Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-12 / 192. szám

2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 12., péntek Új kormány Ecuadorban Rangidős brit diplomata repült Teheránba Irán igazságszolgáltatást követel Rodrigo Borja, Ecuador szerdán beiktatott elnöke nyilvánosságra hozta az új kormány névsorát. A 13 tagú új kabinet kilenc minisz­tere a kormányzó demokratikus baloldal (ID) tagja. Az ID alapí­tója (1968) és szellemi vezére Rodrigo Borja. Az új külügyminiszter Diego Cordovez, a hadügyminiszter Jorge Feliz nyugállományú tá­bornok lett, a belügyminiszteri tárcát Andres Vallejo kapta. A kormány főtitkári posztjára Was­hington Herrerat nevezték ki. Rodrigo Borját szerdán ünne­pélyes külsőségek között iktat­ták be államfői tisztségébe. Az eseményre érkezett George Shultz amerikai külügyminiszter a sajtó képviselői előtt úgy nyi­latkozott, hogy szívélyes megbe­szélést folytatott az új elnökkel. Egyúttal kifejezésre juttatta nemtetszését a beiktatási cere­mónia színhelyéül szolgáló ecua­dori kongresszus épületének egyik falfestménye miatt. A fali­képen ugyanis egy náci egyen- sapkát viselő halálfej is látható, rajta a felirat: CIA. Shultz szerint a festmény ’’sér­tő üzenet az Egyesült Államok­nak Sőt mi több, lehet — mond­ta -, hogy a beiktatáson való rész­vételtől akarták őt ily módon el­tántorítani, csakúgy, mint ahogy a bolíviai merénylet célja is a kör­út megszakítása volt. Moszkvai rádió lengizi ügyelet A moszkvai rádió magyar nyelvű szerkesztősége ismét ten- gizi ügyeletet tart: a Tengizben dolgozó magyar szakemberek hozzátartozói, barátai, ismerősei augusztus 16-17-én, budapesti idő szerint reggel 7-től 12-ig küldhetnek telefonüzenetet sze­retteiknek. Az érdeklődőknek a 00- 7095-ös előhívószám tárcsázása után a 233-73-16-os telefonszá­mot kell hívniuk. Ezen a számon rölgzítik hangos üzeneteiket, amit a szerkesztőség munkatár­sai már másnap eljuttatnak Ten- gizbe. Irán továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy Irákot, mint agresz- szort büntessék meg, és ’’súlyos következményeket” helyezett ki­látásba, ha a világszervezet el­mulasztja ezt az igazságszolgál­tatást. Hasemi Rafszandzsani, az irá­ni fegyveres erők főparancsnoka szerda este Teheránban tartott sajtóértekezletén hangsúlyozta: ’’világosan leszögeztük, hogy igazságtevést kívánunk, s azt, hogy a minden alapelvet felrúgó agresszor nyerje el büntetését”. ’’Azért fogadtuk el a tűzszü­netet, mert reméljük, hogy a fe­lelősség kérdésével foglalkozó bizottság komolyan veszi a dol­gát” — mondotta Rafszandzsani, majd hozzáfűzte: ’’bízunk ab­ban, az események nem azt fog­ják mutatni, hogy Iránt félreve­zették a felelősség megállapítá­sának kérdésében. Ha Irán úgy érzi, hogy félrevezették, ez sú­lyos következményekkel járhat az egész térségre” — mondotta a teheráni vezető. A BT 598-as határozata pár­tatlan testület létrehozását irá­nyozza elő annak tisztázására, hogy melyik felet terheli a fe­lelősség a háború megindításá­ért. Irán eredeti álláspontja szin­tén az volt, hogy addig nem fogadja el a tűzszünetet, amíg agresszor- ként meg nem hélyegzik Irakot. Irán ENSZ-küldötte szerdán tiltakozását jelentette be amiatt, hogy iraki repülőgépek iráni vá­rosok fölött repültek át. A kül­dött kijelentette, hogy az iráni légtér megsértése ellentétes a két félhez intézett, és az augusztus 20-i tűzszünet előtt maximális önmérsékletet sürgető felhívás­sal. Mohammad Dzsafar Mahal- lati ENSZ-küldött Pérez de Cu­ellar főtitkárral tartott találkozó­ja után újságírók előtt hangoztat­ta: Irán a legerélyesebb formá­ban tiltakozott amiatt, hogy iraki gépek iráni városok fölött repül­tek át. Hozzátette, hogy az iraki lépés ’’rossz nyitánynak” bizo­nyulhat. A főtitkár és a BT elnöke a biztonsági tanács hétfői ülésén szólította fel a két felet, hogy ta­núsítsanak maximális önmérsék­letet. Pérez de Cuellar ezen az ülésen jelentette be, hogy au­gusztus 20-án életbe lép a tűz­szünet. Rangidős brit diplomata re­pült csütörtökön Teheránba, mi­közben az iráni külügyminiszté­rium magas rangú képviselője Londonban folytat megbeszélé­seket az anglikán egyházfővel. A két ország diplomáciai kap­csolatainak egy éve történt befa­gyasztása óta a brit kormány most először küldi el hivatalos képviselőjét az iráni fővárosba a farszi nyelven folyékonyan be­szélő David Reddaway személyé­ben. Reddaway, aki Khomeini ajatollah iszlám forradalmának győzelme idején diplomáciai be­osztott volt Teheránban, két-há- rom hétre tervezett felderítő tár­gyalásai alapján tesz majd jelen­tést külügyminiszterének a teljes értékű diplomáciai kapcsolatok helyreállításának lehetőségeiről. A brit külügyminisztérium megerősítette, hogy Londonban tartózkodik Reza Szaid Moha- medi, az iráni külügyminisztéri­um nyugat-európai osztályának vezetője. Mohamedi szerdán a Lambeth Palace-ban, az angli­kán egyházfő londoni rezidenci­áján találkozott dr. Robert Run­de canterburyi érsekkel. ’’Mo­hamedi érkezésének és Redda­way elutazásának egybesése súlyt ad azoknak a találgatások­nak, amelyek szerint a két ország diplomáciai kapcsolatainak tel­jes helyreállítására sokkal hama­rabb sor kerülhet, mint azt ko­rábban gondolták” — állapította meg a The Times csütörtöki je­lentésében. Jól tájékozott londoni forrá­sok szerint a Libanonban Irán- barát csoportok által fogva tar­tott három brit túsz szabadsága áll a ’’titkos” megbeszéléseik homlokterében. Nicaraguái ellenforradalmárok Csak humanitárius segély Csak humanitárius segélyt volt hajlandó megszavazni az amerikai szenátus demokrata párti többsége a nicaraguai ellen­forradalmároknak. A rendkívül heves vita után elfogadott hatá­rozat csaknem 27 millió dollá­rértékű élelmiszer, gyógyszer, ruha beszerezését engedélyezi. A republikánusok, a Fehér Ház ösztönzésére és támogatásá­val, katonai segély megszavazá­sát is el akarták érni, s mikor ezt a többség elutasította, nem voltak hajlandóak még a humanitárius segély megszavazására sem, no­ha a többségi javaslat nyitva hagyja a kaput az előtt, hogy Reagan szeptemberben javasol­hassa a katonai segélyek felújítá­sát is. Az újabb segélyösszeg a szep­tember végén lejáró jelenlegi— ugyancsak kizárólag nem kato­nai tételeket tartalmazó — se­gélyprogram felváltását szolgálja majd. Belgrádi értelmiségiek nyilatkozata a Mladinában A ljubljanai Mladina, a Szlo­vén Szocialista Ifjúsági Szövet­ség központi lapja közzétette 19 ismert belgrádi értelmiségi — tu­dós, akadémikus, író, művész — levelét, amelyet ’’Javaslat Joszip Broz Tito szerepének szabad és bíráló ellenőrzésére” címmel a jugoszláv államelnökséghez és a parlamenthez intéztek. A Mladi­na ”Ki volt Joszip Broz Tito?”, címmel ismertette ezt az állás- foglalást. A levél aláírói ” A szabad gon­dolkodás és véleménynyilvánítás védelmezőinek bizottsága” ne­vében támadják a néhai párt- és államfőt egyebek között a koszo­vói helyzet, az albán nacionaliz­mus kialakulásáért, az ország 1974-es alkotmányának elfoga­dásáért, a Goli Otok-i szigetbör­tön létrehozásáért (1948-ban), a ’’reális szocializmus jugoszláv al­ternatívájának szerencsétlen eredményeiért”. Több jugoszláv lap erélyes hangú kommentárban utasította el a bizottság levelét, amelyet a zágrábi Vjesnik a történelem el­leni ármánykodásnak és cselszö­vésnek nevezett. Az újságok éle­sen elítélték a Mladinát is. Az elindít négy évtized legsúlyosabb természeti katasztrófája sújtja a szudáni fővárost. Kartuinban megbénult a víz- és áramszolgálta­tás, valamint a tömegközlekedés. Az elmúlt heti özönvíz szerű esőzések miatt mintegy egymillió ember vált hajléktalanná az ország­ban. (Népújság telefoto MTI) Világkiállítás: Bécsi helyszín A tervezett 1995-ös Bécs-Bu- dapest világkiállítás bécsi hely­színéről folyó vita megoldására eredeti elképzelés vetődött fel. Eszerint részben egy, a bécsi Du- na-szakaszon átívelő új híd szol­gálhatna kiállítási területül, mintegy kézzelfoghatóan jelké­pezve a kiállítás mottóját: „Hi­dak a jövőbe”. Az ötletet mind a világkiállítá­si egyesület építésze, Gustav Pe- ichl, mind pedig az egyesület fő­titkára, Gerhard Félti elragadó- nak és megfontolásra érdemes­nek tartja. Mindenekelőtt az el­képzelés műszaki megvalósítha­tóságát, költségoldalát, környe­zeti hatásait és városrendészeti kihatásait kell megvizsgálni. A híd építési költségeit a más­különben szükséges telekköltsé­gek és pótlólagos beruházási költségek megtakarítása ellensú­lyozná. Félti szerint a híd az egész világkiállítás és Bécs vonzó jelképévé válhatna, így későbbi hasznosítására is számos lehető­ség kínálkozik. A belga sajtó Romániáról A liberálisokhoz közel álló igen tekintélyes brüsszeli Le So- ir, a legnagyobb példányszámú francia nyelvű belga lap csütör­tökön háromhasábos cikket kö­zöl ”az ENSZ-be delegált román szakértőket sújtó járványról”. Emlékeztet rá a cikk: ezelőtt három évvel Liviu Botát, aki 1985-ig az ENSZ leszerelési ku­tató intézetének igazgatója volt Genfben, konzultációra haza­rendelték Bukarestbe. Bota ott — a hivatalos jelentés szerint -megbetegedett. Valójában — ír­ja a lap — a román titkosrendőr­ség, amely szerint túlságosan független volt, kémkedéssel vá­dolta és őrizetbe vette. Az ENSZ nyomására később kiengedték, de házi őrizetben tartották és csak az ENSZ ismételt követelé­sére engedték vissza két évvel ké­sőbb Genfbe, ahol már nem mert semmilyen nyilatkozatot ten­ni. Csak annyit mondott, hogy ki- szabadulását az amerikai kül­ügyminisztériumnak köszönhe­ti. Nem kizárt — folytatja a Le Soir — hogy Washingtonnak most újból interveniálnia kell. Az emberi jogok Genfben széke­lő ENSZ-bizottságának román szakértője, Dumitru Mazilu ’’kapta el a betegséget”, és egy éve nem engedik vissza Genfbe. Most Bukarest Ion Diaconu sze­mélyéhen mást küldtek a hclyé­be. Az ENSZ követeli, hogy ad­ják vissza Mazilu mozgási sza­badságát. Ezután a lap így folytatja: ’’ÉrthetőMazilu betegsége ab­ban az értelemben, hogy az em­beri jogok tiszteletben tartása nem erős oldala Ceausescu elnök kormányzatának. A szakértők eltűnése román specialitás lett, mivel Mazilu, akárcsak koráb­ban Bota, nem volt elég buzgó a román álláspont támogatásában. Igaz, a szakértők feladata Ceau­sescu politikájának támogatásá­ban lehetetlenné válik, amikor a területrendezésnek, azaz a falvak lerombolásának és az erőszakos urbanizációnak képtelen prog­ramja a megvalósítás szakaszába lépett”. Ugyanezzel a témával foglal­kozik csütörtökön a La Libre Belgique, a másik igen tekinté­lyes francia nyelvű belga lap. A cikk szerint a héten Genfben az Emberi Jogok Bizottságában ti­tokban egy levelet adtak kézről kézre. Ebben Dumitru Mazilu leírja, hogy amióta nem engedé­lyezik visszatérését Genfbe, erős nyomás nehezedik rá és családjá­ra, zaklatják őket. Minisztériumi beosztásából visszahívták, és éj­jel-nappal 20 titkosrendőr tartja őt szemmel. A levélben — fejezi be cikkét a La Libre Belgique — szó sincs szívbajról, amelyre a ro­mán hatóságok hivatkoztak. A jugoszláviai „petőfisek ” A második világháború viha­rában a jugoszláv népfelszabadí­tó hadsereg kötelékében, Szla­vóniában 45 évvel ezelőtt alakult meg az első magyar egység: a Pe­tőfi Sándor zászlóalj, amelynek még élő harcosaival együtt az utókor most büszkén emlékezik az évfordulóra. 1943 nyarán, azokban az em­lékezetes napokban a jugoszláv partizánhadsereg magyar tagjai a 2. hadtest parancsnokságának döntése alapján Szlatinszki Dre- novacnál, a Jankovac-patak mentén gyülekeztek. Augusztus 15-én a zászlóalj létrehozását be­jelentő ünnepélyes parancshir­detésre vártak, amikor a csendet váratlan fegyverzaj verte fel. Egy fasiszta osztag rajtaütött a falun. A partizánok szétszóródtak és a tűzre tűzzel válaszoltak. A tűz­harc nyomán a hitleristák vissza­vonultak, a partizánok pedig — még ugyanazon a napon — a ri- jenci szénbányánál ismét össze­gyűltek./« olvasták fel a hadtest 127/43. számú parancsát a Petőfi Sándor magyar zászlóalj meg­alakulásáról. Két századot ki­egészítettek az ugyanakkor életre hívott Ernst Thalmann német századdal. A ’’petőfisek” tevékenységé­nek színteréül a Dráva-menti te­rületet jelölték ki. A parancs sze­rint az ottani német- és magyar­lakta területeken állomásoztak, s ha kellett, fegyverrel csaptak le a fasisztákra. Ezért a zászlóalj 16 hónapos működése alatt több dandár alárendeltségébe került — mindig az alá, amely éppen Szlavóniában harcolt. A zászlóalj első parancsnoka Kis Ferenc százados volt. A szla­vóniai Cabunán élt, borbélymes­terként dolgozott, 1930-ban vet­ték fel a Jugoszláv Kommunista Pártba. Kezdettől fogva részt vett a jugoszláv antifasiszta fegy­veres harcokban. Az egykori do­kumentumok megemlítik, hogy büszke volt magyar mivoltára és kommunista meggyőződésére. A nehéz körülmények között ha­mar kitűnt szervezői és kitűnő vezetői készsége. 1943 májusá­ban léptették elő századossá. A Petőfi zászlóalj híre nemso­kára túljutott a Dráván, az or­szághatáron. Kapcsolatot terem­tett a Barcson és környékén dol­gozó magyar antifasisztákkal, akik ezt a kontaktust használták fel arra, hogy politikai üldözötte­ket és zsidókat menekítsenek át a jugoszláv néphadsereg soraiba, vagy tovább, biztonságos terüle­tekre. A Vajdaság felszabadulása után a bácskai és a bánáti magya­rok tömegesen jelentkeztek a ju­goszláv népfelszabadító hadse­regbe. Újabb három magyar zászlóaljat hoztak létre, s a Petőfi Sándor zászlóalj 1944. decem­ber 31-én Sellyén brigáddá bő­vült, amelynek parancsnokává Kis Ferencet nevezték ki. A brigád legnagyobb ütköze­tét Bolmannál vívta. Ez a csata 1945. március 21-én győzelme­sen befejeződött, de a magyar dandárt súlyos veszteség érte. Egy Dráva-menti fán rejtőzködő német mesterlövész Kis Ferenc százados életét is kioltotta. A Petőfi Sándor magyar bri­gád hős fiainak emlékét Szla­tinszki Drenovacon és Bolman­nál emlékmű őrzi. Márkus Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom