormány vállalásai, s ezzel együtt a szakszervezetek eredeti elgondolásai is. Az már látható, hogy jövőre nincs reális lehetősége annak a bérreformnak, amire a viták és a tanácskozás dokumentumainak előkészítése során javaslatot tettek. Az értekezleten a felszólalók határozottan tolmácsolták: a tagság nem fogadja el a kormány jövőre tervezett 6 százalékos reálbércsökkentési törekvését. Ezt az álláspontot képviselték a szakszervezetek á kormány és a SZOT vezetőinek legutóbbi megbeszélésén is. Azt azonban meg kell mondani — hangsúlyozta Nagy Sándor —, hogy a reálbérek szintentartása ebben a helyzetben nem reális követelés, mert nem állnak rendelkezésre a szükséges források. 1990-re viszont mindenféleképpen meg kell állítani a reálbérek csökkenését. Kifejtette: egyetért azokkal, akik szerint a politikai és szociális feszültségeket, megélhetési gondokat kiváltó restrikciós intézkedések kezdik súrolni, több területen már túl is lépték a közgazdasági ésszerűség határait. A szakszervezeteknek az a minimális követelése, hogy 1990-re állítsák meg a reálbérek mérséklődését, s attól kezdve a mozgalom a fő erőit a reálbérek védelmére, növelésére kívánja fordítani. Nagy Sándor véleménye szerint nem illúzió a hazai piac gazdaságserkentő szerepének lehetősége. Mint mondta, a szakszervezeteknek ezt az álláspontját nem vitatják az illetékesek, de ebbe az irányba konkrét intézkedés még nem történt. A szakszervezeti mozgalom számára nincs fájdalmasabb dolog, mint szembenézni a foglalkoztatási gondokkal, a munka- nélküliség problémájával — folytatta a főtitkár. A szerkezetváltást a szakszervezetek véleménye szerint is végre kell hajtani, mert enélkül nem javítható a gazdaság jövedelemtermelő képessége. Ezt azonban úgy kell megvalósítani, hogy a lehető legkevesebb konfliktust okozza. Ezért a szakszervezeteknek fellépésükkel, érdekvédelmi tevékenységükkel, a konkrét ügyekben játszott szerepükkel és a foglalkoztatási gondok mérséklésében vállalt közreműködésükkel együttesen kell biztosítaniok az érintett dolgozók, családok védelmét. A szakszervezetek rövid időn belül megteremtik annak a feltételét, hogy a kormánytól független számításokkal rendelkezzenek a fogyasztói árszínvonal emelkedéséről, a reálbérek alakulásáról. Ehhez a Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézetében teremtik meg a feltételeket. Ezekre az információkra nem azért van szükség, mert kétségbe vonják a kormány által közölt adatokat. A KSH adatai pontosak, ám nem nyújtanak tájékoztatást egyes rétegek élethelyzetének alakulásáról. Az infláció ugyanis a különböző (Folytatás a 2 oldalon)
