Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-15 / 221. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. szeptember 15., csütörtök GAZDASÁG - TÁRSADALOM 3. KISZ, MIOT, szervezeti pluralizmus Az ifjúság nagyobb bizalmat, önállóságot érdemel (II/2.) — Felerősödött az a korábbi vélemény, miszerint a KISZ nem látta el hatékonyan a tagjai érdekképviseletét. Ezt látványosan alátámaszt­ja, hogy a különféle szerveződések az érdekvédelmi tevékenységet ál­lítják a munkájuk középpontjába. Vajon nem afelé tartunk, hogy a korábbi és vitatható mozgalmi munkát teljesen háttérbeszorítja a két­ségtelenül fontos létproblémák túlhangsúlyozása? Az ifjúság érdekeinek képviselete — Politikai intézményeink kö­zött — és nem elsősorban önhi­bájukból — ezen a téren csak­ugyan tapasztalható zavar. Nor­mális helyzetben — remélem ez irányba haladunk — a politikai szervezetek nem hagyhatják fi­gyelmen kívül a tagok érdekeit, függetlenül attól, hogy elsősor­ban azok politikai összefüggéseit tárják fel. S akkor védik jól az említett érdekeket, nevezetesen az ifjúság érdekeit, ha olyan kor­mányzati, társadalomirányítási viszonyokat segítenek létrehoz­ni, amelyek a lehető legnagyobb mértékben biztosítják a fiatalok jog- és érdekvédelmét. A kifeje­zetten érdekvédelmi jellegű szer­vezetek, például a szakszerveze­tek, elsődleges feladata az, hogy tagjaik lét- és munkafeltételeit közvetlenül érintő ügyekben ha­tározottan és gyakorlatiasan képviseljék, mind a csoportokat, mind az egyéneket. És hogy ez így is legyen, nos ehhez kell töb­bek között az egyesülési,törvény, amely világos és egyértelmű vi­szonyokat tételez fel a különféle típusú szervezetek működésé­hez. Úgy gondolom tehát, hogy például a munkahelyi bérügyek­ben nem elsősorban a politikai szervezeteknek, hanem az ér­dekvédelemre hivatott szakszer­vezetnek kell véleményt nyilvá­nítani. Nem lenne szerencsés, ha a KISZ ifjúsági szakszervezetté válna. Arra kell inkább töreked­ni, hogy az országban uralkodó társadalmi, politikai viszonyokat a fiatalok érdekeinek megfelelő­en, nagyobb hatásfokkal befo­lyásolhassa. Határozott és önálló véleménnyel. — Hogyan alakul majd a párt­nak a MIOT-hoz való viszonya? — A Magyar Ifjúság Országos Tanácsa megalakításának alapja az a tény, hogy az elmúlt években kibontakozó folyamatok nyo­mán nem egyetlen, hanem kü­lönféle szervezetek képviselik az ifjúságot. Egy részüknek az volt az igénye, hogy — önálló arcula­ta megtartása mellett — a közös ügyekben együttesen is fellép­hessen. Erre a modellre, vagy mecha­nizmusra Európa számos orszá­gában találunk példát, amikor is az az elv érvényesül, hogy min­den szervezet megtartja önálló­ságát, közös fellépésre csak olyan ügyekben kerülhet sor, amelyekben teljes az egyetértés. Tehát a MIOT esetében nem egy újabb irányító központról és ki­váltképpen nem egy újabb szer­vezetről van szó, hanem olyan fórumról, amely lehetőséget te­remt az álláspontok összehango­lására az ifjúságot érintő kérdé­sekben. Egy ilyen fórum megala­kítása alapos — és bizonyára hosszan tartó — előkészítést igé­nyel. Vitatott kérdés például, hogy milyen szervezetek lehesse­nek a MIOT tagjai. Valószínű, hogy az egyesülési törvénnyel összhangban a MIOT köteléké­be az egyéni tagsággal rendelke­ző, az ifjúsággal foglalkozó, or­szágos hatáskörű és bejegyzett szervezetek léphetnek majd. Nyitott kérdés, hogy milyen lesz a kapcsolata az Országos Ta­náccsal azoknak a kluboknak, köröknek, helyi szervezeteknek, amelyek nem szerveződtek or­szágos mozgalommá. Ezek ré­szére feltehetően helyi szinten kell inkább közös fórumot te­remteni. — A MIOT előkészítő bizott­ságának elnöke egyik nyilatko­zatában utalt arra, hogy a Szoci­áldemokrata Ifjúsági Fórum be­jelentette megalakulási igényét. A dolgok pillanatnyi állása sze­rint létrejöhetne parasztpárti, li­berális, vagy éppen keresztényde­mokratafórum is. Adódik tehát a kérdés: meddig ifjúsági fórum és mikor alakul párttá? — Egy politikai párt léte vagy nemléte, megítélésem szerint nem deklaráció kérdése. Ez igaz úgy is, hogy nem feltétlenül párt az, amely önmagát annak kiáltja ki; de igaz úgy is, hogy lehet, hogy lényegében pártként mű­ködik egy csoport, még ha ezt ta­gadja is. Egy párt létének mini­mális követelménye, hogy tag­sággal, megfelelő szervezeti há­lózattal és pénzforrásokkal, va­lamint politikai programmal ren­delkezzen. Fontos az is, hogy minden igazi párt — egyedül vagy másokkal együtt — kor­mányra akar kerülni. Politika, kormányzás, hatalom — ezek egymástól el nem választható fo­galmak. Nos, az eddig alakult különböző társadalmi csopor­tok, állampolgári kezdeménye­zések esetében a felsorolt jellem­zők egyike vagy többike hiány­zik. — Mit jelentene a Népfront­jelleg az ifjúság, közelebbről a MIOT esetében? — Véleményem szerint két kü­lönböző dologról van szó. Az if­júság egészét érintő nagy kérdé­sekben — foglalkoztatottság, la­kás, oktatás, nemzetközi iljúsági cserék — lehetőség és szükség is van a tagságra is támaszkodó, if­júsági szervezetek közös fellépé­sére. Ennek kerete lehet egy ifjú­sági tanács. Más kérdés, hogy a Népfront jegyében —és esetleg keretében — az ifjúság képviselői rendsze­res eszmecserét folytassanak a politika különböző ügyeiről, a kormányzásról, a törvénykezés­ről és keressék azt, ami összeköt­heti őket. Egy ilyen fórumon nemcsak országosan kiépített if­júsági szervezeteknek van he­lyük, hanem kisebb, lazább cso­portoknak, sőt szervezetekhez nem csatlakozott, érdeklődő egyéneknek is. — Mit vár a párt a KISZ terve­zett konferenciájától? A párt befolyásának növeléséért — A pártnak az a természetes törekvése, hogy növelje befolyá­sát az ifjúság körében. Ehhez bármilyen szervezeti' megoldás — rétegszervezet, vagy egységes politikai szevezet — keretet nyújthat. Az elmúlt évek során e befolyás nem növekedett. Most tehát joggal vátja el a párt az ifjú­ság körében dolgozó kommunis­táktól, hogy találják meg e befo­lyás növelésének módját. Ha úgy ítélik meg, hogy ehhez szervezeti támogatásra van szükség, a párt­tagok többsége támogatni fogja a kommunista ifjúsági vezetőket. Ha úgy látják, hogy a pártnak, a kormánynak határozottabb lé­péseket kell tennie az ifjúság kü­lönböző rétegei helyzetének ja­vítására, az anyagi lehetőségek függvényében bizonyára ehhez is támogatást kapnak. A „hogyan tovább” semmiképpen sem egy­szerűsíthető le arra, hogy egy, vagy több KISZ legyen. Beható programvitára, új kezdeménye­zésekre van szükség, amelyek biztosíthatják, hogy a már több éve bontakozó politikai versen­gésben a szocialista mozgalmak helytállnak és növelik hatásukat. (Vége) K. E. 45 fokos melegben is dolgoznak — Ki a felelős a szellőztetésért? — A szolgáltatások megfelelő színvonalúak Dobos, honira Belvárosi Manapság az idegenforgalom népgazdaságunk számára egyre fontosabb bevételi forrássá válik. Eger történelmi adottságai következtében jelentős turistaforgalmat bonyolít le. Országszerte szó esik arról, vajon hogyan emelhetnénk a hozzánk látogató vendégek számát. Jelentős feladatot kell vállalnia ebből a vendéglátóiparnak, elsősorban a szolgáltatások színvonalának emelésével, illetve megtartásával. Vajon mit tesznek ezért a megyeszékhely vendéglátósai? A választ keresve elkísér­tem szokásos ellenőrző kőrútjára a városi Köjál munkatársait. Kora reggel lévén először az impozáns piac épülete felé vet­tük utunkat. Miközben a büfésor felé igyekeztünk, Budavári Sán- dorné felhívta a figyelmemet az általában tapasztalható hiányos­ságokra. Nyomban szembetűnő volt, hogy a kiszolgáló személy­zet nagy részéről hiányzott a kö­telező fehér sapka, illetve néme­lyikükről a fehér köpeny. Az első egységbe belépve, pillanatok alatt szakadt rólunk a víz, a hő­mérő higanyszála 45 fokot muta­tott. Budaváriné a következő kérdést tette fel: — Miért nincs egyik dolgozón sem védősapka? Udvari Ferenc mentegetőzve mutatott a hőmérőre, ezzel indo­kolván a mulasztást. Emberileg talán érthető, azonban a szabály, az szabály. A kicsiny helyiséget végigjárva megállapíthattuk, hogy mindent az előírásnak megfelelően, jó színvonalon hajtanak végre. Csak az a fránya sapka ... Az üzletből kilépve ugyancsak meg­lepődtünk, hiszen lássanak cso­dát, kinek innen, kinek onnan, de a fejfedő mindenütt előkerült. Hiába, elterjedt a hír a piacon, itt vannak a köjálosok. A veszélyes hulladékok káros hatásai Környezetvédelmi tanfolyamsorozat Gyöngyösön A Természettudományi Is­meretterjesztő» Társulat Heves Megyei Szervezetének környe­zetvédelmi szakszolgálata szeptember 12—19. között a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Vállalatgazdálkodási Üzemmémökképző Intézeté­ben, Gyöngyösön tanfolyamot szervezett. Az előadások és a konzultációk a veszélyes hulla­dékokkal és levegőtisztaság­védelemmel kapcsolatosak. A résztvevők: a megye me­zőgazdasági, ipari és közleke­dési üzemeinek környezetvé­delmi felelősei, akik többnyire osztott munkakörben látják el manapság egyre fontosabbá vá­ló feladatukat. Szakmai képzé­sük ugyanakkor nem biztosí­tott. A veszélyes hulladékok ká­ros hatásainak elkerülésére ösztönző jogszabályok 1982- től, a levegő tisztaságának fo­kozottabb védelmét elősegítő rendeletek 1986-tól kötelezik a vállalatokat a környezetszeny- nyezés visszaszorítására. A gazdálkodó szervezetek a bírsá­gokon keresztül napjainkban egyre inkább érzékelik, hogy a határértékek, jogszabályok be­tartása létszükséglet. Ezek pontos értelmezésében, konk­rét feladatokra alkalmazásában lesznek a mostani képzés hall­gatóinak segítségére az elő­adók, az Észak-Magyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság szakemberei. A szakszolgálat a tanfolyam­sorozat keretében valamennyi, a környezetvédelem által fel­ölelt téma feldolgozását meg­szervezi a jövőben. Nem volt ez másként a hal­sütőnél sem, aki váltig állította, hogy ő bizony munkakezdés óta viseli a fehér sapkát. Közben a Köjál ellenőre megkérdezte: friss-e az áru? Mielőtt állást fog­lalt volna, még végignézte a hű­tőpultokat is. Miután mindent rendben talált, további jó mun­kát kívánva, újabb állomáshe­lyünkre igyekeztünk. Közben az egyik büfés megszólított minket, s néhány percre türelmünket kérve, előadta társai nevében pa­naszukat. — Kérem, írja meg, hogy mi itt milyen körülmények között dol­gozunk, mekkora a hőség, szel­lőzési lehetőség szinte egyáltalán nincs. Húszezer forintért vettük a helyiséget a helyi tanácstól, prob­lémáink orvoslására azonban semmilyen konkrét lépést nem tesz. A piac gondnokságán érdek­lődtünk a hallottakról, de bizta­tót ott sem tudtak mondani. Sze­rintük a tervezők és a kivitelezők egymásra mutogatnak, de csele­kedni . . . Az óra mutatója már jócskán túl szaladt a kilencen, amikor a strand felé vettük utunkat. A jó idő ellenére kevesen voltak, így a vendéglátósok a szokásosnál is készségesebben álltak rendelke­zésünkre. Vizsgálódásaink során semmilyen rendellenességre nem bukkantunk, így bírságolás­ra sem került sor. Meglátogattuk a Strand étter­met is, ahol Hargitai Dénes üzlet­vezető kalauzolásával folytató­dott az ellenőrzés. Közben csat­lakozott hozzánk dr. Körfy Péter is, a városi Köjál vezetője. Mi­után ő is megelégedéssel nyug­tázta a látottakat, néhány szóban beszélt arról, mekkora változás ment végbe Egerben az utóbbi néhány évben, őket mindenki túl szigorúnak tartotta, de lassan megszokták, hogy az előírásokat bizony be kell tartani, ha tetszik, ha nem. Határozottan léptek fel a „visszaeső” bűnösökkel szem­ben, bár hangsúlyozta, hogy nem a büntetés mértéke a lényeges, hanem annak nevelő hatása. A harangok már delet ütöttek, így jó polgárhoz méltóan mi is kerestünk egy éttermet. A Belvá­rosi éttermet választottuk, persze nem éhségünk csillapítására. Már az első benyomások valami rosszat sejtettek, se az üzletveze­tőt, se a helyetteseket nem talál­tuk. Az ellenőrzést azonban megkezdtük. A konyhába lépve Budaváriné a szokásos kérdései­vel faggatta a séfet, aki egyre bántóbb hangnemben válaszolt. Pedig haragra inkább másnak lett volna oka, mert kiderült, hogy közel tíznapos virslit és két- háromnapos belsőségeket talált a hűtőszekrényben. (A belsősé­geket csak 24 óráig lehet tárol­ni!) Fokozatosan derült fény alapvető hiányosságokra, hiány­zott egy-egy dolgozó egészségi könyve, a mosogatás nem volt szakszerű, a tojásfertőtlenítés nem történt megfelelően. Mind­ezek után indokoltan rendelték be a városi Köjálhoz az étterem vezetőjét. Kora délutánba hajló sétánkat a Dobos cukrászdában fejeztük be. Tregováné Kovács Mária üz­letvezető-helyettes irányításával megismerkedhettünk a fagylalt- és sütemény készítés menetével, s a friss Rákóczi-túróst majszolva, elismeréssel bólogattunk az itt folyó munkáról. Végezetül jelen lehettünk az új lift átadásánál, ami az áru szállítását fogja meg­könnyíteni a jövőben. Benyomásainkat összegezve megállapíthattuk, hogy megye- székhelyünk vendéglátóipara, il­letve annak dolgozói kevés kivé­tellel megtesznek mindent azért, hogy a helyi lakosság mellett az idelátogató turisták igényeit is maradéktalanul kielégíthessék. (molnár) Szélmalom, pusztulóban Bakuivá András, az örménykúti Felszabadulás Tsz nyugdíjasa, szélmalomtulajdonos. A holland típusú szélmal­mot a nagyapja építette 1870 körül, és fénykorában napi kilencven mázsa gabonát is megőrölt. 1914 és 1939 között nem működött, de azután tulajdonosa rendbehozatta és 1947-ig ismét forogtak lapátjai. A több mint 100 éves szélmalom napjainkban már használhatatlan, az idős gazda —a Bakulya család utolsó élő tagja — tehe­tetlenül szemléli pusztulását (MTI-fotó: B. Fazekas László)

Next

/
Oldalképek
Tartalom