Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-22 / 304. szám
2. FOLYTATJA MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜLÉSSZAKA NÉPÚJSÁG, 1988. december 22., csütörtök (Folytatás az 1. oldalról) nyék kiadásaiból és a védelmi költségekből kell lefaragni. Keszthelyi Zoltán (Borsod- Abaúj-Zemplén m.), a MÁV Miskolci Vontatási Főnökségének műszerésze egyetértett azokkal a gondolatokkal, amelyeket már az előtte szólók többen is megfogalmaztak: nem szabad növelni a vállalati elvonások mértékét. Részletesen beszélt a Magyar Államvasutak jelenlegi gondjairól. Elmondta, hogy a vasút kritikus helyzetbe került, műszakitechnikai állapota folyamatosan romlik. A vasút egészét sújtó kedvezőtlen tendenciák megmutatkoznak a vasutas dolgozók élet- és munkakörülményeiben. A személyi jövedelemadó tovább élezte a helyzetet. Szólt arról is, hogy a vasúti menetdijak jövőre tervezett 30, illetve a belföldi és export-import fuvardíjak 20 százalékos emelkedése sem az utazóknak, sem a fuvaroztatóknak, sem a MÁV-nak nem kedvező. Feltehető ugyanis, hogy a megemelt díjak miatt kevesebben fognak utazni a vasúton. Indítványozta, hogy az Országgyűlés jövőre tűzze napirendre a termelő infrastruktúra teljes keresztmetszetének elemzését. Szalai Gyula (Fejér m.), az Alba Regia Építőipari Vállalat kőműves brigádvezetője az ország jelenlegi gondjait boncolgatva elszomorítónak nevezte, hogy bár mindenki a kétkezi munkásemberek képviseletében lép fel, valójában sokan kiszorításukra törekszenek, s csupán annak a rétegnek az érdekeit próbálják előtérbe állítani, amelyhez tartoznak. Ezzel szemben a magyar munkásosztály, a parasztság, a dolgozó társadalom eleddig összességében minden rétegnek az érdekét megpróbálta képviselni. A költségvetés tervezeteivel kapcsolatban kérte a pénzügyi kormányzatot, tekintse át: valóban szükség van-e a 20 milliárd forint deficitre. Egyébként bizalmát fejezve ki a kormány iránt, leszögezte: aláveti magát annak a költségvetésnek, amelyet az Országgyűlés elfogad. Vörösné Csuka Mária (Komárom m.), az Ácsi Cukorgyár műszerésze kemény szavakkal bírálta a jelenlegi pénzügyi politikát, amely arra biztatja a vállalatokat, hogy termeljenek többet, ugyanis így az elvonás mértéke is növekedhet. Nehezményezte, hogy a bürokratikus apparátus leépítése változatlanul igen lassan halad. Egyetértett azzal: a költségvetés legkényesebb pontja a további eladósodás megakadályozása, azt viszont kifogásolta, hogy ennek érdekében fokozzák az elvonásokat a vállalatoknál. Kifejezésre juttatta azt a meggyőződését: egyetlen kormány sem engedheti meg magának, hogy elveszítse az állampolgárok bizalmát, s ehhez a gondolathoz kapcsolódva szólt a lakosság életkörülményeinek folyamatos romlásáról. Bánfalvi András (Szabolcs- Szatmár m.), az újfehértói Lenin Mgtsz elnöke felrótta a pénzügyi kormányzatnak, hogy a költség- vetés egyensúlyának javítását a vállalatokat, a termelőszövetkezeteket sújtó terhek növelésével kívánja megvalósítani. Többek között ennek a következménye, hogy az 1250 termelőszövetkezet közül jelenleg több mint hétszáz alacsony hatékonysággal dolgozik, vagy veszteségessé vált. A képviselő szerint másutt kellene a terheket növelni. Például a társadalom azon sajátos rétegénél — a seftelőknél, a feketézőknél, az ügyeskedőknél —, amely az'elmúlt években meggazdagodott. Jövedelmeiket a bevezetett személyi jövedelemadó-rendszer sem tudja megadóztatni. Az adóhatóságoknak alaposan meg kellene vizsgálni: kik és milyen forrásból gyűjtöttek össze az elmúlt években milliókat érő vagyont, építettek luxuslakásokat. Következetességet a veszteséges vállalatok felszámolásában Reidl János (Somogy m.), a Videoton Elektronikai Vállalat tabi gyáregységének - csoportvezetője elmondta, hogy ez év nyarán felhívta a pénzügyminiszter figyelmét az 1951 óta változatlan összegű napidíj tarthatatlanságára. Akkor azt az ígéretet kapta, hogy az 1989. évi költségvetés tárgyalásakor konkrét választ kap kérdésére. Mivel azonban sem az előterjesztés, sem a miniszteri expozé nem foglalkozott a napidíjak kérdésével, indítványozta, hogy a groteszk helyzet megoldása érdekében a pénzügyminiszter az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatallal közösen dolgozzon ki megoldást, és erről tájékoztassa az Országgyűlést. Horváth Ferenc (Somogy m.) csurgói körzeti főállatorvos arról beszélt, hogy a költségvetés — a központi irányítás természetéből adódóan — a nemzeti jövedelem döntő hányadával gazdálkodik. Ezt azonban szubjektív, nem egyszer protekcionista célokat támogatva osztotta szét. Jó néhányszor az ideológiai szempontok érvényesülése okozott értékzavart, például a piac szerepének tagadásával. A továbbiakban arról szólt, hogy egyetért a támogatások és a bürokratikus intézmények rendszerének átszervezésével. Az egészségügyi, szociális és oktatási területeknek azonban meg kell adni a működésükhöz, a fejlesztésükhöz szükséges összegeket. Ugyanakkor a túlzottan központosított, bürokratikus adminisztráció leépítése a reform kibontakozásának feltétele. A nehéz gazdasági helyzetben is szaporodnak a közpénzeken épülő, szuperluxus igényeket kielégítő üdülők, vadászházak. ahová nem ritkán személyi használatú helikopterrel érkeznek a hazai vendégek, nagy hatalmú, befolyásos emberek. Mindez sokakban kérdéseket vet fel: hogyan gazdálkodnak a köz pénzéből? A kormányzat vajon jó helyre teszi-e a személyi jövedelemadóval kiizzasztott forintokat? Kiss István (Bács-Kiskun m.), a tataházi Petőfi Mgtsz elnöke elmondta: a dolgozók meglepetéssel olvassák, hogy ebben az évben sikerágazat lett a mezőgazdaság, hiszen Bács-Kiskunban nem ezt tapasztalják, a gazdaságok jó részének még szűkös tartalékait is fel kell élnie. Nem tartják valósághűnek azt a tájékoztatást, hogy az ágazatban 1989-re meghirdetett felvásárlási áremelések fedezetet nyújtanak a költségnövekedésekre. A mezőgazdasági szövetkezetek szegényednek, s közben az általuk előállított termékekkel kereskedők belföldön 35 milliárd forinttal, a külkereskedők 9 mil- liárddal jobban zártak a múlt évinél. Ennek egy részét vissza kellene juttatni a termelőkhöz. A képviselő kiemelte: egyre erőteljesebb az agrárágazat jövedelÁrvai Lászlúné knimiltál \ illáin i Miklós pén/iig)miniszterrel mének átszivattyúzása az állami költségvetésbe, illetve más ágazatokba. Dr. Horváth Miklós (Fejér m.), a Fejér Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás állatorvosa szerint alapvetően változtatni kell a gazdaságpolitika és a költségvetés szerkesztésének gondolatmenetén. A mostani gazdasági szerkezetben a bevételek sem a lakosságtól, sem a vállalatoktól történő elvonásokkal nem növelhetők tovább. A lakosság nagy rétegei a létminimum küszöbén élnek, s a vállalatokat sem lehet további terhekkel sújtani, mert gazdálkodásuk lehetetlenné válik. Ebből az ördögi körből csak úgy lehet kitörni — mutatott rá a képviselő -, ha csökkennek az adóterhek, az elvonások mértéke, s mérséklődnek a kiadások. Szükséges, hogy a kormány következetesen hajtsa végre a veszteséges vállalatok felszámolási programját, radikálisan csökkentse az államigazgatási apparátust, s racionálisan mérsékelje a védelmi kiadásokat. Kifejtette, hogy a beterjesztett alternatívák közül egyik sem szolgálja a meghirdetett célok megvalósítását. Egyedül a terv- és költségvetési bizottság által javasolt, négyes variációt tartja elfogadhatónak. Lásztity Radomir) Budapest), a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára szerint a kormány által előterjesztett második változat fogadható el a költségvetés kompromisszumos alapjaként. Felhívta a figyelmet arra, hogy a jelenlegi adórendszer és az ehhez kapcsolódóegyéb intézkedések mindeddig nem hoztak fordulatot a termelési feltételek javításában. Csatlakozva az Országgyűlés kulturális bizottságának állás- foglalásához, Lásztity Radomir javasolta: a kulturális szféra tá11— f ff wtm * '-v V* *■ •* x< *.,V # ' S/entágotliay János akadémikus érvelését hallgatja Németh .Miklós miniszterelnök l'arlamenli tereiére... mogatásának reálértéke a következő költségvetési évben is maradjon változatlan, tehát ne csökkenjen a kormányzat által előirányzott egy százalékkal. Király Zoltán (Csongrád m.), az MTV szegedi stúdiójának szerkesztő-riportere négy képviselőtársa nevében is szólva a költségvetési tervezet második vagy negyedik változatát tartotta elfogadhatónak, azzal a megkötéssel, hogy a tervezett pótadó mindössze 3 százalékos legyen. Szorgalmazta a társadalmi szervezetek állami támogatásának radikális — 50 százalékos — csökkentését, ami azt jelentené, hogy a 4,2 milliárdos tervezet legfeljebb 2 milliárdra zsugorodna. További lehetőségeket kínál a társadalmi és tömegszervezetek vagyonának „újratársadal- masítása,,. Ennek lényege, hogy párhuzamosan kiépült, nagy költséggel üzemelő intézményeiket ne egyszerűen értékesítsék, hanem adják át a.krónikus gondokkal küszködő ágazatoknak, az oktatásnak, az eizészsécintyjogosult legfelsőbb állami szervezet lenne. Indítványozta azt is, hogy a kormány a jövő év vége felé terjesszen elő négy átfogó törvénykoncepciót a társadalombiztosításról, a szociálpolitikáról, a költségvetés reformjáról, illetve a népgazdasági tervezésről. Bozsó Lajosné (Budapest), a Duna Cipőgyár műszaki kalkulátora szerint a kormány által beterjesztett költségvetési tervezetek közül egyik sem biztosítja a szerkezetátalakítás meggyorsításához szükséges feltételeket, s így veszélybe kerülhet a kibontakozási program végrehajtása. Ezért azt javasolta: a képviselők egyik változatot se fogadják el, hanem a kormány dolgozzon ki újabb költségvetési tervet. Villányi Miklós pénzügyminisztert arra kérte, adjon tájékoztatást a 10 milliárd forintos költségvetési tartalék sorsáról. Meglepetéssel hallotta ugyanis a képviselő a televízió Hírháttér című műsorában Békési László pénzügyminiszter-helyettes tájékoztatását, hogy a tartalékból már 6-7 milliárd forintot felhasználtak, holott a törvény ide vonatkozó rendelkezése szerint a 10 milliárd forintos költségvetési tartalék felhasználásáról döntést kizárólag az Országgyűlés hozhat. Kállai Ferenc (Országos Lista), színművész érzelmi indíttatású felszólalásában felhívta a figyelmet arra: társadalmunk morális állapota sok kívánni valót hagy maga után, s ezt a helyzetet csak súlyosbítja, hogy újabban a megfontoltságot nélkülöző, beolvasó hangnem vált elterjedné. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a kormánynak sürgős, gyakorlati teendőiről is tájékoztatnia kellene a közvéleményt, mert fontos lenne, hogy a hitüket vesztett, pesszimizmusra nevelt emberek a bajok orvoslásának módjáról is halljanak, ne csak az unos-untalan ismételt gondokról. hogy a májusi nyugdíj-kompenzációkor éljenek a differenciálás lehetőségével. A 4000 forint alatti nyugdíjaknál 200, a 4000- 6000 forint közöttieknél 150, illetve a 6000 forint felettieknél pedig 100 forintos emelést hajtsanak végre. Mayer Bertalan (Vas m.) a csepregi Győzelem Mgtsz elnöke szerint a tervezet nem tudja kellő hangsúllyal kezelni a termelőszférát, mint mondotta: a szólamok újak, a helyzet a régi. Javasolta, hogy a nem kellően kihasznált továbbképzési és üdülési bázisokat adják át az oktatásnak, új iskolák építése helyett. A mezőgazdaságról szólva elmondotta, hogy annak pozíciója jobban romlik, mint a gazdaság más területeié. Sürgette, hogy a kormány már 1989-ben dolgozzon ki az agrárgazdaságra vonatkozó új téziseket, s azt mihamarabb hozza a Parlament elé. Javasolta azt is, hogy az Országgyűlés már az első fél évben tűzze napirendre a kereskedelem, s külön hangsúllyal a KGST-kapcsolatok vizsgálatát. Ezt követően Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter kért szót, elsősorban azért, hogy reflektáljon a külföE di működötökével kapcsolatos képviselői hozzászólásokra. Mint mondotta: elhangzottak a vitában olyan megjegyzések, hogy a külföldi működőtőke az ország állapotát látva, hátat fordít és menekül, vagy a bürokráciát látva be se lép. A miniszter — személyes szakmai tapasztalataira hivatkozva — hangsúlyozta, hogy ez nem így van. Mint mondotta, a külföldiek valóban észreveszik a bürokratikus ügyintézést, a hiányos infrastruktúrát, az elavult gépeket, gyárakat, a magas kamatot, s az inflációt, egyszóval a magyar valóságot. De a külföldi konstatálja azt is, hogy a szocialista országok között példa nélküli társasági törvényt alkotott a Parlament, amely mindenki számára lehetővé teszi, hogy valódi vállalkozásokba fogjon Magyarországon. Nyilvánvaló lehet a külföldiek számára az.is, hogy a kormány szándéka tisztességes, s a külföldi, aki itt fekteti be tőkéjét, a nyereségét szabadon kiviheti az országból, s nem éri károsodás. Sok lehetőséget kínál a tőkebefektetésre a magyar gazdaság, s kellő garancia lehet a haszon megtermelésére a magyar szakemberek hozzáértése, a nagy hagyományú szakmai kultúrák megléte, a tenniakarási szándék erősödése. (Folytatás a 3. oldalon) nek. A képviselő üdvözölte a védelmi kiadások tervezett mérséklését. Javasolta a Magyar Honvédelmi Szövetség költségvetési támogatásának jelentős mérséklését, a szervezet központi apparátusának leépítésével. Véleménye szerint a munkásőrség, miután történelmi hivatását már betöltötte, a „diktatórikus szocializmus,, intézményévé vált. Ezért azt javasolta, hogy a munkásőrség kiadásaira fordítandó 1 milliárd 43 millió forintot adják át a Belügyminisztérium közbiztonsági intézményeinek, a bíróságoknak, az ügyészségeknek. A képviselő indítványozta továbbá az állami vagyon egy részének, benne a kiskereskedelemnek az értékesítését is, azzal, hogy az így felszabaduló eszközöket célszerű lenne egy vagyonkezelő szervezet rendelkezésére bocsátani. Végezetül — a költségvetés jóváhagyásának feltételeként — egy konszolidációs csomagterv kidolgozását javasolta. Ez a többi között intézkedne egy ad hoc bizottság felállításáról, amelynek feladata lenne az állami költségvetési támogatások leépítésének szorgalmazása, ellenőrzése. A konszolidációs csomagterv tartalmazná az Állami Számvevőszék felállítását is, amely az állami tulajdon kezelésbe adására nások további növelése felborítja a termelés és a gazdálkodás egyensúlyát, így a vállalati érdekeltség megszűnik, vagyis nem lesz mit elvonni. Felhívta a figyelmet a mező- gazdasági termelést, illetve az ágazatban dolgozók életkörülményeit sújtó jelenlegi és a jövőben is várható diszkriminációra. Ezzel összefüggésben kijelentette: e témakört átfogóbban felül kell vizsgálni, de a döntés 1990- nél későbbre nem halasztható. Kovács László (Pest m.) A Dunai Kőolajipari Vállalat műszakvezetője arra keresett választ, hogy mi vezetett a költség- vetési egyensúlyi folyamat megbomlásához. Véleménye szerint ennek okai: a hitelforrások kevésbé eredményes felhasználása, az intézményrendszer merevsége, a torz értékrend miatt kialakult érdektelenség, a gazdaság teljesítőképességének alacsony szintje. A keletkezett költségvetési hiányokat — mutatott rá — elsősorban rövid távú pénzügytechnikai eszközökkel próbálták mérsékelni: fokozták a jövedelemcentralizációt és a támogatásokat. A szabályozás stabilitása érdekében indítványozta, hogy a minisztertanácsi rendelet helyett törvény határozza meg az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt számára kiszabott adó mértékét. Felszólalásában javasolta, yyA szólamok újak, a helyzet régi”(?)
