Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-10 / 190. szám

2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 10., szerda Irak-lrán Általános elégedettséget váltott ki a tűzszünet Az iraki-iráni tűzszünet beje­Délnyugat-afrikai rendezés Remények és kételyek Konferencia az atomtámadás ellen (Folytatás az 1. oldalról) dás emléke ma is figyelmeztető mindannyiunk számára. A hazai békemozgalmi akciók is bizo­nyítják: a fiatalok nem közöm­bösek az atomfegyverek veszé­lyei, illetve a jövőjüket érintő le­szerelési lépések iránt. A továb­biakban kifejtette: a tudomá­nyok művelői több ismeret birto­kában nagyobb felelősséget vál­lalnak, kinyilvánítják szándéku­kat, hogy tudásukat megosztják az érdeklődőkkel. Feladatuk, hogy elmondják, miként látják 1988-ban az atomfegyver-kísér­letek helyzetét, azok betiltásá­nak lehetőségét, az azt előmoz­dító cselekvés módjait. A konferencián Madaras Pé­ter ezredes, a Zrínyi Miklós Ka­tonai Akadémia nyugállományú tanszékvezetője az atomfegyver­kísérletek katonai szerepéről, Sztanyik B. László, az Országos Frédéric Joliot-Curie Sugárbio­lógiai és Sugáregészségügyi Ku­tatóintézet főigazgató főorvosa az atomfegyver-kísérletek sugár­egészségügyi kihatásairól szólt. Berényi Dénes akadémikus, az MTA Debreceni Atommagkuta­tó Intézetének igazgatója a nuk­leáris kísérletek teljes megszün­tetésének, az ellenőrzés tudomá­nyos-technikai feltételeinek le­hetőségeiről tartott előadást. Márta Ferenc, az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetének fő­igazgatója ismertette a tudósok­nak az atomfegyver-kísérletek eltiltására vonatkozó közvéle­ményét. Tóth László szeizmológus, az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézetének munkatársa vázolta a földalatti atomfegyver­kísérletek szeizmológiai ellenőr­zésének lehetőségeit. Varga Ti­bor, a „Magyar orvosmozgalom a nukleáris háború megelőzésé­ért,, titkára előadásában hangoz­tatta: jelenleg az egyik legna­gyobb veszély az atomfegyverek minőségi fejlesztése. A nemzet­közi orvosmozgalom célja meg­akadályozni az atomfegyver-kí­sérleteket. NATO Negyedmillió katona az őszi hadgyakorlaton A NATO nagy erő-demonst- rációnak szánja idei őszi „Au- tomn Forge” fedőnevű hadgya­korlat-sorozatát, amelyen a tag­országok negyedmillió katonája vesz részt — közölte a NATO eu­rópai haderői főparancsnoksá­gának szóvivője kedden a Belgi­um déli részén fekvő Le Casteau- ban, a NATO európai haderői­nek főparancsnokságán. A manőverek augusztus végé­től november végéig tartanak. A hadgyakorlat-sorozat színhelye Törökország keleti körzeteitől Észak-Norvégiáig teljed. A szá­razföldi csapatmozgásokkal egy­behangolt légi- és haditengeré­szeti gyakorlatok fő színtere a Földközi-tenger medencéje lesz. Az NSZK déli részében főleg lé­gi- és szárazföldi egységek ma­nővereznek, és jelentős gyakor­latokra kerül sor Norvégia sark­vidéki körzeteiben is. Szórványos zavargások rob­bantak ki keddre virradólag Bel­fast katolikus negyedében azt követően, hogy egy szélsőséges protestáns félkatonai szervezet álarcos fegyveresei hétfőn agyonlőttek egy 17 éves fiút és egy sörgyári munkást. A brit karhatalmi erőket rend­kívüli készültségbe helyezték lenteset Irakban nagy győzelem­ként ünnepük, Teherán pedig bejelentette, hogy minden harci tevékenységet azonnal beszün­tet. Javier Perez de Cuellar ENSZ-főtitkár szerényen elhárí­totta magától a sikert, s kijelen­tette: szeretné, ha a Világszerve­zet kapná meg a Nobel Békedí­jat. Az ENSZ-főtitkár kitartó erőfeszítéseinek eredményeként hétfőn jelentették be az iraki-irá­ni fegyvernyugvást, amely au­gusztus 20-án lép életbe. Öt nap­pal később Genfben közvetlen tárgyalást kezd a két szemben ál­ló fél, Javier Perez de Cuellar je­lenlétében. Bagdadban Irak nagy győzel­mének tartják a tűzszünetről lét­rejött megállapodást, s keddtől kezdődően háromnapos nemzeti ünnepet hirdettek. A Forradalmi Parancsnokság Tanácsa az iraki Az áradások sújtotta Szudán­ban az egész országra kiteijedő, hat hónapig tartó rendkívüli álla­potot hirdetett ki hétfői televízi­ós beszédében Muhammed Sza­dik al-Mahdi miniszterelnök. A természeti katasztrófa — amely 42 év óta a legsúlyosabb — több mint egymillió szudánit tett hajléktalanná — jelentette ked­den az A1-Ah rám című kairói lap. A tudósítás szerint a múlt heti özönvízszerű esőzések kö­Albert Klein erdélyi evangéli­kus (lutheránus) püspök bírálta a bonni kormánynak azt a törek­vését, hogy felgyorsítsa a német nyelvű kisebbség kivándorlását Romániából. A Süddeutsche Zeitung címmű nyugatnémet lapnak adott inteijújában az egy­házi méltóság hangoztatta, hogy Bonn terve meggyőződése sze­rint „nem kívánatos és kivihetet­len”. Kifejtette, hogy a „tömeges kivándorlás azok számára is le­Észak-Írországban az internálás bevezetésének 17. évfordulója alkalmából. Attól tartanak, hogy a brit fennhatóság ellen küzdő IRA félkatonai szervezetek „em­lékezetessé” kívánják tenni 1971. augusztus 19-ét, amikor a brit biztonsági erők rajtaütéssze­rűen begyűjtötték, és bírósági el­néphez intézett nyilatkozatában hangoztatta: „Ez nagy győze­lem, amelyet Irak minden arab és az emberiség nevében aratott”. A fegyvemyugvásról szóló hírt az iraki rádió és televízió prog­ramját megszakítva, helyi idő szerint röviddel éjfél előtt közöl­te. A bejelentést Bagdadban ki­törő lelkesedéssel fogadták, az emberek városszerte lövöldözni kezdtek örömükben, s az éjjeli eget megvilágították a „díszlövé­sek” fénycsíkjai — írja a Reuter. Iránban viszont minden fegy­verropogás megszűnik. Velajati iráni külügyminiszter New York­ban közölte, hogy Irán elfogadta az ENSZ-főtitkár minden köve­telését, s „haladéktalanul be­szüntetett minden harci tevé­kenységet a földön, a vízen és a levegőben”. Mindazonáltal hoz­záfűzte, hogy támadás esetén „ nem haboznak a válasszal”. vetkeztében az ország fővárosá­ban, Kartumban teljesen megbé­nult a víz- és áramszolgáltatás, valamint a tömegközlekedés, az oktatási intézmények zárva tar­tottak. 11 ember áramütés kö­vetkeztében vesztette életét, amikor a leszakadt vezetékek a vízbe estek. Vasárnap a szudáni kormány Kartumot és további három vá­rost katasztrófa sújtotta terület­nek nyilvánított, és a külügymi­niszter nemzetközi segélyt kért. hetetlenné tenné a maradást, akik tulajdonképpen nem akar­nak távozni Romániából. Ebben az esetben egyik közösség a má­sik után válna életképtelenné”. Az NSZK belügyminisztériu­ma csütörtökön erősítette meg: a bonni kormány tárgyalásokat folytat Romániával arról, hogy a „lehető legtöbb romániai német­nek a lehető leggyorsabban” le­hetővé tegye a kivándorlást. járás nélkül büntetőtáborbate- reltek 450 IRA-gyanús személyt. Céljával ellentétes hatása mi­att 1975-ben megszüntették az internálást. A legutóbbi hetek­ben újult erővel feltámadó erő­szakhullám nyomán Belfastban és Londonban most ismét erősö­dik a követelés az internálás újra bevezetésére. „Körvonalazódtak a megálla­podás alapvető elemei” „Felcsil­lant a béke reménysugara.” Ilyen, és ehhez hasonlóan óvatos kife­jezéseket használtak a szakértők, elemzők az utóbbi hetekben a délnyugat-afrikai válság rende­zésének kilátásairól nyilatkozva. S elővigyázatuk, diplomáciai szóvirágokban nem szűkölködő jóslatuk, igencsak érthető volt, elvégre Földünk egyik legrégeb­ben húzódó véres, érdek-össze­ütközésekkel terhelt és külpoliti­kai vetületekkel bonyolított vál­sággócáról van szó. Végre áttörés? Bár az óvatosság mindig indo­kolt, mégis a legfrissebb fejlemé­nyek arra utalnak, hogy ezúttal a remények megalapozottabbak lehetnek, mint a korábbi próbál­kozásoknál. Kimerítő, aprólékos tárgyalási menetek, no és nélkü­lözhetetlen kompromisszumok előzték meg a bejelentést: meg­van az áttörés, s gyakorlatilag életbe lépett a tűzszüneti megál­lapodás. A londoni, kairói, majd New York-i eszmecserék után a siker a svájci konferenciaváros­hoz, Genfhez fűződik: itt tudott végre közös nevezőre jutni An­gola, Kuba, illetve a Dél-Afrikai Köztársaság küldöttsége, felvá­zolva egyben a hosszabb távú rendezés menetére vonatkozó elképzeléseiket is. A negyedik fél, az Egyesült Államok delegá­ciója közvetítőként vett részt a megbeszélés-sorozaton, s közis­mert az is, hogy az egyezkedést folyamatosan kísérte a magas szintű szovjet-amerikai konzul­táció. A délnyugat-afrikai megoldás elérhető közelségbe kerülése részben tehát ugyanúgy az üdvö­sen megjavult nagyhatalmi vi­szony következménye, mint más regionális válsággócok, Kambo­dzsa vagy Afganisztán „araszo­A burmai hatóságok 822 sze­mélyt, köztük 11 fiatal budhista szerzetest tartóztattak le Rango- onban a hétfői tömegtüntetésen. A burmai fővárosban hétfőn este 100 ezer ember tüntetett a kor­mány ellen, dacolva a múlt hét óta érvényben levő rendkívüli ál­lapot gyülekezési tilalmával. De­mokráciát és gazdasági reformo­kat követelő tüntetések voltak az ország 14 más városában is. Mandalay és Mergui városában két-két tüntető életét vesztette. A szorító újságpapírhiányról cikkezik a szovjet sajtó: az Iz­vesztyija hétfő esti számában — a szovjet sajtóban elsőként — fog­lalkozott a magyarországi újság­papírhiánnyal, a Szovjetszkaja Kultúrából pedig kiderül, hogy a papírhiány a szovjet újságolva­sókat is sújtja. Az Izvesztyija budapesti tudó­sítója megírja, hogy a magyar la­pok a papírhiányt a szovjet pa­pírszállítások néhány ezer ton­nás csökkentésével, az ez év ele­jére megkötött és nem teljesített szállítási megállapodásokkal hozzák összefüggésbe. A beszá­moló szerint kitérnek azokra a körülményekre is, amelyek a Szovjetunióban kiváltották a korlátozó lépéseket: jelentősen megnövekedett a kereslet a szov­jet újságok iránt, szigorították a cellulózüzemek működésére vo­lása” a rendezés felé. Másrészt azonban számos belső tényező, gazdasági és politikai megfonto­lás tette lehetővé azt, hogy a két szorosan összefonódó krízis, Angola és Namíbia ügye, kimoz­dulhasson a holtpontról. A kettő közül ez utóbbi tekint­het vissza mélyebb történelmi gyökerekre. Az egykori német gyarmat még mandátumi terü­letként került a Dél-Afrikai Uni­óhoz, ám az apartheid rezsim 1949-ben annektálta az orszá­got. Namíbia azóta egyfolytában vitatéma az ENSZ-ben, ám Pre­toria mindeddig figyelmen kívül hagyta a függetlenség megadását előíró határozatokat. Most a je­lek szerint a növekvő anyagi és emberveszteségek, a nemzetközi nyomás késztette jobb belátásra. Pusztító polgárháború Sok szempontból kényszer- helyzetben érezhette magát a lu- andai vezetés is. Angolában több mint egy évtizede (pontosabban 1975, vagyis a portugálok távo­zása óta) polgárháború pusztít, a gazdaság kimerült. A kubai ka­tonai segítség elegendőnek látsz­hatott a túléléshez, nem kínált vi­szont esélyt a tartós rendezésre. A tárgyalások alapkérdésének érthetően a namíbiai önállóság elnyerése és a csapatkivonások ügye bizonyult. Kisebb vihart keltett Botha dél-afrikai külügy­miniszter közelmúltban közzé­tett „menetrendje” mivel az túl szoros határidőket szabott, és a kubai alakulatok távozását a na­míbiai választások előtt jelölte volna ki. Ezt így sem Havanná­ban, sem Luandában nem fogad­hatták el, világos tehát, hogy ma­radt alkudozni való a következő, valószínűleg szeptember elején tartandó megbeszélésre is. Mint ahogy távolról sem tisz­tázott a leendő, immár független Rangoonban a tüntetők szét- oszlatására felvonuló biztonsági erők sörétes puskákkal a tömeg­be lőttek. Szórványos lövések diplomáciai források szerint még kedd reggel is hallhatóak voltak a fővárosban. A hétfői tüntetés volt a legna­gyobb népi megmozdulás Bur­mában az 1962-es katonai hata­lomátvétel óta. A tiltakozó moz­galom követeli Sein Lwin állam­fő lemondását is, őt tartva fel­elősnek az utóbbi hónapok kor­natkozó környezetvédelmi előí­rásokat. A megállapodások megsérté­séből természetesen semmi jó nem származik — írja a tudósító, hozzáfűzve, hogy az év első fel­ében a magyar fél is több tízmil­lió rubel értékű áruval maradt adósa a szovjet fogyasztóknak. Ezt követően kimerítő részletes­séggel ismerteti a Népszabadság oknyomozó cikkét, amelynek egyik legfőbb megállapítása, hogy valójában nem a papírszál­lítások korlátozása, hanem sok esetben alacsony igényű irodal­mi művek nyereséges kiadása vi­szi el a sajtó számára szükséges papírt. A Szovjetszkaja Kultúra ked­den a Szovjetunióban augusztus 1-én megkezdődött jövő évi la­pelőfizetés kapcsán foglalkozott a témával, mert több olvasó is Namíbia jövője sem. Hogyan boldogulhat önállóan a szinte minden szempontból Dél-Afri- kától függő ország? Kitart-e az eddigi nemzetközi támogatás akkor is, amikor saját lábra állva kell majd kormányozni? Arról nem is beszélve, hogy a lakosság zöme számára vonzerőt jelentő SWAPO, a fegyverrel is küzdő felszabadítási szervezet aligha lesz elfogadható Pretoria számá­ra. Nem kevesen fogalmaznak úgy, hogy a fajüldöző kormány­zat — szerződéses rendezés ide vagy oda — csak akkor adja át ténylegesen a hatalmat az észak- nyugati szomszéd országban, ha alapvető érdekeit nem látja ve­szélyeztetve. Épp tíz éve S mégis így is tisztázatlan, nem következik-e be a jelentős gaz­dasági befolyású fehér lakosság újabb távozási hulláma — elvég­re tíz éve, amikor szintén sok szó esett az önállóság megadásáról, a namíbiai fehérek negyede költö­zött el, persze vagyonával együtt. Nem csoda hát, hogy az izmo­sodó remények mellett a kétely sem tűnt el nyomtalanul a Dél- nyugat-Afrikával foglalkozó elemzésekből. Sok még a bi­zonytalanság, hosszantartó dip­lomáciai „apró munkára lesz még szükség a krízis végleges fel­számolásához”. Ezért egyelőre meglehetősen illuzórikusnak hatnak azok a jóslatok, hogy a rendezési megállapodáscsomag aláírása szeptember végére vár­ható. Bár szimbolikus ereje két­ségtelenül lenne e dátumnak: éppen egy évtizeddel azelőtt, 1978. szeptember 29-én fogad­ták el a Biztonsági Tanács híres 435.számú határozatát Namí­biáról. Ideje lenne hát valóra válta­mányellenes megmozdulásainak véres elnyomásáért. Sein Lwin ez év júliusában vette át az ország vezetését U Ne Win-től, aki a kormányzó Burmai Szocialista Program Pártjának legutóbbi kongresszusán mondott le a fel­halmozódott gazdasági bajok, és az éleződő politikai feszültség miatt. Hírügynökségi értesülések szerint Burma külképviseletei meghatározatlan időre felfüg­gesztették a turista vízumok ki­adását. panaszolta: nem fogadják el megrendelését. A szovjet lapter­jesztés illetékese elmondta, hogy a cellulózgyárak tervteljesítésé- nek elmaradása miatti papírhi­ány és a nyomdai kapacitás szű­kös volta egyszerűen nem teszi lehetővé az újságok példányszá­mának további emelését, így a megnövekedett igények kielégí­tését sem. (1985 óta a Szovjetu­nióban évente 20 millióval emel­kedett a különböző sajtótermé­kek példányszáma, ám nem egy lap, például a hallatlanul népsze­rű Moszkovszkije Novosztyi vagy az Ogonyok című hetilap csak pult alól kapható.) A nyilat­kozatból kiderül: amíg az Egye­sült Államokban 282, az NSZK- ban 182 kilogramm papír jut egy lakosra, addig a Szovjetunióban nem egészen 30 kg. Zavargások Belfastban Perez de Cuellar ENSZ-főtitkár a Biztonsági Tanács hétfő esti ülé­sén bejelentette, hogy Irán és Irak között augusztus 20-án életbe lép a tűzszünet. (Népújság-Telefotó — MTI) Rendkívüli állapot Szudánban ERDELY Klein püspök bírálja a bonni kormányt m... Szegő Gábor Burma Szovjet sajtó Papírhiány Letartóztatások

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom