Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-21 / 303. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. november 21., szerda MEGKEZDŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜLÉSSZAKA 3. (Folytatás a 2. oldalról) 1989. évi költségvetési törvény- javaslatról döntve mérlegeljék, hogy az országnak és kormányá­nak a célja nem lehet más, csak a meglévő feszültségek mérséklé­se, nem pedig azok további nö­velése. Elengedhetetlen közmege­gyezésre jutni az ország stabilitá­sát segítő, növekvő mértékben az ország saját, erőire támaszko­dó 1989. évi költségvetés kiala­kításának kérdésében — hangoz­tatta Villányi Miklós, majd arra kérte az Országgyűlést, hogy a kormány által beteijesztett 1989. évi költségvetési törvényjavasla­tot vitassa meg, s a javasolt intéz­kedési változatok közül a leg­megfelelőbbet kiválasztva, a tör­vényt fogadja el. Vita a költségvetés- tervezetről Péter Szigfrid (Tolna megye), az MSZMP Tolna Megyei Bi­zottságának első titkára utalt ar­ra a két felhívásra, amely Tolna megyéből indult el, s a költségve­tési pénzeszközök eddigi elosz­tási rendjét kifogásolta. E felhí­vásokat a megyei első titkár sze­rint az a helyzet szülte, hogy bár a kormány gazdasági-társadalmi stabilizációs programja és az or­szágos pártértekezlet a kibonta­kozás alapvető feltételének a szellemi, értelmiségi munka anyagi, erkölcsi elismerését je­lölte meg, a deklarációkat köve­tően a pénzügyi, gazdasági intéz­kedések egy része nem ezt szol­gálta. A költségvetési kiadások csökkentésére tett kezdeménye­zések még mindig bátortalanok — állapította meg —, s az állami háttérintézmények támogatásá­nak további csökkentését java­solta. Fehér Tibor (Veszprém m.), a Közlekedésgépészeti Szakkö­zépiskola és Gépgyártástechni­kai Szerelőipari Szakmunkás- képző Intézet igazgatója elmon­dotta: a jelenlegi költségvetési tervezetek szerint csupán 16,5 százalékkal bővül az oktatási ágazat költségvetése. Ebből — figyelembe véve a fogyasztói ár­változásokat — csak arra futja, hogy a jelenlegi körülményeket fenntartsák. Arra kérte a pénz­ügyi kormányzatot, hogy vizs­gálja felül az oktatásra előirány­zottjövő évi költségkeretet, s nö­velje meg az oktatás fejlesztésére szánt összeget. Olyan megoldást is elfogadhatónak tartott a kép­viselő, hogy a költségvetés átdol­gozásának elkerülése érdekében a kormány a költségvetési tarta­lékból különítsen el erre a célrá pénzt. Csontos Jánosné (Borsod- Abaúj-Zemplén m.), az Ormos­bányai Általános Iskola igazga­tóhelyettese megállapította, hogy a korábbi hibás, dogmati­kus ideológia és az erre alapozott téves politika az úgynevezett nem termelő területek leromlá­sához vezetett Magyarországon. Ez a szemlélet a jelek szerint túl­éli az újabb közgazdasági felis­meréseket — vélekedett. A képviselőnő szerint az értel­miségen belül a pedagógusok helyzete a legrosszabb. A költ­ségvetési tervezet ugyan célul tű­zi ki az úgynevezett maradvány­nyelv felszámolását, de így is csak a felsőoktatásban és a tudo­mány támogatásában szán elég pénzt a reálérték megőrzésére. Csakhogy a bajok igazi gyökere az alapoknál-van. Az általános iskolák csupán 3 százalékkal ré­szesednek a költségvetésből, és egy általános iskolásra mindösz- sze 10 ezer forint jut évente. Hellner Károly (Budapest), a Magyar Gazdasági Kamara sze­mélyzeti és munkaügyi főosz­tályvezetője elfogadhatatlannak nevezte a jelenlegi kamatpoliti­kát, amely az egyik legnagyobb inflációgerjesztő hatású tényező. Kedvezőtlen hatásai a többi kö­zött érezhetőek a vállalkozási kedv csökkenésében. Szorgal­mazta a kamatpolitika mielőbbi felülvizsgálatát; a lakossági beté­tek utáni kamatprémiumok, fel­árak és egyéb kompenzációs in­tézkedések megszüntetését. Rámutatott, hogy a költségve­tésnek nagy terhet jelent a csak­nem háromnegyed millió állami lakás üzemeltetése, fenntartása, felújítása. Mielőbb meg kell sza­badulni e teher egy részétől; fel kell gyorsítani az állami bérlaká­sok eladását. Állást foglalt egy nyugdíjtör­vény mielőbbi kidolgozása mel­lett; s javasolta, hogy amíg e ma­gas szintű jogszabály nem készül el, az Országgyűlés tárgyalja a nyugdíjrendszer mindennemű változásait. Varga János (Tolna m.), az iregszemcsei Egyetértés Mgtsz elnöke a költségvetéssel kapcso­latban megállapította, hogy na­gyon kevés az új elem, igazi elő­relépésről nem lehet beszélni. A lakosság egyre nehezebben tűri, hogy minden helyi fejlesztéshez anyagilag is hozzá kell járulnia, legyen az kórház, iskola vagy óvoda. Ezzel szemben egyálta­lán nem lehet tapasztalni a költ­ségvetésből élők fokozottabb ta­karékoskodását. Felvetette a képviselő, hogy egyre csökken­nek a mezőgazdaság számára nyújtott költségvetési támogatá­sok. Végre már tiszta képet kel­lene kapni arról — szorgalmazta —, hogy mit nyújt a népgazdaság a mezőgazdaságnak, s az mit tesz le a költségvetés asztalára. dr. Juhár János (Pest m.) po- mázi körzeti orvos elöljáróban bejelentette, hogy — elfogadha­tóbb nem lévén — a terv- és költ­ségvetési bizottság által javasolt negyedik variációt támogatja. Ezután a képviselői munkáról szólva szinte lehetetlennek ítélte, hogy egy országgyűlési ülésszak­ra két hét alatt felkészüljenek. Ez abban az esetben még nehezebb, amikor olyan nagy fontosságú javaslatok szerepelnek a napi­renden, mint az állami költség- vetés témaköre. A továbbiakban a most tárgyalt napirendhez egy, csak áttételesen kapcsolódó kér­déskörről, a családvédelemről beszélt. dr. Velkey .László (Borsod- Abaúj-Zemplén m.), a Borsod Megyei Kórház Gyermekegész­ségügyi Központ igazgatója, me­gyei szakfőorvos az általános költségvetési vitához kapcsolód­va arra az álláspontra helyezke­dett, hogy az egyes tárcák érdemi megrövidítése nélkül is fel lehet kutatni deficitcsökkentő forrá­sokat. Hangoztatta: nem első­sorban a félelmetes mértékű kor­rupcióra gondol, hanem arra a mindennapos gyakorlatra, hogy — központi vagy intézményi ke­retekből — nagy fokú pazarlást folytatnak. „Ne hályogkovács módjára vágjuk el a szakmai Interjú az új miniszterrel, Derzsi Andrással Az új miniszter megígérte, hogy az M3-as autópálya továbbépíté­sének kérdésére januárban visszatér Mint ismert, a Parlament teg­napi ülésén határozat született a Közlekedési, Hírközlési és Épí­tésügyi Mmisztérium felállításá­ról, melynek vezetője Derzsi András lett. Az új miniszter 43 éves, Kolozsvárott született, a Budapesti Műszaki Egyetem építőmérnöki karának közleke­désépítő szakán szerzett diplo­mát. 1976-ban abszolválta a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karának város- építési, városgazdasági szakát, s 1983-ban pedig az MSZMP Po­litikai Főiskolájának területfej­lesztési szakán szerzett diplo­mát. A pártnak 1972-től tagja. A Fővárosi Tanács közlekedési főigazgatóságán 1972-től dol­gozott, melynek vezetője 1983- ban lett. Az idén választották meg fővárosi tanácstagnak. Egyébként a MTESZ Közleke­déstudományi Egyesület főtit­kárhelyettese, az UITP Nem­zetközi Tömegközlekedési Szervezet metróbizottságának is tagja. Kiemelkedő szervező- készséget felmutató, szakmailag felkészült jó emberi tulajdonsá­gokkal bíró vezetőnek tartják. Nem sokkal megválasztását követően kértünk tőle egy ex­kluzív interjút a Népújság szá­mára:-Önt rendkívül fiatalon vá­lasztották meg miniszterré. Ho­gyan fogadta ezt? — Elég nagy meglepetéssel, amikor megkerestek, ketten voltunk jelöltek, a másik Nagyi- ványi András, az Országgyűlés közlekedési bizottságának elnö­ke. Úgy gondoltam, hogy fel kell venni ezt a kesztyűt. Lehet, hogy nagy bátorságnak tűnik ma Magyarországon, hogy egy 43 éves ember miniszteri tárcát vállaljon, de ez a világ legna­gyobb részén természetes. Ed­dig egy rendkívül ideális közös­ségben dolgoztam, nyilvánvaló­an emiatt is figyeltek fel rám.-A miniszterré választásakor nagyon sokan tartózkodtak. Ezt hogy értékeli ön? — Valószínű, hogy ez annak is szólt, hogy kevesen ismerik eddigi tevékenységemet, azt hi­szem, a budapestiek előtt nem vagyok ismeretlen, hiszen a fő­városban dolgozom, ugyanak­kor valószínű, hogy ez a nagy tartózkodási arány annak is szólt, hogy az én miniszteri elő­deimet komoly szimpátia övezi. Kiváló emberek, kiváló szakem­berek és kiváló kollégák.-Gyakorlatilag önhöz három fontos terület tartozik majd Mi­lyen koncepció alapján irányítja majd ezt a munkát? — Ez a szervezet most van alakulóban, igaz, gyorsan kell megoldanunk néhány dolgot. Január 1-től „fel kell állni” a leg­fontosabb szervezeti keretek­nek. A posta hatósági része már az új minisztériumban műkö­dik, az Építési és Városfejleszté­si Minisztérium a területrende­zést és településfejlesztést lead­ja a Külügyminisztériumnak, a megmaradt építőipari, építésze­ti területek az új minisztérium­hoz kerülnek. Aztán ha a durva elvi kereteket megteremtettük, megkezdődhet a munka fino­mabb része. Arra törekszünk, hogy ne hályogkovács módjára vágjuk el a szakmai határokat, a racionalitást figyelembe véve kerüljenek az egyes területek a különböző tárcákhoz.-Milyen változások várhatók az építésügy, a közlekedés és a posta területén az elkövetkező időkben? — Az építésügyben a legfon­tosabb az, hogy a vállalati irá­nyítás szinte teljesen megszűn­jék, illetve ebbe az irányba moz­duljon el. Az, hogy melyik vál­lalat miképpen üzemel, erről a piac döntsön. Ez az egyetlen le­hetőség, hogy valós verseny ala­kulhasson ki az egyes cégek kö­zött. Az építőipari árakat is ez fogja vissza egy elfogadható szintre. A közlekedésben javíta­ni kell a közúthálózat helyzetét akkor, amikor a költségvetési vita keretében egymilliárdos csökkentés érte az ágazatot. En­nek a pótlásáról mindenképpen gondoskodni kell. A postánál a legfontosabb, hogy a hatósági és a vállalati funkciókat szétválasz- szuk január elsejétől, a posta mint szolgáltató vállalat üzemel ezután.-Itt, Heves megyében különö­sen foglalkoztatja az embereket, hogy tovább épül-e az M3-as autópálya? — Erre nagyon nehéz most válaszolni, hiszen jelentős pénz­ügyi csökkentés érte a tárcát, ja­nuár második felében viszont konkrét választ tudok majd adni erre is. Homa János Puskás Sándor egy negyedik változatot ajánlott elfogadásra Barta Alajos Beck Tamás miniszterrel és Ballai Lászlóval beszélget az ülés szünetében (Fotó: Szántó György) Puskás Sándor, az Országgyű­lés terv- és költségvetési bizott­sága előadója rámutatott, hogy szinte minden bizottságban elfo­gadták, helyesnek ítélték az ok­tatásra és az egészségügyre for­dítható kiadások növelését. Bí­rálták viszont, hogy nem elegen­dő mértékű a honvédelmi kiadá­sok csökkentése, és a rendőrség költségvetésének növelését is túlzottnak ítélték. A kulturális bizottság egyebek között további támogatást igé­nyelt a jelenlegi minimális — 1 százalékos — reálérték-csökkenés ellensúlyozására. Ugyancsak java­solta a tömegszervezetek kihasz­nálatlan épületeinek, eszközeinek oktatási célú felhasználását. Az építési és a közlekedési bi­zottság nem fogadta el az utak, hidak építésére, karbantartására vonatkozó előirányzatokat. In­dítványozta — egyebek mellett — az állami tulajdonú, vagy a költségvetési intézmények birto­kában lévő szükségtelen laká­sok, üzlethelyiségek és más esz­közök mielőbbi értékesítését. Puskás Sándor beszámolt ar­ról is, hogy a kereskedelmi bi­zottság a kiemelt idegenforgalmi területek élelmiszer-kereskedel­mének- és szezonális kedvezmé­nyeinek megszüntetését javasol­ta. Az ipari bizottság nem fogad­ta el a költségvetés egyik változa­tát sem. Lehetőséget látott vi­szont arra, hogy a 2-es változat­ban a különadó mértéke csök­kenjen. Az így kieső költségveté­si bevételt a költségvetési kiadá­sok további csökkentésével és az állami vagyon értékesítéséből származó bevételekkel lehetne pótolni véleményük szerint. A mezőgazdasági bizottság nem foglalt állást a költségvetésről, tekintettel arra, hogy írásbeli anyag nem állt rendelkezésére. A terv- és költségvetési bizott­ság ülésén egyetértettek azzal: nem szolgálná a stabilitás folya­matát, ha a parlament elutasító magatartása miatt nem lenne, vagy csak átmeneti költségvetése lenne az országnak. Több hozzá­szóló kifejtette, hogy nem ért egyet a központosítás olyan mér­tékével, amely az 1-es variáció­ban szerepel. Úgyancsak nem fo­gadták el jelenlegi formájában az állami vagyon utáni járulék gon­dolatát. Ä lakásalap létrehozása szintén elfogadhatatlan a bizott­ság számára, mivel a képviselők szerint emögött a jelenlegi éssze­rűtlen lakáskoncepció áll. Fel­kérték viszont a kormányt, hogy 1989. június 30-ig nyújtson be a parlamentnek egy reális lakás- koncepciót. A 2-es változatot is alaposan elemezték a bizottság tagjai. Megállapították: az oktatási, kulturális, egészségügyi célokra fordított kiadások kis mértékű növekedése nem fedezi ugyan a szükséges, kielégítésre érdemes célokat, de a jelenlegi pénzügyi helyzetben reálisnak tekinthető a növekedés mértéke. Elismerés­sel találkozott, hogy a műszaki­fejlesztési, kutatási előirányza­tok a korábbinál nagyobb támo­gatást kaptak. A 2-es változat­ban több bírálat érte a védelmi és a fegyveres testületek, valamint a társadalmi szervezetek magas ki­adási előirányzatát. A legkriti­kusabb továbbra is a támogatá­sok ügye. Csökkentésükre több javaslat is elhangzott, a képvise­lők azonban a támogatások to­vábbi csökkentésére voksoltak, számolva az esetlegesen káros hatások kockázatával. A terv- és költségvetési bizott­ság támogatta a kormánynak azt a javaslatát, hogy a kiadás- és a támogatáscsökkentéssel alapoz­zák meg a költségvetés 20 milli- árdra tervezett hiányát. Nem fo­gadta el azonban a bizottság az ezt kiegészítő egyszeri pótadó mértékét. Ezért felkérték a kor­mányt, hogy a javasolt pótadót négy százalékra mérsékelje, és nagyobb léptékű kiadás-, vala­mint támogatáscsökkentésre te­gyen javaslatot. A bizottság ál­láspontja: a megszavazott vállal­kozói nyereségadó reális költ­ségvetési forrást teremt a kiadá­sok fedezésére. A képviselők ar­ra a véleményre jutottak, hogy a költségvetés és a vállalkozók kö­zött kell megosztani a pótadó terheit 1989-ben. A bizottság véleményét össze­gezve Puskás Sándor kifejtette, hogy nem fogadják el az 1989. évi költségvetés 20 milliárdot meghaladó hiányának megszün­tetésére kidolgozott három kor­mányjavaslatot. Ehelyett a terv- és költségvetési bizottság egy ne­gyedik változatot ajánl, amely a második változatban szereplő ki­adás- és támogatáscsökkentést tovább folytatja, és a különadó mértékét egyszeri alkalomra, 1989-re négy százalékban hatá­rozza meg. Ugyanakkor módosí­tó indítványként megfogalmaz­ták, hogy a központi költségve­tési tervtől és a tanácsi támogatá­si céloktól minisztertanácsi fel­hatalmazással el lehessen térni egy százalékkal, ennél nagyobb mértékű eltéréshez pedig az Or­szággyűlés felhatalmazása le­gyen szükséges. Kérte az Or­szággyűlést, hogy az 1989. évi költségvetésként a terv- és költ­ségvetési bizottság által javasolt négyes változatot fogadja el. A napirend vitájában szólásra emelkedett Gajdócsi István, a Bács-Kiskun Megyei Tanács el­nöke, aki helyesnek minősítette azt a célt, hogy csökkenjenek a közkiadások. Ugyanakkor hely­telennek ítélte, hogy az állam a visszavonulását ott fokozza, ahol már ez a folyamat legalább egy évtizede tart. Rámutatott, hogy a tanácstörvény és más, jogszabá­lyok által meghatározott felada­tok ellátása további milliók, illet­ve milliárdok elvonásával meg­oldhatatlan. A vitában összesen tizenkilen­cen szólaltak fel. Devcsics Mik­lós, az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának első titkára utalt arra: a legfontosabb követel­mény a költségvetési egyensúly fenntartása, mert ellenkező eset­ben ellenőrizhetetlen infláció alakulhat ki. Ezzel az Országgyűlés decem­beri ülésszakának első munka­napja befejeződött. Ma, az 1989. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat feletti vitával folytatja munkáját a törvényho­zó testület. Megyénk országgyűlési képviselője, Puskás Sándor volt a Parla­mentben a terv- és költségvetési bizottság előadója

Next

/
Oldalképek
Tartalom