Népújság, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-25 / 281. szám

2. MEGKEZDTE MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜLÉSSZAKA NÉPÚJSÁG, 1988. november 25., péntek (Folytatás az 1. oldalról) rend felett. Ellenkező esetben pillanatok alatt romhalmazzá válhat egy nép több évtizedes al­kotó munkájának eredménye, és évtizedekre elbukhat a magyar- országi reformmozgalom. Ez be­láthatatlan károkat okozna né­pünknek és a nemzetközi hala­dásnak, melynek szolgálatába szegődtünk. Végezetül pedig tisztelettel kérem az Országgyű­lést, bárkit választ meg a Minisz­tertanács elnökének, támogassa munkájában, mert tapasztalata­im birtokában, felelősségem tel­jes tudatában mondom: rászo­rul. Határozathozatal követke­zett : az Elnöki Tanács átiratának megfelelően az Országgyűlés Németh Miklóst, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát — 27 ellenszavazat és 36 tartózkodás mellett — miniszterelnökké megválasztotta. Ezután az Elnöki Tanács által javasolt újabb államminiszter személyéről kellett dönteni. A szavazás előtt Bödőné Rózsa Edit (Csongrád m.) indoklást kért arra vonatkozóan, hogy mi­ért van szükség még egy állam­miniszterre. Grósz Károly a kérdésre vála­szolva elmondotta: az Ország- gyűlés, illetve a kormányzat tör­ténetében több példa is van arra, hogy egy vagy több államminisz­ter is dolgozott a vezetésben. Az államminiszteri tisztség a mi gya­korlatunkban tulajdonképpen mindig politikai funkció, s nem egy szakterület felügyeletét jelen­ti. A kormány most is azért kez­deményezte, hogy Nyers Rezső államminiszteri tisztet vállaljon, mert a miniszterelnök munkáját elsősorban nagy közgazdasági, elméleti felkészültségével, a ren­delkezésére álló tudományos háttérrel megfelelően tudja tá­mogatni. Kifejtette: a kormány elnökét a napi ügymenet szervezése és gondozása rendkívül leköti, s így nincs ereje hosszútávú, tudomá­nyosan megalapozott stratégia kidolgozására, a nemzetközi gazdasági koncepciók kiérlelé­sére, s a gazdasági reform egyik tartóoszlopát jelentő korszerű irányítási rendszer kialakítására. A mellette működő tudományos tanácsadó bizottság sem tudja teljes egészében vállalni ezt a fel­adatot. Ezért indokolt két-há- rom évig egy újabb államminisz­ter tevékenykedése, hogy köz- gazdasági tapasztalataival támo­gatni tudja a miniszterelnök és a kormány munkáját. Az Országgyűlés ezután — 10 ellenszavazattal és 15 tartózko­dással — Nyers Rezsőt állammi­niszterré választotta meg. Az ülés a kormány új elnöké­nek és államminiszterének eskü­tétele után folytatódott; Németh Miklósnak és Nyers Rezsőnek munkájukhoz Stadinger István kívánt erőt, egészséget. „Csak egy népfrontos kormányzat lehet működőképes” Ezt követően Németh Miklós emelkedett szólásra. Beszédé­ben kifejezte meggyőződését, hogy az Országgyűlés felelős cselekvésre adott megbízást szá­mára és Nyers Rezsőnek. Han­goztatta: — A reformok útján haladva nehéz szakaszhoz érkez­tünk. Olyan terepen kutatjuk az utat — éledő önbizalommal és összefogást keresve —, ahol előt­tünk senki sem járt. A tét nagy. A szocializmus perspektívája az ezeréves Magyarország történel­mi sorsával kapcsolódik össze. Természetes, hogy olykor belső feszültséget, bizonytalanságot érzünk, azt viszont biztosan tud­juk, hogy a kibontakozás tartós pilléreit kell kiépítenünk a gaz­daságban, a társadalomban és a politikában egyaránt. Ezek a pil­lérek: a modem jogállamiság, az ország hídszerepe — amely a ma­gyar-szovjet szövetség szilárdsá­gán és nyitott nyugati kapcsola­tainkon alapul —, a szocialista piacgazdaság, a minőségi terme­lést kikényszerítő verseny, a vál­lalkozói lelemény és a megújulás készsége, a szocialista pluraliz­mus fokozatosan, alulról felfelé kiépülő intézményrendszere és az abban megnyilvánuló nemes politikai versengés, a társadalmi szolidaritás és a megértés értékei szerint épülő közösségi viszo­nyok. — Mindnyájan felelünk azért, hogy történelmünk sorsdöntő éveiben képesek leszünk-e össze­fogni. A feladatok sokrétűek, olykor nehezen összeilleszthe- tők. Úgy kell a szocialista piac- gazdaságot építeni, hogy közben a hátrányos helyzetű csoporto­kon is segítsünk. A termelési struktúrán úgy kell változtatni, hogy vállaljuk a szociális feszült­ségeket és konfliktusokat. Az ösztönzési rendszer javításával erősíteni kell az alkotó, teremtő energiák kibontakozásának le­hetőségét, ugyanakkor az okta­tást, az egészségügyet, a népese­dést, a társadalmi beilleszkedést egyaránt magába foglaló, átfogó társadalompolitikai stratégia ki­dolgozásával megalapozni a hosszú távra szóló békés, alkotó, nyugodt élet feltételeit. Ezt a fel­adatot csak teljesítmény párti és az emberi problémák iránt fogé­kony kormányzat teljesítheti, amelynek tettre készsége erősö­dik, ha a tudásra támaszkodva áttöri a hivatali bürokráciát, és a munkát — öncélú presztízsharc helyett — szakértői csoportok együttműködésének és egyezteté­sének keretében végzi. Németh Miklós ezután rámu­tatott: a kormányzat minden szinten és teljes körben felelős a népképviseleti intézményeknek, hiszen csak egy népfrontos kor­mányzat lehet működőképes. Most és a közeljövőben a kor­mányzat, a parlament, az összes népképviseleti intézmény, a párt, a társadalmi szervezetek, a tö­megmozgalmak és az alternatív szervezetek egyaránt megméret­tetnek, mégpedig tetteik alapján. A kormányfő kifejezte meg­győződését, hogy csak a kitartó és állhatatos szorgalom, a ke­mény munka, a tisztességes em­beri magatartás mozdíthatja ki a társadalmat a holtpontról. Ezt csak közösen, együttműködve tehetjük meg — mondta végeze­tül, kérve a törvényhozó testület, s általa az ország népének támo­gatását a kormány munkájához. Németh Miklóst követően szót kért Hellner Károly (Buda­pest), aki elmondotta, hogy sza­vazatával nem támogatta Né­meth Miklós miniszterelnökké választását; munkájához azon­ban jó egészséget és sok sikert kí­ván. Az új kormányfő munkafel­tételeinek javítása érdekében azt javasolta: tegyék lehetővé, hogy megválaszthassa munkatársait, tehát az Országgyűlés decemberi ülésszakán terjeszthesse elő a Parlamentnek az új kormánylis­tát. A javaslattal kapcsolatban Németh Miklós elmondotta: a májusi pártértekezlet óta állha­tatosan és kitartóan dolgoznak a párt és a kormányzati munka és felelősség közötti korábbi össze­fonódás szétválasztásán. Jelen­leg még csak az első szakasznál tartanak. Az MSZMP Politikai Bizottsága és Központi Bizottsá­ga egyaránt azon van, hogy minél hamarabb megteremtsék a fe­lelős, az önállósággal jobban élni tudó kormány és kormányzat munkájához a szükséges feltéte­leket. Ez nemcsak szervezeti, ha­nem személyi feltételeket is je­lent, így mindenképpen jogos Hellner Károly felvetése. Ugyanakkor a tájékozódáshoz, a feladatok felméréséhez, a szük­séges változtatások előkészítésé­hez időre van szükség. Amikor megértek a feltételek a személyi változtatásra, akkor fogja meg­tenni erre vonatkozó javaslatát az Országgyűlésnek — mondot­ta. Németh Miklós válaszát a képviselők tudomásul vették. Stadinger István bejelentette, hogy Bognár József, a terv- és költségvetési bizottság elnöke — megromlott egészségi állapotára hivatkozva — benyújtotta le­mondását. Bognár József dönté­sét a Parlament — két tartózko­dás mellett — tudomásul vette. Stadinger István az Országgyűlés nevében megköszönte Bognár Józsefnek a terv- és költségvetési bizottság elnökeként négy cik­lusban kifejtett, rendkívül ered­ményes munkáját, majd bejelen­tette, hogy Nyers Rezsőnek ál­lamminiszterré történt megvá­lasztásával megüresedett az Or­szággyűlés kereskedelmi bizott­ságának, valamint reform ad hoc bizottságának elnöki tiszte is. Felkérte a Hazafias Népfrontot, hogy a Parlament decemberi vagy az azt követő ülésére teijesz- sze be javaslatát a megüresedett tisztségviselői helyekre. „Tétovázás nélküli terveket a tulajdon*, az elosztási és a hatalmi viszonyok radikális reformjára” A napirendnek megfelelően ezután Pozsgay Imre állammi­niszter (országos lista) a politikai intézményrendszer reformjával kapcsolatos tervekről, jogalko­tási feladatokról adott tájékozta­tást. Ismertette azokat a jogalko­tási kezdeményezéseket, ame­lyek az elkövetkezendő két esz­tendőben az Országgyűlés elé kerülnek. Eszerint a kormány ja­vasolja, hogy az Országgyűlés még az idei decemberi üléssza­kon tárgyalja meg az egyesülési, a gyülekezési jogról, a sztrájkjog­ról, illetőleg a még most esedé­kes alkotmánymódosításról szó­ló javaslatokat; az 1989-es esz­tendőben az Országgyűlés első félévi ülésszakai az előteijesztést az alkotmány korszerűsítésének koncepciójáról, a bíróságokról szóló törvény módosítását, a közigazgatási bíráskodás beve­zetését, a sajtóról szóló törvény módosítását. Ez utóbbi nem az 1986-os sajtótörvény módosítá­sa lenne, hanem új, a sajtósza­badság elveit alkalmazó tájékoz­tatási törvény. A választásról szóló törvény módosítása szintén a jövő év első felében lenne ese­dékes, azzal az előzetes elgondo­lással készülve erre, miszerint különválasztanák a tanácsvá­lasztásokat az országgyűlési vá­lasztásoktól. Még 1989-ben a törvényhozás elé szükséges hoz­ni a szakszervezetekről szóló tör­vényjavaslatot, valamint az al­kotmánybíróságról, a népszava­zásról, a nemzetiségekről és a társadalmi viták szervezésének és lebonyolításának rendjéről, valamint a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló javaslatokat. Felhívta a figyelmet arra, hogy az egymással összefüggő felada­tok indokolják a törvénykezés korábbinál gyorsabb tempóját. Megemlítette: a törvénykezde- ményezésre számos politikai fó­rumnak is lehetősége nyílik. Ez a tervezet ugyanis tartalmazza azokat a politikai összefüggése­ket, amelyek nélkül a jogállam­mal együtt járó plurális politikai berendezkedés törvényes felté­teleit nem lehet megteremteni. Az államminiszter ezután egy különös fontosságú, sokak által felvetett kérdéssel foglalkozott: célszerűbb lenne-e bizonyos tör­vényhozási kezdeményezéseket elhalasztani az alkotmánnyal kapcsolatos vizsgálódás lezáró­dása utáni időre. Ezzel összefüg­gésben annak a véleményének adott hangot, hogy az emberi jo­gok körébe tartozó törvényhozá­si aktusoknak nincs akadálya az alaptörvény megalkotása előtt. Hiszen az Alkotmány köteles megfelelni az emberi jogokról vallott normáknak és nem fordít­va. Pozsgay Imre megerősítette, Esküt tettek Németh Miklós és Nyers Rezső az ülésszak szünetében Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke előtt letette a hivatali esküt a Parla­ment Nándorfehérvári termében. Az eskütételnél jelen volt Grősz Károly, az MSZMP főtitkára, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, valamint Katona Imre, az Elnöki Ta­nács titkára. Németh Miklós Monokon, parasztcsaládban született 1948. január 24-én. A Marx Károly Közgazdaságtudo­mányi Egyetemen szerzett dip­lomát, majd ott tanított 1971-től. Az Országos Tervhivatal osz­tályvezető-helyetteseként tevé­kenykedett 1977-től. Az MSZMP Központi Bizottsága gazdaságpolitikai osztályán 1981-től munkatársként, majd ugyanitt osztályvezető-helyet­tesként dolgozott, 1986 végétől pedig az osztály vezetője lett. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkárá­vá 1987 júniusában választották meg. A pártnak 1968 óta tagja, 1987-ben a Központi Bizottság, 1988 májusában pedig a Politi­kai Bizottság tagjává választot­ták. 1987 júniusa óta elnöke az MSZMP KB Gazdaságpolitikai Bizottságának, valamint az MSZMP KB Közgazdasági Munkaközösségének. Az országos listán választot­ták meg országgyűlési képviselő­nek ez év október 5-én. Njers Rezső Budapesten született 1923. március 21-én. Eredeti foglalko­zása nyomdász. Betűszedő szak­munkásként dolgozott 1944-ig, majd a Szociáldemokrata Párt kispesti szervezetének titkárhe­lyettese volt. 1948-tól a Magyar Dolgozók Pártja Pest megyei szervezőtitkáraként, később a Központi Vezetőség politikai munkatársaként dolgozott. Az ötvenes években a Belkereske­delmi Minisztérium főosztályve­zetője, a SZÖVOSZ elnökhe­lyettese, majd elnöke volt. 1960- tól két évig pénzügyminiszter­ként tevékenykedett, majd 1974-ig az MSZMP Központi Bizottságának titkára, 1966 és 1975 között a Politikai Bizottság tagja volt. 1981-től a Magyar Tu­dományos Akadémia Közgaz­daságtudományi Intézetének ta­nácsadója. 1940 óta párttag, 1957-től tagja az MSZMP Központi Bi­zottságának, 1988 májusától pe­dig újra tagja a Politikai Bizott­ságnak. 1958 óta országgyűlési képvi­selő. Az Országgyűlés kereske­delmi bizottságának 1980-tól, reform ad hoc bizottságának pe­dig 1987 októberétől elnöke. Tagja az Új Márciusi Frontnak. Az MSZMP főtitkára és az új kormányfő hogy az eddigi tájékozódás alap­ján szinte bizonyosnak látszik: új Alkotmányra kell javaslatot ten­ni, minden bizonnyal még ebben a törvényhozási ciklusban, vár­hatóan 1990-ben. Beszéde további részében Pozsgay Imre kiemelte annak fontosságát, hogy tétovázás nél­kül kell elkészíteni a terveket a tu­lajdon-, az elosztási és a hatalmi viszonyokat is magába foglaló, általános, radikális reformra. Enélkül az elszántság nélkül ugyanis elképzelhetetlen a stabi­lizáció és a kibontakozás a ma­gyar társadalomban. Kényszerű szükségesség az is, hogy e radi­kális reformnak a kibontakozta­tása előtt szigorú bírálat alá ves­sék az eddigi reformot és főként annak végrehajtását. Ez az eljá­rás akkor tisztességes — mutatott rá —, ha nem egyszerűen a rend­szer működési zavaraival foglal­kozunk, hanem azok zavaraival is, akik már régóta kísérleteznek progresszív választ adni a gon­dokra, de még nem találhattak rá a helyes útra. Egy ilyen nyílt és őszinte kritika mentheti meg a magyar kezdeményezésű reform valódi értékeit. Emlékeztetett az 1966-1968- ban kezdett reform értékes voná­saira, utalt azokra a hazai és nemzetközi körülményekre is, amelyek között ez a reform elin­dult, mindenekelőtt arra, hogy nem kívánt kilépni a gazdálko­dás köréből. Ezzel összefüggés­ben kijelentette: „A reform megmaradt egy felvilágosult ab­szolutista hatalmi körben, amely a megengedés gyámkodó, pater­nalista politikai koncepciójába helyezte el a reformot, nem biz­tosítva számára a megfelelő visz- szarendezhetetlen feltételeket, beleértve a politikai előfeltétele­ket is. Főként arra ügyeltek ébe­ren, hogy a reform ne válhasson széles körű demokratikus társa­dalmi mozgalommá, mondván: ez az egész ügy kevés vezető és hozzáértő szakember dolga, a nép pedig majd részesül, ha elég szorgalmas lesz, a haladás áldá­saiból.” Az ily módon politikai­lag kiskorúnak tekintett nép név­telen tömegként jelent meg, az ál­lamszocializmus logikája szerint állami gondoskodásban részesü­lő alattvalóként kezelték. Ezen a koncepción túl kell lépni, s ehhez az alapot a májusi pártértekezlet teremtette meg — hangoztatta Pozsgay Imre. Elismerve a gazdaság megha­tározó szerepét, Pozsgay Imre a továbbiakban kijelentette: a re­form alapgondolata nem köz- gazdasági természetű, mert a gazdaság gyötrelmeinek, ellent­mondásainak az oka is társadal­mi eredetű. Ebből a társadalmi szempontból kiindulva a reform első dolgai közé tartozik a politi­kai viszonyok humanizálásához szükséges kezdeményezések megtétele. A történelemben ugyan általában nem ez a dolgok sorrendje — tette hozzá —, de mivel a sztálini típusú államszo­cializmus politikailag, felülről épült ki, a központi akarat a mozgatórugója, ezért előbb a po­litikában kell elhárítani az aka­dályokat ahhoz, hogy a gazdaság sikerétől függő nemzeti jólét megvalósulhasson. Ezzel kap­csolatban kiemelte: — Az emberi jogok, a politi­kai szabadságjogok alkotmá­nyos garantálása nem vigaszdíj a népnek a romló életkörülménye­kért. Ellenkezőleg: azért van rá szükség, mert politikai béklyóba verték a gazdálkodást, a vállal­kozói fantáziát és kockázatválla­lást. Korlátozták az alkotóerőt, a hit parancsolta meg a tudomány­nak, hogy mit kell tudnia. Éppen azért van szükség a mindent át­fogó, radikális reformra, hogy a gazdaság a maga területén visz- szanyetje meghatározó szerepét, a politika elsődlegessége pedig azt jelentse: kezdeményező sze­repet játszik a szabad emberi te­vékenység feltételeinek megte­remtésében. A politikai viszonyokról szól­va Pozsgay Imre rámutatott: mindenekelőtt a párt és az állam viszonya tisztázandó, hiszen a ta­pasztalatok azt mutatják, hogy a párt és az állam összefonódása bénítólag hat az egész politikai mozgástérre. S amíg egypárt- rendszer van az országban, addig a kormányzásért felelős párt munkája ne csak a tagság, hanem az egész társadalom számára le­gyen nyilvános. A fontos politikai követelmé­nyek között említette, hogy az eddig megengedő érdekkövetés helyére demokratikus és tagolt önszervező érdekképviselet lép­jen, amely lehetővé teszi alterna­tívák kidolgozását. Ebből a szempontból különösen fontos­nak tartotta egy olyan egyesülési törvény megalkotását, amelyik az egyesülést emberi alanyi jog­nak tekinti és nem engedélyhez kötött, belátáson alapuló enged­ménynek. Az állam életével és az állami szervekkel kapcsolatosan jelen­tős feladatnak ítélte a Parlament helyének, szerepének és funkció­inak újragondolását a népszuve­renitás elve alapján. Nagy fon­tosságot tulajdonított a helyi igazgatás önkormányzata alkot­mányos megerősítésének. Esze­rint kell módosítani majd a vá­lasztási törvényt is. Időszerű megalkotni a népszavazásról szóló törvényt nemcsak a helyi ügyek körében, hanem országos ügyekben is. — Rendelkezni kell alkotmá­nyosan a hatalmi ágak megosztá­sáról, hogy azok egymást is köl­csönösen ellenőrizve, egyensúly­ban tartva, tevékenységüket nyílttá téve kellő ellenállási pon­tokat alakítsanak ki a társada­lomban a hatalom túlkapásaival szemben — mondotta ezután. A stabilitáshoz fűződő politi­kai érdek és a közbizalom erősí­tése kapcsán kiemelte: a kor­mány tisztában van azzal, hogy a dolgok a régi módon nem men­nek tovább, s azzal is, hogy az erőszak — bármely oldalon kez­deményezik is — visszavetné az országot a válság legmélyebb pontjára, kirekesztené az euró­pai országok köréből és a civili­zált világból. A kormány terve — hangoz­tatta Pozsgay Imre — a politikai demokrácia és a jogállam megte­remtésére a stabilitás és rend talpköve is lehet, mert e terv gon­dolatilag nem egyetlen centrum csalhatatlanságának és minden- hatóságának ingatag szerkezeté­re alapozza az ország jövőjét, ha­nem a demokratikus szocializ­mus alapeszméjére: az állampol­gár szabadságára, kezdeménye­zőkészségére és önkormányzati képességére. Ehhez az állapot­hoz vezethet el az új alkotmány és azok a törvények, amelyek megalkotását a párt és a kor­mány kezdeményezi. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom