Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-12 / 218. szám
4. KULTÚRA - KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1988. szeptember 12., hétfő Fn\f hót A KÉPERNYŐ LZyy llwl m m m ELŐTT--- Járt utakon A tehetség élmények, megszenvedett sztorik nélkül szárnyszegetten vergődő madár. Vonzzák a távlatok, a messzi csúcsok, de a felfelé ívelésért fizetni kell. Átélt viharokkal, személyiségedző keservekkel, az öröm fehér holló-ritkaságú pillanataival. E vezeklésig csak látványosnak látszó formai attrakciók léteznek, pillanatnyilag talán elkápráztató, ám voltaképpen lélektelen mutatványok. A jelképes tisztítótűz után viszont szolgává szegődnek a korábban rakoncátlan szavak, amelyek megbabonáznak mindnyájunkat, hogy hasson az az igazi varázslat, amely a valóban értékes művek alapvető erénye. Efféle gondolatok foglalkoztattak, amikor zárult a kettes csatornán csütörtökön, pénteken és szombaton vetített Szerelmek nyomában című francia tévéfilmsorozat, amely — se megállapításban nincs semmi túlzás — az utóbbi napok kínálatának vitathatatlan csemegéje volt. Az egyértelmű sikert az előbb sorolt mozzanatok magyarázzák. A jelenben, illetve a múltban szövődő történet életközél- ségével babonázott meg minket. A keresztény Jacquie és a zsidó Nelly sorsát nemcsak esendősé- gük, hanem a náci megszállás embertelensége is alakította, torzította, kemény stációk megtételére kényszerítve őket és a hozzá- juk érzelmileg kötődő férfiakat, barátokat, ismerősöket, rokonokat. A szenvedély és a humánum próbatételeit nem valamennyien állták egyenes gerinccel, nemes és tiszta erkölcsi tartással. A megtorpanok, a gyengébb karakterűek — bölcs intelem ez — tragédiájukkal adóztak tétovázásukért, hibáikért. Rideg ítélet mégsem hangzott el, csak a példák hatottak ránk, töprengésre késztetve bennünket, kimondatlanul is azt 'sugallva, hogy ne engedjünk az önzés csábításának, hogy kizárólag jobbik énünk, hamisítatlan önmagunk jelzései- re figyeljünk, s akkor néha osztályrészünk lehet az a gyorsan reppenő csoda, amit félve nevezünk boldogságnak, az a felhőtlen béke, amelyért érdemes a kinn és benn munkáló sötét erőkkel megbirkózni. Ez a forgatókönyvíró és rendező, Nina Compeneez maradandó üzenete, aki kettős feladatkörét hiánytalanul látta el, aki bebizonyította, hogy járt utakon is megközelíthetők Pamasz- szus ormai. Méghozzá úgy, hogy nincs csinnadratta, hogy Hamlet nem szmokingban lép elénk, hogy Lear király nem motorbiciklin robog be a színpadra. Nyoma sincs polgárpukkasz- tásnak, csakazértis meghökken- tésnek, de a tehetség már nem szárnyszegett madár, hanem hozzánk talál. Jöhetne gyakrabban is... Pécsi István Tündéri lebegéssel Néha már álmodozni is luxusnak számít. Nem is túl divatos dolog. Pedig a vágyaknak is megvan a maguk nagyon is evilági szerepe. Egyrészt kifejeznek valamit nagyon mélyről, másrészt tovább segítik az embert, mert a tények vasszerkezetét a maguk tündéri módján „kipárnázzák.” Egyszóval nagy szükség van arra a hangvételre is, amelyben például Heltai Jneő művét, a Lumpáciusz Vagabunduszt feldolgozták a televízióban. A történet elmondva nem túl épületes. Különösen, ha a mesei szálát elejtenénk, s nem volna más, mint az alapsztori. Néhány jóbarát boldogságkeresése, botlado- zása áll a középpontban, a beilleszkedésükig kísérhetjük sorsukat figyelemmel. Ha csak olyan egyszerű tanulság bontakozott volna ki a Bohák György rendezte tévéjátékból, hogy a tisztes munka segít megőrizni a jólétet, akkor alig emelkedett volna a tanmese fölé ez a játék. De ennél lényegesen többről és kevesebbről is szólt: arról, hogy milyen sokfélét kínál a világ, s milyen nehéz is lemondani kísértéseiről, hányféle tündéri és evilági cselvetés kell ahhoz, hogy egy jóvérű fiatalember beálljon a tisztes polgárok sorába. Nem törekedett realista megfogalmazásra a rendező. Minden pillanatban tudatosította, hogy varázslat, vagyis.színészet amit látunk, nem pedig a valóság pontos mása, amibe belefeledkezhetünk. Inkább a gondolat és az érzés pontos megfogalmazásával, a nem harsány, de annál találóbbb alakítások sorával húzta alá mondandóját, remek szereplő- gárdát gyűjtött össze. Könnyedén léptek át egyik figurából a másikba a művészek, több alakot is megjelenítettek úgy, hogy valóságos zsonglőrmutatvány tárult a néző szeme elé. Különösen a központi triász: Cseke Péter, Szerednyei Béla és Gálffi László nyújtott maradandó élményt. Sikerült visszaadni a Heltai által oly szépen megfogalmazott bumfordi bájt, de egyúttal remekül tették láthatóvá az író teremtette különös létet. Mert valójában tényleg több szintje van az életünknek, s nehezen elválasztható egyik a másikától. A földhözragadt minden- napiságokon túl bizony meg kell találnunk az apró örömök és a nagy célok mögé rajzolódó teljes univerzumot is. Ha sorsunk ilyen megfelelő alapozásáról elfeledkezünk, akkor bizony nem áll biztosan az „épület”. Könnyen leomlik, s maga alá temet bennünket. Ez Heltai Jenő mondandója, amelyet hűen találtak meg az alkotók a Lumpáciusz Vagabun- dusz feldolgozásában. Sorsunkat lehet, hogy szigorú törvények igazgatják, ám mindennek ott a tündéri megfelelője is minden pillanatban. Gábor László Yousou N' Dour Emberi jogokért — Budapesten Bruce Springsteen Olvastam a Vasárnapi Hírekben, hogy osztrák turisták egy csoportja videódiszkós vonattal érkezett múlt kedden Budapestre az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata kibocsátásának 40. évfordulója alkalmából rendezett koncertre. Elég jó lehetett nekik, ezzel szemben hazánkban sokan szinte bizonytalanra vágtak neki az útnak. Sokan stoppal indultak neki, s van, aki csak újabb nap elteltével érhetett haza. No de sebaj, a lényeg, hogy „mindenki” ott volt, így a mi csapatunk is. Először is a sajtótájékoztatón. Ezen valamennyi résztvevő bemutatkozott, s elmondta, menynyire örül, hogy itt lehet, mint a turné egyetlen kelet-európai országában. Ennél több információt csak az jelentett, hogy Bródy János kinyilatkoztatta, ő lesz az este előre beharangozott „szupermeglepetése”, mert az Illés zenekar nem tudott összeállni. (Rebesgették, valamelyiküknek beteg a keze, de Bródy a részletekbe nem avatott be.) Este tíz körül Peter Gabriel és Sting között szabadkozva a színpadra is lépett a legendás Tini, s miután a sokezres kórussal kísérve elénekelte a Ha én rózsa volnék című, lassan örökzölddé váló dalt, elment. Többet nemigen tehetett. A többi fellépő huzamosabb időt töltött velünk. A szenegáli Youssu N Dour az elején remek alaphangulatot adott, s az egy szál gitárral fellépő afro-borzas frizurás tündéri lány, Tracy Chapman ezt csak fokozta, elbűvölve a nem angol szakos közönséget is. Peter Gabriel sokmoz- gásos hatalmas show-t produkált, s ha lehet, erre még rátett egy lapáttal Sting, akinél úgy tűnt, csak az intézmény iránti jóindulatból fejezte be számait, Tracy Chapman Peter Gabriel tudniillik néhányszor már azon a határon voltunk, hogy a végletekig fejlesztett improvizációk hatása alatt örömünkben szétszedjük a Népstadiont. Kissé már fáradtan vártuk éjjel fél egykor Bruce Springsteen produkcióját, de mikor feldübörgött a Bőm in the U.S.A.,ismét tombolt a lelátó és a küzdőtér, s a lelkesedés nem lankadt egészen végig, amikor is már a közönség is fényárban úszott, s közösen ünnepeltünk. Magyarországot a Hobo Blues Band képviselte, s mi tagadás, sem a zenészek, sem Földes Lászlónem a legjobb formájukat hozták. Bár kérdés, hogy csúcsnapjaikban fel tudnák-e venni a versenyt ezekkel a nagyágyúkkal. Sajnos, a nyolc órából rengeteget élvett az átszerelés, pedig állítólag igazán profi roadok dolgoztak, ráadásul elég sokan. Esemény azonban így is volt, röplapok terjedtek, mozgósítva a nagymarosi vízlépcső elleni tüntetésre, s a Fiatal Demokraták Sző vétségé (Fidesz) transzparense is hírül adta ilyenkor: jogállamot akarunk! Ha a látogató megszomjazott, egy ideig álldogálhatott a büfék előtt kígyózó kilométernyi sorokban, majd később már ezt sem tehette, ugyanis a vendéglátósok idejekorán bezártak. így aztán a készületlenek étlen-szomjan vágtak neki gyalog, négy keréken vagy sínen a haza vezető útnak, de fáradtságtól véreres, alábarázdált szemekkel többen ordították még szerte az országban az éjszakába a résztvevők közösen előadott dalát: Get up, stand up, stand up for your right, azaz, Állj ki a jogaidért... Sting Aláírásommá! csatlakozom azokhoz «I embertársaimhoz, okik felszólítják s világ kormányait, hogy tartsák tiszteletben ez Sirs« bori logokrá! sióié Egyetemes ENSZ Nyilatkoztot és táplálják ónnak szállómét. Egy jelenet a sorozatból
