Népújság, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-03 / 236. szám

4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1988. október 3., hétfő' Pártmunkából az igazgatóhelyettesi székbe Új színészek — Októberi bemutatók: komédia és musical — Elismerések — Műszaki fejlődés — Nemzetközi kapcsolatok Kettős vonzásban Beszélgetés Pócs Jánossal Pócs János hosszú éveken át pártmunkásként dolgozott, az utóbbi öt évben az Eger Városi Pártbizottság titkára volt. Május óta a 212. Számú Bornemissza Gergely Ipari Szakmun­kásképző Intézet igazgatóhelyettese. Azzal a szándékkal kértük interjúra, hogy visszavonu­lásának hátteréről, az új munkakörét érintő elképzeléseiről kérdezzük. Ám beszélgeté­sünk végül ennél tágabb köröket érintett, egyik tény hozta magával a másikat... — A mozgalmi munka és a pe­dagógia: ez a két terület végigkí­sérte életpályámat, talán nem is véletlen, hogy ráérzett a kettős­ségre — kezdi a beszélgetést Pócs János. — Az oktatásügyből lép­tem át a politikai munkások kö­zé, s most ismét oda tértem visz- sza, méghozzá ugyanabba az is­kolába. Ez szinte jelképértékű számomra és erőt ad a további tennivalókhoz. — Egy kört tett meg tehát. Mi­lyen okok miatt vonult vissza a politikai pályáról? — A pártmunka kétségtelenül bonyolultabbá vált az utóbbi években. Korábban egyértel­műbb válaszokat tudtunk adni a felmerülő problémákra, mára sok kérdésben elbizonytalanod­tunk, bonyolultabb, ellentmon­dásosabb helyzetben kell megke­resni a továbbvivő utakat. En­gem mégsem a kiábrándultság vagy a csalódottság motivált, hi­szen mint említettem, fiatal ko­rom óta elkötelezettje vagyok a mozgalomnak. A feszített tempó miatt megromlott az egészsé­gem, ezért döntöttem a visszavo­nulás mellett. Nem érzem ezt ne­gatív lépésnek, hiszen az indo­kom, ügy vélem, igencsak nyo­mós, másrészt már a kezdet kez­detén tudtam, hogy a pártmunka nem „nyugdíjas állás”. Most, hogy tisztes lehetőség kínálko­zott, megragadtam hát az alkal­mat. Egyébként a politikával sem szakítottam, hiszen a pártbi­zottságnak továbbra is tagja va- gyok. — Úgy tudom. Ön géplaka­tosként kezdte valamikor. Milyen állomásokon keresztül jutott el a pedagógusságig ? — Kamaszkoromtól tanár szerettem volna lenni, de a csalá­dunk anyagi helyzete nem en­gedte meg, hogy gimnáziumban tanuljak tovább. Hatan voltunk testvérek és mihamarabb szük­ség volt a kereső kézre. Ezért ad­tak szüleim 1954-ben szakmun­kástanulónak, méghozzá ép­pen a 212-es iskola elődjébe. — Akkor ez valóban régi kap­csolat... — Igen, a mostani tulajdon­képpen a második visszatéré­sem. Először 1962-ben jöttem vissza oktatónak, miután elvé­geztem a közgazdasági techniku­mot. Munka mellett tanultam a marxista esti egyetemen és az eg­ri tanárképző főiskolán, így sike­rült felnőtt fejjel valóra váltani gyermekkori álmomat. Harminc­öt évesen, volt diákként 1974- ben nevelési igazgató lettem. Na­gyon kellemes érzés volt ez, ugyanakkor munkára sarkallt a tudat, hogy bizonyítani kell a volt iskolámban. És talán volt is részem abban, hogy három egy­mást követő évben elnyertük a KISZ KB Vörös Vándorzászla­ját. — Azóta több mint húsz év telt el. Nyilván új feladatokkal kell szembenéznie, megváltozott kö­rülményekhez alkalmazkodva visszatalálni a pedagógiához... — Nos, a helyzet valóban so­kat változott, s többnyire nem előnyére. Csökkent az oktatás presztízse, s ez az ipari szakmá­kat sem hagyta érintetlenül. Sok gyenge eredményű tanuló kerül hozzánk, vannak, akiket most ta­nítunk tisztességesen írni, olvas­ni. Diákjaink felét csak egy szülő neveli, de olyanok is szép szám­mal akadnak, akik a nagyszülők­nél élnek. Remélem, hogy napja­ink gazdasági kényszere nyomán újra nő a szakmunka tekintélye és megéri tanulni, hiszen csak a jó képességű szakemberek kap­nak könnyen állást. — Mi az Ön konkrét feladata ebben az óriási intézetben? — Intézményünk Ifjúság utcai kihelyezett iskolájának vagyok a vezetője, s az 57 osztályból 25 hozzám tartozik. Szabókat, var­rónőket, nyomdászokat, kőmű­veseket, ácsokat, burkolókat ké­pezünk többek között. Szeptem­bertől beindítottuk az ötéves ma­gasépítési technikum első évfo­lyamát. Hiánypótló képzési fajta ez, mely az érettségi és a szakké­pesítés mellé vezetői ismereteket is ad. Az itt végzett fiatalok kö­zépvezetői posztokat tölthetnek majd be. Jó képességű tanulók­ból áll az első osztály, mert a túl­jelentkezés miatt válogathattunk a felvételt kérők között. A tárgyi és személyi feltételeket munka közben folyamatosan kell meg­teremteni, de én az oktatásügy ismert nehézségei ellenére is bi­zakodó vagyok. Olyan kollektíva alakult itt ki a hosszú évek során, mely azt vallja: az ember értékét tettei mutatják, ennek megfele­lően önállóan is keresi a gondok megoldását, az előrelépés mód­jait... Koncz János Vevők vagyunk? — Jó napot kívánok! — Jó napot. Mivel szolgál­hatok? — Láttam a kirakatban né­hány szép piros, érett vállala­tot .. . — Ja, szanálásra éretteket. Van belőlük most bőven. Mi­lyet parancsol: könnyűiparit, gépiparit, nehéziparit, szolgál­tatót? — Csak ez a kis reklámsza­tyor van nálam. Tegyen bele valami könnyűt. Az az angol nevű ott a pult szélén jó is lesz. Na, mit vegyek még? Mik azok ott a sarokban? Hadd gusztál- jam meg őket egy kicsit. Hű, de kemények! — Ne tessék a munkaerőt fogdosni! Még megpuhul. Úgyis kevés van belőle. — Most még nekem túl ke­mény mindegyik. Importból származót is tud adni? — Hogyne. Ngyon szép len­gyel és kínai árut is tartok. De azt hiszem, túl drágák lesznek azok magának . . . — Igaza van. Már el is ment tőlük a kedvem. Inkább mutas­son valami műszaki újdonsá­got. — Tegnap érkezett egy fuvar nagyon szép, hajlítható véle­mény, igen olcsó áron. Adha­tok egy tucatot? — Igen, és kérem csomagol­ja vattába. Ilyesmi mindig jó, ha van a háznál. Más olcsó termé­kük is van? — Hogyne, kérem. Érték­csökkent, szavatossági idejüket lejárt tavalyi táppénzeink van­nak. Romlott már az értékük, de még nem büdösek. — Persze, a táppénznek nincs szaga. De így már még­sem kell. Még megbetegednék tőle! Ruhaneműt is tartanak? — Mi az hogy! NB I-es bun­dáink vannak! És friss bajnoki pontokkal is szolgálhatok, dísznek. Az idén egyharmad- dal többet tudunk kínálni a ta­valyinál. Parancsol valamelyik­ből? — Talán majd az utolsó for­dulóban benézek. Hanem vala­mi lakberendezési tárgyat ven­nék . . . — Spéciéi abból gyengén va­gyunk most ellátva. A vízlép­csőt is már évek óta ígérgetik a szállítók, de mindig közbejön valami, alig haladnak a gyártás­sal. Hát persze hogy sírnak a termelők, hogy végül ráfizeté­ses a termék. Lassan úgy lesz­nek vele, mint Kohn Móric a maga boltjával: abból élt, hogy vasárnap nem nyitotta ki. — Hát akkor tud még vala­mit ajánlani? — Talán azt a szép kövér bá­nyászbékát, ott fenn. Mind el­férünk alatta: (söfi) B Mit ígér az új évad? Az egri Gárdonyi Géza Színház szeptember 5-én kezdte meg új évadját. Már néhány mozza­natról hírt adtunk korábban is, így ismertettük a társulat új tagjainak nevét, közzétettük, hogy a Művelődési Minisztérium nívódíjjal jutalmazta az előző évad teljesítményét. Azért kerestük fel Ba­logh Tibort, a színház ügyvezető igazgatóját, hogy érdeklődjünk arról: milyen körülmények között vág az együttes a következő hónapokba, mit vár­hat a közönség a közeljövőben. Balogh Tibor: — Az eddigi el­ismerések ma­gas mércét állí­tottak elénk — Az ünnepélyes évadnyitó társulati ülésen — kezdi a választ — az együttes a lépcsőzetes fej­lesztési elképzeléseknek megfe­lelően már nagyobb létszámban indult. Színészek érkeztek az or­szág minden tájáról, Miskolcról, Szegedről, Pécsről, a budapesti Mikroszkóp Színpadról és a Színház és Filmművészeti Főis­koláról. Hamarosan előadások­kal is jelentkezhettünk: az Agria Játékok keretében mutattuk be Jékely Zoltán—Kocsár Miklós Mátyás király juhásza című da­rabját, Csendes László színmű­vész rendezésében. Ezzel vártuk először nézőinket, majd Andrej Rozin, a lublini színház igazgató főrendezője újította fel Roze- vicz: Fehér házasság című mű­vét. Ezt a produkciót tavasszal nagy sikerrel játszottuk, ezért ha­tároztuk el, hogy bérlőink szá­mára is fölajánljuk most. Azzal a megkötéssel, hogy ezt az elő­adást kizárólag 18 éven felüliek számára kínáljuk. — Ezeken kívül a színház háza tájáról próbákról is hallhattunk. Milyen premierekre készülnek jelenleg? — A repertoár előadásokkal párhuzamosan beindultak a pró­bák, elsőként Osztrovszkij Te­hetségek és tisztelők című komé­diáját mutatjuk be Szőke István színre állításában, október 14- én. Rá egy hétre következik Déry Tibor—Presser Gábor—Adamis Anna világsikert aratott musical­je, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. Ezt Szabó Ág­nes rendezi. — Újra nem kis próbatételre vállalkozott az együttes, különö­sen ez utóbbi tűnik nehéz dolog­nak, hiszen nincs zenés tagozata. — A fiatal csapatban nagyon sok jól táncoló és éneklő színész akad. Eleve úgy válogattunk, hogy ne ütközzön nehézségbe egy zenés darab megvalósítása. — E két művön kívül a bérleti hirdetményen még sok érdekes­ség szerepel. így például Schiller Haramiákja, Katajev-Romhá- nyi—Aldobolyi Bolond vasár­napja, Fényes Szabolcs Mayája, Sütő András: A szuzai mennyeg- ző című drámája, Bródy Sándor: A tanítónő című színműve, nem is szólva a stúdiószínházi bemu­tatókról. Gondolom, nem oko­zott gondot a bérletárusítás. — A meghirdetett bérletek nagy örömünkre már szeptem­ber közepére elfogytak. Éppen ezért döntöttünk úgy, hogy beál­lítunk még egyet, amelyet Kele­men Lászlóról neveztünk el. Ilyenformán addig vállalkozunk újabb bérletek kiadására, míg spontán érdeklődést tapaszta­lunk. De arra is szeretnénk fel­hívni közönségünk figyelmét, hogy nemcsak az állandó látoga­tóink jöhetnek a darabokra, ha­nem előzetes igénylés alapján vagy közvetlenül a pénztárban is hozzá lehet jutni jegyhez. — Az egri előadások máshol is fölkeltették az érdeklődést. Mi­lyen meghívásokat kaptak a kö­vetkező időszakra? — A budapesti Madách Szín­házban januárban három elő­adásban is játsszuk a Fehér há­zasságot. Miller Két hétfő emlé­ke című művével Gödöllőre, a stúdiószínházi találkozóra hív­tak meg bennünket,előzőleg Kecskeméten is játsszuk. Nem­zetközi kapcsolataink is épül­nek, Lublinba elvisszük a Fehér házasságot és egy másik darabot, viszonzásul az ottani társulat is hoz egy előadást. Gáli László, együttesünk igazgató főrendező­je április közepén Háy Gyula A ló című alkotását rendezi meg a lengyel városban. — Egyre több jel mutat arra is, hogy a Gárdonyi Géza Színház mind jobban otthonra talál me­gyénk településein. Folytatódik-e ez a folyamat? — Mindenképpen erre törek­szünk. Visszhangra is találtak kezdeményezéseink. így például az elmúlt évadban a gyöngyösi monodrámaszemlén Csendes László, Kocsis István: Van Gogh című írását tolmácsolta, ame­lyért nívódíjat kapott. A hatvani zenés színházi nyáron a Charley nénjéért a legjobb produkció dí­ját érdemeltük ki, M. Horváth József pedig a legjobb férfi alakí­tásért vehetett át elismerést. Úgy érezzük, hogy Gáli László és De­meter Zsuzsa, a Harlekin Báb­színház művészeti vezetője ép­pen azért kapta Heves Megye Tanácsa művészeti diját, mert otthonra találtunk ezen a tájegy­ségen. — Talán nem hivalkodás, ha be­számol a Művelődési Minisztéri­um nívódíjáról is, amely a ki­emelkedő csapatmunkának szólt. — Értékelve az országos szín­házi évad teljesítményeit, a Mű­velődési Minisztérium három társulatot részesített nívódijban, ezek közül egy az egri. Nagyon büszkék vagyunk erre, s köteles­ségünknek tartjuk, hogy megfe­leljünk ennek a mércének. Tulaj­donképpen egy kis társulattal egy előévadot hirdettünk meg az elmúlt esztendőben, s nagy meg­tiszteltetés számunkra, hogy ilyen mérleget vonhattunk a vé­gén. — Lépést tart-e a körülmények fejlesztése a társulat növekedésé­vel? — A Hámán Kató Megyei Út­törőházban nemrég történt meg a Harlekin Bábszínház helyének műszaki átadása. Az átalakítás nyomán reményünk van arra, hogy a művészi munka mostoha háttere jobb lesz. Dolgozóink közétkeztetését megoldhatjuk a színház épületén kívül. Jegyiro­dánknak sikerült Eger belváro­sában helyet találni. Épül a szí­nészház, s hozzákezdtek a na­gyon szükséges műhelyházunk­hoz. Remélhetően jó ütemben haladnak majd a munkálatok, mert égetően szükségünk van az előrelépésre ezen a téren is. Gábor László Földgömbök a világba Hatféle méret­ben, évente mintegy 40 ezer darab po­litikai és dom­borzati föld­gömböt készí­tenek a Kar­tográfiai Válla­lat saját üze­mében és a du- naharaszti EXGRÁF Szö­vetkezet műhe­lyeiben. Ebből mintegy 18 ezer darabot exportálnak el­sősorban Cseh­szlovákiába, NDK-ba és Szovjetunióba (MTI-fotó: Pataki Gábor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom