Népújság, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-04 / 237. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. október 4., kedd GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Pártoktatás a megújulás segítéséért Közeledik az évnyitás a pártoktatás tömegtanfolyamain is, ezért időszerű az elmúlt évi tapasztalatok számbavétele, értékelése, vala­mint a következő évi pártoktatási feladatok átgondolása, megterve­zése. A közelmúltban ezt a munkát a megyei párt-végrehajtóbizott­ság és a megyei pártbizottság agitációs és propaganda-munkabi­zottsága elvégezte. Értékelésük alapján készült ez a tájékoztatás, il­letve figyelemfelhívás. A pártoktatás rendkívül ellent­mondásos, eseményekkel és fel­adatokkal teli, mozgalmas politi­kai környezetben zajlott az el­múlt időszakban, és ez várható a mostani oktatási évben is. Az egyre nehezedő társadalmi, gaz­dasági, szociális körülmények között a társadalom politikai ér­zékenysége fokozódott, erősödött a kritikai szemlélet, a feszültség­tűrő képesség csökkent, tért hódí­tott az elbizonytalanodás. Ilyen körülmények között vállalta a tömegoktatás a párt politikájá­nak elméleti alapjait jelentő mar­xista—leninista ismeretek pro­pagálását, politikai elhatározá­saink végrehajtásához szükséges tudati feltételek kedvező alakítá­sát. Ezen túlmenően igyekezett hiteles, meggyőző választ adni a párttagságot, a közvéleményt foglalkoztató kérdésekre is. Sőt azt is mondhatjuk, hogy a koráb­bi évekhez mérve erőteljesebb volt a napi politikai kérdésekkel való foglalkozás. A gazdasági és társadalmi élet folyamatai, törté­nései tehát erőteljesen befolyá­solták az oktató-nevelő munka végzését. így a pártoktatás nem tudta az elvárható színvonalon végezni a marxista-leninista ideológia terjesztését, a politikai képzést. Ugyanakkor a napi éle­tet meghatározó politikai esemé­nyekkel szoros kölcsönhatásban kedvező irányba befolyásolta a tudati feltételek alakulását. Ez­által az alapszervezetek munká­ját jobban tudta segíteni. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a tudo­mányos-elméleti magyarázatok, amelyek a napi munkához szük­ségesek, amelyek fejlesztik a fel- készültséget, többször összezsu­gorodtak, és a felszabaduló időt és energiát az aktuális politikai, társadalmi kérdések megvitatá­sára, a jelenségek magyarázatára fordították a tanfolyami csopor­tok, vagyis a propaganda és az agitáció összemosódott, átren­dezve az elméleti-tartalmi mun­kát, és megnövelve a pártoktatás politikai funkcióját. Ezt a sajátos helyzetet az élet kényszerítette ki, esélyt adva arra, hogy kiala­kuljon az ideológiai és a politikai munkaformák szervesebb kap­csolata. A tapasztalatok azon­ban azt is bizonyítják, hogy a szemléletformáló, a politikai munkát eszmei eszközökkel tá­mogató feladatokat sem tudta a pártoktatás maradéktalanul tel­jesíteni. A nagyon tisztességes munkát nyújtó propagandistá­inknak nem tudtunk a meggyő­ző munkához megfelelő elméleti támogatást nyújtani. így sokszor magukra hagyva birkóztak a magas színvonalú politikai fel- készültséget, tájékozottságot igénylő kérdések megválaszolá­sával. Az elmúlt oktatási év nagy tanulsága számunkra, hogy fel­tétlenül szükség van az aktuális elméleti és politikai kérdésekben a párt álláspontjának megismer­tetésére, illetve az orientáló, e- gyéni véleményalkotást segítő in­formációk időbeni eljuttatására. És ezzel már át is tértem a kö­vetkező oktatási év feladataira, amelyek semmivel sem lesznek egyszerűbbek, könnyebbek, mint az elmúlt éviek. Sőt! A tár­sadalmi-gazdasági körülmé­nyek, a romló közhangulat, a fo­kozódó türelmetlenség és aggo­dalom előrevetíti azt a komoly és felelősségteljes munkát, amelyet a pártoktatásban el kell végez­nünk. Nevezetesen segítenünk kell a gazdasági-társadalmi ki­bontakozási program végrehaj­tását, az ideológiai megújulást, a politikai intézményrendszer fej­lesztését, a párt vezető szerepé­nek erősítését. Ezt akkor tudja hatékonyan megtenni a pártok­tatás, ha folyamatosan elemzi és értelmezi a társadalmi folyama­tok törvényszerűségeit és össze­függéseit, ha a mai feladatok megoldásához alkotó módon al­kalmazza a marxizmus—leniniz- mus klasszikusainak torzítástól mentes tanításait. Csak így tud a tömegpropaganda hozzájárulni az elhatározások végrehajtását segítő tudati feltételek kialakítá­sához. Részletezve a feladatokat: a Legfontosabb dolog, hogy min­den pártalapszervezet, pártbi­zottság, de az egyes párttag is gondolja végig, hogy a májusi pártértekezletből és a megyei pártbizottság határozataiból szá­mára milyen feladatok adódnak. Értelmezzék azt, hogy mit kell tenni a reformfolyamat tovább­viteléért, a megjelölt változások helyi feltételeinek biztosításáért, a szemlélet és. az akarat kellő irányba történő változásáért. Ebben a pártoktatás kell, hogy vállalja az ideológiai-politikai tisztázó szerepet. Foglalkozni kell a tanfolyamokon a párt sze­repének, megújulásának kérdé­seivel is. Várhatóan megkezdőd­nek az ezzel kapcsolatos munkák központi szinten, amelyhez véle­ményt, javaslatot kérnek majd. Ahhoz, hogy a döntés előkészí­téséhez alkotó módon tudjunk majd hozzájárulni, szükséges az ez irányú feladatok betervezése is. Szükséges, hogy a pártoktatás helyes irányba formálja az embe­rek gazdasági szemléletét, mu­tassa be a szocialista fejlődési utak sokszínűségét, a cselekvő ember közreműködésének fon­tosságát. Segítse a pártoktatás a korszerű ideológiai felkészültség kialakulását. Mutassa be a szo­cializmus építésének történelmi tanulságait, és járuljon hozzá ezek hasznosításához. Annak bi­zonyításához, hogy képesek va­gyunk — tévedéseinkkel szem­benézve — a megújulásra. Ösz­tönözzön a társadalmi folyama­tok elemzésére, ideológiai érté­kelésére. Foglalkozzon a világ­nézet és az erkölcs formálásával. Szükség van arra is, hogy a kü­lönböző témák feldolgozása so­rán a pártoktatás sokoldalúan és elméleti igényességgel továbbra is folyamatosan elemezze a nem­zetközi helyzetet, és bemutassa a Magyar Népköztársaság külpo­litikáját. Reálisan értékelje a je­lenkori kapitalizmust, lépjen fel a felületes szemléletek ellen. Mutassa be a békés együttélés új vonásait, ismertesse a Szovjetu­nió és más országok szocializ­must építő munkájában végbe­menő megújulás tapasztalatait. Változatlanul fontosnak tart­juk azt is, hogy az elméleti alapok megértetésével, propagálásával együtt a pártoktatás adjon hite­les, meggyőző választ a párttag­ságot, a közvéleményt foglalkoz­tató elvi, politikai, ideológiai kérdésekre. Ösztönözze a hallga­tóságot a nyílt, őszinte vélemény- nyilvánításra, az alkotó eszme­cserékre. Kérjük a pártszervezeteket ar­ra, hogy a különböző politikai döntésekből adódó propaganda- feladatok végrehajtására ügyelje­nek, kiemelten a megyei testüle­tek határozatainak feldolgozásá­ra, elfogadtatására, helyi alkal­mazására. A helyi feladatok elfo­gadtatására, azok végrehajtásá­nak segítésére kell a legnagyobb gondot fordítani a tanfolyamo­kon, hiszen a legfontosabb fel­adat e teendők maradéktalan el­látása, mert ebből felépülhet a „nagy egész ”, a társadalmi szintű kibontakozás. Tanfolyamaink széles válasz­tékot kínálnak az érdeklődők­nek. Indul,,A marxizmus—leni- nizmus alapjai” és a „Megújuló szocialista gyakorlatunk” című tanfolyam, de az „ Életünk és az erkölcs”, „A szocializmus építé­sének történelmi tapasztalatai”, ésa„ Gazdaságpolitikánk a gya­korlatban ” című tanfolyamokra is lehet jelentkezni. Reméljük, hogy tájékozódni, eligazodni kí­vánó párttagjaink és a pártonkí- vüliek is megtalálják az igényük szerinti tanfolyamot, ahol lesz módjuk gondolkodni, elmélked­ni, vitázni, és ez alapján pedip. dönteni és cselekedni. Mindany- nyiunk javára. Haffnerné dr. Miskolczi Margit, a megyei pártbizottság osztályvezetője Területrendezés a lakosság közreműködésével Gondolatok a NÉPÚJSÁG 1988. szeptember 16-i „Itt kérem, emberek élnek ... ” c. cikke nyomán Mai politikai és társadalmi gyakorlatunkban egyre nyilván­valóbb, hogy az állampolgárok nem csupán érdeklődnek, ha­nem bele is kívánnak szólni az őket érintő döntésekbe. Termé­szetes tehát, hogy a területrende­zés is a közérdeklődés körébe tartozik. A rendezési tervek — amióta ilyenek készülnek — egyesek számára anyagi és köz­érzeti előnyöket, mások számára hátrányokat okoznak. Az építési tilalom az adott tu­lajdonosra nyilván hátrányos. Ha azonban a tilalom azt a célt szolgálja, hogy a telken majd élelmiszerüzlet épül, az egy tu­lajdonoson kívül mindenki más örülni fog. Ez nem anyagi előny, de kérdezzük csak meg a fájós lá­bú nyugdíjast. Az út megnyitása hátrányos annak, akinek a telkét kisajátították, de akinek a tulaj­dona az útnyitás következtében beépíthetővé válik, többszörös értékű lesz, ez megfogható anya­gi előny. E példák is rámutatnak arra, hogy egyhangú egyetértés ritkán érhető el a területrendezés­ben, s ez nem is lehet célunk. Itt is cél azonban, hogy a jogos egyéni érdek figyelembevételével a köz­érdeknek kell érvényesülnie. E helyen nem térek ki annak boncolgatására, hogy hol az a határ, amikor a jogos egyéni ér­dek fölé kerül a közérdek. A NÉPÚJSÁG cikke azonban felvetett olyan kérdéseket, ame­lyek általánosak, nem csupán Kerecsendre vonatkozóak. A területrendezési tervek ké­szítésének három szakasza van: 1. Vizsgálat E szakaszban a szaktervezők megvizsgálják a kialakult állapo­tokat, és megállapítják a norma­tívák és az adottságok alapján a szükségleteket. 2. Programjavaslat E szakaszban a szakhatóságok és a tanácsi szervek előzetes véle­ménye alapján a szaktervezők ja­vaslatot dolgoznak ki a tervezési programra, s felvetik az esetleges variánsokat. Egyeztetés után a jóváhagyás­ra illetékes tanácsi testület hatá­rozattal megállapítja a tervezési­rendezési programot. 3. Tervezés E szakaszban történik a végle­gesnek szánt terv kidolgozása. Egyeztetés után a testület a tervet határozatilag jóváhagyja. A felsorolásból kitűnik, hogy a programjavaslat is, s a terv is egyeztetésre kerül. Nem unta­tom a kedves olvasót az egyezte­tésbe bevonandó szakhatóságok felsorolásával. Nem ez most a cé­lom. Kötelességem azonban fel­hívni a figyelmet arra, hogy a ta­nácsi szerveket jogszabály köte­lezi a lakossági vélemények be­szerzésére, a társadalmi vitára. A társadalmi részvétel mértéke és hatékonysága jelentős mérték­ben attól függ, hogy az előzetes tájékoztatás mennyire képes az érdeklődést felkelteni, s az infor­mációk mennyire tudnak a társa­dalmi véleményformálás alapjá­ul szolgálni. Az információk adására szolgálhat a tervi anya­gok közszemlére tétele, tervbe­mutató, tervismertetés, lakossági tájékoztató anyagok készítése (és közreadása), s a sajtó bevo­nása. Tapasztalatból tudom, hogy a területrendezési tervezési folyamatban a lakosság közre­működő részvétele számos olyan jó megoldásra vezetett, amely nem született volna meg a lakos­ság nélkül. Sajnos, a lakosság bevonása ma még több esetben formális, e té­ren is sok a javítani való. Kifeje­zetten örülök tehát, hogy Kere- csenden felizzott a hangulat. Nem szeretném azonban, ha ilyen fontos kérdésben hangulati elemek félrevinnék az ügyet. Barta Katalin cikke kétségkívül jó szándékú, emberek nagyobb csoportja mellé álló, s a tárgyi té­vedések ellenére a helyes megol­dás felé ösztönző. A tárgyi tévedésekről: Az építész generáltervező neve helyesen: Dr. Veres Zoltán. Nem volt sem jogszabálysértő, sem hi­ba, hogy a szaktervezők a lakos­ság véleménye nélkül tettek ja­vaslatot a tervezési programra, hiszen a lakossági részvétel ép­pen most kezdődik. Nem volt sem jogszabálysértő, sem hiba, hogy az év elején a ta­nácselnök még nem tudott tájé­koztatást adni. Még néhány megjegyzés: Nem tartom elítélendőnek, hogy Elek István szervezkedett és tár­sadalmi bizottságot hozott létre. Magára maradt volna, ha csak a saját egyéni érdeke vezette vol­na. Nem esett csorba a tanács és a tervezők tekintélyén, hogy a la­kosság szembehelyezkedett egy tervezett elgondolással. A falugyűlésnek az volt a célja, hogy megismerjék a lakosság vé­leményét. Nos, megismerték! Döntsön tehát a tanácsülés en­nek ismeretében. A tanácsülési döntés után követ­kezik — a már ismertetettek sze­rint — a tervezésifolyamat, s a jó­váhagyás előtt az újabb lakossági vita. Mindkét — már hivatkozott — tanácsülés (mint ahogy a többi is) nyilvános, ott Elek István is részt vehet, felszólalhat, a döntés azonban a választott tanácstagok joga. Azt a tanulságot azonban le kell vonnunk, hogy a lakossági egyeztetésekre jobban kell felké­szülni, szükség esetén külön tájé­koztató anyagokkal, alternatív megoldások közreadásával, az egyeztetések módszertanának ja­vításával. Végül megjegyzem: jó, hogy a sajtó is bekapcsolódott egy tele­pülésfejlesztési vitába. Nem baj, hogy rámutatott a hibákra. Kár, hogy azt is hibának rótta fel, ami nem az. Bár ez sem baj, ha a má­sik fél is meghallgatásra talál. Ott László Heves megyei főépítész Programok tükrében Nagyközségi KISZ-körkép Nehézzé vált napjainkra a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség helyzete. Csökken az anyagi támogatás, a párt nem vállalja „a gondoskodó atya” szerepét. Vajon, hogy sikerül tal­pon maradni, fenntartani a bizal­mat megyénk nagyközségeiben? Beszélgetőpartnerem Vincze Fe­renc, a pétervásári KlSZ-bizott- ság titkára. — A mezőgazdasági szakisko­la mellett a környék 24 alapszer­vezete tartozik hozzánk. A tagok száma közel ötszáz, de ez válto­zó. Függ attól, hogy hányán feje­zik be iskoláikat és hányán kez­dik a tanévet. — Milyenek az idei már lezaj­lott rendezvények tapasztalatai? Mit terveznek még? — Márciusban a Forradalmi Ifjúsági Napok programsorozata két ágon futott. A helyszíneken, Tarnaleleszen és Pétervásárán sem hiányzott az érdeklődés. Két hónap múlva a május elsejei ut­cabál hatalmas sikert aratott. Itt nem rendeztek még ilyet. Talán ennek köszönhető, hogy nem­csak a fiatalok, hanem szinte mindenki részt vett rajta. Köz­ben támogatásunkkal megala­kult az Ifjúsági Szabadidős Egye­sület, amely egy önálló társaság, saját anyagi keretéből gazdálko­dik. A gyermeknapra már ők biztosították a színvonalas szóra­kozást. Ami mondhatnám meg­bukott: a júliusi úgynevezett „kánikulai sportrendezvények”. Jelentkezők htján elmaradt. A programok összességét nézve vi­szont nem panaszkodhatunk. — Az ifjúsági klubok hogyan kapcsolódnak be a KISZ mun­kájába? — Tizenegy községben beszél­hetünk klubéletről, leginkább Ivádon és Váraszón jelentős, mozgósító erejű a tevékenység. Utóbbi helyen például a fiatalok társadalmi összefogásban tisztí­tották ki a patak medrét. Véle­ményem szerint, ha olyan a cél, amit a fiúk-lányok is fontosnak éreznek, és valóban önkéntes a vállalás, akkor szívesen dolgoz­nak. A pétervásári Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Munkás- továbbképző Intézetben kere­sem fel Patkós István KISZ-pat- ronáló tanárt. — Most az iskolában három alapszervezet működik, a két el­sős osztály leendő tagfelvételét sok előadás előzi meg. Olyan gyerekek tanulnak itt, akik más­hová nemigen mehettek volna. Nagyon fontos, hogy emberi mó­don, egyenrangú félként kezel­jük őket, csak így számíthatunk rájuk. — Ön huszonegy éve fő szerve­zője az Ifjú Gárdának. Emellett jut ideje a KISZ-re is? — Ha néha a pihenés rovására megy is, örömmel foglalkozom vele. Becsülöm, szeretem a fiata­lokat, munkájukat tekintve elé­gedett vagyok. Füzesabony városi jogú nagy­község. KISZ-bizottsága ennek megfelelően nagyobb hatáskörű. A gondok viszont a pétervásári- akhoz hasonlóak. Erről szólt Berkes Lászlóné politikai mun­katárs. — Egy igazán kiemelkedő ese­mény volt ebben az évben: július elején a Mátravidéki Fémművek siroki szabadidőparkjában az if­júsági találkozó. A többi terv pénz és érdeklődés hiányában nem úgy valósult meg, ahogy szerettük volna. Kiderült példá­ul, hogy a hagyományos május elsejei futballt ezentúl nem terü­leti, hanem helyi szinteken kell rendezni. Az ifjúsági klubok kö­zül Sarud és Poroszló klubját most szervezik újjá, mások — az aldebrői vagy a besenyőtelki — aktívan tevékenykednek, az igé­nyeknek megfelelően tartanak kulturális vagy szabadidős prog­ramokat. — Még nincs vége az évnek. A továbbiakban mi várható? — A művelődési központban lesz egy politikai fórum, remél­hetőleg sokakat érintő kérdések­kel. Utána őszi túra következik, majd november 7-én politikai vetélkedő. Ez tavaly sikeres volt. Hogy idén? Meglátjuk... (rénes) Aranyérmes szarvasbikát lőttek Pier Carlo Tucci olasz vadász Zalakaroson a galamboki Kis- Balaton Vadásztársaság terüle­tén szeptember 3-án. egy hatal­mas szarvasbikát ejtett el. Az ál­lat agancsának a súlya 14,87 kg. Ezzel az aranyérmes trófeával előreláthatólag a nemzetközi versenyben a 9. helyezést éri el. Pier Carlo Tucci az aranyérmes trófeájával (MTI-fotó: Cseke Csilla) Ha jön az egér... Mit tesz egy vásárló, ha jön az egér? Természetesen sikolt egyet. És mit tesz egy boltveze­tő... ha jön az egér? No ez már fogasabb kérdés. Mert ugye több lehetősége van. Történetesen a jó formá­jú szürke kis jószág, a minap egy élelmiszerboltban a kiflik közül bújt elő. Gyanítom, jobban meg volt rémülve, mint az, akinek véletlenül, péksütemény helyett, majd­nem a markában kötött ki. így hát el is iszkolt gyorsan a kö­zel eső pult alá. Mindez még hétköznapi eset. Egér van. S neki is meg kell valahol bújnia, s miért ne éppen ott, ahol adva van az eledel... A történet itt kezd fordula­tot venni. Merthogy normális esetben az üzletvezető, mondjuk hozat egy kosarat és a kiflit úgy ahogy van belecso­magolja, és villámsebességgel eltünteti, ha már arról kide­rült, hogy kár fehér zacskóba csomagolni, hiszen úgysem tiszta. Esetleg megnyugtatja a vásárlókat. És így tovább... Tehát intézkedik. Igen ám, de ezzel elismeri a malőrt. Kézenfekvőbb ugye, ha képzelgőbbnek nézi a kedves vevőt. Már azt, aki sikoltott, sőt még a$t is, aki látta. Siet s kijelenti, márpedig itt egér nincs. A többiek ezt hiszik is, nem is. Később már elhiszik, hiszen kiflire ugye szükség van. Váija a család . . . Tehát vesznek belőle. Az a sikoltós, meg egyszerűen hisztis volt ... ?! Különben is, lehet hogy nem is volt ott egér... Mindenesetre, aznap nem ettünk kiflit... (jámbor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom