Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-24 / 306. szám

2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1988. december 24., szombat Grósz Károly levele egy kanadai magyar szervezethez A Magyar Emberi Jogi Alapít­vány kanadai szervezetének veze­tősége a közelmúltban levelet inté­zett Grósz Károlyhoz az erdélyi magyarság emberi jogainak ügyé­ben. Az MSZMP főtitkárának vá­laszát Bányász Rezső, hazánk otta­wai nagykövete Torontóban átad­ta Dr. Szőczy Árpádnak, a szerve­zet igazgatójának. Grósz Károly válaszlevelében biztosítja a Magyar Emberi Jogi Alapítványt, hogy „a magyar kor­mány a romániai magyarok hely­zetének és sorsának alakulását fo­lyamatosan figyelemmel kíséri. Politikájából eredően — melyet az utóbbi időben számtalan hazai és nemzetközi fórumon is kinyilat­koztatott — következetesen fellép a magyar nemzetiség érdekeinek vé­delmében. ” Aláhúzza, hogy „a jö­vőben is készen állunk a konstruk­tív és felelősségteljes párbeszéd folytatására mindazokkal, akik magukénak érzik a nemzeti ki­sebbségek ügyét, s cselekedni is ké­szek azért. ” Grósz Károly levelének teljes szövegét közölte a Magyar Élet cí­mű kanadai hetilap. Skóciai légi­katasztrófa Valószínűleg szabotázs okozta A legújabb jelentések szerint a skóciai Lockerbie városka lakosai közül legalább 32-en vesztették életüket vagy tűntek el a szerdai lé- giszerencsétlenség következtében. Mint ismeretes, a Panam amerikai légitársaság Frankfurtból — Lon­don érintésével — New Yorkba tartó Boeing-747-es gépének le­zuhanásakor egész házsorok om­lottak össze vagy lettek a lángok martalékává. Időközben a helyszínen folyta­tódik a kutatás a katasztrófa okai­nak felderítésére. Csütörtökön a Scotland Yard terroristaellenes különítménye is megkezdte a vizs­gálatot, mivel a jelentések szerint mind nagyobb a valószínűsége an­nak, hogy a gép lezuhanását sza­botázsakció okozta. Hivatalos részről egyelőre óvakodnak a ha­tározott állásfoglalástól, hisz a Boe­ing úgynevezett fekete dobozai­nak behatóbb vizsgálata csak most kezdődik majd. Az amerikai és a brit sajtóban mind több támadás éri a was­hingtoni kormányzatot amiatt, hogy a veszélyről nem értesítet­ték előre az utazóközönséget. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője csütörtökön elismerte, hogy a helsinki nagykövetség ko­rábban figyelmeztetést kapott: terroristák merényletet akarnak elkövetni a Panam egyik, Frank­furtból induló járata ellen. Hiva­talosan azzal érvelnek, hogy a kormányzat értesítette a külkép­viseleteket és a légitársaságokat, de a nagyközönség riasztása minden ilyen esetben — mint a Szövetségi Légügyi Igazgatóság (FAA) egyik képviselője han­goztatta — „halálosan megrémí­tené” a lakosságot. Ezt kívánta alátámasztani a washingtoni kül­ügyminisztérium terroristaelle­nes hivatalának vezetője is, ami­kor közölte: csak az elmúlt há­rom hónapban 87, a Helsinkihez hasonló figyelmeztetést kaptak. Csütörtökön egyébként Lon­donban öt és fél órával el kellett halasztani a British Airways brit légitársaság egyik, Chicagóba tartó járatának indulását, mert figyelmeztetést kaptak, hogy po­kolgépet rejtettek el rajta. A gé­pen nem találtak robbanószerke­zetet. Hasonló eset történt Tori­nóban is az Air France Párizsba tartó repülőgépével. Karácsonyi anziksz A posta a megmondhatója, hogy mennyi közölnivalója akad ilyenkor az emberek­nek. Az MTI külföldön dolgozó munkatársait arra kértük, küldjenek anzikszot az ün­nepről, vagy egyszerűen arról, ami állomáshelyükön talán nem annyira fontos, de érde­kes. Az óceán hiís vizében Ha karácsony, akkor fürdőru­ha, tengerpart és 40 fok. Ha ka­rácsony, akkor szünidő és sza­badság. Ha karácsony, akkor tű­zijáték, petárdák, marhasült, vö- rösbor, fagylalt és pezsgő. A déli féltekén inkább a szil­veszterhez hasonlít a szenteste, mint a közép-európai karácsony meghitt légköréhez. A szőkébb család helyett a nagy család ün­nepel. Valakinél összejön a ro­konság apraja és nagyja, aztán ad a gasztronómiai élvezeteknek, majd mulat vagy korzózik a Bue­nos Aires-i avenidákon. Étter­mek, kerthelyiségek hajnalig nyitva. Ki tud ilyen hőségben aludni? Hiába tárva az ajtó és ab­lak, meg sem mozdul a levegő. A dél-amerikai inkább a helyi klí­mához alkalmazkodik, az öreg kontinens hagyományaihoz pe­dig legfeljebb csak lelkiekben. Dél-Amerikában a karácsony a nyár ünnepe, havat legfeljebb a Kordillerák között vagy a Tűz- földön, a Déli sarkkör közelében ismernek. Műkarácsonyfák lam­pionjai villognak az ablakokban, fehér vatta rajtuk a hó. A mikor a gyerekek érdeklődnek a hó felől, a szülők jobb híján a jégszek­rényre mutatnak és lekaparnak nekik egy kis jeget a mélyhűtő fa­láról. Aki csak teheti, hátat fordít a fővárosnak és az Atlanti- vagy a Csendes-óceán hullámaiban ke­res felüdülést. Az argentin Mar del Plata, az uruguayi Punta del Este, a chilei Vina del Mar vagy Rio de Janeiro partjain. Ott ka­rácsonyfa helyett pálmafák alá ülnek az emberek és fehérbor he­lyett jégbe hűtött kókusztejjel oltják szomjukat. A hétköznapi munka átadja helyét az idegen- forgalomnak és a szórakozásnak. Európából óriásgépek ontják Dél-Amerikába azokat, akik odahaza a télben barnaságukkal akarnak kérkedni s megenged­hetik maguknak a luxust. Csak arra kell ügyelniük, nehogy meg­feledkezzenek a Dél-Amerika feletti ózonlyukról és homokban sült pogácsává váljanak. Mások — vállalva a 30-40 fo­kos hőeltérést — Európában, szülőföldjükön keresik az igazi ünnepet. Köztük sok magyar is, Argentínából, Brazíliából, Uru- guayból és máshonnan. Hisz nincs olyan dél-amerikai ország, ahol ne élnének honfitársaink. Persze csak elenyésző kisebbsé­güknek adatik meg, hogy Ma­gyarországon gyújtsanak csillag­szórót és koccintsanak szeretteik egészségére. Többségük otthon marad a déli féltekén, egy-másfél napi repülőútra az óhazától. Mégis szép az ünnepük, legaláb­bis igyekeznek minél meghitteb­bé varázsolni. Együtt, abban a „nagy családban,,, mely megany- nyi különbözőségével együtt Bu­enos Airesben, Sao Paulóban és Montevideóban ilyenkor egyfaj­ta lelki közösségbe tömöríti a ka­rácsonyfáj ától oly messze ván­dorolt magyart. Simó Endre Nem banális történet Férfi és nő soha nem értheti meg egymást, mert mindkettő mástakar: aférfianőt, anőafér- fit. Kamaszkorom óta emlékszem Karinthynak erre az aforizmájá­ra,jóllehet,már akkor éreztem: a szentencia aligha lehet annyira igaz, mint amilyen frappáns. Mert ugye, tudok most már érve­ket is: minden nő megérti a fele­ségére panaszkodó férfit, képes őt egy gonosz némber áldozatá­nak tekinteni és nagy szívvel saj­nálni. És hát a férfiak is ilyenfor­mán vannak a férjére panaszko­dó nővel. Különösen, ha fiatal és szép. Ismerek egy történetet, amely egyszerre példázza mindkettőt, ez az én kedvenc bolgár történe­tem. Az egész egy meglepő házas­sághirdetéssel kezdődött. A Pogled — amely meg a kedvenc bolgár lapom — ’’Ismerkedjenek meg” rovatában találkoztam ve­le. íme: ”Terhes nő, 35 éves, 168 cm magas, felsőfokú végzettséggel, sürgősen keresi férjnek alkal­mas, 48 évesnél nem idősebb, gyermektelen vagy egygyerme­kesférfi ismeretségét...”a folyta­tásban teljes cím s még az is, hogy a hirdetés feladóját Ivának hív­ják. A hirdetés sokaknak meg­ütötte a szemét. A többi között egy bizonyos Natasának is, aki négy lapszámmal később imi­gyen reagált fva akciójára: ” Az első gondolatom az volt — írta -, hogy ez valami otromba tréfa. De nem: a hirdetés a szo­kásos helyen áll, együtt a többi­vel. Egy még meg sem született gyermeknek úgy keres valaki apát, ahogyan gyerekkocsit vagy bármi más hiánycikket keres apróhirdetéssel az ember... Úgy hiszem, az ilyesfajta közlemé­nyek nemcsak a mi erkölcsünk­kel összeegyeztethetetlenek, ha­nem az erkölccsel általában. Nő vagyok és személyesnek veszem a sértést. A gyermeket a szerelem teremti, nagy-nagy szeretet kell gondozásához, felneveléséhez is. Vajon mennyi apróhirdetéses szeretetre van szükség, hogy ele­gendő legyen egy érzékeny gyer­meki világhoz?” Na végre megmondja valaki az ilyeneknek — gondolja elégtétel­lel az ember Natasa levelét olvas­va. — Egy magasabb rendű er­kölcs nevében lehetetlenség el nem ítélni az ilyen kétes nősze­mélyt, különösen, hogy még ci­nikus is: ’’Terhes nő sürgősen férjet keres..” szerencsére, nemi­gen talál... De menjünk tovább! A Pogled helyet adott íva viszontválaszá­nak is, amelyben maga beismeri: ”Igaza van Natasának, a gyer­meknek szerelemből kell terem­nie és szeretettel kell felnevelni őt. Az én még meg sem született kis­dedem egy kilencéves szerelem gyümölcse. A történetem talán banális, talán szentimentális, ám bárkivel ugyanúgy megtörténhe­tett volna. ” Nos, a történet valóban baná­lis, hadd ne meséljem el. Elég any- nyi, hogy a tanulással eltöltött diákéveket olyan munkahely kö­vette, ahol nem akadt partner, s jött az ijedtség, hogy ez már így marad ... de aztán megjelent ”Ő”, rosszul sikerült házasság­gal, két gyerekkel, nem is külö­nösebben csinos, mégis ’’más, mint a többi”. Kilenc év és a ter­hesség kellett Ivának, hogy meg­értse: a férfi soha nem fog elválni, soha nem fogja feleségül venni őt. De amikor megértette, nem az abortuszbizottsághoz rohant, sem apasági keresetet indítani nem áll szándékában. ’’Terhes nő sürgősen férjet keres.” Egy férfit, aki — ha vállalja — világosan tudja, mit vállal. Natasa felháborodott levelé­nek megjelenésig íva 180 férfitől kapott választ, de egy sem volt közülük, aki elítélte vagy kigú­nyolta volna. Ha nem magukat ajánlották, akkor a lány bátorsá­gát és egyenességét dicsérendő ragadtak tollat. Mások az eseten eltöprengve gyakorlatias követ­keztetésre jutottak: tényleg, mennyivel rosszabb egy terhes nőt venni feleségül, mint egy-két gyermekkel egy elvált asszonyt? Hiszen itt megszületése pillana­tától apja lehet a vállalt gyermek­nek. ’’Értem a kockázat nagysá­gát, amelyet egy új élet nevében vállal, s el vagyok ragadtatva” — írta valaki. Sokan pedig ezt: ’’Nem kell szégyelnie magát”. Nagy Károly Párizs ünnepre készüt A francia főváros már ezek­ben az év végi hetekben is a nagy forradalom jövő évi bicentenári- umának lázában ég. A kongresz- szusi palota hatalmas színpadán több mint száz színész közremű­ködésével folyik a ’’Haza vagy halál” című monstre történelmi játék előadás-sorozata. Maga Párizs nagyszabású építkezésekkel készül a 200. év­fordulóra. Igaz, hogy a nagy igyekezetben olykor némi fejet­lenség is keveredik. A bicentená- rium bizottsága például eltervez­te, hogy a nevezetes évfordulóra, ha a Bastille erődbörtöne már nem áll, legalább a Tuilleriák kertjét visszaalakítja arra az álla­potra, ahogy a forradalom idején volt. A párizsi városatyák azon­ban megtorpedózták a tervet. Úgy vélték, hogy semmi értelme feldúlni néhány hét kedvéért Pá­rizs központi fekvésű parkját. A 200. évforduló évében a párizsi­ak és a külföldi turisták így a for­radalom emléke helyett egy va­donatúj látványosságot kapnak: a Louvre Napóleon-udvarán el­készült a 21,5 m magas üvegpira­mis és mellette két ’’kisöccse”. Februártól az üvegpiramis lesz a Louvre új bejárata. Ott eresz­kedhetnek le a látogatók az alag­sorba és közelíthetik meg a mú­zeum szárnyait. Ettől kezdve meghosszabbítják a világ egyik legnépszerűbb múzeumának nyitva tartását. Ez a kilátás na­gyon elkeserítette viszont a Louv­re 300 teremőrét, akik ezért no­vemberben tiltakozásul beszün­tették a munkát. A párizsi építkezések legfeltű­nőbb látványossága viszont a diadalív, a legbecsesebb francia műemlék, amelynek hatalmas boltozata alatt az ismeretlen ka­tona örök lángja lobog, hónapok óta nemzeti színekben pompá­zik. Az 50 m magas és 45 m szé­les építményen piros-fehér-kék háló lengedezik, mert alatta fo­lyik a nemzeti dicsőség ereklyé­jének restaurálása. A jó 150 éves diadalív burkolata az alatta dü­börgő földalatti forgalmától any- nyira meglazult, hogy a hulld kö­vek életveszélyessé tették a turis­ták és a koszorúzó küldöttségek számára. A korábbi Chirac-kor- mány felmérette a károkat és megállapította, hogy a helyreál­lítás 30 millió frankba kerül. A kulturális tárca nem vállalt ekko­ra hirtelen kiadást, mire az Ame­rican Express nagyvonalúan fel­ajánlotta segítségét. Már-már az a komikus helyzet állt elő, hogy a francia nemzeti dicsőség jelké­pét amerikaiak állítják helyre, mire a kormánynak sebtében az a mentő ötlete támadt, hogy or­szágos gyűjtést indít a diadalív restaurálására. Azóta folynak a munkálatok és a város már csak azért aggódik, hogy a 200. évfor­dulóra újra régi pompájában tündököljön a diadalív. A bicentenáriumi ünnepség fénypontjának színhelye egyéb­ként egy új diadalív lesz. Párizs hipermodern nyugati külvárosá­ban, a Defense-ban akkorra ké­szül el a hatalmas, üres, kocka alakú Grande Arche, amely ép­pen kétszer olyan magas, mint a történelmi diadalív. 100 m ma­gasan lévő felső vízszintes szár­nyában kilátót rendeznek be, és az ott lévő termekben rendezik július 14-én a hét legerősebb tő­kés ország vezetőinek csúcsérte­kezletét és az évfordulós megem­lékezéseket. László Balázs Szilveszterkor a Télapót köszöntik A karácsony Jugoszláviában nem állami ünnep. Nem is lehet­ne az, mert három különböző időpontban, három munkaszü­neti napot kellene hozzá biztosí­tani. A soknemzetiségű ország­ban ugyanis a családok egy része a katolikusés a protestáns szokás szerint december 25-én tartja a karácsonyt. A lakosság majd­nem fele a pravoszláv hitet, vagy annak hagyományait követve ja­nuár 6-án ünnepel. A „vegyes- házasságú” családok általában a december 25-ét és a január 6-át is együtt töltik. Főként a magu­kat jugoszlávnak vallók között sokan akadnak olyanok, akik szilveszterkor a Télapót köszön­tik. Valóságban a kép még ennél is tarkább, szinte azt mondhat­nánk, hogy ahány ház, annyi szo­kás. Szlovénia, Horvátország és a Vajdaság autonóm tartomány la­kóinak túlnyomó többsége év­századokon át és most is a katoli­kus hit vagy annak hagyományai szerint december 25-én, a pra­voszláv szokásokhoz ragaszkodó szerbek, makedónok és crnago- rácok január 6-án, a magukat ju- goszlávoknak érzők pedig or­szágszerte december 31-én kará- csonyoznak. Déli szomszédunk 2 millió la­kosa muzulmánnak vallja magát — érdekes módon nemzetisé­genként. A közel 2 millió albán és több mint 100 ezer török a mohamedán hithez ragaszkodik. Ők a próféta nyomdokain jár­nak, máskor ünnepelnek. Általános csak az, hogy az ün­neplők fenyőfát állítanak, díszí­tenek és szeretteiket megajándé­kozzák — vannak olyan csalá­dok, amelyek egymás után két­szer is. Belgrádban — a fővárosban — az üzletekben nincs ezüst- és aranyvasárnap. Az utcákon és a kirakatokban csak újévre díszítik fel a fenyőket, színes üvegfigu­rákkal, villany égőkkel. A piacokon általában csak közvetlenül december 25. illetve január 6. előtt árulják a kará­csonyfát. Ilyenkor legfeljebb a boltok játékárupolcainál látható a megszokottnál több vásárló, egyébként a forgalom nem múlja felül a szabad szombatokét. Az újév kétnapos állami ün­nep. Ekkor az utcákat és tereket feldíszítik fenyőfákkal és színes villanyégőkkel. A városok sétá­lóutcáiban nappal és éjjel egya­ránt hullámzik a tömeg. így általában minden évben három különböző napon, este munka után gyűlnek össze a ka­rácsonyt ünneplő családok s gyújtják meg a feldíszített fenyő­fán a gyertyákat vagy színes égő­ket, ajándékozzák meg szerettei­ket és fogyasztják el velük együtt a közös vacsorát, amelynek fo­gásai között mindig szerepel a sült és a rántott hal, a töltött ká­poszta és a mákos guba. Egyébként a szlovéniai alter­natív mozgalmak két évvel ez­előtt felvetették, hogy december 25-ét nyilvánítsák állami ünnep­pé. Ezt a javaslatot tavaly a szlo­vén népfront elnöksége is támo­gatta, amit az ország néhány má­sik köztársaságában bíráló meg­jegyzésekkel fogadtak. Sok he­lyütt felborzolta a kedélyeket, hogy Joze Smole, a szlovén nép­front elnöke karácsonyi üdvözle­tét küldött nemcsak barátainak és ismerőseinek, hanem társa­dalmi szervezeteknek is. Szlové­niában most hivatalosan azt hangsúlyozzák, hogy a kará­csony családi ünnep, amelyet mindenki a maga belátása szerint tart meg — ha akarja, megteheti, hogy nem megy munkába. Márkus Gyula Amerikai jótékonyság Kínában A pekingi Barátság áruház hangszórói karácsonyi dalokat zengenek, a kínai fővárosban élő vagy megforduló külföldiek az Egyesült Államokból vagy Ang­liából importált hanglemezek­kel, magnószalagokkal tehetik elviselhetőbbé a kínaiak számára még mindig semmit, vagy alig va­lamit jelentő karácsonyi ünnepe­ket. Ezek ugyan méregdrágák, de hát ne legyünk zsörtölődök a szeretet ünnepének küszöbén. Inkább ragadjuk meg az alkal­mat, hogy örülhessünk az újdon­ságoknak és a változatosságnak. Például annak, hogy első íz­ben, a Kínai Népköztársaság nem kevés vihart látott történe­tében megjelentek Peking utcáin a Mikulások. Úgy, ahogy mond­juk, többes számban. Egy élel­mes amerikai jótékonysági szer­vezet nem kevesebb, mint 280 Mikulás-jelmezbe öltöztetett tagját küldte el Kínába, hogy né­mi ízelítőt adjanak egymilliárd kínainak a nyugati karácsony hangulatából. Az amerikai Mi­kulások iskolákat, napköziket és nevelőintézeteket kerestek fel, puttonyaikból hamisítatlan ame­rikai ajándékokat osztogattak a gyerekeknek. És talán, hogy ne legyen egyoldalú a Mikulásjárás, megjelent Pekingben egy szál finnországi Télapó is, közvetle­nül Lappföldről. Mindezzel azt kívántuk érzé­keltetni, hogy Pekingben határo­zottan érezhető karácsonyi han­gulat van. Mi mással lehetne ma­gyarázni például, hogy a tegnap még halálos ellenség, Tajvan fő­városában külön tárlaton tekint­hetik meg a kuomintangista ka­tonák egy Kínában még nem eléggé ismert, de külföldön már jegyzett festőnő tusképeit. A mű­vész neve Teng Lin. S ami talán ennél is sokat mondóbb, apja nem más, mint a 84 éves Teng Hsziao-ping, Kína első számú politikusa, a kínai reformok kez­deményezője és éltetője. Ezzel szemben elszomorító hír, hogy az idén — a tavalyinál lényegesen magasabb ár ellenére — kevesebb pulykát vásárolhat­nak az ünnepekre a Pekingben élő angolszászok. A főváros kör­nyéki kínai-amerikai pulykate­nyésztő farmot ugyanis a múlt évben kolera tizedelte. Kellemesnek szánt karácsonyi meglepetésként a minap levelet hozott a külföldiek számára a kí­nai posta. Ebben közli velünk az errefelé is monopolhelyzetben lévő posta, hogy ha mostantól kezdve a leveleken és egyéb kül­deményeken nem tüntetjük fel a saját és a címzett postai irányító­számát, akkor a mi költségünkre visszaküldik a leveleket. Istenucs- cse, szívesen eleget tennénk a kí­nai posta felszólításának, de nem tehetjük. A pekingi és az orszá­gos irányítószámokat tartalmazó vaskos kötet ugyanis — legaláb­bis egyelőre — sehol sem kapha­tó. Az a halvány gyanúnk, hogy titkosnak számít. Éliás Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom