Népújság, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-25 / 281. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. november 25., péntek MEGKEZDTE MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜLÉSSZAKA 3. (Folytatás a 2. oldalról) A vitában hatan szóltak hoz­zá, majd az elhangzottakra Pozs- gay Imre válaszolt, végül a hatá­Ezt követően Hoós János, az Országos Tervhivatal elnöke ter­jesztette a képviselők elé a kor­mány stabilizációs gazdasági munkaprogramjának végrehaj­tásáról és az 1989. évi gazdaság- politikai feladatokról szóló be­számolót. Elöljáróban hangsúlyozta: a kormányzat legfontosabb fel­adata most — a gazdaságpoliti­kai célokat és a gazdasági fejlő­dés mozgásterét áttekintve — an­nak megválaszolása, hogy a kor­mányprogramban megfogalma­zott irányokban haladhatunk-e tovább, illetve, hogy kell-e célja­inkon, eszközeinken változtat­nunk. Problémáink közül a legsúlyo­sabb: a konvertibilis adósság magas állománya. Az adósság immár 15 éve, öngerjesztő mó­don halmozódik, mert az esedé­kes kamatok egy részét is újabb hitelek felvételével vagyunk kénytelenek törleszteni. Bruttó konvertibilis adósságállomá­nyunk 1970-ben mindössze 1 milliárd dollárt tett ki. 1980 vé­gén pedig már 9.1 milliárd dol­lárt ért el. 1987-ben a tartozások meghaladták a 17 milliárd dol­lárt. A nagy arányú eladósodási folyamat olyan helyzetet ered­ményezett, hogy a felvett hitelek nagy részét adósságszolgálati cé­lokra kellett fordítanunk, és azok így nem bővítették a belföldön felhasználható forrásokat. Idén is és jövőre is, miközben a keres­kedelmi mérlegünk aktív lesz; azaz forrásokat helyezünk ki — a magas adósságok magas kamat­terhei miatt — tovább nő az adósságállomány. Az éves nemzeti jövedelem­nek most már mintegy háromne­gyedét kitevő bruttó adósság ön­magában is rendkívüli teher. A magas kamatköltségek és a tör­lesztési kötelezettségek nagy­mértékben szűkítik a gazdaság- politika lehetőségeit. Az idén például 1 milliárd dollár felett lesz a kamat, a törlesztés pedig meghaladja a 2 milliárd dollárt. Az adósságállomány növekedé­sét fizetőképességünk megőrzé­se érdekében feltétlenül meg kell állítanunk. Ezért úgy kell dol­goznunk, hogy fizetési kötele­zettségeink kamatrészét egyre nagyobb mértékben, később tel­jes egészében devizabevételi többletből fedezzük. A termelés mennyiségi elő­irányzatai megvalósulnak. A GDP (bruttó hazai össztermék) lényegében a tervezettnek meg­felelően, körülbelül egy száza­lékkal nő. A cserearány-javulást is figyelembe véve a növekedés megközelíti a 2 százalékot. Ezen belül kiemelkedő a mezőgazda- sági termékek termelésének 5 százalék körüli növekedése, amit az ország egyes térségeit sújtó aszály ellenére értünk el. Bár az ipar termelése megközelíti a ter­vezettet, elsősorban az alap­anyagipari ágazatok növelik ter­melésüket, a feldolgozóiparé ösz- szességében stagnál. Néhány te­rületen azonban kedvező irányú szerkezetváltás indult meg, pél­dául a gyógyszeriparban és a fo­gyasztási cikkek exportcélú ter­rozathozatal következett: az Or­szággyűlés jóváhagyólag tudo­másul vette az államminiszter tá­jékoztatóját. melésében. Fontos, a jövőre ki­ható szerkezetátalakítási dönté­sek születtek. Ilyen döntés a szénbányászat támogatásainak csökkentése, a támogatás elvei­nek megváltoztatása, a gazdasá­gos kitermelés küszöbértékeinek meghatározása. A gazdaság esz­közrendszerének változásai — a szükséges korrekciókat végre­hajtva — hatékony ösztönzői le­hetnek a teljesítmények növelé­sének. A kormány munkaprogram­jának teljesítését, széles körű és magas szintű gazdaságdiplomá­cia is szolgálja. Ehhez jó alapot teremt a reformfolyamat követ­kezetes továbbvitelének kinyil­vánított szándéka és az ezt tükrö­ző lényeges lépések sorozata. Több KGST-országgal együtt magas szinten kezdeményeztük a KGST együttműködési mecha­nizmusának korszerűsítését. Az Európai Gazdasági Közösséggel megállapodást írtunk alá a kap­csolatok bővítéséről, a korláto­zások fokozatos leépítéséről. Bizonyos területeken nem si­került időarányosan előrelép­nünk: — Nem léptünk előre a telje­sítmények szerint differenciált jövedelemszerzés feltételeinek megteremtésében, a korábban leértékelődött szellemi munka anyagi megbecsülésében. A tar­tósan veszteséges vállalatok fel­számolása továbbra is vontatot­tan halad. Elosztási rendszerünk 1988-ban sem képes az összke- resletet megfelelő keretek között tartani. Az állami költségvetés újraelosztó szerepét nem sikerült mérsékelni. A deficit a tavalyi­hoz képest ugyan jelentősen csökkent, de meghaladja az ez évre számítottat. — A pénzügyi egyensúly megteremtésében a kormány a lakossági vásárlóerő korlátozá­sában kellően következetes volt, de mindmáig nem tudta kialakí­tani azt a közgazdasági környe­zetet és működtetni azt az esz­közrendszert, amellyel a vállalati jövedelemképződést, a vásárlóe­rőt differenciáltan, a tényleges jövedelmezőséget is érvényesít­ve tudná kezelni. Az adott feltételek figyelembe vételével több gazdaságpolitikai változatot, cselekvési irányt dol­goztunk ki. Az egyik az úgyneve­zett „A” változat, olyan gazda­ságpolitikát javasol, amely a vi­lágpiaci integrálódás érdekében erőteljes strukturális elmozdulá­sokat kényszerít ki, olyan külpia­ci nyitást valósítva meg, amely a hazai termelést differenciáltan ösztönzi és erre alapozza a kül­gazdasági egyensúly szükséges és tartós javulását. Elsősorban azok a tevékenységek fejlődhet­nek, amelyeket a világpiac is gaz­daságosnak ismer el. Egy ilyen folyamatban vállalnunk kell a nagyobb differenciálódásból adódó társadalmi feszültségeket és konfliktusokat, kialakítva az ehhez igazodó szociálpolitikát. A „B” változat a külgazdasági egyensúly rövid távú javításának ad elsőbbséget. Ennek rendeli alá a termelési szerkezet átalakí­tását. Ez a változat elsősorban a rövid távú stabilizációt szolgálja, azonban hosszabb időszakot te­kintve a termelési struktúra vál­tozatlansága miatt a gazdaság fejlődése tartósan beszűkül, az eladósodás kényszere erősödik. A kibontakozáshoz az „A” változathoz tartozó gazdaságpo­litika vezethet, ezért a Miniszter- tanácsnak az az álláspontja, hogy az elkövetkező évek gazdaság- politikájának alapját ez a válto­zat képezze. A kormány álláspontja az, hogy a lakosság terhelését 1989- ben sem lehet elkerülni, de en­nek az ideinél kisebbnek kell len­nie, mivel 1988-ban a terhek na­gyobb részét a lakosság viselte, így jövőre a lakossági fogyasztás az ez évi 3 százalékkal szemben körülbelül egy százalékkal csök­ken, az egy főre jutó reáljövede­lem mintegy 2 százalékos, az egy főre jutó reálbér hozzávetőleg 6 százalékos mérséklődése mel­lett. 1989-ben a négyéves támo­gatásleépítési program kereté­ben 25 milliárd forinttal mérsékli a kormány a termeléshez és a fo­gyasztáshoz kapcsolódó költség- vetési támogatásokat. Ez hat a fogyasztói árakra is. A tervjavas­latban megjelölt 5-5,5 százalé­kos hatású központi áremelke­dés, amely elsősorban az élelmi­szereket, a személyszállítást, a vízszolgáltatást érinti, az ár- és értékarányok javítását is szolgál­ja. A piaci hatásokat is figyelem­be véve mai ismereteink szerint a Puskás Sándor (Heves m.), az Országos Kereskedelmi és Hitel­bank Rt. vezérigazgató-helyette­se a terv- és költségvetési bizott­ság nevében szólalt fel. A kormány stabilizációs ter­vének egyéves időszakát részle­tesen értékelve rámutatott: ma már nyíltabban, hihetőbben szó­lunk a gazdaság helyzetéről, de még mindig szégyenlősen fogal­mazzuk meg, hogy nem csak „A” (Munkatársunk telefonjelen- tése) Paprikás légkörben kezdődött csütörtökön az Országgyűlés no­vemberi ülésszaka. Nagy vitát váltott ki Király Zoltán, szegedi honatya kijelentése, mely szerint Stadinger István, az Országgyű­lés elnöke a bős-nagymarosi víz­lépcsőről szóló októberi vitában nem a Ház szabályainak betartá­sával, a demokrácia szellemében irányította a szavazást. Tízen fej­tették ki ezzel kapcsolatban véle­ményüket. Akadt, aki Király Zoltán, s volt, ki Stadinger István pártjára állt. Végül is az a nézet kerekedett felül, hogy akkor, ab­ban a rendkívül bonyolult vitá­ban nehéz volt a másodperc tört­része alatt megfelelően dönteni a szavazás mikéntjéről. Ez abból is fakad, hogy nem vagyunk hozzá­szokva a parlamenti demokráci­ához. Ezt még tanulni kell. Az Országgyűlés elnökének azt ja­vasolták, okuljon a történtekből. Rendkívül nagy várakozás előzte meg a miniszterelnök-vá­lasztást, így érthető, hogy a szü­netben az új kormányfő szemé­lyéről, a vele kapcsolatos elkép­zelésekről, igényekről faggattam képviselőinket. fogyasztói árszint emelkedése az ideinél alacsonyabb szinten — 12-15 százalékban — prognosz­tizálható. Természetesen ennek alakulása a jövő évi gazdasági fo­lyamatoktól függ. Az ebből adódó megélhetési nehézségeket a kormány ismeri. A legsúlyosabb gondok enyhíté­se érdekében az áremelkedés egy részét pótlólagos, 16 milliárd fo­rint összegű szociálpolitikai in­tézkedésekkel ellentételezzük, így január elsején 300 forinttal emelkedik a nyugdíj és gyerme­kenként a családi pótlék. Továb­bi 200 forinttal emeli a kormány a régi nyugdíjasok ellátását. — A kormányprogram elfo­gadása óta eltelt időszak gazda­sági fejlődését áttekintve megál­lapíthatjuk, hogy a program cél­kitűzéseinek megvalósításában alapvetően helyes irányba indul­tunk el. Az 1988. évi gazdálko­dási eredmények lehetővé teszik a program folytatását. A kedve­ző folyamatokat és hiányossága­inkat értékelve alakítottuk ki a következő évek gazdaságpoliti­kai irányvonalát és az 1989. évi terv céljait és eszközeit. Ha a gaz­daságpolitikai irányvonalat a tisztelt Országgyűlés elfogadja és a jövő évi tervet sikeresen meg­valósítjuk, akkor lényegesen erősítjük azokat a feltételeket, amelyek a gazdasági stabilizáció megvalósítását és a gazdasági ki­bontakozás felgyorsítását lehe­tővé teszik — mondotta végeze­tül Hoós János. és „B” variáció létezik, hanem egy „C” is: ez az utóbbi átüteme­zés, amit nem vállalhatunk. Er­ről is beszélni kell, de ezt nem szabad indokolatlan intézkedé­sek kikényszerítésére felhasznál­ni. Sajnálatosnak minősítette, hogy ebben az évben nem sike­rült érdemben változtatni a gaz­daság struktúráján, s nem kellő ütemű a szerkezetváltás. Ez — Mit várnak az új miniszter- elnöktől? — Hogy nem rövid, hanem hosszú távon gondolkodik — így Nagy Endréné. — Hogy nemcsak taktikát, hanem stratégiát is ki­alakít. Számol azzal, milyen ha­tása lesz egy-egy kormányintéz­kedésnek. A beszélgetés során az is szóba került, hogy honatyáink közül ki kit látott volna szívesen a minisz­terelnöki székben. — Az én választottam nem Németh Miklós volt, bár előttem is világos, hogy olyan miniszter- elnökre van szükségünk, aki ké­pes kimozdítani a gazdaság sze­kerét — vélekedett Árvái László- né. — Nem ártott volna tudni, hogy a megkérdezettek milyen arányban voksoltak az egyes je­löltekre. Összességében egyetér­tek Németh Miklós személyével, s bízom benne, képes lesz meg­valósítani mindazt, amit várunk tőle. — Jómagam Németh Miklós­ra szavaztam, amikor kikérték a véleményünket — tette hozzá Dobos Józsefné. — Fiatal, felké­szült, rátermett ember. Remé­lem, hogy eredményesen viszi tovább a Grósz Károly által kép­viselt irányvonalat. — Én Pozsgay Imrét láttam volna a legszívesebben — jegyez­te meg Kovács András. — Az ál­talam ismert személyiségek kö­zül őt tartom a legalkalmasabb­nak, aki képes összefogni a léte­ző szellemi és munkaerőt. Ugyanakkor mint gazdaságveze­tő, úgy vélem, Németh Miklós kiválóan ellátja feladatát. Hogy nagyszerű gazdaságpolitikus, azt az MSZMP KB titkáraként is bi­zonyította. — Az, hogy a miniszterelnök mellett két kiváló politikus, Nyers Rezső és Pozsgay Imre az államminiszter, rendkívül sze­rencsés megoldás — mondta dr. Puskás Sándor. — Ez az eddigi­nél jóval felelősségteljesebb kor­mányzati munkát tesz lehetővé. Természetesen ennek érdekében korszerűsíteni kell a Miniszterta­nács szervezetét, munkastílusát. így összegezhető röviden a miniszterelnök személye körüli A hatvani kórház bővítéséről beszélget Csehák Judit miniszterasz- szonnyal Nagy Józsefné és Kovács András „A termelés mennyiségi előirányzatai megvalósulnak” Puskás Sándor az „A” stratégiai változatot támogatta Az ülésteremben utóbbihoz szükséges feltételek még nem állnak rendelkezésre. Nem sikerült kivonni a nemzeti jövedelmet fogyasztó vállalatok­tól az alacsony hatékonyságú eszközöket, a felszámolások in­dokolatlanul nagy veszteségeket okoznak. A szerkezetátalakítás­ra kedvezőtlenül hatott az is, hogy nem alakult ki a szelektív fi­nanszírozás gyakorlata. Nem va­lósult meg így az az ígéret, hogy nagyobb fejlődési lehetőségek il­letik meg az eredményesen gaz­dálkodókat. Ez pedig továbbra is a bizalmatlanságot táplálja a vál­lalatok és az irányítás között. A továbbiakban szólt arról is, hogy a gazdaság szerkezetének javításában a reálisnál nagyobb szerepet szántunk a külföldi tőke bevonásának. Felhívta a figyel­met a költségvetési kiadások sú­lyos gondjaira is. El kell szánnia magát a kormányzatnak, hogy nem elsősorban az oktatás, a kul­túra, az egészségügy kiadásait fa­ragja le, hanem megszünteti vagy csökkenti a nélkülözhető intéz­ményeket és tevékenységeket, ideértve — az ésszerűség határa­in belül — a katonai-védelmi ki­adásokat is. A fogyasztás csök­kenése növelte az egyes jövedel­mi rétegek közötti feszültsége­ket. Növekedett a szegénységi közvéleménykutatás. Természe­tesen a mostani ülésszak várható érdekességeiről is faggattam képviselőinket. — Véleményem szerint a leg­nagyobb érdeklődés most is a vállalkozási nyereségadóról szó­ló törvénytervezet vitáját kíséri, már a bizottsági üléseken is rend­kívül éles véleménykülönbsége­ket lehetett felfedezni. A kor­mány az októberben előterjesz­tett ötven százalékról 55-re kí­vánja emelni az adókulcsot. Mi azt szeretnénk, ha megmaradna az ötven. A kieső összeget pedig nem adóval, hanem úgynevezett rendkívüli elvonással, kvázi vál­lalati hozzájárulással pótolnák. Ez más természetű, mint az adó­összegezte véleményét dr. Pus­kás Sándor. Egyébként Kovács András lesz a vállalkozási nyereségadó­ról szóló törvénytervezet bizott­sági előadója, míg dr. Puskás Sándort választották a kormány stabilizációs gazdasági program­jának végrehajtásáról szóló be­számoló bizottsági felszólalójá­ul. Nagy Józsefnének és Kovács Andrásnak a szünetben egy fon­tos feladata is akadt. Csehák Ju­dit szociális és egészségügyi mi­nisztert keresték meg kéréssel. — A hatvani kórházat vi­szonylag alacsony költséggel le­hetne bővíteni — avatott be ben­nünket a beszélgetésbe Kovács András. — Erről már a város ta­nácselnökével is tárgyaltunk. Csehák Judit most azt javasolta, hogy a tanács és a kórház készít­sen egy javaslatot az elképzelése­ikről, s a minisztérium ez alapján vizsgálja meg, teljesíthető-e a ké­rés. Egyébként igen szűkösek a tárca fejlesztési lehetőségei, s ezt a kórházak műszerezettségének javítására óhajtják fordítani. Vi­szont nem zárták ki, hogy akár a decemberi ülésszak ideje alatt megbeszélik a részleteket a ta­nács elnökével, a kórház főigaz­gató-főorvosával és velünk. Képviselőink zöme reflektált az Elnöki Tanács ez évi huszon- harmadik törvényerejű rendele­tére, amely a lőfegyverekről és a lőszerekről szól. színvonal alatt élők száma, a gyermekes családok terhei emel­kedtek, a fiatalok között re- ményvesztettség hangulata ala­kult ki, s jelentős mértékben súj­tották az áremelkedések a kis­pénzű nyugdíjasokat is. Puskás Sándor összegezte a képviselőknek a bizottsági ülése­ken elhangzott észrevételeit is. A bizottságok egybehangzóan elé­gedetlenek az eredményekkel, de kedvezően ítélik meg, hogy a reformfolyamat folytatódik; tá­mogatják a stabilizálási politikát. A képviselők többsége a válla­lati nyereségadó 50 százalékos mértékét fogadta el. Többen tá­mogatták azt az indítványt, hogy a többi elvonás jellegű pénzalap ügyét törvényjavaslat formájá­ban a Pénzügyminisztérium ter­jessze a költségvetéssel együtt a parlamenti bizottságok elé. Han­goztatták : veszteséges vállalatok egy része versenyképesen mű­ködhetne akár szövetkezeti, akár magántulajdonban is. A bizottságok nevében az „A” stratégiai változatot támogatva, a felszólaló elfogadásra ajánlotta a beszámolót. * Az Országgyűlés ma ugyan­ennek a napirendi pontnak a vi­tájával folytatja munkáját. — Még ma reggel érdeklőd­tem Stadinger Istvántól, jelez­ték-e az emberek, hogy nem érte­nek egyet e rendelettel. Az Or­szággyűlés elnöke azt mondta, sokan megkeresték már őt is s az Elnöki Tanács illetékeseit is, ezért visszavonják ezt a jogsza­bályt — mondta Nagy Endréné. — Még hozzászólásra is je­lentkeztem ez ügyben, de most már nincs erre szükség — jegyez­te meg Dobos Józsefné. Számunkra, újságírók számá­ra kellemes meglepetés volt, hogy Németh Miklós és Nyers Rezső a megválasztásuk utáni percekben sajtótájékoztatót tar­tottak a Parlament Gobelin-ter­mében. Németh Miklós kifejtette, nem hiszi, hogy egyetlen ember — akármilyen tudományos koncep­cióval áll elő — képes megváltoz­tatni az ország gazdasági, társa­dalmi helyzetét. Kifejtette, hogy csapatmunkára számít, s nagyon örül, hogy olyan tapasztalt politi­kus segíti tevékenységét, mint Nyers Rezső, aki a hatvanas évek reformpolitikájának kidolgozá­sából ugyancsak kivette részét. Az új miniszterelnök szólt arról is, hogy a kormányprogramban nem várható gyökeres változás. Ezzel is igyekeznek bizonyítani, hogy a magyar vezetés nemcsak meghirdeti, hanem végre is tudja hajtatni a programot. Egy másik kérdésre válaszolva úgy fogalma­zott, hogy úgynevezett népfront­kormány kialakítására törekszik, amelyben az alkalmasság és a rá­termettség alapján pártonkívüli miniszterek és államtitkárok is helyet kaphatnak. Mint kitért rá: a kormány a decemberi parla­menti ülésen szervezeti és szemé­lyi kérdésekben is kéri a honatyák véleményét. Nyers Rezső egyebek mellett azt taglalta, nem ért egyet azok­kal, akik a magántulajdon előre­törése miatt féltik az országot. Úgy fogalmazott: ma a magán- tulajdon szerepének növelése szükséges, s ennek érdekében tenni kell. Ma folytatja munkáját az Or­szággyűlés novemberi ülésszaka. Homa János

Next

/
Oldalképek
Tartalom