Népújság, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-03 / 236. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. október 3., hétfő' POSTAFIÓK 23. Üzen a szerkesztő „Doktor űr, köszönöm, hogy meggyógyított” — jeligére. Szándéka szerint, közlendő cikkanyagot küldött be szerkesz­tőségünkbe. Ez az írás azonban nem alkalmas a megjelentetésre. Elsősorban etikai szempontból. Ön szubjektív, amikor osztályoz orvosokat. Nem egynél a köz­használatú kórházi gúnynevet sem hallgatva el, óhatatlanul ro­kon- és ellenszenvet ébresztve azok iránt, akik a helyükön van­nak és teszik a dolgukat. Ha vé­giggondolja, milyen minősítése­ket osztott ki és az iróniát milyen esetekben használja, rájön arra,, hogy ezzel, a nyilvánossággal is felerősített mondandóval több kárt okoztunk volna, mint hasz­not. A köz érdeke és a közsze­replés összefügg; itt akad sok fontos mérlegelnivaló. K. J. Keserű számvetés A Népújság szeptember 19-i számában olvastam Sz. Sz. P aláírás­sal egy cikket. Nos, én úgy is fogalmazhatnék, hogy nem irigy, hanem rettenetesen szomorú vagyok. Hogy miért? Huszonhárom éves mun­kaviszony után most fölösleges ember lettem. Felkerülök a munkanél­küliek listájára. Negyvenegy évesen. Még szomorúbb vagyok, ha arra gondolok, hogy a fiam egy hónapja katona. Eddig amíg dolgoztam, az egy főre eső átlagkeresetünk a létminimumot sem érte el. Ezután pedig? . . . A munkahelyemen egyszerűen nincs rám szükség, mond­ván csökkenteni kell a létszámot. Feladat az volna bőven két ember­nek való. Szomorú vagyok, mert a 13 éves lányomat nem tudom ezek után az igazságra és az emberségre nevelni. Minek! Nekem érdemes volt huszonhárom évig becsülettel — kifogás ugyanis egyszer sem me­rültfel munkám ellen — dolgozni? Még csak annyit szeretnék közölni, hogy ezt a lesújtó hírt fájdalmas családi esemény után közölték velem. Édesanyámat és testvérbátyámat ugyanis nemrégen temettem el. Hát így állok én, egy olvasójuk, nem irigyen, csak teljesen csalódot­tan és letörtem. T. F.-né Eger Nyugdíjas-találkozó Tiszanánán Az elmúlt hét végén kétnapos nyugdíjas-találkozóra került sor a Tiszanánai Petőfi Termelőszö­vetkezetnél. A hagyományos eseménynek idén különös aktu­alitást adott, hogy szeptember­ben ünnepli 40. születésnapját a tsz. A volt idős dolgozók számára a helyi általános iskola műsorral kedveskedett. Ezt követően Go­dó Lajos elnök köszöntötte a megjelenteket, majd Sramkó László a Teszöv megyei titkára beszélt a szövetkezet múltjáról, valamint időszerű szövetkezet- politikai célokról. Ő egyébként az évforduló alkalmából díszes porcelánvázát nyújtott át az el­nöknek. Dr. Tóth József tsz-elnökhe- lyettes gazdálkodásukról — az eredményekről, s a gondokról — szólt, majd pedig Pálai János községi tanácselnök számolt be a falu előtt álló feladatokról, kü­lönösképpen a pénzügyi lehető­ségek csökkenéséről és az ezzel járó nehézségekről. Az összejövetelen Antal And­Godó Lajos köszönti a nyugdíjasokat (Fotó: Perl Márton) rás a tsz párttitkára jutalmakat adott át nyugdíjasoknak: idő­sebb Tóth Józsefnek, Tóth Fe­rencnek, Rajtók Józsefnek, Daru Lászlónénak, Kácsor Bélának, Burai A ládáménak, Tóth Imré­nek, Kecső Gábornénak és Csil- lik Józsefnek. Ezután került sor a Kiváló Dolgozó tsz-kitüntetés átadásá­ra. Ezt öten — Gőz János, Vankó János, Viski Ágota, Cseh Gábor és Godó Lajos — kapták meg. A nyugdíjas-találkozót ünne­pi ebéd és vigadalom zárta. Lapunk cikkeire Levelek az illetékesektől Idézünk leveléből: „Feldebrő és Aldebrő között délután két óra tájban két férfi tarolta a fá­kat, tördelte az ágakat. Jelszó: a hársfavirág kell a betegeknek. Úgy vélem, nem a betegeken va­ló segíteni akarás hajtotta ezt a két embert, hanem az, hogy pénzt szerezzenek. A vastag ágakról másképp is lehetett vol­na szüretelni.” Nyilvánosságot adunk pana­szának, bár az eset nem a legvas- kosabb környezetpusztítások közé tartozik. De mert ilyen lép- ten-nyomon előfordul és mert magunkat szegényítjük, ha az ef­fajta rongálásokat elszaporodni hagyjuk, teret adunk panaszá­nak. Bár nem ártana ilyenkor je­lezni az illetékes községi szervek­nek is! D. I. „Egyre gyakoribb jelenség, hogy egy-egy vállalat, vagy üzlet rangos vezetője a lakosság jóte- vőjeként jelenik meg, amikor cé­ge az eladatlan készletek pénz­ügyi és raktározási terhei miatt még engedmény mellett is szaba­dulni akar a készlet egy részétől. Külön bosszant, ha olyanok igyekeznék a jótevő szerepében tetszelegni, akik pár hónappal az engedmény bejelentése előtt je­lentős áremelést hajtottak végre. Akkor hallgattak arról, hogy cé­gük hasznára hány millióval kí­vánják megcsapolni a lakosság pénztárcáját. Pont most, amikor az élet minden területén — így az üzleti életben is — egyre nagyobb fontosságot kap a bizalom.” Olvasónkat a Népújság július 26-i számában megjelent írás késztette panaszra a bor enged­ményes árával kapcsolatban. És meg is toldja egy intéssel pana­szát: „Jó lenne felhívni a nyilat­kozók figyelmét, hogy az a lemez lejárt, amikor a lakosság érdekeit hangoztatták akkor is, amikor egészen más érdekek motiválták a döntést.” Az olvasói levél haszna az új­ságíró számára többek között az, hogy a visszhangból — és egyre többen írnak hasonló okokból, hasonló stílusban — kitetszik, milyen pezsgés indult meg a tár­sadalomban, mennyire odafi­gyelnek. És érthetően izgalomba jönnek, jóval gyakrabban és ér­vekkel alátámasztottan szólnak hozzá a köz ügyeihez. A Népújság augusztus 5-i szá­mában Vihar után címmel közöl­tünk egy glosszát a budapesti Keleti pályaudvar hiányosságai­val kapcsolatban. A MÁV Buda­pesti Igazgatósága üzemviteli osztályának vezetője a panaszt kivizsgáltatta, s az eredmények­ről a következőket írta levelé­ben: „A Keleti pályaudvar tető- szerkezetének felújítása még nem fejeződött be, a mai napig is folyamatosan végzik. A csarnok — üvegtető hiánya miatt — a rendkívüli hevességű, viharos eső miatt ázott be. A 210-es szá­mú vonat negyvenperces késését a vasúti felsővezetéket ért soro­zatos villámcsapások miatti fe­szültségkimaradás okozta. A ko­csikat Rákos állomásig dízel- mozdonnyal kellett vontatni. A kupék azért áztak be, mert az utasok kiszállása után a vonat személyzete az ablakokat nem húzta fel. Mulasztásukért szolgá­lati főnökségük felelősségre von­ta őket.” * Lapunk szeptember 21-i szá­mának 5-ös oldalán lévő Ki- sebb-nagyobb bosszúságok el­nevezésű rovatunkban olvasói A vonatok jönnek-mennek. így van ez a füzesabonyi állomá­son is, mint máshol. Az utasok várakoznak, felszállnak, s bizo­nyosan el is érnek úticéljukhoz. Már ha jó vonatra szálltak, már ha van saját menetrendjük, már ha meghallották a hangosbe­mondót, már ha annak hangját (a néha recsegőt) nem vitte el a szél. Már ha volt idejük az aluljá­rón le-fel buckázva megtekinteni az állomásépület előtt közvetlen elhelyezett „kirakós állványt”, amelyen jelzik, melyik szerel­vény, melyik vágányra érkezik. Már ha nem külföldiek, mert az idegen nyelvű tájékoztatás ritka. Vannak viszont a peronokon pontos, kis (ne legyen nagyon panaszt közöltünk a felnémeti ABC-áruház munkájával kap­csolatban. Az írásra Harmati László, az egri áfész elnöke a kö­vetkezőket válaszolta: „A cikk szerint az áfész illetékes szervei­hez többször is juttattak már el panaszos levelet a felnémetiek. Sajnos hozzánk eddig egyetlen egy sem jutott el. Sem a kereskedelmi főosztály­ra, sem az ellenőrzésre, sem sze­mélyesen hozzám. A bolt vásár­lói körében az utolsó panaszbe­jelentés 1986. április. Ami az egyéb problémákat illeti, a min­dennapi kenyerünket, aminek szavatossága 72 óra és ezen belül emberi fogyasztásra alkalmas, részünkről bűn lenne leselejtez­ni, állatok etetésére felhasználni, ahogy azt néhány vevő szívesen venné. A tőkehús értékesítésével kapcsolatban tudni kell, hogy az áru félsertés formájában érkezik, s ez kizárja annak még a feltéte­lezését is, hogy a boltban csak comb és karaj kapható. A bontás utáni olcsó húsrészek aránya a drágábbhoz viszonyítva harminc százalék körül van, míg a kereslet pontosan a fordítottja lenne. A választékkal kapcsolatos észre­vételeket az üzlet forgalma sem feltűnő) táblácskák, amelyeken az érkező, s induló vonatok me­netidejét lehet böngészni. Ám csak azt. Érkezésük, indulásuk helyét már nem. Az csak egy he­lyen tekinthető meg . . . Szem­ben a forgalmi irodával, háttal a peronoknak . . . így hát az utasok szorongva várakoznak. Esetleg két-három bőrönddel felszerelve. Melyik vágány mellé menjek? — fontol­gatják. így van ez évek óta. Megírtuk, vitáztunk róla lapunk hasábjain is. Közben a vonatok jönnek, mennek. Vagy fel tudnak rájuk szállni, vagy nem . . . támasztja alá. Funkcióját, misze­rint a mindennapi szükségleteket ki kell elégíteni, be is tölti. Régi szövetkezeti dolgozók alkotják a kollektíva törzsét, akik eddigi munkájukkal rászolgáltak az el­ismerésre. Mindezt alátámaszt­ják azok az ellenőrzések is, ami­ket a panasztól függetlenül vé­geztek az illetékesek”. * Merre járjon a 7-es busz Eger­ben? Ez volt a címe annak az ol­vasói levélnek, amit augusztus 29-én közöltünk lapunkban. Gál András a Mátra Volán for­galmi és kereskedelmi igazgató- helyettese a következőket vála­szolta az írásra: „Az olvasói le­vélben foglaltakkal ellentétben a Tetemvár utcai buszmegálló egyoldalassá válása nem lehetet­lenné tette a környék lakóinak visszautazását, hanem kényel­metlenebbé. Téves a levél azon megállapítása, hogy a Vécsey- völgyben és az Almagyar dom­bon élőknek az útvonal-módosí­tás semmilyen változást nem okozott. S hogy ez mennyire nem így van, két lényeges példával igazoljuk: az ott élők 330 méter­Ózdon 1889-ben vette kezde­tét az iskolarendszerű tanonc­képzés, a gyártelepi elemi iskola helyiségeiben. A 102-es Számú Gábor Áron Ipari Szakmunkás- képző Intézet, mint a képzés és az intézmény jogutódja, a 100 éves évfordulóról méltóképpen kíván megemlékezni, egyebek mellett egy kiállítást is szeretné­nek rendezni. Ezért a centenári­umi eseménysorozatot szervező bizottság felhívással fordult mindazokhoz, akiknek birtoká­ban van írásos vagy tárgyi doku­rel jutottak közelebb egy helyi já­ratú megállóhoz, továbbá ezen a környéken lényegesen több busz jár, mint korábban. A 7-es helyi járat útvonal-módosítási kérel­mének eldöntése érdekében több alkalommal tartottunk utasszámlálást, bevonva a városi tanács képviselőjét is. Szeptem­ber 9-én 10 órakor az érdekelt körzetek tanácstagjainak részvé­telével megbeszélést tartottunk a városi tanácson, ahol ismertet­tük a felmérések eredményeit. Ennek értelmében véleményünk az volt, hogy a busz továbbra is körjáratként közlekedjen, de nem zárkóztunk el attól sem, hogy a kocsit a Domus Áruház­nál visszafordítsuk a Tetemvár utca felé. A 75 perces kérdezz- felelek után az a döntés született, hogy maradjon a 7-es autóbusz körjáratnak. A Mátra Volán a többség érdekeit vette figyelem­be. Természetesen van egy ki­sebbség, akiknek igényei nem teljes egészében valósultak meg. Kompromisszumra azonban mai gazdaságunkban szükség van. Az olvasói levél indulatoktól ve­zérelt, információk hiányában valótlanságokon alapuló megál­lapításokat tartalmaz a Mátra Volán üzletpolitikáját illetően.” mentum (füzetek, tankönyvek, bizonyítványok, egyenruhák, vizsgamunkák stb.) adja át — akár kölcsön is — a bemutató idejére. Különösen az egykori növendékekre és hozzátartozóik segítségére, ötleteire, javaslatai­ra számítanak. A dokumentu­mokat az alábbi címre juttassák el: 102-es Számú Gábor Áron, Ipari Szakmunkásképző Intézet Ózd, Bolyki főút 2. 3600. Kerékgyártó Mihály Ózd Kisebb-nagyobb bosszúságok Bezárták az olajkutat Gyors intézkedést kérünk! „ Egerben tudomásom szerint három helyen árusítanak fűtő­olajat. A lajosvárosi részen, a Csebokszári-lakótelep vonalá­ban az Áfor-kútnál és az I., vagyis a bervai lakótelepi olaj- kútnál. Az utóbbi 1972 óta ellát­ja Felnémet és Felsőtárkány la­kóit, valamint a kb. 200 családot számláló lakótelepieket. Ez egy szolgáltatás, és nem kiváltság. A bervai telepen lévő házak nagy része az Ötvenes, majd a hatvanas, végül a hetvenes évek elején épült. Sajnos a fűtőanyag tárolására kialakított pincék be­fogadó képessége olyan kicsi, hogy egy fűtési szezonra való tü­zelő sem fér el benne. Szilárd tü­zelőanyagokról van szó. Juhász Attila, a Tüzép Vállalat telep­igazgatója a Finomszerelvény- gyár szociálpolitikai osztálya ve­zetőjének szóban 1988. május 27-én jelezte, hogy a kút üzemel­tetése ráfizetéses, és be kívánják zárni. Ezzel a vállalatunk nem értett egyet és levélben kérte a Tüzép Vállalat illetékesét, hogy milyen feltételek mellett tudnák az olajkutat továbbra is üzemel­tetni. A választ nem ismeijük, de a Bervai Figyelőben megjelent cikkből kiderült, hogy a kutat október 31-ig nem fogják be­csukni. Sajnos a kút augusztus 1-jén bezárt. Méltatlan eljárás­nak tartjuk a szolgáltatás meg­szüntetését. Ezzel úgy látszik nem törődik senki! Most csak a fűtőolajat árusító kút bezárásáról szólok lakótár­saim nevében is, de a városnak mostoha gyerekei vagyunk, ha az üzleti ellátást említem. A Népújságon keresztül kér­jük a városi tanács illetékeseit, vizsgálják ki panaszunkat, és va­lamennyiünk számára szülessen elfogadható döntés minél hama­rabb, még a fűtési idény beállta előtt ... Tóth János Eger A vonatok meg jönnek-mennek Százéves évfordulóra készülnek Ózdon — Kiállítás korabeli ruhákból, tankönyvekből, vizsgamunkákból Ötletet, segítséget kémek V A JUBILÁLÓ JUVENTUS ÁRUHÁZ 1988. OKTÓBER 3-TÓL DECEMBER 10-ig KELLEMES MEGLEPETÉSEKKEL, BŐSÉGES ÁRUKÍ­NÁLATTAL ÉS SZERENCSESORSJEGGYEL VÁRJA KEDVES VÁSÁRLÓIT! — Október 3-án minden árut 10% engedménnyel értékesítünk — December 10-ig minden 1 000,— Ft értékű vásárlás esetén SZERENCSESORSJEGYET adunk, melynek sorsolása 1988. december 13-án 10 órakor lesz az Áruházban. NYEREMÉNYEK 1 db gumicsónak 1 db gumicsónak 1 db bakfis irhabunda 1 db 4 személyes sátor 1 db kertibútor-garnitúi 1 db szobakerékpár 1 db kamaszdzseki 1 db szobakerékpár 1 db nyugágy 11 500,- Ft 11 500,- Ft 9 870,- Ft 6 900,- Ft 3 960,- Ft 3 600,- Ft 3 000,- Ft 1 610,- Ft 1 250,- Ft 1 db hálózsák 10 db ajándékutalvány EZENKÍVÜL 10 HÉTEN KERESZTÜL MINDEN HÉTEN ÚJDONSÁGGAL VÁRJA ÖNÖKET A 10 ÉVES JUVENTUS ÁRUHÁZ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom