Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-24 / 306. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. december 24., szombat GAZDASÁG - TÁRSADALOM Ahol már a kilencvenes évek közepére gondolnak Fejlesztés, 40 millió dolláros üzletért Az elmúlt években az ország legnagyobb kompresszor gyárává fejlődött az egri Finom- szerelvénygyár. Mindez köszönhető annak a tudatos törekvésnek, melynek eredményeként a világpiachoz való igazodás, a napi megméret­tetés áll a kollektíva munkájának középpontjá­ban. Az 1980-as évek eddig eltelt részében két olyan jelentős fejlesztést valósítottak meg a gyárban, melynek hatására az idei esztendő végére már több mint félmillió kiváló minősé­gű kompresszort gyártanak a hűtőszekrények­hez és fagyasztóládákhoz. Ügy tűnik, ez a ter­mék a következő években is versenyképes ma­rad mind a külpiacokon, mind pedig a hazai igények kielégítésére. Ezért már a jövőre gon­dolva újabb fejlesztést kezdenek a Finomsze- relvénygy árban. (Fotó: Szántó György) Ennek azonban előtörténete van, amelyről Kócza Imre vezéri­gazgató így beszél: — Kompresszorainkat több or­szágba is exportáljuk, így az olasz Merloni, a dán Derby, valamint több zimbabwei cégnek. Az idén viszont újabb partner is érkezett már Délkelet-Ázsiából, Szinga­púrból azzal az igénnyel, hogy százezret vásárol tőlünk. Erre meg is lett a lehetőség, hiszen fejleszté­seinket nemrég fejeztük be. Au­gusztusban itt járt nálunk a szinga­púri Trio Development Corporati­on vezérigazgatója, Ke Tan úr. Megelégedéssel beszélt kompresz- szoraink minőségéről és felvetette, hogy tudnánk-e többet biztosítani nekik az említett százezernél éven­te. Azt is felajánlotta, hogy cégük­nek legalább kétszázezer megvá­sárlására lenne igénye. Megemlítette, hogy további gyár­tásfejlesztéshez hárommillió dol­láros anyagi támogatást biztosíta­nának. Az ajánlat szimpatikus volt, konzultáltunk a gazdasági­műszaki szakembereinkkel, hogy elfogadjuk-e a felajánlott lehető­séget, amely hosszabb távra bizto­sítaná a kompresszorgyártás to­vábbfejlesztését a Finomszerel- vénygyárban. Ugyanakkor belföl­dön is egyre inkább nő az igény termékeink iránt, és szeretnénk a Jászberényi Hűtőgépgyárnak, a Mirköznek, mint legnagyobb ha­zai partnereinknek folyamatosan több kompresszort biztosítani. Ezért is döntöttünk a további fej­lesztés mellett. Persze erre vonat­kozólag segítséget kértünk a Ke­reskedelmi Minisztériumtól és a Magyar Nemzeti Banktól is. Lehe­tővé tették, hogy áruelőlegként a hárommillió dollárt felvehessük a szingapúriaktól és ellentételeként kompresszorokkal, mint végter­mékkel törlesszünk. Nemrég magyar delegáció járt a délkelet-ázsiai országban, mely­nek tagjai voltak a Transzelektro Külkereskedelmi Vállalat, a Ma­gyar Nemzeti Bank, valamint a Fi- nomszerelvénygyár szakemberei. Ez utóbbit Kócza Imre vezérigaz­gató képviselte, és egyik aláírója volt a hárommillió dolláros fejlesz­tést bizonyító okiratnak: — Találkoztunk a Kim Soon loe Holdings PTC LTD cég elnökével, Denis Ny úrral, akivel tárgyaláso­kat folytattunk tevékenységükről, a piaci helyzetről, a kompresszo­rok értékesítési lehetőségeiről. Ez a cég több leányvállalatot fog át, és kereskedelemmel foglalkozik, az élelmiszerektől az elektronikus eszközökön át sok egyéb másig. Tulajdonképpen az egyik leány- vállalata, a Trio Development Corporation, amely a kompresz- szorok forgalmazásával tevékeny­kedik. Megállapodtunk, hogy a hárommillió dollárt biztosítják hat és fél százalékoskamattal, amelyet a szerződés aláírásától számított 60 napon belül átutalnak. A Ma­gyar Nemzeti Bank képviselője vi­szont garancialevelet állított ki ar­ra vonatkozóan, hogy ha valami­lyen ok miatt gyárunk nem tud szállítani kompresszorokat, akkor az említett összeget visszafizeti. 1990 márciusától 1996 márciusáig összesen egymillió 141 ezer komp­resszort exportálunk a szingapúri cégnek. Ez hat év alatt 40 millió dolláros üzletet jelent. — És milyen előnyt a fejlesztés­ben? — Mindenekelőtt további meg­újulást a gyárnak műszakilag, technikailag, ugyanakkor üzleti biztonságot is, már a kilencvenes évek első felére gondolva. Lehető­vé válik, hogy a mostani 530 ezer helyett már 1990-re 650 ezerre nö­veljük gyártmányaink számát. Ez a fejlesztés, amely 260 millió fo­rintba kerül, Egerben, itt a törzs­gyárunkban, illetve Pétervásárán valósul meg. A fejlesztőmunkát már a jövő év elején megkezdjük. Itt a Finomszerelvénygyárban több mint kétmilliós, Pétervásárán viszont több mint tizenkét milliós építéssel új üzemeket hozunk lét­re. Ezekbe kerülnek a speciális célgépek és berendezések, melyek egy része — közel 40 millió forint értékben — saját fejlesztésünk eredménye lesz. A többit részben hazai gyárakból, részben a szocia­lista országokból, Csehszlovákiá­ból és az NDK-ból, továbbá a Né­met Szövetségi Köztársaságból és Svájcból vásároljuk. Egyébként a fejlesztési programhoz 50 millió forintot saját erőből, 50 millió fo­rintot pedig bankhitelből haszná­lunk fel. Most készítjük el a tőkés export növelésére ösztönző pályá­zatunkat, melyhez a szóbeli enge­délyt máris megkaptuk Dunai Im­re kereskedelmi miniszterhelyet­testől. Úgy tervezzük, hogy 1990- re a fejlesztést befejezzük, amely különösen Pétervásárán jelent majd előnyt, hiszen egy teljesen új üzem épül, s várhatóan százzal nö­veljük a létszámot is, amely a fog­lalkoztatási gondokon enyhít. Mindez összeségében segít abban, hogy kivitelünket fokozzuk, ugyanakkor mód nyílik arra, hogy hazai partnereinknek is évről évre több kompresszort szállítsunk. — Egyébként milyennek látta Szingapúrt, az ottani helyzetet? — Délkelet-Ázsiának ez a része is, mint Hongkong és Taivan, rendkívül dinamikusan fejlődő. Nyüzsgő, forgó, modern világ ez, kiépített kikötőkkel, utakkal, vas­utakkal, szállodahálózattal, repü­lőtérrel. Rengeteg az érdeklődő turista, az üzletember. Ott ala­csony az adó és vámmentes terü­letnek számít. Emiatt a világ min­den részéből szállítanak árukat, és viszonylag olcsón értékesítik azo­kat. Becsülete, tisztessége van a munkának, amelyet el is ismernek. Rendkívül érdekes világ az euró­painak, ám modernsége révén mégsem tűnik távolinak. Örülök és elismerést jelent, hogy a Finom- szerelvénygyár termékei is megta­lálhatók ott az egymással nagy ver­senyt folytató cégek sorában, Dél- kelet-Ázsia piacain. Mentusz Károly Az alkoholizmus ellen Javulás — csak hosszú távon A megyei alkoholizmus elleni bizottságidén május 31-én átala­kult Megyei Egészségvédelmi Tanáccsá, ám az AEB feladatai­nak végrehajtása természetesen továbbra is része az új testület te­vékenységének. Ezekkel a kér­désekkel foglalkozott nemrégi­ben a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A beszámolóból kiderül, hogy eddig elsősorbaa az egészség- ügyi ágazat foglalkozott ezzel a problémával. Ezután azonban más területek bevonására is sor kerül. így a munkában részt vesznek az oktatási intézmények is, de a közművelődési progra­mokban is helyet kap az egészsé­ges életmód propagálása. A ke­reskedelempolitikai intézkedé­sek nyomán javult a vendéglátó­ipari forgalom belső szerkezete: csökkent a szeszes ital, nőtt az üdítők fogyasztása. A családvé­delmi és szociálpolitikai teen­dőknél — a társszervekkel együttműködve — megpróbáltak segíteni a krízishelyzetbe jutott egyéneken és családokon. A he­lyi tanácsok támogatásával a la­kóterületeken tervszerűbbé vált az alkoholizmus elleni küzde­lem. A munkahelyeken kedvező változások következtek be: ez a szigorú jogszabályoknak és a példamutató vezetői magatar­tásnak tulajdonítható. Az utó­gondozásban továbbra is az al­koholizmus elleni klubmozga­lom vállalja a legnagyobb részt. A megyei alkoholizmus elleni küzdelmet a komplex szemlélet- mód jellemzi. A helyi bizottsá­gok vezetésével egyre szélesedik a társadalmi összefogás és bővül az aktívahálózat is. A jelenlegi szituáció azonban csak hosszú távon javulhat lényegesen, addig is tervszerű, kitartó, szívós mun­kára van szükség — állapítja meg a beszámoló. „Aki saját fenyőjét vágja...” Az erdész karácsonya Karácsonykor a fenyvesek látogatnak a városba. Az ősi közegéből kiszakadt embernek a tűlevél illata hozza el a hegyek visszaváró üzenetét. Bármekkora hó bontsa is nagyobb városaink, falvaink útjait, nem állunk messze az igazságtól megállapításunkkal: az erdei karácsonyi éjnél semmi sem lehet megkapóhh. Mesék és emlékek keverednek önkéntelenül is. Úgy gondoljuk: az erdő magányos házának gyertyafé­nyei mellett tán még a szelídebb ál­latok is meghúzódnak a ropogó hó­ban. Békésen, háborítatlanul ünne­pel az erdész és családja. Vajon közelít-e a valósághoz ez az idea — kérdeztem a parádfürdői erdészet fiatal mérnök vezetőjétől, Jung Lászlótól ottjártamkor. Nem első ízben kopogtattam ajtaján, hisz korábban egy faluriport kapcsán eszmét cseréltünk. Most az adventi hangulatban ő és családjának kará­csonyi napjairól kérdezem. — Sikerül-e fenyődíszbe öltöztet­nie lelkét annak, aki neveli a fát egész éven át, és mint a népmese mondja, az erdő szélén „életközei­ben ” lakik. — Talán sokkal inkább sikerül nekünk, mint városon. Távol az ajándékozás már-már dulakodássá fajuló őrületétől. Az igazi meghitt­ség és a falusi csend vesz körül min­ket, és őszintén mondhatom, az az ünnep, amikor együtt lélegzik, pi­hen a család. Különben igazi Jézus- kás karácsony lesz a mostani, mert két hónapos kislányunk Annamá­ria, a bibliai hangulatokat is felidézi önkéntelenül is a felnőttekben. Végre nagycsaládos lettem, három gyermekem és szüléink körében kö­szönt ránk a csillagszórós este. — Úgy tartják, az erdész és csa­ládja maga vágja ki karácsonyfáját, így van ez önöknél is? — Mi sem természetesebb ennél, legyen akár porzó hószitálás, és bo­rítsa hótakaró a somhegyi erdészhá­zat, mi, a nagyobbik fiam és én ak­kor is frissen vágjuk ki az esti, díszí­tendő fát. Bízom abban, hogy egy kis szánká- zásra is módunk lesz, mert csak az tanyát. Sohasem vágyott erdőmér­nök létére rajzasztal és városi élet után? — Igazából soha. Mert annak ide­jén egy öreg vadász és erdész hatása alá kerültem, aki ha hajnalba ment is cserkészni, akkor is frissen borot­válva, erdészruhát öltve indult el, mert az erdő szentély, s ünneplőbe kell oda belépni — így tanította. S én igazán itt érzem otthon magam. S ebben osztozik velem feleségem is, aki védőnőként dolgozik Párádon. Persze most gyermekeinket gardí­rozza. — Anélkül, hogy a karácsonyi áhítatot megtörnénk, meg kell kér­deznem, bízik-e a jövőben? — Aki fát ültet, az bízik. S re­ménykednem kell három gyerme­kem miatt is. Én e gondolatok nevé­ben köszöntőm a családom szentes­te. Soős Tamás én kedves templomomban tökéle­tes a karácsonyi hangulat. Ilyenkor szalmával jól kibéleljük a rönkhúzó szánt, aztán a család apraja-nagyja a hegyibe, s csilingelhet a ló nyakában a csengő. Különben érdekes az is, hogy a karácsonyi, finomabb fala­tok után családi társaságban jóma­gam is nem a szakember szemével csodálkozom rá a táj varázsára. — Ha már a templomnál tartunk, hol található ez az elmélkedésre, be- feléfordulásra lehetőséget kínáló menedék? — A mi „bükkös kápolnánk­ban”... Ez a terület a bükkfák biro­dalma. A FAO felügyelete alatt áll, és tipikus példája a háborítatlan nyugalomnak, fenségnek. Minden erdész szívecsücskében él a vágy egy ilyen terület után. Ezért látjuk mi el a fent említett jelzővel. — Ön éveket töltött a zempléni rengetegben, aztán a Mátrában vert Egészség­ház Gyön- gyössoly- moson... A Mátra lábánál fekvő Gyön- gyössolymos községben hét és fél millió forint költséggel új egészségház készült el. A 3200 lakosú település régi, jo­gos igénye teljesült, melyet közös összefogással a tehóból, tanácsi fejlesztési alapból, a Kőbánya, a Mátra Termelő- szövetkezet, a takarékszövet­kezet hozzájárulásával jött lét­re. Az üj egészségügy i létesítmény a hozzá tartozó szolgálati la­kással így kulturált körülmények kö- látása, családvédelmi tanácsa- zött zajlik majd a jövőben a dása, és fizikoterápiás kezelé- solymosiak körzeti orvosi el- se. A körzeti orvosi rendelésre várakozók. (Szabó Sándor felvételei — MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom