Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-24 / 306. szám

4. GAZDASÁG TÁRSADALOM NÉPÚJSÁG, 1988. december 24., szombat A tanácsok jogalkalmazói és ellenőrző tevékenységéről Fellépnek a kedvezőtlen társadalmi jelenségek ellen Milyen tendenciák jellemzőek az adózásban és a szabálysértések te­rén? Miről árulkodnak az engedély nélküli építkezések adatai és a fo­gyasztói érdekvédelmi vizsgálatok? Hol tart jelenleg az alkoholizmus el­leni küzdelem? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre is választ adtak a megyei tanács végrehajtó bizottsá­gának legutóbbi ülésén, ahol meg­tárgyalták a tanácsok jogalkalmazói és ellenőrző tevékenységét a kedve­zőtlen társadalmi jelenségek elleni fellépésben. íme, néhány megállapítás: 1987- ben 3 593 feljelentés érkezett sza­bálysértés miatt. Ez a szám 142-vel kisebb, mint az egy évvel korábbi, ugyanakkor a tavaly kiszabott bír­ság összege félmillióval meghaladta az 1986-ost. De a bírságátlag még így is az országos átlag alatt maradt, ezért Egerben, továbbá a megye- székhely környékén és a Gyöngyös melletti községekben még inkább hozzá kell igazítani az elkövetett cselekményekhez a büntetés nagy­ságát. A megyei adóbevallási morállal is gondok vannak. Az adóhatóság csak minden ötödik-tizedik beval­lást fogadja el, s így országosan a 18. helyen állunk. Az eljárások megala­pozottságát mutatja, hogy ezekre való hivatkozással nem került sor kereskedői tevékenység megszünte­tésére. Jobb az arány a kisiparosok­nál, bár körükben nagyon gyakran állapítanak meg adóhiányt. Mi több, az Adó és Pénzügyi Ellenőrző Hivatal működése óta nincs lénye­ges javulás, jóllehet a végrehajtás eredményesebb, hiszen külön e cél­ra tíztagú csoportot hoztak létre. Kevesebben építkeznek engedély nélkül, viszont még mindig sokan vannak olyanok, akik nem tartják magukat az engedélyen megjelölt kötöttségekhez. Egyre bonyolultabb érdekegyez­tetést kell képviselni a tanácsi szer­veknek a kereskedelemben és a szol­gáltatásban. Egyebek mellett bizto­sítaniuk kell a fogyasztói és a vállal­kozói érdekek összhangját. E téren nem változott lényegesen az el­lenőrzések száma, ugyanakkor ezekben egyre kevesebb a külső közreműködő. Oka: több elfoglalt­ságot, és nagyobb szakmai felké­szültséget kíván részvételük, mint korábban. Egyébként a 883 vizsgá­latból 271-et követett felelősségre vonás. Számbavették a veszélyeztetett kiskorúakkal és az állami gondo­zottakkal kapcsolatos tanácsi teen­dőket is. A veszélyeztetettek száma egyre nő, tavaly 4 588 gyermeket soroltak ebbe a kategóriába, s 1044 volt az állami gondozottak száma, amely ugyancsak növekszik. Fel­adatként tűzték ki a gyámügyi, helyszíni ellenőrzések számának emelését, mert ettől várják a haté­konyabb megelőzést. Mivel egyre több gondot okoznak azok a 16—18 év közöttiek, akik már nem iskolá­sok, de még nincs munkahelyük, ezért e rétegre kiemelt figyelmet kí­vánnak fordítani, hogy megelőzzék gyermekes csínytevéseiket, amelye­ket nemegyszer szabálysértések, bűncselekmények követnek. Az alkoholizmus országosan 30— 40 milliárd forintos kárt okoz éven­te a népgazdaságnak. A tanácsi programok, az intézkedési tervek, a meghirdetett célkitűzések végrehaj­tása lassú, de végül is folyamatos ja­vulást hozott ezen a területen. Csökkent a munkahelyi italozás, s a kereskedelmi és vendéglátó­ipari egységek szeszforgalma. Bár még mindig nem lehetünk elégedet­tek az eddig elért eredményekkel. Az eseményen foglalkoztak a taná­csi apparátusban fellelhető kedve­zőtlen jelenségekkel is. A vezetők, s rajtuk keresztül az apparátus tagjai­nak magatartását mindenütt úgy kí­vánnák formálni, hogy támadhatat- lanokká váljanak. Ez megfelelő er­kölcsi alapot biztosítana az állam- igazgatási eljárások törvényes és következetes végrehajtásához. H. J. Teljesíti lakásprogramját a TANÉP A Heves Megyei Tanácsi Épí­tőipari Vállalat ebben az évben teljesíti az elképzeléseknek meg­felelő termelési volument. A la­kásprogramjuk maradéktalanul megvalósul: 305 lakást adnak át, döntő többségben — 191-et — Egerben. Az újak építése mellett 12-t újítottak fel. A vállalati munka folyamatosságát biztosít­ják jövőre az egri tihaméri, lajos- városi lakásfeladatok, továbbá a Gyöngyösön meglévő igények. A termelés szervezését és a költ­ségek alakulását viszont az idén kedvezőtlenül befolyásolta a megbízhatatlan anyagellátás, nehézséget jelentett a több he­lyütt kialakult szakemberhiány is. Középkori karácsonyok Temesvári Pelbárt dörgedelmei A karácsony szikrázó, békes- séges nagy ünnep. Mindenkié. S nagyon régi. Eredete az emberi közösségi élet kialakulásának az őskorába nyúlik vissza. Ekkor még eleink naponta és gondosan figyelték a természetet. így ta­pasztalták a téli napfordulót, amely december 21-én követke­zett be, de érzékelhetőbbé de­cember 25-étől vált. így lett ez a nap az ősi vallások fontos ünne­pe, amikor a világosság győze­delmeskedik a sötétség felett. A perzsa eredetű Mitrasz-kul- tuszban is a karácsony volt a leg­nagyobb ünnep. Hitük szerint erre a napra esett Mitrasznak a „legyőzhetetlen Napnak” a szü­letésnapja. Szíriában és Alsó- Egyiptomban szintén december 25-én ünnepelték a nap születés­napját. Mondájuk szerint a régi nap meghalt és az istenek anyja ezen a napon egy űj kis napot szült a világra. Az ősi vallásokban mélyen tisztelték a napfordulót és meg­emlékeztek róla. A keresztény­ség először idegenkedett ettől a keresztény közösségekben is to­vább élő pogány szokástól. Vé­gül Libérius pápa 354-ben mégis úgy intézkedett, hogy december 25-ét Jézus születése napjának kell tekinteni. Egy 354-ben ké­szült római naptárban december 25-énél, már ez a bejegyzés ol­vasható: „Ekkor született Krisz­tus a judeai Bethlehemben”. Ettől kezdve a karácsony a katholikusoknak is az egyik leg­nagyobb ünnepe. A középkori Európában kezdetben vallásos ünnep ám később egyre inkább világi ünnepé is változik, népün­nepélyek kapcsolódnak hozzá. Németföldön különösen nagy keletje van a karácsonynak. Sze­gény és gazdag egyaránt ünnepli a karácsonyt. Az olasz kereske­dők, akik az év nagy részét a campagne-i, ypemi, brügge-i, lille-i és provence-i vásárokon töltötték, karácsonykor odahaza ünnepelnek családjuk és baráta­ik körében. Az ünnep közép­pontjában a karácsonyi misehallgatás áll majd a családi összejövetel és a tájanként, országonként válto­zó népszokások és népünnepé­lyek. A nagy ünnep alkalmával gya­kori a színi előadás. Karácsony­kor a hívők és érdeklődők tömege láthatta Máriát és az an­gyalt, a jászolt, a három napkele­ti királyt és az egyszerű pásztoro­kat. Ezeken az előadásokon űn. misztériumjátékokon néha száz szereplő is részt vett. Kezdetben díszletet is alig használnak, de később már egyre fontosabb a le­nyűgöző látvány: egzotikus álla­tokat vonultatnak fel, tűzijátéko­kat rendeznek. Először az elő­adók kizárólagosan egyházi sze­mélyek később egyre több a pol­gár, sőt a szegényebb rétegekből való. A hatás kedvéért zsonglő­röket, zenészeket, dalnokokat is bevonnak az előadásokba. A ki­kiáltók már jó előre közhírré te­szik a játékokat majd a figyelem- felkeltés kedvéért a szereplők kosztümösen is végigvonulnak a városon. Az előadás alatt a há­zak üresen állnak, vidéki, városi egyaránt ott tolong a színpad kö­rül. Magyarországon népünne­pély a karácsony. Géza fejedelem majd állam- alapító I. István meghonosítják a kereszténységet Magyarorszá­gon. Ennek egyenes következ­ménye, hogy átveszik a karácso­nyi egyházi szokásokat is. Ezek a szokások keverednek az itt élő avarok és az Etelközből ideérke­ző és túlnyomóan még pogány vallású magyarság hiedelmeivel. A hagyomány szerint már I. István királyunk aprócska jászolt készített kicsi fia Imre örömére. A karácsonyt ettől kezdve ná­lunk is egyre bensőségesebben és egyre látványosabban ünnepük. A középkori magyarországi karácsonyokat jellemzi: az egy­házi szertartáson való tömeges részvétel, elsősorban az űn. ka­rácsonyi mise látogatása, a csalá­di ünnep jellegének hangsúlyo­zása, a nagy evés, ivások (persze kinek kinek tehetsége szerint), az ajándékozás és különösen a XV—XVI. századtól a népünne­pélyek és az egyre gyarapodó népszokások. A mise mindig látványos kö­rülmények között zajlik. Fénye- . sen kivilágított templomok, álta­lában bejáratuknál a felállított jászol benne a kis Jézussal, a fölé hajló Máriával és a pásztorokkal. Emlékezetes karácsonyi mi­sék voltak Budán Mátyás király korában, amelyek legnépsze­rűbb alakja a nép barátja a feren­ces és ekkor már Európa-szerte ismert Temesvári Pelbárt. Egyik karácsonyi miséjében mintha az ősi hiedelmek térnének vissza: „Kedves Testvé­reim! Ki ne imádná (Krisztust) hát őt, aki által megvirradt a nap és megfutamodtak az árnyak? Megszületett az uralkodó, hogy feloldoztassék a bűnös vakosko- dó. ” A harcias ferences szónok nem kímélte hallgatósága érzé­kenységét. Felhívja őket tartóz­kodjanak a mocskos beszédek­től, a rossz társaságtól, az érzéki élvezetektől. S megértésre int, amikor a gazdagok felé fordulva így prédikál: „Járulj elméddel az Ur jászolához, szemléld Krisz­tust, az Istent, aki szegénnyé lett érted, amint a szénán fekszik. ” Bornemissza Péter 1574-ben mondott karácsonyi beszéde már nyíltan a szegények, elnyo­mottak karácsonyi igazságát kö­veteli: „Miért nem az gazdagok­nak, a szegény pásztoroknak je­lenék meg az angyal? Ennek ez az oka: mert a gazdag népeknek semmi kedvük sem vala Krisz­tushoz. Mert ezféléknek teste el­nehezült és ugyan megrészegült ezvilági gazdagságnak miatta.” S az ő Máriája már a szegények Máriája akinek mikor eljött a szülés ideje nincs nyavalyásnak sem jó szomszédasszonya, sem esmerő barátja, aki bábáskodna mellette. Nincs meleg vize, sem gyenge gyolcsruhája, hanem posztócskával őmaga bepólálá őket és barmok jászlába, a szal­ma közé fekteté.” Karácsonykor mindenki meg­kapta a magáét. Még a tehetősek is. Volt hát mit elfelejteni. Aki te­hette annak következtek a nagy evések, ivások. Ez alól a papi asztalok sem voltak kivételek. Egerben a XV. században — de természetesen korábban is — nagy esemény a karácsony. A ka­rácsonyéjjeli misét a vár templo­mában a segédpüspök végzi, a karácsonyra következő vasárnap az őrkanonok, míg szilveszter napján a székesegyházi főespe­res misézik. A vár temploma zsú­folt és az ünnepJátványos. Ter­mészetesen van jászol és az egri káptalani iskolájának népes diákserege kórust alkotva része­se a nagy eseménynek, amely természetesen nem egynapos. 1493. december 27-én például azért, hogy énekeltek János evangélista ünnepén 50 dénárt kaptak jutalmul. A XV—XVI. században már székiben divat az ajándékozás. Ez persze meglehetősen egyol­dalú. A települések adóznak az egri püspöknek, káptalannak és birtokosoknak. Az 1551. szeptember 15-én Egerben felvett regestrum sze­rint Eger városa a következő­képpen adózik és ajándékoz: A fórum azaz a belváros: ka­rácsonyra 6 malacot, 120 tyúkot, 120 fertály zabot. 50 db pallót, két hordó sört, 6 db kősót, 1 font borsot, 6 márka viaszt. Az Olasz utcaiak karácsonyra 1 szopós sertést és 8 fertály zabot szolgál­tattak. Szabadhely külváros pol­gárai karácsonyra mitsem adtak, de már a Szent Miklós utcaiak 1 szopós sertés szolgáltatásra vol­tak kötelezve. Ez a várat illette, korábban a XV. században az eg­ri püspök, káptalan és maguk a plébánosok általában hízott disznót, malacokat szolgáltattak. Egyébként az 1514. évi törvé­nyek előírták, hogy minden falu fizessen földesurának kará­csonykor egy hízott disznót. De kötelesek voltak a földesúri ud­vartartást élelmiszerekkel, kony­hára valóval is ellátni. Ha a pa­rasztok ezt készpénzzel megvál­tották ez volt a „karácsony, hús­vét adaja”. A XVIII. században már nem szolgáltatásról, hanem ajándékozásról beszélnek. 1722- ben pl. Zizendorff gróf egri com- mendáns kapott ajándékul: „Két Három akós Hordó Új Egri Bort, Egy Borjút, Egy Pár Pulykát, Egy pár kappant.” Ennyit az ajándékozásról, amelynek köre egyre szélesedett. A népünnepély szintén része volt a karácsonynak. Lőcsén di­vat volt, hogy a polgárok ki ki mennyi árpát adott össze, ebből sört főztek és ezt a karácsonyi népünnepélyen közösen fo­gyasztották el. Ennek aztán mint 1632-ben „bujálkodás” lett a vé­ge. Nagy divat volt a felvidéki vá­rosokban a mesterlegények ka­rácsonyi viadala is, amelyben ad­dig küzdöttek, amíg az egyik a másikat földre nem terítette. íme a hajdani karácsonyok. S azok néhány jellemző vonása. Ma már a karácsony tartalmá­ban, formájában sokat változott. Egyben remélhetőleg ugyanaz a békességvágya továbbra is ott él az emberek szívében. Varga László „A tulajdonosi szemléletet kell erősíteni” Egy iQú tsz-elnök — és elképzelései Amikor legutóbb beszélgettem vele, késő tavasz tájékán, még termelési elnökhelyettes volt a Bélapátfalvi Bükkal- ja Termelőszövetkezetben, Azóta kicsit meghízott, ha le­het az arca még pirospozsgásabbá vált. És . . . október 18-tól ő itt az első ember. Terveiről, elképzeléseiről be­szélgettünk Kovács Flóriánnal — Ilyenkor szokás egy rö­vid, összefoglaló életrajzzal kezdeni. . . — ízig-vérig földműves csa­ládból származom, Mikófalván születtem 1954-ben. Apám a helybéli Kossuth tsz-nek volt a tagja, édesanyám pedig mindig mellette dolgozott. Egyébként is a nagyobb mezőgazdasági munkákat közösen kellett vé­gezni. Később elszakadtam tő­lük és a falutól: Egerben a köz- gazdaságiban, majd ezután a Gödöllői Agrártudományi Egyetem zsámbéki üzemgaz­dasági és üzemmérnöki szakán tanultam. Eközben tanulmányi szerződésem volt a Kossuth tsz­szel, így diplomával a zsebem­ben üzemgazdász statisztikus­ként kerültem vissza az akkor már egyesült Bükkalja Terme­lőszö vetkezeth ez. — Hogyan emlékszik vissza erre az időszakra? — Nem nagyon szívesen — válaszolja egyszerűen. — Azt tapasztaltam ugyanis, és ez ma is élő probléma, hogy a kezdő szakembereket nem túl alapo­san foglalkoztatják. Pedig épp ilyenkor kellene „bedobni őket a mélyvízbe”, hadd tanuljanak minél többet. A katonaidőm le­töltése után a baromfitelep ve­zetőjévé választottak, később az egész baromfiágazatot rám bízták. Nagyon szerettem ezt a munkát. Mindig volt megújulá­si lehetőség akár munkaszerve­zés, akár a technológiai fegye­lem betartása területén. 86 feb- ruáijáig dolgoztam itt, s akkor neveztek ki először termelésirá­nyító főmérnökké, később pe­dig termelési elnökhelyettes­nek. Közben öt évig az ellenőr­ző bizottság elnöke is voltam. Erdélyi Dénes sajnálatosan ko­rai halála után kerültem a tsz é- lére. Neki nagyon sokat kö­szönhetek, szakmailag és em­berileg egyaránt. Nélküle talán nem erősödött volna az ambíci­óm . . . — Úgy tudom, az elnökvá­lasztáskor nem volt vetélytár- sa . . . — Az előkészítő bizottság tagjai végigjárták a munkahe­lyeket, s az emberek véleménye az volt, hogy nincs értelme máshonnan hozni szakembert. Engem ismertek, s talán meg is bíznak bennem. — Milyen arányban szavaz­tak önre? — A 120 tagból tudomásom szerint 119 rám voksolt. A töb­bi vezetőségi tagnál, akiket szintén újraválasztottak, már volt egy kis eltérés. — Tudja, hogy mit várnak most magától az emberek? — Azt, hogy legalább az ed­Kovács Flórián (Fotó: Koncz János) digi szinten vagy ezt némikép­pen javítva stabilizáljuk a tsz helyzetét. Én viszont azokra az emberekre szeretnék támasz­kodni, akik becsületesen végzik a munkájukat. A mai gazdasági helyzetben egy fecske nem csi­nál nyarat. Egyébként pedig a legfőbb elképzelésem, hogy a tagokban erősíteni kellene a tu­lajdonosi szemléletet. — Igen, ez gyakran hangoz­tatott gondolat mostanában. A gyakorlati megvalósítását ho­gyan képzeli? — Azt hiszem, ezt az ered­ményen keresztül lehet legin­kább érezni. Tehát ha valaki többet nyújt, az kapjon több pénzt! És még két hangsúlyos pont van: a vagyonvédelem és a munkafegyelem szilárdítása. Meg kell szabadulnunk attól a téves nézettől, hogy bármelyik vállalat jótékonysági intéz­mény. Ha valaki indokolatlanul nem megy be dolgozni — attól el kell búcsúzni. Mint ahogy ez néhány nappal ezelőtt megtör­tént a fűrészüzemben. — Az egyes ágazatok sorsá­val kapcsolatban mi a vélemé­nye? — A növénytermesztés eseté­ben van lehetőség a technoló­giai fegyelem jobb kihasználá­sára. Hatékonyabb munkaszer­vezéssel elérhető, hogy az egyes mozzanatok jobban egymásra épüljenek. A traktorüzemnél az érdekeltségi rendszert szeret­ném erősebbé tenni, költségta­karékossággal. Az állatte­nyésztésen belül a juhászaiban jelenleg is van fantázia. Most 2400-as az állományunk, de akár ezerrel többet is el tud­nánk helyezni, biztosítva egyúttal a legelőterületet is. A korábbi évek piaci mechaniz­musa azonban ez ellen a bővítés ellen hatott. A szarvasmarhá­val, a baromfival, a pecsenye­csirkével, a vízi szárnyasokkal nincsenek és talán nem is lesz­nek értékesítési gondok. — Ennyire optimista? — Az előbb felsoroltakkal kapcsolatban igen. A kiegészítő ipari ágazatok terén már nem annyira. A gyermekállóka gyártását például be kellett fe­jezni, annyira lecsökkent a ke­reslet irántuk. A csavarüzemi termelést kedvezőtlenül befo­lyásolta az adózási rendszer. A bedolgozóknak nem éri meg többet termelni. A varrodában látok lehetőségeket, a mű­anyagüzemnél viszont folya­matos problémát jelent az alap­anyag-ellátás. És visszatérve a vagyonvédelemre. Nem a dol­gozókkal van baj! Alacsony a fizetés, az árak folyamatosan növekednek, elnézést a kifeje­zésért, de szinte természetes, hogy lopnak az emberek. Nin­csenek eszközeink arra, hogy ezt megelőzzük. — Jó érzés tsz-elnöknek len­ni? — Nem a hatalom bitorlása szempontjából jó érzés. A vá­lasz talán a saját jellememben rejlik. Mindig élt bennem egy nagyfokú bizonyítási kényszer. Az, hogy amivel megbíznak a tőlem telhető legmagasabb színvonalon teljesítsem. Ez a helyzet a jelenlegi funkcióm­mal is. Én itt születtem, itt élek. Minden erőmmel azon vagyok, hogy a tsz mellé állók megtalál­ják a számításukat. Doros Judit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom