Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-12 / 218. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. szeptember 12., hétfő POSTAFIOK 23 5. Üzen a szerkesztő K..!. Idézünk leveléből: . . Ezek a szovjet katonák úgy beszéltek Sztálinról, mint vallásos ember az Istenről. Miért kell a jelen hibákért Sztálint előszedni, nem elég volt, hogy a Hruscsov-idő- szak meggyalázta holta után! Mennyiben használ az most a nemzetközi munkásmozgalom ügyének?” És sorolja érveit, védi azokat az érzelmi szálakat is, amelyek önt a múltjához, az elmúlt évtizedek hitéhez, lelkesedéséhez vezetik vissza. Zűrzavart, fegyelmezetlenséget lát mindenütt, tanácsot is ad: „Akik Sztálin nevét, hibáit szajkózzák, egyszerű kiszűrni, például írók, költők, művészek, tudósok. Műszaki értelmiség, újságírók, akik ebben a sztorit keresik, a történészek meg akarják etetni az általuk kreált maszlagot ... A parancs az Alekszandr Szamszo- nov történész részére is parancs, én most is felelősségre vonnám érte . . .” A mindent megmozgató időben vagyunk mindannyian, végigéltük és végigéljük a forró éveket. Érdeme írásának, hogy őszinte szenvedéllyel sorakoztat fel érveket, csoportosítja a tudatát borzoló tényeket és nem tud beletörődni, hogy a legfőbb parancs most más, mint volt évtizedekkel ezelőtt. Gondoljon néha az áldozatokra is és akkor arról a bizonyos parancsról talán újabb gondolatai is támadnak. D. M. Ha a reggeli kilencórás nyitást a szeszfogyasztási korlátozásra érti, azt kell válaszolnunk, érvényben van. Ha ezt megszegik a faluban, van hatóság, oda kell bejelenteni a szabályt megszegőket. PP. I. Tíz év után is lelkiismeretfurda- lása van, főként mint nyugdíjas egészségügyi dolgozónak, miért költöztek ide, miért is bízott meg azokban az időkben és azokban az emberekben, mert akkor a félje még élne. Vagy legalábbis akkor nem halt volna meg — gondatlanság következtében. Azt tudjuk, hogy másnak elmondani gondjainkat, őrlő kétségeinket, vagy leírni, titokban azt is remélve, hogy majd valami jó, valami hihetetlen is történik, amitől megnyugszik a bensőnk. Ha lenne is bármi fogódzó ebben az ügyben, mert annyi mindent, sok dátumot, élethelyzetet érint levelében, a papír csak a rájuk jegyzett adatokat árulja el. De azt, hogy kézen-közön, „azokban az órákban” ki, mikor, hol és miért nem tette jól a dolgát, nem fedi fel. És ha egy újságcikk szakította fel önben a sebet, ne hibáztassa az igen szemléletes riport íróját sem, mert a hollandiai eset ugyancsak emberekről szólt és ott is lehet magyarázatot találni az esetleges hanyagság, vagy gondatlanság kimentésére. Cs. L. Végigjártuk az adminisztráció minden lépését és megállapítottuk, hogy minden fórumon foglalkoztak az üggyel. Az orvosi szakvéleménnyel nem tudunk vitába szállni, a bizottság határozata ellen van, vagy volt jogorvoslati lehetőség. Augusztus 10-i írásbeli információnk szerint rendszeres szociális segélyben részesült. Ha a jogszabályi előfeltételek hiányoznak, nem hozhatnak az ön javára kedvező határozatot. Ebben az esetben a személyi elfogultságot emlegetni — alaptalan vádaskodás. Pontosításra nem volt szükség A megyei lap szeptember 5-én pontosította az Új Tükörben megjelent nyilatkozatom Népújságot érintő részét. Ezzel kapcsolatban idéz: „Úgy vélem, a Népújság túlzottan személyes- kedve írta le az ügyet. Nem lett volna szabad így kiteregetni azoknak az embereknek az ügyes-bajos dolgait. De ha már itt tartunk, szeretném megjegyezni, hogy az ön írása is sok vonatkozásban nem korrekt” — mondom én ezt az Új Tükör újságírójának! Az Új Tükörben megjelent riport kérdés-felelet formájában készült Kárpáti László újságíróval. Valóban mondtam és most is fenntartom, hogy az ügy lényegével kellett és lehetett volna többet foglalkozni, talán a gyöngyöshalászi szereplők viselt dolgait bemutató részletek rövidítésével is a Népújság cikkében. A pontosítás azt is tartalmazza, hogy álláspontom szerint a Népújság „nem korrektül járt el az ügyben”. Fentebb idézett nyilatkozatom éppen az Új Tükör újságírójának korábbi cikkére utal, ami még a kiragadott idézetből is kitűnik, de teljesen világos a nyilatkozat egybefüggő átolvasása és értelmezése után. Visszautasítom tehát azt, hogy olyan megállapítás alapján marasztaljon el az újság, amit soha nem is mondtam. Azért is elmarasztalást kaptam, mert véleményemet nem a cikk előzetes áttanulmányozásakor mondtam el. A megyei párt- bizottság titkára, a megyei tanács elnöke, a cikket előkészítő újságíró és még többek előtti megbeszélésen jóval a cikk megjelenése előtt a véleményem szerinti túlzott személyeskedéssel kapcsolatos észrevételemet megtettem, tehát a Népújság megrovása itt is alaptalan. Szeretném kihangsúlyozni, hogy ez ügyben is nyilatkozatunkat és cselekedetünket mindig az összhang, a következetesség és korrektség jellemezte a törvényesség maximális biztosítása mellett. Ezért kellett a magam és közvetlen munkatársaim nevében „helyretenni” a „pontosított” cikket, amelyre ezek szerint semmi szükség nem volt, hiszen semmi alapja nincs.” Dr. Jakab István a megyei tanács vb-titkára Az alábbi mondatot úgy véljük, ismételten szükséges kiemelni az Új Tükör című lap- ból:„De ha már itt tartunk, szeretném megjegyezni, hogy az ön írása IS sok vonatkozásban nem korrekt”. A hetilapon kívül ez az IS csakis a Népújságra vonatkozhat. Ezt a kijelentést fontosnak tartottuk megjegyezni. (A szerk.) Érdemes volt szóvá tenni Környezetszennyezés a vasút területén címmel még a nyár derekán közölte a Népújság írásom, amelyben az állt, hogy a Mátra- vidéki Erőmű — Lőrinci állomások között Salgótarján felé haladva a vasút bal oldalán nagy mennyiségű udvari szemét éktelenkedett, amit a kertek alatt lakók hordtak ki. Két hónap eltelLapunk szeptember 5-i számának Üzen a szerkesztő rovatában idéztünk egyik olvasónk leveléből, miszerint az V/5-ös számú, egri, Kővágó-téri benzinkútnál már az áremelés előtt egy nappal drágábban adták Trabantjába a benzinkeveréket. Minárovics Sándor csoportvezető a történtekhez a következőket fűzte. A vásárló semmiképpen sem tankolhatott drágábban az áremelést megelőző napon, délután negyed 3-kor, mivel a kutak átállítását az új áraknak Ismerősömnek pénzt hozott a postás, de a címzettet nem találta otthon. Kis összegről lévén szó, szomszédja vette fel a 367 forintot, azaz csak szerette volna megkapni a csekken lévő összeget, ha a postai alkalmazott tíz forinttal nem „vámolta” volna meg a távollévőt megillető pénzt. Tudatában sem volt cselekedetének, s úgy látszik, annak sem, hogy mennyire megsértett, megalázott egy embert. Ám az eset itt Hatvanban korántsem egyedi. A postahivatalban nemegyszer voltam fültanúja annak, hogy a kisnyugdíjas panaszolta, a lakásán nem kapja meg a nyugdiját, mivel nem ad borravalót. így az idős, beteg embernek el kell menni érte a hivatalba, hogy ott hiánytalanul átvehesse. Akinek „házhoz megy a tével újra arra jártam, s örömmel tapasztaltam, hogy a cikknek volt hatása, érdemes volt megírni, hiszen a szemét eltűnt. Megtudtam továbbá azt, hogy azok a lakók, akik nem vették komolyan a tanács figyelmeztetését, pénzbüntetést fizettek. Szűcs Ferenc Hatvan megfelelően szerelők tudják csak elvégezni. Ők ezt június 26- án a reggeli órákban meg is tették. Inkább az történhetett — s ezt jó lett volna ott a helyszínen azonnal tisztázni —, hogy a kedves vevő 86-os benzin helyett 92-es szuperkeveréket tankolhatott, ugyanis ha a kapott mennyiséget beszorozza a régi egységárral, akkor a fizetett összeg jön ki. Ennél a töltőállomásnál alkalmaztuk először a 92-es benzinből készült keverék árusítását. Mindezt azért, hogy a vevők igényét ki tudjuk elégíteni. pénz”, kiszolgáltatva érzi magát, de legalábbis kényelmetlenül. Pedig minden összeget, amit utalványon küldenek, előzőleg a postán gondosan kiszámolnak, s nem kalkulálják bele a visszájáról. Most már csak azt nem tudom, hogy a kézbesítők miért nem tartják be a munkaköri leírásukban foglaltakat? Meddig rendelkeznek még mások idejével, pénzével, türelmével? Meddig használják ki mások jóindulatát, emberségét? (E kis írás végére kívánkozik, hogy bár igen gyakori jelenségről van szó, azért mégis, mint mindenben, itt is van kivétel, s vannak becsületes, munkájukat tisztességgel ellátó dolgozók. Tisztelet nekik.) Györkis Ildikó Van ésszerű magyarázat Lapunk augusztus 29-i számában Mi van a Köjál-dobozokban ?címmel közöltünk egy írást, amelyre dr. Záray Gabriella igazgató főorvos a következőket válaszolta: „A küldemények kézbesítése során gyakran előfordul, hogy széklettartály formájú csomagocskákat akkor is ha azok címzettje nem a Köjál, a postás intézményünkbe hozza. Ez történt a miskolci nagymama küldeményével is. Három alkalommal a csomagot visszavittük az egri postára, de az rendszeresen újra csak hozzánk került. Ezért laboratóriumunk mellécsomagolt még két üres dobozt, hogy a pakk alakja megváltozzon, és végre a címzetthez eljusson jogos tulajdona. Áz ön által megfogalmazott ésszerű magyarázat nem mond ellent a cikkben leírtakkal. A glossza azt a hivatalnoki szemléleten túlmutató magatartást dicsérte, amely példa lehet más intézmények dolgozói számára is.(A szerk.) Kisebb—nagyobb bosszúságok Ne a komputert hibáztassuk! Már régen elfelejtettem volna, hogy az elmúlt esztendőben a megyeszékhelyen is megszavazták a tehót. Egyes szám első személyben azért nem nyilatkozom, mert engem ezzel kapcsolatban senki sem keresett fel annak idején. Mégis kiküldték a 250-250 forintról szóló csekkeket, amit be is fizettem. Azt gondoltam, hogy ezzel az ügynek pontot teszek a végére. De nem így történt! Az idén már kétszer küldtek az adócsoporttól felszólítást, hogy sürgősen fizessem be a hátralékot. Az utalványon most viszont már nem 500, hanem 1000 forint szerepelt. Bementem az igazoló szelvényekkel először, majd másodszor, s szinte szégyenkezve távoztam. Nem éppen udvarias hangon közölték velem, hogy gépi adatfeldolgozás segíti munkájukat, ne őket hibáztassam. Egyébként is majd küldenek egy levelet, amelyben közük, hogy minden rendben van. Eddigi tapasztalataim alapján, én ebben már nem nagyon hiszek . . . Gál Györgyné, Eger A vevő szuperkeveréket tankolhatott Két nemzedék a kaptafánál (Fotó: Szabó Sándor, MTI) Utánajártunk Mikor jogos a reklamáció? . . . ha tönkremegy a lábbeli „A nagycsaládos szülők a megmondhatói, hogy évente hány pár cipőt nyűnek el a gyerekek. Előfordul — nem is olyan ritkán — az is, hogy az egyes lábbelik néhány hetes vagy egy-két hónapos viselés után használhatatlanok. A mai árak mellett nem mindegy, például nekem, aki négy gyermeket nevelek, hogy háromhavonként vagy félévenként veszek csemetéimnek új cipőt. Nemrégiben vittem vissza kislányom szakadt műanyag szandálját az egri Centrum Áruházba, de sajnos csalódottan távoztam. Úgy éreztem, hogy a három hónappal ezelőtt vásárolt, 140 forintos, tönkrement áruval nem szívesen bajlódnak, gondolom azért, mert nem éri meg nekik” — írja levelében D. B.-né Eger környéki olvasónk. A panasznak jártunk utána, s felkerestük az egri Centrum Áruház cipőosztályának vezetőjét Csehó Tibornét. — Jól emlékszem erre az esetre — kezdi a beszélgetést. — A hölgy egy erősen kopott, szakadt, műanyag szandált hozott be. Még el sem kezdtem mondandómat, hogy mi lesz az áru sorsa, ő mérgesen elrohant. A panaszok nem ritkák, s talán meglepően hangzik, de évente körülbelül 800 ezer és 1 millió forint között van a reklamációk miatt visszavett darabok értéke. — Mennyi ideig lehet a kifogásolt cipővel jelentkezni? — Égy-egy lábbelire — legyen annak viselője felnőtt vagy gyerek — fél év a jótállási idő. Gyakorta megesik, hogy a vásárlók olyan hibákat is találnak az egyes darabokon, amelyek nem a hordástól származnak. Ilyenkor is az a teendő, hogy a vevő a blokkal együtt bemutatja a cipőt, ha javítható, KTSZ-be küldjük, ha nem, akkor az áruházban kártalanítjuk a reklamálót: a vételár visszafizetésével, vagy új termék formájában. — Mindig helyben intézik el az ilyen formaságokat? — Nem. Előfordul az is, hogy a kifogásolt terméket felküldjük Budapestre, a KERMI-hez. Ha ott bebizonyítják, hogy a szakadás gyári, pontatlan munka következménye, akkor mi orvosoljuk a problémát, ellenkező esetben nem tudunk mit tenni. Sajnos, a panaszos nem hagyta itt a szandált, hogy a KERMI-hez eljuttassuk. Itt kívánom megjegyezni, hogy a levélíró 140 forintot érő lábbelijével is ugyanolyan lelkiismeretesen jártunk volna el, mint a legdrágább darabokkal, hiszen nekünk sem érdekünk, hogy a vásárlók bosz- szankodva távozzanak üzletünkből. Nagy Katalin Emberségből jeles Sógorom fiatalon, 44 éves korában hirtelen meghalt. Nővérem két gyermekkel itt maradt és a sok OTP-kölcsönnel, mint minden fiatal. Az elhunyt a Mátrai Gázbetongyár dolgozója volt, s ott amikor megtudták a szomorú hírt, azonnal intézkedtek. A szakszervezeti bizalmi személyesen hozta el a rendkívüli segélyt, továbbá a sógorom havi fizetését a jutalommal együtt, amire akkor ugyancsak nagy szükségük volt. így is lehet ügyeket intézni, amit ezúton köszönünk a Mátrai Gázbetongyár pártalapszerveze- tének, vezetőségének, szakszervezeti bizottságának. Igaz, kicsit későn, de a fájdalom miatt eddig nem tudtuk megírni ezt a pár sort. A gyár dolgozói emberségből jelesre vizsgáztak. Horváth Andrásné Gyöngyös A Füzesabonyi Állami Gazdaság felvételt hirdet számviteli osztályvezetői munkakör betöltésére. A munkakör betöltésének feltétele: felsőfokú szakirányú iskolai végzettség (legalább 4 év szakmai gyakorlattal rendelkezők előnyben). Jelentkezés részletes önéletrajzzal, a gazdaság központjában, a személyzeti vezetőnél. VÉGRE OLCSÓBB VALAMI! LAKODALMI RENDEZVÉNYEK HEVESEN AZ AKÁC ÉTTEREM—PRESSZÓBAN III. osztályú áron! KÉNYELMESEN, SZÍNVONALASAN MEGRENDEZI ÖNNEK IS A LAKODALMÁT AZ AKÁC ÉTTEREM—PRESSZÓ Borravaló — önkényesen
