Népújság, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-04 / 237. szám

4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1988. október 4., kedd r­Egy hét. .. A KÉPERNYŐ ELŐTT s ____' ____, Honi siker Jeleskedtek a színészek is. Egy jelenet a tévéjátékból Örömmel írtam le a fenti cí­met, hiszen ritkán tehetem, mert a hazai termés legfeljebb a kö­zépszerűség jegyében formáló­dik. A kritikus ugyanakkor azt szeretné — nincs ennél kelleme­sebb feladat —, ha elsősorban magyar teljesítmények értékeit méltathatná. Most végre erre is lehetőség adódott. A nem gyakori, éppen ezért igen kellemes meglepetést a csütörtök este vetített Volt egy­szer egy úrlovas című produkció okozta. Megvallom kizárólag köteles­ségérzettől vezérelve, meglehe­tősen szkeptikusan telepedtem a készülék elé, felkészülve a már szinte törvényszerű csalódásra. Aztán lefutottak az első film­kockák. Rögvest ráéreztem, döbbentem: szó sincs a megszo­kott kudarcsorozat folytatásáról. Nem ismerem Méhes György munkásságát. Jelentkezésével mégis meggyőzött arról, hogy olyan alkotó, aki megszenvedett élményeit tátja elénk, azaz min­den fordulatban, mondatban ott bujkálnak saját impressziói. Története a sokunk áltál átélt ötvenes évek világából metszett. A kor hangulatának tükrözteté- se majdhogy hibátlan. Ebben a félszekkel, feszültségekkel ter­hes szituációban bontakozik ki az a kapcsolat, amely felbom­laszt egy tízesztendős, konszoli­dáltnak tűnő házasságot, s a konfliktusoktól vergődőknek rá kell jönniük, hogy hűséget nem, de tisztességet esküdhetnek egy­másnak. Szembesülnek azzal a tanulsággal, hogy a bölcsesség elérhetetlen álom, mert a hirte­len fellobbanó szenvedélyek táj- funa elsöpri a józan megfontolá­sokat, s az ilyesféle helyzetekben csak csalhatatlan etikai iránya tűnk igazíthat el minket. Szó sincs persze okoskodás­ról, hiszen a ne ítélj, mert ítéltetsz intelme áttételesen munkál ben­nünk. Köszönhető ez nemcsak az írónak, hanem a lényeget csorbí­tatlan tolmácsoló stáb valame­nnyi tagjának. Szőnyi G. Sándor rendezői kvalitásait senki sem vitatja. Eb­ben a műben azonban túllépett eddigi erényein is. Bíró Miklós operatőr segítségével az utánoz­hatatlan egyedi hangulatot ra­gadta meg, s ezzel babonázta meg a nézőket, akik ott voltak a cselekmény forgatagában, s a szereplőkkel együtt vívódtak a kifejletért. Sajnos a „színlapról” hiányzik a zenei szerkesztő neve, holott nem kis elismerés dukálna neki. Nem emlékszem ugyanis olyan vállalkozásra, amelynek hang­szeres aláfestését ilyen tökélete­sen oldotta volna meg valaki. íme az adaptálható recept. Ér­demes ellesni műhelytitkait! De jólesne sűrűbben gratulál­ni.. . Hol az izgalom? Néhány hónappal ezelőtt még egyértelmű volt, hogy aki izga­lomra vágyik, az megkeresi az éppen arra a hétre rendelt krimit a tévéműsorban, s kigúvadt sze­mekkel lesi a kalandokat. Sokkal nagyobb figyelem esett a nyomo­zókra, sokat emlegették Derric- ket, Kojakot, Colomból. Manap­ság kevesebbet foglalkozunk ilyen dolgokkal. A munkahelyi beszélgetések tárgya már nem az, hogy mondjuk Schimanski vagy Mai «/ahogy an járt végére a bűnügyeknek, hanem inkább azt tárgyaljuk ki, hogy hol sztrájkol­tak, melyik gyűlésen mit mond­tak, s hogyan. Az elmúlt héten is úgy jártam, hogy bekapcsoltam a tévémet a Tetthely esedékes részénél. A sztori szerint valami láthatatlan ellenfél üldözte lezser barátun­kat, Schimanskit. De erről rög­tön eszembe jutott valami, arra gondoltam: hogy mi történhetett a síküveggyárban, miért tiltakoz­nak a szegedi egyetemisták, sa­többi. Egyszóval azon vettem észre magam, hogy inkább a té­véhíradót szeretném nézni, s egyre több valóságos „tetthe­lyet”. Már szinte minden másnál érdekesebb, hogy milyen új je­lenségeket tár föl változó vilá­gunk, mire számíthatunk, vagy éppen milyen meglepetés ér ben­nünket. Valahogy a külpolitika is en­nek függvényévé vált. Valamikor kommentátoraink csodálkozva beszéltek arról, hogy például az Egyesült Államok televíziójában mennyire belemennek belső kér­désekbe, s mellékessé válik az ot­tani hírszerkesztők számára, hogy a határokon túl mi megy végbe. Most végre megérezzük, hogy milyen is az a környezet, melyben figyelünk a saját dolga­inkra. Például a Tetthely napján, szerdán sokkal nagyobb feszült­séget keltett bennem az MSZMP KB üléséről szóló tudósítás, mint a krimi. És ezzel nem vagyok egyedül. Ismerőseim másnap — ha látták is Schimanski történe­tét — inkább arról kérdezgettek, hogy mi a véleményem az üléste­remben láttottakról, mint arról, hogy sejtettem-e a gyilkos kilé­tét. Nem tudom, ki hogy van vele, de én szomjasan „iszom” a bel­politikai híreket, s örülök annak, hogy végre érdekessé vált mind­az, ami velünk történik vagy tör­ténhet. Mindenesetre ez egy másfajta televíziózást követel a tévésektől és a nézőktől egya­ránt. Gábor László Téma: Az egészséges életre nevelés Több mint két évtizede annak, hogy így szürettájt Eger, a szőlő és a bor, a hősi helytállás, az ősi műemlékek, a meleg- és a tüzes vizek, a diákok ... a konferen­ciák városa kétévente randevút ad a világ oktatótelevíziós szak­embereinek. Heves megye fővá­rosában találkoznak Kelet és Nyugat, Észak és Dél televízió­pedagógiával foglalkozó diplo­matái, hogy kicseréljék tapaszta­lataikat, megvitassák problémái­kat, közösen alakítsák, fejlesszék a sok-sok millió néző javára programjaikat. Ma újra „becsengetnek” a csak ez évben is számos jeles ren­dezvénynek otthont adó oktatási igazgatóságon a nemzetközi sze­minárium résztvevőinek, akik közül számosán már egy évtize­de rendszeresen látogatnak hoz­zánk. Elkezdődnek az előadá­sok, a polémiák, műsorokat vetí­tenek, régi kapcsolatokat eleve­nítenek fel, erősítenek meg, új barátságok szövődnek. Az idei egri tanácskozás arra a nagyon aktuális kérdésre keresi a választ, hogy mit tehet, ill. tesz a televízió a világban a betegségek megelőzése, az egészséges élet­módra nevelés érdekében. A műsorok alkotói mellett partner­ként vesznek részt a szeminári­um munkájában a pedagógusok, az egészségügy képviselői, pszi­chológusok stb. Új színfolt a gazdag program­ban a népkerti körcsarnokban rendezett sportdélelőtt, melynek keretében a nemzetközi szemi­nárium tagjai mezt öltenek, fut­nak, tornásznak, játékos ügyes­ségi versenyeken vesznek részt . . . lendületbe hozzák az olimpiai események nézése köz­ben, no meg a konferencián a sok üléstől ellustult testüket. A tartalmas egri hét módot ad arra is, hogy a résztvevők meg­csodálják egyre szebbé váló vá­rosunk újabb létesítményeit, hogy az Ifjúsági Ház Antal Imre vezette folklórestjén, a baziliká­ban rendezett orgonakoncerten szórakozhassanak, szüreteljenek az Egri Csillagok Tsz gazdag ter­mést ígérő, impozáns tábláin, a külföldi kollégák találkozhassa­nak egri családokkal. Bízunk abban, hogy e konfe­rencia is hozzájárul sokat Ígérő egészségmegőrzés nemzeti prog­ramunk megvalósulásához, a vi­lág népeinek egészségesebb életviteléhez. A közel 25 éves Magyar Isko­latelevízió vezetője, Kelemen Endre, a szemináriumok előké­szítő bizottság elnöke és rendkí­vül lelkes munkatársai, mindent megtettek annak érdekében, hogy a nemzetközi oktatóteleví­ziós szeminárium jó munkát vé­gezhessen. A többi a résztvevő- kön múlik. Eredményes tanácskozást, sok-sok újabb élményt, Egernek és a Magyar Iskolatelevíziónak újabb igaz barátokat kíván a házigazdák nevében: Nagy Andor Nem irigylésre méltó a helyzet — Háborgó szülők — Százszázalékos a dotáció Léket kapott-e a diákétkeztetés hajója? Gazdasági helyzetünk alaku­lása nem hagyja érintetlenül a diákétkeztetés helyzetét sem. Országosan jelentkező problé­mával kell szembenézniük az ok­tatási intézmények vezetőinek, s ki így, ki úgy igyekszik a lehető­ség adta kereteken belül megbir­kózni a felmerülő nehézségek­kel. Cseppet sem irigylésre méltó a direktorok helyzete, az időről időre emelkedő árak, egyre sze­rényebb állami támogatások mellett. Szinte lehetetlen hosz- szabb távon előre gondolkodni. Az előbb leírtak alól Bart a Károly, az Egri 6-os Számú Álta­lános Iskola igazgatója sem je­lent kivételt. Neki nemcsak a mindennapos gondokkal, de nem egy szülő felháborodásával is szembe kellett néznie. De mi is történt valójában? Az elmúlt tan­év végén az iskola vezetése kö­zölte a szülőkkel, hogy azok a gyerekek, akik jövőre csak men­zai ellátásra tartanak igényt, nyújtsanak be kérelmet. Csak a tanévnyitón jutott tudomásukra, hogy szeptember 5-étől kezdő­dik az étkeztetés. Az említett na­pon az ebédlő ajtajában „poszto- ló” nevelő közölte az ötödik és hatodik osztályosokkal, hogy csak akkor ülhetnek asztalhoz, ha napközisek. A háborgó szü­lők szerint ez persze nem vonat­kozott az iskolában dolgozó pe­dagógusok gyermekeire és az ilyen-olyan háttérrel rendelke­zőkre! Éddig a történet. Mi azonban megkérdeztük a másik felet is. Barta Károly sze­rint a panasz nem teljesen fedi a valóságot. — Tavaly valóban végeztek fölméréseket a várható napközis és menzás igényekről, csakhogy akkor a reklamáló szülők több­sége még a napközi mellett vok­solt — mondta. — A tanévkez­désre azonban többen meggon­dolták magukat és visszakoztak. Márpedig a két étkeztetési for­mát nem lehet egy kalap alá ven­ni, merthogy a menza esetében jóval nagyobb az állami támoga­tás, s így a keretek behatároltak. Hogy az iskolában dolgozó pe­dagógusok gyermekei mégis kaptak? Ezért vállalom a felelős­séget. Amikor napjainkban egy bányász, vasutas vagy tejipari dolgozó munkahelyén kedvez­ményekben részesül, akkor az amúgy is rosszul fizetett tanárok­nak már csak dukál ennyi! A rövid kitérő után tájékozta­tott minket a pozitív és negatív tapasztalatokról. Szólt arról, hogy kísérleteztek az egészséges táplálkozás népszerűsítésével, azonban ez nem hozta meg a várt eredményeket. A gyerekek nem szívesen fogadják az újat, a már beidegződött rossz szokásaikat otthonról hozzák. A főzelékek, zöldköretek nagy része a mos­lékba került, így rákényszerültek bizonyos kompromisszumra. Sokat törték a fejüket, hogy olyan étek kerüljön a gyerekek elé, amely ugyan nekik is ínyükre van, de ugyanakkor többé-ke- vésbé megfelel a korszerű táplál­kozás ismérveinek is. Megjegyzendő, hogy a gyere­kek többsége nem állt fel korgó gyomorral az asztaltól, vagyis az adagok nagyságára csak elvétve volt panasz. Bállá Istvánná konyhavezető­től megtudhattuk, hogy a népi el­lenőrzés értékelése szerint sem­mivel sem rosszabbak ők, mint az átlag. A nyaranta itt táborozok véleménye pedig egyenesen jó­nak minősíti munkájukat. Sajnos időnként akadozik a szállítás, nemcsak a késések okoznak fennakadást, előfordult már az is, hogy a csokoládé kukacos volt. A szakácsnők dicséretére le­gyen mondva, hogy a gyerekek a jóízűen elfogyasztott ebéd után büszkén újságolták az igazgató bácsinak: „mi mindent meget­tünk!” A Lajosvárosi 8. Sz. Általános Iskola vezetője, Petre József de­rűs mosollyal az arcán szólt ta­pasztalataikról. Beszámolt arról, hogy az étrend összeállításánál messzemenően figyelembe ve­szik az egészséges táplálkozás szempontjait. Minden évben megrendezik az egészségnevelé­si hetet, amelyen a termékbemu­tatók meliett szakemberek is tar­tanak előadásokat. A költségve­tésről szólva megtudhattuk, hogy százszázalékos a dotáció. Természetesen azt tartják elsőd­legesen szem előtt, hogy minél több tanuló ellátásáról tudjanak gondoskodni. A 6-os iskolához hasonlóan ők is kénytelenek voltak az ét­rend összeállításánál a kompro­misszumra, az egyoldalú táplál­kozási kultúra megváltoztatása knem megy egyik napról a másik­ra. Bíznak abban, hogy a folya­matos felvilágosító munka gyü­mölcse egyszer majd beérik. Szóba hozta a jövő évtől élet­be lépő új intézkedést is, amely szerint egységesítik a térítési díja­kat. Véleménye szerint ez így ön­magában nem megfelelő megol­dás, hiszen eltérő a családok szo­ciális helyzete. A rendelet részle­teit, konkrét lépésekre bontását még nem ismerik. Említette még, hogy a demog­ráfiai hullám a felsőtagozatos osztályokban jelentkezik, ennek ellenére minden tanulót tudnak fogadni a délutáni napközis fog­lalkozásokon. Az ebédlő méretei lehetővé teszik, hogy egyszerre több osz­tály diákjai különösebb zsúfolt­ság nélkül együtt ebédeljenek. Vélhető, hogy megyeszékhe­lyünk többi iskolájában is ilyen a helyzetkép. Minden lehetséges erőt megfeszítve munkálkodnak az iskolák vezetői azon, hogy a leküzdhető akadályokat félreál­lítsák az útból. Kérdés, hogy meddig sikerül még a diákétkez­tetés hajóját a víz felszínén meg­tartani. Ha belegondolunk, hogy 3 forint 60 fillér jut egy tízóraira, az árak hullámai pedig egyre ma­gasabbra csapnak, azt hiszem, jogos az aggodalmunk. Molnár Zsolt Újjáépül a hévízi Tófürdo A Balatoni Építőipari Szövetke­zet kivitelezésében Bodorosi Atti­la Ybl-díjas építészmérnök tervei alapján épülnek újjá a hévízi Tó­fürdő korábban leégett épületei. Az új építmény jellegében megőrzi a korábbi tornyos motívumokat, szolgáltatásaiban viszont sokkal magasabb szintű lesz elődjénél. Két szabad és két fedett víztér ke­rül kialakításra. Az 1989-es idényre elkészülő épületegyüttesben vörös fenyőt, korrózióálló acélszerkezeteket és különleges burkolóanyagokat használnak. Az épületeket önmű­ködő oltóberendezésekkel látják el, hogy a tragikus tűzeset ne is­métlődhessen meg. (MTI-fotó: Czika László) AIDS és más veszélyek Nagyon nem kedvelem az AIDS-t, különösen annak fel- ugrálós formáját. Nem a közis­mert és közrettegett nemi be­tegségre gondolok, hanem az „Add Ide Drágám a Sót” elne­vezésű ugráltatósra. Amikor végre leülök az ebédhez, ami­hez szépen megterített a nejem, s mindent odahordott az asztal­ra, ami csak szükséges — szal­véta, evőeszközök, poharak, ital —, s éppen a számhoz eme­lem a kanalat, megszólal a jó­asszony: AIDS! (lásd fent). Ilyenkor a gyomrom majd ki­ugrik, lenyelem a feltörő szava­kat és az első kanál levest, s le- szegzett fejjel kiballagok a konyhába a sóért, amit a b. ne­jem persze elfelejtett behozni. Én is sósán szeretem a levest, de inkább megeszem akár éde­sen is, minthogy felálljak, és ki- battyogjak az első kanál után a konyhába. Szerencsétlensé­gemre a nejem is sósán szereti, de sosem sózza el. Viszont elfe­lejti a sótartót. így aztán min­den ebédnél az első meleg ka­nál után jön az AIDS. Rettegek ettől a négybetűs kórtól. Hasonlóan veszélyes kárte­vő a kullancs. A kullancstól is iszonyúan tartok. No nem attól a kis apró állatkától, ami egy kis krém, kölni vagy olaj segítségé­vel kibányászható az ember bő­réből. Sokkal veszélyesebb az emberre kullancsként tapadó hétvégi telekszomszéd. Ez ugyan nem okoz agyhártya­gyulladást, de agyvérzést, azt igen. Az ember először csak udvarias köszönéssel kezdi, át­beszél a kerítésen, érdeklődik a család hogylétéről. Aztán kö­vetkezik a pletykázás a kertka­puban, egy kis kóstoló a bog­rácsgulyásból, a faszenes flek- kenből, viszonozva a ribizlibo- kor vagy a szilvafa termésével. S aztán a kór elhatalmasodik, a szomszéd lerázhatatlan lesz, akár a kullancs. Hiába kened be a telekszomszédodat krém­mel, étolajjal vagy szovjet köl­nivel, még a Krasznaja Moszk­va is lepereg róla, azt is túléli. Csak kapaszkodik beléd, mondja, mondja a magáét, egy perc nyugtod sincs, megszűnik a magánéleted. Nincs ellene védőoltás, hiába a szúnyoghá­ló, vegyi fegyver. Csak egy gyógyír van, el kell adni a hét­végi telket, s egy új helyen venni egy másikat. De vigyázz, ártat­lan telektulajdonos! A legjobb lesz, ha nem is köszönsz az új szomszédnak, mert különben újra támad a kullancskor. Most nem akarok szót ejteni a munkahelyi élősdiekről: a mitugrász kis bolha kollégák­ról, a levakarhatatlan tetű jó­akarókról, a vérszívó poloska főnökökről, a darázsfullánkú „csaknekedárulomel”-fúriák- ról, vagy a piti kis áskálódó csó­tányokról. Ezek az élősdiek mindenkinek ismerősök, együtt kell élni velük, nem hat rájuk a légtisztító spray. Sajnos nem csak nyári ve­szélyt jelentenek a patkány hi­vatalnokok, a szalmonella-árus kiskereskedők, a strandvíz és légkörszennyező mikroorga­nizmusok, melyek néha emberi alakot öltenek, legalábbis kí­vülről. A legveszélyesebb a pénz­rágcsáló szú, ez az ismeretlen állatka, netán élősködő gomba, amelyik a forintot rágja. Ez a kis akármi okozza a forint rom­lását, pudvásodását. Prózai nyelven kieszi, kirágja a zse­bünkből a pénzt. A hó elején - betesszük, s egy-két hét múlva eltűnik belőle. Az inflációs szú igen veszedelmes, képes nullá­ra amortizálni a családi költ­ségvetést. Előle nincs menek­vés gazdagnak, szegénynek. De főleg a szegénynek: a kispénzű­ek pénze az inflációszú legked­vesebb tápláléka. Impregnáló permet nem véd meg tőle, leg­feljebb egy bérreform. De óva­tosan kell kezelni a kérdést, mert a moly már kikezdte a bér­reformot. Ez egy olyan moly, hogy ... a többit sejtik. Majláth László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom