Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-08 / 215. szám
4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1988. szeptember 8., csütörtök A Népújság és a Hevesi Szemle Közéleti Klubjának vendége: Joshi Bharat Ismerjük-e önmagunkat? Beszélgetés személyiségünk titkairól (Fotó: Gál Gábor) Szeptemberi remények Az ötvenes évek számos negatívuma közül az egyik legkárosabb a gondolkodás gúzsbakötése, a szellem portyázásának akadályozása volt. Ezzel a nyers szemlélettel magyarázható, hogy üldözötté váltak azok az ismeretek, amelyek valamilyen formában az egyéniség feltérképezését szolgálták, s irányt mutattak önmaguk, illetve mások értékeléséhez. Mostohagyermek lett a pszichológia, és szólni se lehetett a tenyéranalízisről, az asztrológiáról, a jógáról, a számmisztikáról. Az ellenforradalom utáni fokozatos oldódás mára oda vezetett, hogy a tájékozódást ősi elidegeníthetetlen jognak tekintjük, s megtanultuk tisztelni — ez nagyon fontos — társaink tőlünk eltérő meglátásait is. Az utóbbi időszakban különösképp megnövekedett az érdeklődés e témakör iránt. Ezt nemcsak a valamennyiünkben ott szunnyadó kíváncsiság, játékos kedv sugallja, hanem az a letagadhatatlan óhaj, hogy viszonylag hű képet formálhassunk vágyainkról, törekvéseinkről, azok lehetőségeiről, esélyeiről. E szituációból fakad az, hogy jó néhány ilyen jellegű kiadvány aratott a vártnál is nagyobb sikert. Ezek közé tartozik Joshi Bharat és Rosta Erzsébet közös kötete, A tenyérjóslás?. Ennek ötletgazdájával beszélgettünk elképzeléseiről, terveiről. — Nyolc éve jöttem az önök hazájába ösztöndíjasként. Itt találkoztam leendő feleségemmel. Odahaza színész képzettséget szereztem, s ezt a felkészültséget kamatoztattam magyar földön, az Állami Bábszínház — most is itt dolgozom — tagjaként. Nem volt egyszerű dolgom, hiszen Thália szolgálójaként precízen el kellett sajátítanom Petőfi és Arany János egyáltalán nem egyszerű nyelvét. Otthonról olyan akaratlanul is belémrög- ződött örökséget hoztam, amely errefelé feltűnést keltett. Közvetlen környezetem felfigyelt minderre, s azt javasolta, hogy egy nagyobb munkában dolgozzam fel ezt az általuk közérdeklődésre számot tartó anyagot. S ha már itt tartunk, akkor hadd utaljak rá, hogy a címbeli kérdőjel voltaképpen választási lehetőséget kínál. Nálunk aligha raknák ki, mert milliók — természetesen tapasztalatok alapján — hisznek abban, hogy tenyerük vonalai mindenkinél különbözőek, hogy bizonyos fajta betegségek közeledésére is következtethetünk rendellenességükből. Tévedés ne essék, nem afféle misszionárius vagy prédikátor vagyok. Becsülöm a kétkedőket, s nekik azt ajánlom, tekintsék az egészet önfeledt játéknak, hiszen akkor sem járnak rosszul. — Műveli az asztrológiát és a számmisztikát is . . . — Ebben nincs semmi különös. Ahol én felnőttem, ott ezek elfogadott, bevett tudományok. Brahmin kasztbeliként elődeim hivatali kötelezettségei közé számított az ilyesféle tudás. Ükapám például az egyik királyság főtanácsadója.volt, s az uralkodó megkövetelte tőle, hogy adottságaihoz mérten prognosztizálja — no persze csak nagy vonalakban — a képességekből, a karakterből némileg kikövetkeztethető jövőt. Én aztán észrevétlen ellestem ezeket a módszereket, s fogékony fiatalként segítségük révén próbáltam meghatározni helyem a világban, igyekezve kutatni a személyes és a közösségi lét értelmét. Azt hiszem, ezeken a kríziseken mindenki túljut, s megtisztultan őrzi tovább a több forrásból összeszedett tudás nemes esszenciáját. Ha az emberek vevők erre, akkor készségesen rendelkezésükre állok, s azt mondom, meditáljunk, vitatkozzunk vagy éppen szórakozzunk együtt. Döntsön ki-ki saját vér- mérséklete szerint. . . Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba — így készít fel a görög filozófia az idő múlására, a változás kötelező és bölcs tudomásul vételére. Kétszer nem élheted át ugyanazt a szeptembert, hiszen minden iskolakezdés új szándékok, nekirugaszkodások hordozója. Bizonyára mindnyájan emlékezünk legalább egy tanévkezdésre, amely megmarad akkor is, amikor az ünnepi szavak már régen elkoptak. Vagy értékvesztetté nyilvánította őket az élet. A mostani tanévkezdés eleve a változás, az átalakulás jegyében következett el: mind a gazdaság, mind a társadalom a korszakváltás könnyűnek nem mondható időszakát éli. A materiális kihívások korában — amelyekre oly gyakran hivatkozunk piac, életmód, termelés vonatkozásában — részesei vagyunk a folyamatos szellemi kihívásoknak is. Az előbbire csak az áz oktatási rendszer, iskola, pedagógus és diák képes megfelelően válaszolni, akit a nagyobb teljesítmény, az alaposabb tudás, a tökéletesebb szakmai felkészültség jellemez. Tudjuk, hogy a gazdasági átalakulás bonyolult folyamatához az iskola nem zárkózhat fel egyik pillanatról a másikra. EhÚj kötetekkel jelentkezett a napokban a Képzőművészeti Kiadó. Az antik építészet egyik jeles elméletírójának, Vitruviusnak Tíz könyv az építészetről című munkája most először látott magyar nyelven teljes terjedelmében napvilágot. Az írás alapvetően meghatározta az építészet történetének és elméletének fejlődését, hiszen a De architectura szerzője az elsők egyike volt, aki az épületet egyszerre látta és láttatta funkcionális és szellemi tárgyként, az adott korszak jellemző objektumaként. A kötet nem csupán az ókori művészet kedvelői, s az európai kultúra dokumentumait gyűjtők körében számíthat érdeklődésre, de kézikönyvként haszonnal forgatA mozgókép szakma szinte valamennyi területéről 88 szakember fordult felhívással társaihoz kedden egy új, alulról építkező, demokratikus és autonóm szakszervezet létrehozására. A Mozgókép Demokratikus Szak- szervezet a közeljövőben tervezi megalakuló gyűlését. Az alapításra egy, filmrendezőkből, operatőrökből, színészekből, díszlettervezőkből, filmszakemberekből álló 33 tagú előkészítő bizottság alakult. A 88 kezdeményező által elfogadott felhívásban hangoztatták, hogy a film-, a A kiadók tavaly 7804 féle könyvet adtak ki, kevesebbet, mint egy évvel korábban. A mozik 204 játékfilmet mutattak be, 11-gyel többet, mint az előző évben. A filmeket viszont a megelőző évinél 12 millióval kevesebben, összesen 56 millióan tekintették meg. Az ország 41 színházában 13 082 előadást tartothez számos körülményt kell megváltoztatni, alkalmassá tenni az új igényekhez és a gondolkodásmódhoz. Tény, hogy az oktatási törvény, az ehhez kapcsolódó végrehajtási utasítások jogi alapot adnak az iskolai önállósághoz, a pedagógiai feltételek javításához, a demokratikus légkör térnyeréséhez. De elég-e a tanulási jogról beszélni azok körében, akikre az iskola után nem vár a munka lehetősége? Helyénvaló-e a pedagógusok törvénybe foglalt önállóságára hivatkozni, ha a szellemi feltöltődésükhöz is nehezen változnak közvetlen környezetük tárgyi és személyi feltételei? Ele- gendő-e a törvényhozók jobbító szándéka, ha mélyül a szakadék az iskola erkölcsi értékrendje és a leghétköznapibb valóság között? Lehet-e esélyegyenlőséget teremteni, ha csak elméletben létezik az a tanulólétszám után meghatározott minimális forint- összeg, amellyel minden iskolának rendelkeznie kellene? Néhány kiragadott kérdés a közelmúlt vitáiból, amelyek lezáratlanságukkal is kétségtelenül tükrözik, hogy nem a gyors, hanem a megfontolt változásokat hozza a mostani tanév. Számos híradás szólt arról, hogy a zsúfoltságot enyhítendő, hol épülhatják az építészettel foglalkozó szakemberek, egyetemi hallgatók. A 300 oldalas kiadványban a pontos tájékozódást bő magyarázó jegyzetek segítik, s a szöveget kísérő ábrák jól illusztrálják a vitruviusi elveket. Pécs ókeresztény emlékeit ismerteti meg az olvasókkal a Sopianae című kötet. A II. század elején létesült város lakói között a helyi illir-kelta lakosság mellett bevándorolt nyugat-pannóniai és itáliai népek is voltak: emléküket sírépítmények, sírkövek, feliratok és oltárkövek sora őrzi. A mintegy félszáz színes és fekete-fehér képet tartalmazó könyv a város és település történetéről is gazdag áttekintést ad. A Képzőművészeti Kiadó gondozásában 1986-ban jelent tv-alkotók, a videokészítők és a társszakmák körében elégedetlenséget vált ki, hogy hivatásuk gyakorlásának és munkájuk feltételei fokozatosan romlanak. Allásfoglalásukban rögzítették: a jelenlegi érdekvédelmi rendszer formális és hatástalan, működés- képtelen. Ezért tartják szükségesnek egyéni és szakmai érdekeik hatékony képviseletét. A dokumentumban az új szakszervezet alapításához csatlakozásra hívtak fel mindenkit, aki egyetért szándékaikkal. tak, többet, mint 1987-ben. Az előadásokra 5 868. 000-en voltak kíváncsiak, az egy évvel korábbinál kevesebben. A hanglemezforgalom valamelyest csökkent, 6,7 millió lemez talált vevőre, míg a műsoros kazetták forgalma tovább növekedett, ezekből 4 milliót meghaladó mennyiséget adtak el. tek új iskolák. Tudjuk, hogy a foglalkoztatási szerkezet átalakításával összhangban több helyütt új oktatási formákat vezetnek be. Egyáltalán, a helyi igényeknek megfelelően szervezik a szakemberképzést. Arról is olvashattunk a tanév közeledtével, hogy némely iskola társadalmi összefogással jutott tornateremhez, méghozzá jelentős anyagi hozzájárulás révén. Most már azt is tudjuk, hogy beváltak a kétnyelvű gimnáziumok, ennél fogva szeptembertől újabbak is kaput nyitnak. Kétségtelenül örvendetes, hogy a szakmai képzés sokéves lemaradásának felszámolásához tevőlegesen járultak hozzá az üzemek, minthogy felismerték: saját érdekük, hogy az iskolából kilépő fiatal szakmunkások ismerjék az új műszaki követelményeket, vagy legalábbis ésszerű időn belül fel tudjanak zárkózni hozzájuk. Bizalomkeltőjelei ezek a szeptemberi újrakezdésnek, még akkor is, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a szigorodó gazdasági körülmények csupán körültekintőbbé tehetik, de el nem sorvaszthatják diák, tanító, tanár és szülők tíz hónapra szóló reményeit. meg utoljára reprezentatív fotóalbum magyar, angol és német nyelven hazánkról. Az azóta hiánylistára került kötet most a Kossuth Nyomdával közös kiadásban — mindhárom nyelven önálló kötetben — újra napvilágot látott. Szelényi Károly több mint 200 színes fotóját tartalmazó album képanyaga 9 tájegységre tagolódik. Buda, a Dunakanyar és Észak-Dunántúl képei után a Balatont és környékét, s a Dél-Dunántúlt idézik a fotók, majd az Alföld, a Nyírség és Észak-Magyarország jellegzetességei után ismét a főváros, Pest látnivalói következnek. A lencse elé kerülő tájban a fotográfus szerzőt elsősorban az ember és környezetének együttese és egymásra hatása érdekli. Magyar filmek külföldi fesztiválokon A nyárutó, az ősz első hetei a nemzetközi filmfesztiválok szezonja, s szerte a világon a versenyprogramban vagy az információs vetítéseken mindenütt szerepelnek magyar alkotások. Tarr Béla sajátos hangvételű filmje, a Kárhozat már az idei budapesti játékfilmszemlén két táborra osztotta a közönséget és a kritikusokat. Most — szeptember 8. és 17. között — a torontói fesztivál nemzetközi mezőnyében méretik meg az alkotás. Ezzel egy időben a spanyolországi Figueira da Fozban is filmes seregszemlét tartanak. A versenyprogramba az elsőfilmes Szabó Ildikó munkáját, a Hótreált hívták meg, az animációs kategóriában pedig Horváth Mária Ajtó 3. című rövidfilmje szerepel majd. Az információs szekcióban bemutatják Szabó István Hanussen című filmjét is, amelyet októbertől vetítenek a hazai mozikban. Szeptember 10. és 17. között a szovjetunióbeli kikötővárosban, Odesszában is filmfesztivált rendeznek. A magyar színeket Bacsó Péter Banánhéjkeringője mellett egy 60-as évekbeli nagy sikerű film vígját ék, A veréb is madár képviseli. Szöulban az olimpiai játékok idején a világ filmgyártásának legjavából válogat egy szemle. A kiváló filmek bemutatóján Mészáros Márta filmregényének második részét, a Napló szerelmeimnek című alkotást láthatja a dél-koreai főváros közönsége. Pécsi István Joshi Bharat lesz a vendége a Népújság és a Hevesi Szemle Közéleti Klubjának szeptember 9-én. Vele Pécsi István, a folyóirat felelős szerkesztője készít nyilvános riportot, s arra is mód adódik, hogy a közönség kérdezzen. Először — délután 4 órakor — nyílik meg Herczeg István grafikus kiállítása, majd ezt követően — fél 5 körül — indul az előbb említett program. Az ingyenes belépők pénteken délig átvehetők lapunk olvasószolgálatánál, amely az egri dr. Nagy János utca felől közelíthető meg. Leonyid Podolszkij: Telefonregény 11/1. ELSŐ BESZÉLGETÉS — Halló, Nyikolaj? Üdvözlöm, itt Nyina.-Ki? — Nyina. Emlékszik, a vendéglőben ismerkedtünk meg. Azt ígérte, hogy felhív. — Aha. Már emlékszem. Sas- likkal kínált. Gondoltam, hogy felhívom, de eltűnt a telefonszáma. Biztos a feleségem vette ki a zsebemből. — Hát maga nős? És a felesége nélkül jár szórakozni? Hogy engedi el? — Ez amolyan munkahelyi szokás nálunk. Ünnepekkor az egész részleg együtt megy el valahová. — Én meg arra gondoltam, hogy meghívnám egyszer. — Na és már meggondolta magát? — Miért gondoltam volna meg? Ha akarja, holnap találkozunk, ráér holnap este? — Rögtön, egy pillanat. Csak megnézem a programot. Nos . . . szóval . . . Jaj, valaki nyitja az ajtót, azt hiszem, megjött a feleségem. Később visszahívom. Mondja gyorsan a telefonszámát . . . MÁSODIK BESZÉLGETÉS — Halló, Kolja? Én vagyok az, Nyina. Szervusz. Egyedül vagy otthon? — Aha, egyedül. Szervusz. — Nem baj, hogy tegezlek? Miért nem hívtál? — Természeti csapás ért. Nyakamon az év vége. Tárgyalások, jelentések erre az évre, jövőre, tíz évre előre. Mindennek a tetejébe szakszervezeti bizottság, önkéntes egyletek, tűzoltóság, munkásőrség, környezetbarát könyvbarát társaság, műemlékvédő bizottság. — Kerestél már? Azt mondja a feleségem: „Valaki hívott néhányszor, de velem nem akar beszélni, azonnal leteszi a kagylót. Csak nem szeretőt tartasz? Félre akarsz lépni?” Én meg mondom neki: „Elmaradott liba vagy! Régen a férfiak tartották ki a szeretőiket, ma fordítva van. Még a feleség is hasznot húz belőle.” „Hát ha így van, a te dolgod — mondja. — Talán a kereskedelemben dolgozik? Akkor szerezz nekem . . .” és egy egész listát írt össze . . . vagy tizenkét pontot. . — Kolja, mi lenne, ha meghívnálak hozzám? Holnap el tudsz jönni? — Rögtön, egy pillanat. Csak megnézem a programot. — Micsoda tevékeny ember vagy! Minden pontósan program szerint. Én meg hogy igyekeztem fiatal koromban, mégsem jött össze. — Rögtön, rögtön . . . Tehát tizenhatodika. Nem, sehogy sem érek rá. Holnap 18.30-kor szakértői. Maga Tomin őrnagy lesz jelen. — És holnapután? — Holnapután? Azonnal . . . egy pillanat . . . A mieink játszanak a csehekkel . . . barátságos mérkőzést. — Kolja, esetleg felhívnál, ha ráérsz? — Aha, megegyeztünk, feltétlenül hívlak. Rendben. — Viszlát Kolja. Várni foglak. (Folytatjuk) f K. E. A Képzőművészeti Kiadó legújabb kötetei Mozgókép Demokratikus Szakszervezet alakul Kulturális statisztika
