Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-20 / 225. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. szeptember 20., kedd

GAZDASÁG - TÁRSADALOM

3.

Magyar—jugoszláv együttműködés

Megállítani a visszaesést

Egy Zastava Yugo modell — gépkocsit kapunk alkatrészekért

(Fotó: MTI külföldi képszerkesztőség)

Jugoszláviában élénk érdeklődés kíséri a magyar gazdasági élet alakulását, a termelés, a fogyasztás változását. Dobrívoj Kacanskival, Jugoszlávia budapesti nagykövetségének gazdasági tanácsosával és Sekulovski Borissal, a jugoszláv ipari kamara magyarországi képviseletének igazgatójával beszélgetve ennek az érdeklődésnek a megnyilvánulásáról tudakozódtunk.

— Országaink általános politikai jószomszédsága mellett gazdasági kapcsolataink is igen jók — mondta a gazdasági tanácsos. — Bizonyíték erre a számos magas szintű, kormányközi vagy éppen vállalatok közötti együttműködés. Mindkét ország érdeke e jó viszony továbbfejlesztése. 1984-ig dinamikusan fejlődött, nőtt a jugoszláv—magyar árucsereforgalom. Ezért aztán a következő évekre 10-10 százalékos emelkedést terveztünk. De 1985 óta, sajnos, visszaesés tapasztalható mindkét fél részéről. Ám ezt mi ideiglenesnek tekintjük, és reméljük a felfutást. Magyarország méreteihez, termeléséhez, ádott- ságaihoz viszonyítva a legnagyobb áruforgalmat Jugoszlávia éppen az önök országával bonyolítja. S a megtorpanás ellenére nagy szerepet tulajdonítunk továbbra is a magyar piacnak. S tapasztalatom szerint Magyarországon is hasonlóan fontosnak tartják a jugoszláv piacot.

— Rendelkezésünkre állnak az idei első fél évi adatok — folytatja Sekulovski Boris. — Mindkét irányba 186 millió dolláros áruforgalom bonyolódott, s ez 3,5 százalékkal kevesebb, mint például a tavalyi, ugyancsak csökkentett forgalom volt. A jugoszláv kivitel 85 millió, a magyar kivitel 101 millió dollár. Ha ezt az 1988-ra tervezett mindkét irányú 634 millió dolláros meny- nyiséghez arányítjuk, nem reményteli a helyzet. Az eddigi forgalom az évi tervezettnek alig 30 százaléka. A jugoszláv kivitel 26, a behozatal 33 százaléka realizálódott. Noha sokéves tapasztalat, hogy a második fél évben nagyobb arányban teljesülnek a tervek, most az első fél év visszaesése olyan nagy, hogy aligha lehet behozni. Ha legalább a tavalyi, 485 millió dolláros teljesítést

elérnénk, sikerülne mégállítani a visszaesést.

— Mi a megtorpanás oka?

— Mindkét országban nehéz a

gazdasági helyzet. Adósok vagyunk mi is, önök is Nyugatra, főleg a nyugati feladatainkat próbáljuk teljesíteni. így aztán a két ország között lecsökkent az árukínálat. Ezt tetézik a kompenzációs kivitelt és az egyéb üzleteket meghiúsító vagy nehezítő rendelkezések. Jugoszláviában már két évvel ezelőtt, éppen az ipari kamara sürgetésére, új, a külkereskedelmet elősegítő rendelkezéseket hozott a kormány. E szerint Magyarország és minden konvertibilis elszámolású

KGST-ország kedvezményezett az export-importban.

— Milyen területen bonyolódik a két ország között a külkereskedelem?

— Mindkét fél azzal dicsekszik, hogy a forgalom 45 százaléka kooperációban, termelési együttműködésben valósul meg. Es 15 százaléknyi a kishatár menti árucsere is. Tehát 60 százalékban állandó profilú árucserénk van. A legjelentősebb kooperációnk a vegyiparban, a műtrágya- és alapanyaggyártásban, a cellulóz- és papírgyártásban van. Nagy jelentőségű az autóipari együttműködés, ezen belül 90 millió dolláros a Rába kamionok, az alvázak és az alkatrészek cseréje. A személygépkocsinagykereskedelemben — mely évi 10 millió dolláros forgalmat jelent — a magyar fél alkatrészekkel fizet a Zastavákért. És van még jó néhány kompenzációs üzletünk fogyasztási cikkek és alapanyagok körében.

— Működnek magyar—jugoszláv vegyes vállalatok is?

— Kezdeményezések vannak, konkrétumok még nincsenek. De jó jel, hogy mindkét fél keresi a lehetőségeket. Például miniszterhelyettesi ad hoc bizottság vizsgálja a kishatár menti forgalom fejleszthetőségét, éppen közös vállalatok létesítésével. De a gyakorlati lehetőségeket már az ipar szakembereinek kell megtalálniuk.

K. M.

Fórum a televízióban gazdaságról, politikáról

Szeptember 22-én, csütörtökön 20.50-kor ismét lesz Fórum a Televízió 1-es programján. A 70 perces élő adásban a kormány négy tagja, Be- recz Frigyes ipari miniszter, Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter, Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter és Várkonyi Péter külügyminiszter válaszol a nézők kérdéseire, amelyeket levélben (Magyar Televízió — Fórum, Budapest, 1810 címre) várnak a Fórum vendégei és szerkesztői. A műsor telefonszámait a csütörtöki napilapok közük.

Emlékezés:

A Mátraalji Borok Háza avatásakor

ÓPFIUV0O.

MÁTRftVIDÉKt

ioi

GAZjaA^pi! FOlYÖljRAT

£1 Gyöngyösi Földmlves Ga^dAkör tilvatalas lapin

Szerkesztésé^ és kiadóhivatal I Gyöngyös, Hanisz'tér 8. sz. Gazdakör épülete.

Szerkeszti és kiadja: OSWALD GÉZA

r. kalh. polg. és f<ds6me*őgazdasági iák. igazgató

Megjelenik egy évben 11 »szer.

Magunkon is igyekezzünk segíteni!

Az íjtóbbi évek nyomorúságos gazdasági heiyzejének van egy nagyon szomorú kinövése: csaknem minden társadalmi' osztály, csaknem minden ember a köztől várja, hogy baján, hogy nehéz helyzetén segítsen, hogy anyagilag is támogassa. Ez az általános • kórtünet szülte az akciók egész sorozatát, (műtrágya, sziklalajjavi' táS^gyümólcstelépitésh gaTdásagí*l;epbészerzésC vetőmag, külföldi, borházak, kislakásépitési, föld' {eherrendezési, stb. akciók), melyekből sajnos — bár óriási összegeket emésztettek föl alig valami haszon, sőt nagyon sokszor csak kár származott a gazdákra nézve. Nem akarok itt ebből a szempontból csak a külfoldiborházak ügyeire és a gazdasági gép és műtrágyaakció' ból származó katasztrofális romlásokra rámutatni.

Ezeknek az akcióknak a legnagyobb baja nem az esetleges bűnös visszaélésekben kere* sendő, hanem abban, hogy gyakorlati ismere' tek, üres elméletek alapján íróasztalok • mellől akarták mesterségesen irányítani az ügyeket, nem az elgondolásokban, hanem az elgondolások mesterkéltségében, a való élettől való cltávolo' dásában keresendő a baj. Mintahogyan a nép' dalok szépségét, természetességét, a legnagyobb művész sem tudja utánozni, mert azokíf sok ember, az élet költötte, természetesen alakultak; úgy az emberi intézmények és alakulatok közül is azok képeznek a gyakorlati élet számára is értékeket, amelyeket az élet, a való élet alkotott amelyek szinte maguktól természeti szükséges' ségből teremtődtek meg.

Az elmúlt ősszel 100.000 pengői föl' emésztő akcióval nem lehetett. volna megcsinálni azt a munkát, amit néhány ember kezdeménye' j zésére Gyöngyösön a borszőlő árának fölhaj' tásával a termelők kitartása és szervezettsége megcsinált; sok ezer pengővel nem lehetett volna azt a munkát irodailag olyan eredményesen irá' nyilani| mfnf'arhif a gaVdakor-keb^lébenV tisztán termelő gazdákból alakult értékesítő szövetkezet a csemegeszőlő piacon elvégzett az árak fel' hajtásánál. A termelők összetartásának segítségé' ; yel későbbi borpiacon is bátorítólag hatott a gazdákra ezen szövetkezet borértékesítése s föl' tétlenül irányitólag hatott a borpiacra. És ezt az intézményt tisztán termelő emberek létesi' tették, minden anyagi támogatás nélkül, a maguk. erejéből, önmaguk érdekében s egy évi intenzivebb működés után ma már irányi' lólag hat ezen intézmény a gyöngyösi termelők piacán. Nem az általa értékesített s ma már j azért számottevő mennyiségű termény értékesi' lésében van elsősorban a jelentősége hanem árszabályozó hatásában: a gazdák öntudatra ébredtek s a gazdaköri szövetkezel által kinált áron alul ma már nem adják el terményeiket j jenkinek sem, sőt még annyiért sem, prert a ■ válasz : annyiért a gazdaköri szövetkezetnek adom inkább boromat vagy más terményemet. Elképzelhetetlen jelentősége van annak, hogy az eladó gazda hivatkozhat egy szivéhez, leiké' hez közel álló szervezetre, amelyiknél áruját mindig értékesíteni tudja. Föltétlenül árjavitó

(Lapunk többször is tudósított az év elején alakult Mátraalji Szőlő- és Bortermelők egyesületéről, amely székhelyéül Gyöngyöst választotta. Az egyesület ma avatja központját, a Mátraalji Borok Házát a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gyöngyösi intézetének tangazdasági épületében.)

Hiába is kutatnók a mátraalji, Gyöngyös környéki szőlőművelés kezdő időpontját vagy a meghonosítóit, igyekezetünk meddőnek bizonyulna. Már a magyar honfoglalás előtt is volt errefelé szőlő. Szent István a megye virágzó bortermelését látva, a tizedet az egri püspöknek adta. A mátraalji szőlőtermesztés már a 13—14. században jelentős volt. Középpontjában, Gyöngyösön és környékén a török megszállás idejében sem szűnt meg. A 17— 18. században külföldre is eljut a Mátravidék bora. A 17—18. században a legjobb hazai borok között emh'tik a gyöngyösit, vison- tait és a távolabbi egrit. A múlt század elejéig még egyesület nem vigyázta az itteni borok nevét, becsületét.

Jelképnek is tekinthetjük az egyesületi ház mai avatását. A bortermelők egyesülete a különféle szőlészeti egyesületek nyomdokain járva — megváltozott gazdasági, társadalmi és politikai viszonyok között törekszik a mátraalji szőlőkultúra hírnevét öregbíteni. Noha egyetlen korábbival nincs kapcsolatban, érdemes az elődök útját végignéznünk.

Éppen 130 éve annak, hogy megalakult az arisztokrata vezetésű Heves Megyei Gazdasági Egyesület (HMGE), amely székhelyéül az akkori kettős, Heves és Külső-Szolnok vármegye gazdaságilag jelentős városát, Gyöngyöst választotta. Szőlészeti szakosztályának élére Be- recz Ferencet, Gyöngyös 1848/ 1849-es volt városi tanácsosát állították, míg a szőlőművelési csoportjának vezetői között helyet kapott az egri Csiky Sándor, demokrata néptribun és Baloghy József publicista is. A szőlészeti szakosztály a kezdetektől fogva közép- és kisbirtokos érdekeket is felkarolt. Ez főleg a borpiac bővítésében nyilvánult meg. A nedűk kelendőségét a minőség javításával érték el, Heves vármegye 1867-es kiegyezés utáni gazdasági életében jelentősei lépett az agrárgazdaság is, amely éppen a mezőgazdaság túlsúlyánál fogva sok évtizeden át meghatározta a fejlődés irányát. Középpontjába az 1870/1880-as évek fordulójára a szőlészet-borászat került annak ellenére, hogy a művelt földterületnek

csupán egyharmad részére terjedt ki. A vasúthálózat kiépítésével lehetővé vált a Heves megyei borok fokozott exportja is. Apc, Pásztó, Pata, Gyöngyös, Sár, Vi- sonta, Domoszló, Debrő, Verpe- létés Eger borai nemcsak ismertté, hanem keresettekké is váltak.

A Zagyvától Egerig nagyjából a Hatvan—füzesabonyi vasút és a Mátra vonulata közötti terület szőlőtermesztése erőteljes fejlődésének is az iszonyú filoxéra- vész vetett véget az 1880-as évek közepén. 1890-ig a megye 22 bortermelő települése került zárlat alá. Mivel a szőlészeti szakosztály nem állíthatta meg a vészt, az elpusztult szőlők mielőbbi újratelepítését szorgalmazta. Törekvése kapcsolódott a hazai I. nagy szőlőrekonstrukcióhoz. Csömör Kálmán, Gyöngyös volt polgármestere 15 éves rekonstrukciós tervet készített, amely nemcsak a város, hanem a Mátraalja minden szőlőtermelő községének talpra állítását is magába foglalta. A HMGE létrehozta a Gyöngyösi Phylloxera Bizottságot, amely 1890-től Szőlőtelepítő Bizottsággá alakult. Csömör 1892-ben országos hatókörű szaklapot indított a szőlészet-borászat népszerűsítésére Egy év a szőlőben címmel, amelyet 1898-tól A Szőlőben címmel adott ki. A HMGE Szőlészeti Szakosztálya közreműködött a kisbirtokosok hitelfolyósításában, amellyel hozzáfoghattak az új oltványszőlők telepítéséhez. (A közép- és nagybirtokosok a helybeli pénzintézetektől, bankoktól kölcsönöztek.) A szőlőtelepítő bizottság és a szőlészeti szakosztály a nincstelen és kapásparasztoknak oltványkészítő tanfolyamokat szervezett. Gyöngyös és különösen Réde, valamint Sár kapásaiból és szőlőmunkásaiból néhány év alatt olyan réteg alakult ki, amely országszerte híressé vált a szőlőoltványok készítésével. 1894-ben megalakult Gyöngyösön a Szőlészeti és Borászati Egylet, 1895- ben a Gyöngyösi és Gyöngyös Vidéki Szőlészeti Egyesület. Mindkettő elősegítette a kis-kö- zép- és gazdagparasztok, továbbá a kis- és középbirtokosok szőlővesszővel való ellátását. Ösztönözték a szőlőuradalmak újraszervezését, új szőlészeti-borászati részvénytársaságok alakulását. Az egyesület sajtója 1897- től a Gyöngyösi Lapok volt, amely szaktanácsokon kívül általános gazdasági tájékoztatást is nyújtott olvasóinak. Csömör, majd Balogh Gyula polgármester az említett egyesületnek nemcsak tagja, hanem közreműködője is volt. Az ő, és utóda, Kemény János érdeme is, hogy a szőlőrekonsturkció az 1910-es évekre megvalósulhatott a Mátra alján, annak középponti településein, a gyöngyösi-visontai történelmi borvidéken.

A szőlőtelepítő bizottság 1910-ig, a borászati egylet és a szőlészeti egyesület 1918-ig „töltötte be áldásos szerepét, mert az újrateremtett szőlőkkel és felvirágoztatott borászattal tovább növelte a mátraalji borok hírnevét” — amint azt az Országos Magyar Gazdasági Egyesület is megfogalmazta.

Az I. világháború és az azt követő évek nehéz gazdasági körülményei a mátraalji szőlőművelést és borgazdálkodást is válságba sodorta. A HMGE Szőlészeti Szakosztálya a gazdasági világválság éveiben érdekvédelmi szervezetté alakult át. Szorgalmazta a minőségi borok előállítását és a csemegeszőlők telepítését, amely által sikerült a gyöngyösi-visontai borvidék kisgazdaságait piacképessé tenni. Együtt küzdött a Gyöngyösi Földmíves Gazdakör Borászati Osztályával a direkttermő szőlők (Otelló, Nova) kiirtásáért. Sajnos ez a közös igyekezet sikertelen maradt, mert a II. világháború idején is nőtt a területük.

A direkttermő háború utáni telepítésével tovább romlott at város és környékének borászata. A megújult Gyöngyösi Gazdakör Borászati Egylete 1947-ben hozott először határozatot a borvidék hírnevének visszaállítására. Azonban a direkttermő szőlők irtását nem a kisgazdák, vagy a földhöz juttatott kisparasztok kezdték el, hanem az 1948/ 1949/1950-ben szerveződő mezőgazdasági termelőszövetkezetek. A gazdaköri borászati egylet vezetőségi tagja, Csépány László és Szalmás Andor tsz-elnök Kecskés Péter tanárral olyan tervezetet készített 1956/1957- ben, amely a kisgazdák és tsz-ek illetve tsz-parasztok szőlészetiborászati tevékenységének minőségi fejlesztését célozta. Középpontban a Sárhegy szőlőtelepítése és a direkttermők kiirtása állt. Mivel a borászati egylet 1962-ben feloszlott, ezeket a célokat a helybeli és a környék tsz- ei, valamint a Gyöngyös-do- moszlói Állami Gazdaság valósította meg az 1960-as években indult II. nagy szőlőrekonstrukcióval.

Negyed évszázada nem volt szőlész-borász szövetség Gyöngyösön. Bízunk a nemrég alakult egyesület életképességében, törekvéseinek megvalósulásában — a mátraalji borvidék hírnevének megerősítésében.

Misóczki Lajos

Korszerűbb körülmények Hatvanban

Korszerűsítették a hatvani tűzoltók szolgálati helyét. Az új létesítmény 15 millió forintba került, ehhez járult az állomány többszázezer forint értékű szakipari és segédmunkával párosult társadalmi munkája is, amelynek ösz- szefogását, irányítását. Lengyel Tamás parancsnok tekintette szívügyének. A kialakított körletek, klubhelyiség, oktatóterem, hírközpont, szertárak, kocsiállások és egyéb szociális létesítménnyel a tűzoltók nehéz, egész embert kívánó hivatását hivatottak segíteni, jobbá tenni.

(Szabó Sándor felvétele - MTI)