Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-21 / 303. szám

2.

NÉPÚJSÁG, 1988. december 21., szerda

(Folytatás az L oldalról) ében, az új postatörvény elfogadása után fokozatosan kerülhetne sor a posta szervezetének átalakítására, a vállalatok megszervezésére. A közlekedés, a hírközlés és az építésügy-kormányzati irányításának integrálásával párhuzamosan indokolt, hogy az ipari jellegű építőanyag- ipar irányítását január 1-jétől az Ipari Minisztérium vegye át — mondotta Németh Miklós.

A továbbiakban kifejtette: a kormánynak a részérdekeket képviselő miniszterek tanácsa helyett az összérdeket szem előtt tartó Minisztertanáccsá kell válnia. A kormányzati munka szervezeti feltételeinek megváltoztatásával meg kívánják teremteni a lehetőséget az érdemi társadalmi részvételre és beleszólásra. A kormány nem eltűri, hanem egyenesen számít az érdektörekvések erőteljes jelentkezésére, és erre a központi hatalom erősítésével készül fel. A kormányzati filozófiában a semlegesség helyére a nemzeti elkötelezettséget állítják. Ez azt jelenti, hogy a kormányzat nem egyszerűen csak figyeli az autonóm társadalmi törekvéseket, hanem azok integrálására törekszik, a társadalommal közös célok vállalásával. A kormányzat a Magyar Szocialista Munkáspárt programját hajtja végre, olyan programot-, amely össztársadalmi érdekeket fejez ki, és számít a pártnak mint társadalmi erőnek a támogatására. A nemzeti elkötelezettség tartalmába természetesen beletartozik a kormányzat szociális elkötelezettsége is. A kormány megköveteli a tisztességet, üldözi a korrupciót, de kiáll mindazok mellett, akiknek tisztességét alaptalanul kikezdik a hatalom destabilizálását óhajtó erők — mutatott rá végezetül a miniszterelnök.

A vitában szót kért Szilágyi Gábor (Hajdú-Bihar m.), a törvényjavaslat bizottsági előadója és Bodonyi Csaba (Borsod m.).

A felvetett javaslatokra Németh '

Miklós válaszolt, majd határozathozatal következett.

Az Országgyűlés a minisztériumok felsorolásáról szóló 1987. évi VII. törvény módosítására benyújtott törvényjavaslatot — 21 ellenszavazattal és 54 tartózkodás mellett — elfogadta.

Rátértek az ehhez kapcsolódó személyi javaslatok tárgyalására. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa — az MSZMP Központi Bizottsága és a HNF Országos Elnöksége egyetértésével — javaslatot nyújtott be Urbán Lajos közlekedési miniszter, valamint Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter — érdemeik elismerése melletti — felmentésére. Indítványozta továbbá DerzsiAndrásnak, a Fővárosi Tanács Közlekedési Főigazgatósága vezetőjének megválasztását közlekedési, hírközlési és építés- sügyi miniszterré.

Urbán Lajos felmentését az Országgyűlés 37 ellenszavazattal, 40 tartózkodás mellett; Somogyi Lászlóét pedig 59 ellen- szavazattal, 40 tartózkodás mellett elfogadta. Derzsi Andrásrtá- niszterr-é történő megválasztásakor 25-en szavaztak a javaslat ellen, és 115-en tartózkodtak. Ezt a szavazást azonban — képviselői indítványra — megismételték. Ekkor 128-nak bizonyult a tartózkodók száma, a 25 ellenszavazat nem változott. Az Ország- gyűlés tehát többségi szavazattal Derzsi Andrást közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszterré megválasztotta.

Gazdaságilag és politikailag elfogadható

megoldást a deficit csomagra

Ezt követően az elfogadott napirendnek megfelelően megkezdődött a Magyar Népköztársaság 1989. évi állami költségvetéséről szóló törvényjavaslat, az állami vagyon utáni részesedésről szóló törvényjavaslat, a lakásalapról szóló törvényjavaslat, a vállalkozások 1989. évi eredménye után fizetendő kiegészítő adóról szóló törvényjavaslat tárgyalása.

Villányi Miklós pénzügyminiszter tartotta meg expozéját. Bevezetőben elmondotta: az előző ülésszakon az Országgyűlés már megvitatta a kormány stabilizációs programjának végrehajtásáról és a gazdaságpolitika jövő évi irányairól, céljairól szóló beszámolót.

— A novemberi ülésszakon ismertetetthez képest a kormány — SZOT ülésen született megállapodások alapján a központi bérkeretet az egészségügyi, az oktatási, a közművelődési dolgozók béremelésére 2,1 milliárd forinttal, több mint 4 milliárd forintra emeltük — mondotta Villányi Miklós. — Ennek társadalombiztosításijárulék többlete az állami költségvetés számára további 800 millió forint. A nyugdijakat 360 forinttal terveztük növelni. Emiatt a szociálpolitikai csomag 1,4 milliárd forinttal nagyobb. A személyi jövedelemadó adómentes sávjának 55 ezer forintra emelése miatt 5 milliárd forinttal több jövedelem marad a lakosságnál. Ezáltal a reálbér nem 6, hanem 4-5, az egy főre jutó reáljövedelem nem 2, hanem 1 százalékkal csökken, s így jövőre összességében annyit fogyaszthatunk, mint idén. Ez esetben viszont ami előnyös a lakosságnak, hiányzik a költségvetésből. Méghozzá tetemes összegről, mintegy 9-10 milliárd forint jövedelemről van szó.

A kormány nem azért döntött így az elosztásról, hogy amit egyik kezével adott, a másikkal a lakosságtól elvegye. Feladatunk

tehát a vállalkozási nyereségadó tárgyalását követően nemcsak az volt, hogy az 5 százalékpontnak megfelelő 12 milliárd forint központosított jövedelmet pótoljuk, hanem ezen felül további 9-10 milliárd forint forrást is biztosítsunk.

— A lakosságtól nem várható, hogy az ideinél többet takarítson meg. A külföldi hitelezőink a már magas adósságállományunk nagyságát látva, adósságaink csökkentését várják. Az inflációt nem tervezzük növelni az ideihez viszonyítva, hanem lehetőleg mérsékelni szándékozunk. így jó esetben is csak azt tervezhettük, hogy a költségvetés hiánya 1989-ben az idénre várható 20 milliárd forint körül legyen. Ez 5 milliárd forinttal kevesebb a novemberben számítottnál. Tizenkét milliárd forint 1988. évről áthúzódó kamattámogatás forrását is meg kellett teremteni.

Összegezve az addig elmondottakat, a pénzügyminiszter hangsúlyozta: 38 milliárd forintos deficit csökkentési csomagra kellett gazdaságilag és politikailag elfogadható megoldást találni.

Az állami költségvetés, vagy annak hiánya nem ítélhető meg önmagában, hanem csak a külső egyensúllyal együtt minősíthető. Ha nem sikerül a külső adósság- állomány növekedését a tervek szerint megállítani, hanem hitelből kell azt fedezni, ezzel egyre nagyobb terhek hárulnak a jövő nemzedékre. Az eddig felhalmozott teljes nemzetközi és hazai adósság közel 500 milliárd forintos államadósságban jelenik meg 1988 végén. Csak ennek a kamata és törlesztési kötelezettsége 1989-ben — minimalizálva az adósságszolgálatot — 33 milliárd forint. Az eladósodás folyamatában tehát — a nemzetközi pénzvilágtól függetlenül is — megálljt kell parancsolni. Ennek szerves része az a cél, hogy a költségvetési hiány 20 milliárd

forintot ne haladjon meg 1989- ben.

— Itt az év vége, most már csaknem biztosan tudjuk — folytatta Villányi Miklós —, hogy sajnos a költségvetés hiánya közel 20 milliárd forint, s így a 10 milliárd forintos tartalékot felhasználni kényszerülünk. Ez egyrészt annak tulajdonítható, hogy az automatikusan növekvő kiadások több mint 5 milliárd forinttal, a külön rögzített csengőszámok

— mint arról az előző ülésen beszámoltam — közel 1 milliárd forinttal növekedtek. Az évközi életszínvonal-politikai és egyéb intézkedéseket, a lakossági megtakarítások növelését célzó többlet-kamattámogatást a bevételi többletek csak részben tudták fedezni. Kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy ezek ismeretében járuljon hozzá a 10 milliárd forint költségvetési tartalék felhasználásához.

A továbbiakban a pénzügyminiszter a jövő évi költségvetés tervét ismertetve, annak négy fő vonását emelte ki.

— A hazai és a nemzetközi közvélemény egyaránt azt várja

— hangsúlyozta —, hogy megőrizzük az ország fizetőképességét, stabilizáljuk gazdaságunkat

és a gyakorlatban is jelentősen előrelépjünk a reformok útján. Az előrelépés egyik záloga,-hogy oldódjanak bizonyos gazdálkodási kötöttségek. 1989-től a konvertibilis behozatal 40 százalékánál, ezen belül a beruházási javak csaknem teljes körében a behozatalhoz szükségtelenné válik az előzetes engedély. Gyakorlatilag eltűnik az elkülönült keresetszabályozás, ezzel együtt a bérek, a keresetek külön progresz- szív vállalati adóztatása.

1989-ben az import—, a bér- és az árliberalizálás, a vállalati előírások egyszerűsítése nagy előrelépést jelent a reform irányába. A szabadabb gazdálkodás csak akkor nem veszélyezteti az ország nemzetközi fizetőképességét, a gazdaságban a versenyfeltételek erősítése útján megvalósuló gyorsabb szerkezetátalakulást, ha 1989-ben szigorú, következetes költségvetési és pénzpolitikát folytat a kormány. A 20 milliárd forint költségvetési hiány ennek a követelménynek még megfelel.

— Még a leggondosabban ösz- szeállított költségvetés esetén is előfordulhat — jegye'zte meg Villányi Miklós —, hogy a tényleges és várt folyamatok eltérnek egymástól.

Ilyen és hasonló esetekben a kormány egyik eszköze a hitelezés és ennek keretében a kamat- politika. Ha az eltérés a vállalati jövedelem-decentralizáció eredményeként a beruházásoknál következik be, akkor elsősorban és alapvetően a termelési támogatások erőteljesebb évközi leépítésével kell a vállalati vásárlóerőt korlátoznunk.

— Az 1989. évi költségvetés fő vonása az is, hogy nem szándékozunk akkora terhet róni a lakosságra, mint idén, amikor is a fogyasztás 2,5-3 százalékkal csökkent. A költségvetés mérlegében mutatkozó rést a lakosságot közvetlenül nem érintő kiadások mérséklésével és az előterjesztett variációk szerint eltérő mértékű vállalati jövedelemelvonással tervezzük befoltozni. A költségvetés tervezett egyensúlyát 1989-ben inkább a támogatás csökkentésével, mint az elvonás növelésével teremtjük meg.

A támogatáscsökkentés teljes egészében nem hárítható át az

Az ország vezetői — gondterhes arccal

árakra, kisebb részét — 700 millió forintot — hatékonyságnöveléssel kell a mezőgazdaságnak ellentételeznie. Abszolút és a többi termékhez képest relatív mértékben is növekszik az élelmiszerek ára.

Az 1989. évben az alapvető társadalompolitikai feladatokat ellátó költségvetési intézményeknek a restrikciós politikából adódó általános leépülését meg kell állítani. Kiemelt fejlesztésekre is módot nyújtó támogatást kap a közösből az ország jövőjét megalapozó felsőoktatás és kutatás. Nagyobb szelet jut a közoktatásra, az egészségügyi és a szociális ellátásra, a bírói és az ügyészi szervezetekre, az éveken át hátrasorolt kultúrára is. A védelem, az igazgatás és az egyéb területek támogatásának reálértéke viszont csökken. Az oktatásban, az egészségügyben és a közművelődésben dolgozók elmaradt bérszínvonalának és az ügyeleti és túlóradijaknak az emelésére 1989-ben 4,1 milliárd forintot lehet fordítani.

Az ügyeleti és a túlóradíj ak már január 1-jétől mintegy 30 százalékkal növekednek. A bér- politikai intézkedésekre az egészségügyben és a közművelődésben az év első felében, a pedagógusoknál, legkésőbb az új tanév kezdetekor kerül sor.

Az 1989. évi költségvetés előzőekben megindokolt 20 milliárd forintos hiányának eléréséhez szükséges intézkedéseket három változatban terjesztette a kormány a Parlament elé. A bevételek magas részaránya törvényekkel szabályozott. A kormánynak nincs szabad keze forráshiány esetén — néhány kisebb, külön törvényi felhatalmazástól eltekintve — a jövedelemcentralizáció növelésére, arról csak a képviselők dönthetnek. Ezért teijesztette elő a kormány választható megoldásként a Lakásfinanszírozási Alaphoz való hozzájárulást, az állami vagyon utáni részesedést, illetve a vállalkozások 1989. évi eredménye után fizetendő kiegészítő adót.

1989-ben a lakásra várók pénzügyi feltételeinek módosítását jelenti egyrészről, hogy emelkedik a szociálpolitikai kedvezmény összege a kétgyermekes családoknál 150 ezer forintról 200 ezerre, a háromgyermekeseknél 400 ezerről 600 ezerre, s a többi gyermek után 50 ezerről 100 ezerre. Másrészről nő az igénybe vehető hitel összege, harmadsorban pedig lakáshiteltörlesztési támogatást vezetünk be. A támogatás a gyermektelen családoknál a kötelezően nyújtandó hitel törlesztésének 30 százaléka, egy gyereknél 40 százaléka, kettőnél 70 százaléka, három és több gyereknél 80 százaléka. A támogatás öt év után a felére csökken. Mindez nem a Lakásfinanszírozási Alapot, hanem a központi költségvetést 11,5 milliárd forinttal terheli.

A második előterjesztett variáció szerint a vállalkozások

1989. évi eredményük után egyszeri, kiegészítő adót fizetnének. Ez kizárólag a jövő évre vonatkozna, és a számítások szerint 15 milliárd forint bevételt eredményezne a vállalkozási nyereségadót fizetők köréből az ott érvényesülő kedvezményekkel együtt. Az adó mértéke a nyereség 6 százaléka.

Az első változat alapvetően a költségvetés bevételeinek a növelésére épül, a másik két változat a támogatások, a kiadások további csökkentésével is számol. Egyik változat sem tökéletes, mindegyiknek van nemkívánatos hatása. Az első változat alapvetően az eddigi folyamatok továbbélését jelenti.

A második változat a nagyobb léptékű támogatásszigorítás miatt — különösen rubelrelációban — népszerűtlen, de a népgazdasági célokkal összhangban lévő intézkedést jelent. Viszont a többnyire infrastrukturális beruházások közel 3 milliárd forintos csökkentése a reformot keresztező intézkedés. A közvélemény támasztotta követelménynek felel meg, hogy e változatban közel 5 milliárd forinttal csökken a védelmi és egyéb fegyveres testületi támogatás, 0,7 milliárd forinttal a társadalmi szervek támogatása.

A harmadik változat az első kettő kombinációjából épül fel. Tartalmazza mindazt a támogatáscsökkentést, mely része a második változatnak, a vállalatok terhelését pedig a Lakásfinanszírozási Alaphoz való hozzájárulás jelentené. 1989-ben a humán célokra tervezett ráfordítások, ha minden egyes nyugdíjasnál, gyermekes családban, vagy egészségügyi, oktatási, közművelődési intézményben a reálértéktartást nem is képesek teljesíteni, de a működőképességet garantálni tudják.

A gazdaság új feltételrendszere kikényszeríti a munkanélkülisegélyezés bevezetését. A segélyek forrását a Foglalkoztatási Alapból a költségvetés biztosítja 1989-ben. Természetesen a cél

nem a segélyezés, hanem a gazdaságos munkahelyteremtés és az átképzés.

A korábbi ígéretnek megfelelően a személyi jövedelemadóból 1989-ben az egyes helyi tanácsok olyan arányban részesednek, amilyen arányt képvisel a területükön élők adója az országosan képződő összegből. Mivel ennek szóródására még nem rendelkezik adatokkal a kormány, Villányi Miklós azt javasolta, hogy az Országgyűlés foglalja törvénybe a tervezett személyi jövedelemadó-bevétel 98 százalékos mértékű teljesítésének garanciáját a megyei tanácsok számára. Ugyanakkor javasolta azt is, hogy ha 4 százaléknál nagyobb a többlet, azzal az állami költségvetés rendelkezzék.

Befejezésül Villányi Miklós arra kérte a képviselőket: az

(Folytatás a 3. oldalon)

Villányi Miklós: „A támogatáscsökkentés teljes részben nem hárít ható át az árakra...”